Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-30 / 282. szám

Wn «evember SB. Következetes káder munkát A vásárosnciinenyi tsz ék néhány tapasztalata Egy tévéinterjú után IIURÓRR költözés gondokkal Nem lenne helyes rangso­rolni a párthatározatokat, hi­szen valamennyi egyaránt fontos. Talán mégis érdemes ezek közül kiemelni az olya­nokat amelyek az emberek, vezető beosztású dolgozók, a káderek nevelésével kapcso­latosak. Hogy miért? Első­sorban azért, mert minden az emberen múlik, az embe­rek jó vagy rossz munkájá­tól függ. Nem mindegy te­hát, hogy az MSZMP KB 1967. május 9-i határozatát — amely a káder- és sze­mélyzeti munka továbbfej­lesztése érdekében született — hogyan érvényesítik a gyakorlatban. Ennek értékelését tűzte napirendjére egyik legutóbbi ülésén az MSZMP vásáros- naményi járási végrehajtó bizottsága. Különös gonddal vizsgálták a határozat érvé­nyesítését, végrehajtását a termelőszövetkezetekben. Fi­gyelemre érdemes, hogy a határozat megjelenése óta egyszer már — 1970 január­jában — értékelték a káder­munkát a közös gazdaságok­ban. Most újra élemzés alá vették, mert azt tapasztal­ták. hogy — bár van előre­haladás — nem halad kielé­gítően a végrehajtása, sok hiányosságot, pótolnivalót tapasztaltak. Egyetlen párthatározat sem öncélú, s nem időtől, körülményektől függetlenül érvényesül. Az említett párt­határozatnak egyik legfonto­sabb célja elérni, hogy a kö­zös gazdaságokban stabil. politikailag és szakmailag képzett, rátermett vezető gárda alakuljon ki. E felté­tel megteremtése elengedhe­tetlenül fontos a gazdasági sikerek biztosítása érdeké­ben. melynek aztán kedvező hatása van és lehet a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesítésére. a . munkafegye­lem biztosítására, a tagság elégedettségére, s .nem utol­sósorban a .közös gazdaság jövőjére. Nem véletlen tehát, hogy a járási párt vb elsősorban éppen a sokszor Indokolat­lan személycserékre, a káde­rek fluktuációjára hívta fel a figyelmet. Az utóbbi há­rom esztendőiben a tsz-élnö- köknek több mint 16 száza­léka, a főagronómusoknak csaknem fele. míg a főköny­velőknek 33 százaléka cseré­lődött ki. Ezek káros hatása mérhető a gazdasági ered­ményekben különösen Ilken. Gemzsén és Kónyán. Ott, ahol stabil a vezető gárda — Nagyvarsány. Nyírmada. Ti- szavid. Tarpa. Vásárosna- mény. stb. — ennek ponto­san az ellenkezője tapasz­talható. Mindössze hároméves múlt­ra tekint vissza a személy­zeti munka a termelőszövet­kezetekben. Bár párttaggyű­léseken is megtárgyalták a határozatot, a belőle adódó feladatokat, ismerik a gaz­dasági vezetők is, ennék el­lenére az a tapasztalat, hogy több helyen nem kellő ko­molysággal kezelik. Ez nyil­vánul meg a személyzeti ügyintézők személyének a kiválasztásában is. A 30 ügy­intéző között 6 a fizikai dol­gozó. Ez nem baj. de az már igen. hogy többsége vagy el­foglaltsága. vagy képessége, felkészültsége miatt nem tud­ja ellátni e fontos feladatot. Nyolc személyzeti ügyintéző­nek nincs meg a nyolc álta­lánosa. s alig 10 rendelkezik középiskolai végzettséggel. Ez a munka viszont alapos politikai felkészültséget, em­berismeretet, tapasztalatot, szakmai hozzáértést igényel hiszen embereket kell meg­ítélni. Eleve nem láthatja jól el. — a legnagyobb jóhisze­műség mellett sem — egy fiatal adminisztrátor, trakto­ros, stb.. mint azt néhány tsz-ben gondolták. Részben ez is oka aztán, hogy — a párthatározat el­lenére — a vezetőségi ülé­sekre nem hívják meg a személyzeti ügyintézőt még olyan esetekben sem, amikor ott személyi kérdéseket tár­gyalnak. Nem tekintik part­nernek őket, holott éppen az lenne a cél, hogy a sze­mélyzeti ügyintézők — ép­pen felkészültségüknél fogva — segítsenek a vitás ügyek tisztázásában, emberek jó megítélésében. Ennek viszont a párthatározat szellemében a feltételeit kell megterem­teni azzal, hogy e posztokra rátermett, megfelelő káderek kerüljenek. Olyanok, akik­nek tekintélyük van. s véle­ményüket meghallgatják, el­fogadják. A tapasztalható problémák ellenére, a járási párt vb megállapította, hogy a párt- határozat megjelenése óta különösen a tsz-vezetők po­litikai és szakmai tovább­képzésében történt javulás. Több agrárszakember vesz részt a mérnöktovábbképzés - ben. Talán még jelentősebb, hogy — a mostoha adottsá­gok és a távolság ellenére is! — a három év alatt to­vább gyarapodott a járás tsz-eiben a szakember-ellá­tottság. Három évvel ezelőtt még 27 egyetemet végzett szakember volt a tsz-ekben. most pedig 42 van. A felső­fokú technikumot végzettek száma is gyarapodott. 16-ról 43-ra növekedett. Legszem­betűnőbb ; a középiskolát végzett és a közös gazdasá­gokban tevékenykedők szá­ma. A három év előtti 61- ről 96-ra nőtt. Ha lassan is. de növekszik ezek között a nők száma. A felsőfokú vég­zettséggel rendelkezőknek 15 százaléka a nő. Különösen az adminisztratív munkakör­ben dolgozik sok nő, ará­nyuk meghaladja a 70 szá­zalékot. Egyéb fontos mun­kakörben — mint a vb megállapította — azonban még mindid kevés a nők száma, s ezen változtatni kell. Gazdasági sikereink, ered­ményeink egyik fontos felté­tele a vezető állandó tanu­lása. képzése. A határozat erre is nagy gondot fordít. Sajnos az a tapasztalat, hogy egyes tsz-elnökök el­zárkóznak a szervezett to­vábbképzésben való részvé­teltől. Eddig a vezető-to­vábbképzőn 5 elnök és 6 más szakember vett .részt. Ez elég kevés. Még mindig sok azoknak az elnököknek a száma, akiknek még a nyolc általános iskolai vég­zettsége sincs meg. Időszerű és fontos napi­rendet tárgyait az MSZMP vásárosnaményi járási vég­rehajtó bizottsága. Sokolda­lúan elemezte az eredmé­nyeket. gondokat, s ezek alapján határozta meg a teendőket a termelőszövet­kezetekben a személyzeti és kádermunka további javítá­sa érdekében. S nagyobb kö­vetkezetességre figyelmez­tetett a korábbi. 1970. január 9-1 határozatának a megva­lósítása érdekében F. K. FODOR ANDRÁS. A NYÍREGYHÁZI ELEKTERFÉM KTSZ KIVÁLÓ DOLGOZÓJA A HÜTÖGÉPRÉSZLEG EGYIK BRIGÁDJÁNAK VEZETŐJE AZ ÉLELMISZER- IPARI GÉPEK. BERENDEZÉSEK JAVÍTÁSÁT VÉGZI. (ELEK EMIL FELVÉTELE.) A gyár teljes leköltözéseről készített televíziós interjú után azt gondolná a reális helyzetet nem ismerő ember: az AURÓRA nyírbátori új telephelyén zavartalan a ter­melés, katonás sorokban utaznak a szalagokon a fél­kész lábbelik. Sajnos nem így van. A gyár — amelyen keresztül Enzsöl József műszaki vezető kala­uzol bennünket — még a születés örömteli, gyakran fájdalmas kínlódását éli. Az új épület utcai homlokzatá­nál elhelyezett állványok mintha csak szimbolizálni akarnák azt a bábeli zűrza­vart, amelynek közepette a gyár dolgozik, termel... Az utcára néző többszih- tes iroda- és szociális épület mellé simuló földszintes csar­nokokban még befejezetlen a szerelés, hiányzik a fűtés, gé­pek nélkül árválkodnak a be­kötésre váró villamos kábel­végek. A hatalmas, bálterem­nek is beillő aljaüzem csar­nokában szinte elvesz a fu­tószalagot szerelő három em­ber; Kalmár Sándor, Tóth Rudolf és Jagadics Mihály. — Ez a szalag az eddigi legmodernebb — magyarázza Enzsöl József. — Varion tí­pusú, NSZK-konstrukció. A szerelésen dolgozó két géplakatos és a villanyszere­lő a Könnyűipari Anyagellá­tó Vállalat embere. Alvállal­kozók munkáshada dolgozik az ugyancsak hatalmas méretű tüzödei üzemben is. Az ud­varon hatalmas stószokban a radiátorok, árkok szelik a földet keresztül-kasul: veze­téket fektetnék az épülő ka­zánoktól az épületekig. Gépek várnak beállításra, anyagok elhelyezésre, becsomagoltan vár sorsára egy hatalmas hű­tőgép ; a még nem létező üze­mi büfé számára vásárolták Budapesten. — A fűtés, a fűtés — is­mételgeti makacsul a műsza­ki vezető. — Csak az legyen meg minél előbb. Ma beszél­tem az építésvezető helyette­sével. ígérte, hogy legalább december húszra. — A szerződésben vállalt átadási határidő nagyobb ütemet kíván az építőktől — kapcsolódik a beszélgetésbe az időközben megérkezett Vágner Flórián főmérnök, megbízott igazgató. — Ha nem tartják meg ígéretüket, nagyon súlyos helyzet áll elő. Nem tudunk eleget tenni szállítási kötelezettségeink­nek. Ez nemcsak a termelésnek sürgős. Szükség lenne már az ügyvitel letelepítésére, fürdőre, öltözőre, a raktárak­ra, az udvar rendezésére, kapura, kerítésre és sorol­hatnánk még. Aki csak egy órácskára is betér ebbe a félig kész gyárba, önkéntele­nül is felteszi a kérdést: MADARASI GYULA AZ ÜJ TŰZŐGÉPNÉL — Hogyan lehet itt dolgoz­ni, naponta 1500 pár cipőt el­készíteni ? Kísérőm bevezet a tüzödé- nek átalakított raktárhelyi­ségbe. A délutáni műszak dolgozik. — Bizony szűkén vagyunk —• mondja Polgár Petemé, a Martfűi Cipőgyárból jött szalagvezető. Pedig a nyírbátori AURÓ­RA máris létszámgondokkal küzd. Jelenleg például azon­nal alkalmazni tudnának 30 dolgozót, hiszen jövőre első negyedéves szinten már 25 milliós termelési értéket kell produkálni. Az év első felé­ben pedig a terv már 240 ezer pár cipő és 410 ezer strandpapucs ’ — Nem elég, hogy az üzem technológiai szerelését is ilyen felemás állapotban kell elvégezni — mondja a megbízott igazgató — még a közlekedés is ilyen mostoha hozzánk. A hat kilométerre lévő Nyírcsászáriból például 11 órakor érkezik a busz, de a dolgozók csak 14 órakor állnak munkába. Van egy be- rögzött menetrend, amin saj­nos — nem akarnak változ­tatni. Az AURÓRA mégis termel. Két évvel ezelőtt még csak napi kétszázat, ma közel nyolcszorosát és a strand­papucsokat. Ez évben 10 hó­nap alatt 557 ezer pár cipő, és 471 ezer strandpapucs ké­szült az AURÓRÁ-ban. melyből 100 ezer volt az ex­port. — Látja ezt a szalagot? — mutatja kalauzom. — Hogy több férjen rá, ráépítettünk, s így három szinten futnak rajta a kocsik. Sajnos, más­ként nem férünk. A tüzödét meg innen oldalról áttelepí­tettük a raktárba. Pedig arra is szükség len­ne, mert most már nemcsak az üzemeknek, hanem az anyagoknak is végleg Nyír­bátorban kell letelepedni. Az a SIHÖN gyártmányú, leg­modernebb .üpufcú-úk-eíőbú- zóványbló gép például ame­lyiken Madarasi Béla. az Egyetértés brigád vezetője dolgozik, már egyenesen az új gyárba érkezett. Itt csoma­golták ki először Nyírbátor­ban az NSZK-ban feladott „csomagot”. Szaporodnak a divatos a műanyag ílotex, ragyogó fe­kete színű női cipők. Az év utolsó terméke, egy 20 ezer párás széria. Telnek a dobo­zok Nádassy Erzsébet fürge keze nyomán, hogy útra kelve elvigyék a Nyírség közepébe települt AURÓRA hírét szer­te az országba. íme így fest az AURÓRA Nyírbátorban. Egyrészt a mostoha munkakörülmények ellenére is termelő üzem, másrészt a tervszerű folya­matos munkát gátló, elhúzó­dó beruházások. Dolgozni — ilyen körülmények között — lehet, de nem sokáig. Hiszen a télbe nyúló építőipari és szerelési munkák — később hatványozottabban gátló té­nyezőivé válhatnak a terme­lésnek. Tótli Árpád | j aratunk története azzal rj kezdődött, hogy a ta­nács víkendt elepnek kiárusította az úgynevezett állami tartalékföldet. Barátunkat elsők között ér­tesítették a víkendtelek vá­sárlásának lehetőségéről. A feltételeket hallva, nem is gondolkodott soká. Dönté­se egyértelmű. „Ebből a te­lekből venni kell!" Most már csak a részlet­kérdésekre kell fordítani a fő hangsúlyt. Mert az aztán egyáltalán nem közömbös, hogy kiknek a közelségével kell megosztani a hobbyker- tészkedés hivatalból „csúsz­tatott" szabad óráit meg még egynémely vasárnapot is­Ezt lerendezendő a meg­váltási ár lefizetése után fel is ment az illetékes hivatalba, Hobby kert és jól bebiflázott mozgalmi zsargonjával, sima modorával úgy irányította a parcellaki­jelölést, hogy az neki, helye­sebben a feleségének a leg­megfelelőbb legyen. Barátunk­ról köztudott ugyanis, hogy a felesége nemcsak otthon hordja a kalapot, hanem hi­vatali dolgainak a döntését is csak a feleségével való kon­zultálás után hozza meg. Hamarosan elérkezett a helyszíni átadás ideje is. A szervezés zöme ekkor kezdő­dött. Mennyi minden szakadt a nyakába egyszerre. Itt volt mindjárt a kerítés problé­mája. Napokon keresztül törte a fejét, míg végre rá­jött a felesége, hogy melyik cégnek lehetne olyan hivatali szívességet tenni, amelyik mondjuk „hulladékany ág­ból” egy dekoratív kerítést — vaskapuval — tudna körbe­húzni. A víkendház, vagy ahogy egymás közt hívták, a bun­galó felépítése nem jelentett gondot, mert az egyik ktsz- nek volt iskolatársa befolyá­sos embere, és már régóta várja a kedvező alkalmat, hogy egy korábbi nem is egé­szen szabályos szívességét kellően honorálhassa. Egy kiszállás alkalmával ultiparti közben az építkezés ■részleteiben is megegyeztek. A gondos tervező, szerve­ző munka eredményeként, mire az utolsó parcellát is átadták boldog tulajdonosá­nak, barátunk kertje már be is volt kerítve, állt már a vaskapu is. Délelőttönként, ha volt egy szabad órácskája, a hivatalból elkéredzkedett és már kint is volt a birto­kon. Meglépte százszor kereszt­be is, hosszába is birodalmát, tervezgetett, számítgatott: ide kell felépíteni a bungalót, ide fúrni a kutat, oda felsze­reltetni. a felesége kedvenc hintáját. Kicövekelte a virá­gos-, a vetemenyeságyak, sé- tautak helyét. Otthon aztán ezt rögzítette papíron is. Mikor úgy érezte, hogy tervrajza tökéletes, jóváha­gyásra bemutatta a feleségé­nek. Mérnöki rajzlapra vitt vázlatát lényeges változtatá­sokkal el is fogadta. Az építkezés elkezdését biztosító földmunkát munka­társai kalákában határidőre el is végezték. Felépítették „hulladékból' a „Kuporgottá"-lakot is, meg­fúrták a kutat. Szóval min­den, de minden a helyén volt a hobbykertben. Csak egyetlen dologról fe­ledkeztek meg. Arról, hogy ki fogja megművelni, felásni, kapálni, locsolgatni a kertecs- két, mivel barátunk szabad idejében mindig horgászni jár, a felesége pedig televízió­néző, versenyt fii a helyi sznobok klubjában. &ger Imrm. 8. «4M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom