Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

2. oMal triKTPT %kAf?VARriTJ<S'r*fl ofHőber 9t. Fock Jenő összefoglalója Befejeződött az ENSZ Kína-vitája Az ENSZ-közgyűlés erre a hétre befejezte a kínai kérdés vitáját. A felszólalók jegyzé­kén még öt ország szerepel, köztük az Egyesült Államok, Tajvan és Albánia, amelyek képviselője másodszor is szót kért, hogy ismételten kifejt­hesse álláspontját. Ezekre a felszólalásokra hétfőn délután kerül sor, majd megkezdődik a meglehetősen bonyolult sza­vazás, amely minden valószí­nűség szerint áthúzódik a keddi ülésre is. A New York-i szovjet ENSZ- misszió ellen elkövetett me­rénylet okozta felháborodás hullámai még a péntek dél­utáni ülésen is érezhetőek vol­tak. Újabb éles hangú szópár­baj zajlott le Malik szovjet és Bush amerikai küldött kö­zött. Etánk harci érintkezés DéS-Víetnamban (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács elnöke az egész napos vita tanulságait összefoglalva megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt, jó szellemű hozzászólá­sok hangzottak eí, s ezen a tényen nem változtat, hogy egyik-másik kérdésben nem teljesen ért egyet a felszó­lalókkal. — A tanácskozás megrendezésének egyik célja az volt — mondotta — hogy elősegítse az egységes szemlé­let kialakítását mindazoknak a kérdéseknek a megítélésé­ben, amelyek a pártot, a kor­mányt, a gazdasági szakembe­reket, s általában az állam­polgárokat naponta foglalkoz­tatják. Természetesen ilyen egységes szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha le­hetséges, de elmondhatjuk, a tanácskozáson közelítettünk efelé. így van ez még akkor is, ha az eszmecsere során fél­reértések is előfordultak, s néhányan bátortalanul szóltak a tényleges problémák meg­oldásáról. — Jövő évi tennivalóink ki­alakításához, tervezett kor­mányzati intézkedéseinkhez vártunk és kértünk támoga­tást az aktívaüléstől —mon­dotta —, mégpedig akkor, amikor Jövő évi tervünk és költségvetésünk tulajdonkép­pen még nem készült el, — tehát Idejekorán. Úgy vélem, joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tennivalók kimunká­lásánál, az intézkedések meg­hozatalánál hasznos támoga­tást kapunk majd a gazdasági élet különböző szintjein dol­gozóktól. Ehhez ad biztatást az aktívaülés is, amelynek részvevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tenni­valóink vannak, hogy elhatá­rozó lépések előtt állunk. Mindez nem jelenti, hogy bár­miféle gyökeres fordulatot ter­veznénk akár gazdaságoolbi­kánkban, akár gazdaságirá­nyítási rendszerünkben. Azon­ban következetesebbek aka­runk lenni, mint eddig vol­tunk, ugyanazon célok eléré­— ötéves tervünk teljesí­tésével kapcsolatban egyéb­ként inkább arról van szó — folytatta —, hogy ebben az évben a vártnál dinamiku­sabban fejlődött népgazdasá­gunk. Néhány területen talán túlságosan is, ilyen terület a beruházás és a készletnöveke­dés, valamint az import, ezen- belül is elsősorban a tőkés­import. Ezzel kapcsolatban a mi­niszterelnök felsorolta a ter­vezett fontosabb intézkedése­ket. Az importot a jövő év­ben mérsékelni kívánjuk — mondotta —, különösen tőkés viszonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk. A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta hogy ebben az évben a ter­vezett 85 milliárddal szemben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy nö­vekedés. A jövő évben azt szeretnénk elérni — és eh­hez kérjük a támogatást —, hogy a beruházások ne halad­ják túl a százmilliárdot, — legfeljebb 2—3, — de semmi esetre sem 15—20 milliárddal, mert ez nagyon káros volna. Foglalkozott a miniszterel- nök az összevont nagyvállala­tok kérdéseivel is. Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazdasági re- forihot olyan gyorsan beve­zetni. mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is. hogy az összevont nagyvállalat, — az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat — olykor annyi önállóságot sem hagy a hozzákerült másik vállalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszer­ben rendelkezett. Az ilyen korábban is magunk elé tűz­tünk. Ennek érdekében azt várjuk, értsenek egyet a hatá­rozottabb kormányzati maga- tártással, az állami fegyelem megszilárdításával, még akkor is, ha az nem kellemes, de a kormány megítélése szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megálla­pítható, ez az egyetértés meg­van. Felhívta a figyelmet a fokozott takarékosságra a be­ruházásoknál, a készletezés­nél, az importnál, s hangsú­lyozta az export növelésének szükségességét. Említést tett a miniszterel­nök a vita során elhangzott olyan észrevételekről, ame­lyek egész népgazdasági ága­zatokat érintettek, például a kohászat, az alumíniumipar, az olajipar és más gazdasági területek problémáit elemez­ték. Aláhúzta, a kormány ezekkel a kérdésekkel foglal­kozik majd a jövő évi terv kialakításánál, s a távlati el­képzelések kidolgozásánál is szem előtt tartja, sőt egyik­másik téma még az idén a kormány elé kerül. A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek szerint gazdasági magatartá­sunk — a beruházások csök­kentése, a tőkés import mér­séklése stb. — restrikciós — visszafogó — jellegű. Hely­telen az ilyen leegyszerűsítés, hiszen van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túltelje­sítünk majd, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gaz­daságpolitikánkat. amelyet a kongresszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gaz­dasági tevékenységünket min­den tekintetben. Gazdaság- irányítási rendszerünkről sok­szor elmondtuk már ugyan, hogy nem örök érvényű, hogy állandóan tovább kell fejlesz­teni, s lehetnek' egyes pont­jai, amelyek módosításra szo­rulnak. egészében azonban he­lyesen, jól szolgálja Céljain­kat. Felmerülő hibáit termé­szetesen észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvá tesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazda­ságirányítási rendszerünket akarja támadni. Ezért dl kell halasztani öt­hat nagyobb beruházás meg­kezdését, bár ezekre már szá­mítottak az érdekelt népgaz­dasági ágazatok. Természete­sen az említett beruházásokra is sor kerül majd, s ha oko­san gazdálkodunk, rövidebb idő alatt megvalósulnak. Fock Jenő ezután a veszte­séges, illetve nyereséges vál­lalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban, a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — mint a vi­tában többször érintett té­mával — foglalkozott. A mi­niszterelnök egyetértett azzal, nem mindig igaz, hogy a vesz­teséges vállalat rossz, a nye­reséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetét kell teremte­ni, alaposan meg kell vizsgál­ni, egy veszteséges vállalat tényleg annyira veszteséges-e, hogy rekonstrukcióval, né­hány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s egy gazdaságtalan gyártmány tényleg annyira ráfizetéses-e, hogy végképp nem érdemes foglalkozni vele. gyakorlat ellentétes a kor­mányzat szándékával, a tár­sadalom érdekével. Minden összevont nagyvállalatnál biz­tosítani kell a beolvadt vál­lalatok szabad véleménynyil­vánítását. Ha egy vállalat be­bizonyítja. hogy önállóan — tehát nem egy összevont vál lalat részeként — jobban eredményesebben tud dolgoz­ni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló válla­lat jogállását. Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek szerint a kis üzemekben, a szövetke­zeti melléküzemágakban a dol­gozók többet keresnek, mint a nagy ipart vállalatoknál, no­ha az utóbbiakban nagyobb nemzeti jövedelmet termel­nek, a miniszterelnök úgy vé­lekedett: ez nem minden eset­ben fenntartás nélkül elfo­gadható igazság. Arra, hogy a munkásokat hol célszerűbb foglalkoztatni, a miniszterel­nök két konkrét példát emlí­tett: az öntödét és a nyomdát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt okoz a népgazda­ságnak, mintha a házinyom­dát akár 200 tsz-nél azonnal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várha­tó rendszabályról, amely meg­szabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a téesz melléküzemágában, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifo­gásolta, hogy esetenként ösz- szehasonlítanak össze nem ha­sonlítható dolgokat, például az állami építőipar és a házila­gos építkezés egy főre jutó termelési értékát. Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a ha­gyományos építéssel, a mal­terozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi te­vékenységre továbbra is szük­ség van. Példák egész sora igazol­ja, hogy szükség van a szö­vetkezeti, a tanácsi iparban, téesz-melléküzemágakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fog­va — mozgékonyabban mű­ködhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — Mind a termelői, mind a fo­gyasztói árak tekintetében to­vábbra is fenntartjuk a kö­tött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak Változása következtében, hogy Út áfák korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett há­rom árformán kell változtat­nunk. A munkaerőkérdésre térve Fock Jenő bírálta azokat az álláspontokat, amelyek sze­rint nem lehet fegyelmet tar­tani, nem lehet elbocsátani a lógósokat és nem lehet igaz­ságosan bérezni, mert akkor a dolgozók egy része otthagy­ja a vállalatot. Ha megvan az egyetértés és egységesen cselekedve a hanyagokat, a lógósokat, a fegyelmezetlen- kedőket felelősségre vonják, elbocsátják, akkor végül is rendre lehet őket tanítani, mert nem lesz munkahely, amely befogadja őket. így elejét lehet venni annak, hogy az egyik vállalat a má­sik vállalattól elküldött ló­góst fölveszi, e tekintetben is szemléletbeli változtatásra, egységes gondolkodásra és határozott cselekvésre van szükség. Különben csak olyan adminisztratív rend­szabályozás jelenthetne csak megoldást, mint például: a kilépők fize­tett szabadságának megvo­nása, táppénzének csökkenté­se. Ez pedig nem lenne kí­vánatos. ezt a hiányt pótolni. Elis­merésre méltó eredményeket értek el, de az is tény, hogy amelyik vállalat nem vette figyelembe a parlamenti vi­tát, a kormányzat intézkedé­sét, az ebben a két évben jobban járt, mert drágább anyagokat dolgozott fel, s nagyobb nyereséget ért el, mint az, amelyik a közérde­ket tartotta szem előtt. Eb­ből azonban nem szabad olyan következtetésre jutni, miszerint nem kell törődni a társadalmi érdekkel. A párt és a kormány vezetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy azok járjanak jobban, akik az egész közösség érde­kében cselekszenek. Ez nemcsak vállalati szin­ten igaz, hanem a vállalaton belül az egyes emberekre nézve is. Ezzel kapcsolatban tett említést a miniszterel­nök a tv egyik riportműso­ráról. Az abban szereplő munkás joggal sérelmezte hogy azért rakosgatják egyi' munkahelyről a másikra mert kiváló munkával min­denütt magas teljesítméhyt ér el. Ilyennek — mondott? — nem szabad megtörténnie és ez az, ami nem kormány­zati Intézkedést követel, ha­nem üzemi, párt-, szakszer­vezeti, művezetői magatar­tást, közbelépést. amiből tetszésük szerint mar­kolhatnak. Sok vállalat és sok állampolgár viszont a saját helyzetét másokéhoz hasonlítva rosszabbnak lát­ja. Én viszont — mondotta Fock Jenő — helyzetünket úgy ítélem meg, hogy sem­mi okunk sincs az ideges­ségre, nincs szükség gyökeres változtatásra a gazdaságpoli­tikában. A hiányosságokat azonban minél gyorsabban fel kell számolni, s ehhez hatá­rozott kormányzati intézke­dések is kellenek. A prob'' mákat közös erővel, együtte­sen kell megoldani. össz­hangban kell dolgozni, mert enélkül a legjobb kormány­zati intézkedés sem hozhat eredményt. Meggyőződésem hogy a párt és a kormány po­litikájának megvalósításához rriegkapja a szükséges támo­gatást — fejezte be összefog­lalóját Fock Jenő. A saigoni főparancsnokság közleménye szerint szombat­ra virradó éjszaka két vidéki várost ért a szabadságharcos erők aknatámadása Saigontól 80, illetve 90 kilométerre. A fővárostól délnyugatra a sa­igoni csapatok megütköztek a népi erőkkel. Az amerikai parancsnok­ság közölte, hogy szombaton négy B—52-es óriásbombázó támadta a fegyvermentes övezet mentén a szabadság- harcosok feltételezett rejtek­helyeit és fegyverraktárait. A B—52-sek pénteken 90 ton­Indiában szombaton meg­kezdődött a szárazföldi had­sereg, a légierő és a haditen­gerészet tartalékosaihak mozgósítása, amelyet pénte­ken rendeltek el egy hosszan tartó kormányülés után. Az intézkedésre azért került sót, mert napok óta éleződik a helyzet az indiai—pakisztáni (Folytatás az 1. oldalról) probléma sürgős megoldásra vár. Francia államférfiak és közéleti személyiségek, üz­letemberek és különböző po­litikusok az APN tudósítói­val folytatott beszélgetéseik során egyöntetűen annak ' a véleményüknek adtak kifeje­zést, hogy Leonyid Brezsnyev párizsi látogatásától a két­oldalú kapcsolatok további dinamikus fejlődését várják. Ortoli, a tudomány- és ipar- fejlesztési ügyekkel foglalko­zó miniszter a következőket mondotta: Leonyid Brezsnyev esedékes látogatása követ­keztében nemcsak az eddigi gazdasági, kereskedelmi, technikai és más természetű együttműködés eredményeit összegezhetjük, hanem felvá­zolhatjuk ennek a fejlődés­nek a további perspektíváit is. Ugyanebből a szempontból tekintenek Leonyid Brezs­nyev látogatása elé azokban az üzleti körökben, ahol már tartósan együttműködnek a Szovjetunióval. A francia— szovjet kereskedelmi kama­rában például kijelentették, hogy a gazdasági együttmű­ködés és a kölcsönösen elő­nyös keresekedelerh további fejlesztéséhek lehetőségei távolról sincsenek kimerítve és rendkívül hasznos lenne, ha. Rádolgoznának egy még hosszabb időtartamú távlati pbögbamot. Francia kormányköröknek Irak küldöttségének vezető­je, aki elmondotta, hogy az utóbbi napokban az arab missziókat is többször meg­fenyegették, közölte, hogy ha­marosan új napirendi javas­latot terjeszt elő az ENSZ- missziók és delegátusók vé­delméről. Ami á kínai ENSZ-képvi­selet vitájával összefüggő érdemi felszólalásokat illeti, Laosz képviselője, aki tavaly a Kínai Népköztársaság fel­vételére vonatkozó szavazás során tartózkodott, az idén bejelentette, hogy az albán javaslatot támogatja. Az ülés utolsó felszólalója, India képviselője kijelentette: a közgyűlésnek az a feladata, hogy kimondja, egyedül a Kí­nai Népköztársaság képvisel) a kínai népet. Vállalati és népgazdasági érdek összhangja Kitért a miniszterelnök ar­ra — a vitában is elhangzott — óhajra :gondoskod ni kell arról, hogy a népgazdasági és a vállalati érdek minden­kor teljes összhangban le­gyen. Megjegyezte: nem tu­dunk kialakítani olyan rend­szert — egyébként ez sehol a világon még nem sikerült —, hogy a vállalati és a népgaz­dasági érdek mindig ponto­san egybeessék. Hosszabb tá­von ez megvalósítható, de a kétféle érdek mindenkori ál­landó összhangját nem lehet biztosítani. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ahol a népgazdasági és a vállalati érdek közötti ellent­mondás nagyon is kiélezett, bátran és kellő időben hív­ják fel érré a felsőbb párt- és kormányzati szervek fi­gyelmét. Az irányító szervek pedig intézkedjenek. Ebben a témakörben fog­lalkozott a miniszterelnök az­zal az észrevétellel, misze­rint — legalábbis rövid tá­von — ráfizet az a vállalat, szövetkezet, amely követke­zetesen érvényesíti a társa­dalmi érdeket. Példaként emlékeztetett rá, két évvel ezelőtt a képviselők parla­menti felszólalásokban bírál­ták, hogy eltűnnek a boltok­ból az olcsóbb divatos cik­kek. A ruházati ipar és a belkereskedelem Igyekezett Jobb közgazdasági propagandát Befejezésül a közgazdasági propaganda és tájékoztatás kérdéséről szólt a miniszter- elnök. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy a gazdasági életről nyújtott tájékoztatás nyílt, őszinte és megfelelő. A köz- gazdasági propaganda azon­ban nem kielégítő, nem elég­gé hatékony. A Parlament­ben a kormány expozéjában is felszólítottuk a közgazdá­szokat arra, hogy most első­sorban az üzemen belüli szer­vezettség kérdéseivel foglal­kozzanak. Ami a tájékoztatásnak a tömegek körében elért hatá­sát illeti a miniszterelnök ahnak a véleményének adott hangút, hogy a gazdasági helyzet megítélésében mind a lakosság, mind az üzemek és intézmények körében sok a szélsőséges vélemény. In­tézményeink, vállalataink, helyzetünket a valóságosnál jobbnak ítélve a költségvetést feneketlen zsáknak tekintik, Mozgósítás Indiában Franciaország várfa Brezsnyevet na bombát szórtak le egyet­len berepülés nyomán a fegy­vermentes övezet területére, továbbá bombázták Laoszt is. Saigonban szombaton reg­gel a dél-vietnami diákok benzinespalackot dobtak az amerikai haditengerészet egyik autóbusza alá. A kato­nák leugráltak a buszról és elfutottak, mielőtt az tüzet fogott volna. Az amerikaiak jelenléte ellen tüntető diá­kok az elmúlt két hónapban több mint 40 amérikai jár­művet gyújtottak fel. határon és kisebb incidensek is előfordultak. A hadügyminisztérium szóvivője nem nyilatkozott újságíróknak a mozgósított tartalékosok számáról. Utol­jára az 1965-ös indiai—pa­kisztáni háború idején hív­ták be a tartalékosokat. azok a képviselői, akik a francia köztársasági elnököt tavalyi, októberi moszkvai út­jára elkísérték, elismerőleg nyilatkoztak arról a rendkí­vül hatékony légkörről, amely a magas szintű szovjet —francia tárgyalásokat rend­szerint kíséri. Hangsúlyozták, hogy a kél ország vezetői rendkívül reálisan értékelték a kölcsönösen előnyös lehe­tőségeket, s ez előmozdítja a gazdasági, a kereskedelmi, a tudományos és a műszaki együttműködés konkrét kibő­vítését. Georges Seguy, a CGT fő­titkára a dolgozók vélemé­nyét fejezte ki, amikor kije­lentette: mély meggyőződé­sem, hogy Leonyid Brezs- hyév, az SZKP KB főtitkára, a Legfelső Tanács elnökségé­nek tagja látogatása során mindenütt, de főképpen a francia munkások között, megérzi azt a meleg baráti szeretetet, amely mindig is fehliállt a francia és a szov­jet dolgozók között. Azért üdvözöljük Leonyid Brezs­nyev párizsi látogatását, mert őszintén hisszük, hogy ez megszilárdítja a barátsá­got és az együttműködést or­szágaink között. Jean Serin, a párizsi tijiV vényhatósági tanács egyik tagja elmondta áz APN tu­dósítóinak, hogy Párizs lá- kossága örömmel és vendég- szeretettel várja Leonyid Brezsnyevet, aki a nagy Szovjetunió küldötteként lép a baráti Pranciaország föld­jére. se érdekében, amelyeket már Gazdaságunk dinamikusan fejlődik Az összevont vállalatok helyzete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom