Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

íffl. oíctótier 19. fcrr ff -MáGyarőrsz Aö S. ©Ma! Jó szándékú patrióták ’ > v Ha kevés a szakember... r Akik a beszélgetésen részt vettek — lehettek huszonötén — nem rendelkeznek tízmil­lió forintok fölött, utasításo­kat sem adhatnak; így együtt határozatot sem fogalmaz­hattak meg. Jöttek a tervező- asztal mellől, a főiskolai ka­tedráról, a hivatali szobából, vagy éppen a nyugdíjas órá­kat szakították meg rövid időre, s hozták egyetlen „va­gyonukat”: a rajongást a vá­rosért, a szenvedélyes patrio­tizmusukat, ami hol szárnya­ló öröm, hol meg felszakadó bosszúság formájában jelenik meg valamennyiüknél. A Hazafias Népfront nyíregy­házi városi bizottsága volt verbuválója ennek a merev formákat száműző baráti be­szélgetésnek, hogy egyfelől újabb fórumot teremtsen az itt élők véleményének, javas­latainak a városfejlesztésben, másfelől a felfogott bírála­tokat, jó ötleteket, gondolato­kat továbbíthassa azoknak, akik hivatásszerűen ugyan, de végső soron a nép bizal­mából döntenek nap mint nap a tíz- és százmillió forin­tok sorsáról. ,,A harmincas évek elején az idillikus falusi környezet miatt Nyíregyházának azon a részén forgatták a Rákóczi hadnagya című filmet, ahol most az Északi nagykörút húzódik, ahol toronyházak emelkednek az erdő fölé. Ke­vés városa van az országnak, amely olyan nagy változáson, fejlődésen ment át, mint a mienk.” Ezekkel a szavakkal adta meg az alaphangot en­nek a majdhogynem családi­as beszélgetésnek az idős nyugdíjas vendég, aki a je­lenlévők nevében is hangoz­tatta: nemcsak a lenyűgöző épületeknek örül a várossze­rető ember, hanem annak Is, ha elkészül százméternyi járda, ha látja, hogy locsol­ják, vagy elseprik az utcát, vagy kis csemetéket ültetnek a járdaszegélyre. Igen ám, de nem elégszer, $ csak immel-ámmal söpör- ' nek — szőtték tovább a szót a jelenlévők. Az még nem lenne baj, hogy állandóan ás­nak a városban, csak bosz- szantó, hogy ezt tervszerűt- lenül teszik. (Valaki a Kos­suth utcáról.) Pedig a söp­résre is kiadják valahol az utasítást és az útfelbontási engedélyre is ráütik valahol a pecsétet. „Olyan lehetetlen dolog itt a fegyelem megkö­vetelése, vagy az összhang megteremtése?” Aki így kér­Névnapot ünnepeltek az egyik nyíregyházi bérházban. A spontán összejött társaság jól érezte magát, a hangossá váló vidámság áthallatszott a vékony falakon. Tíz óra elmúlt már, amikor az egyik szomszéd becsengetett: — „Talán... egy kicsit... csende­sebben.” Megértették, nem volt vita. Az álmos embert beinvitálták, elbeszélgettek még egy fél órácskát, aztán ki-ki indult útjára, haza. ★ Nem mindig végződik Ilyen hepienddel az emberi együttélés kisebb-rtagyobb, írott, vagy Íratlan szabályai­nak megszegéséből eredő konfliktus. Egy gépkocsive­zető a minap a kürt többszö­ri megszólaltatásával sürget­te a felsőbb szinten lévő la­kásukban készülődő családot igyekvésre. Hajnalban. ★ Egy Nyíregyházához közeli kic községben évek óta nem tisztította ki a vízlevezető árkot portája előtt a háztu- la'donos. Olyannyira, hogy esős időben, tőle nem messze, valóságos tóként állt a víz az úttesten. Már a járdán is alig lehetett járni. Napiren­den voltak emiatt a veszeke­dések, szócsaták. A makacs ember parton lakott, neki nem ártott a víz. Még a tanács felszólítását is figyelmen kívül hagyta. Tör­tént, hogy beteg lett a ház- tulajdonos felesége, mentővel kellett beszállítani a kórház­ba. A mentőautó nem tudta megközelíteni a házat. A be­teg asszony férje hátán tette meg a közel két kilométeres Utat. Pár nappal később már megenyhült az utcabeliek és Kérdőjelek a Nagykállói Vegyesipari Vállalatnál dezett, azt is hozzátette, hogy a legcsodálatosabb építmény látványa is kellemetlenné vá­lik a gazdátlanul tátongó árok, a szél sodorta szemét „kíséretében”. Találkozna a széles közvélemény helyeslé­sével, ha az ilyen, látszólag apró mulasztásokért nagyobb eréllyel vonnák felelősségre a közvetlenül illetékeseket. Va­laki elmondta: az egyik ilyen illetékes úgy védekezett: nem vonhatom felelősségre a ki­vitelezőt, mert megsértődik és máskor hiába kopognánk nála újabb megrendeléssel. Furcsa eredményre vezet, ha ebből azt a kézenfekvő kö­vetkeztetést vonjuk le: ta­lán szívességből épül, szépül ez a város? A jelenlévők az­zal is tisztában voltak, hogy bár nem veti fel a pénz a várost, de az elvégzett mun­kák végszámlái egyáltalán nem szívességtételről tanús­kodnak, hanem olyan össze­gekről, amelyekért lehet és kell is követelni pontos és gyors munkát. Vannak persze, akik to­vább látnak a szemétnél, a földhányásnál, s azt is szóvá teszik: miért nem hallgatják meg a szélesebb közvéle­ményt egy-egy épület he­lyének kijelölésénél. Példa­ként a Rákóczi és a Síp ut­ca sarkán épülő, s önmagá­ban csodálnivaló irodaházat hozták fel: „kilóg” a kör­nyékből, valósággal ránehe­zedik a szomszédos házakra, felbillenti a tér egyensúlyát. Kellene egy olyan fórum, ahol minderre kellő időben felhívhatnák a figyelmet. ahol az egyszerű városlakó jogán közbe lehetne szólni. „Én közbeszóltam nemrég, s azt a választ kaptam a szak­emberektől, hogy a laikus ehhez nem ért. Most aztán súlyos milliókból megépült két kollégiumi konyha a Széchenyi utcán, egymás tő- szomszédságában.” Aki ke­serűen emlékezett vissza minderre, sem jutalmat, sem kitüntetést nem várt javas­latáért. csak a városnak akart jót. S az ilyen emberből mind több van Nyíregyházán. Szá­zak és ezrek javasolnak, s ha kell, vállalkoznak is tár­sadalmi munkára. Miként tették ezt nem is olyan ré­gen a Zrínyi gimnázium di­ákjai. Felkínálták. indítsa­nak mozgalmat „Két dél­után Nyíregyházáért” cím­mel, csak azt mondják meg nekik, hol, mit kell elvégez­ni. Felhívásuk szövege ma is ott porosodik az asztalfi­ókban, nem talált támoga­tásra. Ehhez kapcsolódott a másik felvetés: évek óta va­júdik egy ifjúsági ház meg­építése a megyeszékhelyen, mert nincs rá elegendő ke­ret, kapacitás, — „közben szünidőben sok diák nem fér be az építőtábori keretbe, vagy legjobb esetben zöld­paprikát szüretel valahol a Balaton partján.” Azokat a lakókat is nehéz lesz még egyszer társadalmi munkára bírni, akik előálltak: kiás­sák ők ingyen utcájukban a vízvezetéknek az árkot, s azt a választ kapták, hogy majd megy a gép, ne törőd­jenek ők azzal. Pedig van már több jó példa arra is, hogy milyen kincset ér, ha fontos társa­dalmi érdekre összpontosít­ják a vállalkozó kedvet. Or­szágosan is egyedülálló a nyíregyházi óvodagond mos­tani megoldása; folytatni kellene a módot, ahogyan az iparitanuló-iskola elkészült (tanulók és mestervizsgázók itt húzták a falat „jegyre”, osztályzatra.) Van még bő­ven nélkülözhető és segítő kapacitás a vállalatoknál — városfejlesztésre. Jól kellene megválasztani a társadalmi munka tárgyát, hogy az ta­lálkozzék a lakosság, a vál­lalatok, az intézmények közvetlen érdekével. Na­gyobb megbecsülésben kel­lene részesíteni a közért ho­norárium nélkül fáradozó- kat, — miként teszik azt a fővárosban. Általában: kü­lönböző al- és főbizott­ságok választgatása helyett a városlakók különböző réte­geit jól képviselő ad hoch kollektívák mondhassák el véleményüket, ötleteiket egy akcióval kapcsolatban. A vá­rosfejlesztés bonyolult és rendkívül nehéz munkája kapjon nagyobb társadalmi kontrollt, ebben az eddiginél lényegesen többet tehet a megyei újság is. Huszonöt városszerető ül­te körül az asztalokat, de ezerszer is több patrióta jó szándékával érkezett erre a népfrontrandevúra, örültek, hogy segíthettek, s hogy a jövőben gyakrabban megte­hetik. Angyal Sándor Zsúfoltság. Asztal mellett asztal. Egy irodában az igaz- gatóés, a főmérnöké és a fő­könyvelőé. A mási kban az adminisztráció. Itt négyen vannak. Három éve tart ez az állapot Ekkor alakult a Nagykállói Vegyesipari Vál­lalat. Azóta ideiglenesen a nagyközségi tanácsháza az otthon, a főhadiszállás. — Nem sokáig — újságolja Pótor Elemer igazgató. — Hamarosan normális mun­kakörülmények közé kerü­lünk. Befejezés előtt áll az új üzemház építése. Lesz benne fürdő, öltöző, ebédlő, minden ami szükséges. Vajúdó, alakuló cég Valójában most kezdik ala­pozni ezt a fontos vállalatot. Kezdeti nehézségekkel küzd. Tavasz óta új a vezérkara is. Az igazgató és a főkönyvelő Nyíregyházáról jár ki. A főmérnök, az alig 26 eszten­dős Turner Zoltán is csak 1970. december óta dolgozik itt. Gépészmérnök, gyártás- technológus. Nagy vargabe­tűt ír le a pályakezdéskor. Soproni, Miskolcon végzett. Itt ajánlottak fel lakást. És elsősorban ez csábította. — És belecseppent a mun­ka dandárjába. Nem panasz­kodhat, mert van gond, probléma — szól közbe az igazgató. Pótor így jellemzi a válla­latot: — Vajúdó, alakuló cég. Víz, villany- és központdfűtés-sze- reléssel foglalkozunk. „Van munkaerő bőven” — mond­ták. amikor alakították. Igen, csakhogy szakmunkás nincs. Ezzel nem számoltak. Megyeszerte dolgoznak. Munkájuk keresett, igénylik, öt és fél milliós költséggel ők szerelik a mátészalkai Egyesült Erő Tsz sertéskom- binátjában a víz-, villanyve­zetéket, a fűtést. Dolgoznak Vásárosnaményban, Nagy- kállóban, Nyíregyházán. Óvo­dákban, szerelőcsarnokok­ban, mezőgazdasági üze­mekben. Munkájuk nélkü­lözhetetlen. Hiába áll az épü­let, ha nincs benne fűtés, víz, villany. És több helyen ez hiányzik. Késnek óz átadá­sokkal. Anyagért J C7 a tél országot Egyik égető gond az anyaghiány. Hiányoznak a kazánok. Bejárták értük már a fél országot. Még a gyártó üzemben is voltak. Nincsenek szennyvízvezető betoncsövek. Ezeket Szentendrén szerez­tek. Onnan szállítják Má­tészalkára. — Csak a szállítás költsége 100 ezerbe kerül — jegyzi meg az igazgató. — Két éve futkosunk fűtőventillátoro­kért. 1972. első fél évére ígér­tek. Emiatt késünk a mun­kákkal. Értékveszteségéket okoz. Nem a jelenlegi vezetés a ludas. Korábban nem volt szervezett a vállalatnál az anyaggazdálkodás. Nem volt felelős gazdája. Hiányzott a gyártás-előkészítés is. A mű­szaki gárdát mindössze há­rom művezető képezte. Jó gyakorlati szakemberek, de ekkora vállalat már nem él­het meg jól képzett műszaki­ak nélkül. És csak ez év óta van két mérnöke, (az igazga­tó és a főmérnök) két felső­fokú technikusa és két kö­zépfokú technikusa. Évi ter­melésük 12—13 milliós érté­kű munka. Ez szakértelmet igényel. Többségben segédmunkás — Ez is közrejátszott a munkák elmaradásában. Most kezdjük pótolni. És ez még nem minden — így az igaz­gató. — Szakemberekre van szükség, mert a 110-ből leg­alább 60—70 a segédmunkás, vagy betanított. Hirtelen kellene legalább 20—30. És nincs. Forgácsolókat más vállalatoktól csaltunk el. Többet fizetünk. Tudják, hogy ez nem meg­oldás. A helyes út a szak­munkásképzés. Ez a nagy probléma itt Nagykállóban. Kisebb lenne, ha a megalaku­láskor már gondoltak volna rá. Igaz, jelenleg van 11 ipari tanulójuk. Gyakorlati Képzésüket biztosítják, de áz elméletit nem. Bejárnak Nyíregyházára. Sok közülük Kálló környékéről. Fárasztó, s az új jelentkezők nem szí­vesen vállalják. Az lenne a megoldás, ha a szakmai igé­nyeknek megfelelően Nagy­kállóban is nyílhatna egy vagy több — az igényekhez és a lehetőségekhez mértén — kihelyezett osztály. Több fiatal jelentkezne. Sajnos az idei tanévre sem jelentettek be ipari tanuló-képzésre igényt a vállalattól. Tavaly ezt is elmulasztották. Idén pedig az új vezetőség már hiába kilincselt Csak két esztergályostanulót vettek fel a Mü. M 110-esbe. Minőség, késés íme egyetlen mulasztás,' s máris egy év kiesés szárma­zik a szakmunkás-utánpót­lásban. Ilyenkor következik a szükségszerűség. Kényte­lenek további egy-két évig segédmunkásokat betaníta­ni, hogy ne legyen nagyobb elmaradás a termelésben. Eb a minőségi m unka ? Ezért van aztán probléma itt-ott a vízvezetékkel, villannyal, fű­téssel is. S ezek az okok, ami miatt az átadásokkal késik a vállalat. — Ez az igazság — mond­ja az igazgató. — Nagykálló­ban most 100 gyereket emiatt nem tudnák felvenni az óvo­dába. Késik a víz, a villany és a központi fűtés szerelése. Emiatt pedig nem használ­hatók az óvodák, iskolák, ipa­ri és mezőgazdasági létesít­mények. Nemcsak Nagykál­lóban, hanem másutt sem. S vajon hány ilyen és hasonló épület van?! Kész, s még sincs kész. Érdemes lenne az illetékeseknek ezekre job­ban odafigyelni. F. K. Köznapi történetek az ember hadakozása. Ö maga ásta ki a csatornát és eresztette le a pocsolyát az úttestről. Egy ember a saját kárán tanult. ★ Egy többszörös telektulaj­donos áruba bocsátotta a már kiparcellázott házhelye­ket Sóstófürdő környékén. Előbb azonban leszüretelte a termést a szőlőtőkékről, majd baltával nekiesett a fiatal fáknak is. Amikor megkér­dezték tőle, hogy miért, mi haszna belőle, azt válaszolta, hogy semmi, de „minek ma­radjon az a leendő új tulaj­donosnak, nem az ültette!” És vágta tovább a tüzelőnek nem sokat érő, karvastagsá­gú gyümölcsfákat. Pedig már száznyolcvan fo­rint négyszögölenként a tel­kek ára arrafelé... ★ Tíz percet késett reggel munkahelyéről az egyébként jól dolgozó szakmunkás. El­nézést kért a részlegvezető­től és megkérte: ne küldje őt aznap vidékre, mert felesége gyereket szült az éjszaka. Az okozta a késését is. A vezető magából kikelve utasította el a kérést: „Elkésik és még van képe újabb kéréssel elő­állni?!” A munkás bement a köz­pontba és kérte a munka­könyvét. Szerencse, hogy nem adták ki neki, hanem a vezetőjét figyelmeztették : „Azért állították oda, hogy megoldja a problémákat is.” Az elmúlt hetekben mun­kám közben kát portán is jártam. Olyan lakásokban, ahol a házigazdák főbérlet­tel rendelkeznek, az épüle­teknek az állam, azaz az IKV a gazdája. Mindkét lakásban szinte egyforma rend, tiszta­ság. A saját bútorok karban­tartva, megbecsülve. Az ud­varok között azonban már ég és föld a különbség. Az egyik valóságos oázis: a virág­ágyások között kővel kira­kott járda, néhány gyümölcs­fa, szőlőlugas. A másik ház udvara kopár, dudvaerdő kö­rös-körül. A házigazda így érvelt: „Minek? Ki tudja meddig lakunk itt?” ★ Egy panaszos keresett fel a minap. Elmondta: szom­szédjával megegyeztek, hogy bevezettetik a villanyt a községtől távolabb lévő laká­sukba. A költségeket — te­kintve, hogy az ő energia- igénye jóval kevesebb, mint társáé — megfelelő arányban viselik. Emberünk intézte a villanyt, de mire a munkát a TITÁSZ megkezdte volna, a szomszéd a fele-fele arányú teher viselését követelte. Meg sem várva a válasz megfontolását, kifizette a teljes költséget. így az oszlo­pot a saját háza elé állíttat­ta. Ahhoz, hogy a panaszos la­kásába is beköthessék a vil­lanyt, az ily módon előnyös helyzetbe került lakótól kell írásbeli hozzájárulást kérni. Csupán azért, mert az oszlop és a tetőtartó közötti vezeték egy huszonöt centiméteres sarkot a telek fölött átível. Ha a szomszédtól nem kapja meg az engedélyt, akkor — saját költségén — egy csat­lakozó oszlopot kell felállíta­nia és úgy kap majd kerülő úton áramot a lakásába. ★ A sorgarázs építésénél mindig az a „nyertes”, aki utoljára marad. Hiszen így egy fallal kevesebbet kell ne­ki felhúzni. Ilyen esetben a korábban települt szomszéd jóindulatán, vagy az új ga­rázsépítő anyagi hozzájárulá­sán múlik, hogy a válaszfal közös lehet-e vagy sem. A történetben szereplők azon­ban nem tudtak megegyezni. A fal „használatáért” ugyan­is a szomszéd két és fél ezer forintot követelt. A csatlako­zó garázs tulajdonosa új alapot rakott, a másik mellé falazott és — ötszáz forintból megúszta! Míg a követelődző szomszéd — ha emberséges szándékú — legalább ennyi­vel mérsékelhette volna a saját beruházásának költsé­geit. ★ Sorolhatnánk még az ef­fajta, emberi magatartásbeli fogyatékosságokat, a fülemü­le-perekhez hasonló értetlen­ségeket. Mert sajnos sokan vannak, akik megfeledkez­nek a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályairól, s nem tudnak tisztelettel, megértéssel viselkedni. Tóth Árpád AZ AURÓRA CIPŐIPARI VÁLLALAT NYÍRBÁTORI ÜZEMÉBEN 25 EZER PAR GYERMEKCSIZMAT ! í 1 KÉ­SZÍTENEK. KOVÁCS KATALIN BETANÍTOTT DOLGO­ZÓ MŰSZAKONKÉNT 200 PAR KISCSIZMA FELSŐRE; SZÉT KÉSZÍTI EL. (ELEK EMIL FELVÉTELE.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom