Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-24 / 277. szám

8. oldal KELET MAGVARORSZAö 1971. november ML (Folytatás az 1. oldalról) nemzetközi helyzetének,, presztízsének további meg­erősítése, az országunk előtt a nemzetközi téren álló fel­adatok teljesítése, a kapita­lizmussal vívott gazdasági verseny új sikerei szempont­jából elsőrendű fontossága van annak, hogy a kilencedik ötéves tervet, minden muta­tót illetően teljesítsék. A plenum megelégedéssel állapítja meg, hogy az SZKP Központi Bizottságának; kül­politikai irányvonala minden kommunista, az egész szovjet nép teljes megértésére és egyöntetű támogatására talál. Ebben van az SZKP nemzet­közi politikájának legnagyobb ereje. Folytatódik a kambodzsai invázió A dél-vietnami zsoldosok ezrei, akik hétfőn újabb invá­ziót kezdtek Kambodzsa el­len, kedden folytatták előre­nyomulásukat. Saigon! kato­nai körök szerint a támadó­akció célja az, hogy megtör­jék a népi felszabadító erők Phnom Penhre nehezedő nyomását. A dél-vietnami bábrezsim, katonai alakulatai újabb kambodzsai inváziójá­nak tényét hivatalosan eddig nem erősítették meg. De a nyugati hírügynöksé­gi jelentésekből kitűnik, hogy hétfőn mintegy hatezer dél-vietnami katona lépte át a kambodzsai határt, hogy „megerősítsen” egy dél-viet­nami hadosztályt, a kedd reggeli hadszintéri jelenté­sek szerint több dél-vietnami légideszantegység Kam­bodzsa területén máris har­cokba bonyolódott a népi felszabadító erőkkel. A dél-vietnami katonák ezrei — az újabb jelentések szerint — hétfőn a Saigontól 130 kilométerrel északnyu­gatra lévő Krek városa kö­zelében lépték át a kambod­zsai határt. Más saigoni ala­kulatok az úgynevezett Ka­csacsőr térségtől 50 kilomé­terrel délre törtek előre. Ka­tonai körök úgy tudják, hogy ■az invázióban részt vevő to­vábbi dél-vietnami alakula­tokat a Mekong deltájában fekvő Chau Doc város tér­ségében vonják össze. Az in­tervenciósok derékhada vár­hatóan ma tör be Kambod­zsa területére. Saigoni sajtó­jelentések szerint a dél-viet­nami zsoldosok második kambodzsai inváziójában összesen 20 000 katona fog részt venni. Egyes források szerint az újabb agresszió célia az is, hogy a szabad­ságharcosoktól „megtisztít­sák” a 4. és a 6. számú főút­vonalakat, amelyek Phnom Penh kambodzsai fővárost Kompong Sommal és Kom- pong Thom tartományi szék­hellyel kötik össze. Tito Romániában Rendhivilll állapi Pakisztánban A pakisztáni rádió jelenté­se szerint Jahja Khan elnök rendkívüli állapotot rendelt el az országban, amit „ide­gen agresszió veszélyével” in­dokolt. Az elnöki proklamá­ció további részletei egyelőre nem ismeretesek. Csaknem ezzel egyidőben az indiai parlamentben a kormány bejelentette, hogy az indiai légierő gépei hét­főn lelőttek három pakisztá­ni harci repülőgépet, ame­lyek nyugatbengál államnál behatoltak India légterébe. Két pakisztáni katonának si­került ejtőernyővel kiugrania és a földön őrizetbe vették őket. Castro Peruba látogat Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke útban Chilé­ből hazafelé, látogatást tesz Peruban — jelentette be Mercado Jarrin perui kül­ügyminiszter. A bejelentéssel egyidejűleg a perui külügy­miniszter megerősítette kor­mányának azt a szándékát, hogy kérni .fogja az Ameri­kai Államok Szervezetétől a Kuba-ellenes gazdasági és diplomáciai szankciók felszá­molását. Brandt—Pompidou találkozó Nyugatnémet kormányszó­vivő kedden Bonnban közölte, hogy december 3 án és 4-én Párizsban kerül sor Willy Brandt nyugatnémet kancel­lárnak Pompidou francia ál­lamelnökkel folytatandó csúcstalálkozójára. A két ál­lamférfi a többi között tár­gyal annak lehetőségéről, hogy a valutaválság megvizs­gálása céljából együttes ülés­re hívják össze a nyugat-eu­rópai országok képviselőit és a tervezett nyugat-európai csúcsértekezlet előkészítése is szóba kerül. Brandt Pompi­dou meghívására utazik Pá­rizsba —1 fűzte hozzá a szóvi­vő. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az államtanács el­nöké meghívására kedden délben baráti látogatásra Ro­mániába érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke. Tito elnököt a temesvári pályaudvaron Nicolae Ceausescu és Ion Gheorghe Maurer minisz­terelnök fogadta. A pályaud­var peronján katonai díszőr­ség sorakozott fel, eljátszot­ták a két ország himnuszát. Ceausescu'bemutatta a talál­kozóra érkezett román hiva­talos személyiségeket. A Tito elnök kíséretében ér­kezett jugoszláv hivatalos személyiségek: Dzsemal Bije- dics, a szövetségi végrehajtó tanács elnöke, Sztace Dolanc, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának megbízott elnö­ke, Mirko Tepavac, a JKSZ elnökségének tagja, külügy­miniszter, Dusán Gligorjevics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, a jugoszláv—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság ju­goszláv tagozatának elnöke, Ragószlav Markovics, a Szerb Szocialista Köztársaság nem­zetgyűlésének elnöke. A két államfő arcképével, jugoszláv és román nemzeti zászlókkal, a két néo barát­ságát és együttműködését él­tető szerb és román nyelvű feliratokkal díszített pálya­udvarról Tito és Ceausescu elnök a jugoszláv vendégek számára fenntartott szállás­helyre hajtott. Péter János hazaérkezett Bukarestből Péter János külügyminisz­ter — Corneliu Manescu ro­mán külügyminiszter meghí­vására tett — hivatalos ba­ráti látogatásáról kedden dél­előtt hazaérkezett Bukarest­ből. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Púja Fri­gyes, a külügyminiszter első helyettese, Marjai József kül­ügyminiszter-helyettes. Ott volt a fogadtatásnál Ion Bochis, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. ★ A szerdai román napilapok nagy teret szentelnek Péter János látogatásának. Első ol­dalukon, fényképpel illuszt­rálva számolnak be a Nico­lae Cedusescuval létrejött ta­lálkozóról, ismertetik a tár­gyalások menetét és röviden a sajtóértekezleten elhangzott kérdéseket és válaszokat. A Scinteia külön cikke fog­lalkozik a látogatással. „Fej-\ lödnek a román—magyar ba­ráti és testvéri együttműkö­dési kapcsolatok” címmel. A lap hangsúlyozza, hogy a ma­gyar külügyminiszter látoga­tása újabb kifejezése a szo­cialista országaink közötti ba­ráti, szövetségi és együttmű­ködési kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok az utóbbi évek­ben széleskörűen fejlődnek a legkülönbözőbb — politikai, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális — területe­ken. A Scinteia ennek illusztrá­lására megemlíti a kereske­delmi csere volumenének ál­landó növekedését, a gazda­sági együttműködésben elért pozitív eredményeket és rész­letesen kifejti a magyar—ro­mán kormányközi vegyes bi­zottság kilencedik ülésszakán az együttműködés továbbfej­lesztésére elfogadott megálla­podásokat. A gazdasági kap­csolatok fejlődése mellett bő­vül a műszaki-tudományos együttműködés, fokozódik a kulturális csere. Az RKP orgánuma han­goztatja, hogy Románia és Magyarország, mint szocialis­ta országok a nemzetközi eny­hülés és együttműködés poli­tikáját folytatják, a többi szo­cialista országgal együtt ak­tívan 4 együttműködnek az európai biztonság megterem­téséért folytatott akciókban. KOMMENTÁR fl'ad'a megbízólevelét az nigériai Demokratikus és Néni Köztársaság új magyarországi nagykövete Losoncéi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden fogadta Ali Ab- dallaoui rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, az Algériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság új magyaror­szági nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Az algériai nagykövet meg­bízólevelének átadásakor be­szédet mondott, melyre Lo­sonczi Pál válaszolt. A meg­bízólevél átadása után 'a nagy­követ bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megje­lent Abdesslam Boumena nagykövetségi attasét. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folyta­tott a nagykövettel, aki ezek után a Fősök terén megko­szorúzta a magyar hősök em­lékművét. Az egyiptomi döntés Ha az ember mostanában egy pillantást vet bizonyos nyugati vagy izraeli lapok­ra, az a benyomása, hogy feltétlenül és elkerülhetetle­nül küszöbönén a közel-ke­leti fegyveres konfliktus szé­les körű, általános kiujulá- sa. Ezek az újságok Szadat elnök minapi, több fórumon is elhangzott állásfoglalása alapján verik félre a propa­ganda harangjait — az egyiptomi elnök döntése köz­ismert: Szadat azt mondot­ta, hogy országa számára a jelek szerint nem marad más út, mint a fegyveres megoldásé. Csakhogy a világpolitiká­ban sem a jelenségek, sem az azokkal kapcsolatos kije­lentések nem egyszerűsíthe­tek. Sem a jelenségeket, sem a kijelentéseket nem szabad elszakítani más je­lenségektől, más kijelenté­sektől. Az események, a tör­ténelem hömpölygésében kell fogadnunk mindazt, ami tör­ténik és mindazt, ami felelős, fórumokon elhangzik. Jól tudják ezt azok a nyu­gati és Izraeli kommentáto­rok is, akik Szadat állásfog­lalásai nyomán mégsem ezt teszik, hanem félreérthetet­len célzatossággal „egysze­rűsítenek”. Ez ebben az eset­ben is annyit jelent, hogy az egyiptomi elnök kijelen­téseit megfosztják történelmi­logikai hátterüktől, tehát végeredményben eltorzítják. Nem valóságos logikai leve­zetés, hanem tudatos vuiga- rizálás eredménye e kom­mentároknak az a hisztéri­kus állítása, hogy Szadat döntése egyenlő a háborúval. Jó néhány okunk van azt hinni, hogy ez nem így van. Szadát ugyan valóban kije­lentette, hogy a megszállt te­rületek visszaszerzésére Kai­ró a fegyveres harcon kívül nem lát más utat — de mi­lyen körülmények között és miért jelentette ki? 1. Immár négy esztendő­telt el a Biztonsági Tahács közel-keleti határozata óta. Izrael azóta sem fogadja el a világszervezeti döntést, az egyiptomi kormány szóvivője pedig már Szadat mostani 1 beszédei után is úgy nyilat­kozott, hogy Kairó kész a határozat megvalósítására. 2. Az elmúlt hónapokban amerikai részről cinikus já­ték folyt, amelynek során mindjobban kitűnt, hogy Washington továbbra is egyoldalúan Tel Aviv szá­mára kíván előnyöket, tehát teljesen alkalmatlan minden közvetítésre. 3. November végét írjuk és Tel Aviv még mindig nem válaszolt Gunnar Jarring februári memorandumára. Egyiptomnak nem maradt más hátra, mint hogy drámai gesztussal érzékeltesse: nem nyugodhat bele a jelenlegi helyzet végtelen prolongálá­sába. Mivel azonban Kairó — gondoljunk csak az afrikai békéltető jelenlétére — nem hagyta abba diplomáciai erő­feszítéseit, az egyiptomi gesztus továbbra is inkább politikai, mint közvetlen ka­tonai jellegű lépésnek tűnik. Be?e;ezte tanácskozását az MSZBT országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) ban felhalmozott műkincse­ket. Közben nyilván újabb és újabb barátságok szövődnék honfitársaink és a szovjet em­berek között. Éz pedig 'olyan kapocs, amely őszinte meleg­séggel telíti a szimpátia, a ba­rátság és az együvé tartozás érzését. A továbbiakban számos fel­szólalás hangzott el. A fel­vetett kérdésekre dr. Mihály- fi Ernő válaszolt. Az értekezlet ezután elfogad­ta az országos elnökség be­számolóját, annak szóbeli ki­egészítését, valamint a társa­ság új működési szabályza­tát, amely a csoportos tag­ságból, a társaság új szerve­zeti formájából, a társaság munkájában adódó következ­ményeket foglalja egybe. ' Az országos értekezlet ez­után megválasztotta a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa-1 ság 153 tagú országos elnök­ségét, amely megtartotta első Valamivel korábban érkez­tünk a Tartui Állami Egye­tem finnugor tanszékére a megbeszélt időnél. Paul Aris- te professzor még nem volt benn. Ahogy a folyosón — természetesen magyarul — arról tanácskoztunk, meg­várjuk-e vagy később vissza­jöjjünk, egy vékony, nem ép­pen fiatal, de friss mozgású, élénk tekintetű ember ba­rátságosan hátba vágott ben­nünket: — Természetesen marad­janak, itt vagyok!’ Tíz nyelven beszél, köztük magyarul is. A rokonság ugyan nem szorul már bizonyításra, de a nyelvészek szorgalmasan gyűjtik a bizonyító nyelvi . „különbséget” és a nyelvi emlékeket. Mutatja Ariste professzoi az Eesti Loodus című nyelvé­szeti folyóirat legutóbbi szá- ■ mát. amelyben — egy cikk illusztrációjaként — Hajdú • Péter szemléltető rajzát köz­ük a finnugor népek rokon­ságáról. . Nem nagyon közeli a #o- konság: 4—5. ezer éve elvál tak útjaink. Azóta, más tör­vények alapján, más körül­• ményektől befolyásoltan fej­Rokonlátogatáson 1. Egy kis nyelvtörténet lődik az észt nyelv, mások alapján a magyar. De ebben a tudományban ez a nagy­szerű: ha két mai rokon nyelvből a* fejlődési törvé­nyek alapján visszakövet­keztetünk, megkapjuk a kö­zös eredetit. Mutatják a fü­zetben a példákat: a magyar hal, a legtöbb finnugor nyelvben: még kala, a kéz = kézi, a vér = veri, a fej vagy fő = pää és így tovább. Ha figyelembe vesszük a ma­gyar nyelv fejlődési törvé­nyeit, ezúttal azt, hogy a magyarban évszázadok alatt sok „k”-ból „h”, sok „p”-ből „f” lett, és hogy gyakran el­hagyjuk a szóvégi magán­hangzót, máris a közös . azo­nos szót kapjuk. Fontosabb ezeknél a nyelvtani azonosság, az, hogy n névutó a főnév után van A cikk példája Iszerirjt, „a fa alatt” észtül: „puu all”. Érdekes volt a sok hason­lóság, amit magunk fedez­tünk fel plakátokon, boltok feliratain és a beszédüket fi­gyelve: a hangsúlyozás azo­nossága, a ragok használata. Megállapítottuk, hogy a fagy- laltosboltokon a „jee” szó a jeget jelenti, hogy a tárgy­eset ragja a „t”, mint ná­lunk. Észrevettük a „gyalog menni” és „jale mine” ha­sonlóságát. — És — kérdeztük a pro­fesszort — a rokon népek ku­tatásában értek el ered­ményt? — Nagyon érdekeset. Az uráli népcsoporttól leg­régebben eltávoztak (Hajdú Péter fáján at legalsó hajtás) a szamojédek. Ennek az ág­nak is sok hajtása van, de az egyik hajtáson (ugyancsak a szemléltető fa szerint) már nincs levél. Nyilván lehullt. Azt jelenti ez, hogy egy nép kihalt. A „kamasz” nép le­vele hiányzik a fáról. Hatvan éve Kai Douner finn kuta­tó még hat embert talált, aki kamaszul beszélt. Majd 1926- ban megállapították, hogy már egy sincs. Most Ariste professzor mégis talált egyet, a 76 éves. Klaudia Plotnyi- kova asszonyt, Abolokövó- ban, a krasznojarszki terüle­ten. Nem tudtak róla, mert 1911-ben még kislány volt, 16 éves és az ottani szokás sze­rint lánygyermek felnőtt tár­saságban nem szólalhatott meg. Ezért fel sem jegyezték akkor a nevét. 1926-ban pe­dig, amikor a nyelvkutatók ott jártak, épp nem volt a falujában. Elbeszélték — természete­sen — az egyetem történeté' is. Az egyetem 1632 ben ala kult, akkor német nyelven később a cári orosz elnyo­más időszakában csak orosz nyelven volt szabad tanítani. Az októberi forradalom óta taníthatnak észt nyelven. A bölcsészeten kívül or­vostudományi, természettu­dományi, közgazdasági, jog- tudományi karok vannak. Minden karon sok nemzetiség tanul. Magyar — elsősorban az orvostudományi .karon — mindig akad. A világon elsőnek, már 1803-ban finnugor tanszék alakult a tartui egyetemen. A hallgatók az első két évben együtt tanulnak, aztán sza­kosodnak. Észt nyelvet és más finnugor nyelveket, iro­dalmat, néprajzot tanulhat­nak. Ariste professzor név szerint ismeri minden tanít­ványát. Örömmel újságolta, hogy tanítványai közül há­rom lány: Marike Varksaar, Vesta Maim és Éne Pekk Debrecenben vannak (illetve: akkor voltak) a nyári egyete­men. Az egyefem könyvtára a Baltikumban a legnagyobb; kétmillió kötetes. A helye is szép: a tartui vár székesegy­házában helyezték el. Az egyetemnek is vannak mú- ■eumai, van klinikája ás égy ■sodálatos botanikus kertje 1750 fajta növénnyel. Csaba — Gáidonyi I ülését és megválasztotta a 15 tagú ügyvezető elnökséget. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke Apró Antal, az Országgyűlés elnöke lett. Alelnökök: Alpári Pál nyu­galmazott főszerkesztő, Dapsi Károly, a Csepel Vas- és Fém­művek vezérigazgató-helyet­tese, Kardos László akadé­mikus, Ligeti Lajos akadé­mikus, dr. Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, Révész Géza, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter és Ve­res József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, nyugalmazott miniszter. A fő­titkári tisztet Nagy Mária tölti be. Titkár: Regős Gá­bor, az MSZMP XIII. kerüle­ti bizottságának titkára. Tag­ja az ügyvezető elnökségnek: Bugár Jánosné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkár- helyettese, Duschek Lajosné, a SZOT titkára, Hegyes Fe­renc, a Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek Komarov brigád­jának vezetője, Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára és Tasnádi Emil, az Orszá­gos Találmányi Hivatal elnö­ke. Apró Antal az elnökség és az MSZBT tisztségviselői ne­vében köszönetét mondott a bizalomért. — Munkánkban azon le­szünk — mondta —, hogy a baráti társaságunk működésé­re, tevékenységére most elfo­gadott irányelvek, valamint az országos tanácskozáson el­hangzott javaslatok szellemé­ben dolgozzunk. Az a célunk, hogy azokat az elveket, poli­tikai célokat, amelyeket pár­tunk Központi Bizottsága és X. kongresszusa a magyar- szovjet kapcsolatok — a po­litikai, gazdasági, kulturális ► kapcsolatok — fejlesztésére vonatkozóan megjelölt, moz­galmunkban érvényesítsük. Apró Antal a továbbiakban meleg szavakkal méltatta Mi­hályfi Ernőnek a barátság ápolásában kifejtett tevé­kenységét és kérte, hogy gaz­dag tapasztalataival továbbra is segítse a társaság munká­ját. Az országos értekedet Er- dey-Grúz Tibor záró szavai­val végződött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom