Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-16 / 244. szám
tm. október Í8. KELET-MAGYARORSZAÖ s. ofdaf A mérce: a vásárló elégedetíség'e A falusi ellátás árnyoldalairól Árvíz áfán 17 hónappal A Szamosköz második vonala Ismét otthont teremteni a kultúrának A fogyasztó, a vevő nem elvi viták során dönti el. hogy egy-egy üzlet, vagy kereskedelmi szolgáltatás jó vagy rossz. A pult két oldalán folyó párbeszéd vagy vita. a szatyor tartalma dönt. De hogyan? Igény és lehetőség Még a városokban sem felhőtlen a háziasszony és a vevő élete. Még kevésbé az falun. Minél messzebb megyünk egy-egy iárási székhelytől. nagyobb településtől, annál furcsább dolgok fordulnak elő. Mert ml más. mint furcsaság az. hogy például Botpaládon a tanév kezdetén a boltban nem volt iskolafüzet? De ugyanakkor hiányzott a kaparóborotva, a borotvaecset is. Nos. ott. ahol a szolgáltatás sem tartozik az izmos ágazatokhoz, ezek a cikkek ugyancsak szükségesek. A Kölesei ÁFÉSZ küldöttgyűlésén Széles Zoltán ezekhez még hozzátette a tejtermék és húsellátás problémáit, és így beszélt: Figyelemmel kell lenni a kereskedelmi egvség dolgozóinak az apróbb, fontos napi cikkek tartására, mert ezeken keresztül lehet mérni és nézni a szövetkezeti tagság és az ÁFÉSZ munkáját. Hogy ez mennyire igaz. arra egy másik példa. N.yírmi- hálydiban probléma volt a kenyérrel. Több esetben előfordult hogy a kiszállított mennyiség kevésnek bizonyult A községi tanács azonban hiába írt a Nyírbátori . ÁFÉSZ-nak. (ez ugyanis a gazda) még választ sem kapott a reklamációra. Terem község mellett. Sárgaházán a petróleum hiányzik a boltból. Nvírgelsén a húsellátás és a töltelékáru jelent gondot. „Modern” panasz az. amit Nyírgyulajban hallottunk: Csipkés Andrásnénak a Nyírbátorban vett hűtőszekrényt csak hosszas huzavona után szállították haza és mosógépigényét két hét alatt sem elégítették ki. Mint látható, az igény komoly és alapos minden esetben. A lehetőség azonban ezzel nincs összhangban. Egy iparterület gondjai Egy körút Záhony és Tu- zsér térségében arról győz meg. hogy ezen a vidéken sem megy minden rendben. A boltok elavultak, s amellett. hogy az állami kereskedelemnek is vannak itt érdekeltségei. a szövetkezetekre is nagy feladat hárul. Az „ÁFÉSZ-parlamenten” Ko- molay Sándor így fogalmazott: ......szükség van arra. hogy a mi szövetkezetünk is a bolthálózatával felzárkózzon az ipar színvonalára.” És ami az igazságot illeti, ezekben a korszerűtlen boltokban sem minden kapható. Jó ideig nem volt cukrászsütemény az olajkályhát vásárolni akarót más boltba küldték. A fejlesztés ütemével sem lehetnek az ebben a körzetben élők elégedettek. Tisza- bezdéden például már évek óta szó van egy presszó létesítéséről. A realitás: ma még a területet sem biztosították. Tiszaszentmártonban egy kis bolt építése húzódik már hosszú idő óta. Érdekes mindez különösen akkor, ha számba vesszük, hogy a Tu- zséri ÁFÉSZ kiskereskedelmi forgalma minden baj és gond ellenére az elmúlt néev év alatt több mint 43 százalékkal nőtt. Sajnos, ma az energiát itt a sok leltárhiány Tanácskozás a? iskolai könyvtárakról A közelmúltban 2 napos országos tanácskozás zajlott le a múzeális értékű iskolai könyvtárakról. A megbeszélésen megyei tanácsi vezetők megyei pártbizottságok kép viselői, továbbá szakszervezeti vezetők, iskolaigazgatók Iskolai könyvtárosok, válj mint a neveléstudomány különböző területeinek képvise lói vettek részt. Dr. Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár é* Múzeum igazgatója az MTI munkatársának elmondotta hogy a tanácskozás résztvevő' egyöntetűen úgy vélekedtek ■ a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani a pedagógiai értékű gyűjteményei létrehozására, s a már meglévők megőrzésére, illetve gyarapítására. Az ilyen jelleg; gyűjtemények ugyanis nemcsak nemzeti értéket képviselnek, hanem jelentős a sze repük a szocialista hazafi* ságra nevelésben is. Állás' foglaltak a résztvevők amellett, hogy elsősorban a pedagógusképző intézményekben célszerű és lehetséges a neveléstörténeti értékű gyűjtemények elhelyezése, mivel ezeket kitűnően hasznosíthatják a fiatal pedagógusok tör téneti szemléletének alakításánál, a korszerű pedagógiai módszerek megalapozásánál. Lényeges feladatként jelölték meg a gyűjtemények központi katalógusának ösz- szeállítását — ami nemcsak a nyilvántartás miatt szükséges, de a kutatás érdekeit is jól szolgálja. kivizsgálása köti le. ami egy Ricsit azt is bizonyítja, hogy sokan saját „ellátásukra” nagyobb gondot fordítanak, mint a közére. Mostoha táj Nem szívderítő az ellátás helyzete Nyírbéltek környékén sem. Ömbölyön arról panaszkodnak. hogy a szövetkezetnél kapható kenyér — amit a sütőipar szállít — sokszor fogyaszthatatlan. A maszek boltban mindig van Fecske cigaretta, a szövetkezetnél kifogy. Piricsén a kisvendéglő körül zajlottak heves viták, amelyek közegészség- ügyi hiányokat vetettek fel. A Szeszgyártanya környékén lakók hiába várták a megígért hagymát, nem kapták meg. Ugyanitt a telepes rádióval rendelkezők azon keseregnek és joggal. hogy nincs telep készülékükhöz. A Cifraszálláson lakók nem az árut hiányolják, hanem ami talán még ennél is fontosabb. a boltost, aki gyakran nem jelenik meg, hogy egyáltalán kinyisson. És ha járjuk a kis falvak kis boltjait, akkor lépten- nyomon szembekerülünk ilyen és hasonló gondokkal, így van ez Berkeszen. ahol a friss töltelékáru, a sajt. az igényesebb vevők számára kurrens áru hiányzik. Gond van sokfelé a kenyérrel, de akad bolt. ahol a rövidáru jelentkezik hiányként. Mindezek egymás mellé téve elég szomorú képet mutatnak. Van megoldás Az ellátás gondjai megye- szerte felmerültek a szövetkezetek küldöttgyűlésein. De ami ezzel egyenértékűen hasznos volt, a részvevők megoldásokat is javasoltak. Ezek között a legfontosabb, mindenütt szorosabb kapcsolatot kell teremteni a tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek között. Ez az áruellátáson sokat javíthat. főleg a hús. a zöldségfélék választéka bővíthető. De felhívták egyidejűleg a tanácsok figyelmét is arra. hogy egy-egy falu ellátásáért voltaképpen az önálló tanácsok felelősek. amelyeknek beszámoltatási joguk, intézkedési lehetőségük is van. Nem mellékes az sem. hog a falusi boltokba igazi ke rerkedők kerüljenek. aki' hivatásuknak tekintsék a vá ’asztékos árubeszerzést, a la kosság igényeinek felmérése És mindennek a koronája a kell hogy legyen, hogy a kö ■ égekben monopolhelyzete élvező szövetkezeti kereslte delem ne elégedjen meg el ért gazdasági eredményeivé' hanem munkája igazi mércé jének és ítéletének a lakos ság megelégedését tartsa. Annál is inkább, mert ez a lakosság, egyben az ÁFÉSZ- ek gazdája is. Bürget Lajos Nem megnyugtató a kép a Szamosközben, ha az oktatási, népművelési létesítmények talpra állását, a víz által romba döntött, megrongált művelődési épületek sorsát, jövőjét kutatjuk. Az árvíz több mint 100 millió forint értékű kárt okozott a művelődési létesítményekben. Többek között 42 iskolai tanterem és 11 művelődési ház építése vált szükségessé. Az elsőrendű lakásépítés és az ehhez kapcsolódó beruházások mellett érthetően a második vonalba kerültek az oktatási, népművelési létesítmények. De ez a második vonal elég nehezen, lassan kezd kibontakozni. A negyvenkét tanteremből mindössze négynek az alapozási munkáit kezdték meg a2 egyik községben. A hiányzó művelődési házak pedig papíron léteznek. 11 község gondja A legkritikusabb a helyzet a tizenegy községben, ahol sürgős építésre vár a művelődési ház. Ezeken a helyeken a járási hivatal művelődési osztálya az iskolai tantermeket jelölte ki ideiglenes művelődési otthonnak. Elsősorban a kisebb hallgatóságot érintő rendezvényfajtákat szorgalmazzák, ismeret- terjesztő előadásokat, filmvetítéseket, tanfolyamokat. A mindennapos népművelési munkák közben erősen foglalkoztatja a szamosközie- ket a következő évben, vagy években bizonyára felépülő művelődési házak sorsa. Milyen legyen? Alaposan megvizsgálják-e a tervezésnél a' települési viszonyokat? Több község egészül ki 3—4 tele püléssel. A nagyközséggé válás más követelményeket támaszt a művelődési létesítményekkel szemben. Másik égető gond — nemcsak a Szamosközben probléma — a szakképzett népművelők alkalmazása. öt-hat forintos óránkénti tiszteletdíjjal nem lehet megoldani nagyközségek művelődési státuszát, márpedig nincs pénzük az emelésre. Ezenkívül néhány nagyobb községben már most időszerű volna főhivatású népművelőt munkába állítani. Még inkább szükség lesz erre, ha elkészülnek az új művelődési házak. Különben üresen maradhatnak az épületek. A próbálkozással nincs baj. Az egyik nagyközségben oéldául közös kalapba rákiált a különféle, addig szétfolyó tiszteletdíjakat. Talál lak egy érdeklődő fiatalembert, aki vállalta a függetlenített népművelési munkát. Néhány hónap után azonban be kellett látniuk, hogy nem tudják „törvényesíteni” a munkaviszonyát. Függőben volt az SZTK, nyugdíj és más juttatás ügye, mivel a munkáltató szerepének vállalására még formailag sem akadt helyi szerv. Kényszerszünet után Azokon a helyeken sem zavartalan a helyzet, ahol nem dőlt össze a művelődési ház. Az anyagi támogatás igen változó, a tsz-ek gazdálkodásától függ. Ezért a művelődési intézmények tartalmi munkája, programja sem mindig kiegyensúlyozott. Különösen lehangoló a kép a járási székhelyen, ahol a járási művelődési központ árvíz utáni tatarozása, helyrehozása a nyár óta tart. Anyaghiány és egyéb problémák miatt még ma sem fejeződött be. A földszinten a nagyterem fűtése okozza a kiadós fejtörést, a 100 ezer forintos árvízi támogatásból nem futja a réginél egy korszerűbb és üzembiztos fűtési rendszer megépítésére. Az árvíz óta tartó kényszerszünet következtében becslések szerint 400 ezer forint bevételtől esett el a művelődési központ. A földszint a tatarozás összevisszaságával fogadja a látogatót, ott székel jelenleg is az OTP építési kölcsönöket intéző részlege. Az emeleten viszont túlzás nélkül mondhatjuk, európai színvonalú könyvtár áll az érdeklődők rendelkezésére. Itt nem tataroznak, bár a falakon, a parkettán még meglátszanak az árvíz nyomai. Csaknem 20 ezer kötet könyv található a felnőtt és az ifjúsági könyvtárban. Tágas olvasóterem, s ami a megye könyvtáraiban egyedüli: modem nyelvi és zened stúdió, 180 hanglemezzel. Kilen* cen hallgathatják egy időben a gombnyomásra megszólaló zenei vagy nyelvi lemezeket, magnóadásokat, irodalmi műsorokat, anélkül, hogy zavarnák egymást. Ezt még az árvíz előtt kapták, de nem volt idő, hogy birtokukba is vegyék az olvasók. Most ismerkednek vele, de elkelne a nagyobb propaganda. A könyvtárak szerepe Havonta 2300—2400 kötet könyvet kölcsönöznek a könyvtárban. A külön gyermekkönyvtárban a diákoknak foglalkozásokat is tartanak, azonban nagyon várják. hogy a szaktanárok szorgalmazzák. jobban ébresszenek kedvet a könyvtári böngészéshez. Elég végletes kép fogadja a látogatót a Szamosközben, ha a művelődési intézményeket keresi. A még csak papíron, — sőt még azon sem —• létező művelődési intézményektől a modem nyelvi stúdióig terjed a skála. A sok biztató mozzanat mellett jócskán vannak problémák is. Elsősorban a művelődési házzal nem rendelkező községek — nagyközségek *— érdemelnek nagyobb figyelmet, Ezeken a helyeken jóval a* árvíz előtti, — sőt az ötvenes években tapasztalt — szintre esett vissza a társas művelődés. A könyvtárak élték túl a legkisebb megrázkódtatással a bajt, s álltak talpra rövid idő alatt. Jó lenne.egy ideig a könyvtárakat tekinteni a művelődés centrumainak. p. a A BARÁTSÁG—II. OLAJVEZETÉK A TISZÄNÄL. A Barátság—II. olajvezeték építése jelentős állomáshoz érkezett. Leninváros közelében az építők elérték a Tiszát. A folyó bal partján földbe helyezik a szigetelt csővezetéket, a jobb parton hegesztik és ellenőrzik a csöveket, a Tiszában kotorják a medret az új csővezetéknek. (MTI fotó — Fényes Tamás felv. — KS) Matematikus teenagerek Világéletemben féltem a matematikától, s felnéztem azokra, akik értették ezt a számomra örökre rejtélyes tudományt. Móri Tamás — aki a matematikai olimpián győztes csapat tagja volt — észrevehette elfogódottságomat mert találkozásunk első percében megjegyezte. — Ner szeretem, ha úgy néznél rám, mint egy csodalényre . Semmi rendkívülit nem sikerült rajta felfedeznem- ha ját homlokba fésülve viselte, farmert és sárga puló vert hordott. Nem sokat kel lett biztatnom, a padban ké nyelmesen hátradőlve mesélte — Hetedikben még if' akartam lenni. Közben rajzoltam és verseket (-ogat tam. Az általánosban nerr érdekel- különösebben számtan Tipusfeladatok tö megét kellett megoldanunk igen igen untam. Gimnáziumban kezdtem megismerkedni a matematikával, s roppant élveztem. Ez a csemege! Ezért érdemes volt minden egyébről lemondanom. Abbahagytam a verselést, a rajzot. Belevetettem magam a matematikába. Számomra ez a klkapcsoló- 1ás. — Tehát döntöttél, male natikus leszel. — Igen Ma már nem tud- íám másképp elképzelni az Hetem. — Hogyan érzed magad limnazistaként? — Túl sokat követelnek az -mberíől. Ha mindent be ikarnék vágni, nap mint nap késő estig bújhatnám a könyveket í gyre nő az anyag, 'élő. hogy pár éven belül «áll a csőd Az osztályban, ahol beszél- ettünk, a csőd már minden- ■setre beállt. A szünet minden örömét élvezték a gyerekek, alig győztük a fejünket kapkodni a repülő füzetek, krétadarabok elől. Óvatosan közelebb húzódtam Tamáshoz, le-lebukva egy száguldó lövedék elől. — Otthon nyugodt körülmények között tanulhatsz? Tamás elmosolyodott. — Mázlim van. Anyám közgazdász, mindig segít. Sokat bíbelődöm délutánonként matekfeladványok megoldásával. Bevallom, alig mozdulok ki otthonról. — Azért a matematikai olimpiára csak kimozdultál... — Csehszlovákiában, Zsolnán jártunk. Tizenöt ország közül a mi 8 tagú csapatunk szedte össze a legtöbb pontot. Négy első helyet szereztünk. Látod azt a srácot? Az ajtónál lökdösődő egyik fiúra mutatott. — Ó is kint járt. Füredi Zolinak hívják. Odaballagtam a fiúhoz. Kiragadtam társai gyűrűjéből, bár rögtön közölte, a szünetben beszélgetés helyett tud jobb szórakozást. — Látom, sok haverod van... — Elég jól kijövök a néppel. A negyven fős társulat nagy része a haverom. Igaz, Feri? — veregette meg egy nyakigláb fiú vállát. — Vele lakom a kollégiumban. — Hogyan kerültél oda? — tapogatóztam. — Otthon családi problémák miatt nem maradtam. Engedélyezték, hogy kolleszba költözzek. Mivel a tanulással nincs baj, fél tízig mindennap kimaradhatok. A matematikáról kezdtem faggatni. Zoli láthatóan fel- éllénkült, szívesen beszélt. — Második gimnazista koromig napi 4—5 órát foglalkoztam matekkel. Aztán rájöttem, hihetetlen keveset tudok. Elvégre a világ nemcsak matekból áll. Lázasan olvastam irodalmat, történelmet, filozófiát. Alapjában véve történésznek mennék a legszívesebben, de mindenki azért főz, ne hagyjam abba a matematikát. Elvégre kétszer sikerült megnyernem az Arany Dániel középiskolai matekversenyt... Úgy hiszem, matematikus leszek. — Igaz az szerinted, hogy a matematika már-már művészet? Túl nagy szó ez. Tény, minden tudomány egy bizonyos szinten esztétikai élménnyel jár. Így a matek is. — Hogyan kerültél he az olimpiai keretbe? — Egy 30 tagú csoportból választottak engem is ki. Hosszú hónapokig különböző feladatokat oldottunk meg és ennek alapján döntöttek Mégse hidd, hogy minden időmet matekkel töltöm. Szeretem a jó beatzenét. Még inkább kedvelem a jazzt. Időnként házibulira hívnak meg. De szí vesen részt veszek a gimnáziumi önképzőkör ülésein is. Nemrég tartottam előadást az absztrakt festészetről, nem volt valami nagy szám. Most nyaggat az önképzőkör titkára, hogy a matematikáról adjak valamit elő, de bevallom, nincs e pillanatban témám. Miről beszéljek, ami mindenkit érdekel? — Zoli, mi jut erről a szóról az eszedbe: eszménykép? — Nekem nincs egy meghatározott eszményképem. Több eszményképem van: tanáraim. iskolatársaim. Olyan srácokat sorolok ide, akik mindig feltalálják magukat, s a véleményüket mindenütt őszintén elmondják. Tamás is felfigyelt beszélgetésünkre. Odalépett mellénk. — Szerintem nem külső eszményképet kell választani, akire hasonlítani akar az ember. Magunkban kell a célt kitűzni, s küzdeni a megvalósításáért, F.J
