Kelet-Magyarország, 1971. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

4 oldal

Í9TÍ. 3eeemEer It.

Szülők fóruma:

A gyerek és a barátai

Minden szülő jó barátokat szeretne gyerekének. Sőt, jobbakat mint amilyen a saját gyerekük, hogy csu- pá jót tanuljon tőlük. E szándék mindenképpen tiszteletre méltó; de a realizálása kiesi. Ez az a tipikus eset, amikor szerencse, hogy a gyerekek nem fogadnak szót. Mert képzeljük csak el, mi lenne, ha követnék a szülők tanácsát! Társtalanokká válnának, hiszen logikai képtelenség e szülői kívánság következetes teljesítésbe. Mert hogyan barátkozzanak a gyerekek a „jobbakkal”, ha Sí meg a ;,még jobbakkal” akarnak kapcsolatokat teremteni? Abban a kérdésben ugyanis, hogy csak „jobbakkal” barátkozzanak, benne van annak a feltételezése Is, hogy az ő szüleik megelégednek gyerekeik „rösz- szabb” barátaival. De ezzel a kör megszakadna, mért valaki mégiscsak lemondana a ,/jobb” barátokról.

Ezért valahogyan másként kell megközelíteni .a kérdést. Mert nem önmagával a jobbra törő Szülői szándékkal van baj, hanem a megfogalmazással. Gondoljuk csak végig, mi az, hogy „jó’*, vagy „rossz” gyerek. Túlságosan általános ítélet ez, amely esak a legritkább esetibéh fedi a valóságöt. Az éleiben inkább arról van szó, hogy az egyik gyerek jő a tanulásban, vagy még gyakrabban csak néháriy tantárgyban, á másik pedig jó a tornában, á kézügyességben. Ami pedig á magatartást illeti: az egyik esetidfes, magánafcvalő, a másik hamar véleményt mondó, pajtáskódó. Az olyan jó tulajdonság, mint a becsületesség, a nyütság, a szorgalom, az akaraterő, a kitartás, a lendület, a gyors felfogóképesség, a szerénység, a bátorság éppúgy a legritkább esetben sűrűsödik egy gyérekben össze, mint ezek ellentétei.

Az igazság sokkal inkább az, hogy minden gyerekben vannak dicsérendő tulajdonságok, s vannak javításra szorulók. Mindebből pedig az következik, hogy ha okosan akarjuk befolyásolni gyerekeinket a barátok megválasztásában, akkor nem „jó” és „rossz” gyerekekként kell értékelnünk a számba jöhetőket, hanem a különböző tulajdonságok alapján.

Külön kérdés persze, hogy a gyereketekével nagyjából azonos erényekkel rendelkezők barátságát kélj-e szorgalmaznunk, vagy azokét, akik kiegészíthetik őket, akikben megvan mindaz a jó, ami a mienkt ~1 hiányzik. Ezt esetenként a szülőknek kell eldöntendők. Az eligazodáshoz azonban egy dolgot feltétlenül figyelembe kell venni. Nevezetesen azt, hogy mindkét félnek adnia kell valami pluszt. Szükség van erre azért is, mert ez a tartós barátság alapja. Am a szülőknek arról sem szabad megfeiedkezniök, hogy azt a jó hatást, amit a különböző jó tulajdonságokkal rendelkező barátok gyakorolhatnak a gyerekeinkre,. értékben lényegesen felülmúlja azt, amit ők közvetítenek a barátokhoz. Mégpedig elsősorban nem a barátok számára lesz ez hasznos, haném önmagunlínak. Mert mások nevelésé a legjobb önnevelés Megedzi, tartóssá teszi erényeiket, ha azokat másokba is át akarják plántálni.

De azt jelenti-e ez, hogy a „barátkozz jobb gyerekekkel” semmitmondó programját fel kell cserélnünk a „barátkozz rosszabbakkal” jelszóval? Semmi esetre sem. Nem jó barát, akire aránytalanul többet kell hatni, mint amennyit a gyerekeink kaphatnak tőle. Az „adok”-nak és a „kapok”-nak valamiképpen összhangban kell lennie — még akkor, is, ha különböző tulajdonságok „cserélődnék” a barátságban.

Az okos szülő tehát nem csupán arra ösztönzi gyerekét, hogy vegyen példát a barátjáról, hanem arra is, hogy maga hasson a barátra — mégpedig az éppen benne meglévő, s a pajtásból hiányzó erényeivel. S fordítva: nem tilt el az első pillanatban rossznak — de nem túlságosan rossznak — látszó gyerektől, hanem megpróbálja megkeresni, s megkerastetni benne azt, ami jó. így kaphat a barátság igazi tartalmat, s így lehet háttérbe szorítani azt, amitői minden szülő jq^gál fél: hogy a rosszaságban való összejátszás, a cinkosság legyen az összekötő kapocs a barátok között.

Pedagógiai közgondolkodásunkban tehát a „jobb” és a „rosszabb” gyerek túlságosan általános kategóriáját fel kell cserélnünk a sokkal élettelibb és igazább ítéletekkel: a különböző tulajdonságok értékelésével. Mert a barátságokban sohasem csak az egyik fél nyer, hanem mindkettő. Bonyolult, s meglehetősen rejtett kölcsönhatásokról van szó, amelyeket a gyerekek sokszor jobban megérezneK ösztönszerűen, mint a szülők. Ha tehát tudatosságot akarunk vinni a barátválasztás irányításába, abból kell kiindulnunk, hogy milyen tulajdonságokat, s erkölcsi értékeket szeretnénk kialakítani, vagy megerősíteni gyerekeinkben.

S befejezésül, mintegy csillag alatti lábjegyzetként tegyük mindehhez hozzá: itt a évte^kkórbah lévők barátságáról volt szó, s nem a serdülőkéről, kivált pedig nem a serdülő lányok és fiúk barátságáról. Az már ’-filön téma.

(tSthJ

Tasnádi Varga Éva;

OTTHON

Fehér fák, magas fák, szánkó fut a havon át, csengő cseng a ló nyakán, — Megérkeztünk Marikám! Vár minket a nagymama, édes almák illata, kis kalács, nagy kalács, ezüstnyelű kalapáes, aranyszínű reszelő, selyemből font keszkenő, dióbél. mogyoró, odakint hull a hő( bent a tűz fellobog, itthon vagyunk boldogok!

GYERMEKEKNEK

TÖRD A FE IEDI

Nagyapó fenyőfája

Vízszintes: t

1. Ismert magyar népmese. 6. Növényféle. 7. Vigyá- ^ zőja. 8. Kettőzve édesség. 9. Elme. 11. Község Jugoszláviában a Duna mentén. 13. Film- forgató csoport. 14. Alapvető táplálék. 16. Nagy német folyam. 18. Kicsinyítő képző; 20. ...-bon meggy. 21. Egyszerű gép. 22. Földművelő eszköz. 24. Régi űrmértók. 25. Húros hangszer. 27. Fakad. 28. Vigyáz rá. 29. Mohácsi maszk.

pasunkba való. 6. Tojásain ülő (madár). 10. Lakat. 11. A DIN mellett ezt is megadják a filmek fényérzékenységi jelzésénél. 13. Hüvelyes növény. 14. Cink és nitrogén vegyjale. 15. Pakoló. 17. Jövendőmondó (—’). 19. Erősen szándékozik. 21. Díszes. 23. ENI. 24. Eládásha Váró tárgy. 2é. Tóth Zoltán. 27. Háziállat.

Megfejtendő: Vízszintes 1.

Mull heti megfejtés: Téli

örömök.

Zimankós téli este volt. Egyre több ház ablakából vetődtek imbolygó sárga fények az utakra. A hold bekukkantott egy-egy kivilágított ablakon és elmosolyodott: — Hiszen ma karácsony este van. Semmi szükség holdfényre. — Azzal magára húzott egy hófelhőt, hogy szundítson egyet. Eliészkelődött a felhődunna alatt; de hogy, hogy nem, kilyukasztotta. Nesztelen szállingált lefelé a temérdek fehér höpihe és belepte azt a lombos, zöld fenyőfát, amely imbolvógya botorkált előre a csendes utcán.

— Hajjaj! — sóhajtotta — ami igazán szokatlan egy fenyőfától. Néhány kíváncsi hópehely tüstént a közelébe libbent és rövid szemlélődés után megállapított, hogy nem is a fenyőfa sóhajtozott, hanem az, aki vitte. Rá is telepedtek a kis, tüskés bajuszára és megkérdezték:

— Miért sóhajtozol, nagyapó? Miben segíthetünk?

— Hajjaj! — felelte panaszosan nagyapó. — Az unokáimnak vinném'ezt a szép fenyőt, de síkos az út és szembe fúj a szél. Sehögyan Sem haladok előrfe.

—■ Ö! Ez Sfemml! — kacagtak a. hppihék, aztán ebbe táncoltak a szélnek, s fellibbentek a hátára.

— Aki jó barát — mondták — az nem fújja szeme közé a hideget! Sietős az útja!

A karácsonyi szél tüstént sarkön fordult és fütyürész- ve megtolta nagyapó hátát. Olyan egy-kettőre hazarepítette, mintha szánkón húzták volna. Nagyapó megköszönte a segítségét.

Nagyapó a sarokba állította a karácsonyfát. Rajta kívül senki Sem volt a szobában; csak egy nagy dobóz szaloncukor, csillagszórók

Függőleges: Elnézést kérünk tőletek

1. Égéstermék. 2. Meleg. .3.. kedves, pajtásaink a múlt he- Fémet oívásztanak belőle. 4. « keresztrejtvény-klisé élHelyrág. . 5. §szalii ipari, vá- . cseréléséért

Mii- játsszunk szünidőben ?

Két pajtás vállalkozzék először, hogy bemutass^ a többieknek ezt a szórakoztató játékot. Egymás mellé állnak; megfogják egymás kezét (tehát egyiknek a jobb, másiknak a bál kezét.) Ezzel áz egyiknek a jobb, a másiknak a bál keze marad szabadon. A két játékos most már úgy viselkedik, mintha a két kéz egy emberé volna. Ezért helyes, ha élőre megbeszélik pár szóval, hogy mit fognak csinálni. Például látogatóba érkeznek. A kézfogás, a kesztyűlehúzás, az ajándék kicisomagoláisa, teázás, cigarettázás (persze minden csak utánozva), sok mulatságos bonyodalmat okoz. Közben a párokat másik párok váltják fel, újabb jelenetekkel, pl. utazás, étkezés, kézimunka, sport, Stb. Ha kellemes az idő, és megfelelő számú játékos vón. az ötletet labdajátékká fejlesztjük tovább:

A párok a már ismert kézfogással egy nagy kört alkotnak. Elindítjuk a labdát, amelyet a körben bárki felé dobhatunk. Aki a labdát két kézzel (tehát az egyik játékos jobb, a másik játékos bal kezével) nem tudja el ■ kapni, vagy továbbdobás előtt leejti, büntetésül fél lábra áll, vagyis egyik játékos a’jobb, a másik a bal lábát emeli fel addig, amíg újból labdát kap és azt szabályosan továbbítja. Páratlan játékos létszám esetén áz egyedüli játékos a kör közepére áll, viszont csakis egy kézzel foghat és dobhat labdát. Egy idő Után cserél valamelyik játékossal, s az áll be a kör közepére.

A következő játékhoz két csapatra van szsükség, pl. egy fiú- és egy láhycsapatra. A játékosok szétszórtan helyezkednek el a kijelölt térségen. A játékvezető feldob egy labdát. Aki megszerzi, az továbbdobja csapata valamelyik tagjának, az szintén, és így tovább. cél, hogy a labdát hatszor egymásnak tudják adni. Az ellenfél természetesen ezt még akarja akadályozni és amint lehet, a íábdát Hi'~rtéfzi, hogy legalább hatszof egymásnak adogassa. A labdát azonnal továbbítani kell. Rúgni, fejelni nem szabad, csak kézről kézre adogatni. Ennek a játéknak a neve Ha- toslabda, mivel az a csapat győz, amelyik a hatos adogatással a másiknál több pontot szerzett.

Ismét egy szobái társasjáték következik:

A társaság minden tagja kap egy cédulát. A cédulára

felír egy témát, pl.: bélyegek, vízinövények, költöző madarak, költészet, Balaton, stb., amiről hajlandó volna beszélni három percig. A cédulára ezután felírja a monogramját. A cédulákat kalapba gyűjtik, összekeverik, majd valamilyen meghatározott sorrendben húznak. Há valaki a húzott témáról egyáltalán nem tud beszélni, akkor ezt mondja: Halljuk a szakértőt. Erre a téma kitalálója mondja el az előadást. A szónok egy pontot veszített, vagy zálogot

ad. Ez vonatkozik a szakértőre is, ha olyan nyakaiéként témát választ, amit maga sem tud elmondani.

F. I.

A Garasos király kincse

Garasos király olyan fukar volt, hogy csak egyszer evett napjában, s a koronáját is fából csináltatta arany helyett. Fűnek-fának tartozott, de egy garast sem adott senkinek, minden kincsét egy nagy zsákban tartotta. Ezen a kincseszsákon ült egész nap, éjjel pedig felnyitotta, turkált és gyönyörködött gaz- dagságábáh, s alig hunyta le a szemét, mert félt a tolvajoktól.

Mikor már majdnem belebetegedett a sok őrizgetés- be, hivatott egy kovácsot.

— Csinálj nekem egy vas- ládát — parancsolta —, amelybe minden kincsem belefér. De olyant fabrikálj, amelyet senki sem tud felnyitni. Kilétté nap múlva itt legyen a láda, mert különben lecsapatom a fejedet:

A kov&cé nyolc napig fürt. reszelt, olvasztott és kalapált, míg végül elkészült a

kincsesláda, flégy legény cipelte a király elé, aki midőn meglátta, összecsapta két kezét örömében, és felkiáltott:

— Pompás munkát végeztél, te kovács, ez aztán igazi kincsesláda! No. lássuk csak, belefér-e minden kincseik?

Beleöntötte a zsákjából aranyait, ezüstjeit és gyémántjait, s amikor rácsapta fedelét, megkönnyebbülve sóhajtott fel:

— Most aztán nyugodtan aludhaiök, és nem kell félnem a tolvajoktól, és a minisztereimtől. De mOridd csak, te kovács, ha napjában néhányszor kedvet kapok túrhálni és gyönyörködni a kincseimben, hogyan nyissam fel?

Hánem a kovács előbb csak bámult, aztán meg neúetve mondta:

. r- felnyitni? Ezt a ládát néni lehet felnyitni. Hiszen azt kívántad, felséges Garasos királyom, hogy olyan

és üveggömbök, no meg a* ajándékok persze!— A? óra akkor ütötte a fél he,fei.

— Hétkor kell megszólalnia a karácsonyi csengőnek

— gondolta szorongva. Aligha készülök el! A szobában csend volt és íeriyŐíliat. Nagyapó tűnődve nézte a szép, szőke babát, áípely egyenest, ránevetett a dobozból. — Én még most is szeretek játszani — mondta á szőke babának -— csakhogy egy nagyapóhoz nemigen illik már ilyesmi!...

— Dehogyisnem! — sióit váratlanul a szőke baba — és előlépett a dobozból.

— Gyerünk, Nagyapó! — ugrott elébe a barna Maci is.

— Többen talán töbÖfe megyünk! Hogyan díszítsük hát fél a karácsonyfát?!

Nagyapónak felelni seih volt ideje. Egy sor ólomkatona vonult fél, díszlépésben. .

— Erőt, egészséget, Nagyapó! — emelte a kézét sapkájához a parancsnok. — Várjuk az utasítást.

És berregett a helikopter, meg a repülőgép, s indulásra készén várt az űrrakéta pilótája is.

— Mi minden megtörtéh- het az emberrel karácsony estéjén?! — Nagyapó nem hitt a szemének. A játékok mosolygósán várakozva ott álltak előtte. Nagyapó Szeme felcsillant. — A karácsonyfát hét óráig fel kell díszítenünk! — kiáltotta. — Nagy feladat ez. Remélem mindenki megállja a helyét!

— kettőt tapsolt. Vigyázz! Kész! Raaaaaajta! — s magasra tartotta á csútsos üvegdíszt. Abban a-pillanatban halk berregéssel emelkedett fel a játékok közül a helikopter. A pilóta átvette Nagyapótól á csillogó üveg- díszt, s a karácsonyfa -tetejére illesztette. Surrogva ívelt magasra az űrrakéta is, és keringett egyre ' sebesebben, vékony ezüstszálat hűzvá a zöld ágak köré. Szikrázó ezüstport hintett alá a repülőgép pilótája és az ólom- hadsereg katonái kereken Száz cukrot, csokoládét aggattak a fára. A cukrot Maci és a szőke baba gdbgatto, Nagyapó pedig lelkesen vezényelt:

— Csillagszóró! Aranydió! Ezüst csillag! Piros gömb! — s a díszek, gyertyák, ezüst aranyszálak egyre fogytak a dobozból.

Á karácsonyfa csillogva, ragyogva egyszer csak készen állt.

— Köszönöm... mondta hálásan Nagyapó. — Nagyon köszönöm, hogy Segítettetek nekem.

— Szóra sem érdemes! —• mosolyogtak a játékok. — Mi is szívesen játszottunk veled. — Azzal szép csendesen leültek helyükre, a karácsonyfa alá.

És pontosan hét órákor megszólalt á Jcafácsonyl csengő. Bakó Agnes

ládát csináljak, amelyet senki sem tud felnyitni, máskülönben lecsapatod a fejemet. No, hát ez olyan láda.

Hej, szegény Garasos király! Amint ezt hallotta, majd összerogyott ijedtében. Kékült, zöldült, aztán matkolásziti kezdte a láda fedelét, öklével csapkodta, még bele is rúgott, de a láda fedele meg sein moccant.

— Óh, jaj, a kiftesetih! — siránkozott egyre. — Hogyan láthassam őket, ha nem nyithatom ki a kincsesládámat? Gyorsan, gyorsan, kovácslegények,• kalapácsokat hozzátok, és verjétek izét ezt áz átkozott ládát!

De hiába volt minden, a ládát sem kinyitni, sem Szétverni nem lehetett. Garasos király pedig szomorúan ült rá a ládájára, s tán még ma is rajiá ül, há ázóiá íé nem szállt róla.

Zsombok Zoltán