Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

S. oldal KELET-MAGYARORSZÄO 1971. november ti. Közlemény a szovjet—lengyel tárgyalásokról Az SZKP Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió minisztertanácsának meghí­vására november 10-én Moszkvába érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tag­ja, a minisztertanács elnöke, Jan Szydlak, a LEMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Kö'jionti Bizottság titkára és Mieczyslaw Jagielski, a LEMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a miniszterta­nács elnökhelyettese. Az SZKP Központi Bizott­ságában elvtársi vélemény- cserére kérült sor a Szovjet­unió és a Lengyel Népköztár­saság párt- és állami vezetői között, az alábbiak részvéte­lével : Szovjet részről L. I. Brezs- nyev, A. N. Koszigin, K. F. Katusev, N. K. Bajbakov, K. V. Ruszakov, lgngyel részről: Edward Gierek, Piotr Jaró- szt* icz, Jan Szydlak, Mieczyslaw Jagielski és Zé­nón Nowak vett részt a tár­gyalásokon. A találkozó résztvevői mély megelégedéssel állapították meg, hogy sikeresen fejlőd­nek a sokoldalú kapcsolatok a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság testvéri párt­jai és népei között. Kifejez­ték, hogy kölcsönösen ké­szek minden módon segíteni a szovjet—lengyel együttmű­ködés további elmélyítését. A találkozó során különös figyelmet szenteltek a gazda­sági és a tudományos-műsza­ki együttműködésnek, amely számára jó alap a két ország népgazdasági terveinek ösz- szehangolása, a hosszú lejá­ratú kereskedelmi szerződés és a többi szovjet—lengyel gazdasági egyezmény. A fe­lek megállapodtak abban, hogv megbízzák tervezői és gazdasági szerveiket, folytas­sák a munkát a gazdasági együttműködés tökéletesíté­se érdekében. A két ország párt- és ál­lami vezetői megerősítették azt a törekvésüket, hogy következetesen megvalósít­ják a KGST-tagországok szo­cialista gazdasági integráció­jának komplex programját. Ugyancsak véleménycse­rét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdései­ről is. A szovjet és a lengyel párt- és állami vezetők találkozója alátámasztotta a nézetek tel­jes azonosságát. A találkozás a szívélyesség, a barátság és a' testvériség légkörében ment végbe. ★ Edward Gierek, Piotr Ja- roszewicz, Jan Szydlak és Mieczyslaw Jagielski még szerdán hazautazott Moszk­vából. A küldöttség szerdán este érkezett Varsóba. Az arab külügyminiszterek találkozóra készülnek Kedd este Kairóban négy­órás ülést tartott az egyip­tomi legfelső haditanács. A tanácskozáson Anvar Szadat köztársasági elnök, főpa­rancsnok elnökletével megvi­tatták „a jelenlegi közel-ke­leti helyzet eshetőségeivel összefüggő katonai kérdése­ket”. A haditanács érdemi munkájáról részletek — a dolog természeténél fogva — nem kerültek nyilvánosságra. Szadek hadügyminiszter kedden a szuezi frontszaka­szon állomásozó alakulatok tisztjei és katonái előtt kije­lentette: Szadat aki novem­ber elsejével átvette a fegy­veres erők közvetlen irányí­tását, „idejének java részét a hadseregnek Menteik mivá világossá váítf hegy* fe harc­cal szemben nincs más alter­natíva”. Útban Párizs, majd a vol­taképpeni rendeltetési hely. New York felé, a Kínai Népköztársaság ENSZ-dele- gációja szerdán rövid időt töltött a kairói repülőtéren, ahol a MENA hírügynökség közlése szerint Mohamed Riad a miniszterelnöki hiva­tal igazgatója fogadta és üd­vözölte a kínai diplomatákat. Az egyiptomi hírszolgálati iroda jelentéséből kitűnik, hogy a Kínai NK diplomatái kormányuk erőteljes támoga­tásáról biztosították Anvar Szadat elnöknek az igazsá­gos béke érdekében tett erő­feszítéseit. „A küldöttség a továbbiak­ban jelezte, hogy a közel- keleti válság ügyét ENSZ- beli tevékenységének legfőbb témájaként tartja számon”. Csütörtöktől kezdődően ér­keznek Kairóba a szombatra összehívott arab külügymi­niszteri értekezlet résztvevői. Az értekezlet a közel-keleti kérdés ENSZ-közgyűlés vagy Biztonsági Tatjács elé vitelét fCtűá i aapireipdje. Az Arab Liga miíAiivta ‘jiZ értekezletre Jasszer Arafatot, a PFSZ Központi Bizottságának elnö­két. ’ A kairói lapok úgy tudják, hogy Hasszuna, az Arab Li­ga főtitkára a külügyminisz­terek elé terjeszti az arab— nyugatnémet kapcsolatok ügyét. Szadat elnök egyéb­ként kedden fogadta az NSZK kairói érdekképvisele­tének vezetőjét. fjtcfrfl Chilébe érkezeti Fidel Castro kubai minisz­terelnök szerdán — közép­európai idő szerint 21 órakor — Salvador Allende chilei elnök meghívására 12 napos hivatalos látogatásra Santi­ago dé Chilébe érkezett. A kubai miniszterelnököt a Pundahuel nemzetközi re­pülőtéren Salvador Allende elnök és a népi egységkor­mány számos tagja fogadta. Az ünnepélyes repülőtéri fo­gadtatás után Fidel Castro Salvador Allende kíséretében kijelölt rezidenciájára hajta­tott. Castrót és Allendét a repü­lőtérről a fővárosba vezető útvonalon és Santiago de Chilében a lakosok tíz- és tízezrei l jiidvözölték. Indira Gandhi Bnnnban Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök szerdán negyed 11 órakor világ körüli kőrút­jának utolsó állomására, Bonnba érkezett. A repülő­térről egy helikopteren nyom­ban tovább utazott a főváros­tól 30 kilométerre lévő Gym­nich barokk: kastélyába, ahol megkezdte tárgyalásait Willy Brandt kancellárral. Az indiai kormányfő 3 na­pot tölt az NSZK-ban. Növekvő nyugtalanság az indiai—pakisztáni határon Választások előtt Thüringiában (2.) WEiMA R A WETMARI VÁROSI TANÁCS, AHOL A FŐPOLGÁR­MESTER FOGADOTT. A város főpolgármestere délután 3 órakor fogad. Bő­ven van időnk Thüringia egyik legnagyobb idegen- forgalmat lebonyolító vá­rosával ismerkednünk. Első a Liszt-ház. A nagy magyar ze­neszerző hagyatékát nézhet­jük végig, köztük a Rákóczi- induló eredeti partitúráját, sok javítással, széljegyzettel. Mellette a forradalmi szimfó­nia vázlata, 1830-ból. Weimart nem sújtotta a pusztító háború. Villanegye­deiben tágas, kertes lakások. A modern lakóépületek nem bontják meg e múzeum- és is­kolaváros patináját. A város széli hatalmas ős­parkban — ahol egykor Goe­the is sétálhatott —, alkotásra ihlető a csend, és az ősz cso­dálatos színeivel együtt külö­nös harmóniát és nyugalmat áraszt a járókelőre. Ebből a nyugalomból csak a városi tanács portása zök­kent ki néhány pillanatra, amikor közli, hogy a főpol­gármester nincs itt, illetve ő nem látta reggel bejönni. Egy telefon és a portás int: tes­sék felmenni. Miután a főpol­gármester szobájában le­ülünk, hamarosan tisztázódik a portással történt intermez­zo! — Ma korábban jöttem be, mint a portás — mondja Franz Kirchner főpolgármes­ter. — Ugyanis több ezer olyan szavazólapot kell ere­deti kézjeggyel ellátnom, amelyeknek gazdái november 14-ét megelőzően szavaznak, mert a hét végén nem lesz­nek itthon. íme, témánál is vagyunk. Franz Kirchner tájékoztat a választási előkészületekről. A 65 ezer lakosú városban 3955 rendezvényt tartottak a vá­lasztásokkal kapcsolatban, s ez azt jelenti, hogy minden választópolgárhoz eljutottak as ország és a város program­jával. Weimar polgáraira a közel­jövőben — túl az országos kérdéseken — igen sok helyi feladat is vár: nagyszabású centenáriumra készülnek, 1975-ben ünnepük a város alapításának ezredik évét. A millennium programja, ha még nem is teljességében, de körvonalaiban már jelzi a rendezvénysorozat gazdagsá­gát. Az évfordulóra a nagy múltú weimari Nemzeti Szín­házat 15 millió márka költ- siéggel rekonstruálni akar­ják. két terjedelmes kötetben feldolgozzák a város történe­tét. Eszmecserénk a továbbiak­ban a mánál időzik. Az 52 éves, hatalmas termetű fő­polgármester a keresztényde­mokrata párt tagja. Érdekel véleménye, és természetesen a város lakóinak véleménye is a kelet'—nyugati párbeszéd­ről, a négyhatalmi megálla­podásról — Nyugat-Berlin státusát illetően. — Említettem — válaszol a főpolgármester —, hogy a vá­lasztási előkészületek során valamennyi választópolgá­runk véleményét kikértük a nemzetközi ólétetv tehát az európai békét érintő kérdé­sekben is. E vélemények summázata: az NDK politi­kája kiállta az idő próbáját, reálisnak bizonyult. Városunk lakói üdvözlik a négyhatalmi megállapodást. A saiát véle­ményem ugyanez. Főpolgár­mester vagyok, Weimar la­kóinak bizalmából. Életünk és gondolkodásunk közös, még akkor is, ha részkérdé­sekben gyakran vitázunk. Az utóbbit egyébként nagyon természetesnek tartom. Búcsúzóul a a főpolgármes­ter arra kért, hogy vigyem el Weimar üdvözletét a magyar emberekhez, akik közül mind többen fordulnak meg Thü­ringia e csodálatos „ékszerdo­bozában”. ígéretemet Íme e sorokban teljesítem. ★ Az autósztrádán visszafelé, Berlin irányába haladunk. Velünk szemben nagyon sok nyugatnémet rendszámú gép­kocsi jön, csomagtartóikon sí- lécekkel. Bajorország felé tar­tanak. Az NDK területén ke­resztül utaznak az NSZK-ba. Ez ismét arra késztet, hogy a két Németország közötti vi­szony még megoldatlan prob­lémáira gondollak. Azokra a problémákra, amelyet Euró­pa és az egész emberség ér­dekében mielőbb méltányosan fel kell oldani. A jelek biztatóak. A szov­jet diplomácia mindent elkö­vet, hogy e kritikus ponton megnyugtatóan, a lehető leg­gyorsabban létrejöjjön a poli­tikái rendezés. A két német állam között folyó párbeszéd is e rendezés szándékának szerves részét képezi. Remél­hetőleg mielőbbi konkrét eredménnyel. Vincze György And nej Zt*ych: Kiess kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István A pakisztáni rádió jelenté­se szerint kedden két indiai gyalogszázad páncélosok és tüzérség támogatásával meg­támadta a pakisztáni hadsereg állásait Comilla térségében. A pakisztániak, a rádió je­lentése szerint „visszaverték a támadókat és súlyos vesz­teségeket okoztak nekik. A csatában egy pakisztáni jca- tona elesett és kettő megse­besült. Ez az első eset a határin­cidensek kezdete óta, hogy a pakisztáni rádió nem „indiai ügynökökről”, tehát kelet­pakisztáni menekültekről, hanem a reguláris hadsereg támadásáról ad hírt. A rádió jelentése szerint egyébként más incidensek is előfordul­tak kedden a kelet-pakisztáni határon, de a hadsereg a be­szivárgó „ügynököket” visz- szaverte. Rajasthan indiai állam kormánya elrendelte, hogy Ganganagar északnyugati Nixon elnök kedden vá­ratlanul, ám teljes gőzzel megindította újraválasztási kampányát. Az elnök beszé­det mondott a New York-i Americana Hotelban rende­zett köztársaságpárti vacso­rán, ahol a párt helyi nota- bilitásai, szám szerint ezer- négyszázan egyenként -ötszáz- dolláros részvételi díjjal já­hatá|- menti várps körzetében minden épkézláb férfit fegy­verezzenek fel puskával, mert a pakisztáni hadsereg táma­dási készülődés jeleit mutat­ja a határon. A PTI hírügy­nökség különböző határinci­denseket jelentett a keleti határvidékről is. A pakisz­táni csapatok több helyen ágyúzták az indiaiak állá­sait. K. C. Pant belügyi állam­miniszter Uj-Delhiben közöl­te, hogy Indira Gandhi haza­térése után a kormány teljes egészében áttekinti a határ­helyzetet. Pant egyebekben arról be­szélt, hogy indiai megítélés szerint a Bhutto volt külügy­miniszter vezette pakisztáni küldöttség pekingi látogatá­sa sikertelen volt: a kínai kormány nem tette magáévá a pakisztáni katonai rezsim felfogását a kelet-pakisztáni függetlenségi törekvésekkel kapcsolatban. rultak hozzá a párt választá­si kampányának pénzeléséhez. Nixon a beszéd elmondása után feleségével együtt re­pülőre szállt és megjelent a Chicagóban rendezett köztár­saságpárti vacsorán is. Beszé­deit zárt láncú tévén láthat­ták az ország 18 más nagyvá­rosában rendezett többi köz­társaságpárti vacsora részt­vevői is. 69. — Megsemmisíthetjük az archívumot és magát is lik­vidálhatjuk. — Ez szintén nem fizető- dik ki maguknak. — Blöff — suttogta Ring. — Mindnyájan blöffölünk egy kicsit —nevette el magát. Anna Maria. — Én legalább hem játszom hamis kártyák­kal. Berta kávét hozott be tál­cán, egy palack italt, két csészét és két kupicát. Cso­dálkozó szemeket meresztett az asztalnál ülőkre. — Még egy terítéket — utasította Ring rá sem néz­ve. Ez hiba volt. Kloss azonnal látta, hogy Ring elkövette az első komoly hibát. Elég volt ránézni Bertára, hogy az em­ber tisztában legyen mindaz­zal, ami az öreg szakácsnő lelkében végbement. Sző nél­kül kiment a szobából, hogy egy pillanat múlva újra visz- szatérjen harmadik csészé­vel, a harmadik terítékkel. Kloss majdnem biztosra vette, hogy Berta, aki újra felakasztotta az ágya fölé a konyhában a Führer portré­ját, most elmegy a főtérre a német parancsnokságra. Egy kissé tétovázott, ne figyel- meztesse-e Ringet, de megér­tette, hogy akkor meg ő kö­vetne el hibát. Az ezredes úr sorsa nem érdekelte Klosst, az archívum érdekelte, meg a... Tudta, hogy mindennek el­lenére fontosnak tartja El­ken kisasszony megmentését, aki azonban úgy tett, mintha észre sem venné. Berta arcát sem méltatta figyelemre, nem látta a gyűlöletet az öreg­asszony szemében. A szövetségesein — gon­dolta Kloss —, veszedelmes ellenfél, de sok apró hibát követ el, s ez nagyon sokba kerülhet neki. Felhörpintette italát és fel­kelt az asztaltól. Elindult az ajtó felé. — Hova, hova Kloss ka­pitány? — kérdezte fenye­getően Ring. — Nemsokára mindnyájan megyünk, csak várunk a teherkocsira. — Sikerült elintéznie a te­herkocsit? — mosolygott Kloss. — Emiatt ne aggódjék. — Felőlem is nyugodt le­het, ezredes úr. Inge a szobájában volt. Ariikor belépett hozzá Kloss, hirtelen felugrott a heverő- ről; a szeme könnyben úszott. — Kérem, hagyjon békén! — kiáltotta. Kloss leült a heverőre és magához vonta a lányt. Saj­nálta őt nagyon. Látta, meny­nyire átélte Marta Stauding halálát, aztán jneg megmen­tette az életét. Hitlerista apja nevelte, hitlerista iskolában tanult, eljárt a BDM gyűlé­seire, de azért maradt benne valami, ami reményre jogo­sított... — Láttad Bertát? — kér­dezte. Igen, a szakácsnő benézett hozzá, aztán bement a vá­rosba. Nemrég ment el. Nem beszélgetett vele. Egyébként sincs kedve társalogni senki­vel; egyedül akar maradni. — Ide figyelj, Isge — szólt Kloss. — Menj el. Menj el ebből a házból és bújj el va­lamelyik barátnődnél, isme­rősöknél. — Én? Miért — nézett tág­ra meredt szemmel. — Mit jelentsen ez a gondoskodás? Csak színleli, hogy törődik velem! — Nem színlelem. Megmen­tetted az életemet, és most én akarom megmenteni a ti­éd;!. Veszélyben vagy. — Én? Ugyan, ugyan hagyjon békén. Én már sen­kinek sem hiszek. Hittem apámnak, hittem a nagybá­tyámnak, most már nekem teljesen mindegy. — Tudod, miért halt meg Marta? Inge a párnába temette ar­cát. Kloss megsimogatta a haját és arra gondolt, hogy nagyon sok időbe és erőfeszí­tésbe kerül, amíg az olyan lányokat, amilyen Inge is, csakugyan meg lehet mente­ni. — Marta túl sokat tudott — kezdte lassan. — 'Látta, hogy Ring, agyonlőtte a mun­kásokat, majd később — s ez még fontosabb — látta, ahogyan a kápolna alatt a parkba elásták a papírköte- geket. — Nem igaz! — rikoltotta Inge. — A kötegeket a pin­cébe dobálták. Az udvar fe­lől van a bejárat, a kaputól jobbra... kiáltotta, de azon­nal az ajkába harapott, s közben rémülten nézett Kloss- ra. Tehát Ring mégis hazu­dott neki; ez csakis azt je­lentette, hogy az ezredes vé­gezni akar Kloss-szal még az archívum kiemelése előtt. Ez egyúttal Inge életét is kö­vetelte. — Menekülj innen amilyen gyorsan csak tudsz — mond­ta újra — és igyekezzél ész­revétlenül elhagyni a há­zat. — Maga megőrült — sut­togta Inge. — Nem, nem őrültem meg. Mindenre elszánt emberekkel von dolgod. Az, aki megölte Martát, téged sem fog kí­mélni. — Ki ölte meg Martát? Kloss felállt. — így is túl sokat tudsz, Inge. Menekülj. — Nem. — Ezek gyilkosok. (Folytat^** Nixon megkezdte választási csatáját

Next

/
Oldalképek
Tartalom