Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

Wfl. október T

KELET-MAGYARORSZAS

*. oldal

A mátészalkai példa

SOK KORSZERŰ GÉP SEGÍTI A TERMELÉST A TISZAVASVÄRI ALKALOIDA GYÁRBAN. ILY"EN HASZNOS BERENDEZÉS A TÖLTÖGÉPSOR, AMELYEN ' OLÁH MAT1LD, NAGY SÁNDORNÉ, HORNYAK LÁSZLONÉ ÉS LAJOS JÓZSEFNÉ DOLGOZIK. (HAMMEL FOTO)

Egy szárítóüzem gondjai

Közgazdasági dráma három felvonásban

Mind több helyen keresik azokat a lehetőségeket, amelyek még hatásosabbá, tartalmasabbá teszik a politikai képzést. Példaként szolgálhat e munka során az az igazi körültekintő és alapos előkészület, amely Mátészalkán folyik.

Az oktatás előkészítésének Időszakában itt a leggondosabban mérlegre tették: milyen celt is szolgáljon a párt politikai oktatása. A választ hamar és pontosan fogalmazták meg: a gyorsan fejlődő városban el kell érni, hogy a lakosság 10 százalékát kitevő párttagság politikai ismereteinek fejlesztése lépcső legyen afelé, hogy meggyorsuljon a munkásosztály igazi karakterének kialakítása.

És ami ezután következett, az szintén elgondolkoztató. A pártoktatáson kívül e cél szolgálatába állítják az ifjúsági szervezetben, a szakszervezetekben és a népfront keretében induló politikai képzést is. Ez az összehangoltság jelentheti csupán azt, hogy a szemléletbeli változás a város minden rétegénél, minden korosztálynál és minden munkahelyen azonos elvek, módszerek és ütem mellett folyjék.

A politikai oktatás fő irányának meghatározása így sokszorosan is jónak mondható. Szolgálja a legnagyobb célt, a politizáló, szocialista világnézet alapján álló ember fejlődését, ismereteinek gazdagodását, és ezzel egy- időben — ezzel szoros összhangban a város politikai és gazdasági célkitűzéseinek gyorsuló megvalósítását.

Mátészalkán ma 10 üzemi alapszervezetben, és 35 más pártszervezetében összesen 1265 kommunista dolgozik. Ök jelentik a magot, és tegyük hozzá, a heterogén magot. Mert ebben a számban bennefoglaltatnak igazi üzemi munkások éppúgy, mint alkalmazottak, kétlakiak, akik most ismerkednek a gyárral, üzemmel, és találhatók, akiknél óhatatlanul visszahat a polgári alapállás. A pártoktatás célja így nyilvánvalóan egy egységes tudati tartás kialakítása, a célokat és a jövőt egyformán értő, egyformán értelmező és munkáló közösség formálása. Ha a kört bővítjük, akkor ez még világosabbá válik: az új és fiatal városban ebben az évben 5—6000 ember — öreg és fiatal — lesz valamilyen oktatási forma részese. Az összehangolás tehát azt jelenti, hogy a város lakosságának mintegy 50 százaléka előtt tisztázódnak majd a vitás kérdések, bontakoznak ki elvek és gyakorlatok.

Egy rövid pillantás a távlatokra elég ahhoz, hogy lássuk mindennek speciálisan mátészalkai jelentőségét. A városban jelenleg 3729 munkás és műszaki dolgozik. Ez a szám a következő években csaknem megduplázódik.' Ezen a területen folyó beruházások eredményeként új üzemek lépnek termelésbe. 1900 lakás felépítése is gigászi feladat. A meglévő gyárak és mezőgazdasági üzemek előtt növekvő gazdasági problémák jelentkeznek. Égetően szükséges, hogy e gyors fejlődés közben még hatékonyabbá váljék a termelés pártellenőrzése, a kommunisták aktivitása. Az oktatás mindezt előkészíti, képezi, formálja azt a magot, amely képes arra, hogy irányítója, vigyázója legyen a varos nagy fejlődésének.

A mátészalkai városi párt- bizottság mindezt pontosan látja, és ezek szellemében fogalmazta meg a képzés célját és jellegét. Messze túl a formális oktatási kötelezettségen csak a konkrét feladatok mozgatták őket, amikor az alapszervezetekkel egyeztették a programot, differenciáltan megválasztották a legmegfelelőbb pártoktatási formát. Egy város iránti kommunista felelőssegérzet hozta szinkronba az elméleti képzés feladatait a város — és ezen is túlnézve a megye, az ország —, legsajátabb gazdasági érdekeivel.

A mátészalkai példa jól mutatja: az oktatást is tervezni kell. A fő célok mellett gondosan mérlegre teendő a helyi feladat, a speciális igény, a lehetőség, a ma és a holnap, az elmélet és a gyakorlat összefonódó együttese, így alakul, egymásra épülő, egymást segítő fokozatossággal a kommunista munkás egyénisége, a kollektív felelősséget vállaló párttagság, így válik 45 pártszervezetben egyidőben működő, serkentő gépezetté a kommunisták egy-egy közössége.

A mátészalkai felkészülés során felismerték azt is, hogy e tervezett oktatás csak akkor vezethet eredményre, ha a munka közben állandó a kontroll, a propagandisták szoros együttműködése. A megyeben elsőnek ők hozták létre a propagandisták klubját. Nem tereíere helyiség ez. Műhely, ahol az oktatásokat vezetők rendszeresen összegyűlnek. Okulásra, tapasztalatcserére, a különböző oktatási formák rendszerének munka közbeni egyeztetésére. Itt bővítik saját ismereteiket, jelzik a menet közben felvetődő új és új gondokat, fordítják figyelmüket a legfontosabb problémákra.

Sokatmondóén érdekes — és túlzás nélkül mondható — izgalmas mindaz, ami ma pártszervezeteinknél, pártbizottságainknál végbemegy. Olyan izgalmas, mint maga szocialista építésünk. Ennek lüktetése hat vissza a pártmunkára, a kialakuló oktatási formákra, hogy majd azok eredménye hasson vissza a termelés, az irányítás megannyi munkahelyére.

B. L.

A „Beregi Termelőszövetkezetele és a MÉK Zöldség- Gyümölcsfeldolgozó önálló Vállalkozása” (röviden vásá- rosnaményi szárítóüzem) több- csarnokos épületében néhány hete még mindössze huszan- harmincan dolgoztak két technikus irányításával — az sem az eredetileg kitűzött cél érdekében, hanem cukor-ki- csomagolási bérmunkán, a Sarkadi Cukorgyár részére.

Hozzátesszük: amikor e sorokat írjuk, már száz felé közeledik a létszám és — bár ugyancsak bérmunkában — mód van rá, hogy a közeli hetekben akár 300 ember is itt keresse meg a kenyeret hasznos munkával.

Tíz termelőszövetkezet — és közöttük a Nyírmadai Állami Gazdaság — a tulajdonosa ennek a ..szocialista részvénytársaságnak”, ahogyan közgazdászaink egymás között nevezik a mezőgazda- sági termelőszövetkezetele vertikális, tehát termelésre és feldolgozásra épülő közös társulásait.

Minden közgazdasági törvény amellett szól, hogy az ilyen társulásoknak sikerülnie kell.

Nos, ez nem sikerült.

ELSŐ FELVONÁS:

Propaganda a szárításéit

Amikor három éve a közös vállalkozás megalakult — az új gazdasági mechanizmus előestéjén szinte — a világ közgazdasági sajtója (a magyar közgazdasági sajtó is) tele volt annak a hírével, hogy milyen hasznosan értékesíthető világpiaci cikk az almaszárítmány. Egyik szabolcsi üzemünk vagonszámra exportált belőle. Nem sokkal utána — ez is az igazsághoz tartozik — egyik szabolcsi ihletésű cikkben a

Figyelő számon kérte a HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalattól, miért nem segíti a 8 (!) újonnan létesítendő szabolcsi almaszárító közös vállalat létrejöttét?

Ezek akkor tények voltak. Lehet, hogy ha akkor feláll a naményi üzem mellé a másik 8, 1—2 évig sok hasznot

hoz.

De nem állt fel. És közben megváltozott a világpiaci helyzet. A világon sokfelé kezdtek hozzá az almaszárításhoz. Jobban is csinálják. Amíg mi vitatkoztunk, ők már szállították is.“

MÁSODIK FELVONÁS:

Jönnek a gépek

A naményi üzem — közben leváltott — vezetői is megtették a magukét, hogy a változott helyzetet minél később ismerjék fel megbízóik. Az elmúlt évben 2 millió 900 ezer forint hiányt mutatott fel a közös vállalkozás gazdálkodása. A részvényesekre egyenként 140 ezer forint befizetése volt kötelező. (Három még mindig nem fizette ki, hét ki akart lépni. de nem szabályosan, ezért nem lehetett elfogadni.) Kenyeres László, a szabolcsi MÉK igazgatója, egyben a közös vállalkozás igazgató tanácsának elnöke vizsgálatot kért a vállalkozás gazdasági ügyei fölött. A vizsgálat eredménye eléggé szomorú. Kár kertelni: még mindig jönnek a megrendelt gépek. A meglévők is kihasználatlanul állnak.

Mindössze 20—30 ember dolgozhatott idén a nagy csarnokban. Azok is olyan cukor- csamagolást végeztek, amihez semmi szükség nincs a meglévő gépekre. Sikerült ugyan közben néhány termékre vevőt találni. de hogy ezt legyárthassák, elölről kellene kezdeni mindent, mert a meglévő több, mint 900 ezer forint értékű készlet már régen áll a raktárakban, nem biztos, hogy felhasználható. Főleg exportra nem bizonyos, hogy alkalmas.

HARMADIK FELVONÁS:

Hu üzem van — munka is végezhető

Az egész ügyben az volt a nyugtalanító, hogy a gépek kopási költségei — akár állnak, akár nem — a megépült csarnokok és az egyéb építésre elköltött összeg további terheket rónak az alapítókra, ha nem találnának ki valamit a hasznosításukra.

Ez történt meg a legutóbbi napokban.

Több tárgyalás után a közös vállalkozás elvállalta bérmunkában a Nyíregyházi Konzervgyárnak az aknahá- mozási munkát. (Az ottmaradó almahéjat esetleg a gépek részbeni hasznosításával tovább is lehet értékesíteni.) Október első napjaiban már több, mint 80 dolgozó keresi a kenyerét a közös vállalkozás épületeiben. A konzervgyár olyan munkát hajlandó még ez évben rábízni a naményi üzemre, amivel 300 ember is megkeresheti a kenyerét. Később többet is. És nem állnak üresen a csarnokok. A készülékek — például az ócska mozdonyból kivett kazán — is megkereshetik az árukat. Nemhogy nem nő, hanem csökken a veszteség.

A hozzá nem értő és leváltott vezetők sorsán már kár elmélkedni. De hogy egy megépült üzemben végül is hasznos munkát végeznek és a veszteség csökken, ahelyett, hogy nőne — az már maga valamelyest megnyugtató.

GNZ.

KOMMENTÁR

Nem kerül

péuzbe

A belkereskedelmi piac az új irányítási rendszerben konszolidálódott. A kereskedelempolitika megváltozóit — pozitív irányba. Bővebb lett az áruválaszték, csökkent a hiánycikkek száma. Az áruházak, a szövetkezetek nincsenek „megkötve”, szabadabban szerezhetik be árukészleteiket, önállóbban gazdálkodhatnak. Ezek az intézkedések és változások elsősorban a jobb ellátás érdekében — a vásárlók érdekében születtek. A vásárlók nyu- godtabbak lettek, mért tudják. hogy bármikor vásárolhatnak, s nem keit lesniük, hogy melyik üzletbe mikor érkezik áru. Persze ezek után sem mondhatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben van a kereskedelemnél.

Az intézkedések ellenére az elmúlt évben is voltak olyan boltok és szövetkezetek megyénkben, amelyek nem, vagy csak alig teljesítették éves tervüket. Ebből a kereskedelem levonhatta a tanulságot: ahol rossz a kapcsolat az eladók és a vásárlók között, ott kicsi a forgalom, következésképpen kevés a bevétel. A vásárló szívesebben megy abba a boltba, ahol köszönnek neki. ahol készséggel és türelemmel kiszolgálják. Nem csekélységek ezek, sok vásárló ad az ilyenekre. Gyakran előfordul, hogy egy vásárló egy áruból két-három szín változatot kíván megtekinteni és a harmadik színnél az elárusító már megjegyzéseket tesz. Ha a vevő netán tovább válogat, vagy megkérdi, hogy „más színű nincsen?” akkor az eladó rávágja, hogy „nincs”. (Még a „sajnos” szó is elmarad.) Pedig lehet, hogy a kért áru bent van a raktárban, csak be kellene menni érte, vagy fent van az ötödik polcon, csak létrára kellene mászni miatta.

Az eladás színvonalán es kulturáltságán változtatni kell. A jó üzletvezetők sokat tehetnek a helyzet javítása érdekében. Főleg akkor, amikor az üzletek nem zsúfoltak : megfigyelhetik beosztottaik munkáját. Nem kell fukarkodni a jól dolgozók megdicsérésével, de a hanyagok, a közönyösek meg- dorgálásával sem. A kereskedelemben is érvényre lehet juttatni a differenciált jutalmazást. Nem elég, ha csak az áruk minősége javul, az elárusítás minőségének is javulni kell.

A fehérgyarmati járásban az ÁFÉSZ felméri a vásárlók igényeit a jobb és pontosabb ellátás érdekében. Egyes nagykereskedelmi vállalatok tárolási gondokkal küzdenek a temérdek új áru miatt. A legtöbb boltban az üzlet jellegének megfelelő árukészlet biztosítva van. csak néhol egy valami hiányzik: az udvariasság. Ez olyan „hiánycikk”, amit nem kell gyártani, pénzbe sem kerül.

n. u

—

Simon Lajos:

A börtön téglái

Illetékes helyen megengedték hogy Erzsébeti Pál jogerő sn elitéit köztörvényest meglátogassam a szomorú rabságban. Börtönőr vezetett a találkahelyre, egy első emeleti magánzárkába, amely csak akkora. mint egy jobbfajta pesti albérleti szoba, amelyért négy- százötven forintot kér a tulajdonos. A cella berendezése szokásos: egy vaságy, egy mosdó, egy asztal, egv szék. egy vizeskupa Az elítélt jó vágású, negyvenéves forma ember, arcán, szemén örökös szomorúság borong, de ez teljesen érthető. Nem tudja hogy újságíró vagyok, eléggé megilletödötten fogad.

— Miért került ide?

Az elítélt arca kissé elpirul, ádámcsutkája rángatózni kezd. látszik, hogy birkózik a szavakkal.

— Miért került ide? — sürgetem a választ.

— Idegen tulajdon eltulajdonítása miatt.

Így fogalmazza meg a bűnét. bonyolultan, de finoman

— Szóval lopott?

Szomorúan bólint.

— Mit lopott?

— Téglát.

— Mennyit?

— Egy víkendhazra valót.

— Kitől lopta?

A kemény, edzett, jogerőién elítélt köztörvényes sírással küszködik.

— Sajnos, uram, hozzányúltam a társadalmi tulajdonhoz. Mert tetszik tudni, kőműves az én becsületes foglalkozásom, egyik építőipari vállalatnál dolgoztam anodacumal. Engem, meg a Mihályi szaktársat, aki szintén itt ül a szomszédban, a fizennyolcasban. bíztak meg azzal, hogy felépítsük a megyei börtön új kőkerítését. Kaptunk téglát. cementet, homokot. Munkához láttunk, dolgoztunk. dolgozgattunk, bár csak órabért fizetett a vállalat. Aztán, mikor megálltunk egyet füstölni. Mihályi megemlítette. amit mondani szoktak, hogy minden embernek van egy téglája a börtönben. Én erre hülyéskedésböl azt mondtam, hogyha már ilyen szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy módunkban van megtenni, hát vigyük haza a .téglánkat. A fájrontkor egy- egy téglát tettünk a táskánkba. a kenyér, meg a szalonna helyére.

— Csak nem ezért ülnek?

— Nem ezért. Csak a történet kezdődik itt. Este Ku- bicska suszterral iszogattam, s eldicsekedtem neki. hogy hazahoztam a téglát. Erre Kubicska, akiről tudni keli, hogy néha letér az egyenes útról, szépen megkért, hogyha már ott vagyok, ha már módom adatott, vigyem haza az ő tégláját is. Egy krigli sörért kötélnek álltam.

Itt egy pillanatra megszakad a beszélgetés, mert a rabot meg akarom kínálni egy Kossuth cigarettával, de ő megelőz és elém tart egy egész doboz Savariát.

— Hát ezért került ide?

Az elítélt fájdalmasan legyint.

— Még ez is csak kezdete a történetnek. Szóval dolgoztunk. dolgozgattunk. pedig mint már mondottam, a vállalat csak órabért fizetett. Hát kérem, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy itt mindenkinek van egy téglája. Igen, a szólásmondás hatása alatt álltam. Az a bűnös. Néztem, nézegettem a téglákat, s azokra gondoltam, akiket nagyon szeretek. Ez itt Teréz né- ném téglája... ez az édesapámé. .. ez az édesanyámé. .. amott az édes feleségemé. .. amaz a Józsi sógoré. .. nagyon nagy az én famíliám kérem. Kezdtem fétredobálni a téglát, megmondom őszintén a legjavát, mivel mint már mondtam is. nagyon szeretem a famíliámat. Láttam Mihályi szak- társról is. hogy szeretteire gondol éppen. mert ő is kezdte félredobálni a téglákat. megmondom őszintén: a Legjavát. Mihályi szaktársnak is elég népes a famíliája. Midőn szeretteink téglája jókora kupacba gyűlt. Mihályi azt mondta, hogy nem érdemes sokat vacakolni, vigyük haza a téglákat egy füst alatt, nem kell begyulladni, a kutya se ugat meg bennünket, csak szerezzek egy belevaló sofőrt. aki vállalja a feketefuvart. Megmondom őszintén, én nem tudtam olyan sofőrt szerezni, de Kubicska suszter, akiről már említettem, hogy néha letér az egyenes útról, néhány krigli sörért beszervezte Kovács huszonnégy Jánost a TEFU-tól.

Az éjszaka leple alatt lopakodtunk. szeretteink tégláiért. A Hold sem világított, a csillagok sem ragyogtak, a kutyák sem ugattak, minden úgy ment volna, mint a karikacsapás. De pontosan ebből a cellából, ahol most én ülök, kilesett egy rab. egy csirkelopásért elítélt senki, észrevette, hogy valami nem stimmel és fellármázrta m börtönőröket.