Kelet-Magyarország, 1971. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

1971. november 19. fcEÜT-MAOYARÖRSZÄe A beruházások főszereplői 2. Akik megtervezik A városiasodás jegyében ÚJ lakótelepek, rekonstrukció Mátészalkán Megnövekedett építési kedv — Hamarosan bontják a régi városközpontot Megszületett a világos dön­tés, azaz a koncepció. Követ­kezhet a második szakasz: döntés a megvalósításról. Ez már áttervezés — tágabb ér­telemben vett tervezés — ré­sze. A koncepció — tegyük fel — az volt, hogy új erő­művek építésével, s nem a behozatal fokozásával kell fedezni a növekvő energia- igényeket. Elkészülnek a kü­lönböző tervváltozatok, s epekből kiderül, hogy egy 800 megawattos kapácitású, fűtő­olajjal működő erőmű beru­házása 1—1,5 milliárd forint­tal olcsóbb, mint a széntüze­lésűé, s üzemi költsége is je­lentősen alacsonyabb. A terv e változatának előnyei nyil­vánvalóak, de további terve­ző, egyeztető munkát igé­nyéi, hogy mi módon oldható meg az erőmű fűtőolajjal va­ló ellátása, e nagy mennyi­ség nem okoz-e zavart a lakos­sági szükségletek fedezésében, stb. A tervezés tehát több szakaszra bomlik. Először a koncepció beillesztése a nép­gazdaság! szerkezet egészébe, az ágazatok egymáshoz való kapcsolódásába, az iparág szervezetébe.... A tervezés e szakaszának sokféle, s minden szempont­ból lényeges feladata van. Kívánatos, hogy a beruházási munkák a népgazdaságban, annak egy-egy területén ne lökésszerűen, hanem egyenle­tesen jelentkezzenek, figye­lemmel kísérni, hogy a költsé­gek növekedése — túllépése — milyen mértéket ér el, hi­szen a népgazdaságnak még nem sikerült beruházási tar­talékokat képeznie, s így to­vább. LÁNCSZEM ÉS LÁNC Láncszem a beruházás, lánccá kapcsolódik tehát. Újabb példával élve: házgyá­rat építenek, ez a döntés. A házgyári elemekhez beton ­vas, cement, stb. kell. Azaz a tervezők tovább haladnak a ..láncon'’, keresik a beruházás igényeit, illetve felmérik a beruházás hatásait. Megvizs­gálják, kínálkozik-e mód ar­ra, hogy esetleg több érdekelt bevonásával — a fejlesztési alapok átengedésével, amire jogi lehetőség immár van — valósuljon meg a beruházás, mindenki haszrtát szolgálva. (Ez utóbbira mezőgazdasági közös vállalkozások kínálnak példát.) Mindez időt emésztő folyamatnak tűnhet, de tény: ' inkább itt teljék el több idő, mintsem át- meg áttervezés­sekkel, célmódosításokkal, ,átlapolt” — egyébként szük­Antal Gábor: Annyira azért/ még nem vagyok öreg, hogy személye­sen ismerhettem volna azo­kat a főbb különcöket, akik­ről Krúdy Gyula beszélt. De azért még láttam a valame­lyik írása egyik félmondatá­ban felvillanó púpos gnó- mot, Magyar Árpádot, aki a körúti plakátokra ilyeneket írt fel: „Éljen Magyar Árpád, Isten Ostora! El fogtok pusz­tulni valamennyien!” És hosszasan elbeszélgettem egy — ha jól emlékszem — Noszlopi családnevű, hosszú, sovány férfiúval, aki azt ál­lította, hogy Magyar Árpád csaló, és tulajdonképpen ő Jeremiás próféta. Éppen ezért szavait nem úgy kell tekinteni, mint a költők — egy Heine, egy Petőfi, egy Leopardi — persze, azért el­ismerésre méltó, de mégis­csak „profán” szavait. Ha­nem mint a Teremtő és a Te­remtés autentikus üzenetét. Az a hely, ahol Noszlopi- val megismerkedtem, talán még furcsább volt, mint ma­ga a próféta. A legsajáto­sabb irodalmi szalon volt. amit —t hogy Magyar Árpád és Noszlopi stílusa: uasznál- jam — a világélés és világtu­dás valaha is összehozott. Mikor e „szalon” egyik ven­dége lettem, már benne vol­tunk a második világháború­ban. És ha még előtte isvol­séges szakaszokat átugró — tervezéssel és kivitelezéssel. Mert éppen e tervezői-előké- szitői szakasz gyengeségei­nek tudható be, hogy például a legkorszerűbb technikával felszerelt új beruházás, ahol importanyaggal dolgoznak, s ahol a világcégeknél jóval alacsonyabb munkabért fi­zetnek, nem képes a világpia­con helytálló terméket pro­dukálni. Ami nemcsak magá­nak a beruházónak csalódás. Veszteség a népgazdaságnak is. A válasz arra. miért követ­kezhet be ilyen helyzet, nem egyszerű. Csupán néhány té­nyezőt említve: az állami döntési rendszer nem volt elég következetes, engedett a ,nyomásnak”, a hatékony­ság, a versenyképesség reális elemzése helyett szubjektív, esetleges elemek domináltak a döntésiben. Azután: az időté­nyezőnek nem jutott kellő szerep, s a döntéskor kapós termék a beruházás megvaló­sításának idején már alig ke- résett. Túl sok hatóság és irányítószerv érvényesítette akaratát a döntésben, s ezek eredménye a cél maradékta­lan megvalósítása helyett a senkit ki nem elégítő komp­romisszum. Vagy csupán any- nyi történt,' hogy a vállalat­nak volt pénze, s elköltötte. Mert ez is megesik. (Az 1971. január 1-től érvényes szabá­lyozórendszer ezért is csök­kentette a vállalati fejlesztési alapok növekedésének üte­mét, míg korábban 100 forint fejlesztési alap képzéséhez átlagosan 380 forint nyereség kellett, most 450.) HAJSZA UTÁN... Három fő részre osztható a tervezés további szakasza: pénzügyi, műszaki-technikai és területi vonatkozásokra. (Ez utóbbinál pl. olyan rész­kérdés tisztázására, hogy ren­delkezésre áll-e majd a szük­séges munkaerő a felépült létesítményben.) M unitéhoz látnak tehát a tervezés al­sóbb lépcsőfokain dolgozók, legtöbbször a beruházótól sürgetve. Aminek ellenére hajszával készített tervek, olykor hónapokig hevernek, s csak azután veszik kézbe azokat a beruházók, a kivi­telezők. Ez már sejteti a gon­dok egyik lényeges forrását. Azt ugyanis, hogy a fővállal­kozói szerződés megkötésével legtöbbször maga a beruházó a körön kívülre áll, s a terve­zés és a kivitelezés között semmiféle kapcsolat nincs. Rendkívül sok idő vész el tunk a „Vigyázz, Malvin, jön a kanyar!” korszaknak, már jelen volt a légiriadó és az élelmiszerjegy, s a rette­net átütött a kormánysajtó diadalmas győzelmi jelenté­sein is. A két vénkisasszony által fenntartott „szalon”-ban azonban — amely egy Wes­selényi utcai lakás egyet­len kellemes kispolgári- assággal berendezett szobája volt, — Noszlopi arról sza­valt, hogy „mindannyiunknak a Terem tőre kell függeszteni tekintetünket!” Egy kövér­kés, mindig a gutaütésig pi­ros arcú tisztviselő — az egyik kisasszony kistisztvi­selő kollegája — hétről hét­re folytatásokat olvasott fel. „Azúr sugarak” című regé­nyéből. Nem hallgattam meg minden egyes folytatást, de pontosan tudom, hogy miről szólt a regény. Minden foly­tatásnak ugyanis lényegében ugyanaz volt a tartalma. Fé­lix — aki nyilvánvalóan nem volt más, mint a piros arcú szerző légiesített. karcsú al- teregója — megkért egy bi­zonyos Anniét, hogy legyen az övé. mert -csak őt szereti. Annie azonban következete­sen másé lett mindig másé. És Félix ettől szerencsétlen­nek érezte magát. Annie sze­mei pedig — azúr sugárzás­sal, innen a cím! =■ új és új amiatt, hogy a kivitelező kész „tervcsomagot” kap kézhez, s csak akkor kezdi a kifogá­solást, kéri a technikai, tech­nológiai adottságainak meg­felelő módosítást... A (tervezőt viszont csak arra ösztönzi a kötbér, hogy időre elkészítse a dokumentációt, de arra semmi nem sarkallja, hogy esetleg idő előtt tegye asztal­ra; a tervezés ösztönzési rendszere sem jó. Nem irreális követelmény ennyi gond, ellentmondás felsorakoztatása után gyor­sabb, hatékonyabb munkát kívánni? TERVEZÉS. SZÓ SZERINT Nem! Az adott körülmé­nyek között is sokféle mód van a tervezői munka jobbá tételére, de. ehhez a szó szó­rós értelmében tervezni kell. Annak megállapítása mellett, hogy az elmúlt években a tervezői munka műszaki színvonala, s ennek következ­tében a létesítmények korsze­rűsége javult, kimondhatjuk: a késedelmek jelentős része a tervezés szakaszára jut. Már eleve hosszú határidőre vál­lalnak munkát a tervezővál­lalatok, intézetek — s nem tisztázzák félreérthetetlenül a megrendelő igényeit. Meg­történik, hogy tévesen értel­mezett alkotói szabadsággal saját elképzeléseiket a meg­rendelő érdekei fölé helye­zik, s ez később rengeteg vi­tára — nem egyszer perre — ad okot. Hosszúba tervezé­si idő — nagyobb létesítmé­nyeknél 1,5—2.5 év —, de en­nek ellenére 1965 és 1970 kö­zött lényegében nem válto­zott a típustervek alapján megvalósuló beruházások aránya. Sorolhatjuk: a jó tervhez elengedhetetlen a szerkezet­egyeztetés a kivitelezővel, ez utóbbi technikai, technoló­giai felkészültségének figye­lembevétele, az anyagok be­szerezhetőségének mérlege­lése. s így tovább. Ami ma sűrűn hiányzik, mert hiány­zik a tervezők kellő anyagi érdekeltsége és — felelőssége! Ezért, hogy nem ritka eset, amint az éppen a napokban az országos- építőipari aktí­ván is elhangzott: a kivitele­zők munkához látnak, de ki­viteli terv még nincsen, csak részletek, vázlatok vannak, s már előrevetik árnyékukat a véget nem érő viták, az átter­vezések. a módosítások, a ké­sedelmek. (M.) áldozatokat vonzottak, foly­tatásról folytatásra. A kötelező regényfejeze­tek után teát szolgáltak fel. Az első időkben angol teát, mert maradt még valameny- nyi a régi időkből. Aztán már csak Plántát. Teázás után a másik vénkisasszony — aki elárusító volt egy áruházban — a spiritizmus és a teozófia nagyjainak elmélkedéseiből olvasott fel. Annie Besant, Krishnamurti és Steiner Ru­dolf szelleme lebegett a VII. kerületi bérház harmadik emeletén lévő „szalon”-ban. A „fő szám” azonban egy regényíró volt. Egy igazi! Fiatal korában — a huszas évek végén, a harmincas évek elején — meg-megje- lentek versei és elbeszélései rövid életű folyóiratokban. Ezekben az írásokban, a kor­divat modorságai mögött, egy érdeklődő, s a jobbra, az igazságosabbra vágyakozó szellem fedezhető fel, egy ta­lán még nem kiforrott, de ér­dekes intellektus. De amikor én megismertem, már csak ponyvaregényeket írt, álné­ven. Nem humoros (és ugyan­akkor keserű) paródiákat, mint P. Howard—Rejtő, ha­nem véresen és szentimentá­lisán „igaziak”-at. És szíve­sen fogalmazott — mert ezekért is kapott egy kis pénzt — hirdetéseket is, a mindig ugyanabban a ruhá­ban megjelenő, de azért a többiekhez képest még min- ‘dig elegáns férfiú. Neki nem­csak üres teát szolgáltak fel, mint' a többieknek, hanem süteményt, sőt néha száraz- kolbászt is. Jó ütemben haladnak a la­kásépítkezések megyénk új városában, Mátészalkán. 1975-ig a különböző építési , formákban 1900 lakás felépí­tését tervezik. Ennek szerve­zett, kellő időben történő megvalósítása nemcsak az építőiparra, de a tanácsra is nagy feladatot ró. Intézkedési tervet készítettek, ennek alapján tárgyalt az építési programról november 17-i ülésén is a Mátészalkai Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Az idén minden építési formában elkészülnek az 1971- re tervezett lakások: állami. OTP- és egyéni szervezésű társasházak. Az elmúlt évről áthúzódott építkezésekkel együtt; az év végéig csaknem 200 modem lakással gazdago­dik a város. A vártnál sokkal nagyobb igény volt a családi házak építése iránt. Az ere­deti 46-tal szemben több, mint 130 családi ház építését kezdték meg, amelynek leg­többjét az év végéig béköl- tözhetővé is teszik. Az igények ilyen mértékű növekedése egyben a telek- előkészítés gondjaira is fel­hívja a figyelmet. Ezért is láttáit hozzá már most a jövő évi építésekre al­kalmas telkek előkészítésé­hez jól kapcsolódva a város- rendezési elképzelések, ter­vek megvalósításához. A la­kásépítkezések üteme alig csökken, és már most látszik: ismét több lakás épül, mint amennyire á középtávú terv­ben számítottak. Jövőre csak­nem 300 újabb lakásba köl­tözhetnek be a városban. Ahol emeletes házak épül­nek, az avatásig mindenütt elkészítik az ivóvíz-, szenny- viz- és távfűtésvezetékeket is. A korszerű városépítési el­veknek megfelelően épül a város keleti lakónegyede, már most gondolnak arra, hogy a később szükséges épí­tési területek, tervek is ren­delkezésre álljanak, így nem okozna gondot, ha az építő­ipar — hasonlóan az ideihez — előbbre hozná néhány épü­let átadási határidejét. Hasonló elvek alapján vég­zik a családi házas lakóöve­zetekben az .újabb telkek ki­alakítását is. Bár a hirtelen megnövekedett építési kedv a tartalékokat jelentősen csökkentette, máris hozzá­láttak a kisajátításhoz a Ba­lassi Bálint utca térségében, Már akkor feltettem ma­gamnak a kérdést: miért járt ez a kifáradt tekintetű pony­vaíró a „szalon”-ba, ha nem is rendszeresen? Miért von­ja el idejét a gyilkosságok és hirdetések írása, vagy akár a kártyapajtások és a höl-, gyi kalandok elől? A süte­ményért? A kolbászért? Az jutott neki — gondolom — ‘másutt is. Végül is rájöttem: valószínűleg azért, mert Krishnamurti szellemének és Noszlopi Jeremiás testének társaságában költő lehetett, újra költő. Régi verseit mondta fel itt, félig fele­melkedve a kopásokat csip- kemütyűrökkel eltakart plüssfotelből. (Mi többiek az ágyon, illetve válogatottan ké­nyelmetlen székeken ültünk.) És miközben a vadnyugati cowboyok krónikása régi ver­seit szavalta, elnyűtt arca mintha kissé felfrissült vol­na... Történt egyszer azonban, hogy a „fő szám” — úgy lát­szik, kifogyván egykori köl­teményeiből — Kosztolányi ..Hajnali részegség”-ét kezd­te mondani. De nem mint Kosztolányi versét, hanem mint a sajátját. Én akkor voltam „Kosztolányi-kor- szak”-om kellős közepén, rögtön felfedeztem hát a plagizálást. A többiek azon­ban ugyanazzal az áhítattal hallgatták, mint barátunk igazi verseit. Elismerően bó­logattak — emlékszem, sze­gény Jeremiás meg is rázta, kitüntetően, a „költő” kezét. Nem tűnt fel nekik az sem, hogy a ponyvaírónak nem «olt sem háza, sera családja, ahol hamarosan 80, építésre alkalmas telek lesz. A távla­tokra gondolva megkezdik egy nagyobb összefüggő terü­let, a Rác-kert parcellázását, ahol 800 lakást építhetnek. Ez előnyös lesz a tanácsnak és a lakosságnak is, mert könnyebben alakíthatók ki a kapcsolódó beruházások, út-, villany-, vízhálózat, a keres­kedelmi létesítmények. A lakásépítés mellett a má­sik rendkívül fontos téma a városközpont rekonstrukció­ja. Itt nemcsak bontásról és építkezésről van szó, hanem egy teljesen új, a korszerű városépítésnek megfelelő .ke­reskedelmi, vendéglátó-háló­zat. hivatali központ kialakí­tásáról. Rendkívül nagy munkát végzett a tanács a várossá szervezés óta: nem­csak elkészítette ezt a rende­lési tervet, hanem tucatnyi vállalattal, hivatallal tár­gyalva gazdát keresett és ta­lált valamennyi jelentős ke­reskedelmi, vendéglátóhely­nek. Áru hazakat, bemutató- termeket építenek. Már ren­delkezésre áll a szükséges pénz, ir^gkötötték az építő­iparral a szerződéseket is, konkrét tervek vannak a bontásokra, amelyek már az idén megkezdődnek. A város­Több gyártmányának árát csökkentette július el­sejétől az Országos Gu­miipari Vállalat. A cikk­listán szereplő gumiipari termékek — az 1972. évi tervszinten mérve — 22 mil­lió forinttal olcsóbban jut­nak majd a vásárlókhoz. Mint a szűkszavú közle­ményből is kiderül; nem szezsonvégi kiárusításról, ha­nem végleges árleszállításról van szó. Külön érdekessége az árcsökkentésnek, hogy az érintett cikkek nagy része a Nyíregyházi Palma Gumi­gyár terméke. A 22 milliós engedményből 14 millió fo­rintot a nyíregyháziaknak kell állni, ennyivel olcsób­ban kell adni azt a 10 ter­méket, amely a cikklistán mint Kosztolányinak, aki e szép versében erről is tudó­sít... Magam sem tudom, miért, de meghatott ez az eltulaj­donított „Hajnali részegség”. Azt azonban mégsem állhat­tam meg, hogy amikor — késő este — a körút felé baktattunk, meg ne kérdez­zem annyi képzelt gyilkosság elkövetőjét: — Mióta van, kedves bátyám, házad, csa­ládod? Soha nem felejtem el a ponyvaíró — a költő? — hangját. (Arcát, már az elsö­tétítés miatt, alig láthattam.) — Nekem, igenis van há­zam és családom: És verses­köteteim is vannak, irodalmi díjaim. És szép, békés jövőm van, gyönyörű öregség áll előttem, fiacskám!... Elváltunk, de én még so­káig csavarogtam. És bár el­vileg éjfélre otthon kellett volna lenni, elkaphatott vol­na a rendőr, hajnalig csava­rogtam a sötét körúton. Egy kicsit hajnali részeg is vol­tam a szalonbeli Planta-teá- tól. A ponyvaíró nemsokára meghalt; kell-e mondanom, hogy nem ágyban, nem pár­nák között? És elpusztultak a többiek is, elsüllyedt a „szalon”, el a tagsága is. Mintha csak Magyar Árpád, isten púpos és rongyos Os­tora átkozta volna meg őket. Mostanában- — nincs mese, öregszem — sokat töprengek azon, hogy miért én, miért éppen én éltem túl a Magyar Árpád átkának azúr —vagy nem is tudom, milyen —su­gárzását?! központ emeletes épületeinek többségében a lakások alatt a földszinten üzletek lesznek. Ezeknek is gazdája van már. Elkészült a város hőellá­tásának terve, az első premi­ert már meg is tartották. A sok jó eredmény mellett egy jelentős gond nehezíti a tervek megvalósítását. Az OTP beruházásában ás a la­kásszövetkezetek által szer­vezett építkezéseknek egyen­lőre ismeretlen a sorsa. Eze­ket az építkezéseket ugyanis csak az alagútzsalus vágy- házgyári technológiával tud­nák megoldani — más for­mában már nincs kapaciu. a. Ez azonban olyan méríéköpn megnövelné a . költségeket, hogy a kereslet még a meg­kezdés előtt minimálisra csők, kent. Most várhatóan módo­sítanak az eredeti elképze­léseken, az azonban már bi­zonyos, hogy 1972-ben sem OTP-, sem lakásépítő szövet­kezeti házakba nem költöz­hetnek új lakók. Erőfeszíté­seket tesznek azonban arra, hogy a várhatóan egyéves ki­hagyás után a következő esz­tendőkben ezekben a for­mákban is épülhessenek la­kások. Marik Sándor szerepei. A már bevezetesre került árcsökkentés révén a gumi­labdák ára 10 százalékkal, a palmatepé 15, a patentos pvc gyermeknadrág, a mos- dószivacsök és a csúszás­gátló fürdőkádszőnyeg ára pedig 20—20 százalékkal csökkent. A felfújható gu­mimatrac és a strandsarú ára egynegyedével keve­sebb, míg a fürdőcipők ára felével csökkent. Értékét te­kintve az árcsökkentés öez- szege a felfújható gumimat­racnál és az egyre inkább megkedvelt palma tépnél — közismerten faltól falig szőnyegnél — a legjelentő­sebb. Ez utóbbinál például közel 10 millió forint tiszta nyereségről mondott le a fo­gyasztók javára a gyár. Azért, hogy mindez min­den megrázkódtatás nélkül mehessen végbe. a gyár több irányú intézkedésekkel igyekezett a termelési költ­ségeket is csökkenteni. Ezek alapvető tényezői; a terme­lékenység növelése, olcsóbb alapanyagok beszerzése és előállítása, a választékbőví­téssel párhuzamos nagyobb szériák és az azonos költ­ségek mellett történő terme­lésnövelés. A jelenlegi árcsökkentést az Országos Gumiipari Vál­lalat azonban csak kezdő lé­pésnek szárija. A már emlí­tett termékek árainak csök­kenését jövőre újabbak kö­vetik. A tervezett árleszál­lításokat például a szovjet műkaucsuk beszerzési árá­nak csökkenése és egyéb piacpolitikai meggondolások teszik elsősorban lehetővé. Olcsóbb lesz például a burkolt gumifonal, és a gu­mírozott ruházati szövetek. A gumifonal árának leszál­lítása lehetőséget lóinál a ha­risnyagyáraknak arra, hogy cikkeinek fogyasztói árát mérsékelje. Ilyenek például a harisnyatartó, melltartó, gumiharisnya, a különböző méretű és rendeltetésű gu­mihevederek. A Nyíregyházi Palma Gumigyár rövidesen meg- ünnepli alapításának 20 éves fordulóját. Az ünnepre való készülődés méltó eredménye és kifejezője lesz ez az ered­mény, melynek következté­ben olcsóbban jutnak' termé­keihez a vásárlók. A 20 éves gyár létesítésébe fektetett milliók újabb gyümölcse érils most,» fűt. Azúr sugarak Tizennégy mill iával olcsóbban Árcsökkentés a nyíregyházi Pálmában t m*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom