Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-09 / 238. szám
1977. október S. frrr.rr magyarors7äö' S oldal Az ipari szövetkezetek kongresszusa elé írta: Czimbalmos István, a KISZOV elnöke Hétfőn kezdi meg munkáját Budapesten az ipari szövetkezetek VI. kongresszusa, amelyen megyénk 46 szövetkezetének 12 000 dolgozóját 22 küldött képviseli. Miként a megelőző alkalmakkor, szövetkezeteink e legmagasabb fórumának ezúttal is az lesz a feladata, hogy nagy körültekintéssel, reálisait értékelje az elmúlt öt esztendőben végzett munkát, s hogy kijelölje a holnap feladatait. Fokozza a mostani tanácskozás jelentőségét, hogy az értékelésre kerülő időszak egybeesett népgazdaságunk harmadik ötéves tervével, ez idő alatt zajlott le a gazdasági reform, s pártunk X. kongresszusa ebben az időben határozta meg országunk további haladásának útját. Hozzáláttunk a IV. ötéves terv feladatai megvalósításához, az országgyűlés megalkotta a szövetkezeti törvényt. Méltán mondhatjuk: eseményekben változatos, sikerekben gazdag időszakról vonhat mérleget az ipari szövetkezetek most összeülő kongresszusa. Mind pártunk szövetkezetpolitikai elvei, mind az új gazdasági irányítási rendszer jellemzői pezsdítőleg hatottak szövetkezeti mozgalmunkra, s ennek jegyei nemcsak a termelés mennyiségében, hanem — sok más között — a szocialista szövetkezeti demokrácia kiszélesedésében is fellelhetőek. Szabolcs-Szatmár megyében is jóleső érzéssel tekinthetünk vissza a legutóbbi kongresszus óta eltelt időre. Szűkebb hazánkban, az ipari szövetkezetek jelenléte, fejlesztése egyszerre jelenti az ipar fontosságát, s a foglalkoztatási gondok enyhítését. Ha csupán azt tekintenénk, hogy az elmúlt években csaknem ötezer jövel nőtt megyénkben az ipari szövetkezetek dolgozóinak száma — s ma ez összesen már meghaladja a 12 ezret —, akkor nyomban érzékelhetővé válik szövetkezeteink fejlődése. Külön öröm viszont, hogy az új munkaalkalmaknak több, mint az egyharmadát nők kapták. Fokozza mindennek a jelentőségét, hogy a foglalkoztatás bővítésével párhuzamosan, annál nagyobb ütemben emelkedett a termelés is. Ebben az esztendőben például Szabolcs-Szatmár megye ipari szövetkezetei már egymilliárd forintnál is nagyobb értékű termelést, szolgáltatást végeznek. Számottevően gyarapodott, — megháromszorozódott — szövetkezeteink saját vagyona; beruházásokra kétszer annyit fordítottunk, mint a megelőző ciklusban. Ezek a számok közelebbről azt jelentik: bővebben vette ki részét a szabolcsi szövetkezeti ipar a külföldi és a hazai igények kielégítéséből, szélesedett a tevékenységi kör, a lakosságot szolgáló új üzletházakkal bővült a hálózat stb. Mindehhez jelentős központi és megyei támogatásban is részesültek szövetkezeteink, de figyelmet érdemlő az a törekvés, amely a saját erő bevetésével siet megszüntetni az ellátás fehér foltjait, bővíteni a helyi árualapot, fokozni az exporttevékenységet. Számokban nem mérhető, de a közgazdasági mutatóknál értékesebb az az előrelépés is, amely az utóbbi esztendőkben a szövetkezeti demokrácia kiszélesítésében, az önállóság fokozásában, a szocialista vonások erősödésében nyilvánult meg. Méltó szerepet kapott mindenütt a közgyűlés, változott — és helyesen — a KISZÖV szerepe, amely homlokterébe az érdekvédelmet állította: izmosodott és új elemekkel gazdagodott a dolgozók körében mind vonzóbb szocialista munkaverseny. Ezek kedvező hatással voltaic a tagságra, tovább erősödött a szocialista szövetkezeti tulajdon védelme, mélyült a felelősségérzet. Igaz, e kétségtelen eredmények mögött hiányosságok is meghúzódnak még, találkozunk bátortalansággal, hiányosan vagy rossz minőségben elvégzett munkával. Mégsem ez a jellemző, sokkal inkább az a törekvés, hogy szövetkezeteink töltsék be a lakosság szolgálatának a szerepét, állják a versenyt a hazai és a külföldi piacon, működésükkel szerezzenek jó hírt a szabolcsi iparnak és biztos megélhetést a szövetkezetek tagjainak. Nemcsak a jól végzett munka tudatában képviselheti a 22 küldött Szabolcs-Szatmár megye szövetkezeti iparát a VI. kongresszuson, hanem a jövőbe vetett jogos reménnyel is. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a IV. ötéves terv során tovább izmosodjék megyénkben a szövetkezeti mozgalom, hogy ipari szövetkezeteink még inkább a megyéért és az egész népgazdaság megelégedésére végezhessék az eddiginél is bonyolultabb feladataikat. Szövetkezeteink 1975-ig csaknem 200 milliós beruházással kívánják korszerűsíteni termelésüket, melynek nyomán komplikáltabb feladatok elvégzésére is vállalkozhatnak. A termelést mintegy 60 százalékkal kívánják fokozni úgy, hogy ennek háromnegyed része a jobb munkaszervezésen, a korszerűbb technológián alapuló termelékenységből származzék. Egyik kiemelt feladat, hogy — szemben a III. ötéves tervben elkészült kétezerrel — 1975-ig 3800 lakást építsenek meg Szabolcs-Szatmárban. Miközben a korszerűbb és a gazdaságosabb termelés lép elő fő követelménnyé, nem feledkezünk meg a foglalkoztatási gondok további enyhítéséről sem. A IV. ötéves tervben további 2500 munkahely létesítését tervezik szövetkezeteink, amely nemcsak megélhetési forrást, az ingázás apasztását jelenti, hanem a kereskedelem és a lakosság még teljesebb kielégítését is. Nem kell szégyenkeznünk az országos kongresszuson a végzett munka miatt. Terveink is szépek, megalapozottak. Miként eddig, a jövőben is a lakosság jobb ellátásával kívánják viszonozni szövetkezeteink a megye párt- és állami vezetőinek messzemenő támogatását. A most ösz- szeülő VI. kongresszus e nehéz, de szép munkához mutat majd irányt. szatmArcsekén Átadás előtt All az uj EGÉSZSÉGHÁZ ÉS ORVOSI LAKÁS. (ELEK E. FELV.) j. Kotljarszkij: Üzemi demokrácia Az üzem műkedvelő festői tárlatának megnyitása előtt két nappal a rendező bizottság stúdiójába tekerccsel a hóna alatt belépett egy férfi. — íme — szólt tétován —„ én is elhoztam önökhöz a festményemet. Azzal kibontotta a tekercset. A képzőművészeti stúdió vezetője és munkatársa helyükről felugorva, szinte eszelősen siettek a kép fogadására. A munkatárs rohant e villanykapcsolókhoz, hogy felgyújtsa a központi, és az oldalvilágítást, no meg a rejtett világítás fénycsöveit; a vezető pedig áhitatosan ingatva fejét, remegő hangon mondta: — Szinte hihe-he-hetetlen! Ezt ön alkotta? — Igen. én — felelte szemlesütve a férfi. — És az égegy világon senki sem segített önnek ebben az alkotásban? — Senki. Az égegy világon senki. — Már korábban is próbálgatta az ecsetet? — Nem. Korábban soha sem fogtam a kezembe ecsetet, viszont — tette hozzá — ceruzával azért rajzolgattam olykor. De első jelentős művem — ez! — Szinte hihetetlen! — kiáltott fel a stúdió vezetője, majd tekintetét munkatársára emelve így szólt: — Ide nézz Pétya, milyen friss színek! Nem csak a szeme, de a lelke is gyönyörködik az embernek. — Lenyűgöző színek! — hagyta jóvá a munkatárs. — És mindehhez járul még a ragyogó kompozíció! Csak nézze, milyen lágy vonásokkal ábrázolja a tehenet, és milyen nagyszerűen helyezi el a kép bal felső sarkában! Ennek a térbeli megoszlásnak köszönhető, hogy mi az egész kévét a tehén szemével látjuk. ELKÉSZÜLT MÁTÉSZALKA UJ VÁROSNEGYEDÉBEN ÚJABB 84 LAKÁS, AMIT A BOLDOG TULAJDONOSOK HAMAROSAN BIRTOKUKBA VEHETNEK. (ELEK EMIL FELVÉTELE) • Elnök a traktorén Jörténetek a paraszti igazságról Aligha van olyan szabolcs- szatmári falusi ember, aki ne ismerné azt a nevezetes csú- follcodó nótát, amit minden prímás elhúz bármelyik szabolcsi étteremben és amelyik úgy kezdődik, hogy „Tsz-el- nök, ha felül a lovára...” Na, de ez a 32 éves tsz-el- nök — ceglédi fiú, idehozta a sors, a munka —, akit Bán Jánosnak hívnak, és akit idén márciusban hívtak meg a ló- nyai tsz főagronómusának, aztán egy hónap múlva, áprilisban megválasztottak elnöküknek, szóval ez a Bán János ez nem a lovára ül fel, hanem nagyon szerényen és udvariasan felkérezkedett nem is olyan régein Márkus Bertalan kombaj nos gépére. „Hogy észrevette..,“ Hát, a kom báj nos azt mondta, hogy szálljon fel. elnök elvtárs, ha már ide akar jönni. A munkát természetesen nem hagyták abba. Ment a kombájn tovább. Dolgozott. De, ahogyan a Beregben történni szokott, ez a Márkus Bertalan — egyébként kitűnő kombájnos, fiatalember — ránézett az elnökére és felvonta a szemöldökét. Mert valami oka csak kellett, hogy legyen, hogy felszállt hozzá. Az elnök körülbelül vele egykorú fiatalember. Értette az arcmozdulatot. és rögtön fel is tette a kérdést, amiért felszállt. Azt mondta: „Miért van maga úgy megtáltosodva, Márkus elvtárs? Látom, hogy valahogyan még az eddiginél is jobban dolgozik. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért?” A többszörösen kitüntetett kombájnvezető odafordult elnökéhez — a véle egykorú fiatalemberhez — és azt válaszolta: „Elnök elvtársi Én tegnap este a családban azt hallottam, hogy a hátam mögött nagyon megdicsért. A munkámat. Amit valóban igyekszem jól végezni. De, hogy ezt észrevette, azt most külön köszönöm. Sajnos, jobban már nem tudom vezetni ezt az öreg gépet. De ezután is igyekszem!” Az elnök kezet fogott a lcombájnossal, leszállt. Közöttük több szó erről az ügyről nem esett. Annál több abban az emberi közösségben, amelynek 600 családfője Szabolcs-Szatmár megye sarkában, a hármashatár közvetlen közelében 4500 holdon gazdálkodik. Tegyük hozzá, hogy eddig igen rosszul. Ezt a kincsesbányát, ennek a beregi falunak a földjét az elmúlt évig csak úgy sikerült kihasználni, hogy 5 és fél millió forintos hiánnyal szanálták idén tavasz- szal a termelőszövetkezetet. Ezért került sor a régi vezetőség leváltására. Ezért került sor arra, hogy a vezetést a fiatal gárda vegye át, Szabó Imre főkönyvelő segítségével, és egy másik fiatalember, a 27 éves Makai Zoltán főagro- nómusi beosztásával. Újat kitalálni? Velük beszélgettünk. Előzetesen beszéltünk a falubeliekkel is. Ez a falu hét másik községgel határos. De tulajdonképpen tízzel. Három község ebből a Szovjetunióban van. A jószomszédság nemcsak ismeretségből áll. Nyilván nem véletlen, hogy a tavalyi nagy belvizes kár után a szovjet szomszédterület párt- szervezete irányításával egy egész sor gép vonult fel, hogy az őszi szántást elvégezzék Lónyán. Nem is felejtik el ennek a falunak a lakosai soha. Egyébként idén is ígérkeztek segíteni, ha kell. Megköszönték a lónyaiak, de azt mondták, hogy most nem szükséges, sőt még ők szántottak fel 200 holdat a szomszéd tiszamogyorósi tsz földjén. Méghozzá nem bérmunkában, hanem a szomszéd majd úgy adja vissza ezt a segítséget, hogy amikor konyán egy hónap múlva a szállítási feladatok lesznek a legfontosabbak, felvonul a gépeivel. Arról vallattuk a vezetőket órákon keresztül, hogy márciustól októberig hogyan sikerült megváltoztatniuk az 5 és fél milliós veszteség után a község emberi és gazdasági viszonyait. Azt válaszolják, hogy csak azokat a törvényeket érvényesítették, amit minden agronó- mus tanul az iskolában. Aztán némi szerénységgel utánatették, hogy ezt meg is kell szavaztatni. „Ne csak magyarázza...“ Sok szakmai érdekességet fel lehetne sorolni annak az új vezetőségnek a tapasztalataiból, amely idén április óta vezeti a falu életét. Nem is azért választunk ki belő e egyet, mert ez a legfontosabb. Az emberi vonatkozásai a legfontosabbak. Arról van szó, hogy Bán János, a tsz új elnöke, agrármérnök, levelező tanfolyamon végzi az üzemszervező szakmérnöki képesítéssel járó tanulmányokat a főiskolán. Jó agráregyetem a debreceni. Nem is olyan régen egyhetes tanulmányútra vitte el a levelező hallgatóit. Megnéztek egy állami gazdaságot, meg öt termelőszövetkezetet, zömmel dunántúliakat. Ahol jól terveznek, szerveznek. Megkérdeztük ezt, a fiatalembert, akiben az idős lónyai parasztok is bíznak, mit hozott haza erről a tanulmány útról? Nagyon tömören mondja: „Meg kell értetni a dolgokat az emberekkel.” Befejezésül a legszebb történet: közgyűlés nyáron. Napirenden a szénakaszálás módja. Állatszerető faluban ez hajnalig is eltarthat. Feláll egy tag és kezdi mondani, hogy kell azt csinálni. Tanulta valahol, de rosszul, olvasta valahol, de azt még rosszabbul. A fiatal elnöknek csikorog a foga. És akkor a felszólaló mellett feláll egy 30 éves fiatalember: — Ha csak egyszer láttam volna a szénaboglyán, azt mondanám, hogy hadd beszéljen. De soha sincs ott. Hát akkor én azt mondom, hogy előbb csinálja, aztán magyarázza. Sok emberrel beszéltünk Lónyán. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a termelőszövetkezet felvirágzásának kulcsa ott van, amiért ez a felszólalás elhangozhatott a júniusi közgyűlésen. Beregi nyelven szólva: a paraszti igazságban. Gesztelyi Nagy Zoltaa — Elbűvölő kompozíció — erősítette meg a képzőművészeti stúdió vezetője. — Mi a véleményük, méltó-e az én képem a kiállítás többi képéhez? Egyáltalán kiállítható-e? — érdeklődött a kép tulajdonosa. Szerényen, tartózkodóan. • — Méghogy méltó-e? A főhely illeti meg a képek között! Ez, ez egy valóságos Geraszimov! ön valóban soha sem fogott eddig ecsetet a kezébe? — Soha! — állította kezét szívére téve. — íme megvan, akitől példát vehetnek a mi üzemi festőművészeink! — mondta ünnepélyesen a képzőművészeti stúdió vezetője. Van végre, akitől tanulhatnak, akire felnézhetnek! Ez az alkotás elhalványítja a többi képet. — Ez a szent igazság, — helyeselte Pétya. — Mondtam én, hogy piktorokkal és mázolókkal, no meg piktolmányokkal meg mázolmányokkal vagyunk tele — folytatta az előbbi. — Ha tőlem függne, akkor az egész galériába egyedül ezt az egy festményt állítanám ki! Nekem aztán hihet: ön egy igazi őstehetség! — Valódi zseni! — tódítot- ta Pétya. — Titán! — Ha így látják, akkor függesszék ki jól látható központi helyre — mondta most már távozóban — magabiztosan, tekintélyének súlyát is fitogtatva a kép festője. — így hajtjuk végre, igazgató kartárs! — mondták egyszerre, szemükkel kísérve a távozót. Fordította: Sigér Imre