Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

4. oldal KELET-MAGYAROftSZA« 1971. szeptember fí.’ Szülők fóruma A gyermek és a kulturált étkezés A tanítónő a padsorok között sétál. Az egy napja iskolások, a kis elsősök tízóraizáshoz készülődnek. Terítenek. így kérte a szülői értekezleten a szülők­től. Megbeszélték, hogy ku túráit, igényes étkezéshez szoktatja tanítványait. i> milyen szomorúan látja, hogy a tele se hozott nylon alátétet és kis asztalkendőt, amit a padra teríthetne. Kettő újságpapírból bontogatja a vajas-szalámis kenyeret, az egyikük, egész almát ho­zott, láthatóan mosatlanul. (Tehát nem tisztán és nem negyedekre aprítva, ahogyan ő kérte.) S vajon mi min­dent kent össze az az átzsírosodott újságpapír? Mit tehet ilyenkor a tanítónő? Kissé csalódottan jár közöttük tovább, de nem reménytelenül. Megkísér­li a gyermekeken keresztül nevelni a szülőket. Ilyene­ket mond: ■— Ehhez az asztalhoz szívesen ülnék le enni! Itt szépen megterítettek! — Vera anyukájának küldök egy ötöst, olyan szép fehérre mosta ki az asztalkendőt! — Ez a kislány és ez a kisfiú eszik szépen, mert csukott szájjal rág. Juj, de csúnya az amikor látni a szájban az ételt ide-oda forogni. Hadd nézzem! Ki eszik csúnyán? Az ilyen és hasonló beszélgetésekre vissza kell tér­nie a tanítónak gyakran, néha második osztályban is. így azután eléri, hogy amikor egyszer új tanuló irat­kozik az osztályba, az első tízóraizásnál megszólal egy régi tanítványa: „Tessék nézni tanító néni, hogy csámcsog, mert nem hozzánk járt elsőbe”! Még azt is eléri, hogy a gyermek otthon „rászól” az édesapjára, így: „Apu, ne csámcsogj, mert a tanító néni azt mondta, hogy az nem illik!” (Az esetet a szülők maguk mesélték el.) így lehet a tanítónő a gyermeken keresztül a csa­lád nevelője is. Úgy gondolom nem árt, ha elbeszélgetünk arról, hogyan is érheti el a szülő, hogy iskolás korra késsel, villával étkezzen a gyermek és ismerje az evéssel kap­csolatos legelemibb illemszabályokat. Már 2 éves korban nyugodtan a kezébe adhatjuk a kis kanalat, hogy pépes dolgokat (főzelékfélék, krumpli stb.) önállóan kanalazgassa a szájába. Üljünk mellette, türelemmel. Lassabban megy, mintha etet­nénk, de az a cél, hogy előbb-utóbb önállóan étkezzen a gyermek. A kis kanál után a gyermekkanálhoz szok­tassuk. 3 éves korban már a levest is kanalazgathatja, s ekkor már szoktassuk meg, hógy ne az 5 ujja közé, marokra fogja a kanalat, hanem 3 ujjal, mint a ceru­zát. 5 éves korig vágjuk fel a húst, szoktassuk meg, hogy villával egyék. Egy évvel az iskoláskor előtt kezdjük el a „felnőttes” étkezést: késsel, villával. (Az I. osztályosom a napközi otthonban már így esznek!) Ügyeljünk arra, hogy a bal kezében legyen a villa, a jobban a kés. Nagyon fontos, hogy a gyermek egészen kicsi ko­rától megszokja, hogy kulturált körülmények között étkezzen. Tiszta legyen a hely, ahová egy kis abrosz- kával, nylonterítővei vagy más PVC alátéttel megterí­tünk. Követeljük meg az étkezések előtti kézmosást! A y napközi otthon tanulói is kezet mosnak evés előtt!) Étkezés előtt kívánjon „jó étvágyat”, utána kö­szönje meg és csak akkor kelhessen