Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

1971. október 17. KFT FT MA(7YAROT?'57ÄO — VASÓRNáPT MELTFKT FT 9. oldal Nyíregyháza művelődéséért Rongyosszívűek Sipkay Barna kéziratban maradt regénye ÉVEK ÓTA SOK BÍRÁ­LAT ÉRI a megyeszékhely- kulturális életét. A több mint hetvenezer lakosú város mű­velődéséért felelősséget érző emberek pezsgőbb, változa­tosabb és állandóbb műve­lődési porgramokat szeretné­nek. A városi címhez és élet­formához illő igényesebb, korszerűbb kulturális életet. Differenciált, sokféle érdek­lődést kielégítő, a munkahe­lyeken is könnyebben elér­hető önművelési alkalmakat várnak. Szívesen vennének természetesen olyan látvá­nyosabb rendezvényeket is. mint a már meghonosodott Nyírségi Ősz. vagy a nyír­egyházi művészeti hetek, me­lyek finomítása, lobban a táj arculatához igazított, von­zóbb programja még sok munkát ad a népművelők­nek. az irányító szerveknek. Hajlamos a nyíregyházi em­ber ilyenkor hasonlítgatni a patinásabb. nagyobb kultu­rális lehetőségekkel rendel­kező városokat emlegetni. De amennyire helyénvaló Nyír­egyházát összehasonlítani más városokkal. legalább annyira szükséges elvégezni az összevetést: önmagával, a saját adottságaival. Ez a jás­zán értékelés miatt elenged­hetetlen. Hangsúlyozzuk: nem va­gyunk és nem is lehetünk elégedettek a megyeszékhely kulturális életének intenzitá­sával. de hiba lenne kiseb­bíteni is az eredményeket, még inkább a közeli években várható fejlődést. Melyek ezek? Jövőre egv városi kiállítóteremmel gaz­dagodunk. ahol letéti könyv­tár és folyóirat-hírlap olva­só is rendelkezésre áll majd. Három-négy év alatt a vá­rosban a következő nagyobb művelődési létesítmények kezdik meg munkájukat: az északi lakónegyedben klub­könyvtár és mozi. a város- központban a megyei könyv­tár és a megyei művelődési központ, az MHSZ székházá­ban ifjúsági ház. Megfelelő helyre költözik a múzeum, létrejön a sóstói skanzen. Ké­sőbbi évszámmal, de belátha­tó időn belül hozzálátnak a bécsi Stadthalle mintájára — kicsinyített változatban — kör alakú városi sportcsarnok építéséhez, ahol kétezer néző élvezheti a sport- és kulturá­lis rendezvényeket. Az imén- tiekkel azt is megmondtuk hogy a sokéves kényszer­helyzet. a városi ranghoz méltatlan művelődési intéz­ményhálózat a következő években újjászületik, végre a sok félbemaradt kezdeménye­zés. erőlködés után Nyíregy­házán is kialakulhat egv ele­ven. a mai ember igényeihez kapcsolódó kulturális élet. Tegyük hozzá, ez még a jö­vő. bár a közeli jövő. MI A HELYZET JELEN­LEG? A megyeszékhely mű­velődési életének minőségét dinamikáját nem csak a le­brummogását, a hóláncok fe­szülő percegését is hallották. Nyolc, katonákkal zsúfolt nyitott teherautó húzott el a sor mellett. Megviselt, a hi­degtől, a sok-sok ezer kilo­métert legyűrő harcoktól, menetelésektől, nélkülözések­től feketére cserzett, baráz­dált arcok, rojtos, rongyos elvékonyult földszin köpe­nyek, s legtöbbjük tudatában az örökre elveszett otthon, megnyomorult vagy elpusz­tult szereitek, s az örökös már-már közönybe fulladt készenlét a megmásithatat- lanra, a halálra. Sokan le­hunyt szemmel bóbiskoltak, mások meg mintha sehova sem néztek volna, látszólaF nemhogy az út szélén 'esz teglő sorról, de egymásról S' vettek tudomást. És mégis, alig értek a so: mellé, a harmadik teherau­tón egyik katona lenyúlt a pad alá, zsákot húzott elő kibontotta, belenyúlt, s egy egész kenyeret hajított a sorba. Szinte ugyanebben a pillanatban az első az ötödi' és hatodik autóról is kényé rek repültek a sorba, s pere után, akárhogy kiabáltak az hetetlen tárgyi feltételek, a szó igazi értelmében várossá válással járó épületgondok szabták és szabják meg. So­kat vitatott — és joggal ki­fogásolt — problémája Nyír­egyházának. hogy jószerével nincs gazdája a művelődés­nek. Persze ez így túl leegy­szerűsített. hisz gazda van. sőt sok is a gazda. A megyei és városi tanácsi művelődési szervek, a különféle népmű­velési intézmények, stb. Mé­gis a va’ó-ágos gazdát sokáig kellene • íresni. Nem arról van szó. hogy nem tett meg minden érdekelt megyei és városi kulturális szerv, in­tézmény sok tőle telhetőt. A baj onnan ered. hogy a mai napig nem létezett egv ki­fejezetten városi művelődési központ, egy koordináló, szer­vező. módszertani és rendez­vényfelelős szerv, amely ösz- szefogta volna a kulturális élet irányítását, vállalta vol­na az üzemek, a külterületek, a munkahelyek kulturális szolgáltatá~ait. finanszíroz­ta volna a különféle műve­lődési rendezvényeket. Eleve szervezetileg nem volt erre lehetőség. A városi tanács művelődési osztálya nem bir­kózhatott meg ezzel a fel­adattal. nem is ez a fő hiva­tása. A megyei művelődési központ szélesebb területen fejti ki módszertani tevé­kenységét. nem koncentrál­hat csak a városra. Ezért ap- rózódtak el olykor az egyes kulturális erőfeszítések. A több éves sürgető követel­mény ellenére a mai nanig várat magára a városban lé­vő művelődési intézmények egyesítése, a több mint öt­ven művelődési terem be­kapcsolása a város vérkerin­gésébe. Eddig az évek. sőt két év­tized óta folyton visszatérő, igen szorító problémáról szól­tunk. Azért tettük, hogy ér­zékeltessük. mit jelent a zsákutcából való kijutás út­ján a városi párt- és taná­csi. társadalmi szervek dön­Nyíregyháza híres szülötté­nek. Krúdy Gyulának művei­ből Huszárik Zoltán rendezé­sében készült el a Szindbád című film, amelynek ősbe­mutatóját — a műsorfüze­tekben szereplő programtól eltérően — a nyíregyházi Krúdy moziban tartják októ­ber 20-án. A film csak jóval később kerül forgalomba. Nyíregy­házán is csupán egy előadást tartanak ezen a napon. A moziüzemi vállalat, a városi tanács és a Krúdy nevét vi­selő intézmények rendezik őrök, a másodikról és hete­dikről szintén. Soha nem lehetett megál­lapítani, hogy tulajdonkép­pen hány kenyeret is dobtak le, azt sem, hogy milyen mi­nőségű kenyér volt, azt sem, hogy száraz volt-e vagy pu­ha még, semmit, egyetlen morzsáját nem lehetett fel­lelni a kenyereknek már né­hány perccel később, pedig a háromezer ember közül sen­ki egy falatot le nem nyelt belőle. Nem nyelhetett le. A sor, mint egy lomhán nyújtózó kígyó, ha parázs­végű bottal érintik, pattogó gyűrűket vetett, örjöngő gyor­sasággal h’i »vkolódó testté változott. Valaki elkapta a kenyeret, beleharapott, s az imént még vánszorogni is alig képes társai most meg­elevenedett Siva szobrok, sok-sok kézzel és gyors, biz­tos fogással ragadták meg, lábát karját, vállát, mar­kolták torkát, feszítették hát •a homlokát, hogv aztán lenr a földön fogával együtt tép- 'ék ki szájából a falatot Eleinte a kenyérért. majd