Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-11 / 214. szám
4. oldal KELET-MAGYAROftSZA« 1971. szeptember fí.’ Szülők fóruma A gyermek és a kulturált étkezés A tanítónő a padsorok között sétál. Az egy napja iskolások, a kis elsősök tízóraizáshoz készülődnek. Terítenek. így kérte a szülői értekezleten a szülőktől. Megbeszélték, hogy ku túráit, igényes étkezéshez szoktatja tanítványait. i> milyen szomorúan látja, hogy a tele se hozott nylon alátétet és kis asztalkendőt, amit a padra teríthetne. Kettő újságpapírból bontogatja a vajas-szalámis kenyeret, az egyikük, egész almát hozott, láthatóan mosatlanul. (Tehát nem tisztán és nem negyedekre aprítva, ahogyan ő kérte.) S vajon mi mindent kent össze az az átzsírosodott újságpapír? Mit tehet ilyenkor a tanítónő? Kissé csalódottan jár közöttük tovább, de nem reménytelenül. Megkísérli a gyermekeken keresztül nevelni a szülőket. Ilyeneket mond: ■— Ehhez az asztalhoz szívesen ülnék le enni! Itt szépen megterítettek! — Vera anyukájának küldök egy ötöst, olyan szép fehérre mosta ki az asztalkendőt! — Ez a kislány és ez a kisfiú eszik szépen, mert csukott szájjal rág. Juj, de csúnya az amikor látni a szájban az ételt ide-oda forogni. Hadd nézzem! Ki eszik csúnyán? Az ilyen és hasonló beszélgetésekre vissza kell térnie a tanítónak gyakran, néha második osztályban is. így azután eléri, hogy amikor egyszer új tanuló iratkozik az osztályba, az első tízóraizásnál megszólal egy régi tanítványa: „Tessék nézni tanító néni, hogy csámcsog, mert nem hozzánk járt elsőbe”! Még azt is eléri, hogy a gyermek otthon „rászól” az édesapjára, így: „Apu, ne csámcsogj, mert a tanító néni azt mondta, hogy az nem illik!” (Az esetet a szülők maguk mesélték el.) így lehet a tanítónő a gyermeken keresztül a család nevelője is. Úgy gondolom nem árt, ha elbeszélgetünk arról, hogyan is érheti el a szülő, hogy iskolás korra késsel, villával étkezzen a gyermek és ismerje az evéssel kapcsolatos legelemibb illemszabályokat. Már 2 éves korban nyugodtan a kezébe adhatjuk a kis kanalat, hogy pépes dolgokat (főzelékfélék, krumpli stb.) önállóan kanalazgassa a szájába. Üljünk mellette, türelemmel. Lassabban megy, mintha etetnénk, de az a cél, hogy előbb-utóbb önállóan étkezzen a gyermek. A kis kanál után a gyermekkanálhoz szoktassuk. 3 éves korban már a levest is kanalazgathatja, s ekkor már szoktassuk meg, hógy ne az 5 ujja közé, marokra fogja a kanalat, hanem 3 ujjal, mint a ceruzát. 5 éves korig vágjuk fel a húst, szoktassuk meg, hogy villával egyék. Egy évvel az iskoláskor előtt kezdjük el a „felnőttes” étkezést: késsel, villával. (Az I. osztályosom a napközi otthonban már így esznek!) Ügyeljünk arra, hogy a bal kezében legyen a villa, a jobban a kés. Nagyon fontos, hogy a gyermek egészen kicsi korától megszokja, hogy kulturált körülmények között étkezzen. Tiszta legyen a hely, ahová egy kis abrosz- kával, nylonterítővei vagy más PVC alátéttel megterítünk. Követeljük meg az étkezések előtti kézmosást! A y napközi otthon tanulói is kezet mosnak evés előtt!) Étkezés előtt kívánjon „jó étvágyat”, utána köszönje meg és csak akkor kelhessen fel az asztaltól, ha teljesen befejezte az evést. Az ételt zárt ajakmozgással rágja és ne csámcsogjon. A kis étkezéseket, (reggeli, tízórai, uzsonna) hasonlóan a főétkezésekhez előzetes kézmosás után és ugyancsak ülve fogyassza el a gyermek. Mint mindenben, ebben is fontos szerepe van a példaadásnak. Csak az a szülő taníthatja meg a gyermekét szépen étkezni, aki maga is jó példát mutat. Akinek gyermeke van, annak minden mozdulatára úgy kell ügyelnie, mintha filmfelvevő gép előtt állna, hiszen a gyermek figyeli, lesi és mindenben utánozza. Gondoljunk csak arra, mennyire kellemetlen lenne az, ha pontosan olyan szokásaiért kapna figyelmeztetést, amelyeket a szülőktől tanult. Dr. Gergely Károlyné GYEREKEKNEK Bába Mihály: A cica meg a légy Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Egymást követő betűk az abc-ben. 7. Pocak. 8. -tói, -tői, oroszul. 9. Lám. 11. Vissza: régi lőfegyvere. 12. Háza betűi keverve. 14. Való. 16. Megfejtendő (a vízszintes 1 folytatása). 18. Háziállat, tájszó- lással. 20, Frissítő ital. 21. Napszak. 22. Járom. 24. Gyulladás, 25. ... László (humorista író). 27. Ilyen táblára írtak egykor a diákok. 28. Földet forgattam (első négyzetben két betű). 29. ... és Pan. Függőleges: 1. Gyümölcs. 2. Költői sóhaj. 3. Nóta. 4. Kerti munkát végez. 5. Szovjet komszo- molista lány, a németektől szenvedett mártírhalált. 6. Krecsmáry László: Hol a Puli, Pali? Megfejtendő (a vízszintes 10 folytatása), utolsó négyzetben két betű. 10. EZV. 11. öreg. 13. Szilárd meggyőződés. 14. írása egynemű betűi, 15. Lármában. 17. Talál. 19. Kutyanyelven beszél. 21. Vissza: Dél-Afrikában élő fanagyságú liliomfajta. 23. ... Sámuel (magyar király). 24. Régi súlymérték. 26. Római 999. 27. Papp Sándor. Megfejtendő: E hónap nagy eseménye... vízszintes 1, 16, függ. 6. Múlt heti megfejtés• — ITT AZ ÜJ ISKOLAÉV. Könyvjutalom: Széles Géza Tunyogma talcs, Szabó Gabriella Napkor és Kovács Judit Nyíregyháza. Kismama A légy volt az oka mindennek. Cili cica semmiről sem tehet. Ott ült a fotelben, összegömbölyödve, mint egy kóclabda és szundikált. Közben olyan szépen dorombolt, hogy bárki órákig örömmel hallgatta volna. Hogy, hogy nem, ekkor a szobában termett egy légy. Körülszáguldott és mintha csak azért ébredt volna fel téli álmából, hogy Cili cicát boszantsa, körözött fölötte, aztán hirtelen leszállt, az orrára. Cili cica megrázta a fejét, hogy elhessentse, de a légy csak nagy nyugalommal ide-oda sétált. — Az orrom nem sétatér — bosszankodott a cica és mancsával a légy után kapott. A légy ügyesebb volt, elröppent. No, nem messze, csak a fotel karjára és amikor Cili cica ismét lehunyta a szemét, visszaröppent az orrára. — Ej, te szemtelen — kapott utána Cili, de csak a saját orrát fogta el, mert a légy megint felröppent. Most azonban egy kicsit messzebb szállt é3 megvárta, hogy Cili cica kényelmesen elhelyezkedjen és doromboljon. Aztán zimmzumm, visszaszállt a cica pisze kis orrára. Cili cica ekkor már dühösen ugrott fel, két lábbal kapott a zümmögő után, még a száját is kitátotta. A légy meg egyet-kettőt csapott szárnyával, az asztal szélére szállt és hosszú lábaival tisztogatta szárnyát. A cica észrevette, egy ugrással rávetette magát, ám a légy helyett csak a csipkés asztalterítőt kapta el, lerántotta a padlóra a hamutartóval, a virágvázád val együtt. Ä nagy zajtól megijedt a légy, elröppent a tévé öklelő szarvú antennájára. Onnan nézte, hogyan rázza le magáról Cili cica az asztalterítőt, meg a vázadarabokat. Fejét tapogatta talpával, biztosan ráesett a váza. A cica keservesen nyávogott, közben meg leste, hogy merre is lehet a légy. Észrevette és egy ugrással a tévén termett. A légy, persze, nem várta meg Cili cicát, tovább szállt a függönyre. A tévéről viszont leröpült az antenna. Cili cica most már nagyon mérges volt, a tévé " egyenesen a függöny etette magát. Ám a leg. .c sem kapta el. Mire ő a függönyhöz ugrott, a légy már a könyvespolcon sétálgatott. Cili cica lógott, hintázott a függönyön, aztán bukfencezve ugrott, de közben nekiesett a virágállványnak. A virágok megijedtek, cserepestül, ki erre, ki arra esett. A légy még mindig ott sétált a könyvespolcon. A cica rávetette magát, de célt tévesztett és lesodort két ostoba kíváncsiskodó porcelánfigurát. A légy megunta a nagy zajt, a csörömpölést, az ablakhoz röpült, ki akart szállni, de nekiütődött a láthatatlan falnak, erre nem gondolkozott sokat, hanem szépen a kályha tetejére röpült. A cica éppen utána akarta vetni magát, hogy elkapja a kis szemtelent, de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és a nagymama lépett be. — Cili, te haszontalan, mit tettél? — csapta össze a kezét nagymami. — Azonnal tessék kimenni. Cili sunyítva sompolygott ki a szobából, csak pislogott a nagymamára, hogy nem ő, hanem a légy volt az oka mindennek. De a nagymama ezzel nem törődött, hetekig nem engedte be a szobába, mert végtére is az okos kis Cilinek nem lett volna szabad a haszontalan légy után ugrálni. Pali, Pali, Palikám, mondd meg nekem szaporán: hol van az én ürge-fürge puli-puli-pulikám...? Gyuri, Gyuri, Gyurikám, felelj nekem igazán: láttad-e a pörgő-görgő guri-guri-gurigám...? Elkószált a pulika, — sajnálkozik Palika — s hogy a kutyust utolérje, elgurult a guriga... Ezért nincs hát gurigám, nincs csaholó pulikám, — ó, csak hozná vissza egyszer mindkettőt egy pelikán...! az utcán Jön lassan s lépte ritmusa meg-meghajlik és úgy lebeg, mint nyárutón a zamatos gyümölccsel rakott ághegyek. Kezében szatyor, megrakott. Sóska, zöldség és főzelék várja benne az otthoni tűzhely ízt adó melegét. Domborodó szép kis hasa a csöppnyi édes életet büszkén hordozza s arca két kerek almáján pír remeg. Puha ritmusú léptei szélfútta ágként ringanak, — s látom, amint az emberek kedvesen rápillantanak SZEGÉ Ny MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 26. s szemüknek sugárszirmait felépergetik csendesen, hogy majd a drága kicsike virágmosolyú, szép legyen... MANŰMEO BOLDOG VOLT. ANHY! VfSZOA/TAGSAG UUN , UT VÉGRE NYUGTON HAGYJAK AZ EMBEREK f V'HéTOR ŰR. PEDIG AZZAL VIGASZTALTA MAGAT.HOGY JŰ/DORE RÁCS MÖGÉ KERÜLT UGYAN, IDE LEGALAßß ÉPSÉGBEN MEGSZABADULT AZ OROSZLÁN TÓ L , Erdei birkózóverseny Történt egyszer, valahol a Nagyerdőben, hogy két kiváló szarvaslegény, Agancsos és Nyolcágú összeveszett egymással. Mind a kettő a maga igazát bizonygatta, azután egymásnak estek, összeakasztották az agancsaikat és birkózni kezdtek, Amint így küzdöttek, birkóztak, fárasztották egymást, megszólalt az egyik tölgyfa ágán a Bölcs Uhu bagoly. — Hé, Pajtások, nem addig van az. Azonnal hagyjátok abba a birkózást! — Hát hogy képzelitek ti, hogy ilyesmit lehet csinálni a Nagyerdőben? Mert verekedést mi, madarak és állatok nem tűrünk el, ha viszont igazságos, sportszerű birkózásban akarjátok az erőtöket összemérni, ahhoz bíró és közönség kell. Márpedig engem senki nem kért fel közületek bírónak, és közönség sincs jelen. Agancsos és Nyolcágú pár percre abbahagyták a birkózást és meglepve hallgatták Uhu szavait. Végül Agancsos mérgesen rászólt az öreg bagolyra. — Téged aztán igazán nem kérdezett senki, és nem is kért senki, hogy a dolgunkba avatkozz. Nekünk van elintézni valónk egymás között Nyolcágúval és ez nem tartozik sem rád, sem közönségre. — Brumma-brumma — mordult közbe Miska, az öreg medve, aki éppen arra járt. — Nincs igazad, Agancsos, már ne is haragudj, mert ha ti ketten itt megverekszetek, az erdőben mindenki verekedéssel akarja majd elintézni n sérelmeit, így pedig felborul az erdőnk békéje, Hallgassatok hát a jó szóra, és intézzétek el a vitátokat sportszerűen. •— Hát jól van — bóloga tott egyszerre a két szarvas belátva a medve igazát, s felnézve a tölgyfára, közösen kérték a Bölcs Uhut, mondja meg, elvállalja-e a bíráskodást, és mikor tartsák a mérkőzést. Uhu bagoly elmondta, hogy ő nappal nem lát, bántja gyenge szemét az erős fény, de ha a hajnali órák megfelelnek a küzdőknek, szívesen vállalja a bíráskodást. A két agancsos bajnok elfogadta az ajánlatot, Miska mackó pedig elcammogott, hogy szétvigye a hírt és a meghívást az erdő népének a másnap hajnali mérkőzésre. A következő nap hajnalán még alig színesedett az ég alja, már körülülték a Nagyerdő tisztását a nyuszik, mögöttük helyezkedtek el az őzek, azok mögött pedig a medvék és a szarvasok, a faágkarzatot pedig sűrűn megtöltötték a mókus- és madárnézők. — Hajrá Agancsos, — ne hagyd magad Nyolcágú! — csicseregte, fütyülte, makogta és bőgte a nézősereg, mikor a két bajnok a küzdőtérre lépett és összeakasztották agancsaikat. Recsegett-ropogott a a két agancs, hajladozott a két szép állat jobbra-balra a közönség legnagyobb élvezetére. Ám éppen mikor a legérde kesebb volt a küzdelem, kutyaugatás, puskaropogás verte fel az erdő csendjét, a közeli falu lakói indultak hajtóvadászatra. Agancsos eleresztette Nyolcágút, egyet ugrott, kettőt szökött és eltűnt a tisztásról. Nyolcágú pedig hatalmas bakugrásokkal követte. Nyulak, medvék is szedték az irhájukat, ki merre látott, futott, menekült, s repültek a madarak is, mert senki nem akart puskavégre kerülni. így azután soha nem tudta meg a Bölcs Uhu, sem az erdő többi lakója, hogy ki nyerte volna meg az erdei birkózóversenyt, Agancsos, vagy Nyolcágú. Angolból fordította: Pfeifer Vera