fel az asztaltól, ha teljesen befejezte az evést. Az ételt zárt ajakmozgással rágja és ne csámcsog­jon. A kis étkezéseket, (reggeli, tízórai, uzsonna) ha­sonlóan a főétkezésekhez előzetes kézmosás után és ugyancsak ülve fogyassza el a gyermek. Mint mindenben, ebben is fontos szerepe van a példaadásnak. Csak az a szülő taníthatja meg a gyer­mekét szépen étkezni, aki maga is jó példát mutat. Akinek gyermeke van, annak minden mozdulatára úgy kell ügyelnie, mintha filmfelvevő gép előtt állna, hiszen a gyermek figyeli, lesi és mindenben utánozza. Gondoljunk csak arra, mennyire kellemetlen len­ne az, ha pontosan olyan szokásaiért kapna figyelmez­tetést, amelyeket a szülőktől tanult. Dr. Gergely Károlyné GYEREKEKNEK Bába Mihály: A cica meg a légy Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Egymást követő betűk az abc-ben. 7. Pocak. 8. -tói, -tői, oroszul. 9. Lám. 11. Vissza: régi lő­fegyvere. 12. Háza betűi ke­verve. 14. Való. 16. Megfej­tendő (a vízszintes 1 folyta­tása). 18. Háziállat, tájszó- lással. 20, Frissítő ital. 21. Napszak. 22. Járom. 24. Gyul­ladás, 25. ... László (hu­morista író). 27. Ilyen táb­lára írtak egykor a diákok. 28. Földet forgattam (első négyzetben két betű). 29. ... és Pan. Függőleges: 1. Gyümölcs. 2. Költői só­haj. 3. Nóta. 4. Kerti munkát végez. 5. Szovjet komszo- molista lány, a németektől szenvedett mártírhalált. 6. Krecsmáry László: Hol a Puli, Pali? Megfejtendő (a vízszintes 10 folytatása), utolsó négyzet­ben két betű. 10. EZV. 11. öreg. 13. Szilárd meggyőző­dés. 14. írása egynemű betűi, 15. Lármában. 17. Talál. 19. Kutyanyelven beszél. 21. Vissza: Dél-Afrikában élő fanagyságú liliomfajta. 23. ... Sámuel (magyar király). 24. Régi súlymérték. 26. Ró­mai 999. 27. Papp Sándor. Megfejtendő: E hónap nagy eseménye... vízszintes 1, 16, függ. 6. Múlt heti megfejtés• — ITT AZ ÜJ ISKOLAÉV. Könyvjutalom: Széles Géza Tunyogma talcs, Szabó Gabriella Napkor és Kovács Judit Nyíregyháza. Kismama A légy volt az oka min­dennek. Cili cica semmiről sem tehet. Ott ült a fotelben, összegömbölyödve, mint egy kóclabda és szundikált. Köz­ben olyan szépen dorombolt, hogy bárki órákig örömmel hallgatta volna. Hogy, hogy nem, ekkor a szobában termett egy légy. Körülszáguldott és mintha csak azért ébredt volna fel téli álmából, hogy Cili cicát boszantsa, körözött fölötte, aztán hirtelen leszállt, az or­rára. Cili cica megrázta a fe­jét, hogy elhessentse, de a légy csak nagy nyugalommal ide-oda sétált. — Az orrom nem sétatér — bosszankodott a cica és man­csával a légy után kapott. A légy ügyesebb volt, el­röppent. No, nem messze, csak a fotel karjára és ami­kor Cili cica ismét lehunyta a szemét, visszaröppent az orrára. — Ej, te szemtelen — ka­pott utána Cili, de csak a saját orrát fogta el, mert a légy megint felröppent. Most azon­ban egy kicsit messzebb szállt é3 megvárta, hogy Cili cica kényelmesen elhelyez­kedjen és doromboljon. Az­tán zimmzumm, visszaszállt a cica pisze kis orrára. Cili cica ekkor már dühö­sen ugrott fel, két lábbal ka­pott a zümmögő után, még a száját is kitátotta. A légy meg egyet-kettőt csapott szárnyával, az asztal szélére szállt és hosszú lábaival tisz­togatta szárnyát. A cica észrevette, egy ug­rással rávetette magát, ám a légy helyett csak a csipkés asztalterítőt kapta el, lerán­totta a padlóra a ha­mutartóval, a virágvázád val együtt. Ä nagy zajtól megijedt a légy, elröp­pent a tévé öklelő szarvú an­tennájára. Onnan nézte, ho­gyan rázza le magáról Cili ci­ca az asztalterítőt, meg a vá­zadarabokat. Fejét tapogatta talpával, biztosan ráesett a váza. A cica keservesen nyávo­gott, közben meg leste, hogy merre is lehet a légy. Észre­vette és egy ugrással a tévén termett. A légy, persze, nem várta meg Cili cicát, tovább szállt a függönyre. A tévéről viszont leröpült az antenna. Cili cica most már nagyon mérges volt, a tévé " egye­nesen a függöny etette magát. Ám a leg. .c sem kapta el. Mire ő a függöny­höz ugrott, a légy már a könyvespolcon sétálgatott. Cili cica lógott, hintázott a függönyön, aztán bukfencez­ve ugrott, de közben neki­esett a virágállványnak. A virágok megijedtek, cserepes­tül, ki erre, ki arra esett. A légy még mindig ott sétált a könyvespolcon. A cica ráve­tette magát, de célt tévesz­tett és lesodort két ostoba kí­váncsiskodó porcelánfigurát. A légy megunta a nagy zajt, a csörömpölést, az ab­lakhoz röpült, ki akart száll­ni, de nekiütődött a láthatatlan falnak, erre nem gondolko­zott sokat, hanem szépen a kályha tetejére röpült. A cica éppen utána akarta vetni magát, hogy elkapja a kis szemtelent, de ebben a pilla­natban kinyílt az ajtó és a nagymama lépett be. — Cili, te haszontalan, mit tettél? — csapta össze a ke­zét nagymami. — Azonnal tessék kimenni. Cili sunyítva sompolygott ki a szobából, csak pislogott a nagymamára, hogy nem ő, hanem a légy volt az oka mindennek. De a nagymama ezzel nem törődött, hetekig nem engedte be a szobába, mert végtére is az okos kis Cilinek nem lett volna sza­bad a haszontalan légy után ugrálni. Pali, Pali, Palikám, mondd meg nekem szaporán: hol van az én ürge-fürge puli-puli-pulikám...? Gyuri, Gyuri, Gyurikám, felelj nekem igazán: láttad-e a pörgő-görgő guri-guri-gurigám...? Elkószált a pulika, — sajnálkozik Palika — s hogy a kutyust utolérje, elgurult a guriga... Ezért nincs hát gurigám, nincs csaholó pulikám, — ó, csak hozná vissza egyszer mindkettőt egy pelikán...! az utcán Jön lassan s lépte ritmusa meg-meghajlik és úgy lebeg, mint nyárutón a zamatos gyümölccsel rakott ághegyek. Kezében szatyor, megrakott. Sóska, zöldség és főzelék várja benne az otthoni tűzhely ízt adó melegét. Domborodó szép kis hasa a csöppnyi édes életet büszkén hordozza s arca két kerek almáján pír remeg. Puha ritmusú léptei szélfútta ágként ringanak, — s látom, amint az emberek kedvesen rápillantanak SZEGÉ Ny MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 26. s szemüknek sugárszirmait felépergetik csendesen, hogy majd a drága kicsike virágmosolyú, szép legyen... MANŰMEO BOLDOG VOLT. ANHY! VfSZOA/TAGSAG UUN , UT VÉGRE NYUGTON HAGYJAK AZ EMBEREK f V'HéTOR ŰR. PEDIG AZZAL VIGASZTALTA MAGAT.HOGY JŰ/DORE RÁCS MÖGÉ KERÜLT UGYAN, IDE LEGALAßß ÉPSÉGBEN MEGSZABADULT AZ OROSZLÁN TÓ L , Erdei birkózóverseny Történt egyszer, valahol a Nagyerdőben, hogy két kiváló szarvaslegény, Agancsos és Nyolcágú összeveszett egy­mással. Mind a kettő a maga igazát bizonygatta, azután egymásnak estek, összeakasz­tották az agancsaikat és bir­kózni kezdtek, Amint így küzdöttek, bir­kóztak, fárasztották egymást, megszólalt az egyik tölgyfa ágán a Bölcs Uhu bagoly. — Hé, Pajtások, nem addig van az. Azonnal hagyjátok abba a birkózást! — Hát hogy képzelitek ti, hogy ilyesmit lehet csinálni a Nagyerdőben? Mert vereke­dést mi, madarak és állatok nem tűrünk el, ha viszont igazságos, sportszerű birkó­zásban akarjátok az erőtöket összemérni, ahhoz bíró és kö­zönség kell. Márpedig engem senki nem kért fel közületek bírónak, és közönség sincs je­len. Agancsos és Nyolcágú pár percre abbahagyták a birkó­zást és meglepve hallgatták Uhu szavait. Végül Agancsos mérgesen rászólt az öreg ba­golyra. — Téged aztán igazán nem kérdezett senki, és nem is kért senki, hogy a dolgunkba avat­kozz. Nekünk van elintézni valónk egymás között Nyolc­ágúval és ez nem tartozik sem rád, sem közönségre. — Brumma-brumma — mordult közbe Miska, az öreg medve, aki éppen arra járt. — Nincs igazad, Agancsos, már ne is haragudj, mert ha ti ketten itt megverekszetek, az erdőben mindenki verekedés­sel akarja majd elintézni n sérelmeit, így pedig felborul az erdőnk békéje, Hallgassa­tok hát a jó szóra, és intézzé­tek el a vitátokat sportszerű­en. •— Hát jól van — bóloga tott egyszerre a két szarvas belátva a medve igazát, s fel­nézve a tölgyfára, közösen kérték a Bölcs Uhut, mondja meg, elvállalja-e a bírásko­dást, és mikor tartsák a mér­kőzést. Uhu bagoly elmondta, hogy ő nappal nem lát, bánt­ja gyenge szemét az erős fény, de ha a hajnali órák megfelelnek a küzdőknek, szí­vesen vállalja a bíráskodást. A két agancsos bajnok el­fogadta az ajánlatot, Miska mackó pedig elcammogott, hogy szétvigye a hírt és a meghívást az erdő népének a másnap hajnali mérkőzésre. A következő nap hajnalán még alig színesedett az ég al­ja, már körülülték a Nagy­erdő tisztását a nyuszik, mö­göttük helyezkedtek el az őzek, azok mögött pedig a medvék és a szarvasok, a fa­ágkarzatot pedig sűrűn meg­töltötték a mókus- és madár­nézők. — Hajrá Agancsos, — ne hagyd magad Nyolcágú! — csicseregte, fütyülte, makogta és bőgte a nézősereg, mikor a két bajnok a küzdőtérre lé­pett és összeakasztották agan­csaikat. Recsegett-ropogott a a két agancs, hajladozott a két szép állat jobbra-balra a közönség legnagyobb élveze­tére. Ám éppen mikor a legérde ­kesebb volt a küzdelem, ku­tyaugatás, puskaropogás verte fel az erdő csendjét, a közeli falu lakói indultak hajtóvadá­szatra. Agancsos eleresztette Nyolc­ágút, egyet ugrott, kettőt szö­kött és eltűnt a tisztásról. Nyolcágú pedig hatalmas bak­ugrásokkal követte. Nyulak, medvék is szedték az irháju­kat, ki merre látott, futott, menekült, s repültek a mada­rak is, mert senki nem akart puskavégre kerülni. így azután soha nem tud­ta meg a Bölcs Uhu, sem az erdő többi lakója, hogy ki nyerte volna meg az erdei birkózóversenyt, Agancsos, vagy Nyolcágú. Angolból fordította: Pfeifer Vera

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom