Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

tm. 9. RW.W m&fEtCotLsYHI «. m* Az ember és a siker Méltóan a hírnévhez EGT FIATAL. MŰVEZE­TŐVEL. beszélgettem a na­pokban. Rózsák Sándornál, akire műszakonként legalább száz ember és azok munkáját bízták. Van a munkások kö­zött olyan is, aki talán régeb­ben dolgozik az üzemben, mint ahány éves Rozsak. Ter­mészetes kérdés volt ezek is­meretében az, hogy milyen­nek kell lennie egy műszaki középvezetőnek. Rózsák Sándor nem bonyo­lódott körülményes magya­rázkodásokba. Körülbelül így summázta véleményét: Sze­retni kell a munkásokat, is­merni kell a feladatokat, és tudomásul kell venni, hogy a művezető okossága csak a munkásokéval együtt képes azokat megoldani. Így — mondta a lényeget — min­denki érzi, hogy a sikerben (vagy kudarcban) saját maga is benne foglaltatik. Ez a „mindenki benne fog­laltatik” a lényeg. Mert min­den munka csak akkor hoz eredményt, ha mögötte ott húzódik a tudatosság, a saját fontosság felismerése. Azon­nal e példa mellé telietünk egy látszólag más jellegűt, bár következményük azonos. A nyíregyházi dohányfer­mentáló KISZ-esei kidolgoz­tak egy védnökségi programot, amely segíteni fogja a do­hánytermesztést. De nem ál­talában dolgozták ki. Megha­tározott ezen belül az agrár­gépész munkája csakúgy, mint az adminisztrátoré, a kémiához értőé vagy talajspe­cialistáé. A részfeladatok, az egyéni sikerek tevődnek a munka során össze, a min­denki által ismert saját fel­adat tudatos végzése sűrűsö­dik kollektív sikerré. Vagy talán nem ebbe a gon-, dolatkörbe tartozik az alábbi eset is?A VAGÉP főmérnöke megkereste a KlSZ-fiatalo- kat. Elmondta, hogy melyek a vállalat legfontosabb fel­adatai az ötéves terv idqsza- . kában, és mihez, kéri a fiar •j talok speciális segítségét. Nem csak úgy, általában, ha­nem odairányozva minden feladatot a 15 ifjúsági szocia­lista brigádnak. így ki-ki tud- . hatja, mit kell tennie a ter­melékenység növeléséért, ki­re hárul a meddő energiák hasznosításának feladata, ki­re vár fokozott anyagtakaré­kosság. MINDEN PÉLDA ÉKES BIZONYÍTÉKA annak, hogv az okos gazdasági vezetés gondját megosztja a közös­ségekkel, mégpedig úgy, hogy az általános szólam helyett konkrét elvárásokat támaszt, és mindenkit egyénileg is ér­dekeltté tevő megoldásokat vár. A munkás és gazdaság- vezetés szoros, emberi kap­csolata — főmérnöktől műve­zetőig — a legjobb út ahhoz, hogy áthidalja az olyan sokat emlegetett elidegenedést fo­lyamatokat. Mert az elidege­nedés mindig csak ott és csak álékor jelentkezik élesen, ahol meglazulnak az emberi kap­csolatok, ahol a munkát ef­fektive végtó nem érzi saját alkotó szerepét és jelentősé­gét. Társadalmunk leglényege­sebb vonása éppen a hunfe- nizmus. És ennek a humaniz­musnak része az is, hogy az ember, a munkát végző, bé­ren kívül mást is kap. Külön szerepet. Irányításban és vég­rehajtásban, a gond megol­dásában és a siker élvezeté­ben. Hiszem, hogy Rozsak végigmehet az üzemen úgy, hogy tiszteletet kap. Mert az öntöde minden munkása tud­ja, hogy nem Rózsáknak dol­gozik, hanem saját magának — a végső konzekvenciákat tekintve. De a dohányfer­mentáló vagy a VAGÉP KISZ- esei is tudják: üzemük nem egyszerű pénzkereseti hely, hanem olyan alkalom és le­hetőség, ahol plusz alkotóké­pességüket kifejthetik. AZ ÜZEMI MIKROKLÍ­MÁRÓL beszélvén, úgy vé­lem, nem a felszín, nem a munkaruha szabása a megha­tározó. Mindig az emberi vi­szonylatok azok, amelyek pa­rancsszó nélkül is fegyelmet tartanak, és nagyobb teljesít­ményre serkentenek. Az em­ber saját jelentőségének fel- ismertetése a legjobb serken­tő eszköz ahhoz, hogy az üze­mi, gondok gyorsan megszűn­jenek. Mert mi másnák ne­vezhetjük azt. ami a nyíregy­házi ruhagyárban történt? A lányok többsége felismerte: a sok új munkavállaló, a bo­nyolult feladatok miatt ve­szélybe került a vállalat bél­és külföldi szállítása. Szervez­tek kommunista szombatokat. Külön foglalkoznak az újak­kal. Áldoznak a szabad ide­jükből is. Lehet, hogy van olyan, akinél a hiúság a haj­tómotor. Másoknál talán egy magasabb öntudat, összessé­güknél: saját jelentőségük felismerése. A gazdasági aktíva óta sok szó esik arról, hogy milyen útjai és módszerei vannak annak, hogy jobban dolgoz­zunk. Nem vitás: szükséges egy sor okos szabályozó és serkentő. De emellett talán a legfontosabb egy-egy üzem­ben egyfajta olyan bizalom, mint amilyen megnyilvánult a Fock-beszédben. Őszinteség, amely az egyének bölcsessé­gére és jelentőségére apellál a köz érdekében. Az üzemi teendők logikus megfogalma­zása. Az emberi tettrekészség kérése és elfogadása. ROZSAK SÁNDOR SZE­RINT A LÉNYEG: a siker­ben mindtenki benne foglal­tassák. A sikerben is, de az érte járó elismerésben is. Minden ember egyéniség. Minden kollektíva rendelke­zik sajátos jegyekkel. A ma vezetésének hivatása ezeket megkeresni és megtalálni, és ezekkel számolni. Megyénk üzemeiben — mint soroltam volt — van példa a módszer sikerességére. Mindez nem véletlen. Ismert alaptételből, a termelőeszközökhöz való új viszonyból, a társadalom alaptörvényeiből fakad. Csak erre érdemes építeni. Bürget Lajos A KISVARDAI ÚT KENYÉRGYÁRBAN KÉT „PAJ­TÁS” SÜTŐGÉPET IS BESZERELTEK. KÉPÜNKÖN: SZA­BÓ FERENC SZERELŐ AZ ANYO—10 GS TÍPUSÚ SÜTŐ­GÉP OLAJFÜTŐJÉT SZERELI. (ELEK EMIL FELVÉTE­LE). Tánya néni Tegnap ismét találkoztam Tánya nénivel. Van Szat- márban egy pici község, úgy hívják, hogy Mánd. (Ennél kisebb csak a szomszédos Nemesborzova). Ennek a Fő utca 33. szám alatti házában — szép kis kertben — őrzi egy orosz származású kedves, aranyos öregasszony fér­jének, Szilágyi Lajos­nak emlékét. Bugyon- nij sokszor kitüntetett szakaszvezetőjének, aki hat­van lovasát vezette sok győ­zelmes csatában, aztán ha­zahozta szerelmét, Tatjánát, feleségül,, akit azóta is tisztel a kis falu népe. ★ Szilágyi Lajos mándi pa­rasztfiút bevonultatták az el­ső világháborúba már 1914- ben. Egy év múlva hadifog­ságba esett Kiadták mező- gazdasági munkára. Több munkahely után a VityebszI melletti kicsi Prutnyik nevű faluban ragadt meg Szemjor í’edosz kisparaszt házánál, aki akkor már elpusztult a háború vérzivatarában. El­pusztult legidősebb fia is. Szilágyi Lajos magyar kato­na és hadifogoly lett az egyetlen felnőtt férfi évekig ebben a kis orosz családban, meg is szerették. Az öt ár­vát is ő nevelte. Segítette az aprókat, a falu befogadta, megtanult oroszul. Amikor vége lett a világháborúnak, Szilágyi Lajos haza szeretett volna jönni. De Tatjána, a legidősebb lány elébe állt és azt mondta: Három éve veted be, szántod le kis föl­dünket és aratsz itt. Hátha hazajön a fivérem. Addig még segíts itt. Szilágyi Lajos maradt. Nemsokára kitört a polgár- háború és tatárok dúlták fel a falut. Elvitték a család két lovát. Szilágyi Lajos szakasz­vezető élment a tatárokhoz és visszahozta a két lovat. Tatjána kisírt szemmel vár­ta vissza a családfenntartó magyar szakaszvezetőt, az­tán, amikor megjött a két ló­val, dupla pohár vodkát tett eléje. A szakaszvezető eltol­ta a vodkát. Azt mondta, be­cseréli egy csókra. Másnap a tatárokat fehér csapatok váltották fel. Tá- nyicska t akkor így becéz­ték — nemcsak Szilágyi La­jost, hanem egy Molnár ne­vezetű fehérgyarmati kiska- _ tonát és egy szatmárnémeti őrmestert is elbújtatott a szénapajtában, maga vájta ki hátul a búvóhelyet. Amíg lehetett, élelmet vitt az el­bújtatott férfiaknak. ★ Az 1920-as év május else­jén kötöttek házasságot. Már a nászéjszakán riasztotta Bu- gyonnij katonáival együtt Szilágyi Lajost is. Az ifjú feleség két hónapig nem lát­ta a férjét. Közben büszkén olvasta az újságokból, hogy Bugyonnij hada, — a világ hadtörténelmének legdicső­ségesebb lovashadserege, ahol az ő férje is hatvan da­liás lovast vezet — meg sem állt Varsóig. 3 éve, 1968-ban novfember 7-e ünnepén, Szi­lágyi Lajos, Bugyonnij kato­nája átvette a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége kitüntetését, a Vörös Csillag Érdemrendet. , A Az 1922-es évben jöttek haza. Bugyonnij lovasa meg­tette a magáét. Vágyott ha­za. Vityebszk környékén ugyanaz vök a szokat. A tanács és a szövetkezetek együttműködése Tarpán Történelmi múltjaihoz mél­tóan akar fejlődni Tarpa. A község lakói mindig büszkék voltak kuruc elődjeikre, köz­ségiük fejlődésével azonban eddig nem nagyon büszkél­kedhettek. Most összefogtak, ijogy ne csak múltjukra, ha­nem jelenükre is büszkék le­hessenek. Az anyagi erőkön kívül összefogták a társa­dalmi erőket is. A koncent­rálás egyik kezdeményezője a nagyobb önállósággal ren­delkező községi tanács. • • Összefogni az erőket Nézzük az összefogás konk­rétumait: májusban a ta­nácsházán „koordináfciós ér­tekezletet” tartottak a ta­nács vezetői, amelyen részt vett a helyi tsz, — ÁFÉSZ — és a vegyes ktsz vezető­sége, valamint a pártalap- szervezet titkára és az isko­la igazgatója is. A község vezetői ezen az értekezleten tárgyalták meg az előrelé­pés lehetőségeit és problé­máit. A tanácselnök erre így emlékszik vissza: — Megállapodtunk abban, hogy ezentúl az anyagi és. társadalmi 'erőket nem for­gácsoljuk szét. A tanács ön­állósága nagy lehetőségeket biztosít az együttműködés új módozatainak kialakításá­ra. Mi élünk ezekkel a le­hetőségekkel. Mielőtt dönte- nénk a község fejlesztésé­ről, közösen figyelembe vesszük, a község gazdasági, politikai, földrajzi és törté­nelmi sajátosságait. Elhatá­roztuk, hogy ezentúl min­den év tavaszán fogunk ilyen értekezletet tartani. Az értekezleten a Győze­lem Termelőszövetkezet a község ez évi fejlesztésére 180 ezer forintot ajánlott fel. Saját kőbányájukból 100 ezer forint értékű követ szállítanak az utcák kitköve- zéséhez és 80 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geznek a tsz-tagök a község szépítésén. 20- utcája van a községnek és azt akarják, hogy 1975-ig mindegyik ki legyen kövezve. (Az utak ja­vítására ebben az évben a tanács is jelentős összeget: 810 ezer forintot költ.) A tsz főkönyvelője elégedetlenül mondja: „Ebiben az évben csak 10 ezer forintot tud­tunk adni a tanácsnak kul­Szatmárban: az asszony kö­vesse a férjét. Kikérdezések, megaláztatások, rendőri fel­ügyelet. Két gyermeket neveltek fel, számos unokát és megszámolhatatlan déd­unokát. Míg ezeket a soro­kat írom. is itt kedveskedik a jegyzetfüzetem fölött egy kis 3 éves. „Mit írsz?” Déd- mama történetét — mondom. Megsimogat. ★ A dolgos évek után — 1944. október 26-án — Mánd község szélén Tánya néni a férjével elébe ment a felsza­badító szovjet harcosoknak. Vendégül hívták néhányukat e házukba. Egyikükre Tánya néni furcsán nézett. „Nem vagy te Prutnyiki? Nem Fe­dor fia vagy?” Az volt. Per­cekig hallgatott, aztán — férfisírással — elmondta: ..Tánya, senki sem él a csa­ládból. Édesanyádat, testvé­reidet, húgaidat, férjeiket, gyermekeiket meggyilkolták a fasiszták. * Tanya néni most ünnepel­te 74. születésnapját. Itt ma­radt Mán dón. Nincs hová hazamennie. Lajos bácsi a tavalyi árvíz fáradalmaiba halt bele, kitelepítés közben, közei z 30, eleiévehez. A káé turális célokra.” De 200 ez­ret adtak a közművesítésre az előirt összegen felül. A község közművesítése állami támogatással most van fo­lyamatban — a lakók csalá­donként 4600 forinttal járul­nak hozzá a közművesítés­hez. A segítség: társadalmi munka Az ÁFÉSZ ebben az évben készpénzzel nem tud „be­szállni” a közös kasszába, de dolgozói 10 ezer forint értékű társadalmi munkával segítik a tanács munkáját. A ktsz elnöke mondja: — Anyagi lehetőségeink korlátozottak, de ebben az évben idáig 4600 forinttal se­gítettük a községet. 2 ezret adtunk kulturális célokra, 2 ezret az önkéntes tűzoltók támogatására és 600 forintot adtunk az iskolának a ha­gyományos „tarpai majális” előtt. Az utóbbi költség az úttörők kirándulását és iu- talmazását fedezte. Jövőre talán többet tehetünk a köz­ségért. Lássuk néhány példával, hogy a tanács a közös kasz­A Szatmárvidéki Faipari Vállalat a IV. ötéves terv időszakában új bútorgyárat épít Mátészalkán. A bútor­ipar fejlesztésére vonatkozó kormányhatározat tette le­hetővé a szálkái gyárépítést, amelyhez, már megkötötték a beruházási szerződést. Az építésből jelentős részt vál­lal a megyei tanács, amely a 240 milliós beruházáshoz 60 millió forintos területfejlesz­tési hozzájárulást ad. míg 65 millió a közvetett állami tá­mogatás nagysága. Az új gyár a műszaki fej­lesztés révén az ország egyik legkorszerűbb bútor­gyárává fejlődik. Ezt azzal érik el, hogy egyrészt az új, korszerű anyagok felhaszná­lási körét bővítik a gyártás során, másrészt egyes alkat­részek tipizálásával olyan nagy sorozatú gyártásra tér­hetnek át, amely biztosítja a * gépek maximális kihaszná­lását. dédunoka, az élet folytatása, hozzá törleszkedik: „Ne sírj, dédi.” Ilyen emberek és asz- szonyok is élnek közöttünk, mint Tánya néni. Vagyis: Tatjána Szimonovna Fe- dosza. Született: 1897-ben a Vityebsz melletti Prutnyik községben — éppen olyan ki­csi. mint Szatmárban Mánd község. Remélem, még sok évig tartja magát Mándon, a Fő utca 33. alatti kicsi ház­ban, melynek udvarán épp olyan kis fenyőfák állanak, mint amilyeneket kicsi lány­korában ültetett otthon. És amelyiknek a kapuja előtt épp olyan kis pad áll, üldö­gélni vasárnap délután, szomszédokkal beszélgetni, mint amilyen a kis otthoni prutnyiki porta kerítése előtt állt, amikor még éltek azok, akiket meggyilkoltak. „Tánya néni — mondom neki búcsúzóul — nem sze­retné még egyszer látni a szülőfaluját?” Átöleli oroszosán mind a két váltamat, Megcsókol. ,.Az én hazám a te hazad, fiam.” — mondja és elfullad a hangja. szabói idáig mire költött: 100 ezer forint jutott a gyógyszermr építésének tá­mogatására. 5 ezret kapott a sportkör, a kulturális alap nagyobb részét pedig az ön­állósított kultúrházigazgató fizetésére fordították. Há­rom diák ösztöndíjjal tanul a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán és számukra 19 ezer forint ösztöndíjat fizet a tanács ebben a tanévben. A jó tanácsi munka kulcsa A tanácsinak hasznos a kezdeményezése: partnerei­vé tette a helyi .intézménye­ket — és a jelentős társa­dalmi munkával a tanács partnere lett a lakosság is. így mondja a tanácselnök: „Célunk az, hogy növekedjék a dolgozók részvétele saját ügyeik intézésében.” Tarpán rájöttek, hogy csak az intéz­mények segítségével és a la­kosság segítségével lehet jó tanácsi munkát végezni. A tanács programjának kidol­gozásánál és a döntéshozata­loknál jelen vannak az in­tézmények vezetői — és a lakosság is. Igv van ez rend­jén, hiszen a célok és a fel­adatok közösek Tarpán is. 4 Nábrádi Lajos A jövő terveinek a meg­alapozását az utóbbi öt ésr termelése tette lehetővé. Ek­kor mintegy két és félszere­sére emelték, a termelést, be­vezették a magasfényű po­liészter lakkal Való bevo­nást, amely 30 százalékkal növelte a termelékenységet, s alapját adta a vállalatnál a csökkentett munkaidő beve­zetésének. Hozzájárult az eredményekhez a munkaver- seny-mozgalom is. A külön­böző felajánlások révén öt ér alatt 1 millió 400 ezer fornt értékű apyagmegtakarítúst értek, el, 60 újítást, vezettek be a termelés korszerű­sítésére. Althoz,, hogv Mátészalkán zavartalanul üzemeljen az új bútorgyár, már most gondol­ni kell a szakember-utánpót­lásra. Az utóbbi időben 23- an szereztek technikusi ok­levelet a vállalat dolgozói közül, a múlt évben pedig újabb 15 dolgozó kezdte el a faipari technikumot. Az új gyárban megváltozik a mun­kások összetétele is. A jól Képzett asztalosok mellett a modern gépek üzemeltetése és karbantartása több gé­pész és műszerész szakmun­kást kíván. A gyárépítéssel együtt jár a dolgozók munkakörülmé­nyeinek a javítása is. Kü­lön intézkedési terv foglal­kozik ezzel. Ugyanakkor a munkások között a fiatalok és a nők problémáira is több gondot fordítanak. Olyan munkahelyeket kell kialakí­tani és olyan műszakibeosz­tást alkalmazni, amely a fi­zikai és egészségügyi köve­telményeknek megfelel, A Szatmárvidéki Faipari Vállalat nyírbétteki üzemébe telepítették a fatömegcikk­gyártást, Győrieteken pedig a faipari kéziszerszámok gyártását indították meg. A jövőben, mivel egyre .jobban a bútorgyártást szorgalmaz­zák, a fatömegcikkgyártásra — a megyei tanács határoza­ta alapján — új vállalatot alapítanak 1972. január 1-től nyírbátori központtal. Mivel 1975-ig a mostani termelés ötszörösére emelke­dik, ezért a vállalat piacku­tató tevékenységét is fokozni kell A népszerű Szatmár la­kószobákat a nagykereske­delem elosztása mellett csali a vállalat szálkái boltjában árusították, a jövőben a Ti­szántúlon újabb két bemuta­tó mintaboltot nyitnak. Szálkái tervek Uj bútorgyár.1975-ig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom