Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

1971. november 21. KELET-M AO YARORSZAS 5. Ma1 Együtt kell cselekednünk 1(9.) A társadalom károsodása az alkoholizmus miatt ki alkoholizmus elleni küzdelem a Pénzügyminisztérium szemszögéből KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL IMRE PÉNZÜGYMINISZTER-HELYETTES DR. VINCZE A szeszes italok rendsze­res, túlzott méretű fogyasz­tása miatt társadalmunkat szerteágazó és igen jelentős károsodás éri. Ennek mére­teiről. az alkoholizmus visz- szaszorítását célzó pénzügyi rendszabályokról, a szeszes italokkal kapcsolatod árpoli­tikáról kértünk tájékozta­tást dr. Vincze Imre pénz­ügyminiszter-helyettestől. —- Hogyan látja az iszákosságnak, az alko­holizmusnak egész tár­sadalmunkat érintő, gyakran anyagiakban is kifejezhető kártéte­lét? — A társadalmilag hasz­nos célra fordítható munka­időnek igen jelentékeny há­nyada vész kárba az eseten­kénti vagy rendszeres, túl­zott mértékű italozás miatt. Illuminált állapotban köve­tik el a bűnözések, a garáz­dasági bűntettek, a közleke­dési balesetek jelentékeny hányadát. A túlzott alkohol- fogvasztás káros hatása a családi életre, a gyermekne­velésre szintén közismert. — Az alkoholisták gyógyí­tásával kapcsolatos tevé­kenység jelentősen terheli az egészségügyi hálózatot és az állami költségvetést. Pél­dák tömege bizonyítja, hogy a rendelőintézetek orvosai­nak és egyéb egészségügyi személyzetének munkaide­jét nagymértékben veszik igénybe az alkoholfogyasztás miatt átmenetileg vagy tar­tósan megbetegedett szemé­lyek. — Orvosilag bizonyított, hogy a túlzott alkoholfo­gyasztás az okozója — jelen­tős hányadukban — a súlyos és állandó jellegű megbete­gedéseknek, így a máj- és vesebetegségeknek, gyomor- betegségeknek, szív- és ér­betegségeknek, elmebeteg­ségeknek. — Különösen az egész­ségügyi tárca költség- vetését terheli tehát az alkoholizmus, az annak gyógyításával kapcso­latos költség. — Igen, elsősorban az Egészségügyi Minisztériu­mét Az elmeosztályokon tar­tósan gondozottaknak nagy hányada adódik az alkoho­listák köréből. Feltételezhe­tő, hogy e betegségekben szenvedők száma lényegesen kisebb lenne, ha csökkenne az idült alkoholisták száma: így kevesebben vennék igénybe a gyógyítási intéz­ményeket, megtakaríthat­nánk a gyógyítási költségek egy részét, illetőleg az egész­ségügyi ellátás színvonalá­nak javítására fordíthat­nánk ezeket az összegeket. «*- A rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján nem mutatható ki, hogy az egészségügyi kiadások mi­lyen hányada jut a túlzott alkoholfogyasztás miatti megbetegedések gyógyításá­ra. De bármilyen százalékra becsüljük is, igen jelentős összeg adódik, ha figyelem­be vesszük, hogy az egész­ségügyi intézmények pénz­ellátása meghaladja az évi nyolcmilliárdot. — A dolog természete miatt konkrét összegben nem kifejezhető, de nagy vo­lumenű az anyagi kár is — most nem beszélve az er­kölcsiről —, amely népgaz­daságunk különböző ágazatá­ban jelentkezik a szeszes italok túlzott fogyasztása, az iszákosság, az alkoholizmus következtében. — Van-e törekvés ar­ra, hogy az árpolitiká­val is küzdjünk az iszákosság ellen? — Igen, álláspontunk az árpolitikán keresztül is tö­rekszik korlátozni a szeszes italok túlzott fogyasztását: a szeszes italokat jelentős for­galmi adóval terheli, s így azoknak magas fogyasztói ára van. Különösen a magas alkoholtartalmú italokat, a konyakot és a pálinkafélé­ket terheli jelentős, átlago­san 80 százalékos forgalmi adó. A borok forgalmi adója 20 százalék. (A forgalmiadó­százalék a kiskereskedelmi árrés csökkentett fogyasztói árra vonatkozik.) Ugyanak­kor az alkoholmentes üdítő italok forgalmiadó-mentesek. Tény, hogy a szeszes italo­kon több milliárd forint for­galmi adó realizálódik. így a szeszes italokkal kapcsola­tos adóbevétel ismeretében kialakulhat olyan vélemény, hogy ez az adóbevétel bősé­ges fedezetet nyújt az alko­holizmussal kapcsolatos gyógyító tevékenység költ­ségeire. Ennek kapcsán azonban szeretném felhívni a figyelmet két körülményre: — Beláthatóan helyesebb lenne, ha az államnak bevé­teleit nem kellene az alkoho­listák, az alkoholfogyasztás­ban megbetegedettek gyó­gyítására fordítani, hanem ezt az összeget szociális, kul­turális célokra, az életszín­vonalat emelő intézkedések­re fordíthatná. — Másrészt mai fogyasztói árrendszerünk alapján az ál­lami költségvetés az alapvető élelmiszerek — hús, húster­mékek, tej tejtermékek, ke­nyér — fogyasztói árát je­lentősen támogatja. így a sertéshúsra 44 százalékos, a marhahúsra 64 százalékos, a zsírra 30 százalékos, a tejre 69 százalékos, a vajra 71 szá­zalékos fogyasztói árkiegészí­tést folyósít. Nos, az alapve­tő élelmiszerek ártámogatása összegében meghaladja a szeszes italok forgalma után realizálódó adóbevételt. — Ez a dolgok összefüggé­se ez idő szerint a fogyasztói árak és az állami költségve­tés szempontjából. Száz méíer a határ A határőr több órája áll őrhelyén. Fárasztó, szürkület, ráadá­sul vigasztalan őrzi idő. A katona fejében talán az is megfordul: jó lenne lazítani egy kicsit, egyet melegedni, rágyújtani. Hiszen úgy sem jön senki. Tegnap sem jött. tegnapelőtt sem, hónapok óta nem. De nem lehet. A határőr harci feladatot teljesít. Tőle száz méterre már a szom­szédos állam. S a határsértő is éppen akkor igyekszik, amikor a legkevésbé számíta­nak rá. Unalmas esős szür­kületben. Vagy éjjel, amikor a hosszú szolgálat közben már csökken a figyelem. Talán éppen ilyen gondo­latok jártaik Orosz Ferenc határőr fejében Is. amikor egy október végi estén a jól ismert őrhelyen vigyázta az államhatárt. De a fiatalember fegyel­mezetten teljesítette a szol­gálatot. És ebben a végtelenül fá­rasztó egyhangúságban egy- szercsak egy ember körvo­nalait vette észre. A pillanat tört része alatt futott végig gondolatban a jól begyako­rolt szolgálati szabályzaton Az „állj” élesen csattant. A jövevény — harminc-negy­ven közötti ismeretlen férfi — jobbra-balra tekintgetett. nem látta a tőle alig tíz mé­terre rejtőző határőrt. Az igazoltatás ilyen eset­ben nem kis körültekintés­sel és leleményességgel zaj­lott. Pillanatokon belül ki­derült: az illetőnek semmi keresnivalója a határ köze­lében, s a váratlan, ener­gikus fellépés annyira meg­lepte, hogy azon nyomban be is vallotta:-át akart szök­ni a határon. A helyszínre érkező pa­rancsnok a szolgálat kiváló ellátásáért dicsérhette meg beosztottját. Később derült ki, a határsértő ismerős: a több zörösen büntetett elő­életű férfi már egyszer meg­próbált ugyanezen a szaka­szon átszökni. Akkor a kö­zeli faluban futott a járőr karjába. Most újra próbálkozott. Húsz kilométerről már gya­log közelítette meg a határt, nem ment be a faluba, a • kertek alatt haladt. Már a határon túl lévő város fé­nyeit követte. Csak száz mé­ter volt hátra... ★ Az őrs az Ecsedi-láp kör­zetében van. Uttalan utak vezetnek oda, a legkisebb eső után a katonai terepjá­ró is küszködik, alig húsz kilométeres sebességet tart­va. Az őrs emeletes épülete messze látszik, a közelben nincs falu, ház. Benn barátságos meleg fogad, központi fűtés van, a társalgó-ebédlőben sok növény, virág. A laktanya kényelmes diákszállónak is megtenné. Itt azonban ka­tonaélet zajlik. A parancsnoknak. Győri András tisztnek bőven van feladata. Érkezésünkkor ép­pen a közeli község tanács­A VAGÉP balkányi üzemének egyik munkahelyén a szokásos egészségügyi ellenőrzés során erősebb benzolpá­rolgást észlelt az orvos. Képünkön: dr. Csokonay Józsefné, a KÖJÁL vegyésze Czomb a János vegyésztechnikussal levegőmintát vesz, amelyet laboratóriumi vizsgálat követ. (Hammel József felvétele) A tárgyalóteremből Kilenc év emberölésért f — Nem emlékszem... — Ügy rémlik... — Azt nem tudom meg­mondani... Ilyen és hasonló kijelenté­sekkel megtűzdelt a rendőr­ségi, az ügyészségi és a bíró­sági jegyzőkönyv, amelyet Sajtos István 38 éves nagy- kállói tsz-tag ügyéről készí­tettek. Hogy is lehet nem visszaemlékezni arra a szep­temberi délelőttre? * Hajnali négy órakor állt munkába azon a reggelen Sajtos István. Fél ötkor egy fél deci pálinkát, később bort, aztán újra bort. végül egy üveg sört ivott meg és délelőtt 11 órára lerészege- dett. Már éppen úton volt Miklósi István rakodójával á tsz-központba, amikor eszébe jutott, hogy még inni kellene valamit. A Széchenyi utcai italbolt előtt állította meg a lovakat. Ekkor ott állt Sajtos unoka- huga, egy barátnője és oda­ment hozzájuk Mészáros Sándor 22 éves nagykállói segédmunkás, — Szemtelenkedett, meg akart csókolni, majd oda­ment a barátnőmhöz — mondja Sajtos Katalin. — Azt mondtam neki, hogy ha részeg, akkor men­jen haza. Erre hülye csirké­nek nevezett és elkezdett lökdösni — vallja a barátnő. Az erősen ittas Sajtos rá­szólt Mészárosra, hogy ne szemtelenkedjen. — Mi köze hozzá, ne avatkozzon az én dolgomba — hangzott a válasz. Sajtos nem hagyta annyi­ban a dolgot, nekiment Mé­szárosnak. Verekedni kezd­tek, de Mészáros elszaladt. Sajtos futott utána egy da­rabig, de aztán visszament az italbolt elé. Ekkor jött ki az italbolt udvaráról Szoboszlai Zoltán. Mészáros után ment és ami­kor megtudta mi történt, visszament és sértegetni, fe­nyegetni kezdte Sajtost. Elő­ször csak messziről kiabál­tak egymásnak, aztán vere­kedni kezdtek. Mire Miklósi és Mészáros odaértek, hogy szétválasszák őket, Sajtos előrántotta a kését és mell­be szúrta Szobos/.lait, aki néhány lépés után összeesett és kórházba szállítás után, műtét közben meghalt. Sajtos ezután Miklósival szekérre ült és a tsz telepé­re hajtott. A gyilkos szerszá­mot még útközben eldobta. ★ Ennyi a tragikus történet. Sajtos Istvánt kilenc év sza­badságvesztésre ítélték és öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. És bár az íté­let még nem jogerős, lénye­ges változtatás a Legfelsőbb Bíróság ítéletétől sem vár­ható. Mert a kilenc év na­gyon hosszú idő, a mérleg másik oldalán azonban egy kioltott emberélet áll. Sajtos javára szól, hogy büntetlen előéletű, - hogy négy kiskorú gyermeke ma­rad hosszú ideig apa nélkül, és az is igaz, hogy az áldo­zat kezdte a verekedést. Azt azonban senkinek nem en­gedik meg törvényeink, hogy bármilyen indokkal kést emeljen embertársára. Még akkor sem, ha az alkohol győz a józan ész felett. (balogh) OROSZ FERENC HATÁRŐR VARGA JÓZSEF GÁTŐR elnökével beszélt telefonon egy korábbi ügyben, aztán a kiinduló járőröket ellen­őrizte, majd pár szót vál­tott, tanácsokat adott az egyik határőrnek,''aki kerék­párral indult a községbe, hogy foglalkozást tartson az úttörő határőrszakasznak. ★ A határsértővel szemben példásan helytálló fiatal ha­tárőr katonásan jelent pa­rancsnokának. Néhány nap­pal az esemény után már nyugodtan, kimérten, ponto­san, minden részletre kiter­jedő figyelemmel mondja a történetet. A fiatalember — aki Haj- dúhadházról vonult be — azóta már volt otthon. Pa­rancsnokaitól dicséretet ka­pott, de talán ugyanilyen értékesek azok a kézszorí­tások, amelyekkel társai köszöntötték. Mert nagy szó ez az őr­sön! Ha az első éves határőr, aki akkor egyedül teljesített szolgálatot a fontos helyen, csak a legkisebb hibát is vé- ti, nemcsak ő, hanem az egész őrs becsülete forog kockán. Az elfogás színhelyén egy Idősebb, nemsokára leszerelő határőrt találtunk szolgálata ban. — Férfimunka volt ■— mondja társáról. Ez az eset felrázta az őrsöt. Bebizonyí­totta, hogy a határon nem lehet „lazítani”, a szolgála­tot mindig feszesen kell el­látni. Akkor is, ha sokáig nem történik semmi rend­kívüli... ★ A határőrizet bonyolult feladat. Az azonban a felü­letes szemlélő számára is világos: csak a határvidék lakosságának segítségével lehet igazán eredményes. Ezt igazolja egy nemrég történt másik elfogás is. ★ Varga József gátőr a Kraszna határ menti szaka­szán teljesít szolgálatot. Huszonöt éve, amikor bevo­nult, maga is határőrként szolgált, számos elfogásban volt része. A leszerelés után munká­ja révén újra a határ köze­lébe került. A kötelességnek, amit annak idején a katonái esküvel megfogadhat, ma is eleget tesz. Az Ecsedi-láp környékén szolgálatot telje­sítő határőrök többségét névről ismeri, segíti mun­kájukat. De nemcsak ő, csa­ládja is. Kisebbik fia, Lajos még hetedikes korában olyan ér­tékes segítséget nyújtott két határsértő elfogásában, hogy a határőrség országos pa­rancsnokságától magas elis­merést, oklevelet és „Kivá­ló határőr” jelvény kitünte­tést kapott. Varga Lajos most serdült katonasorba, s ha bevonul, az első kimenő­napon olyan kitüntetést tűz­het fel ruhájára, amelyet a hosszú évekig pontos szol­gálatot teljesítő katonák kö­zül is csak kevesen kaphat­tak. Az egyik október végi nap sokáig emlékezetes lesz Var­ga József gátőrnek. Hajnal­ban kutyája szokatlan uga­tására ébredt fel. Gyorsan öltözött, fokosát magához vette és kiment körülnézni, A jól ismert tájon, a Krasz­na mentén óvatosan közele­dő embert vett észre. Nem tétovázott. Erélyesen felszó­lította a közelébe érő férfit. A válasz idegen nyelven ér­kezett. Varga József ekkor már tudta, hogy a gyanús ember csak határsértő lehet. Telefonált a közeli őrsre, ahonnan rövid idő alatt a helyszínre érkeztek a határ­őrök... (Varga József gát­őrt a határsértő elfogásában tanúsított öntevékeny és bá­tor magatartásáért a maga­sabb határőr-parancsnokság jutalomban részesítette.) ★ Két eset a közeli napotc történetéből. Férfias, bátor cselekedetek. Itt történtek megyénkben — az ország határán. Marik Sándor Ufabb fsz-ek csatlakoztak a szántási versenyhez A megyei mezőgazdasági operatív bizottság által meg­hirdetett őszi mélyszántási és műtrágyázás! versenyhez újabb termelőszövetkezetek csatlakoztak a Tisza menü Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége tagszövetkeze­tei közül. Vállalta a kisvárdai Rákó­czi Termelőszövetkezet, hogy november 25-re befejezi az őszi mélyszántást, ideértve a háztáji területet is. A ta­vasszal vetésre kerülő növé­nyek alá, azok igénye szerint 6—7 mázsa vegyes műtrágyát szórnak ki, illetve szántanak le holdanként. A szántandó területre a háztáji gazdasá­gokból kihordják az istálló- trágyát. November 25-e után szántó traktoraikkal segítik azokat a környékbeli szövet­kezeteket, akik ezt igénylik. Vállalják továbbá, hogy a jövőbeni munkák szaksze­rűbb elvégzése érdekében 30 fővel téli szakmunkásképző tanfolyamot indítanak. Hasonló vállalásokat tett a tuzséri Rákóczi Tsz is: no­vember 26-tól szintén halan­dók más szövetkezeteket se­gíteni az őszi mélyszántás’ anj

Next

/
Oldalképek
Tartalom