maroknyi tépésekért, foszlá tése. amely szerint rövide­sen önálló városi művelődé i központ kezdi meg munká­ját. Három éve hozott hatá­rozatot a megyei pártbizott­ság arra. hogy meg kell ol­dani a nyíregyházi népműve­lési munka koordinálását. Sajnos a különféle objektív és szubjektív tényezők miatt ez ideig nem sikerült meg­valósítani az aktívabb kultu­rális nevelést. tudatformá­lást. ízlést, és gondolkodást fejlesztő feladatot. A megyei és városi párt- és művelő­dési szervek nagy türelmet és tapintatot tanúsították, igyekeztek rádöbbenteni a városban dolgozó népműve­lőket. hogy az együttes mun­ka hozhat csak eredménye­ket. Valójában ennek az előké­szítésére alakul meg jövő év januárjától a városi művelő­dési központ. Maaia akar lenni, később gazdája a vá­ros művelődésének. Nem a hatáskör és terület nélküli „hivatal” szerepét kívánia betölteni, nem óhajtja magá­hoz csábítani a népművelő­ket. elvonni őket más műve­lődési intézményektől. Ez a szerv lesz az. amelyhez az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek fordulhatnak kulturá­lis szolgáltatásért, kérhetnek nívós művészi műsort a kul­turális alap fejében, ök lesz­nek a gazdái a jövőben a nyíregyházi kulturális ren­dezvényeknek. központi jegyelosztásról gondolkod­nak. szerveznek, finanszíroz­nak, koordinálnak. AZ EREDMÉNYES MUN­KÁLKODÁS UTÁN már vissza lehet térni érdemben az 1968-as megyei pártbi­zottsági határozatra, a gazda felelősségével megvizsgálni a megtett utat. És a gazda igényesség ével. egészséges töretlenségével dolgozni azon. hogy a kultúrában is minél előbb felzárkózzon a legna­gyobb nyírségi város az or­szág más centrumaihoz. az ősbemutatót. amelyre meghívták az író leányá* Krúdy Zsuzsát, valamint f film rendezőjét, Sára Sándr operatőrt és a főszereplők' köztük Ruttkai Évát. Latinc vits Zoltánt és Dayka Ma: gitot Ez a rendezvény egy rés-' a Krúdyra való emlékezi-' nek. A filmbemutató előtt Vöröshadsereg útja elején lé­vő szülőházánál tartana' megemlékezést és koszorú helyeznek el az író emlék tábláján. nyokért, később morzsákért, aztán végül már csak felte­vésekért folyt a harc. Ekkor már nem is az éhség volt a döntő, sőt, szinte szerepet sem játszott többé. Az indulat, mely a ruhát leszaggató, foj­togató, hajat marokszám ki­tépő ujjakat, a gégeporcot, állkapcsot összetörő öklöket s a bordát, gyomrot, szájat taposó lábakat irányította, e néhány szóban foglalható össze: „Ha én sem, te sem!” — bár senki ki nem mondta, talán nem is gondolt rá. Az őrök lecsatolt derékszí­jukkal és puskatussal igye­keztek megfékezni a tébolyult gomolygást, és mikor nem sikerült, a fegyverükhöz nyúltak. Ez azonnal hatott, bár csak a levegőbe lőttek. A kusza zűrzavar álombéli gyorsasággal, szinte hihetet­lenül, mint a vaspor a mág­nes hatására, ismét ötös so­rokká rendeződött. Aztán kiáltás harsant, s a sor leszegett „ jjel, lassan ’ánszorogva megindult a zerpentin fele. Már nem voltak háromez en, talán ha tizenöt őr kí­sérte őket, de lehet, hogy csak tizenkettő. Vánszorogtak. Néhány héttel ezelőtt fel­keresték a városi tanács egyik közművelődési mun­katársát és átadtak neki egy bordó, félvászon köt-é ű köny­vet. A családi nagytakarítás közben ta’álták ezt a belül teljes egészében kéziratos kötetet, amely minden bi­zonnyal a nyomda egyik ré­gi dolgozója révén kerülhe­tett a család könyvtárába. Ez a mintegy 380 kézzel írott lapot tartalmazó könyv Sipkay Barnának minden va­lószínű-ég szerint el'ő regé­nyét tartalmazza. Az írás. a beosztás meglehetősen „könyvszerű”, a fejezetek min­dig külön oldalon kezdőd­nek. a kiállítás eléggé gon­dos. rendes. A belső címlap: kissé na- turalisztikusan rajzolt, árnyé­kolt. elmosódott betűkkel kezdődik. RONGYOSSZI- VÜEK — regény. Irta Sipkay Barna. Nyíregyháza. 1946. no­vember 30-án. Kézirat. Né­hány üres lap után egv al­om: Bomló sugarak. (Ez a cím arra enged következtet­ni, hogy Sipkay talán több­részes regényre gondolt, s a főcím csak összefoglalta vol­na a részeket, amelyek kö­zül az első lehetett az itt lévő kötet.) A regény alapjában véve önéletrajzi írás. Afféle nap­ló a háborús időkből. Első személyben írja le egy felsős gimnazista diák töprengé­seit. testi és lelki hányatta­tásait: a csak néhány hónap­pal előbb történt eseménye­ket. A kézirat utolsó előtti lapján ezeket olvashatjuk: „Diák! Ne sírj. Ne sírj. te szegény, tanácstalan, akarat­lan lélek. A sors horgas ujja megpergette a kockát, s most a kockával együtt kell fo­rogni. Nem szabad tétovázni, mert sebesen forog a kocka, és könnyen lerepül róla a lélek... Forogj a kockával. Lecsen- desül az egyszer. Meglásd, fogtok ti még találkozni és jobban fogsz akkor sírni még. mint most. De elmúlik az a vihar is. és kiderül az ég. De most még zúgva böm­böl a vihar. Diák. ragadd meg a pörgő kockát, ne gon­dolkozz rajta!” • A horgas ujjú sors kissé ro­mantikus képe ma talán meglepő, de a háború vérzi­vataros hónapjaiból csak alig magához tért fia­talember stílusában, ak­kor, ez nem lehe- „ett idegen elem. Hisz oly úhetetlen dolgok, megdöb- jentő fordulatok történtek /ele, hogy a romantika iro­dalmi túlzásai sem hangzót­ok ebben az időben lehetet­tnek. Sipkay Barna — az Irodai­ra Lexikon szerint — 1927. úiius 10-én született Nyír­egyházán. A Kossuth gimná­zium diákjaként járt V. osz­tályba az 1942—43. tanévben. Ez az év sem volt már sza­bályos. Októberben hadikór­háznak vették igénybe az is­kola épületét, s a diákok a Bethlen utcai polgári iskolá­ban tanultak délutánonként A VI. osztály hasonló körül­mények között indult 43 őszén. 1944-ben tavasszal már korán befejezték a ta­nítást a mindjobban meg­erősödő bombázások miatt, a megnövekedett német befo­lyás is akadályozta a rend­szeres tanítást az ország március 19-i megszállása után. így került sor a fiúk munkatáborba szervezésére: a nyíregyházi diákok nagy része 1944 nyarán Sárospa­tak környékére került és ott egy repülőtér talaj-előkészítő kubikosmunkáját végezték katonai szervezeti formák között A regény ennek az 1944- beli nyárnak, korai ősznek a történetét mondja el napló­szerű feljegyzésben, elsősze- mélyű előadásban. A közép­pontban egy diákszerelem kibontakozása áll: ezzel kap­csolatosak az összes élmé­nyek ehhez viszonyítva is­merjük mes a Diák (akit Pi- tyinek becéznek a családban' ‘létének minden apróbb-na- gyobb mozzanatát. Sok ön­életrajzi utalás található a kötetben, de lépten-nyomon észrevehetjük, hogy meg­annyi eltérő adat. vonás is szerepel a leírásokban. Va­gyis nem egyszerű napló lett belőle, hanem regénykísérlet, hiszen a valóságos szemé­lyek átalakítva. regénybeli szereplőkké válnak: az a környezet is. amelyikben a Diák él. az a baráti kör is. amelyikkel a munkatábor nehézségeit együtt szenvedi, szórakozásait végigkurjon­gatja. Nem téveszthet meg bennünket ebben a regény- vállalkozá' ban az olvan sze­mélyeskedő kitétel sem. sű­rű gondolatjelek között el­helyezve. mint az itt követ­kező gondolatsor, amelyet éppen egy ilyen munkatábo­ri hétvége mulatozása után iktatott be Sipkay. „Akik itt szerepeltek, az eset alakjai, megszenvedtek már érte. Az egyikük hősi halált halt, a másik horszú fogságban szenved, a harma­dikat is elsöpörte a háború vihara... Csendes és meg­tört férfiakként járkálunk már a világban. Hol van a régi kedvünk? Letörhetetlen élniakarásunk? Talán ott sír valahol a pataki repülőtér begyepesedett földje felett." 1946-ban tekint vissza a két év előtti időkre a 19 éves Sipkay. gimnáziumi tanul­mányai befejeztekor. Ebben a korban minden felserdült fiatalban összegyűl egy cso­mó világfájdalom, de Sipkay diáktársainál ez nemcsak serdülési „melléktermék”, hanem nagyon valóságos fáj­dalmak és megbántások kö­vetkezménye. A bombáizások félelme, az ide-oda utazga­tás. a front előli menekülés, a munkatáborban a vesztét érző fasiszták kapkodó ke­gyetlenkedése. az uralomra került Szálasi-hordák nem­zetpusztítása még nagyon élénken emlékezetében él a 19 éves fiúnak. „Hol vannak a vágyak? Hol vannak a naív. idealista terveid? Miért volt akkori nagy utad. bol­dog rajongásod? — Faarcú, kőszívű ember lett belőled... Megtört a világ, miben any- nyira bíztál... És elso­dort." Pedig ez az ember, ez a Pityi nevű diák ténylege­sen tele volt mindig reális és szép tervekkel. Hiszen pon­tosan megfogalmazta ter­veit: „Ha majd 3—4 év múlva beérkezett férfi leszek és es­ténként megyek haza meleg otthonomba, és várni fog rám a kicsi feleség, talán egy kis pulyával a karján... Be­kapcsolom a rádiót, a fal te­li képekkel, nagy könyvszek­rény. .. Óh. de kár. hogy nem vagyok már húszéves leg­alább. de bár huszonkettő volnék! Biztosan elvégzem magánúton a jogot és köz­ben megnősülök...” (Szinte hihetetlen, hogy az érettségi idején írt sorok mennyire megjósolták a to­vábbi életet: mert valóban el is kezdte a jogot Sipkay, de aztán az anyagi okok itt­honi állásba kényszerítették. Szerencsésebben váltak be házassági tervei...) De nemcsak ilyen hangula­ti, naplóba való elemek talál­hatók a kéziratban. A kötet első háromnegyed részében a fejezetek váltakozó színhe­lyen játszódnak. Az első sze­mélyben írt, lírai vallomá­sok. afféle naplójegyzetek adják a páros számozású fe­jezeteket. a páratlan sorszá­mú fejezetek viszont a front­katonák életébe adnak bepil­lantást. Mivel ez a párhuzamos cselekményfuttatás a XXII. fejezetig tart és a két cse­lekményszálnak csak igen la­za kapcsolata van. tovább erősödhet az a feltevésünk, hogy nagyobb kompozíció el­ső részével találkozunk itt. Bár azt is láthatjuk, hogv a háborús jelenetek főszereplő­je. Mokány Jani (közvetlen szomszédja Pityiéknek. ugyanazon az udvaron lak­nak): a XXI. fejezetben el­esik a háborúban, két feje­zettel később már az ottho­niak is tudnak a Jani halá­láról és a hátralévő 60—70 oldalon ez a cselekményfonal nem is húzódik tovább. (Ak­kor sem csodálkozhatnánk, ha a 19 éves regényíró szer­kesztési nehézségeivel talál­koznánk itt. mivel még nem tudja annyira összefogni mondanivalóját, szereplőit.) Mi az mégis, amire erő­sen fel kell figyelnünk? Em­lítettük már. hogy milyen ügyesen tud atmoszférát kel-* teni: a családi kör leírásá­ban. a környezet bemutatá­sában — jóllehet egyáltalá­ban nem egyszerűen. köz­vetlen azonosítással írja le saját családját, környezetét. Irodalmi eszközökkel emeli ki a fontosabbnak tartott ala­kokat. akikkel írói szándékai vannak. És folytatnunk kell az elismerést a háborús feje­zetek leírásának elemzése­kor. Az atmoszférakeltő erő Sipkay írói művészetének mindig legnagyobb erénye (gondoljunk a Pocsolya. a Gesztenyék, az Augusztus a kisvárosban. Valaki a köd­ben. stb. cselekményére.) Szinte hihetetlen, hogy a 18—19 éves fiú. aki mégis­csak gyerekkorban élte át a háború tárgyalt időszakát, olyan finom elemzéssel, mű­vészi elvonással képes be­mutatni a frontkatonák ne­hézségeit. egy-egy roham kí­nos-keserves lélekrajzát, ma­gának a német megszállás­nak a borzalmát, a csoda- fegyverekben bízó németba­rátokkal szembeni megvetést, azt a gondolatot. amelyet már Móricz is kifejezett a Szegény emberekben, 1916- ban. hogy t. i. nem az egy­szerű emberek kívánják és csinálják a háborút, ők csak áldozatok ebben a nagy ka­taklizmában: ezért rongyos­szívűek. Különösen a frontjelene­tekben érdekes a lélekraiz, ahogy a katonák kettős életé­ről beszél. Egy ténylegesen szolgáló, fegyvert fogó. ázó- fázó életet mutat be. a min­dennap valóságát, s mellette az emlékező. folyamatosan vissza-hazagondoló, töpren­gő ember életét, gondolko­dását. „Mije van egy katonának ebben a vad háborúban? Az emlékei. Előbb csak néha- néha gondol vissza, megvillan előtte az otthon, az anyja, a kedves, a város, a jólét... S aztán átváltozik, átformáló­dik nyűtt testté, egy lélegző, kínlódó múlttá...” Az 1944 áprilisában induló regény végén az év novem­beréig jutunk el. Pityi, a diák felkerül egy zsúfolt vonat­ra és Budapestre keveredik, ott is hontalanul ténfergő emberekkel találkozik. de mindig visszagondol elha­gyott házukra, Zemplénbe került kedvesére, akit talán, remélhetőleg, majd. egyszer, még feltalál és el is vehet feleségük.. Az utolsó lapon ezt olvas­hatjuk: „Utószó mindazok­nak. akik meg tudnak bocsá­tani a szereplőknek, akik ha­tározatlan kis porszemként lebegtek az Élet éterében. És végül nekem is. aki mikrosz­kópot állítottam a porszemek fölé, hogy láthatóvá nagyít­sam fel jelentéktelen életü­ket. — Sorsuknak fonala nem szakad meg. Csak az író fáradt kezében remeg a toll, mert nagyon frissek és na­gyon égetők még sebei. Ezért, hogy pihenjen, letesd a tol­lat.” Alighanem folytatni akar­ta. 1946 után villany telepi tisztviselőség következett a jogászkodás és művészeti fő­iskola helyett, majd az újság szerkesztősége — kisebb-na- gyobb itthoni siker után a színház, a rádió, a tévé nyil­vánossága, a kötetek egymás után jelentek meg. eljött a József Attila-díj és a SZOT- díj is. kormánykitüntetéssel együtt. Nyomtatásban alig ismétlődött meg a háború, a felszabadulás élménye —leg­feljebb áttételesen. idegen cselekménybe ágyazva. Maga ez a kézirat is két évtizede lappangott. Vagy mégis el­készült a folytatás, csak még annak megkerülésére is vár­nunk kell talán...? Margócsy József Páll Géza Ősbemutató a megyeszékhelyen Megemlékezés Krúdy Gyuláról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom