Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

LATUNK TARTALMÁBÓL Forint és szövetség (3. oldali A gyógyszerfogyasztás és tanulságai (5. oldal) Jó start Rakamazon (11. oldal) aOTVTO. ÉVFOLYAM 287. SZÁM gT' rwrm.«-—m, ÄRA I FORINT Mit fizet a lottó IMI. DECEMBER 5, VASÄRNAP (12. oldal) Országjáró körúton Guineában Losonczi Pál A Guineái Köztársaságban tartózkodó magyar küldöttség tiszteletére pénteken este Ahmed Sékou Touré az elnö­ki palotában díszvacsorát adott. A két ál­lamfő rövid pohár­köszöntőt mondott. Losonczi Púi a többi között a követ­kezőket mondotta: Engedjjék meg, hogy a magam és kíséretem vala­mennyi 'tagja hevében meg­köszönjem önnek elnök elv­társ meleg üdvözlő szavait. Igen nagy megtiszteltetés­nek tekintjük, hogy elnök elvtárs meghívására elláto­gathattunk a Guineái Köz­társaságba és személyesen is­merhetjük meg azt a har­cot, amelyet a hős guineai nép az imperializmus megújuló támadásai ellen folytat ésA azokat az eredményeket, me-" lyeket az új társadalom épí­tésében elért. . A Magyar Népköztársaság a világ haladó országaival együtt nagyra értékeli a Guineai Köztársaság követ­kezetes antiimperialista, anti- kolonialista politikáját. Is­mert előttünk, hogy a Gui­neai Köztársaság milyen fon­tos szerepet tölt be a felsza­badítás! mozgalmak támoga­tásában, az afrikai népek egységének megszilárdításá­ban. Országuk ebben a küz­delemben bizton maga mö­gött tudhatja a szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság támogatását és szolidaritását. Befejezésül engedjék meg, hogy tiszta szívből újabb si­kereket kívánjak a guineai népnek, személy szerint ön­nek, elnök elvtárs, országa felvirágoztatása, a társadalmi haladás érdekében folytatott munkájához. Szombaton kétnapos or­szágjáró körútra indult a magyar államfő. Az MTI co- nakryi jelentése szerint: tö­megfelvonulással, dalokkal és táncokkal fogadta a fellobo­gózott N’Zérékoré guineai vá­ros lakossága Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökét és kíséretét. A magyan vendé­geket guineai vidéki kőrútjá­ra elkísérte egy kormányde­legáció, élén Louis Lansana Beavoni gazdaságügyi állam- miniszterrel. Losonczi Pál és kísérete N Zérékoré-i tartózkodása a város főterén rendezett tö­meggyűléssel ért véget, ahol felszólaltak a guineai kor­mány képviselői és a magyar vendégek. A guineai rádió külön adá­sában méltatta Losonczi Pál látogatásának fontosságát. A rádió hírmagyarázója hang­súlyozta: a lakosság részéről tanúsított meleg fogadtatás azt bizonyítja, hogy Guinea népe szilárdítani kívánja a barátságot és együttműkö­dést a szocialista országok­kal, folytatni óhajtja a harcot a szocializmus győzelméért és továbbra is kész visszavágni a nemzetközi imperializmus minden cselszövésére. Magyar kormányküldöttség utazott Tanzániába, Egyiotomba, Irakba ás Szíriába Fehér Lajos, a Miniszterta­nács . elnökhelyettese szom­baton reggel elutazott a Tanzániai Egyesült Köztársa­ságba, ahol kormányunk kép­viseletében részt vesz Tanzá­nia nemzeti ünnepén, a füg­getlenség kivívásának 10. évfordulóján rendezendő ün­nepségeken. A kormány el­nökhelyettese ezt követően hivatalos baráti látogatást tesz az Egyiptomi Arab Köztársaságban, az Iraki Köztársaságban és a Szíriái Arab Köztársaságban. A Minisztertanács elnökhe­lyettesét útjára elkísérte dr. Soós Gábor, a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Jávor Er­vin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Kelenhe- gyi Emil, a Kisipari Szövet­kezetek Országos Szövetségé­nek elnökhelyettese. Hadiállapot India és Pakisztán között A magyar békemozgaloin állásfoglalása a dél-ázsiai háborús konfliktusról ' Pakisztáni repülőgépek szombatra virradó éjszaka és szombaton reggel 12 indiai repülőteret támadtak. A pa­kisztáni csapatok szombat reggel India nyugati határvi­dékeinek egész hosszában tá­madásokat kezdtek az indiai állások ellen — jelentették be Uj-Delhiben hivatalos források. Az indiai csapatok a támadások nagy részét visszaverték. Pakisztánban bejelentették, hogy az ország keleti és nyugati határai mentén ki­robbant harcok után elren­delték a hadiállapotot Indiá­val. Egy rendkívüli lapki­adás szerint a háború folyta­tódása esetén Pakisztánban megteszik a „szükséges intéz­kedéseket”. Egy katonai szóvivő kije­lentette, hogy a pakisztáni- indiai határok mentén totális háború bontakozott ki, hoz­záfűzte: a pakisztáni hadse­regnek e helyzetben — „jo­gában áll”, hogy olyan mé­lyen hatoljon indiai terüle­tekre, ahogyan csak tud. A szóvivő szerint a pgjjisztáni fegyveres erők megteszik a szükséges intézkedéseket és nem érvényes többé az a rendelet, amely szerint a fegyveres erőknek nem sza­bad átlépni a határvonala­kat. Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök szombat reggel a parlament rendkívüli ülé­sén bejelentette, hogy a „nyugat-pakisztáni kormány hadat üzent Indiának.” Indira Gandhi a parlament rendkívüli ülésén hangoztat­ta: az egész nemzet egysé­ges abban az eltökéltségében, hogy visszaverje az agresz- szort. Gandhi így folytatta: „Ma azért harcolunk, hogy védel­mezzük területi, integritá­sunkat és nemzeti becsüle­tünket. Küzdünk azért, hogy védelmezzük nemzeti ügyün­ket, az emberi szabadság ügyét.” Az indiai kormány vezető­je ismét sajnálkozását fejez­te ki, hogy számos ország „erkölcsi és politikai bénasá­got” tanúsított, miközben In­dia mindent megtett azért, hogy a világ közvéleményé­nek figyelmét felhívja a Bangla Desh ellen elkövetett barbárságokra és a nyugat­pakisztáni katonai rendszer­nek arra a próbálkozására, hogy megsemmisítse Bangla Desh egész népét A miniszterelnök vissza­utasította azt a pakisztáni vádat, hogy India szárazföldi támadást intézett Nyugat- Pakisztán ellen és a pakisz­táni légierők ennek megtor­lásaként indították péntek esti támadásaikat. India utasította állandó ENSZ-képviselőjét, tájékoz­tassa a világszervezetet arról, hogy Pakisztán agressziót kö­vetett el India ellen. 12 in­diai repülőtér ellen intézett támadást és tűz alá vette a határ mentén kiépített indiai védelmi állásokat. A PTI in­diai hírügynökség hangsú­lyozza, hogy India egyelőre nem tett formális panaszt és nem kérte az ENSZ beavat­kozását. Jahja Khan pakisztáni el­nök szombaton rádióbeszéde tartott, amelyben a többi kö­zött kijelentette, a jelenle:; .háború „lesz” az utolsó, ame­lyet Indiával vívunk. Az elnök urdu nyelven tar­tott beszédében — noha álta­lában angolul szokta elmon­dani a nyilvánosságnak szánt beszédeit — azt állította, hogy a háborút „India kényszerí­tette rá az országra, mert ag­ressziót követett el Pakisztán ellen”. Mint mondotta, Pa­kisztán „rendkívüli türelmet tanúsított, de eljött az ideje annak, hogy megfelelő vá­laszt adjon és szétzúzza az indiai agresszorokat.” A pakisztáni elnök hangoz­tatta, hogy számít „az ország barátainak segítségére”, rész­letekbe azonban nem bocsát­kozott, neveket nem említett. Nem említette továbbá azt sem, hogy Pakisztán hivata­losan hadat üzent volna In­diának. ★ Tito marsall sürgős üzene­tet intézett Indira Gandhi in­diai miniszterelnökhöz és Jahja Khan pakisztáni elnök­höz, mélységes aggo­dalmát fejezve ki a konfliktus kiszélesedése miatt. Tito felhívta a szem­ben álló feleket, tegyenek meg mindent a jelenlegi kritikus helyzet megszüntetésére és a problémák leküzdésére. (Folytatás a 2. oldalon) A sajtó dolgozói cselekvő részesei megyénk íejlődésének Fogadás a megyei tanácson a magyar sajtó napja alkalmából A SAJTÓNAPI FOGADÁSON DR. CSERVÉNYÁK LÁSZLÓ, DR. FÄBlAN LAJOS. OROSZ FERENC, EKLER GYÖRGY ÉS DR. CZIMBALMOS BÉLA. Szombaton délelőtt Orosz Ferenc, a megyei tanács elnö­ke a magyar sajtó napja al­kalmából fogadást adott a megyei tanácson. A fogadáson részt vett Ek­ler György, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Czimbal- mos Béla, Gyúró Imre, dr. P. Szabó Gyula, a megyed ta­nács elnökhelyettesei, dr. Cservenyák László, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, dr. Fábián Lajos, a megyei tanács titkára. Ott voltak a Kelet-Magyar- ország szerkesztőségének, a Magyar Rádió és Televízió nyíregyházi stúdiójának ve­zetői és munkatársai, az üzemi lapok szerkesztői, a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, a Nyírségi Nyomda vezetői, valamint a laprészleg képviselője. A fogadáson Orosz Ferenc mondott beszédet Orosz Ferenc üdvözlő beszéde December 7-én lesz 53 éve az első magyar kommunista lap, a Vörös Újság megjele­nésének. Es a sajtó munka­társainak ünneplése méltóbb dátumhoz nem is kapcsolód­hatna, mint ehhez a meg­emlékezéshez. Akkor az ér­lelődő forradalmi mozgalom, a kommunisták nyílt, prog­resszív színrelépése természe­tesen igényelte a haladó fó­rumot, melyet ma joggal vallunk sajtónk elődjének és tekintjük megjelenése dátu­mát ünnepnek. Tisztelettel adózva a hős és úttörő elődöknek az évfordu­lón ma azokat köszöntjük, akik az újság, a rádió, a televízió és a hírközlés esz­közeivel napjainkban szol­gálják a progressziót a tár­sadalmi haladást. Azokat kö­szöntjük, akik a világesemé­nyek híreinek eljuttatásával nap mint nap elősegítik azok haladó megítélését; hazai ese­ményeink ismeretével és ér­telmezésével szilárdítják pali - tikai rendszerünket; az előre­mutató méltatásával, az el­lentmondások feltárásával ’árulnak hozzá társadalmunk fejlesztéséhez. Szép hivatás az önöké. Munkájuk mindenkor a nyil­vánosság előtt zajlik, tevé­kenységük szorosan összefo­nódik az egész társadalom életével, fejlődésével, a hét­köznapok munkájának ne­hézségeivel, gondjaival, az ünnepnapok örömeivel. Mun­kájuk nehézségeit mindany- nyiunk problémái adják örö­meit eredményeink szolgál­tatják. Ez az összetartó erő teszi szénpé és ez avatja fele­lősségteljessé. Ünnepeink alkalomszerű­en kínálják az értékelést, a méltatást. Azonban nemcsak egy ünnep adta alkalom a sajtó, a tömegtájékoztatás hivatását méltatni, hanem az­által is indokolt, amit mai életünkben betölt. Megköve­teli azt is, hogy a gazdasági színvonal és társadalmi tu­dat is megfeleljen annak. Soronlevő feladatainkat te­hát nagyon jelentősen a gaz­dasági építés, az ideológiai, kulturális munka továbbvite­le képezi. Napjaink elenged­hetetlen feltétéle, hogy az ember né csak konkrét fel­adataikat ismerjék és ért­sék. hanem marxista—leni­nista módon tudjanak gon­dolkodni és cselekedni. A sajtó és a tömegtájékoztatási eszközök mozgásában, s e dinamikus változás adott va­lóságában tükrözik nap, mint nap a politikát, a társadalmat, az adott helyzet konkrét válaszait fo­galmazva. Nagy társadalmi feladatuk: folyamatában áb­rázolni a vezetés elhatározá­sainak hátterét, indokait. Rendkívül sokat tehetnék azért, hogy a tömegek ismer­jék, értsék, elfogadják és végrehajtsák a párt politiká­ját, egyszersmind ismerjék saját szerenüket, feladataikat, képessé válva arra, hogy ön­állóan cselekedjenek e politi­ka végrehajtásában. A leg­jobb gazdaságpolitika sem valósítható meg, ha az anyagi ösztönzés mellett nem építe­nék jobban a dolgozók öntu­datára, szocialista erkölcsé­re, hivatás- és munkaszere­tetére. Ezért erősítjük, hogy a szorgalmasan dolgozó több­ség váljék mindenütt hang­adóvá, meghatározóvá a munkahelyeken, a közéletben, s fly módon az öntudat, a példamutatás valóban anyagi erővé. A tömegtájékoztatás nemcsak formálja a közvéleményt, hanem egyben részt vesz a politika alakításában, ahogyan egész társadalmunk részt vesz aktívan vagy kevésbé aktívan annak alakításában. A sajtónak különleges társa­dalmi szerepénél, rendelteté­sénél fogva a fejlődés folya­matában mindig lépést kell tartania, együtt gondol­kodva a párttal, pontosan ér­telmezve ml az, amit támo­gatnia és mi az, amit támad­nia kell. Elsőrendű feladata a közéletben, a gazdaságban, a kulturális életben segíteni, hogy elháruljanak a fejlődés akadályai és ne szaporodja­nak, hanem gyérüljenek az egészségtelen jelenségek. Ké­pesnek kell lennie arra, hogy lássa a valóságos arányokat, az erőviszonyokat az élőre mutató új, a szocialista és a kispolgári, a visszahúzó régi között Harcoljon a gazdasági élet gondjai és feszültségei, a kispolgári önzés és harácso- lás, vagy a meggyökeresedő és kényelmességre szoktató politikai sablonok ellen, áll­jon ki a jogos panaszok or­voslásáért, de lépjen fel a megalapozatlan igények ellen is. Legyen szivük igazán tá­mogatni a jót és pellengérre állítani a rosszat. Az emberek tudásvágya, információéhsége közismer­ten nagyobb, mint bármikor volt. Olvasók, rádióhallgatók, televíziónézők sok milliós tá­bora kíséri figyelemmel, igényli és bírálja napról nap­ra a nyomtatott és a nem nyomtatott sajtó, a hírköz­lő szervek munkáját. Soha ilyen széles, ilyen átfogó nem volt az a fórum, amelyen a sajtó dolgozóinak helyt kell állmok. És ez roppant fele­lősség. (Folytatás a 2. oldalon) VtlJte PROlETÁRM!,E0YESOllETEKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom