Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-05 / 234. szám
fM, október S. fcELET- MAS Y AÄORSZAö Harminc éve ♦♦♦ Szerkesztőségi kerekasztal Néhány hónappal azután, hogy Magyarország a náci fasizmus oldalán részt vállalt a Szovjetunió elleni háborúból, miközben a sajtóban, a rádióban, s a közélet minden fórumán magasra csapott a fasiszta propaganda által felkorbácsolt háborús hisztéria, az Országos Ifjúsági Bizottság a nép haladó erőinek hangját kívánta megszólaltatni a legbátrabb munkásfiatalok tüntető felvonulásán. A katasztrófával fenyegető háború ellen tiltakozni aligha akadt volna azokban a napokban méltóbb hely. mint az 1848—49-es szabadságharc első független kormánya elnökének. Batthyány Lajosnak emlékére készült örökmécses. 1849. október 6-án azon a helyen végezték ki Batthyány Lajost, ahová e napon, este hat órakor a pesti munkás- és diákifjúság csoportjai felvonultak, hogy tüntessenek a fasiszta terror, az elnyomás ellen, az ország függetlensége, a béke és a nép szabadsága mellett. Májusban a haladó emberek ezrei tolongtak a nemzetközi vásár szovjet pavilonja előtt, de akkor még senki sem sejtette, hogy néhány héttel később a hitleristák megtámadják a Szovjetuniót. A szovjetellenes háború kitörése csak pillanatnyi megtorpanást idézett elő a munkásmozgalomban, hogy utá.na annál erőteljesebben érvényesüljön a felismerés, amelyet a Népszavában Er- dődy János Nincs alku című verse igy fogalmazott meg: Ma bőg a Föld, a sebzett, roppant állat és reng az ég, a felhők meghasadnak: ma állni kell a gáncsot és a vádat, ma nem maradhatsz meg csupán magadnak, ma megfagyott szemekkel nézz előre, a völgybe menj. vagy föl, a hegytetőre, csak meg ne állj a lomha, lankás lejtön: ma vakmerőn hívd ki hát a sorsot, légy jéghideg vagy ízzál észveszejtőn, ha langyos vagy, rút rothadás a sorsod! A munkásosztály legális és Illegális szervezetei, a szak- szervezetek. a szociáldemokraták — a Peyer köré csoportosuló jobboldal kivételével — az illegalitásban működő kommunista csoportok ösztönzésére, az általuk irányított kulturális szervezetekkel szoros együttműködésben, előkészítették a mind erőteljesebb közös fellépéseket. A jobboldali munkásvezetők a magyar hadüzenetet követő napokban ahelyett, hogy kísérletet tettek volna a háborúba lépés megakadályozására, felhívásukban óvatosságra. fegyelemre intették, munkájuk kötelességtudó folytatására buzdították a munkásokat. Azokból a harminc évvel ezelőtti napokból származik a bizalmas rendőrségi jelentés, mely így hangzik: ,,Meg kell állapítani, hogy úgy a szervezett. mint a szervezeten kívül álló ipari munkásság körében napróL napra fokozódik a Szovjetunió iránt érzett szimpátia. Jellemzésül megemlítjük, hogy éppen a vasmunkások körében az idézett felhívás megjelenése után feltűnően sok munkás kelt ki a vezetők ellen, akik „beálltak a fasiszta háborús uszítok védelmezőinek.” A kommunisták függetlenségi politikája nemcsak a munkásosztályra gyakorolt vonzó hatást, hanem a más pártállású haladó polgári és radikális szegényparaszti rétegekre is, elsősorban az antifasiszta, némefcellenes értelmiségre. Megrendezték a fővárosban a Költő és kora címmel a Csokonai-, a Petőfi-. az Ady- és a József At- tila-estet. s ezeket kitűnően felhasználták a demokratikus. szabadságharcos eszmék terjesztésére. A munkásfiatalok Csepelről. Erzsébetről, Újpestről, és a budapesti kerületekből szervezetten, egyidőben érkeztek az emlékműhöz, ahol néma. de sokat kifejező tisztelgés után nemzetiszínű szalaggal ellátott koszorút helyeztek a talapzatra, ezzel a felirattal: A magyar szabadságért — a magyar ifjúság. A rendőrség későn érkezett, már csak arra nyílt lehetősége. hogy sietve eltávolítsa a koszorút. A Batthyány emlékmécsesnél lezajlott tüntetés megtörte a néma döbbenet csendjét, figyelmeztetett a cselekvés szükségességére és lehetőségére. Az újságokból az egész ország értesült róla. bátorítóan hatott a munkásság és szegényparasztság vidéki szervezeteire is. A következő lépés november elsején a Kerepesi temetőben rendezett. ugyanilyen szellemű demonstráció volt. amikor is Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál tettek hitet a Függetlenségi Frontba tömörülő hazafiak az ország felszabadulásának. demokratikus átalakításának eszményei mellett. Vadász Ferenc Kell a szakember a ruhaiparban Élűi a lehetőségekkel — a holnap érdekében A ruhaipari szakemberképzést hiányoló, szeptember 14-i lapszámunkban Nem magánügy címmel megjelent glosz- szánkban elmarasztaltuk az e kérdésben leginkább érdekelt, ma már nagyüzemi módszerekkel dolgozó és dinamikusan fejlődő, mind nagyobb feladat előtt álló három ruhaipari üzemünket: a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységét, a minőségi textilruházati vállalatot és a Nyírség Ruházati Ktsz-t. Azt kifogásoltuk, évek óta nincs mód legalább egyetlen első osztály szervezésére a technikum kihelyezett ruhaipari tagozatán, mert az üzemek képtelenek megoldani nyolc-tíz dolgozójuknak helyzetet, hogy azok rendszeresen látogathassák az iskolát. Szakember-utánpótlásukról az üzemeknek maguknak kell gondoskodni, s ez olyan vállalati érdek, amelyért érdemes és már most kell áldozatot hozni, A saját bőrükön erezték A bírálat megjelenése után a vállalatok vezetői kérték, tegyük lehetővé, hogy ők is elmondhassák álláspontjukat, gondjaikat e kérdésről. Az így létrejött beszélgetésen részt vett Sándor József, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. Fekete Ferenc, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának főelőadója, a könnyűipari technikum kihe- lyezett esti tagozatának igazgatója, Salamon Mihály, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységének igazgatója, Lipniczki József, a minőségi textilruházati vállalat igazgatója és Béres Andrásáé, a Nyírség Ruházati Ktsz személyügyi előadója. Lipniczki József: — Sokat tárgyaltunk már erről. Külön levelezést kezdtünk a szakminisztériummal. A termeléshez igazodó oktatást, vagy a levelező tagozati képzést szerettük volna létrehozni. Tettük mindezt azért, mert a termelés középszintű irányítóinak. a technikusok hiányát a saját bőrűnkön érezzük. Csak enyhíti ez irányú gondjainkat, hogy hét dolgozónk rövidesen befejezi ezt a technikumot. Nagyon komolyan vesszük a továbbtanulók figyelemmel tartását. Biztosítjuk a munkaidő-kedvezményt, a tanulmányi szabadságot, viszont számonkérjük, ellenőrizük a rendszeres iskolalátogatást, a lelkiismeretes felkészülést a foglalkozásokra. Tíz h alaít — egy osztály Salamon Mihály: — Mi a fiatal érettségizett művezetők szakmai képzését szeretnénk megoldani. Szakmunkástanulóink közül is néhányat tovább szándékozunk taníttatni. Nem tudom megérteni, miért nem lehet a debreceni példára — ahol a faipari technikumban kapott otthont a ruhaipar — itt is megszervezni a műszakhoz igazodó, vagy a levelező oktatást. Véleményem szerint a képzésformának kellene igazodni a gazdasági munkához. Fekete Ferenc: — A vállalatok birtokában van a Könnyűipari Minisztérium elutasító válasza a levélező oktatás bevezetését illetően. A minisztérium, a mi lehetőségeink között nem látja biztosítottnak, hogy a két műszakban dolgozó emberek levelező oktatásban el tudják sajátítani a nagy követelményekhez igazodó tananyagot. — Most tíz éve, hogy nagy harcok és nehézségek árán megteremtettük a könnyűipari technikusképzés feltételeit Nyíregyházán. Ruhaipari 'szákon mindössze egy osztály végzett a tíz év alatt, és most van egy végzős osztályunk. Viszont első osztályt évek óta nem tudunk indítani. A vállalatok ragaszkodnak az elképzelésükhöz, de az nem megvalósítható. Nincs önálló tanári karunk, oktatógárdank másodállásban végzi ezt a munkát. Sajnos, őket csak az esti órákban tudjuk igénybe venni. Felnőni az ipari bázishoz Sándor József: — Itt most arról van szó, hogy fel kell készülni a jövőre, fel kell nőni ahhoz az ipari bázishoz, ami megyénkben létrejött. És ez szakemberek nélkül nem megy. Előre kell számolni: akiket ma beiskolázunk, azokból csak 4 év múlva lesz szakember. Hogy pedig képzésüket megkezdjük, az adott helyzetünkből kell kiindulni, arra kell építeni. Ha a képzés esti tagozaton oldható meg. ezzel kell élni ruhaipari üzemeink gazdasági vezetőinek. A továbbtanulók heti több órás távolléte kétségtelenül nagy nehézségeket okoz. De gondolni kell arra, hogy iparunkkal 5—10 év múlva is állnunk kell a versenyt. Salamon Mihály: — Olyan nagy számban akarnak továbbtanulni gyárunkban, hogy valamennyiük továbbtanulását keresetcsökkenés nélkül és a termelés folyamatosságának biztosításával együtt nem tudjuk megoldani. Nem beszélve azokról, akik már tanulnak. Ila korábban leültek volna... Béres Andrásné: — Mi is számba vettük, mennyi technikusra lenne szükségünk a következő években. De ennél többen jelentkeztek fiatalok, nők. hogy tanulni akarnak. Tudunk-e mindegyiknek a képzettségüknek megfelelő beosztást adni? S ha csak annyit engedünk, amennyire a szövetkezetnek szüksége van. mit mondjunk a többieknek? Lipniczki József: — A levelező oktatásban való részvételt mindenkinek engedélyezhetnénk. Nem érhetné olyan vád vállalatunkat, hogy nálunk nem tanulhatnak tovább a dolgozók. a fiatalok. Ha nincs más .megoldás, az esti tagozattal kell élnünk. Káderfejlesztési tervünk szerint 10 dolgozónkat iskolázzuk be, ha a jövő szeptemberben indítanak első osztályt. Levelező oktatásra készültünk, igaz. A minisztérium válasza kissé megkésve érkezett, de úgy érzem, ha korábban leültek volna együtt tisztázni gondjaikat, lehetőségeiket, már az idén is tanulhattak volna dolgozóik a ruhaipari technikum első osztályában. Kádár Edit Lapszélen: Üres szobák? Nincs szándékom megfúr» ni a szabad szombatot. Kell, szükséges, hogy a dolgozók a rövidített 44 órás munkaidővel nyert plusz szabad időt pihenésre. művelődésre, regenerálódásra fordítsák s hétfőn megújult erővel. frissen lássanak munkához. A szabad szombat azonban nem jelent abszolút tétlenséget, nem következik belőle, hogy most már ezen a napon megáll az élet a vállalatoknál. Sajnos előfordult már. hogy ott. ahol ezt nem helyesen értelmezték a vezetők, ráfizettek. Ugyanis miről van szó? Arról, hogy nem minden, üzem. vállalat. intézmény, hivatal tart szabad szombatot. A vasút szállít. Ha szombaton érkezik áru. azt ki kell pakolni. különben következik a fekbér. És ez elég borsos. Ahol ilyenkor nincs készenléti brigád, tetemes kára származik a vállalatnak. Nem arról van szó, hngy csináljuk visza a munkaidő- csökkentést. De arról igen, hogy belső szervezéssel a rövidített munkaidőben dolgozó vállalatok gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői gondoskodjanak arról, hogy szabad szombatokon is legyen ügyelet. Megéri a fáradozást. A legutóbbi szabad szombaton egyik nagy megyei építővállalatunkhoz látogattam. Benn találtam az igazgatót, a termelési osztály vezetőjét. Tanúja voltam. amikor telefonon jelentette a vasútállomás, hogy több vagon építőanyag érkezett Fényeslitkére és sürgősen gondoskodni kell kirakodásáról. Ha ennél a vállalatnál a vezetők nem ügy szervezik a munkát, hogy ezen a napon legyen benn készenléti brigád. gépkocsik, rakodómunkások. akkor az építőanyag több mint 2 napig vagonokban marad, ezért fizetniök kell. Mindezt elkerülték. Ttt úgy szervezték meg a szabad szombatot, “hogy például a népgazdaságilag olv* nagy értékű gépek, aszfaltkeverők egy része éjszakanappal vasárnaponként is üzemel. Természetes, hogy ezek a munkások megkapják jogos bérüket, ugyanakkor a nagy teljesítményű gépek kihasználása is biztosított. S míg százak és százak nyugodtan töltik szabad idejüket, addig az ügyeletes művezető. főmérnök. igazgató, rakodóbrigád. gépkocsivezetők ellátják az ilyenkor jelentkező munkákat az egész kollektíva, a vállalat, a többi dolgozó érdekében is. Tehát nem áll meg az élet. És ez a helyes, összefüggő feladat ez a mechanizmussal, annak helyes értelmezésével. az önállóság alkalmazásával. F. K, H ogy a hallgatóság unta- e az előadásomat, nem tudom. Én minden esetre halálosan. Talán nem is volt az akkori időkhöz képest rossz elmefuttatás. Kissé direkt, kissé átlátszóan agitáló — de ez az ötvenes évek elején szinte metodikai követelménynek számított. Egy vállalat élgárdája előtt csillogtattam szónoki képességeimet, s mivel sejtettem, hogy ilyesfajta okfejtést már ők is nem egyszer hallottak, passzusokat hagytam ki, oldalakat ugrottam. De hallgatóim türelmesen, fegyelmezetten ültek a helyükön. Egyetlen egy rendbontó volt csak a teremben: valami rikító zöld zakót viselő szaktárs egy ideig az ajtófélfát támogatta, azután percekre eltűnt, majd megint ott ácsorgott az ajtóban. Mikor pedig befejeztem az előadást, összecsaptam blokkomat és kiléptem a klubhelyiség ajtaján — utánam jött, megfogta a kabátom szélét. — Szóval azt mondja, hogy nincs isten? — Nincs — feleltem, és nyomban megálltam, kényelmes pózt settem fel, Bállá László: Warsányi megvetettem a lábamat a földön, örültem neki, ha ilyen előadás után hozzám- hozzámlépett valaki a közönség soraiból, azt se bántam, ha órák hosszat el kellett vitázni vele, legalább ilyenkor láttam, hogy a teremben mégsem csupa hivatalos hallgató volt jelen, legalább egyvalaki akadt, akiben gondolatokat ébresztettek a szavaim. Ezúttal is felkészültem hát a hosszú szóharcra, de . egészen más következett. — Szóval azt mondja, hogy nincs. Na, erre iszunk egyet! Tessék! — és az üzemi falatozó felé mutatott. Ö vitte az asztalra mind a két poharat kissé bizonytalanul, jócskán el is öntött belőle. — Még nem is mutatkoztam be — szólalt meg újra, mikor már az asztalnál ültünk —, Warsányi József vagyok, de nemcsak egyszerűen Varsányi, hanem V— Varsányi, dupla V-vel. Régi nemesi család vagyunk. És nem is voltam én mindig egyszerű gyári beszerző, mint most. Magyar királyi főhadnagy voltam. Nem tudtam, hogy erre mit kell és mit lehet felelni, de arról sem volt fogalmam, hogy a partnerem mire akar kilyukadni. Hallgattam hát, és válasz helyett őt nézegettem. Olyan jó negyvenötös, fekete hajú, nyírott bajuszú. szúrós szemű ember volt. — Szóval azt mondja, hogy nincs isten? — tért vissza az előbbi tárgyra Warsányi. — Nincs — feleltem ismét, most már egészen gépiesen, érdektelenül, hisz úgy látszik, a főhadnagybeszerző az egész előadásból csak ezt az axiómát jegyezte meg, s ekörül forog. De Warsányinak most egészen szenvedélyessé vált az arca:-. — Látja, maga az en emberem — és megragadta a karomat. — Én is mindig azt mondtam: nincs isten. Öklével megverte az asztalt, most már ordítva folytatta, s én egyre inkább latolgattam azt a nem éppen csábító kilátást, hogy egy kocsmai botrány hősévé válhatok. — Tudja, én nagyon vallásos gyerek voltam. A szüleim szerzeteseknél nevel tettek. Már felnőtt koromban is mindennap áldoztam, gyakran ministrálta-m. Most mégis azt mondom (itt megint felemelte a hangját): az anyátok hétszentséges úristenit nincs isten! És ez a jó. — No de miért jó? Kérdésemre most sem jött. válasz. — Azután katonai pályára mentem. Igen jóképű, fess tiszt voltam, bolondultak utánam a nők. Volt nekem egy menyasszonyom. Gyönyörűszép, szőke leányzó, a bőre mint az ala- bástrom. És mikor gyereknek kellett lenni, hát otthagytam. Majd bolond leszek, lekötni magamat. Jön a család, jönnek a gondok Bíróságra is hivatott, de ott azt mondtam: kérem, a gyerek nem az enyém. Ki hídja. kivel volt neki dolga, lehet ennek a gyereknek száz apja is. Pedig tiszta volt az a nő, kérem, mint a szűz Mária. Azután a háború alatt elköltöztek a városból, isten tudja, mi lett a fiamból. Meg volt nekem egy másik menyasszonyom. Mikor azt otthagytam, kiugrott a 3. emeletről. Darabokban szedték ősszé. Egy este találkoztam a bátyjával, egy néptelen utcán. Torkon ragadott, és azt hittem, kiszorítja belőlem a szuszt, de csak azt mondta: „Most megfojthatnálak, mint a kutyát, de nem teszem. Én nem bántalak. Verjen meg az isten!” Csakhogy az isten nem ver meg. Mert nincs. Én most már kissé rémülten néztem Warsányira. Nem is tudom, mikor éreztem magam ilyen furcsán. Az előfordult már, hogy órák hosszat magj'aráztam valakinek: nincs isten, de arra még nem volt eset, hogy engem igyekeztek volna erről meggyőzni ilyen furcsa módon a hallgatóim. Warsányi pedig ismét rám függesztette zavaros szemét: — Meet agyé, előadó elv- társ, ninerMéa, És én már nem ismételtem el a megnyugtató .,nincs' -et. Azon törtem a fejemet, most mit mondjak neki. Valami gorombaságot? Vagy prédi. kálni kezdjek az alkoholizmusról? Csakhogy partperem legutóbbi kérdésére már nem várt feleletet. Leborult az asztalra és elaludt. Én vettem a blokkomat és kifelé indultam, de az ajtóból még visszanéztem rá. És ekkor érdekes látványban volt részem. A z ablakon beeső gyen- ge délutáni nap épp most ért oda az asztalhoz, annak is csak azt a csücskét világította meg. ahol a pálinkáspohár állt. s valami imbolygó, mitikus dicsfényt vont a pohárka köré. Olyasféle volt, ahogy a katolikus imakönyvekben az oltárt szentséget ábrázolják. Warsányi pedig, ahogy ott feküdt előre leborulva, úgy hatott, mintha mély áhítatba merülve imádná. Másnap ismét telefonálták az ágit. prop. osztályról, hogy készüljek: a hét végén kiutazom az előadásommal. Azt feléltem ' nekik: vár« janak pár napig. Átdolgozom a szövegei, S. e*ST'
