Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
1ST!, szeptember 12. KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 9. oMa! r „Nyíregyházi nyár" — műsorfogyatkozással A TURIZMUS FELLENDÜLÉSÉVEL, a nyírbátori zenei napok idei ötödik hangversenysorozatával, a Sóstó és a Tisza-parti kirándulóhelyek szépülésével a megyeszékhely — Nyíregyháza — egyre nagyobb idegen- forgalmat bonyolít le. Vendégek jönnek-mennek, s a hazaiak, akik itthon töltik a szabadságot, örömmel üdvözölték az idei pyár kulturális eseményeiről tájékoztató prospektus megjelenését. A Szegedi Szabadtéri Játékok, a Gyulai nyár, a 700 éves Győr kiemelkedő programjaihoz hasonlóan Nyíregyháza is jelentkezett a tartalmas rendezvényeket ígérő műsorfüzettel. A kis füzet sokat ígért — Nyíregyházi nyár — címmel. A közönség már sokkal kevesebbet kapott, legalábbis abból, ami szűkebb értelemben a „Nyíregyházi nyár” rendezvényeinek számít. Igaz, nem hasonlítható össze helyzetünk sem a szegediekével, sem a gyulaiakéval. Nincs a városnak országos hírű szabadtéri színházi programja, nincs várszínházunk. De vannak közművelődési intézményeink, amelyek a „Nyíregyházi nyár” programjához sorolták azokat a szűk kört érintő eseményeket, amelyeket az év más szakában is rendeznek, s akkor is sor került volna rá, ha nem lett volna kiemelt program a város nyári kulturális életében. Balettvizsga, néhány szakkörvezetői tanfolyam, TIT-elő- adások a honvédségnél és filmszínházaink háromhavi összes műsora. Ezekre a „Nyíregyházi nyár” nélkül is sor került volna. IGEN SZÉP szabadtéri színpadunk az ORI-rendez- vények és a Déryné Színház társulatainak előadása mellett szoborkiállításnak adott otthont. Elmaradt a tervezett nemzetközi gyermekrajz- pályázat és a debreceni Csokonai Színház Igor herceg előadása. A Jósa András Múzeumban a Középkor művészete című kiállításra szintén nem került sor. Szerencsére Váci András és Pintér Éva kiállítása kárpótolta a múzeumlátogatókat. A tervezett időn túl is láthatta a közönség a nyíregyházi festőművész és felesége alkotásait. Jól sikerültek az iparcikk- kiállítások; lakberendezési tárgyakból, valamint tanszerekből, hangszerekből és iskolai ruhákból. A „Nyíregyházi nyár” kiemelkedő sikerei a Krúdy moziban rendezett kiállítások voltak. Pál Gyula festőművész tárlatának, a virágkiállításnak, és a mezőkövesdi matyóház árubemutatójának volt a legtöbb látogatója, önként adódik a kérdés; vajon azért, mert a moziba járó közönségnek úgy is útjába estek a kiállítások? Nemcsak azért. A moziüzemi vállalat ilyen rendezvényei már korábban is sikert arattak. A mezőkövesdi kiállítást vásárlással kötötték egybe. Egy hét alatt minden népművészeti tárgy gazdára talált. Hasonló sikere volt a Sza- bolcs-Volán táncegyüttes önálló műsorának a színházban, amelyen népművész énekesek is felléptek. A NYÁR ELEJI szolnoki szimfonikus zenekarok versenyén első helyezést nyert szabolcsi szimfonikusok hangversenyét sokan várták. Kár volt, hogy elmaradt, hiszen a tavaszi bérlet idején már majdnem telt házas közönsége volt a hangverseny- sorozatnak. Ezért még a műsorkalauzban hangversenynek feltüntetett katonazenekari térzene sem kárpótolt. Több munkahelyen működnek fotószakkörök, a KISZ- szervezetekben, az ifjúsági klubokban és a szakszervezeteknél. Az önállóan fényképező amatőrök is sokan vannak. Ezért érthetetlen, hogy a prospektusban több ezer példányban hirdetett „Szép városunk” című fotópályázatra egyetlen kép sem érkezett. A „Nyíregyházi nyár” végeztével máris újabb eseménysorozat következik: a Nyírségi Ősz. Októberben kezdődnek a múzeumi hónap rendezvényei. Valóban nehéz a művelődési intézményeknek eldönteni, hogy a különböző kulturális jellegű eseménysorozat közül, melyikre készüljenek a legnagyobb erővel. A „Nyíregyházi nyár” sikeres rendezvényei azt mutatják, hogy szükség van a tartalmas nyári programokra. Baraksó Erzsébet Az idén ismét megrendezték a nyíregyházi Sóstón a nemzetközi képzőművész alkotótábort, ahová ez alkalommal a tivoli Mongóliából is érkezett vendég. Képünkön: Huszár István festőművész munkáját tanulmányozza Begzin Doshánd festő. (Elek Emil fel vétele). A gomba alakú szív Készül a jövő könyvtára Nyíregyházán A Nyíregyházi Tanárképző Főiskolának még nincsen kész, és még nem dobog a szíve. Minden itt tanító és itt tanuló tudja: korszerű könyvtár nélkül ma már nincsen korszerű oktatás. Ha úgy tetszik, akkor jelkép is lesz az az épületegyüttes, amely gombaalakjával minden ar- rajárót megállít. Itt lesz ugyanis a szív: az új könyvtár, és a fölé függesztett előadótermek rendszere. Oktatás és kutatás egy épületben, példázva, hogy a modem előadókban szerzett információk miként támaszkodnak a földszinten elterülő információ- rengetegre: a könyvtár 250— 300 ezer kötetére. „Ez lesz Közép-Európa legmodernebb minikönyvtára” — fogalmazta meg valaki. Mini, mert csupán negyedmillió könyvnek ad otthont, és a legkorszerűbb, mert... Nos, itt már érdemes egy körsétára indulni, a bizonyítékok után. Kísérőnk Merkovszky Pál, a főiskolai könyvtár igazgatója. — Az épület — mint a főiskola többi része az Ybl-dí- jas Kiss István építőművész alkotása. A gomba alakú építmény közepén egyméteres átmérőjű oszlop áll, majd ezt egy 14 méteres henger övezi. Ez a henger magasodik a kupoláig, és ezen függ az előadótermek sora. 800 hallgató találhat itt helyet egyidőben. Ez a felső szint. Az előadók előtt tágas kerengő, mely nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a szünetben sétáljanak, hanem pszichológiai funkciója is van. A főiskolások itt állandó kapcsolatban maradnak egymással, megismerik egymást, és nem áll elő olyan groteszk eset, hogy az intézményt látogatók az évek során nem is tudják egymásról, hogy kollégák. Ugyanezen a felső szinten helyezik el az audiovizuális központot. A fenti szinten tehát, amint látható volt, a hallgatók tanulnak. Kapják a tudomány legújabb információit. De vajon van-e ma elme, aki minden információt be tud fogadni? Van-e olyan tanítási, oktatási módszer, amely lépést tud tartani az új ismeretek özönével? Sokat emlegetjük az információdöm- pinget, ami kétségtelenül dilemma elé állítja a tanulót és tanítót egyaránt. A korszerű oktatás ezért már felismerte mi a kivezető út: a legfontosabb ismeretekkel egyidőben meg kell tanítani azt, hogy hol és hogyan lehet megtalálni a mindig frisset. — Ezek után — folytatja Merkovszky Pál — már tökéletesen világos, miért ez a szerves egység könyvtár és oktatás között. A jövő tanévben már belépő intézmény az ilyen hipermodern igényeket fogja kielégíteni. Egész felépítése, belső struktúrája tökéletesen megfelel ennek a hivatásnak. Amikor a mostani tanulmányi épületből egy folyosón át belépünk a „gombába”, első útunk a majdani kölcsönzőtérbe vezet. Ez klubszerűén alakítják ki. Hogy a látogatók a legfontosabb és legkeresettebb művekre ne várjanak, ezért itt szabad polcokra helyeznek néhány ezer könyvet. Akik arra várnak, hogy a henger belsejében lévő, háromszintes kör alakú raktárból megkapják a kiválasztott műveket, olvashatják a legfrissebb újságokat, folyóiratokat. Itt is, mint a könyvtár valamennyi helyiségében légkondicionált lesz a levegő, 20—22 fok lesz té- len-nyáron. A kölcsönzőből lengőajtón jutunk át a folyóirat-olvasóba. Itt a szaklapok, a folyóiratok friss példányai mellett bekötve állnak a polcokon majd a régebbi példányok évfolyamai, és itt állandóan 50 ember dolgozhat kényelmesen a 120 négyzetméternyi, világos térben. Innen csak egy lépés tovább, a kutatószobák sora előtt, az olvasóterembe. De itt érdemes egy pillanatra megállni. 20—25 tudományos munkát végző részére biztosítanak itt ideális körülményeket. A kutatók — egyéni cellák, melyben Írógép áll az asztalon. Eszményi csönd, és ami talán a fő: kéznél a mindenkori legfrissebb irodalom. Az olvasótermet a könyvtár igazgatója szakosított helybemolvasásd helynek mondja. Véletlenül? — Nem. Ez a 420 négyzet- méteres hatalmas terem talán az, ami tulajdonképpen a lényeg, a tartalmi új, a jövő biztos jele. Ez a Sóstói út felé nyíló terem egyidőben 120 hallgatót fogadhat majd. De nem akárhogyan. Az olvasótermet polcok osztják részekre — mondhatnék bo- xokra. Egy-egy rész — egy- egy szakterület. Tudományáganként válnak szét az asztalsorok, és a mellettük lévő polcokon mintegy 8000 olyan kötet könyv, ami a napi munkához elengedhetetlen. Szaklexikonok, szakszótárak, jegyzetek, alapművek. így aki belép, nem kényszerül arra, hogy kóvályogjon körbe-kör- be, o szakterületének megfelelő szekció mellett mindent megtalál, amire szüksége van. És ha nem? Nos, minden szakterület mellett szakemberek — mégpedig kiváló könyvtárosok és kutatók — információs pontokat alakítanak. Ezek a könyvtárosok az érdeklődők számára azonnal adják a kért bibliográfiát, segítséget nyújtanak ahhoz, hogy o hallgató megtanulja kezelni a könyvtárat, hogy megismerje azt a bonyolult munkát, ami ahhoz kell, hogy mindent gyorsan, és a megfelelő helyen találjon meg. Itt valósul meg tehát a legjobban a gyakorlatban az információbővítés és -szerzés művészete, mint az oktatás szerves kiegészítője. És sorakoznak majd a technikai lehetőségek. Az egyik helyiségben a mikrofilmeket tárolják, és lesz a leolvasó. .4 könyvtárközi kölcsönzés keretében minden műhöz hozzájuthatnak majd, azokhoz a ritkaságokhoz is, amelyek Nyíregyházán nem találhatóak. Nem az épületben, de ahhoz csatlakozóan helyezik el a modem és gépesített könyvkötészetet, és a kszerog- ráfiai berendezéseket, a reprográfiát, a sokszorosítót. Az új főiskolai könyvtár — a vázlatos bemutatásból is kitűnik — a jövő könyvtára lesz. Felkészül arra, hogy a főiskola 1500 főre növekvő hallgatói gárdája, az oktatók és kutatók sokasága a kor igényeinek megfelelő könyvtári szolgáltatásban részesüljön. Ezzel egyidőben ez jelenti a fő lépést afelé, hogy a tanárképző betöltse nagy feladatát: regionális központja legyen a pedagógus-továbbképzésnek. Szabolcs-Szatmár 4 ezer nevelőjén kívül a főiskola vonzkörébe tartozó megyék sok ezer tanára és tanítója a könyvtárban találja meg azt az eszközt, ami szakmai és tudományos fejlődéséhez szükséges. Műhely lesz ez a korszerű épület, forradalmi változás a jelen nehéz helyzetéhez képest. Mert főiskolai könyvtár ma is működik. A Vasvári Pál utcán, a kollégiumban, a tanszékeken szétszórva. Kevés könyvvel, és a múlt módszereivel. Merkovszky Pál befejezésül így összegez: — Főiskolánk mint ismeretes, az UNESCO- val szoros kapcsolatot tart. Asszociált intézmény. Úgy hiszem, anyagi és szellemi erőfeszítéseink, melyek az egész főiskolában, és ennek szívében. a könyvtári épületben sűrűsödnek így a város, a megye rangjának emelésén túl szolgálják a magyar felsőoktatás nemzetközi hírének növekedését is. így mindez nemcsak az építészeti, a könyvtártudományi, oktatási munka korszerűségét jelképezi, hanem egész szellemi életünk modernségét, a jövőt alakítók tudományos színvonalát is. Bürget Lajos után kihúztuk a telefon dugóját. — Még folyik a nagytakarítás? — kérdezte pimaszul. — Még folyik, — felelte Gigi a létra tetejéről fagyosan. — Láthatod. Minden szemetet kitakarítunk innen. Segíteni jöttél? Kétértékű mozdulattal emelte fel a nedves rongyot. Rézi óvatosan mögém húzódott. — Áh, nem zavarok, — mondta, és némi kaján ne. géd érződött a hangjában. — Randim van, éppen csak benéztem. hogy mi újság. — Hát akkor, szervusz — áradt a létre tetejéről az északi szél, — menj csak. El ne késs a randevúdról. — Szervusztok. Csak takarítsatok. takarítsatok. Kikfsértem. Az ajtóban még a fülembe sziszegte: — Dög. Aztán ellibegett. Emiatt szakítottunk Gigivel. Nem lakott nálam, csak az utcán találkoztam vele harmadnap. Elfordította a fejét. Aztán a következő két hétben minden éjjel megszólalt a telefon, a legkülönbözőbb Időpontókban. Volt, hogy hajnali fél négykor telefonált, máskor félóránként. Néha bele se szólt a kagylóba. Legtöbbször azonban ilyeneket mondott: — Te rohadt szemét. Az, az vagy, szemét! Szemétláda! Aztán letette a kagylót. Lassan elmaradtak a telefonok is. Vagy egy hónap múlva egy raggel nyolckor telefonált. — Jó napot. Nem tudja véletlenül, merre van a Jókai utcában a zálogház? — Jó napot. Miért érdekli az magát? — Ahhoz magának semmi köze. Tudja vagy nem tudja? — Tudom. Persze azt is tudtam, hogy ő is tudja. Május közepe volt, szerda, kint sütött a nap, felvettem az odadobott kesztyűt, felajánlottam. megmutatom a zálogházat. Este újra találkoztunk fent aludt nálam. Másnap újra találkoztunk, hogy moziba megyünk. Már a híradó fele lement, amikor megjött, zöld ballonkabát volt rajta, a teddiberjét adtuk előző nap a zaciba, fején narancsszínű müszlinkendő, lábán fekete harisnya meg barna antilop cipő, kezében a piros esernyője, mert éppen esett. Azóta tart ez újra. Csak másképp. Ez most egy olyan csendesebb, nyugodtabb időszakunk Gigivel. Több benne az elmélyült barátság, mint a szerelem. Fel-feljön hozzám, jól is érezzük magunkat együtt de érzem rajta, hogy rugalmasan el akar szakadni tőlem. Azt viszont szeretné, hogy a barátságunk azért megmaradjon. Ebben nincs is hiba. Gyakorlott, összehangolt viszony ez a mienk, pompás kis játékokkal, két-három szóból teremtünk olyan hely zetet, amelyből egy pillanat alatt szikrát vet a magas feszültségű áram. Ilyenkor csak hozzáérek és ahogy elhúzom a kezem, máris sziszegve-sis- teregve, kékeslila fénnyel vibrál köztünk az ív. Gyakorlat kérdése. Ha udvarolok valakinek, féltékeny. De erről nem sokat beszélünk. Ha lehet tartjuk a megállapodást, mindketten szabadok vagyunk. Együtt nem ment, külön so most próbálunk valami középutat. Van, hogy sikerül, van, hogy nem. Tegnap is, ülünk a Met- ropol gyorsétteremben, Gigi beleszúrja a villát a túróscsuszába, nagyon szereti, aztán, mielőtt még bekapná a falatot, megszólal. — Ha holnap öttalálatom van, megveszlek. Az testvérek között is egymillió. — Egyihillióért megkaphatsz — mondom kegyesen. — Igen, de anyakönyvvezetőstül, meg akkor minden lesz, fehér csipkeruha. uszály, fátyol, és a Pálnét elhívom nyoszolyólánynak, hogy tartsa a sleppet. Pálné a gondnoknő a gyárban, Gigi utálja, mert egyszer ki akarta rúgatni. — Majd fütyül az neked eljönni. — Miért ne? Kap egy ezrest. Annyiért neki is megéri, nekem is. — Te csak ne szórd nekem a pénzt. Nem olyan sok az a millió. — Ki nyeri a pénzt? Te, vagy én? Akkor meg mit jár a szád ? — Vége. Kész. Csinálj a millióddal, amit akarsz. Tartsd meg. Én csak azzal a feltétellel vagyok eladó, ha a lényeges kérdésekben én döntök a pénz felhasználásáról. — Ügy? Még csak beleszólásom sem lehet, hogy mire költőm a pénzemet? Kegy úr! Basa! Szultán! Te strici! — Nyugi csak semmi izgalom. Demokrácia van. Majd összeülünk és megta- nácskozzuk. De a költségvetést én állítom össze. — És abba nem fér bele a Pálné? Mi? Ezen spórolsz? Ami nekem örömet okoz? Egy ezresen múlik? — Jó, nem bánom. Megkapod a Pálnét. Szerencséd van. Én is utálom. — Nahát akkor. Meg vagy véve. Most mondhatod a költségvetést. Mit csinálunk a pénzzel? — Hát először is... Szóval... Igen. Azt teszem, amit isten a bibliában. Embert teremtek a saját képmásomra. Téged. — De fölvágsz az én milliómra, de fölvágsz! — Csönd legyen! így nem lehet tervezni! Folyton belegagyogsz itt nekem, aztán kibillenek a gondolatmenetből. Na. Szóval, egy: az összes ruhádat a Vicának ajándékozod. Persze azon kívül, ami rajtad van. Nem járkálhatok egy pucér nővel az utcán. — Mért, azt hiszed, nem néznének meg? — Engedd meg, hogy erre ne válaszoljak. Kettő: taxin be a Váci utcába. Három: teljesen új gardróbot kapsz, cipőket, táskákat, fehérneműt, mindent. Apró kis cuccokat is. A részletek nagyon fontosak. Topis vagy fiam,- ebben az ócska ballonban október végén. — De a zöld teddibere- met... — Egy szót se! Az is a Vicáé. Majd adsz neki kétszázhatvanat, hogy kihozza a zaciból. — Egye fene. Öltözködéshez elég jó ízlésed van. — Nem, majd hagyom,’ hogy a magad gusztusa szerint vásárolj be. Jól is néznénk ki. — Miért? A barna antilopot is én vettem egyedül. Ta-. Ián nem jó? — Az az egy. Azt Is én mutattam neked egy körúti kirakatban. Később a körúton mentünk. A Barcsay utca sarkán egyszercsak megáll. — Látod, te őrült? Nincs is lottószelvényem. Aztán megyünk tovább. Erre nem felelek. Világos, hogy hazudik. A lottószelvény ott van pénztárcája kis rekeszében. Tudom. Tegnap kutattam a táskájában.
