Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

*. oMa! TflTt neeember ft. Rákosy Gergely: LÁNCOLJÁTOK TUSKOK!* A börtönből való szaba- dulásom után egy nagy raktártelepre kerültem fűtő­nek. De ezenkívül még az udvart is rendben kellett tartanom. A telep — messze túl a Nagy vágóhídon — tulajdon­képpen elosztó raktártelep volt. Műtrágya és növényvé­dő szerek áramlottak ki és be. Külön vasúti rampa, ide szuszogott be a kis mozdony a vagonokkal. Az áru nagy . része ömlesztve érkezett, ezt haladék nélkül fel kellett zsákolni; más része nagy tartályokban, vashordókban, ezt kannákba, demizsonokba, palackokba kellett széttöltö­getni; a kenőcsszerű pépeket kisebb edényekbe adagolni. Mindent elrákni, felstószolni a szállításig. Hordóhegyek, ládahegyek, zsákhegyek a hatalmas udvaron a hosszú­kás, szintén dugig telt rak­tárépületek között. Az el­szállítás a tételek nagyságá­tól és a távolságtól függően vagy ismét vasúti vagonok­ban történt, vagy teherautók, dömperek, vontatók jöttek az áruért, de a közelebbi téeszekből elég gyakran jöt­tek lovas kocsik is. A munka tehát, egészen leegyszerűsít­ve kétirányú volt: befogadni és kiadni. Ezt is, azt is • a raktári melósok végezték. Aki nem ismerte őket közelebb­ről, egyikük-másikuk jelleg­zetes testtartását, mozgását, szentségelését (ha például egy novendás hordó dongáira hullott szét), nemigen tudta volna őket egymástól meg­különböztetni. Mintha álarc­ban, csuklya alatt, páncél mögött dolgoztak volna; a dinitroortokrezol lemosha- tatlanul megsárgította kezü­ket, a gyümölcsfaolajjal, -karbolineummal összekemé- nyedő DDT és dohszagú HCH bádoggá keményítette overalljukat, hajuk ősz, ar­cuk hamuszínű a szuperfosz­fáttól, kálitól, szemöldökü­kön kék rézgálic por csil- lámlott. Nem volt pipiske- dés, teljesítménybérben, te­hát óriási iramban dolgoz­tak. Miért is voltam börtön­ben? Nem érdekes, meg un­nám is már elmesélni. Csak ennyit: anyámat nem öltem meg, hazámat nem árultam el, öregembereket nem ra­boltam ki, fiatal lányokat nem erőszakoltam meg, és csokoládét sem csentem ön- kiszolgáló boltokból. (Ez utóbbit még akarva is alig­ha tehettem volna meg, a csokoládé nagy ritkaság volt, önkiszolgáló bolt pedig még nem létezett.) ¥/ orábban is ismertem az ** itt megforduló szereket, méghozzá nemcsak zsákban, hordóban, tartályban,' hanem alkalmazásuk közben, tehát hatásukat illetően is. Ponto­san tudtam, hogy például a szerves higanytartalmú Hi- gosan már tizedszázalékos Oldatban is halálos méreg, s akár a nikotin, a bőrön ke­resztül is felszívódhat, tud­tam, hogy a sárgaméreg ha­tása olyan erős, hogy az 1—2 %-os oldattal permetezett növényfelületen átsétáló ro­varok is elpusztulnak tőle — húsz oldalon folytathatnám. Kesztyű persze járt. De igen hamar elrongyolódott. Volt aki kért újat, mások egyszerűen megfordították (a rongyos tenyér került kívül­re, a kézfejre), aztán mikor az a fele is elrongyolódott, elhajították. Mert nagyon nehéz volt kihordási idő le­járta előtt új kesztyűt kap­ni. Osztozkodás, vita, prédi- kálás, hát inkább leszarták az egészet, s hajtottak tovább puszta kézzel. Védőszemüveg is járt, de olyan kezdetleges, hogy egy nap alatt átlátha­tatlanná karcolódott, s ezen­kívül minduntalan bepárá­sodott — nem hordta senki. Munkába lépésemkor a bulldog képű, lassú beszédű, az a-kat áá-nak éneklő igaz­gató (tulajdonképpen csak telepvezető, de mindenki igazgató elvtársnak szólította • A Központi Sajtószol­gálat 1971. évi tárca-novella pályázatán megosztott el­ső díjat kapott elbeszélés. nyilván okkal — lásd a régi népmese motívumot: „Sze­rencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!”), szóval ez a vasorrú bába-telepvezető- igaigató maga instruált a leg­apróbb részletekig. Szinte kályháról kályhára mentünk. Ezt brikettel, azt koksszal, a cserépkályhákat tuskóval fűt- hetem és így tovább. Mennyi fát kel] váenom naponta, mennyi gyúitóst, milyen nagyságúra, s*b. Végül ott álltunk az alagsori zuhanyo­zóban a kis kazán előtt. — Ez egy kazán! — mond­ta az igazgató, két pofatáská­ja bölcsen lelógott, marokra lehetett volna fogni. — Látom — mondtam. — Egv eléggé lerobbant álla­podban lévő kazán. — A víz­tartály, mint az összevissza operált ember teste, tele két­ségbeesett hegesztések varra­taival. a feszmérő nittelésé- nél kis patakocskák csordo­gáltak, a tűz‘ér ajtaja vas- ruddal betámasztva. Mire az igazgató váratlanul és a szokásosnál esv kicsit gyorsabban ezt mondta: — Maga csak becsiilie m«> ma­gát. maga a börtönből jött. így van? — így — mondtam —, igyekszem minden tőlem tel­hetőt megtenni. A kis patakocskák válto­zatlanul csordogáltak, a ka­zánt. magamat megbecsülve is, változatl anu] lerobbant ál­lapotban lévőnek találtam. é A -ákig tartott beimsh-uálá- ^ som, az igazgató gon­doskodáséra csak egv szó van: atyai — és én most egv meghatározott atyára gondo­lok. Később az udvart szem­revételeztük. — Amíg a kályhák égnék, itt összetisztogat. Nem tű­röm a panirfecniket és eze­ket a lótzéfcef. — Lószart — mondtam. Egy börtön viselt ember kimond­hat ilyesmit. Végre elváltunk, felléle­geztem, mehetek a nyugodt pincébe felszabadultan küsz­ködni a göcsörtös tuskókkal. Nem mehettem. Az igazgató megállt, és visszaintett ma­gához. — Ja — mondta Cám-lám, majd elfelejtette!!: —, a ka­zánt csak hulladékkal fűthe- ti. Meg ne lássam, hogy tüs­köt tüzel a kazánban! — El­ment, de mutatóujja ■ még mindig mintha ott ingázott volna az orrom előtt. Egv-két napig betartottam a legfelsőbb színtű utasítást. De kiderült, hogv a víz nem melegszik fel kellőképpen. A melósok szentségeitek. „Megbecsültem magam”, jelentettem a dolgot az igaz­gatónak. — Zúgnak a víz mi­att! — Nagyon jó: zúgnak... Megmondhatja nekik, én an­nak idején hideg vízben fii- rödtem vagy semmilyenben! — Én ezt nem mondom meg. — Nem? — Nem! —És miért nem, ha szábád megkérdeznem ? — Szabad — mondtam, de önkéntelenül én is így szá- bád. Azért, mert ma már nincs annak idején! A z én kontra „szábád”-om egészen kiborította, most már kizárólag rám összpon­tosított; Hogy ő nem ér rá minden piszlicsári üggyel foglalkozni. ő a telep egész mechanizmusának a gyeplő- szárait tartja a kezében. Lás­sa el a munkáié*' mindenki a maga területén .Ki-ki, ami rá kiszabatott!” És így to­vább. A tiráda lénvege: ha nincs elég meleg víz. a fűt' nem áll hivatása magaslatán. A problémákat meg kell ol­dani. Persze ez nem azt je­lenti, mintha nem várna él jelentést» minden lényeges mozzanatról. Igenis: elvárja! Megpróbáltam minden le­hetőt Novendás hordódon­gákból, ládahulladékból, az üvegballonok körülbélelésére szolgáló gyaluforgácsból egész hegyeket halmoztak fel a ka. zán körül. Nem segített mert ezek a puha faanyagok hirtelen lobbantak el, s mire az irodák, a távoli raktár­irodák különféle kályháit is elláttam, már csak gyengén pislákoló parázst találtam a kazán rostélyán. A kazán kü­lönben is kicsi volt a lét­számhoz, egy turnus letusolt, és már el is fogyott a meleg víz. Tömör, nagy kalóriájű, tartós parazsat adó fűtő- anyp% kellett volna, hogy a tartályba beömlő hideg víz szinte azonnal és folyamato­san felmelegedhessen. Jelentettem elképzelése­met az igazgatónák. (Fűtő még szorosabb kapcsolatban nem állt» igazgatóval, mint én. Már ilyen képzeletbeli jelentésekkel játszadoztam: „Igazgató elvtársnak alássan jelentem: a B/II-es raktáriro­da porcelánfogantyús vas­kályhája három szól gyújtós- sal és öt erőteljes fújással lángra lobbant, míg vi­szont...”) ö viszont egészen más oldalról közelítette meg a kérdést. — A fő baj az, — mondta, minden egyes szót megrágva — a legeslegfőbb baj, hogy egy tusrózsa alá egy ember áll. Csak egy ember! így a legkülső sugarak csak úgy el­folynak a semmibe... „Dugdossam be gyufaszál­lal a rózsák külső lyukait?” akartam mondani, de egyelő­re meg se tudtam szólalni. Tusrózsa szórása! Hót igen, ilyen is van, nekem sose ju­tott volna eszembe. — ...oda kell hatni, hogy egy-egy tusrózsa alatt ketten mosakodjanak! — Mármint nekem kell odahatni? — Természetesen. IV em hatottam oda. Titok, ban és osonva, a lép­csőfordulókban fülelve, pa­pírral és szénporral álcázott tuskókat hordtam fel a ka­zánba. Volt meleg víz. Min­den melós nyugodtan és sza­badon lemoshatta magáról a nikotint, arvalint, sárgamér­get stb. De hamarosan le­buktam. Egyik lépcsőfordu­lónál elém ugrott az igazga­tó, beletúrt a kannáimba, és a papír és szénpor alatt meg­lelte a tuskókat. — Áhá! — kiáltotta, egé­szen fel volt dúlva. — Ez gyalázat! Nem feleltem. — Mondok magának vala­mit: maga visszaélt a bizal­mammal! Erre már feleltem: — Én is mondok az igazgató elv­társnak valamit. A börtön­ben, ha jobb kedvű őrökkel voltunk, egy ember állhatott egy tusrózsa alá. És csem- pézett fülkék voltak, nem ilyen málló vakolaté szemét lepra... Még mondtam mást is, egy kicsit kiborultam. Csak hápogott, de e tárgy­körben nem volt több érve, mindketten tudtuk, amit tud­tunk, például azt, hogy a vállalat tízmilliós hasznok­kal zár év mint év és időt­len idők óta élüzem. És én azt is tudtam, amiről ő azt hitte, nem tudom: hogy a te­lepvezető bizonyos megtaka­rított tüzelőmennyiség, vé­dőruha — például kesztyű — után külön prémiumot kap. (Tudnám, mit csináljak azokkal, akik az ilyen pré­miumfeltételeket kifundál- ják: sárgaméreggel kenném be őket, s hármasával állná­nak egy tusrózsa alá!) Felvet­tem a kannákat. Végre szóhoz jutott. — Tegye le a kannákat! Letettem. — Jöjjön! Mentem. Az udvar szélén megállt, s elmutatott a messzeségbe, mint egy hadvezér, aki te­repszemlét tart. — Az ott mi? — Lószar — mondtam. — Takarítsa el azonnal! p1!takarítottam, seprűt, la­pátot helyére tettem, az­tán visszamentem a pincelép­cső fordulóban hagyott kan­náimhoz. Fogom őket, emelem, hogy viszem föl a kazánhoz. De a kannák mintha repül­nének, üresek, egy kis szén­por, papír, semmi több. Atyánk a tuskókat saját ke­zűleg visszacipelte a pincé­be. Remegtem dühömben. Ha most hirtelen ősze tudnám hozni a bulldogképét azokkal az imént eltakarított gőzölgő kis halmokkal! Almok, minden gyakorlati értelem nélkül! Leültem egyik kannára, el­szívtam egy cigarettát. A füsttel együtt elszállt a felesleges gőz is. Felálltam, feljebb húztam trottyos fene­kű munkanadrágomat (kihor­dási idő: egy év), megragad­tam a két kannát, és nyomás le a pincébe. Gyertek tüskök! Te is, te is, te is! Felfelé a lépcsőn a karom érzi, micsoda parazsuk lesz ezeknek. Szikraeső, amint bevágom őket a tűztérbe s bőgve-mo- rogva kap beléjük a láng. Betámasztom az ajtőt a vas­rúddal, elégedetten megfor­dulok. Ott áll sötét arccal az igazgató. Nem is szól, csak int, hogy menjek vele. Megyek, #~)tt ülök az irodájában, már régóta beszél, fe­gyelem”, „népgazdasági ér­dek”, „viszonylatok” —ilyes­féle szavak rc/x en­nek el néha a tu­datomat súrolva. Nemigen figyelek oda, néha automati­kusan bólintok, s egyre csak az jár a fejemben: nem baj, fő, hogy odalenn lángolnak a tüskök. Ki mit tud? Hat kategóriában 293 produkció Befejeződtek a „Ki mit tud?” tv-vetélkedő megyei előkészületei. Bár az előző vetélkedők szabolcs-szatmá- ri statisztikáját nem hasonlí­tottuk össze az ideivel, a mostani jelentkezések — va­lószínűleg — minden eddigi­nél nagyobb érdeklődésről adnak számot. Hét különböző területen versenyeznek a fiatalok; a vokális zene, a hangszeres zene, a vers- és prózamondó s, az amatőr színjátszás és iro- 1 dalmi színpadok, a bábmű­vészet, a néptánc és az egyéb kategóriában. A bábművé­szetet kivéve minden kategó­riába jelentkeztek a megyei fiatalok, összesen 293 pro­dukciót mutatnak be a járási és a városi versenyeken. Ez — természetesen —• sokkal több versenyzőt jelent. hi­szen több produkcióban lép­nek fel együttesek, irodalmi színpadok. Még mindig a táncdalének- lés a „legdivatosabb”, sor­ban,-utána a vers- és próza­mondók következnek a leg­nagyobb jelentkezési arány­nyal. Előre még nem lehet tudni, lesznek-e kiugró te­hetségek. „művészjelöltek” a megyei mezőnyből, az azonban máris biztos, hogy az egyéb kategóriában in­duló versenyzők számíthat­nak a közönség érdeklődésé­re. Néhány parodista mel­lett új „színfolt” a megyei versenyben az akrobatikus mutatvány — erre két kis­lány készül — egy kemecsei „bűvész” szereplése és a jó- gázó fogtechnikus mutatvá­nyai. Az utolsó előkészítő ta­nácskozáson a rendező szer­vek megyei képviselői dön­töttek a versenyek helyéről és idejéről. Nyíregyházán — ahol 111 produkcióval jelent­keztek, — négy részletben, kategóriánként tartják a ve­télkedőket. A nagykállói és a nyírbátori járás közösen rendezi a versenyt, a nyír­egyházi járás vetélkedőjét Baktalórántházán bonyolít­ják le. A vásárosnaményi, a kisvárdai, a mátészalkai és a fehérgyarmati járással együtt a megyében hét helyen tart­ják a járási és a városi ve­télkedőket január 22 és feb­ruár 20 között. Minden ve­télkedőről és minden kategó­riából az első helyezett ke­rül a megyei döntőbe, ame­lyet március 19-én rendez­nek a nyíregyházi Mórica Zsigmond Színházban. Csuka Zoltán: A csendre vágyó A csendre vágyó égbe ver hidat. A hidpillérek múló századok. Emlékét őrzik hallgatag halak, s aki megálmodta őket, rég halott. Ha teste volt, maréknyi por, vagy az se, hajléka áll csak, vénen, roskatag, s magába rejti kőtornáca kincsét; a kristálytiszta, mély halastavat. Lépése immár nem kong körbe-körbe, de Őt idézi száz és száz virág, a néma halaik csillogó beszéde és kertje mélyén a-magnóliák. Álmodott házat, verset, tornyot, kertet, és kicsinysége láttán lett nagyobb, s már távozóban még szavakba rótt» a népe nyelvén írt Halászatot, ö most a minden ’tt s a semmi. A tenger ő, és ő a cseppnyi csepp, Az ember ő, és benne minden ember, s a kicsiny felhő, mely fenn leng, libeg. Zelk Zoltán: Ragyog a tél Elült az ár. S ma itt a tél. A sunyd és kegyetlen. Mily lopva szállta meg a dér ezt az ártatlan kertet! Jön az egyszínű kuszaság és elnyelik a vermek a aizegést, a csobogást, a zúgó, tarka csendet. Ragyog a tél is, tudom én, villog mint kés a kézben, csikorgó sörét lesz a hó ' kivert kutyák szívében, t föltépi az őzek hasát a zúzmara szilánkja s a dermedt, absztrakt ég alatt fáradhatatlan madarak szállnak a messzi nyárba. Szakonyi Károly: Tudatom, jól vagyok Mikor aztán már minden­hová bcnyitgUam, láttam, senki sincs abban a házban Nem olyanforma ház volt, mint a mieink, de azért csak volt abban éppen úgy kony­ha, kamra, szoba kettő is, meg volt veranda is, a ve­randán virágok, nem tudom, milyenek, a vastag zöld le­velükre emlékszem, meg ar­ra is, hogy a szoba falán ke­tyegett az óra, a térítőn morzsák voltak, egy cserép hamutartóban pedig cigaret­tavégek, olyan hosszú szopó- kájuak; ahogy úgy el voltak nyomva, arra is emlékszem. Meleg is jött valahonnan, ta­lán a konyha sparheldjéből, de ezt nem tudom, nem néz­tem, mert csak nyitogattam az ajtókat, hogy majd csak találok valakit. Nem talál­tam senkit. Kiáltoztam, hogy jöjjenek elő, de nem jöhet­tek, ha egyszer nem voltak ott.' Fene tudja, hová lettek olyan hamar. Restelltem járkálni abban az üres ház­ban; ahogy betettem egy aj­tót, azt lestem, nem nyitnak e rám mögülem, bíz’ nem nyitottak, hát egy idő múl­tán kimentem az udvarra, onnan meg az utcára. A töb­biek, a mieink ott jöttek a kerítések mellett vánszorog­va, mert igen fáradtak vol­tunk valamennyien; az egyiknél egy darab kolbász, a másiknál egy fél kenyér, emennél valami itóka, aman­nál lábasban valami eleség. Csak azt lehetett hallani, ahogy jöttek; á léptüket le­hetett hallani, meg a csendes beszédüket, mert amúgy ak­kora süketség volt,' hogy ah­hoz foghatóra nem Is emlé­kezem azelőttről. Nekem még a fülem is csengett belé. Néztem a mieinket, amint ballagdáltak szerteszét, és lesték a házakat, a kerteket, meg a nagyobb épületeket, de még a templomot is, hogy hová lehettek az itte­niek? Tekingettünk ide-oda. Az birizgálta legjobban az embert, hogy figyelnek-e va­lahonnan? Padlásról? To­ronyból? Egyéb menedékről? Pedig nem moccant semmi. Se egy ember, se egy kutya, macska, ló, más marha, vagy szárnyas jószág. Tán még légy se volt. Semmi. Amúgy minden a maga rendjében: az ablakok betéve, a vödrök a kutakon; a fákon az őszi levelek, egy kis gyümölcs itt-ott: birsalma, szőlő, dió... Le is csippentettem egy jókora szőlőfürtöt, aztán ballagtam le az utcán a fo­lyóhoz. Fáradt voltam na­gyon. Leültem a parton egy víz kivetette fatörzsre, sze­meltem a szőlőt, a lábam ki­nyújtottam; ej, de fájt a lá­bam! Gondoltam, levetem a bakancsomat, megáztatom a lábam a folyóban, még nem lehet olyan igen hideg a víz, de áztán csak nem búzdul- tam neki, elég volt, hogy jól kinyújtóztam, s lestem a vi­zet. Szép volt a folyó, las­san hömpölygött, a fűcsomók: belehajoltak, az ár meg dű- tötte, ringatta őket, mintha csak játszana velük; meg is feledkeztem mindenről, olyan fáradt voltam, jól­esett nézni a lassú sodort, a szemközti partszegély sárga csíkját, odébb a füzest, az­tán megint a lusta vizet; hal­lottam a kis csobbanásokat, ahogy a halak fel-feldobták magukat a felszínre,, bámul­tam a szétfutó, elmosódó vízgyűrűket, csipegettem a szőlőt. Finom ízű szőlő volt, talán muskotály.. ízlelget­tem, szétnyomkodtam a nyelvemen a szemeket, tele volt a szám a szagos szőlő zamatéval. Ahogy így ülök, odajön mellém az egyik fiú, mutat­ja, hogy leülne a fatörzsre, arrébb húzódtam; letelepedj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom