Kelet-Magyarország, 1971. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-02 / 232. szám
1. oldal RET ET MAGYAROSSÁÄÖ 1971. október f.' Szülők fóruma ..Otthon tudta..." Az általános iskolai tankönyvek ismeretanyaga, feldolgozási módja korszerű. Jobban figyelembe veszi a tanulók életkori sajátosságait. Színes ábráival, képeivel, szemléletesebbé teszi a tanítást. Uj formában gondolkodásra, önálló munkára neveli a tanulókat. Az oktatás eredményessége azonban nemcsak a tankönyvek elavult, vagy korszerű voltán múlik. Uj tankönyvekkel is lehet elavult módszerrel tanítani és tanulni. A tanítás és a tanulás függ az egyéni és intézményesen végzett módszertani kísérletek alkalmazásától, függ a családi otthontól, az iskola és a szülői ház kapcsolatától. * Célunk olyan gyermekek nevelése, akik az iskolából kikerülve egyedül is képesek ismeretek szerzésére, vagy a meglévők gyarapítására. Meg kell tehát gyermekeinket tanítani önálló ismereteket szerezni. Igaz, hogy minden tárgynak megvan a sajátos tanítási és tanulási módszere. Mégis most csak egyet emelnék ki, amelynek alkalmazása minden tantárgy esetében eredménytelenséghez, a tanuló elkeseredéséhez vezet. Az ismeretek korszerű elsajátításának akadályozója a magolás, Ez a probléma a pedagógusok minden hadakozása ellenére szívósan tartja magát ma is. Er- telemsorvasztó hatása szembetűnő. Sok problémát okoz pedagógusnak, szülőknek egyaránt. Tanulási órák közötti szünetekben láttam a folyosó, vagy az udvar sarkában meghúzódó tanulókat, akik pajtásaikat felkérve ellenőrzik az otthon bemagolt leckéjüket. Szülői értekezleten, fogadóórákon gyakran elhangzik a „pedig otthon tudta”! Félévi szülőértekezleten történt, hogy egyik ötödikes tanulónk édesanyja — az új tanulási módszerről beszélgetve — elmondta, hogy ő szó szerint kikérdezi fiát a napi anyagból. Az egyébként gyermekével sokat törődő szülőnek meg sem fordult a fejében, hogy a tananyag ellenőrzése során gondolkodtató kérdéseket tegyen fel. Ebben pedig az egyes tananyagrészek végén kérdések is segítségére lehettek volna. Ha észrevesszük, hogy a gyermek magol, kérdezzünk bele az anyagba. Győződjünk meg róla, vajon érti-e a gyermek, amit megtanult. Ha a helytelen tanulási mód beidegződött, nem várhatunk máról holnapra eredményt. Ebben az időszakban is sok-sok türelemre, biztatásra van szükség. Ha a pedagógus és a szülő azono^követelményeket támaszt és a megvalósítást azonos modern segítik elő, akkor megszüntethető a magolás. Az eredmény pedig a tényleges tudás, a gondolkozva tanuló ember lesz. Ezt a munkát a gyermeknél elemző, dicsérő szóval értékelni kell, még akkor is, ha a gyermek felelete nem ötös. Pedagógus és szülő közös munkával elérheti, hogy amit a gyermek otthon tanult, azt az iskolában is, az életben is tudja. Ne védjük a gyereket azzal, hogy „otthon tudta”! A gyereknek ebben az esetben sem az ellenséges feleket kell látni a szülő és a nevelő között, hanem az ő érdekében szövetkezett embereket. S ebben a kapcsolatban a gyerek legyen a győztes. Közös munkával módszereink egyeztetésével elérjük, hogy a tanulás nem gyötrelem, hiábavaló próbálkozások sorozata lesz, hanem örömmel végzett munka. Dr. Kaizinger Zoltánná tanár Nyíregyháza, 3. sz. ált. iskola GYEREKEKNEK TÖRD A FEIEDI Bába Mihály: A kormos arcú baba Csendes az este, őszi szelecske, kap fel a fára, s néz a világra. Bő köpeny rajta, jól betakarja, lábán kis csizma, vajon ki adta? Á pityergő. tanévnyitó napján síró. az iskolától elriasztott gyermekek száma évről évre fogy. Már kezdő tanítónő koromban nagyon bántott, ha síró gyermek akadt az első napon. Annyira vártam őket. már nyáron előre tanulgattam a nevüket, szeretettel, simogató kézzel nyúltam köny- nyes arcocskájuk felé. s bizony volt. aki ijedten kapta el a fejecskéiét, ök. az ar- culütésekhez szokottak, akiket évről évre ijesztgettek az iskolával: — Majd a tanító néni nádpálcája kiveri belőled a rosz- szaságot! — Majd kapsz' te körmöst az iskolában. — Többet fogsz a szamár- padban ülni. mint a helyeden! — Csak rágd a körmödet! Majd ráver a tanító néni és ikicsúfolnak a társaid. Ilyen és hasonló fenyegetésekkel tették és teszik még ma is ellenségessé azt a helyet, — az iskolát — amely hosszú éveken át a második Ablakon néz be a gyereknépre, ugyan ki látja, tanul-e Sára? Szép nagy betűkkel leckédet kezdd el! — suttog szelecske, s vidám a kedve. otthona lesz a gyermeknek, és azt a személyt, — a tanítónőt. akinek a második édesanya szerepét kell betöltenie. Az agyonijesztgetett kis csemeték később saját maguk árulják el, hogy miért is féltek annyira az iskolába járástól. Az egyiket a pincével, a másikat a nádpálcával és ki tudja. mivel fenyegették, riasztották el előre az iskolától. Mert a felnőttek — sajnos — nagyon leleményesek az ijesztgetésben. Lépten- nyomon találkozunk a rakon- cátlankodó gyermekével nehezen bíró édesanyával (nagymamával), aki „Odaadlak mindjárt a zsákos embernek!”. vagy: „Elvisz a kéményseprő!” fenyegetéssel próbálja nevelni gyermekét (unokáját). A közelmúltban a vonaton utaztam egy fiatal házaspárral. 5—6 éves fiacskájuk — talán éppen a fáradtságtól — meglehetősen fegyelmezetlenül viselkedett. A szülők is kimerültnek látszottak, tüVízszmtes: 1. A Nyírségi Ősz nyitánya lesz... (folyt, a függ 6. sorban). 6. Morzejel. 7. Képes. 8. Római 99. 9. Nagy magyar költő. 11. Tetőszerkezeteket készít. 12. Húros hangszer. 14. Ábrázat. 16. Hasogató szerszám. 18. Római 450. 20. Itt, oroszul. 21. Feltételezés. 22. Éveinek száma (első négyzetben két betű). 24. Sütő kisiparos. 25. Becézett férfinév. 27. .. .a farkas (népszerű film volt). 28. Férfinév (+’). 29. Jutok. Függőleges: 1. Ismert Verdi-opera. 2. Nagy szovjet folyam. 3. Mértani idom. 4. Némán zár! 5. Felébredt már a mackó, Gombszeme még álmos, Nyerít rá a facsikó, Akárcsak egy táltos. Megmozdult a baba is, Szőke haja kócos, A Brummogi Demeter Miért olyan morcos? Valaki a lábára Rátette a hintát, Böbe baba fülébe Dörmögi a kínját relmetlenül fenyegették a gyermeket a legképtelenebb dolgokkal, amelyeket — érzésem szerint — a fiúcska semmibe sem vett, mert látszólag egykedvűen hallgatta. — Ha még egyszer ugrálsz az ülésen, kidoblak az ablakon! — így az apa. — No várj! Jön a kalauz bácsi! Kilyukasztja a nyelvedet! — duplázott rá az anya. — Elvisz a katona bácsi! — támadt a mentőötlete az apának, amikor egy kisfcato- na ment át a termes kocsinkon. Nem is sorolom tovább a sok-sok lehetetlen fenyegetést. ami elhangzott, inkább arra térek ki, hogy mennyire helytelen dolog a gyermek ijesztgetése. Ideges, nyugtalan, álmában felsíró, rosszul alvó, a felnőttekben nem bízó emberkét nevelhetünk így. A vonaton utazó fiatal párnak foglalkoznia, beszélgetnie kellett volna a gyermekkel az ijesztgetés helyett. Az 5—6 éves fiúcskát már sok minden érdekelte volna, amit az út mentén láthattunk. Egy Trófea. 6. A vízszintes 1 folytatása (hatodik négyzetben két betű). 10. YNB. 11. Kereskedelmi értéke. 13. Hajóorr. 14. Helyhatározó, mutató szócska. 15. Figurák. 17. Háziszárnyas. 19. Fémhuzal. 21. .. .-hóba. 23. Női ének- hangszín. 24. Piszokféle. 26. IÓ. 27. Lötty. Megfejtendő: Vízszintes 1 és függ. 6. Múlt heti megfejtés: NYÍRSÉGI ŐSZ. Könyvjutalmat nyertek: Marozsán Katalin Nyíregyháza, L. Molnár Mária Ajak és Tündik Vera Mátészalka. Csacsi fogat csacsija Fürgén ugrik egyet, Iá... iá, köszönti Párjával a reggelt. A bohóc is tornázik Két rúd végén körbe, Lisztes, fehér az álla, A kalapja pörge. Brit mi, Böbe, Csacsika, Bohóc, hinta vár rég, Megjöttek a gyerekek Kezdődhet a játék. egész sor fogalmat megmagyarázhatott volna neki az édesanya, az édesapa. Ehelyett lejáratták önmagukat, mert ígértek lehetetlent (kidoblak az ablakon). A gyermek sejthette, hogy ezt nem teszi meg úgyse, nem is tette, máskor ennyire sem veszi majd komolyan. A kalauz kegyetlenkedését (kilyukasztja a nyelvedet!) kilátásba helyezni és a katona ved ijesztgetni (elvisz) már csak azért is helytelen, mert egyik sem történik meg, tehát megint valami olyan dolgot mondott a szülő, ami először: bizalmatlanná teszi a gyermeket olyan foglalkozású személyekkel (kalauz, katona) akik iránt különös megbecsülésre kellene nevelnie, másodszor pedig előbb utóbb rájön, hogy ez is csak olyan .Jégből kapott” dolog, mint a „kidoblak az ablakon”, s azután már minden szülői figyelmeztetést egykedvűen fog hallgatni, közömbös arccal, hitetlenül, mint az. akit már sokszor becsaptak. Nekünk nyugodt idegzetű, a felnőttek szavát tisztelő és abban bízó gyermekekre van szükségünk. Ne ijesztgessük őket! Dr, Gergely &árolyné A kormos arcú babát nem szerette senki: elhúzódott tőle a zsiráf, a bicegő mackó, a talpra ugró bohóc, a bámészkodó kecske, a tüskés hátú süni, de még az ugrifüles makimajom is, mert rátarti, büszke volt. A kormos arcú baba a játéksarok legbüszkébb babája volt, arca pufók, szeme mélázó, szája nagy és piros, fülében pedig két csillogó karika lógott. Erre volt a legbüszkébb, mert senkinek sem csilingelt ilyen nagy karika a fülében. — Ó, de fenn hordja az orrát — mondta bice-maci. — Pöffeszkedő — bólintott rá a zsiráf. — Tegnap hívtam játszani, — hadarta a majom — és képzeljétek, elbiggyesztette a száját, aztán nyafogva azt mondta: mit képzelsz te ostoba majom? Azt hitted, hogy én veled játszom? — Ó — kiáltotta a talpra ugró bohóc. — Ez már mégis csak sok — szaglászott körbe tüskés süni. — Beszélni kellene vele. — Beszélj csak! Akár a falnak beszélnél — mondta makimajom. — Ezért olyan kényes, mert azt hiszi, hogy ő a legszebb — nyújtogatta a nyakát a zsiráf. — Kis beképzelt. Süni már nem törődött az egymás szavába vágó játékokkal, odament a kormos arcú babához. — Szervusz — köszöntötte illedelmesen. — Mit akarsz? — fordult felé a kormos arcú. — Gyere velünk játszani. — Nincs kedvem. Különben is még bepiszkolnátok a sásból kötött szoknyácská- mat. — Vigyázunk. — Ismerlek én benneteket — mondta a kormos arcú és elfordult. Ahol az őserdő és a füves síkság találkozik, élt egy kicsi szarvas. Egyik nap, le- gelészés közben erős szálú zöld füvet talált. Hát, amint nagyban eszegeti jó étvágy- gyal, látja, hogy arra jön a tigris. Még a lélegzete is elállt félelmében, hiszen az őserdők és síkságok urának nevezték az állatok a sárga bundás, erős tigrist. Mit tegyen, mi lesz vele? Futásra nem volt már ideje. Összeszedte minden bátorságát, és tovább legelészett, mintha mi sem történt volna. A tigris megállt, és csodálkozott. Miért nem fut el ez a kicsi állat? Úgy tesz, mintha nem is félne. Bizonyára nem ismeri őt, a tigrist. Megszólította, hogy jól ráijesszen: — Jó reggelt! Ki vagy és miért viselsz ilyen éles szarvakat a fejeden? A szarvas felpillantott, köszönt ő is illendően. Aztán mintha attól tartana, valaki kilesi a szavukat, s halkan mondta: — Ezek arra valók, hogy széttépjék a tigrist! A tigris megdöbbent: — És ezek a fehér foltok miért vannak rajtad? — nézte a szarvas szőrét. — Ó, semmiség — válaszolta az könnyedén. — Valahányszor legyőzök egy tigrist, akkor pingálok egy ilyet a bundámra. Sajnos, lassan nem marad rajta hely! Több se kellett a hatalmas tigrisnek. Fogta magát és elfutott. A kis szarvas meg vígan legelészett tovább. A rohanó tigrissel szembejött a róka: Süni tétován álldogált egy ideig, aztán közelebb lépett hozzá. — Nem szép, hogy így beszélsz rólunk. — Hagyj békén! Annyit beszéltél már, hogy fáj a fejem... És mérgesen tüskés süni felé csapott, hogy menjen már tovább, ne zavarja őt. De a kormos arcú baba olyan szelesen legyintett, hogy süni tüskéje megszúrta a kezét. — Jaj, a kezem — sziszszent fel a kormos arcú. — Ne haragudj, — mondta (süni, — mindenki tudja, hogy a tüskéim szúrnak... — Eredj már innen — ri- pakodott rá a kormos arcú... Süni szomorúan elódalgott. Ám alig telt el egy órácska, a játékok észrevették, hogy a kormos arcú baba arca ráncos lett, feje is lekókadt, pedig nemrégen még büszkén tartotta. Már a gyerekek sem akartak vele játszani. Ott búsult szegény a sarokban. Ekkor a kis bicegő mackó összehívta a játékokat. — Látjátok, milyen szomorú a kormos arcú, menjünk oda hozzá és vigasztaljuk meg. — Menjünk vigasztaljuk meg — bukfencezett a talpra ugró bohóc is. A kormos arcú baba nem pöffeszkedett már, mert amikor süni tüskéje megszúrta a kezét, elszállt belőle £ gőg. Talpra ugró bohóc kettőt ugrott előtte. Elnevette magát. — Jaj, de mókás vagy — tapsolt kormos arcú. Talpra ugró ekkor még egyet ugrott örömében. Nevettek már mindannyian és megfeledkeztek arról, hogy a kis kormos arcú baba nem ia olyan régen még nagyon büszke volt. Vidáman játszadoztak, amíg csak álmosak nem lettek és be nem húzódtak a sarokba aludni. — Hová futsz ennyire? kérdezte tőle. — Jaj, jaj, nagy a bajom! Találkoztam egy tigrisölő fenevaddal, kicsi, szarva van, éles, azzal nyársalja fel a tigriseket, s valahányszor egyet legyőz, fehér foltot pin- gál a bundájára. — Ejnye, ejnye, de hiszen ez nem más, mint a kicsi szarvas! Annak van éles szarva és foltos szőre! Alaposan rászedett! — nevetett a róka. — Gyere, végy a hátadra, s meglátod, megismer engem! Úgy is tett a tigris, a rókát hátára kapta, és elindultak a szép zöld rét felé, ahol a kicsi szarvas legelészett. Az meglátta őket, s inába szállt a bátorsága: — Ha a róka elárulta, hogy csak szarvas vagyok, akkor végem! — sóhajtott, és rákiáltott a rókára, aki a tigris hátán üldögélt: — Köszönöm róka testvér, hogy megtartottad a szavadat! És ilyen gyorsan teljesítetted az ígéretedet! Hiszen csak tegnap ígértél nekem egy szép, hatalmas tigrist reggelire, és már ma reggelre beváltottad. Nagyon köszönöm! Amikor ezt meghallotta a tigris, nagyot mordult, kettőt üvöltött, lerázta hátáról a rókát, és kergetni kezdte. Futottak, futottak át a mezőn, amerre láttak. Talán még ma is futnak valamerre, s az okos, talpraesett kicsi szarvasnak nyugta van tőlük. Joő Katalin Csitt! Csend! — lemászik az alsó ágig, köd száll a réten, s elalszik szépen. Tasnádi Varga Éva Gáldonyi Béla „A zsákos ember” REQQEL AZ ÓVODÁBAN Az okos kis szarvas, meg a félelmetes tigris (Indiai népmese-feldolgozás) ŐSZI SZÉL