Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-01 / 231. szám

Í97Í. otrióíér Ti ^rr'irT V A«YÄHORS?Xi9 f. bfää Járási tanácsok helyett — járási hivatalok AZ EV TAVASZÄN meg­tartott országgyűlési és ta­nácsválasztásokkal egyidőben hatályba lépő, immár har­madik tanácstörvényünk egyik legjelentősebb intézke­dése a járási tanácsok meg­szüntetése, helyükbe a járási hivatalok létrehozása volt. Az új tanácstörvény kiiktatta tehat a járási tanács szintet, meghagyva továbbra is a me­gyei, mint területi tanácso­kat és a városi, valamint a különböző községi — nagy­községi, községi, közös köz­ségi — tanácsokat, mint he­lyi tanácsokat. (A járás, mint területi fogalom, továbbra sem szűnt meg.) Miért vált szükségessé ez a változtatás két évtized után? Miként a járási tanácsok húsz év előtti létrehozásának, úgy természetesen megszün­tetésüknek is nyomós okai voltak. Az első tanácsválasztáskor, 1950-ben, 3000 helyi tanácsot választottak. Ezek között olyan is volt, amelyet há­romszáz lakosú község vá­lasztott! A megyék azonban — kivált a sok községesek, mint például a legtöbb du­nántúli, Pest és Bács, vala­mint Borsod-Abaúj-Zemplém és Szabolcs-Szatmár megye — képtelenek lettek volna eny- nyi községi tanács közvetlen' irányítására. összefogására, ezért kellett közbeiktatni a járási tanácsokat, amelyek közvetlenül és hatékonyab­ban tudtak foglalkozni min­denekelőtt a községi taná­csokhoz újonnan — a mun­kapadtól, a földekről — oda került, politikailag feltétlen szilárd, túlnyomó többségük­ben azonban gyakorlatlan vezetőkkel és dolgozókkal. Ezt a megoldást ösztönözte az akkori — tervlebontásos — gazdálkodási rendszer is és az a körülmény, hogy a járá­si tanácsokat tették meg a termelőszövetkezeti mozga­lom, illetve a tsz-ek állami irányító, ellenőrző szervévé. A járási tanácsok abban az időben beváltották a műkö­désükhöz fűzött reményeket. AZ UTÓBBI ÉVEK során hazánkban bekövetkezett je­lentős társadalmi, gazdasági változások, az államélet, il­letve a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztésével kap­csolatos újabb törekvéseink — mint politikai célok — feltétlenül bizonyos korsze­rűsítést igényeltek ezen a ta­nácsszinten. A legfontosabb előrehaladás a községhálózat korszerűsödése, a helyi taná­csok önállóságának növeke­dése terén történt, a hatósá­gi-igazgatási. a gazdasági ha­táskörökben egyaránt. Nagy­részt a községösszevonások következtében a korábbi 3000 helyett ma már csak 1827 községi tanács van, többség­ben olyan vezetőkkel és dol­gozókkal, akik képesek 's él­ni a megnövekedett önálló­sággal. A járási tanács — a fejlő­dés mai fokán — már in­kább akadályozta a községi tanácsok önálló, felelősség- teljes működését. Ezért ke­rült sor megszüntetésükre. Helyükbe a járási hivatalok léptek — választott tanács nélkül, csökkentett létszámú apparátussal —, amelyek a megyei tanács hivatali szer­vei és a megyei tanács végre­hajtó bizottságának irányítá­sa alatt működnek. A járási hivatalok megszervezése ál­talában zökkenőmentesen és a céloknak megfelelően zaj­lott le, azzal a törekvéssel, hogy kevésbé tagolt és ki­sebb létszámú, de magasabb színvonalon működtethető apparátusokat hozzanak lét­re. EZEK UTÁN önként adó­dik a kérdés: milyen tapasz­talatokkal szolgál a járási hi­vataloknak a választást kö­vető rövid, néhány hónapos tevékenysége, beváltották-e a működésükhöz fűzött elkép­zeléseket? A járási hivatalok az útke­resés időszakát élik; már nem a régi módon dolgoznak, de még nem is találták meg az új feladataiknak mindenben megfelelő munkastílust. Nóg- rád megyében például szinte egyszer sem történt párhuza­most intézkedés a megyei szervek és a járási hivatalok részéről, Baranya megyében viszont jó néhány ilyen eset fordult elő. A leglényegesebb- kérdés, hogyan segíthetik a leghaté­konyabban a községi taná­csok munkáját? Mindenek­előtt a kisebb községek ta­nácsai szorulnak továbbra is a járási hivatalok nagyfokú közvetlen támogatására. Te­gyük hozzá: ezen a téren a nisztériumoknak is bőven akadnak még tennivalóik; hogy például egy egyszerű iparengedély kiadásához ne .kelljen több, mint 30 jogsza­bályt ismernie a községi ügy­intézőnek... Ugyanakkor most dolgoznak a helyes felügyele­ti módszerek kialakításán is. MINDENT EGYBEVETVE: a járási hivatalok eddigi, rö­vid múltra visszatekintő te­vékenységében jóval több a bíztató elem, mint a munkát még nehezítő probléma. (N.) A KISVÁRDAI ÖNTÖDÉBEN igen nagy figyelmet kí­ván a magkészítés, a formázás. Képünkön Boros Józsefné, aki egyike azoknak a kitűnő teljesítményt nyújtó dolgo­zóknak, akik az előírt minőségi követelményeknek eleget tesznek. (Hammel József felvétele) Mikes György: Kényeskedök Már a XVII. században él­tek kényeskedök. Akkor presziőzöknek nevezték őket. A tizenhetedik századbeli kényeskedő nem azt mondta a tükörre, hogy tükör — azt nem illet mondani! — hanem azt. hogy: „a bájak tanács­adója.” Azt sem illett mon­dani. hogy fog. Ehelyett „a száj bútorzatát” emlegették. Mennyivel szebb, nem? Kéz helyett ..szép mozga­tóról” beszéltek és lábak he­lyett „kedves szenved ők'’-et mondtak. Az ajtón nem illett kopogtatni: „meg kellett szó­laltatni a némát.” Egy-két irodalmi példa: a kényeskedő nem regényeket olvasott, hanem „a kellemes hazugok, avagy a bölcsek bolondságai”-!. A színházak­ban nem színdarabokat, ha­nem a ..bűnök és az erények hírnökei”-t játszották. A tizenhetedik századbéli kényeskedök a huszadik szá­zadi kényeskedőkről jutottak az eszembe. Most is vannak kényeskedök, akik azt mond­ják: — Az új magyar filmeket már nem illik szidni... Ah! — Az igazgatókról már nem illik írni... Óh! — A közlekedésről nem il­lik írni... Ah! Óó! Nem azért, mintha már csupa jó filmet gyártanánk, nem azért,, mintha már csak kitűnő igazgatóink lennének, nem azért, mintha a közle­kedéssel már minden rend­ben lenne... Nem! Nem illik! El is határoztam, hogy ösz- szeáilítok egy új kényeskedő szótárt. íme néhány példa: Film: hangos képecskék gyors egymásutánja. Ha a film rossz, azt illik mondani: a hangos képecskék még nem a hajnal hírnökei. Fiatal tervezők lehetőségei Kötelesség' és karrier a NlÍKTERV-nél modelleket. Embereket, aki­ket a NYIRTERV nevelt nagy tudásúvá, híressé, lel­kessé. Fiatal tehetségek sora ez, olyan fiatalok kö­zössége, amely lendít. — Nem ismerik a szakmai féltékenységet. — Mindent összefüggésé­ben néznek és látnak. — Munkájukon kívül min­dig ott vannak a legnehe­zebb és legigényesebb pályá­zatokon, mégpedig kiváló eredménnyel. Nem udvariasságból mond­ják. Meggyőződéssel lelke­sednek fiatal munkatársai­kért, barátaikért. És rövid mondataikkal talán kimon­datlanul is fogalmazzák sa­ját programjukat, a fiatalság jog és kötelesség együttesé­nek élő valóságát. Nekünk könnyű! Takács Mária folytatja a gondolatsort. — Nekünk könnyű — mondja. Gazdasá­gi vezetőink szinte adják alánk a tippeket és a lehető­ségeket. Pénz kell, hogy se­gítsük az otthont alapítókat? Van társadalmi munka, és az azért járó pénz egy részét oszthatjuk is ki. Klub kel­lett? Adódott a lehetőség a Víz utcán. Tanulni akarunk? Nyitva előttünk minden tu­dományos ülés, sorra indul­nak a tanfolyamok. Mun­kánkhoz adunk magunkból egy kis többletet? Soron kí­vül kapjuk a papírt, melyen ott olvashatjuk az erkölcsi és anyagi megbecsülést. — A lényeg abban a mon­datban van, amit Mária utol­jára mondott — folvtatja Kulcsár Gusztáv. önma­gunkból kell adni a pluszt. Nem volt egyszerű, hogy rá­jöjjünk erre. Először is fel kellett ismernünk pontosan azt a helyet, amit betöltünk a város, a megye építésének egészében. Megdöbbentő volt a felismerés! Mérhetetlen a feladat és a felelősség. Eb­ben az építési és fejlődési forradalomban mindannyi­unkra állandóan szükség van. Gondoljon csak arra: papírra kell vetni lakóházak, gyárak, művelődési kombi­nátok, silók, közintézmények terveit. Amit megálmodott a tervező, azt kell munkaok­mánnyá változtatnunk. Hát mindegy, hogy hogyan ? Mindegy, hogy mikorra? Nem sémákban gondolkodni! — Egy biztos támpontunk van — zárja a témát Gombos Éva. A termelési tanácsko­zásokon, az oktatás során, beszélgetéseken megismer­tük a megyére, és ezenbelül a NYIRTERV-re váró mun­kákat. Nem rövid távon. A rajzasztal mellett látjuk a jövőt. Mi ötéves tervről, fel­adatokról nem sémákban gondolkodunk. Konkrét tu­domásunk van arról, ami ránk vár. Felhőtlen lenne ennél a vállalatnál a fiatalok sorsa? Igen is, meg nem is. Ami munkájukat, jövőjüket illeti, igen. Ismerik feladatukat, minden korábbi évnél töb­ben vesznek részt a kiváló mérnök és technikus címért folyó versenyben, élvezik a munkahely meleg, éltető klí­máját. De gondjuk, hogy va­jon lesz-e valaha olyan la­kásuk, amilyet ők terveznek? Megold-e az ifjúsági törvény egy sor olyan gondot. ami meghaladja a vállalati erőt? Gondjuk, hogy magukkal ra­gadják azokat, akik majd jönnek. Persze ezek már jó gondok. Megoldhatók. Partnereim sürgetően né-í zik beszélgetés közben órá­jukat. Igaz, amúgy udvarias formában, de érteni belőle. Munkájukat hagyták félbe egy kis eszmecseréért. Ta­lán csak annyi időre, amíg egy falrész két kótavonalát meghúzzák. De ez is idő. Amikor felőliünk, Takac# Mária így búcsúzik: — Ne haragudjon. Három­szor egy óra. csak három óra. Nem sok. Alig félnapi mun­kaidő. Mosolyog, és a fiatal lá­nyok utánozhatatlan bájával indul el a folyosón. Gombos és Kulcsár a lépcső felé tart. Tudom, gondolatban már folytatják a félbehagyott munkát. Eürgét Lajos Pótolják a belvizes kiesést Koesordon A zsúfolódó őszi munkák fokozott feladatot jelentenek a termelő gazdaságoknak. Most pedig, a hosszan tartó szárazság. az erősen kol ott szatmári tájakon meghatvá­nyozza a nehézségeket. A ko- csordi Uj Élet Tsz-ben azt már jó eredménynek tart­ják, hogy végeztek 100 hold burgonya felszedésével. Egy­szerre végzik a közös és a háztáji kukorica törését. Ed­dig mintegy 10 vagonnal rak­tak be csöves kukoricát a kö­zös tárolóba. 180 holdról, a krasznodári napraforgó be­takarítását három kombájn­nal végzik. 120 hold fő vetésű silótömeg betakarításának eleget tettek. Kulcsár Gusztáv 1967-ben lépett be a NYIRTERV-hez. Fizetése akkor 1000 forint volt. Ma már 2000-et keres. Gombos Éva két éve állt itt munkába. 800-zal kezdte. Azóta már 1300 a fizetése. Most rajzolói tanfolyamra jár. Ezt követően újra kap emelést. Két példa sok közül. Bizo­nyítéka annak, hogy egy vál­lalat hogyan serkent, hogyan tart meg fiatalokat, hogyan biztosít lehetőséget a szá­mukra. Megállt a vándorlás A NYIRTERV a jó mun­kaadók közé tartozik. Évek óta tanítja, képezi a műszaki rajzolókat, segédszerkesztő­ket. Úgy két évvel ezelőtt azonban megmozdulták a lá­nyok és fiúk. Kapták a jobb ajánlatokat máshonnan. Az­tán összepakoltak és odébb- álltak. Pedig ha valahol, úgy a tervezőnél volt távlat előt­tük! De aki itt „csak” jó volt, az másutt kiválónak számí­tott. A gyors karrier vonzott. De jött a kiábrándulás. Mint Takács Mária meséli: — Ahová elmentek, ott meg­rekedtek. Nem voltak új kö­vetelmények, nem volt tanu­lási lehetőség. Akik itt ma­radtak, utolértük őket anya­giakban, és elhúztunk tőlük tudásban. Mindez mindenkit meggyőzött: csak a hűségnek van meg a jutalma. Érdekesen fűzi össze a gondolatsort Gombos Éva: — A hűség alapja a kölcsönös érdek. A vállalati és az egyé­ni. Persze .idővel jön ehhez érzelmi tényező is. De gon­dolja csak végig: a fiatal pályát kezd. Tanul. A több tudást a vállalat anyagilag honorálja. A jobb tudású műszaki jobban dolgozik. A vállalat ennek anyagi hasz­nát érzi. Ha úgy tetszik: végtelen körforgás ez. Jog cs kötelesség Kulcsár Gusztáv, a műsza­ki realitásával folytatja a beszélgetést: — Az egész probléma válasz is arra, mi az ifjúsági torvény. Lehető- SCö adása — tehát jog. Köte­lesség számonkérés: tehát kötelesség. Lefordíthatom NYIRTERV-nyelvre: tanulás, és ahhoz mért munkalehető­ség, kiváló munka, és azért járó erkölcsi és anyagi meg­becsülés. Csengeri Jánosné, Kajati Attila, Bán Ferenc, Molnár István — neveket sorolnak, a vállalat kiváló alkotó mér­nökeit, műszaki szakembe­reit. Példaképeket, karrier­Ha a film pocsék: a hangos képecskék a hülyeség leányai. Mindjárt más. nem? Az igazgatót sem illik szidni. Igazgató helyett mond­juk azt: „a jó atya, aki min­ket kézen fogva vezet ide- oda.” Még szebb: „az Ész pótlása”, de a legszebb: „a gazdasági vezetés kivonata.” A közlekedésről sem i/ik írni. ah, oh, dehogy, dehogy illik! A villamos legyen ezentúl: saru az élet ösvényén. Az autóbusz: suhanó an­gyal. Megálló: fenséges zord szi­get. Kalauz: á paradicsom őre. Közlekedés: zaklatott lei- kecskék vándorlása. Egy XX. századbeli ké- nyeskedö, aki ad magára, ee aki tudja, hogy mi illik, az így meséli el egy kalandját: — Képzeljétek, húsz per­cet vártam az élet ösvényé­nek sarujára, de nem jött. Akkor átmentem a suhanó angyal fenséges zord szigeté­re. de a paradicsom őre el­csengette az angyalt. Hogy a fene enné meg a zaklatott lel kecskék vándorlását! Ugye. igy sokkal szebb? Azt hiszem, igazuk van a kényeskedőknek. De ha min­denkinek szabad kényesked- ni, akkor nekem is szabad. Ne mondják azt egy htuno- reszkre. hogy humoreszk, és főleg ne mondják azt egy humoreszkre, hogy vacak. Humoreszk helyett mond­juk: „kacagó eszmecsöppet” •és vacak helyett. mondtuk azt, hogy kitűnő, A nyár eleji, nagy mennyi­ségű csapadék következtében a közös határ egy része idén is belvíz alá került. Mintegy 300 holdon kipusztult a mag­kender-, burgonya-, kukori­cavetés. A kár pótlására a tsz 250 sertést állított be terven felüli hizlalásra, illetve érté­kesítésre. S ugyancsak ter­ven felül termelnek 5 holdon öntözéses dugvány sárgaré­pát. Nagyon nehéz a mostani ősz — mondta többször a tsz főkönyvelője. Itt a vetési idő és alig boldogulnak. A nyári esőktől „lesulykolt” és na­gyon kiszáradt talajt nehezen tudják vetésre előkészíteni. Gumikerekes géppel nem is tudnak szántani. Három lánc­talpas géppel végzik az őszi weid&zántást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom