Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-11 / 292. szám
«.oldal KW FT MARVA&rftSÍA« Í971. derber Yf. Szülők fóruma: A praktikus ajándék Ajándékot adni annyi, mint örömet szerezni a megajándékozottnak, egyben önmagunknak is — átélni az összetartozás, az egymás iránti szeretet jelképes ki- nyilvánítását. Ilyenkor már belopózik töprengéseinkbe, számolgatásunkba az ajándékozás kedves gondja — hiszen közeledik karácsony, a hagyományos alkalom, mely szinte el sem képzelhető ajándék nélkül. Mi legyen az ajándék és milyen? Drága, avagy szerény, praktikus, vagy luxusholmi? Mit ajándékozhatunk közeli hozzátartozóinknak, barátainknak — gyermeknek, férfinek, nőnek házastársnak, szülőnek? — ilyen sokágú a probléma, melynek megoldásai is sokfélék és egyediek. Mégis van néhány általános szabály, kialakult szokás, mely útbaigazít, hogy ajándékunk ne legyen sem formális, sem túlságosan lekötelező. A legfontosabb: az ajándék értékét nem a ráfordított összeg, hanem a ráfordított törődés szabja meg. Az igyekezet, mellyel megpróbáltuk kitalálni „a másik” gondolatát, ellesni ízlését, elejtett szavát, titkos vágyát. Minden emberi kapcsolatban ez az együttérzés, a szeretet mércéje. Ha ezt az azonosulást testesíti meg ajándékunk, elérte célját, örömet okoz, boldogító, ünnepi érzést kelt. De honnan tudhatjuk, mire vágyik, mit szeretne, akit meg akarunk ajándékozni? Foglalkozásából, viszonyaiból, életkorából is következtethetünk rá. A gyermekek szeretik az édességet, játékot, szórakozást. örülnek a meleg sapkának, pulóvernek, új cipőnek, vagy egyéb feltétlenül szükséges ruházati holminak is, de az ünnepi ajándék legyen ennél emlékezetesebb. Ilyenkor kaphatja meg a gyermek az áhíto:t korcsolyát, biciklit, túrabakancsot; a furulyát, ha jó a hallása; a kalandos könyvet, indiántörténetet, utazási könyvet, földgömböt, ha olvasni, utazni szeret. És ha ajándéka prak ikus használati holmi, legyen mellette — bármilyen aprócska — „luxuscikk” is; egy kis játékszer, „extra” csavaros írón, festékkészlet, vagy egy doboz „színes”, s valami szép csokoládé, kislánynak meg gyöngy, csat. szép szalag, stb. Gyermek a szülőnek, nagyszülőnek olyan ajándékot vegyen — vagy ha végképp nincs rá pénze, barkácsoljon —, amiben ugyancsak a szeretet, törődés nyilvánul meg. Nagymamának, nagypapának alkalmas ajándék a meleg kötött sál, párna a dereka mögé, szemüvegtok, házilag barkácsolt ragasztott falikép, tálalátét, kézimunka, levéltárca, páros színházjegy... Ebbe gyakran édesanya, édesapa is belesegít anyaggal, útmutatássá1 is. Felnőttek egymásnak kulturális ajándékkal kedveskedhetnek finoman, választékosán: hanglemez, színház-, vagy komcertbérlet, könyv, művészeti album, rézkarc, fesmény-reprodukció a legszínvonalasabb aján dék. Közeli, intimebb kapcsolatban: nőnek tetsző ajándék; ami szépségét, megjelenését kiemeli — modern ékszer (gyöngysor, karkötő, gyűrű). retikül, sál, disztű, vagy piperecikk — finom parfőm, kölni, a legújabb- fajta arckrém, díszes kézitükör, harisnyanadrág, rúzs — ha tudjuk a kedvelt színárnyalatot. Férfinek: moder’- nyakkandő. cizellált (esetleg boros yán) inggomb, nyakkendőtű, cigarettaszipka, vagy tárca, ha dohányos; pénztárca, irattáska, útitáska, bőröv. Fehérneműt 'azonban csak házasok, vagy legfeljebb nőrokonok ajándékozhatnak egymásnak — más kapcsolatban ez illetlen ajándék. Fiatal pár szívesen fogadja a lakásdíszítő aján dékot; kerámiavázától, faliképtől subapárnáig, kávéfőzőig mindent, ami új, korszerű, jó kivitelű, s lakásába illő. Olcsó, avagy drága, kicsi, vagy nagy az ajándék, ne „kopaszon” adjuk át, hanem szépen csomagolva, egy szál virággal, fenyőággal, bonbonnal, díszes kártyával dekorálva — ez fokozott figyelmességünket tükrözi. Végezetül ne feledjük: ajándékot nemcsak adni — elfogadni is szépen kell, jó érzéssel, kedvesen. Az, aki nekünk örömet akar szerezni, megérdemli, hogy barátsággal, gyöngédséggel viszonozzuk irántunk való szere- tetét. Bars Sári Az örökzöld fa Valamikor réges-régen történt Fagyos, hideg nap volt. A vándormadarak rég délre költöztek; egyetlen kismadár maradt csak itt közülük. Nem repülhetett velük, törött volt a szárnya. Fázott szegény nagyon, s dideregve nézett szét az erdőben, hova is húzódhatna a fagy elől. — Talán ezek a szép nagy fák menedéket adnak nekem — gondolta reménykedve, s elszökdécselt az erdő szé'ére. Először egy ezüstruhás nyírfa előtt állt meg. — Kedves, jó nyírja! — mondta szerényen. — Megengednéd, hogy tavaszig az ágaid közt éljek7 — Mi jut az eszedbe?! — kacagott a nyírfa. — Még csak az kellene! Ostoba jószág! Kotród) innen tüstént! A kismadár odébbszökdécselt. Egy szé'es törzsű, erős tölgyfa előtt megállt — Hatalmas tölqyfa! — szólította meg 'élénken. — Megengednéd kérlek hogy tavaszig meghúzzam magam nálad?... — Micsoda?! — kiáltotta " tölgyfa. — Hogy elpusztítsad - makkiaintof’ Hordd el ragad innen, azt ajánlom! A kismadár végül egy fűzfához érkezett. — Szépséges fűzfa! — csengett. — Engedd meg, szépen kérlek, hogy a legparányibb ágadon meghúzódjam tavaszig!... — Azt már nem! — felelt gőgösen a fűzfa. — Nem adok szállást mindenféle jöttment- nek! Takarodj innen, de nyomban! A kismadár bánatosan odébbállt. Most már igazán nem tudta, kihez forduljon menedékért. Ahogy dideregve, szomorúan nézelődött, észrevette őt a lucfenyő. — Hová igyekszel? — kérdezte. — Magam sem tudom... — felelte a madárka. — Egyetlen fa sem a kar nekem szállást adni. — Gyere hozzám! — mondta a lucfenyő barátságosan. — Válaszd ki a legszebb ágaimat, s lakjál ott' Nem messze tőlük egy magas pineafenyő állt. — A én ágaim — szólt nyálasán —, nem dúslombúak ugyan de megvédem a lucfenyői a széltől mert nagy és erős vagyok láthatod A ki-madár hát elfészkelő- dött a lucfenyő legvastagabb GYERMEKEKNEK TÖRD A FE IED ! Vízszintes: 1. A vakációban várják a diákokat a... 6. Olasz folyam. 7. Felfog. 8. Tág. 9. Összevissza gól! 11. Főzeléknövény. 12. Fertőtlenítő, ruhafehérítő anyag, a sósav egyik összetevője. 14. A függ. 1 népi elnevezése. 16. Lecentiz. 18. Hamis. 20. Nem ül. 21. Feltételez. 22. Borít. 24. Tisztit. 25. Eső lehet ilyen. 21. Kendertörő. 28. Pólus. 29. Némán kértek! Függőleges: 1. Párnatöltelék. 2. Lötty. 3. Költőféle. 4. Tőszámnév. 5. Benyúló tengerpart. 6. Ilyen a gondozatlan szoba mennyezete. 10. Labdarúgó műszó. 11. Kopasz. 13. Személyére. 14. Évszak. 15. Közlekedésben résztvevők. 17. Római 1051. 19. Szovjet folyam. 21. Már nem élő. 23. Piszokféle. 24. Béke, oroszul. 26. Saját kezével, rövidítve. 27. Taar Kálmán. Megfejtendő: Vízszintes 1. Múlt heti megfejtés: Télapó ajándékára. Könyvjutalom: Nagy Lilla Tisztaberek, Lukács Mária Gégény és Jarostyák Attila Nyíregyháza. ófyufajálékűk Huszonnégy gyufából rakjunk ki egy olyan négyzetet, amelyben kilenc kis négyzet található. (A négyzetnek minden oldalán 3—3 gyufaszál van, a többi arányosan elosztva.) Ezzel kapcsolatosan a feladatok: 1.. Hozzunk létre két egybevágó négyzetet Í2 gyufaszál áthelyezésével. 2. Vegyünk el négy gyufaszálat úgy. hogy az asztalon égy nagy és négy kis négyzet maradjon. ágának hajtásában, ahol tié. re meghúzhatta magát. A borókafenyő kedvesen odaszólt neki: — Eleiemmel majd én látlak el télire, kismadár. Nézd, ágaim tele vannak finom, fekete bogyókkal. Bőven lesz ennivalód, ne félj! Még aznap éjjel megérkezett az erdőbe az északi szél- jeges leheletével ráf&jt a fákra, s a levelek egytől- egyig a földre hullottak. — Minden fáról lefújhatom a leveleket? — kérdezte az északi szél apját, a jégkirályt. — Nagyon szépek így csupaszon a fák! Lefújom mindet, ha megengeded. — Várj! — szólt rá a jégkirály. — Azokat a fákat, amelyek menedéket adtak a beteg kismadárnak, ne bántsd! Hadd zöldelljenek továbbra is télen-nyáron, s maradjanak örökké zölden. így történt, hogy épen maradtak a fenyőfák levelei, s attól kezdve Örökké zöldek és illatosak, mind a mat napig... Olaszból fordította és átdolgozta £der Zoltán 3. Alakítsunk ki öt négyzetet négy, majd hat, végül nyolc gyufaszál eltávolításával. 4. Vegyünk el hat gyufát, három négyzet maradjon. 5. Vegyünk el nyolc gyufaszálat úgy, hogy négy egybevágó négyzetünk maradjon. (Két megoldás van.) 6. Vegyünk el nyolc gyufát, marádjon két négyzet. (Két megoldás van.) 7. Vegyünk el ismét nyolc gyufát, de úgy, hogy három négyzet maradjon. 8. Végül úgv vegyünk él hat gyufaszálat, hogy két négyzetet és két egybevágó szabálytalan hatszöget kapjunk. Bállá László: Az én patikám Van egy pompás patikám: benne van — a karikám, teniszütő, gyűrű, súlyzó s a bőrlabdát szinte húzó futballcipő... Hidd, pajtás: nekem gyógyszer nem kell más! Ez ám a jó patika, nincs vele sok galiba, nem szedek rossz porokat, és senki sem injekcióz, nem vizsgál, nem borogat... Vagv ha vizsgál, doktor bácsi megpaskolja váltamat: — Egészséges, mint a makk! Mese az állatokkal beszélgető emberről Hol volt, hol nem volt, a kanyargós Tiszán is túl, élt egyszer egy szegény ember, aki arról volt híres-nevezetes, hogy megértette az állatok beszédét. Meghallotta ezt a zeleméri várban Bekecs Gáspár várispán és tüstént magához hivatta. — Hallottam, hogy érted az állatok beszédét. Igaz ez? — Igaz, várispán uram, megértem őket. — Ha hazudsz, kerékbe töretlek — csapkodta hatalmas öklével az asztalt Bekecs Gáspár —, de ha igazat szóltál, gazdagon megjutalmazlak. Most pedig lássuk a tudományodat! Kimentek az udvarra, ahol néhány tyúk kóricsált. A szegény ember csak legyintett, rájuk se hederített. De nem úgv Bekecs Gásoár. — Miért legyintettéi? Mi bajod? — Semmi — mondta a szegény ember. — Ezek az ostoba tyúkok káricsálnak. — De mit? — Hogy kegyelmed levágatta a kakasokát, mert korán reggel kukorékolni merészeltek és felébresztették kegyelmedet. — I" - történt. De most már nyugodtan alhatok, amíg kedvem tartja. Mást nem mondtak? — Dehogynem! Azt, hogy kegyelmed ostoba, mint a csizméia szára. — Micsoda? — üvöltött Bekecs Gáspár úgv, hogy ijedtükben a tyúkok is felrebbentek. — Agyoncsaplak — emelte magasba az öklét. A szegény ember szeme meg se rebbent: «**» Kegyelmed kért,: hogy mondjam meg, mit káricsál- nak ezek az ostoba tyúkok. — Igaz — engedte le kezét a várispán. — Mit mondtak még? Miárt vagyok ostoba? — Mert így jövőre egy fia csirkéje sem lesz, hacsak nem ad kegyelmed hekem tíz tyúkot egy kakasért. — Neked? — csattant fel Bekecs Gáspár, de rögtön meg is csendesedett, mert eszébe jutott: így csak tíz tyúkot veszít, amúgy meg száznál is több csirkét, ámit nagyon szeret. — Legyen — mondta végül. A szegény ember elégedetten lépkedett be az istállóba. Bekecs Gáspár megállt az ajtóban, a szegény ember meg evv ideig ide-oda sétált a jószágok között, aztán visszament a várispánhoz. — Halljuk, mit mondtak? — vallatta rögtön Bekecs Gáspár. — Semmi különöset: az ökrök azt mondják, hogy a múlt héten nem kaptak szénát, mert a gazdatiszt ellopta és eladta. Tamkó Sirató Károly: Ahold Mikor a hold sötét tányér fekete akkor — Uj Hold a neve. Mikor a hold Dé betű akkor dúsan — Domborodik egyre nő. Ha a hold fehér tál — Teli Hold a neve már. Mikor a hold Cé betű akkor szegény — Cingárkodik csökken ő. És ha újra fekete újra — tíj Hold a neve. — Hívjátok ide azonnal! — utasította kísérőit. — A tehenek meg azon egyezkednek éppen, hogy nem adnak tejet, mert a korpaadagjukat nem osztotta szét a tehenes gazda* hazavitte a padlására. — Nézzétek meg a padlását, őt meg vezessétek elém. Hát a lovak, miről beszélgettek? — Azok nem panaszkodtak, megkapják a zabadagjukat reggel, este, csak a strapát nem bírják már. — Bolond beszéd! Kímélem őket, mint magamat. — Kegyelmed valóban kíméli őket, de a lovászok meg a csikósok legelés helyett az erdőn túl, Bódéra hajtják őket dolgozni, amiért tallért kapnak Boda urától, akinek elhullott a jószága. — Ó, hogy az a... —kiáltott fel Bekecs Gáspár dühösen. — Ha ez igaz, tied a szürke csikó! Ezeket a perna- hajdereket meg úgy elzavarom, hogy többé hajdúföldre nem teszik a lábukat. Te pedig ideköltözöl a zeleríléri várba és nem lesz más dbl- göd, csak az állatokkal beszélgetni. A várnagyok már kísérték a gazdatisztet, a tehenes gaz. dát meg a számadó csikóst, két hajdú meg a zsák korpát hozta, amit a tehenes gazda padlásán találtak. Tagadtak előbb, persze, hogy tagadtak, de amikor a szegény ember megmondta, hogy a jószágok beszélgettek egymás között, rögtön bevallottak mindent Térdre esve ígérték meg a várispánnak, hogy soha többé nem tesznek ilyet, csak most az egyszer ne büntesse meg őket olyan szigorúan. Bekecs Gáspár a szegény ember kérésére nerri űzte el őket a hajdúföldről, de büntetésül Vétkezi munkára osztotta be mindnyájukat A szegény ember feleségével és gyermekeivel még aznap beköltözött a várba. Nem szűkölködtek most már semmiben. A várispán tisztelettel bánt a szegénvemberrel és mipdennel ellátta, mert ő voit az egvetlen, aki megértette az állatok beszédét. Bába Mihály rn •• t / »1 / Tunderviiag A csacsirétan egy május éjért tündérek jártak. Suhanva szálltak kék hold sugáron, mindnél vagy három festékespemzli, de emeletnyi, s egész tündérbolt: festék, szín, fény volt. És ahol jártak, hímest pineáltak, csupa szín lett a réti paletta. Zöldből végszám van, akár országos tündérvásárban, s itt egy petty sárga, ott egy petty sárga, pitypangos ágyra hímzett aranyak. A parton kék folt, mint az árnyékolt kék esti égbolt: kék liliomok körben nyilának. Egy d'mb-doimb távol cipóhátával az évnek fekszik, megt“leo.«zik, s karjain iázmin- s barackvirágszín bokrokat rína at. Épnolvant, mint az, melvik kinvulva az ablakunkba intet*- be lágvan, kéznél puhábban. Rózsállott k’on-benn ma vám azt hHt°m: szokott szobánkban tüíidérvilág van. Csányi Gyöngyi
