Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

v| oBfel I9TÍ. 3eceüftSer SSä^ ............. ■«* Aláírták az NDK és Nyugat- Berlin közötti egyezményt Új elnök Pakisztánban remov, a Szovjetunió berlini nagykövete hétfőn délelőtt felkereste Otto Winzert, az NDK külügymin'ízterét, s átnyújtotta neki a szovjet kormány nevében azt a nyi­latkozatot, amelynek nyil­vánosságra hozatalára kor­mányától felhatalmazást ka­pott. Jefremov nagykövet ezután Klaus Schütz nyugat­berlini kormányzó pol­gármesterrel is ismer­tette a szovjet kormány nyi­latkozatát. A nyilatkozat szövege a következő: „A szovjet kor­mány megelégedésének ad kifejezést azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy az ille­tékes német hatóságok meg­állapodásokat kötöttek, amelyek az 1971. szeptember 3-i négyoldalú egyezmény­nyel függnek össze. A meg­állapodás záró jegyzőkönyvé­nek a négy hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Franciaország és Nagy-Britannia — által tör­ténő aláírása időpontját ké­sőbb állapítják meg.” az ország új köztáfsasági el­nöke máris letette a hivata­li esküt. Az AP feltételezi: Bhut- tónak a köztársasági elnöki tisztségben egyik elsőrendű feladata az lesz, hogy dönt­sön a március 26-án haza­árulás vádjával börtönbe vetett Mudzsibur Rahman sejknek, a törvényen kívül helyezett kelet-pakisztáni Avami Liga vezetőjének sor-, sáról. (Folytatás a 3. oldalról) Hasonló jó példaként lehet említeni, hogy a Hungaro- fruct Vállalat budaörsi hűtő­tárolóját könnyűszerkezetek­ből 7 hónap alatt építették föl, más hasonló beruházások 3—3,5 éves időtartamával szemben. Ugyanilyen jellegű és sikeres volt a békéscsabai 1500 és a tuzséri 1000 vagonos hűtőtaroló építése. Bár ezek az utóbbiak 10—15 százalék­kal többe kerültek a hagyo­mányos építésnél, de az építé­si időtartam 2,5—3 évvel való megrövidítése több hasznot hoz. A jobb beruházási munka érdekében az látszik legfon­tosabbnak, hogy a beruházók tudják, mit akarnák építtet­ni, mennyiből akarják meg­valósítani a célt; hogy a ter­vezőnek és a kivitelezőnek pontosabb megrendelést ad­janak, világosabb szerződést kössenek velük. Nem igaz, hogy a magyar tervezők csak drágán tudnak tervezni. Jel­lemző például, hogy pontos feladatmeghatározás alapján a luxus jellegű Intercontinen- tál és a sokkal olcsóbb Volga- szálló ugyanazon tervező, Finta József alkotása, példás együttműködésben mind a be­ruházóval, mind Kovácsi László, illetve Királyi László belső tervezőkkel. A hármas feladat A termelőmunka fejlesz­tése érdekében különösen fon­tos, hogy a minisztériumok és a vállalatok három feladatot magukra vállaljanak és ere­jükhöz képest megoldjanak. Az első az, hogy bátrabban nézzenek szembe a gazdaság­talan termelés problémájával, határozottabban keressék a megoldást. A második az, hogy emeljék magasabb szint­re az üzem- és munkaszerve­zést. A harmadik pedig az, hogy jobban építsenek az ön­tudatos munkásokra, a mun­ka verseny-mozgalomra. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban viszonylag hosszú a termékek láncolata — a gazdaságosság és a kor­szerűség szempontjából. Az a jellemző, hogy a gazdasági ve­zetés a korszerűségi láncnak ne mind a két végével foglal­kozzék, csak az egyikkel. Az új termékek növekvő szám­ban és mennyiségben jelennek meg. Ezek bővítik a termék­lánc korszerűbb végét — bár itt is van javítanivaló — s persze gazdaságosságjavító hatásúak. Viszont kevéssé foglalkoznak a korszerűtlen, a gazdaságtalan termelés csök­kentésével és esetleg meg­szüntetésével; tehát a termék­lánc gazdaságtalan vége túl­ságosan hosszú, s ez vissza­húzó hatású az egész nép­gazdaságra. Igaz, hogy a veszteséges ter­melés fő oka a nemzetközi technikai forradalom, amely elszáguld bizonyos termékek felett, viszont e termékek egy részének fenntartása rövi- debb-hosszabb ideig társadal­mi érdek — akár honvédelmi célból, akár államközi szerző­dések teljesítése érdekében — termelődnek, s akkor is, ha széles rétegek fogyasztásában pótolhatatlanok. De ez csak egy rész, a nagy hányad olyan gazdaságtalan termelés, ép­pen ezért nagyon szükséges, hogy a kormány magasabb mércét állítson a vállalatok elé a veszteségesség vissza­szorítását illetően. Nagy erőt kell fordítanunk az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Nem túlzás azt állítani, hogy manapság a fő ellenség a gazdaságban nem az emberi rosszindulat, a társadalmi célokkal való szembenállás, hanem az ide­genkedés az újtól, a szaksze­rűtlenség, vagy éppen a ve­zető gárda tagjai szakismere­tének és tájékozottságának rendkívül különböző foka. A munka- és üzemszerve­zés korszerűsítése olyan fela­dat, amelynek révén még in­kább bevihetjük az üzemek falai közé a gazdasági re­formnak a munka ésszerűsí­tésére vonatkozó elveit. Ezi az ügyel most ki kell emel­ni a mindennapi megszokott- ságból; politikailag is ösztö­nözni és segíteni kell, hogy nagyobb lendületet kapjon. A következő két-három évben azért is külön figyelmet kell fordítani erre, mert a nép­gazdaság széles területein szervezésbeli elmaradás ta­pasztalható, mert e tekintet­ben nagyok a belső tartalé­kok. Nagyon sokat tanulha­tunk a legjobb külföldi vál­lalatok példájából. A munka- és üzemszerve­zés gyengeségével függ ösa- sze, hogy sok vállalatnál a munkaidőalap kihasználása kedvezőtlen, a veszteségidő jelentős, a termelési folyamat láncszemei időveszteséggel kapcsolódnak össze, a gépek kihasználtsága alacsony, a korszerű termelő berendezé­sek esetében hiányzik a több műszakos üzemeltetés. Mostani helyzetünkben kü­lönösképpen fontos, hogy a beruházások helyett a terme- lőberendezések jobb kihasz­nálásával, az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítésé­vel teremtsük meg ahol csak lehet a termelés növelésének feltételeit. A verseny mozgalom szerepe no Gazdaságpolitikai céljaink elérésében nagyobb szerepet kell kapnia a szocialista mun­kaverseny-mozgalomnak. Szükséges, hogy a munkaver - seny-mozgalmat megújítsuk, teljesebben hasznosítsuk a munkásság legjobbjainak tettrekészségét és lendületét. A megújítás és továbbfej­lesztés két irányban szüksé­ges. Az egyik irány az, hogy a versenymozgalmat az eddig túlságosan mennyiségi célok helyett a gazdaság intenzív fejlesztését segítő célok felé fordítsuk. Ez csak a gazdasá­gi vezetés és a szakszerveze­tek gondos együttműködésé­vel oldható meg. A másik irány az, hogy a munkaver­seny révén fokozottan enged­jünk teret a kiváló és a jó munkának, nagyobb anyagi és társadalmi elismerést biz­tosítsunk annak a munkásré­tegnek, amely . tehetséggel, szívvel és jó eredménnyel dolgozik. Az Ipar területén a verseny gazdaságpolitikai célját a termékek külkereskedelmi versenyképességének fokozá­sában, a lakossági és a ter­melői fogyasztás Igényeinek jobb kielégítésében, a meg­munkálás minőségének, a munka hatékonyságának ja­vításában kell megjelölni. Az építőipari dolgozók munka­versenye ezen túlmenően se­gítse az építkezések határ­időre történő befejezését, ja­vítsa a kiviteleződ munka minőségét. A mezőgazdaság­ban az időtényezőt, a szállí­tásban a pontosságot, a ke­reskedelemben és a szolgálta- A tásban pedig a figyelmességet kell a mozgalom sajátos cél­jának tekinteni. A munkaverseny-mozga- lorn derékhadát ezután is a szocialista brigádok alkothat­ják. A szocializmus iránt el­kötelezett munkásság ragasz­kodik ehhez a sikeres és tar­tós mozgalomhoz, a brigád­munkának hazánkban meg­van a becsülete és ösztönző ereje. — Keresni kell — a régi formák mel­lett — a szocialista bri­gádok szervezésének és együttműködésének új, haté­kony formáit. A napirenden lévő bonyo­lult feladatok minden szántén rendkívül nagymértékben fokozzák a követelményeket a gazdasági vezetés előtt. A vezetői tisztség jó ellátása mind kevesebb rutinmunkát, viszont több és mélyebb hely­zetismeretet követel, jó dön­téselőkészítést és időbeni, vi­lágos döntést, szervezőkészsé­get és politikai tájékozottsá­got. Sokszor megfogalmazták már a gazdasági vezetéssel szembeni követelményeket, s ezeket most a korábbinál jobban számon kell kérnünk. Azt is, hogy a vezető mond­jon igent, vagy nemet, ne ha­bozzon döntés helyett, de azt is, hogy a vezetése alatt álló apparátus szintén idejében, világosan döntsön az ügyek­ben. Megtalálni, jól feltenni és jól megoldani a döntő gazda­sági kérdéseket — ez több­nyire nem egy személy, ha­nem vezelök és szakértő) együttes feladata lehet. A gazdasági vezetők egy része több megértést és meg­becsülést kér munkájához, a közvélemény bizonyos része viszont több kritikára és ke­vesebb türelemre hajlik. Úgy vélem, a gyenge vagy éppen rutinszerű vezetés kritiká­ját tényleg fokozni kell. De vannak kiváló vállalati veze­tőink ás szakembereink, akik különleges nemzeti értéket jelentenek — neveltet is so­rolhatnék, de nem teszem — ezeknek mindig órezniök kell a bizalmat és a támogatást, hogy alkotni tudjanak. Mert ez a típus pem azt nézd, mit kaphat, hanem azt keresi szenvedéllyel, hogy miként tehet még többet, jobbat az eddiginél, hogyan működhet korszerűbben, hatékonyab­ban egy egész dolgozó kollek­tíva, esetleg egy egész ága­zat. Az európai gazdasági együttműködésről Kedves elvtársak! Ülésszakunk időpontjában a nyugati világban régóta lappangó dollánválság az egész valutarendszer válságá­vá szélesedett. Az amerikai dollár kulcsvaluta szerepét 20 éven át aláásta az ameri­kai imperialista külpolitika, s bár most devalválták a dol­lárt, még ezután is bizonyta­lan az egész nemzetközi valu­tarendszer jövője. Ez mélyen érinti Európát, bennünket is, hisz mindez egyre inkább vi­lágossá teszi az európai és az amerikai érdekek különböző­ségét. Rés nyílott a Közös Pi­ac és az Egyesült Államok gazdasági viszonyában, s ta­lán a Közös Piac országai is rádöbbentek, hogy jobb euró­Tisztelt országgyűlés! Az állami költségvetés or­szágunk fejlődésében igen komoly szerepet tölt be. Ért­hető, hogy évenkénti vitája népünk érdeklődésének kö­zéppontjában áll. Különösen érezhető ez a tanácsi önálló gazdálkodás kialakulásának időszakában. A költségvetés tárgyalása az országgyűléstől a községi tanácsokig az elkövetkező napokban zajlik. A hagyo­mányokat is figyelembe Vé­ve az év végén mérlegre tesszük tevékenységünket. A költségvetések tárgyalásá­nál választópolgárainkat két alapvető gondolat foglalkoz­tatja: — egyik, hogy az elmúlt évi költségvetésben rögzített bevételek és kiadások meny­nyiben feleltek meg a ter­vezettnek, milyen mértékben realizálódtak, — a másik, hogy a követ­kező évre elfogadásra java­solt költségvetés mennyire biztosítja továbbra is — pártunk és kormányunk gaz­daságpolitikájának megfe­lelően — az ország eltérő ter­mészeti és közgazdasági adottságaiból eredő differen­ciák nivellálását. E gondolatok jegyében nyugodtan dönthetünk az 1972. évi állami költségvetési tervajavaslat felett, mert mint a törvényjavaslat in­doklásának első bekezdésé­ben is olvashatjuk „Az 1972. évi állami költségvetés össz­hangban ván a IV. ötéves tervről szóló törvényben foglaltakkal és a népgazda­sági tervvel. Az előterjesztés a gazdasági fejlődés kiala­kult és a jövőben várható irányzatainak értékelése alapján készült. Számol a jogos társadalmi igények megvalósításának költség- vetést befolyásoló pénzszük­ségletével. Figyelembe veszi a szabályozó rendszernek a gazdaság fejlődésére és a költségvetés helyzetére gya­korolt hatásait. Rendkívül fontos az a tény, hogy a költségvetés in­doklása őszinte, reális érté­kelést ad gazdasági helyze­tünkről. ráirányítja figyel­münket továbbfejlődésünk lehetőségeire, a meglévő fe­szültségekre, problémákra. A törvényjavaslat rögzíti, hogy elért eredményeinket csak akkor tudjuk stabilizálni, fo­kozni. ha a gazdálkodás minden szintjén fokozzuk a munka termelékenységét, fel­tárjuk a kooperációkban, a szervezésben rejlő tartaléko­kat és alkalmazzuk a gazda­ságirányítás jelenlegi rend­szerében meglévő egyéb le­hetőségeket. piai politikát kell folytatni«*. Talán felismerik azt is, hogy integrációjuk reformra szo­rul, mindenekelőtt a kívül­álló európai országokkal való kapcsolatban sok a javítani­való és azt is, hogy a hideg- háborús politika hagyatékától sokkal jobban és nyíltan kell elszakadmok. Mindez újból aláhúzza azt, hogy az európai biztonság keretében a gazda­sági együttműködés új lehe­tőségeit találhatják meg az európai országok, köztük ha­zánk Is, a többi KGST-or- szággal együtt. Jó tudni, hogy hazánknak kárt ugyan okozhat a valutá- ris bizonytalanság, de meg nem ingathat bennünket, mint ahogy meg nem ingat­hatja szocialista országaink közösségét. { Az állami költségvetés jövő évi előirányzatát a Magyar Szocialista Munkáspárt ne­vében elfogadásra ajánlom — fejezte be nagy taps közben felszólalását Nyers Rezső. Az országgyűlés hétfői munkanapján, a költségveté­si vitában felszólaltak Inokai János, a terv és költségvetési bizottság titkára, a törvény- javaslat előadója, Kisgergely Lajos (Veszprém), Ispánovits Márton (Bács-Kiskun), Mar­ton János (Győr-Sopron) megyei képviselők, Párái Im­re, az Országos Tervhivatal elnöke, Németh István (Haj- dú-Bihar), Varga Gáborné (Borsod), dr. Pethő Ferenc szabolcsi képviselő. Ismeretes, hogy a megyék költségvetésének és a fej­lesztési alapnak állami tá­mogatásból történő kiegészí­tése 1971 és 1972 évekre konkrétan, 1973-tól pedig egy „tól-ig” rendszerben beszabályozást nyertek. Ed­digi tapasztalataink alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a központi költségvetésből Szaboics-Szatmár megye ré­szére juttatott anyagi eszkö­zök reálisan egészítették ki a megye bevételi forrásait. Megyénk lakosságát megelé­gedéssel tölti el az a tény, hogy agrárjellegű megyénk gyorsabb ütemű fejlődését, az életszínvonal országos át­lagnak megfelelő növekedé­sét elősegítik azok az ipari létesítmények, amelyek ko­moly állami segítséggel va­lósulnak meg. Hasonlókép­pen nagy segítséget jelentett az az állami segítség és tár­sadalmi összefogás, amely Megyei kórház Tbc gyógyintézetek Ideg- és elmegyógyintézet Eü. gyermekotthon Csecsemőotthonok Ezek az adatok is mutat­ják, hogy Szaboics-Szatmár megyét iparfejlesztési, ill. iparkitelepítési alapok to­vábbi biztosításával segíteni kell. A megye területén de­centralizáltan megkezdett iparfejlesztéshez — egyes el­lenkező híresztelések ellené­re is — megfelelő munka­erő-tartalékkal rendelke­zünk A párt és a kormány me­gyénkkel kapcsolatos határo­zataiban megfogalmazást nyert, hogy Szabolcs-Szat- már megye mezőgazdasági jellegű és ezt a jellegét táv­latokban is megtartja. Ez a tény megköveteli, hogy a már fejlődőben lévő köny- nyűiparon belül a vertiku­mot jelentő élelmiszeripar tovább fejlődjön. Húsfeldol­gozás szempontjából a me­gye fehér foltja az ország­nak, annak ellenére, hogy gyorsan növekvő termelési bázissal rendelkezik. A megyei húsprogramnak megfelelően folyamatosan lép be a termelésbe 15 szakosított sertéstelep és 33 tehenészeti telep. A gyenge talajadottságú területeken gazdálkodó mező­gazdasági nagyüzemeket — speciális vetésszerkezetből adódóan — növénytermeszté­si téren is komoly gondok foglalkoztatják. A dohány, a cukorrépa vetésterületének csökkenése megyénket is érinti. A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, a minisztériumok házának dísztermében hétfőn aláír­ták az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kö­zött december 11-én para­fáit két egyezményt. Az egyezmények aláírása után tartott rövid beszédé­ben dr. Güntíier Kohrt ki­jelentette, kormánya jelen­tős eseménynek tartja az aláírás tényét. Ez is bizo­nyíték rá, hogy a realitások elismerése alapján meg le­het oldani földrészünk bo­nyolult problémáit is. Ulrich Müller a nyugat­berlini szenátus nevében is üdvözölte a megegyezések aláírását. A négyhatalmi megállapodással megnyílt a lehetőség a megértés meg­teremtésére a szenátus és az NDK kormánya között —, mondotta. Ezután a berlini szovjet nagykövetségen Zsárov nagykövetségi tanácsos tar­tott sajtóértekezletet. Be­jelentette, hogy Mihail Jef­Zulfikar Ali Bhutto, a Nyugat-pakisztáni Néppárt vezetője lett Pakisztán új köztársasági elnöke —, je­lentik gyorshírben a nyu­gati hírügynökségek. Jahja Khan távozó elnök a köztársasági elnöki tiszt­ségen kívül az eddig általa betöltött másik funkciót, a statáriális jogszolgáltatás „főügyintézőjének” tisztét is Bhuttóra ruházta át. Zulfikar Ali Bhutto, rnjnt az árvíz okozta károk hely­reállításával kapcsolatos. Az oktatás, művelődésügy és egészségügy területén Sza- bolcs-Szatmár megye e§7 főre • vetített normatívák alapján sajnos jóval az or­szágos alatt van. Az ellátási színvonalkülönbségek foko­zatos kiegyenlítése érdeké­ben megyénk pótelőirányza­tot kapott, amely lehetővé teszi, illetve segíti a gyor­sabb felzárkózást. A pót- előirányzat segített abban, hogy az egészségügyi ágazat jelentősebb normatíváit 1971- hez képest tovább növeljük. Az egészségügyi ágazatban az egy férőhelyre eső forint- összeg az alábbiak szerint alakul: 1971 1972 51 000 55 200 43 350 46 100 26 700 28 400 34 000 36 100 31 300 33 000 Megyénk vonatkozásában legnagyobb visszaesés a do­hánytermelésben következett be. Az 1971 I—III. negyedév­ben előállított fermentált do­hány mindössze 65 százaléka az elmúlt évinek. A csökke­nés nyersanyaghiánnyal van összefüggésben. A csökkenő tendencia már 1967-ben meg­indult. A vetésterület 1965- ben 20 488 kh, 1967-ben 17 279 kh, 1970-ben 14 839 kh, 1971- ben 12 252 k. hold. A mezőgazdasági üzemek számára jelenleg a dohány­termesztés kevés jövedelmet biztosít. Élőmunka-isénye nagy és a munkaerő a llöny- nyebb munkák felé orientáló­dik. A másik fontos növény a cukorrépa, amely igen jelen­tős ipari növény, mivel a Szerencsi Cukorgyár nyers­anyag-szükségletének felét Szaboics-Szatmár megye szol­gáltatja. A vetésterület csök­kenése itt is jelentős. 1961 — 1965 évek átlagában 13 507 kh-on, mig 1971-ben csak 9888 kh-on termeltek cukor­répát. Ezeknél a növénykul­túráknál csak akkor érhetünk el komoly eredményt, ha a termelői érdekeltség a felvá­sárlási árakban realizálódik. Az országos el vásárnak megfelelően és a megye me­zőgazdasági nagyüzemeinek stabilabb gazdálkodását biz­tosító távlati célkitűzések megfogalmazásához megyénk tudományos koordináló bi­zottsága, az MTESZ, ül. a* Agrártudányi Egyesület Sza­bol cs-Szatmár megyei szerve­zete vállalták, hogy 1972-ben ajkósritik a dohány, a cukor­répa, a burgonya, az alma és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését elősegítő terme­léspolitikai áttekintéseket és rekonstrukciós terveket. Tisztelt országgyűlés! A ta­nácsok területi önállósága a szabályozók alapján történő fegyelmezett gazdálkodást követeli meg. A lakossági adókból, a vállalatok és szö­vetkezeitek jövedelmi adójá­ból, eszközűekötésd járulékból és az állami támogatásból összetevődő bevételek bizto­sítják az adott terület fejlő­dését. Ebből kiindulva kell hangsúlyoznunk az állampol­gári fegyelmen belül az adó­zással összefüggő fegyelem kérdését, mind az egyéni, mind a vállalati, szövetkezeti adózókkal szemben. Szocialis­ta államunkkal és szűkebb területünkkel kapcsolatban fennálló kötelezettségeinket teljesíteni kell. Az ipari vál­lalatok és mezőgazdasági üze­mek ne törekedjenek a ren­deletek adta lehetőségekkel arra, hogy kijátsszák adózási rendszerünket, mert ezzel sa­ját területük fejlődését, a la­kosság kulturális, egészség- ügyi és kommunális ellátott­ságát veszélyeztetik. Az 1972. évi állami költség­vetés vitája során felvetett megyei problémáinkat pár­tunk és kormányunk által tá­mogatott eredmények talaján állva a progresszív fejlődés érdekében hangsúlyoztuk. A jelen ülésszakkal mind poli­tikai, mind gazdasági fejlő­désben eredményes évet zá­runk le — a meglévő problé­mák ellenére is — és ezek reális alapot adnak az 1972 évi költségvetés célkitűzései­nek megvalósításához. Ezért a beterjesztett 1972 évi állami költségvetési tör­vényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. A vitában felszólalt még: Kollár József (Budapest), Sándor József (Békés), Gaj­dár Pál (Nógrád), dr. Vidu Miklós (Budapest) és Szabó Mátyás (Baranya) megyei képviselő. Ezzel a hétfői ülés véget ért. Az országg ilés kedden a költségvetési tör­vényjavaslat vitájával foly­tatja ülésszakát. Dr. Pethő Ferenc szabolcsi képviselő felszólalása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom