Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

aumn évfolyam 231 szám ÄRA t FORINT 1971. OKTOBER 31, VASÁRNAP LAPUNK TARTALMÁBÓL ......7"'"" '■ Dózsa-évfordulo ■. /. oldal) Lakáskarbantartó • szövetkezet — állami támogatással icf., óldai) A KGST-palota egy napja UO. oldal) Bajnoki labdarugó- - mérkőzésekről jelentjük (11: oldal) Befejeződött a nőkonferencia Szambabon a Parlament kongresszusi termében folytat­ta tanácskozását az országos nőkonferencia. Az elnökség­ben helyet foglalt Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztője. Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese. Jakab Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Keserű Jánosné. könnyűipari miniszter. Varga Gáborné, az országgyűlés alelnoke. „ továbbá társadalmi. politikai és kulturális életünk számos ismert személyisége. A délelőtti plenáris ülés elnöki tisztét Szabó Piroska, a HNF buda­pesti bizottságának alelnöke töltötte be. aki elsőként Vályi Péternek adott szót. Vályi Péter beszéde műszeripar, a könnyűvegy­Véget értek a francia—szovjet tárgyalások Leonéid Brezsiijtev Berlinbe érkezeit A Minisztertanács elnökhe­lyettese a kormány nevében üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd kiemelte: —’Az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februári ülése óta a nők helyzete va­lóban a közfigyelem, a köz­érdekű • törekvések előterébe került. Világszerte vita folyik a nők helyzetéről, a nők gazdasági, társadalmi szere­péről, a család jövőjéről, a gyermekgondozás és -nevelés sok-sok időszerű kérdéséről. Gyakran szenvedélyesen csapnak össze haladó és kon­zervatív, új utakat kereső és ósdi, vagy éppen álprogresz- szív nézetek. Ügy vélem, kor­mányunk érdeme, hogy vala­hányszor e kérdéssel foglal­kozunk, határozatainkat, in­tézkedéseinket mindenkor körültekintően, sokféle ösz- szefüggést elemezve igyek­szünk meghozni. — Századunk tudományos és ipari fejlődése során be­bizonyosodott, hogy a kor­szerű termelés viszonyai kö­zepette ma már egyetlen or­szág sem mondhat le a nők munkájáról. A kereső nők aránya általában az összes aktív kereső egyharmadát teszi ki. A legutóbbi nép- számlálások adatai szerint az aktív keresőknek Angliában és Walesben 32,5 százaléka, Dániában 33,8 százaléka, Hollandiában 22,3 százaléka, Ausztráliában 25,1 százaléka, Olaszországban pedig 25,2 százaléka volt nő. Ugyanak­kor a Szovjetunióban, az eu­rópai szocialista országokban, valamint Ausztriában és Ja­pánban ez az arány jóval magasabb. Nálunk az aktív kiesőknek 44,1 százaléka nő; az összes nő 52,1 százalé­ka önálló kenyérkereső. A keresőképes korú nők 65—70 százaléka, néhány nagyvá­rosunkban 80 százaléka vál­lal állást. Mezőgazdaságunk, társadalmi termelésünk egész folyamata elképzelhetetlen a nők munkája, szakértelme, tudása nélkül. Ezért a nők helyzete, gazdasági, politikai és társadalmi tevékenységük kibontakoztatása nem önma­gában — a többi társadalmi, gazdasági problémától elsza­kítva — felvetődő ügy. ha­nem gazdasági, politikai, tár­sadalmi, ideológiai fejlődé­sünk sajátos figyelmet ér­demlő része. Szocialista épí­tőmunkánk magasabb szín­vonalon való folytatásának során kell megoldanunk a nők méltó és igazságos tár­sadalmi szerepének mind teljesebb érvényre juttatását — Ma már nemcsak akkor foglalkozunk a nők helyzeté­nek élet- és munkafeltételei nek, termelőtevékenységé­nek problémáival, amikor ki fejezetten a nők helyzetérő' munkájáról szóló vizsgálódó sokat ’égzünk A nőket ér­deklő. a nők széles köré: érinti térdésekben döntünk akko s, amikor a könnyű­ipar, a híradástechnika, a ipar, az egészségügy, a köz­oktatás, a belkereskedelem és a különböző szolgáltatások kérdései kerülnek napirend­re. — A* jogi egyenjogúságon túlmenően — és a tudatban élő sok ósdi nézet leküzdése mellett — a nők életkörül­ményeit úgy tudjuk megala­pozottan és körültekintően javítani, ha biztonságosan fejlődik népgazdaságunk. Ez­által a javak olyan bőségé­nek anyagi feltételeit teremt­jük meg, a szolgáltatások olyan hálózatát hozzuk létre, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a nők életkörül­ményeinek gyorsabb javítá­sához. A negyedik ötéves tervben felvázolt gazdasági növeke­dés jobb és kulturáltabb munkát teremt az asszonyok­nak és lányoknak, — gondol­junk csak a textilipar re­konstrukciójára. A népgazda­sági terv beruházásai között erőnknek és lehetőségeink­nek megfelelő, nagy helyet foglalnak el a gyermekintéz­mények, illetve más, a nők szociális helyzetét javító lé­tesítmények. — Társadalmi célkitűzé­seink valóra váltásáért sem úgy fáradozunk, hogy mi fér­fiak politizálunk, döntéseket hozunk, s jól vagy rosszul képviseljük a nők érdekeit A nők ma már társadalmi, poli­tikai életünknek is egyenjogú tagjai. A férfiakkal együtt dolgoznak társadalmi célja­inkért, a szocializmus építé­séért. Politikai életünk, köz­életünk, a szocialista demok­rácia fejlődése, s ezenbelül az üzemi élet demokratizmusá­nak fejlesztése sem képzel­hető el a nők aktivitásának, társadalmi szerepének ha­tékony növelése nélkül. 1— Tudjuk, hogy miközben a termelésben, a közéletben, a politikai élet jóformán minden területén nőtt a nők részvételének aránya, sokat kell még tennünk a női egyenjogúság következetes érvényre juttatásáért. A tö­kéletes megvalósulás útjában még jó néhány akadály tor­nyosul. Ezek a gátak azon­ban nálunk nem jogi, nem is politikai jellegűek, hanem elsősorban a nők kettős sze­repéből adódó konfliktusok A nők kettős szerepéből kö­vetkezően ma még arányta­lanul nagy terhek hárulnak asszonyainkra. Amíg a csa­ládi feladatok nem jelent­keznek a nők életében, ad­dig egy-egy* szakmában nem sokkal különböznek esélyeik a férfiakétól. Elég arra hi­vatkozni. hogy például a leányok aránya igen tekinté­lyes a középiskolákban, az egyetemeken. (A bölcsészeti karon a hallgatók 70,6 száza­léka. a gyógyszerészkaror 80,5 százaléka, a tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvó­nőképzőkben pedig 80—100 százaléka leány.) A tanulás, a szakmai ismeretek megszer­zése, azután a munkavállalás és a keresőmunka lelkiisme­retes végzése, a közéleti ak­tivitás azonban csak egyik oldala a nők életének. A másik; a családalapítás, a háztartás, a gyermeknevelés. És ez a kettő, így együtt aránytalanul nagy terhet ró, felettébb erős fizikai, pszi­chikai és egyéb próbát jelent a sokak által gyengébbnek vélt női nem számára. Ügyelnünk kell arra, hogy ezt ne tekintsük természetes állapotnak. — A nők egyenjogúsága hazánkban közjogi és politi­kai szempontból egyaránt biztosított. E jogok érvénye­sülését azonban korlátozza, hogy sok területen nincsenek meg a szükséges szemlélet­beli és anyagi feltételek. A nők gazdasági és szociális helyzete — az általános fej­lődéssel összhangban — az elmúlt négy évben is tovább javult, de hosszú, szívós mun­ka kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön. E problémák megoldása a tár­sadalom fejlődésének szerves és attól elválaszthatatlan ré­sze — a megoldás feltételeit társadalmunk fejlődése biz­tosítja. Éppen ezért szüksé­ges az is, hogy állami hatá­rozatok és intézkedések segít­sék a folyamat kibontakoz­tatását. A kormány 1970 ta­vaszán — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának irányel­veit követően — ezért hozott határozatot a nők gazdasági és szociális helyzetének ja­vításáról. E kormányhatáro­zat szerint az intézmények és szövetkezetek vezetői felelő­sek annak az alkotmányos elvnek megvalósításáért, hogy a nők egyenlő mun­káért a férfiakéval azono: bért kapjanak. A vállalatok és intézmények többségénél c Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának hat­napos franciaországi látoga­tása szombaton délben ünne­pélyes aktussal ért végett: az Elysée-palotában Pompidou elnök és Leonyid Brezsnyev aláírta a Szovjetunió és Franciaország együttműködé­sének alapelveit rögzítő ok­mányt. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának eliOksége és a szovjet kor­mány nevében meghívta hi­vatalos látogatásra a Szov­jetunióba Pompidou elnököt és megismételte a. Chaban- Delmas miniszterelnökhöz intézett korábbi meghívást. A két látogatás időpontjait majd később állapítják meg. Szombaton délelőtt, tíz óra után az Elysée-palotában újabb szélesebb körű tanács­kozás folyt le, amelyen Pom­pidou elnökön és Leonyid Brézsnyeven kívül francia részről Chaban-Delmas mi­niszterelnök, Schumann kül­ügyminiszter, Giscard D’Es- taing gazdasági és pénzügy- miniszter, Ortoli iparfejlesz­tési és tudományos kytatás- ügyi miniszter, valamint a francia miniszterelnökség és külü «v minisztérium több ve­zető tisztviselője; szovjet rész­ről pedig Kirillin miniszter­elnök-helyettes, Gromiko külügyminiszter, Patolicsev külkereskedelmi miniszter és a szovjet delegáció több más vezető munkatársa vett részt. A tanácskozás résztvevői délben az Elysée-palota dísztermébe vonultak, ott Pompidou elnök és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára aláírta a Franciaor­szág és á Szovjetunió közötti együttműködés alapelveit rögzítő okmányt Az aláírás után az elnök és az SZKP KB főtitkára szí­vélyesen kezet szorított egy­mással, majd az Elysée-pa- lota kertjében a két állam­férfi ellépett a köztársasági gárda tisztelgő díszszázada előtt. Az Elysée-palota lép­csőjén Pompidou elnök szí­vélyesen búcsút vett Leonyid Brezsnyevtől, akit Chaban- Delmas miniszterelnök kír sért ki az Orly repülőtérre. Leonyid Brezsnyev Párizs­ból Berlinbe repült és on­nan tér majd vissza Moszk­vába. Kíséretének tagjai közvetlenül Moszkvába re­pültek vissza. A szombat délelőtti, széle­sebb körű tanácskozáson nemcsak a szovjet—francia együttműködés alapelveit hagyták jóvá. hanem egy szovjet—francia nyilatkoza­tot is. Az Elysée-palota szóvivője Leonyid Brezsnyev távozása Otto Winzer, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere — aki Péter János külügyminiszter meg­hívására ötnapos hivatalos baráti látogatást tett hazánk­ban — szombat délelőtt féle­ségével és kíséretének tag­jaival élutazott Budapestről. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Péter János és felesé­ge, Marjai József külügymi­niszter-helyettes. Kovács Imre. hazánk berlini nagy­követe. valamint a Külügy­minisztérium több vezető be­osztású munkatársa. Ott volt a búcsúztatásnál dr. Herbert Placchke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövet­ség több diplomatája. Elutazása előtt Otto Win­zer a sajtó képviselőinek'a következőket mondotta: — A legjobb benyomások­kal utazom haza. Ez a hiva­talos baráti látogatás, ame­lyet a Magyar Népköztársa­ság külügyminiszterének meghívására tettem, alkal­mat adott jelentős megbeszé­lésekre a Magyar Szocialista Munkáspárt és a ma« N kormány képviselőivel. Egy­oldalú lenne azonban, ha a látogatásnak csak a politikai Szombaton ülést tartott a Nyíregyházi Városi Tanács. Megvitatták a városi tanács és szervei szervezeti és mű­ködési szabályzatáról szóló rendelettervezetet, amely szabályozza a tanács tevé­kenységének és működésé­nek, feladatainak és hatás­körének, a nem tanácsi szer­vekkel való együttműködésé­nek feltételeit, a tanácstagok jogait és kötelességeit, a végrehajtó bizottság felada­tait, a tisztségviselők, a ta­nácsi bizottságok és a szak- igazgatási szerv feladatait. Ezt követően új utcanevet fogadott el a városi tanács. után tartott sajtoerlfcxezle- tén hangsúlyozta, hogy Leo­nyid Brezsnyev látogatása rendkívül eredményes és si­keres volt. A szóvivő különösen fel­hívta a figyelmet a most aláírt együttműködési alap- elvek harmadik pántjára, amely kiemeli, hogy ez az együttműködés állandó té­nyezője lesz nemcsak a két ország kapcsolatainak. ha­nem az egész nemzetközi po­litikának. Az 1970. október 13-án alá­írt Szovjet—francia jegyző­könyvben előirányzott együttműködés fontos kiszé­lesítését jelenti az alapelvek ötödik pontja, amely előirá­nyozza. hogy mindkét fél ke­resni fogja az egybehangolt akciók lehetőségét nemzet­közi szervezeteken. illetve jelentőségét húznám sí á. Vendéglátóim módot nyúj­tottak arra. hogy az országot is megismerjem. Lehetősé­gem volt a magyar táj meg­ismerésére. láthattam a fej­lődő népgazdaságot, árinál? egyes ágazatait, tapasztalato­kat cserélhettem., s előtérbe kerültek a további együtt­működéssel kapcsolatos el­képzelések. a baráti kapcso­latok további erősítése az NDK és a Magyar Népiköz­társaság között. — Véleményem szerint a politikai eszmecserék, a tár­gyalások hozzájárultak ah­hoz, hogy még jobban össze hangoljuk politikánkat és együttesen lépjünk fel az európai biztonsági konferen­cia gyorsabb előkészítése é'< megvalósítáisa érdekében, hogy a szocialista országok közös politikáját együtt kép­viseljük a nemzetközi küz­dőtéren. — Szeretném ezt az alkal­mat is felhasználni arra, hogy valamennyi magyaror­szági barátunknak, vala­mennyi elvtársiunknak. a pártnak és a kormánynak, mindazoknak, akikkel be­szélgettünk. ezúton is kőszö- n etemet fejezzem ki a szí­vélyes vendégszeretetért. Az Északi körút harmadik szakaszát — az Erdősor foly­tatásaként a Sóstói út és a Marx Károly tér közötti sza­kaszon — Kun Béla körút­nak nevezték el. A tanácsta­gok elfogadták azt a javas­latot is. hogy 700 lakás fel­építéséhez szükséges telket adjanak át az OTP-nek. Az előterjesztéseket — a vitában elhangzott kiegészí­tésekkel — a tanács elfo­gadta. A tanácsülés a váróé felszabadulásának évfordu­lója alkalmából egyp°-ees néma felállással adózott a felszabadítási harcokban el­esett hősök tiszteletén* (Folytatás a 2. oldalon) Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságánál. :agja, a Minisztertanács elnöke kétnapos Szabolcs:Szatmár megyei tartózkodása során ellátogatott a Palma Gumigyárba is. Képünkön: a kerékpártömlő üzemben Madar Erzsébet a szocialista brigád kiváló eredményeiről számol be a kormány elnökének. (Tudósításunk a 3. oldalon.) (Folytatás a 2. oldalon) Otto Winzer elutazott Budapestről ülést tartott a Nyíregyházi Városi Tanács VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom