Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-08 / 237. szám

tön. október 8,

RELET-MAGfAROHSZA®

Kockázat-e a bizalom?

r „BAJ VAN A MECHANIZMUSSAL” — hallani manapság itt-ott a rosszindulatú megjegyzést. Valójában baj lenne? Nem gondolom, legalábbis, ami az egész társadalmi-gazdasági életet átfogó mechanizmust illeti. Alkalmazásának eredményei, sikereink ezt bizonyítják. Természetes, hogy egyes szabályozók finomítása, csiszolása mindig szükséges és az élet követelményeihez kell „állítani”. S itt már valóban bajok varrnak. És elsősorban azoknál a vállalatoknál jelentkezik, amelyek megrekedtek, amelyeknek csak a kapujukig jutott el, s belül már nem, vagy csorbulva érvényesül egyik-másik tétele.

Ott van baj, ahol a szűk látókörű vezetők miatt az új stílus nem hatja át az egész vállalatot. Akadnak ugyanis vezetők, akik az önállóságot, a felelősséget, a szervezettséget, anyagellátást, piackutatást, bérgazdálkodást, a technológiák megválasztását, a döntéseket, hatáskört csak leszűkítve értelmezték és alkalmazzák ma is, nem terjesztették ki a közép- és kis- vezetők szintjére. Márpedig, ahol ezek egy ponton megrekednek — félve és tartva a kisebb vezetők nagyobb hatáskörétől — ott nem érvényesülhetnek a mechanizmusból fakadó elvek.

A nagy, az egész gazdasági életünket átfogó mechanizmus igazán csak akkor érvényesülhet és teljesülhet ki, ha azt a vállalatok a belső életükre is alkalmazzák. Ha belül is változásokat eszközölnek, kialakítják az üzem, a vállalat, intézmény belső mechanizmusukat. Ez okos, rátermett, előrelátó vezetést igényel. Nem kevés kockázat- vállalalást, s ugyanakkor bizalmat a kisvezetőkkél szemben. De nem kevés előrelátást is.

S AHOL EZT NEM ÉRTIK,

ott válóban baj van. Énnek aztán eredménytelenség, , szervezetlenség- kapkodás,

gazdaságtalan termelés, eíé- ! gedetlenség, stb. a következménye. Kevesebb a probléma' ott. ahol a vállalati gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetés az első pillanattól kezdve azon munkálkodik, hogy az egész vezetést áthassa az a szellem, amelyet a gazdaságirányítás új rendszere igényel és követel.

! Az önállóságot érvényesíteni kell lefelé is, minden szinten. Erre kell nevelni őket, kialakítani bennük az igényességet, az önálló és felelőségteljes döntésre való hajlamot. Bár fiatal vállalat a KEMÉV, de ott kezdettől ! erre törekedtek. Hatáskörö- : két biztosítottak a kisveze- tőknek. Ezzel hatékonyabbá vált a munka. Itt van például a vállalaton belüli munkaerő átcsoportosításának a helyzete. Ezt a jogot az építésvezetők gyakorolják. Nagyobb létszám esetében a főépítésvezető rendelkezik. Három nap fizetett, vagy fizetés nélküli szabadságot adhat az olyan dolgozónak a főépítésvezető is, aki még csak hat hónapja dolgozik a vállalatnál.

Sok vállalatnál még mindig Igazgatói hatáskör a célprémium felett való rendelkezés.

Itt nem. A főépítésvezető és az építésvezetők bizonyos célpremiumkeretek felett önállóan rendelkeznek. Ez az összeg a fizikai dolgozók keresetének 5—7 százaléka, személyenként kb. 100—200 forint. Havonta és összességében jelentős pénz. Ez az 5—7 százalék attól függ, hogyan gazdálkodnak az előző havi bérrel. Ha jól, akkor növekszik, ha nem, akkor csökken. Eredménye máris mutatkozik a vállalaton belül is érvényesített önállóságnak, a hatáskörök kibővülésének.

IGV NÖVEKEDETT A MUNKA HATÉKONYSÁGA,

minősége. Ezzel sikerült elérni, hogy nemrégiben egy soron kívül kért fontos építkezést, melynek értéke meghaladta a 8 milliót, másfél hónap alatt elvégezték. Magam is láttam olyan munkahelyeket, ahol — munkaidő végeztével — rend és tisztaság volt, szerszámok, gépek a helyükön, ápoltam várták a váltást. S olyan kevés volt a „selejt” tégla, a törmelék, hogy szinte hihetetlen. Érdekeltté tették őket ebben is. Hogy miért kell ezekről szólni? Elsősorban azért, mert sok helyen még ma sem értik, hogy az ügyekben ott kell dönteni, ahol a legjobban ismerik a problémákat és meg is tudják oldani. Nos, ehhez az utóbbihoz kell hatáskört, jogot biztosítani a kdsvezetők- nek. Csak így lesz arány a követelmények és a teljesítések között.

És ez is a vállalati belső mechanizmus kialakításának és érvényesítésének egyik fontos eszköze. Nem véletlenül hangzik el országos fórumokon, hogy még mindig nem használják ki a vállalatok a belső tartalékaikat, kevés figyelmet fordítanák a szervezésre. Úgy tűnik, ennék az érteim erősével is baj van egyes vállalatoknál. Ez a tevékenység is megreked az igazgatói posztnál, holott arra lenne szükség, hogy bevonják a kisvezetőket is. Csak a munkaerőgondot említem. Próbálják felülről megállapítani az optimális

munkaerő-szükségletet. De milyen objektív tényezők birtokában? Sokszor a véletlenre bízzák, nem kérdezik meg azokat, akik a legjobban ismerik a helyzetet. Jó módszere van ennek a KÉMÉ V-nél és néhány más vállalatnál. A brigádoknak csak keretet határoznak meg. Ezenbelül a brigád és a vezetője dönt, hány dolgozót, kiket vesznek fel. Előnye, hogy ők ismerik legjobban a munkakörülményeket. felételeket, a brigád szelektálhat, javasolja mennyi legyen az új dolgozó besorolási órabére és így tovább.

Lényeges eleme a belső mechanizmus érvényesítésének az, hogy a kisvezetők részére megfelelő mozgékonyságot biztosítsanak. Szükséges megteremteni a feltételeit annak, hogy gyorsan, operatívan tudjanak intézkedni. Mert történetesen hiába van a munkahelyen a több milliós értékű gép, a munkához szükséges csövek, különböző anyagok, ha hiányzik a filléres ken- derkóc, vagy más anvag, s emiatt áll a munka. Ennek a munkahelyre való eljuttatása lassíthatja, hátráltathatja a munkát, ha nem intézkednek sürgősein. Járműveket kell biztosítani a kis vezetőknek. A KEMÉV-nél 6 személy- és

14 kísteherkocsi áll rendelkezésükre ilyen célra. S az is figyelemre méltó, hogy csak 7 gépkocsit vezet hivatásos vezető, a többit a kisvezetők vezetik. Gyorsan, operatívan intézkedhetnek.

ILYEN HELYEN NINCS

15 PANASZ az eredményességre, a munka hatékonyságára, a gazdálkodásra. Csak ott mondják, hogy baj van a mechanizmussal, ahol a vállalati vezetés megrekedt, s nem tud továbblépni, kialakítani a vállalati belső mechanizmust, a korszerű irányítási rendszert. Itt természetes, hogy gondok vannak. Csakhogy nem a néogazdasá- got átfogó nagy, hanem a vállalati median izmussaL És. ez csapódik le az eredménytelenségükben.

Farkas Kálmán

Megkezdődött a szakszervezeti oktatás

Magasszintű képzésen vesznek részt a tisztségviselők

Társadalmi életünkben egyre nagyobb szerephez jut a szakszervezet, ezért fontos, hogy jól képzett vezetők és középvezetők álljanak az alapszervezetek élén. A káderképzés néhány évvel ezelőtt indult hazánkban, s azóta folyamatos.

Országszerte október elején kezdődnek a szakszervezeti tanfolyamok. Megyénkben már a legtöbb alapszervezetben elkezdődött az alapfokú oktatás. A helyi tanfolyamokat a SZOT elnökségének ez év május 31-i határozata alapján szervezik. A szak- szervezeti tisztségviselők alapfokú oktatása-továbbkép- zése magasabb szintű az előző évitől. A tanfolyamok résztvevői a többi között részletesen megismerkednek a X. kongresszus irányelveivel, a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusának elvi

és politikai állásfoglalásaival. Az általános politikai és szakmai témákon kívül szó lesz a szakszervezet megyei és helyi feladatairól, majd ismertetik a szakszervezet IV. ötéves tervre eső koncepcióját.

A középfokú tanfolyamokat Sóstón és Hajdúszoboszlón fogják tartani. Az első 3 hetes tanfolyam október 18- án indul Sóstón. Ezeken a tanfolyamokon a középkáderek vesznek részt. A Szak- szervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsa megfelelően felkészült az 1971—72-es oktatási évre. Jól képzett oktatógárda várja az érkezőket, s a megfelelő anyagi és tárgyi feltételek is biztosítva vannak a magas szintű oktatás lebonyolításához. Az oktatási év 1972. április 30-án ér véget.

Es»y ankét margójára

Bölcsőde, üzlet, fizetés

A oők helyzetének könnyítése — és a valóság

— Persze, hogy meg kellene könnyíteni a nők munkáját. De hogy? Úgy látjuk, hogy ezt már nemcsak a nők akarják,' hanem a férfiak is. Csak az a baj. hogy a köny- nyítést csak néhány réteg érzi. Hát mi nem vagyunk nők?

Egyik bolti eladó mondta ezeket a szavakat, de épp úgy mondhatta volna buszkalauz, vagy óvónő. És tegyük hozzá: teljes joggal. Mert mi lenne az, ami megkönnyíti a munkájukat?

Mire végett bezárnak

A napokban egy ankétot rendezett a nyíregyházi városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság. ahol 144 nő vett részt. Kifogásolták, hogy kevés az olcsó áru, de azt is szóvá tették, hogy nincs éjjel-nappal nyitva tartó óvoda, bölcsőde, de a meglévők nyit- vatartása sem igazodik a dolgozó nők munkakezdéséhez és ez elsősorban a két műszakban dolgozó nők helyzetét nehezíti meg. Azt is elmondták, hogy nem jut idő bevásárlásra, mert mire a munkahelyről eljutnak az óvodába, a bölcsödébe, onnan hazaviszik a gyereket, bezárnak a boltok.

Hasonlóképpen kifogásolták a gyógyszertárak nyitva- tartását, mert az sem igazodik a körzeti orvosok rendelési idejéhez. így marad az” egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó Lenin téri patika, ahol — éppen ezért — néha fél órát, vagy még ennél is többet kell sorba állni. Ugyanez vonatkozik a vasárnapi gyermekszakrendelésre, mert utána ugyancsak a Lenin téren lehet a rendelt gyógyszerhez jutni.

, _ .Azt is elmondták, hogy rengeteg Időt kell eltölteni a főzéssel, mert kevés a konzerv, illetve kicsi a választék, kevés a félkész termék, hiányos a húsellátás, kevés a töltelékáru és nem megfelelő a tej-, tejtermékellátás és a hétvégeken kenyérért, vagy péksüteményért is be kell járnia fél várost.

Történt valami,

de* m

Nos, hát akkor helyben vagyunk. Mert az igények jogosak. Ugyanakkor azokon a helyeken, ahol változtatni kellene a munkarenden a nők érdekében, ott is nők dolgoznak. És az este 9-ig nyitva tartó boltban dolgozó nőnek is kiteszik a gyerekét hatkor a bölcsődéből, vagy a ruházati boltban dolgozó nő orra előtt is lehúzzák a rolót a zöldségbolt ajtaján.

Mit lehet akkor tenni? A párt Központi Bizottságának múlt év februárjában kiadott határozatát végre kell hajtani. Nem azért, mert az párt- határozat, hanem, mert ez mindannyiunk érdeke. A munkahelyeken általában történt is valami. Intézkedési tervet készítettek a nőbizottságok, de ennek végrehajtásában részt vesznek a társadalmi és

V. jevtusenkoz

Papucs

A dolog úgy kezdődött, hogy bementem az áruházba. A cipőosztályon megkérdeztem: kaphatnék-e egy pár papucsot? Az eladónő rám mosolygott,és így szólt:

— Először is üdvözlöm önt nálunk. Ólja vagyok. Es ön?

Kissé megdöbbenten mutatkoztam be. De az eladónő természetes nyájassággal folytatta:

— Nyikoláj Jemeljanovics? Örülök, hogy megismerkedtünk! Mit parancsol?

— Tudja, üdülni megyek. Elkelne egy új papucs.

Ólja meglobogtatta lenszőke haját és még kedvesebben mosolygott.

— Egy pillanat! Negyvenes a lába, ugye? Nem tévedek? Ö, negyvenegyes! Elnézést! Őszintén szólva a választék nem nagy. De hát, nézze csak, Nyikoláj Jemeljanovics!

A pulton megjelent egy Zöld papucs, fehér varrással, rikító sárga talppal. Mint egy béka. Rögtön brekegni kezd.

Hátratántorodtam a pulttól. Ólja bűvös mozdulattal elhúzta kezét a papucs fölött, s ettől az ijesztő béka egyszeriben elegáns zöld csónakká változott.

— A lábbeli színe igen praktikus. Különösen, ha tréningruhája kék vagy zöld. És nézze csak, micsoda harmónia van a fehér varrás és a sárga talp között! Az orránál kicsit kiszélesedik, ami széles lábúaknak nagyon előnyös.

Eszembe jutott, hogy a pizsamám zöld, s a lábfejem is elég széles.

— Biztosíthatom, hogy elégedett lesz a vétellel, — mondta Oljenyka. — A papucs megfiatalítja önt, habár így is olyan, mint egy élsportoló.

— Ugyan, Ólja! Idestova hatvanéves leszek — morogtam meghatottan. — De abban igaza van, hogy számomra ez a legjobb papucs. Számlázza, kérem,

tömegszervezetek és a gazdasági vezetés is. De nézzünk konkrét példákat és elsősorban onnan, ahol a legtöbb a nődolgozó és legtöbb az ellentmondás. Ez pedig a kereskedelem.

Az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál a 813 dolgozóból 581 nő. A véleményük természetesen megoszlik, amikor arról érdeklődünk, hogy egyenjogúak-e a férfiakkal. Van, aki azt mondja: a férfiak többet keresnek, van aki ezt tagadja. A fizetési besorolás ez utóbbit támasztja alá, mert azonos kategóriában egyforma a fizetés, persze az eltöltött évek is számítanak.

Kétmázsás ládák

Egy jelentésben olvasom, hogy ebben az évben sokat tett a vállalat a nők bérének emeléséért. A kapott 252 ezer forint bérpreferenciát elsősorban a nők fizetésének javítására fordították, ami az 1967. évi bérszínvonalhoz viszonyítva 8 százalékos emelkedést jelent.

Valóban 219 ezer forintot kaptak a nők a 250-ból. De nem így, hogy nők. hanem az eladók, az árukiadó pénztárosok, a pénztárosok és a bolti segédmunkások kapták a fizetésemelést, akik többsége nő.

Az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál olyan erős fizikai munkát kell végezni, ami sokszor még a férfiakat is próbára teszi. És ennél a vállalatnál is meghaladja a 70 százalékot a nők aránya.

A kötöttáruboltba is érkeznek kétmázsás ládák,

amiket az ott dolgozó — többségében — nőknek kell megmozgatni.

Nem veszik fel

Persze ma már a kereskedelem csaknem egyhangúlag női szakmának van kikiáltva, de egy vizsgálat szerint 38,3 százalék a nők aránya Szabolcs megye 150 vállalatánál. Egy január elsejei felmérés szerint 78 ezer munkaképes korú nőnek nincs munkahelye. Ennek ellenére a vállalatok idei terveiben szerény lehetőségek vannak a nők elhelyezésére és még néhány helyen akkor sem törekszenek erre, ha lehetőségük van. A belegrádi perlitelemgyárban például az összes munkák 80 százalékát nők is el tudnák végezni, az arányuk mégis csak 40 százalék, ráadásul állandóan munkaerőhiányra panaszkodnak. És jó néhány vállalatnál gondolkodnak még hasonlóképpen. Mert a férfiak nem mennek el szülési szabadságra és nem maradnak otthon, ha beteg a gyerek.

Balogh József

Munkaalkalmat teremteni

A csengeti Lenin Tsz a szövetkezeti törvényi 51

— örülnék, ha máskor is hozzánk jönne, Nyikoláj Jemeljanovics — mondja Oljenyka, szívből.

— Köszönöm. Ön olyan figyelmes, Ólja. Rögtön látszik, hogy tapasztalt eladó.

A fiatal lány szemöldöke csodálkozóan felcsúszott a homlokába és kissé szégyenkezve mondta:

— Ugyan, Nyikoláj Jemeljanovics! Újonc vagyok, most végeztem a kereskedelmi technikumot.

Eltelt két év. Ismét szükségem lett volna egy pár papucsra. Eszembe jutott a szőke Oljenyka, hát elmentem az áruházba.

Már messziről megláttam a változatlanul sudár, lenhajú lányt. Karját a mellén összefonva állt, s a kirakaton át méltóságteljesen szemlélte a zajos utcát.

Böröcz József mezőgazdasági szakmérnökkel, a csengeni Lenin Tsz termelési elnökhelyettesével beszélgettünk az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott szövetkezeti törvényjavaslatról.

— Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az igazságügy- miniszter expozéja leszögezte: a szövetkezetek nem átmeneti alakulatok, hanem hosz- szú távon, a szocializmus teljes felépítésének folyamán hasznos szolgálatot látnak el. S jogilag is szabályozni kell, hogy a szövetkezetek vállalati gazdálkodást folytatnak. Azt hiszem, ennek lényegét illetően, megértéséhez nem szükséges külön kommentár.

A mi gazdaságunkhoz 1969- től négy helység, Komlódtót- falu, Csengersima, Nagygéc és Csenger tartozik. Közös területünk közéi 9 ezer hold. a tagság száma csaknem 2000 fő. A tsz-nek családtagokkal együtt majdnem hatezer személyt kell közvetlen eltartania. A feladat megoldásához ma már elfogadható számban tartoznak diplomás szakemberek. Van két állatorvosunk, gépészmérnökünk, szaktechnikusunk, jogászunk és rajtam kívül öt agrármérnök, illetve felsőfokú képesítésű beosztott.

— Jó napot, Oljenyka. Látja, újból eljöttem.

A kislány meg se fordult.

— Papucsot szeretnék venni! — mondtam hangosabban.

— Van?

Bal keze gépiesen felemelkedett az egyik polcig, matatott rajta egy kicsit, majd az orrom alá dugott valami disznóorrú filcmamuszt. Épphogy nem röfögött. Hátratántorodtam a pulttól.

— Drága Ólja, nekem egy rendes papucs kéne!

— Ne bizalmaskodjon, polgártárs! Én magának nem vagyok drága!

Kitépte a kezemből a papucsot, s mérgesen a polcra hajította. Ekkor jöttem rá, hogy Ólja már nem újonc a kereskedelemben.

Fordítottat Szered» Agues

— Talán nem is szükséges külön hangsúlyozni, hogy valamennyien nagy érdeklődéssel kísértük az országgyűlési eseményeket.

A tsz további fellendítése érdekében fokozottabban törődnünk kell a mellék- és segédüzemi tevékenységgel. Ennek megoldására megint idézni szeretnék: a törvényjavaslat hangsúlyozza. hogy a tsz-ek gazdasági célja nem lehet más, mint a tagok anyagi jólétének előmozdítása, és egyben tervszerű, gazdaságos közreműködés a társadalom sokrétű igényeinek kielégítésében. A jól működő szövetkezetek éppen ilyen módon szolgálják helyesen a társadalom, de a szövetkezetek és tagok egyéni érdekeit is. A szövetkezetek önálló, vállalatszerű tevékenységét, belső önkormányzatuk és demokratizmusuk kifejlődését a törvénytervezet kellően biztosítja. Növeli a törvény a közgyűlés hatáskörét, a szövetkezeten belüli ellenőrzés hatékonyságát, a vezető szervek felelősségét.

— Ami közvetlen feladatot látunk a magunk részére, abban lehet a belső és külső hatékonysága, hogy a lehetőségek határán belül több munkalehetőséget kívánunk biztosítani a tagság részére. Többek közt kedvező lehetőségünk van házi tész.ta kiegészítő üzemág létesítésére. S ahhoz, hogy a tagságot mező- gazdasági kampánymunkák idején kívül is hasznosan tudjuk foglalkoztatni, az kell: a helyi valóságokat, igényeket jobban figyelembe vevő hitelrendszert alakítsanak ki. Amire nem ok nélkül, a törvényjavaslat is utal.

— Az pedig sürgetően helyi feladat, hogy kollektív tervezésekben jobban kell érvényesülnie az egész tagság véleményének. Még inkább személyre hatóan állapítani meg a felelősséget egy- egy gazdasági terv végrehajtása céljából. Mi, helyi szakemberek szívesen adjuk ezek ajánlását, dolgozzuk ki a feltételeket.

Lejegyezte;

Anatolius Kát In j

ft. dWsS