Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

W)í. o^tSíér íl. tí-PTT-r MAG VÁRÓRA Irt ?: o*Täf Pályázati felhívás katonai főiskolákra történő jelentkezésre A honvédelmi miniszter — 8 belügy- és a művelődésügyi miniszterrel, valamint a KISZ Központi Bizottságának első titkárával egyetértésben — pályázati felhívást adott ki , a néphadsereg katonai főis­koláira történő jelentkezésre. Pályázhatnak mindazok a 21. életévüket még be nem töl­tött ifjak, akik a dolgozó nép fegyveres szolgálatát önként ;. vállalják és a néphadsereg, illetve a határőrség hivatásos tisztjei akarnak lenni. Felvé­telre azok jelentkezhetnek, akik középiskolai tanulmá­nyaikat az 1971—72-es okta- .• tási évben befejezik, vagy már korábban befejezték, s az előírt feltételeknek meg­felelnek. A katonai főiskolára pá­lyázó tanulók a középiskola igazgatójától, az előző évek­ben végzettek (sorkatonák is) ■ a kiegészítő parancsnokságtól kannak jelentkezési lapot. Az erkölcsi bizonyítvány kiadá­sához szükséges nyomtat­vánnyal a kiegészítő parancs­nokság látja el a pályázókat. A jelentkezők a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola, valamint a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola különböző szakaira pá­lyázhatnak. Arról, hogy kit milyen szakra fesznek fel, a felvételi- vizsgán elért ered­ménye, valamint a pályázók kérelmének figyelembevéte­lével döntenek. A pályázók 1972, márciusában felvételi vizsgán vesznek részt a Zal­ka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. A felvételi idő­pontjáról értesítést kapnak. A felvételi vizsgán részt vett fiatalokat a főiskolák pa­rancsnokai döntésükről 1972. május 15-ig írásban értesítik. A katonai főiskolákon a ta­nulmányi idő 4 év. A főis­kolákon szerzett oklevelek — a parancsnoki vagy techniku­si szaktól függően — a pol­gári életben általános iskolai tanári (kollégiumi nevelőta­nári), illetve felsőfokú szak­technikusi munkakörök be­töltésére jogosítanak. A pá­lyázat beküldésének határide­je 1972. január 31. KPVDSZ kulturális napok 1971. október 10—20. kö­pött tizenegyedik alkalommal rendezik meg országszerte a KPVDSZ kulturális napokat. Szabolcs-Szatmár megyében is gazdag programot állítot­tak össze az alapszervezetek. Ezekben a napokban — ün­nepélyes keretek között — 63, csoportban, mintegy 1500 hallgatóval kezdődik meg a politikai oktatás és a külön­böző szakmák sajátosságaihoz Igazodó kereskedelmi, ven­déglátóipari és szövetkezeti Bzabadakadémiák. .-.i Többek között műsoros megnyitók, kiállítások, szak­mai vetélkedők, divatbemuta­tók, könyvkiállítások, anké­tek, szellemi vetélkedők, szo­cialista brigádtalálkozók, él­ménybeszámolók, színház-, film-, múzeumlátogatások, magyamóta- és táncdalestek, sportrendezvények szerepel­nek a programban. A megyei rendezvények közül kiemel­kedik az október 13-i szak- szervezeti nap, amelynek elő­adója Nagy László, a KPVDSZ titkára, valamint az október 17-i megyei szavaló- vérseny. A gépjárműtechnikai vállalat nyíregyházi telepén utol­só ellenőrzést végez a motortérben Müller Károly és Ko- lozs Sándor, majd Varga László és Zagyi Mihály elhelyezi a rendszámtáblát. Indulhat az új kocsi a megrendelő címé­re. (Hammel József felv.) Olcsóbb cipő Szabolcsból Lehet egy tízessel kevesebb? — A divat is számít Engedmény a megrendelőnek „Kúszik fölfelé a cipők ára, mert a cipőgyáraknak a nye­reség az első” — panaszolja a vásárló. Nos, hogy mennyire fontos a nyereség, arra a Szabolcs Cipőgyár 1969-es helyzete is választ ad. A jól bevált, ké­nyelmesen gyártható termé­kükkel, a rámánvarrott és a keresztülvarrott bőrtalpú férficipőkkel majdnem vesz­teségesek lettek. — Ha azt nem kell gyárta­ni, ami a vállalatnak kényel­mes, hanem ami a vevőnek keli — summázta az így szerzett tapasztalatokat Husz- ka József főmérnök. A hagyományos cipőket tu­lajdonképpen ráfizetéssel gyártották. Minden pór után 32 forintos támogatást kap­tak — amit az új gazdasági irányítási rendszer megszün­tetett. Sürgősen változtatni kellett a profilon, olyan cipők gyártására áttérni, amelyeket olcsóbban készítenek él, de a vevők tetszését is megnye­ri. A gyár termelői árainak összehasonlításánál kiderül, hogy ez a törekvés sikerült. Amíg 1968-ban 220 forintba került egy pár cipő, addig 1970-re 192 forintra csökkent a termelői ár. A Szabolcs Cipőgyár mos­tani modelljei főleg a köny- nyű, nyári cipők sorozatából, a tetszetős kivitelű, díszített felsőrészű őszi, tavaszi cipők­ből áll. Itt mások a követel­mények a megmunkálásnál, a felhasznált anyagoknál. De a kereskedelem is más igé­nyekkel lép fel az utóbbi időben, Példázza ezt a gyár­tott modellek száma. Egy-egy évben 2—300 modellt is ké­szítenek, amelyből aztán a gyári rostán át csak körülbe­lül 100 jut el a kereskedelmi bemutatóig. A többinél vagy a kevésbé tetszetős forma, vagy a nehezen gyárthatóság, a magas anyag- és munka­igény az, ami már a gyári szűrőn álljt parancsol. A bemutatott cipőkből aztán a kereskedők — ők mái- csak az árat és a formát vizsgálva — megteszik a rendelést. Ál­talában 50 félomodell az amit gyártanak egy évben. A következő évben új fazon, új modell kell megint. — Háromezernél keveseb­bet nem gyártunk — adja a választ a főmérnök. — Ha pedig a Vevő nagyon válogat, különlegeset akar, akkor neki kell megfizetni a többletkölt­séget. Erre mond példát Orosz László, a gyár főkönyvelője is: — Az NDK-ba szállítottunk cipőt. A kiválasztott modell­re árajánatot kértek. 20 ezer pár esetén 190 forint — ír­tuk. Ha kevesebb a rendelés, akkor visszatérünk az árra. Végül is 10 ezer párat ren­deltek, s 195 forintos árban állapodtunk meg. A forgalmiadókulcsok a műanyag talpú cipők gyártá­sát serkentik. Amíg a bőr- talpnál 20 százalék, műanyag talpnál csak 18 százalék a forgalmi adó. A vásárlót viszont nem az adózás érdekli, hanem, hogy mennyit kell fizetnie egy pár cipőért. A cipőipar — többek kö­zött a divatot is követve — újabb és újabb fajta anya­gokat használ, más kivitelű cipőket gyárt. A lakkbőr fel­sőrésznél a zsugorított, az anilinnal kezelt, vagy borjú­boksz bőrnél szabadáras kate­góriák vannak. Valamivel drágábbak is az ilyen anya­gok, de a szabad ár azt fel­Három nap — három tűzeset A héten szerdától péntekig három tűzesethez riasztották megyénk állami és önkéntes tűzoltóit. Október 6-án a ko- ía délutáni órákban Kispalá­don, a Fő utca 111. sz. alatt Fóris Károly tsz-nyugdijas portáján keletkezett tűz, ahol á lakóépület gyulladt ki. A tetőszerkezet nagy része és a padláson tárolt deszka, vala­mint széna a lángok martalé­ka lett, A tűzesethez riasz­tott helyi, bodpaládi, kölesei és fehérgyarmati önkéntesek, valamint a mátészalkai álla­mi tűzoltók rövid időn belül a helyszínre érkeztek és sike­rült megakadályozniuk a tűz továbbterjedését. A tüzet a rendőrség ás a tűzoltóság ed­digi megállapítása szerint dohányzás okozta. A felelős Személy megállapítására foly­tatják a vizsgálatot. Október 7-én, csütörtökön Eombrádon, a Rákóczi út 49. Szám alatt, az ott lakó Ondó Sándor T—5-ös Pannónia mo­torkerékpárja gyulladt ki, A tüzet a közelben tartózkodó ízomszédok oltották el, de az anyagi kár a gyors beavatko­zás ellenére meghaladja az 1500 forintot. A vizsgálat meg­állapítása szerint a tüzet elektromos rövidzárlat okoz­ta. Gyújtási hiba miatt a ki­pattanó szikra gyújtotta meg a blokkra folyt üzemanyagot. Pénteken a késő esti órák­ban a Szabolcs-Szatmár me­gyei Gebonafelvásárló Válla­lat mátészalkai üzemegysé­gében keletkezett tűz. A tele­pen kigyulladt egy TD—8-as típusú olajtüzelésű szárító- berendezés, amelyben napra­forgót szárítottak. A hely­színre érkező mátészalkai ál­lami tűzoltók egységeinek nagy erőfeszítések után sike­rült elfojtani a lángokat, így az anyagi kár értéke mind­össze 1000 forint. A tűz oká- nek kiderítésére a rendőrség a tűzoltóság szakembereinek be­vonásával megkezdte a vizs­gálatot. tételezi, hogy azt áthárítják a vásárlóra, így emelkedhet­nek az árak. — De ott Is dokumentálni kell az anyag- és bár szükség­letet, azt az árhivatal bármi­kor ellenőrizheti. A végső ár megállapítása pedig a keres­kedelemmel közösen történik, alku útján. A hazai cipőgyárak többet termelnek, mint amennyit a magyar vásárlóközönség meg­vesz. Igen sok cipő megy ex­portra. Itt viszont óriási a konkurrencia, hiszen a nagy sorozatok, az ütemes termelés fokozza a gyárak biztonságát. A Szabolcs Cipőgyár a jövő évre kapta az eddigi legna­gyobb exportrendelését, 110 ezer pár cipő szállítását a Szovjetunióba. — A külkereskedelmi vál­lalat, a TANNIMPEX jelez­te, hogy csak 200 forintos ár­nál tud tárgyalni. Mi még ettől is kevesebbet kértünk 5 forinttal — így megkaptuk a rendelést. Az olcsóbb ár vi­szont a nagy tételszám miatt megtérül. Lányi Botond Közalkalmazottak találkozója Nyíregyházán A Közalkalmazottak Szak- szervezete szombaton és va­sárnap Sóstón országos ter­mészetbarát találkozót ren­dez. öt megyéből mintegy 200 résztvevő gyűlt össze szomba­ton délután, hozzájuk közel 150 szabolcsi csatlakozott. A délutáni programban a részt­vevők egyik csoportja me­gyénk nevezetességeivel is­merkedett. Autóbusztúrán megtekintették Nagykálló, Nyírbátor és Vaja műemléke­it, múzeumait. A másik cso­port Nyíregyházával ismer­kedett. Szakképzett idegenve­zetők mutatták be a megye- székhely látnivalóit, a mű­emlékeket, szobrokat, a város történelmi, irodalmi hagyo­mányaira utaló épületeket. Szombaton este a sóstói taná­csi üdülőben a megye párt-, szakszervezeti és tanácsi ve­zetői találkoztak a vendégek­kel. Rövid tájékoztató hang­zott el a megye életéről, gaz­dasági és társadalmi fejlődé­séről. Ezután a KISZ-tábor­ban népi táncegyüttesek és n ép dalén ekesek tábortűz mel­lett szórakoztatták a megje­lenteket. A mai programban gyalog­túra szerepel a Sóstóról 8 hármasdombi emlékműhöz. A természetbarátok megkoszo­rúzzák az emlékművet. Trükkök — egy mintára V Egy nyíregyházi szélhámosnő tündöklése és bukása Az „ötlet” pillanatok mű­ve volt. Sorban állt az ABC pénztáránál. Előtte beszél­gettek, foszlányokat hallott a nyugdijak emeléséről. Akkor villant az a bizo­nyos szikra: „ha már ilyen lesz, miért ne közölhetném először én néhány nyugdí­jassal. Egy kis körítés, és még nekem is lesz egy kis pénz belőle.” Az elképzelést tett követte, s Tamási Pálné 41 éves nyír­egyházi lakos hamarosan már az első idős asszonnyal beszélgetett. Hegedüsné né­ven mutatkozott be, egy pil­lanatra mutatta is az igazol­ványát — de ezt nemigen nézte senki. A nőlanácslól jött A szöVeg: a nőtanácstól jött, rendezik a nyugdíjat, ha valamire szüksége van — például meleg ruhára, stb. — azt is adnak. Hamarosan el­intéződik minden, csak ok­mánybélyegre és a különbö­ző apró költségekre kell elő­re pénzt adni — a többit már ő Intézi, s a nőtanács később ezt a pénzt iá Vissza­utalja. Persze sem hivatalos érte­sítés nem jött a felírt címek­re, sem meleg ruha, sem újabb ígéret. így aztán a be­csapott idős emberek vala­melyikének fejében megfor­dult: talán éppen szélhámos­sal van dolguk, jól rászedték őket. Hamarosan a rendőrsé­gen volt az ügy, ahol a nagy gyakorlattal rendelkező nyo­mozók a módszer alapján szinte percek alatt néhány emberre szűkítették a lehet­séges elkövetők körét. A sze­Milliók a „Nyírség“ gépesítésére A „Nyírség” Ruházati Ktsz az év végéig Japánból öt és fél millió forintért varrógé­peket. Hollandiából pedig ne­gyedmillióért gőzvasalókat vásárol. A japán varrógépekből az első szállítmány már meg­érkezett. Előnyük, hogy több munkafolyamat végezhető velük, fordulatszámuk ma­gasabb. így speciális gyors­varrású munkákra is alkal­mazhatók, s kezelésük is könnyebb a már forgalom­ban lévő különböző típu­soknál. Hollandiából 15 gőzvasa­lót rendeltek, amelyeket a mű­szálas. szintetikus textil­anyagoknál használnak. Ezek nem „húzzák” és nem ol­vasztják. meg -a műszálakat, mint a hagyományos villany­vasaló, s gyorsabban lehet dolgozni velük. Az érkező új gépeket és vasalókat fokozatosan állít­ják munkába a szövetkezet nyíregyházi központi üzemé­be. A régebbi, de még jó műszaki állapotban lévő gé­peket a tiszavasvári üzemegy­ségbe viszik, amelynek gép­parkját így jelentősen fel­frissítik. mélyleírás alapján pedig már biztosra vették Tamásiné személyét. A következő „nyugdíjas­akció” az Utolsó volt. A rend­őrségen már nem is tagadott. Még beszélgettünk, kiraj­zolódott előttem ennek az eleven észjárású, meggyőző beszédű asszonynak a sorsa. A módszer ugyanaz Négy polgárit végzett, sze­retett tanulni — de dolgozni nem. Nagy gyermekei van­nak: 21, 19, 17 évesek. Első férjétől elvált, s tíz éve netrt is látta egyiket sem. Mosta­ni férjére panaszkodik: ke­vés pénzt ad haza, sokat el­iszik, ha részeg, mindig veri. Elmondása szerint mostani pénzszerző akciójára is ezért került sor. — A gyerekeket akartam meglátogatni — mondja —, de most aligha lesz rá mód. Tudom, visszaeső vagyok, „káemkás” is voltam. Pedig éppen elsejétől akartam el­helyezkedni, állásom is volt már... Hát igen, ilyenkor mindig elmondja a régi dolgokat, az ügyével foglalkozók ismerik azokat is, csakúgy, mint a trükkjeit. Mert módszereinek alapja nagyjából mindig ugyanaz. Egy „jó Ötlet”, amelyhez csak hiszékeny emberek kel­lenek. Néhány változat Tamásiné pályafutásából. Még Rakamazon laktak, amikor felajánlotta ismerő­seinek, hogy ő úgyis ráér, szí­vesen eladja azokat a hol­mikat, anyagokat, amelyeket azok külföldről hoztak, vagy éppen ajándékba kaptak. Át is adták neki, ő beutazott Nyíregyházára, mindent re­mekül el is adott — de mire hazaért Rakamazra, egy fil­lérje sem volt. A károsultak pedig sem árut, sem pénzt nem láttak. A „borjúhús- akció“ Aztán a borjúhúsakció. Becsengetett a házakhoz (le­hetőleg olyan helyekre, ahol ki volt írva a tulajdonos fog­lalkozása is, mert nem akart „akárkivel” kezdeni), s friss, szinte még meleg borjúhúst ajánlott. „Feketén vágták, ezért is olcsó, kilónként 20 forint” — mondta. Ez volt a legjobb üzlet, majdnem mindenki kért az ínyenc fa­latokat ígérő áruból. Azóta is várják... Közben az ital, s ez már rossz volt. Az újabb „ötletét’’ már nem a pénzéri* hanem az alkoholért értékesítette. A szöveg: 20—30 liter bor kel­lene, kopogott be az őster­melőkhöz. Disznóvágáshoz (esküvőre) viszem — ez volt a két változat. De megkóstol­nám. Mindenütt kancsóval tettek az asztalra. S talán se­hol sem figyeltek föl rá, hogy a kedves leendő vásárló, az egész kancsóval elfogyasz­totta. Hiszen olyan jól elbe­szélgettek. Aztán kért még egy litert üvegbe — a férje is hadd Ízlelje meg, mielőtt azt a harminc litert megveszik. A másnapi viszontlátásig bú­csúztak. De másnap már másik szőlősgazda ismerke­dett meg Tamásiné „ügyes­ségével”. Egyszerű csaló, szélhámos, „Legtöbben adták _64 Hogy lehet az, hogy egy jó észjárású, életerős, mun­kaképes asszony arra vete­medik, hogy éppen kis pénzű nyugdíjasoktól csaljon ki összegeket? A kérdésen gondolkodik^ aztán feltalálja magát: „Csak átmenetileg kellet a pénz, visszaadtam volna nekik.” Talán maga sem gondolja komolyan, de erősítheti. És adták a pénzt? A legtöbben igen. De volt, aki gyanúsnak találta, még egyszer akarta kérni az iga­zolványt. Ilyenkor gyor­san eltűntem. Volt olyan is, aki nem adott. Azt nem eről­tettem. Ha olyan nem adott, akinek nagyon alacsony volt a nyugdíja, még örültem is... Mert annyira rossz azért nerá vagyok... Tamási Pálné ügyében ha­marosan befejeződik a vizs­gálat. Vajon később . lesz-e még újabb ötlete. S ha igen, lesznek-e hiszékenyek, akik pénzt adnak majd érte? Marik Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom