Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-21 / 248. szám

S. oldal KELET MAGVARORSZÄÖ 1971. ofrtÖber 2fl Willy Brandt Nobel'békedíjas Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja kapta idén a Nobel-békedíjat a kelet— nyugati enyhülés érdekében kifejtett erőfeszítéseiért. A Nobel-békedij bizottság az indoklásban kiemelte a Szovjetunióval és Lengyelor­szággal kötött szerződések jelentőségét, az atomsorom- pó-szerződés aláírását, to­vábbá „az állhatatos és a jó­akarat szellemében fogant erőfeszítéseket, amelyeket külügyminiszterként és 1969 óta kancellárként az európai béke érdekében Willy Brandt tett. A bizottság előtt az 1971-es díj odaítélésekor 39 név sze­repelt, köztük Dom Helder Camara Recifei (Brazília) ér­sek, U Thant ENSZ-főtitkár és Danilo Dolci olasz szoci- ográfus neve. Hírmagyarázónk írja: Alfred Nobel, a dinamit feltalálója olyan alapítványt hagyott, amelyből minden esztendőben megjutalmazzák a különböző tudományágak kimagasló eredményeket el­ért képviselőit, az irodalom valamely nagyságát és még valakit. Egy olyan embert, aki abban az esztendőben so­kat tett a legemberségesebb óéiért, a békéért, az emberek különböző csoportjainak igaz­ságos, háborítatlan együttélé­séért. Emlékszünk: a Nobel-bé­kedíj egyik kitüntetettje volt például a nagy amerikai pol­gárjogi harcos, azóta meggyil­kolt dr. Martin Luther King. Úgy érezzük, ebben az évben is jó helyre került a magas kitüntetés. A Német Szövetségi Köz­társaság jelenlegi kormány­fője nagy utat tett meg, amíg eljutott eddig. Nehéz, apa nélküli gyermekkor után cseperedett becsületes, haladó emberré és amikor hazáját elérte a „barna pestis”, a fa­sizmus, habosás nélkül a harc útját választotta. Előbb az illegalitás nehéz körül-' ményei között küzdött, majd Norvégiába emigrált és az az északi hazafiakkal együtt fogott fegyvert az emberiség legveszedelmesebb ellenséged ellen. Ez önmagában is rokon­szenves egyéniséggé teszi Brandtot a haladó világ sze­mében. De a magas kitünte­tést nemcsak és nem is első­sorban a régebbi, hanem a közelmúltban szerzett érde­meiért kapta a kancellár. Azért, mert képes volt szakí­tani a kereszténydemokrata kurzus háborús. revansista politikájával, azért, mert elő- " szőr vitte a bonni politikát a realitások sineire. Willy Brandt közismerten szerződést kötött a Szovjet­unióval, új alapokra fektet­te a nyugatnémet—lengyel kapcsolatokat és deklarált szándéka, hogy tovább halad ezen az úton. A szocialista tábor számára nem közöm­bös, hogy az a férfi kapta meg a Nobel-békedíjat, aki nemrég folytatott fontos tár­gyalásokat Bre7.snyevvel a Krímben. A Svéd Királyi Akadémia döntése ugyanak­kor nagy vereség a bonni el­lenzékre. amely elsősorban keleti politikáját támadva akarja megbuktatni a kancel­lárt. Brandt Nobel-díja a józan­ság politikájának magas elis­merése. Folytatódnak a nyugat-berlini tárgyalások Günter Kohrt, az NDK külügyi államtitkára és Ul­rich Müller, nyugat-berlini szenátusi igazgató szerdán 4 és fél óra hosszat tanácsko­zott Berlinben, a demokra­tikus Németország fővárosá­ban. Megbeszélésükön meg­állapodtak abban, hogy leg­közelebb egy hét múlva, szer­dán találkoznak Nyugiat-Ber- linben. Müller a tanácskozás befe­jeztével visszautazott Nyu- gat-Berlinbe, ahol újságírók­nak kijelentette, hogy Kohrt- tal tartott szerdai megbeszé­lése „intenzív” volt és „sike­rült némi haladást elérni”, de „még mindig nagy a tár­gyaló felek közötti távolság”. Gromiko Winzerrel tárgyalt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán az európai biztonsággal kapcso­latos, valamint a szovjet— NDK kapcsolatokat érintő kérdésekről tárgyalt Ottó Winzerrel, a Német Demok­ratikus Köztársaság külügy­miniszterével, aki a délelőtti órákban érkezett a szovjet fővárosba. A megbeszélés meleg, baráti légkörben ment végbe. Gyorsul az ENSZ-ben a Kína-vita Szerdán az ENSZ-közgyű- lés kínai vitájának harmadik napján Svédország képvise­lője nyitotta meg a felszóla­lások sorát. A vita üteme érezhetően gyorsul, a beszé­dek rövidülnek, a küldöttek többsége az ismétlődő érvek­re és ellenérvekre hivatkoz­va csupán kormánya állás­pontjának és szavazási szán­dékának megindoklására szo­rítkozik. A vita első két napján 26 ország képviselője fejtette ki álláspontját, szerda estig leg­alább további 16 küldött fel­szólalása hangzott el. A gyor­suló ütem alapján egyes meg­figyelők lehetségesnek tart­ják. hogy már a hét végén sor kerülhet az első szavazá­si erőpróbára. Erről azon­ban csak csütörtökön reggel lehet világosabb képet al­kotni A vita eddigi menete nem hozott különösebb meglepe­tést. A tagállamok az előre jelzett álláspontoknak meg­felelően foglaltak állást. Annyi bizonyosnak látszik, hogy határozott többsége van a 21 társszerző támogatásá­val előterjesztett albán hatá­rozati javaslatnak, amely a KNK ENSZ-jogainak helyre- állításával egyidejűleg a Csang Kaj-sek-rezsim eltá­volítását Írja elő. ENSZ-megfigyelők köré­ben továbbra is élénk talál­gatások tárgya Washington szemet szúróan ellentmondá­sos kínai politikája. Egyesek egyenesen arra gyanaksza­nak, hogy „dr. Henry Kis­singer első pekingi misszió­ja alkalmával valamiféle hallgatólagos megértés” jött létre Washington és Peking között abban, hogy a Nixon- kormány bel- és külpolitikai „elkötelezettségei” megköve­telik fellépését az ENSZ-ben a taivani rezsim mellett, de ennek nem kell szükségsze­rűen zavarnia a két kor­mány kapcsolatainak norma­lizálását. Mások viszont haj­lanak arra a nézetre. hogy Kissinger jelenlegi második pekingi missziója bizonyos úikeletű nehézségekre utal Nixon elnök tervezett pekin­gi látogatásával kapcsolat­ban. s a pekingi helyzet tisz­tázódása előtt az USA alku­dozási ütőkártyaként min­denképpen szeretné „kézben tartani” Tajvan ENSZ-tag- ságát. Kissinger Pekingben Henry Kissinger Nixon amerikai elnök nemzetbizton­sági tanácsadója szerdán megérkezett Pekingbe, hogy három hónappal első titkos látogatása után kínai tárgya­lópartnereivel. elsősorban Csou En-laj kormányfővel végleges időpontot tűzzenek ki az elnök pekingi látogatá­sa számára és megbeszélje annak konkrét körülményeit. Az „AIR Force 2” a Kis- singert és kilencfőnyi cso­portját. valamint a technikái személyzetet szállító Boeing . 707-es különgép érkezését a nemzetközi sajtó Pekingben akkreditált tudósítói a repü­lőtér erkélyéről figyelhették. A különgép azonban nem ka­nyarodott be a főépület elé. ahol egy hatalmas szalag- felirat annak szükségességét hangoztatja, hogy „még szé­lesebb nemzetközi egyesült frontot kell teremteni az amerikai imperializmus és láncos kutyái elleni küzde­lemre”. hanem az egyik mellék kifutópályán állt meg, a főépülettől kb. egy kilométerre. A gép körül mintegy száz ember gyűlt össze, majd pár perc múlva a gépkocsioszlop megindult a város felé. Nem lehetett megállapíta­ni, ki fogadta az amerikai vendéget, de a megfigyelők emlékeztetnek arra. hogy a Kissinger előző titkos pekin­gi- látogatása idején készült egyik repülőtéri felvétel az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadót Je Csien-jingnek, a KKP KB Politikai Bizott­ság tagjának társaságában ábrázolta. Je Csien-ling egyike annak a hét politikai bizottsági tagnak, aki az utóbbi hetekben is gyakran mutatkozott a nyilvánosság előtt. A Kissingert és kíséretét szállító gépkocsioszlop 40 perc alatt tette meg a repü­lőtértől a kormányszállodáig vezető 38 kilométeres utat. Arafat Moszkvába utazott A szovjet afro-ázsiai szolidaritási bizottság meg­hívására szerdán megérkezett Moszkvába a palesztin fetoza- badítási szervezet küldöttsége Jasszer Arafat, a szervezet KB-eühöke vezetésével. A küldöttséghez tartozik Kha- led El-Fahum, a palesztínai nemzeti tanács elnöke, vala­mint az ellenállási mozgalom több más vezetője. Brezsnyev franciaországi programja Párizs (MTI): Szerdán este Párizsban nyilvánosságra hozták Leo- nyid Brezsnyev franciaorszá­gi látogatásának hivatalos programját. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, október 25-én, hétfőn délután 14,30 órakor érkezik repülőgépen az Orly repülőtérre. Rövid­del megérkezése után az Elysée-palotában felkeresi Pompidou elnököt, s négy- szemközti megbeszélést foly­tat vele. Kedden délelőtt az SZKP KB főtitkára látogatást tesz a párizsi városházán, majd délután újabb négyszem­közti megbeszélést tart Pom­pidou elnökkel. Szerdán — október 27-én — az Elysée-palotában szé­lesebb körű megbeszélésre kerül sor, amelyen részt vesz majd Chaban Delmas mi­niszterelnök, Schumann kül­ügyminiszter, valamint a Leonyid Brezsnyev kíséreté­ben Párizsba érkező Kirillin miniszterelnök-helyettes és Gromiko külügyminiszter is. Csütörtökön — október 28- án — Leonyid Brezsnyev Marseille-be és környékére látogat el, pénteken pedig a Renault-művek központi tizemét tekinti meg. Szombaton — október 30- án — délelőtt újabb, széle­sebb körű megbeszéléssel zá­rul a látogatási program; Brezsnyev és kísérete délben indul vissza repülőgépen Moszkvába. Tito Kairóban Kairó (MTI): Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök szerdán délután Uj-Delhiből jövet rövid látogatásra Kairóba érkezett, ahol Anvar Sza- dattal, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökével meg­beszélést folytat a közel- keleti válságról és a jugo­szláv—egyiptomi kapcsolatok fejlesztéséről. Tito elnököt a kairói re­pülőtéren Anvar Szadat köz- társasági elnök a legmaga­sabb rangú egyiptomi hiva­talos személyiségek csoport­jával fogadta. Tito elnöknek ez már ti­zenkilencedik kairói látoga­tása és második találkozása Szadat elnökkel. A két államelnök tárgya­lásai még szerdán délután megkezdődtek. Tanzánia—Uganda hafárincidens Az ugandai légierő sugár- hajtású gépei szerdán megtá­madták és teljesen elpusztí­tották a tanzániai hadsereg egyik határ menti táborát — közölte az ugandai elnök szóvivője, A szóvivő kijelentette, hogy a támadást az ugandai kato­naság védelmében intézték, mert a tanzániai táborból ne­héztüzérséggel és légelhárító ágyúkkal lőttek ugandai te­rületet. Cáfolta azokat a tan­zániai jelentéseket, melyek szerint a kedd reggel kezdő­dött határincidenseket Ugan­da provokálta. Átadta megbízólevelét Jemen új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán fogadta Ah­med Saleh al-Shair rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetet, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Hollai Imre külügyminiszter-he­lyettes, Pesti Endre vezérőr­nagy, és Csaba Ferenc, a Külügyminisztérium proto­kollosztályának helyettes ve­zetője. A. S. al-Shair nagykövet megbízólevelének átadása­kor beszédet mondott, amelyre Losonczi Pál vála­szolt. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséreté­ben megjelent Abdul-Aziz Ali al-Queeti nagykövetségi másodtitkárt Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Andrzej Zbych: ­Khs$ kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 53. Kiáltását magába fojtotta, aztán látta, hogy az egyik SS-katona Ringhez fut, je­lent és a hátsó épületbe ve­zető ajtó irányába mutat. Nem hallotta, mit beszélnek, de érezte, hogy a katona meg­látta. Úgy gondolta, hogy a leg­biztonságosabb talán a park­ban lesz, kifutott a házból, hal­lotta, hogy Ring rákiált és látta felemelt pisztolyát. Fu­tott, menekült, már csak né­hány lépés választotta el az erdő sűrűségű parktól, de nem érte el; ütést érzett, nem fájt, egyáltalán nem fájt, aztán elvágódott. Alig­hanem az mentette meg. hogy elvesztette eszméletét, mert Ring már nem ellen­őrizte, hogy életben maradt-e. Biztos keze volt, sohasem kétkedett lövéseiben, erre Marta még azokból az idők­ből emlékezett, amikor a gróf vadászatokat tartott. Amikor magához tért, már csend volt, de félt vissza­menni a várba, és idejött. Hátul a kertben volt egy el­hagyott házikó, valamikor a kertész lakott benne. Inge odavitte Martát, és megeskü­dött, hogy senkinek, sem Ber­tának, sem Scheijknek, sem Anna Mariának nem szól ró­la. Pokrócokat csent ki a házból és ennivalót készített Martának; majd gondosan bekötözte. Értett hozzá, mert a BDM-ben szanitéctanfolya- mot végzett. Már jócskán beesteledett, a kövezeten ismét ágyúk dü­börögtek, tehergépkocsik haj­tottak, s rajtuk katonák énekeltek. Inge az ablaknál állt, kémlelt kifelé az elsöté­títő függöny hasadékán. Igyekezett semmire sem gon­dolni. — Gyere el onnan — hal­lotta Schenk hangját. —Teg­nap fegyvert találtak Pozne- réknál. Most házról házra járnak. — Csak jöjjenek — mond­ta a lány. Félelmük és nyug­talanságuk csak gyűlöletet keltett benne. Hát csak jöj­jenek végre és legyen vége mindennek. Anna Maria Elken állt mö­götte. Inge a vállán érezte ke­zét. Hirtelen megrázkódott. — Csönd, uralkodj maga­don. — Anna Maria halkja szólt, de eréllyel. — Felnőtt lány vagy. Mennyire gyűlölte most őket! Schenket, Anna Ma­riát, Bertát és nagybátyját, aki menekülés közben Mar­tára lőtt. Elfordult az ablak­tól, a sűrűsödő homályban egyre fehérebbnek látta ar­cukat. — Minden német olyan gyáva, mint ti? — kérdezte nyugodt hangon. — Remé­lem, nem. — Hisztizel — Anna Ma­ria arcán mosolynak szánt grimasz jelent meg. — Túl akarja élni. Ennyi az egész... — Túlélni! Túlélni, ha fé­lelmetekbe bele nem haltok. Hiszen maga is szüntelenül reszket, hogy valaki felis­meri. Hamburgi ápolónő! — A papírjaim rendben vannak — jelentette ki Anna Maria. — Igen, természetesen, rendben vannak! Mindnyá­jan a legnagyobb rendben vannak... — Még szeretett volna hozzátenni valamit, de ebben a pillanatban kopo­gást hallottak az ajtón. Nem erőszakos zörgetés, inkább szerény, sőt bátortalan, halk kopogás volt, de mégis meg­dermedtek, biztosak voltak benne, hogy eljött a legrosz- szabb... — Nyissa ki, Schenk úr — szólalt meg végül Anna Ma­ria. — Miért éppen én? Jobb, ha nő... Inge megvetően végigné­zett rajtuk és kiment az elő­szobába. A másodpercek ólomlábakon vánszorogtak, végre német beszélgetést hol- lottak, majd Inge karjába kapaszkodva, fiatal, borostás arcú férfi jelent meg, tépett, szakadt, sáros ruhában. Meg­könnyebbülten lélegeztek fel; ez az ember, bárki legyen is, nem látszott veszélyesnek. De aztán azonnal megértették, hogy mégis veszélyes. Nagy nehezen kiegyenesedett, majd maga elé lökte karját. — Heil Hitler! — mondta. Hallgattak. Három nappal ezelőtt még mindnyájan ugyanezzel a gépies mozdu­lattal válaszoltak volna. — Mit akar? — kérdezte Schenk, mihelyt érezte, hogy már meg tud szólalni. — Megláttam a címtáblát: Gustav Ring — felelte a fér­fi. — Erőm egyszeriben el­hagyott, nem tudtam tovább­menni. Ma kedd van? — Csütörtök — válaszolta Inge, s közben figyelmesen fürkészte. Az arcában volt valami bizalomkeltő. Az ju­tott eszébe, hogy ez a férfi aligha gyáva nyúl. — Már összekeveredtem az idővel is — folytatta. — Ha ma csütörtök van, akkor már tíz napja, és mindig csak éj­jel, mint a tolvaj, saját ha­zámban... — Ki maga? — Schenk most már támadott. A férfi végignézett rajta és Schenk önkéntelenül is hát­rább lépett. — Hogy ki vagyok? — is­mételte meg a kérdést. — Ha az oroszok elfognának, nem tennének fel ilyen kérdést. Régóta itt vannak már az oroszok? — Itt lengyelek vannak. És olyanok után vizslatnak, mint maga is. Még bajt hoz erre a gyerekre. — Schenk rámutatott Ingére. — Miattam ne aggódjék! — kiáltotta a lány. A férfi közelebb lépett Schenkhez. — És te ki vagy? Tulaj­donképpen hogy hívnak? — Parancsok kiadásához és tö­mör válaszok fogadásához szokott hangon, a parancsnok hangján szólt. Schenk reflexszerűen ki­húzta magát. Tudja, hogyan kell beszél­ni az ilyenekkel — gondolta Inge. — Schenk. Wilhelm Schenk. — Kínai vagy? — Nem. Német vagyok. — Akkor, hadd lám, milyen a német köszöntés. Mutasd! — A felemelt hang már csak­nem a kiáltás határát súrol­ta. Schenk összecsapta bokáját és elkiáltotta magát: — Heil Hitler! — Most már egészen más embernek látszott. Ez mindig hatott. Berta is meg­hatódott; széket tolva közel a férfihoz és közölte, hogy azonnal hoz valami enniva­lót. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom