Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-28 / 228. szám
tttf «grpíémfe SS; wf WÄGYAnOSSZA» 3. o!da! GAZDASÁGI IEGYZETEK Sürgető percek Termelőszövetkezeteink úgy tudják, — és ezt mi is többször leírtuk —, hogy az időjárás adta előny van a mezőgazdasági munkák végzésében. Ez valóban így volt a betakarításnál. Megyénk legutolsó mezőgazdasági jelentése szerint az őszi vetések tavalyi 34 százalékával szemben idén 42 százalékot, a rozsvetés tavalyi 12 százalékával szemben idén 20 százalékot, a burgonyaszedés 33 százalékával szemben idén 58 százalékát a szedésnek végeztük el szeptember 15-ig. Ezenkívül az elmúlt évivel szemben az adott időpontban hozzákezdtünk a búzavetéshez, a kukoricatöréshez és a napraforgó betakarításához. Még korábban — erről is írtunk sokszor —, az aratással is korábban boldogultunk. Ezek tények. Vagyis: ez volt egy hónappal, két héttel ezelőtt. De hol van már ez az előny? Ugyanaz az előny, — az aszályos nyár —, amely korábban érlelte a kalászosokat és nem zavarta esővel a betakarítást, hátránnyá változott, amikor a jövő évi termés legfontosabb mezőgazdasági munkájának elyégzé- sére került sor. A szántás, a talajmunkák, a magágy előkészítése hallatlan nehézségekbe ütközik, lassanként még a homokosabb talajokon is. De Szatmárban és Bereg- ben valósággal füstölögnek a barázdák az ekék után, fogy az üzemanyag, akadozik a traktor, kisasztal nagyságú hantokat szaggat fel a csak kicsit is mélyre hatoló ekevas. Van olyan gép. amin naponta háromszor-négyszer is ki kell, cserélni az elkopott vagy az eltörött ekevasakat. A traktorosok tudják ezt. Bár több gépünk van, mint valaha a megye mezőgazdaságában, minden munkaórára szükségünk van, hogy az őszi munkákat jól elvégezhessük. Még a napraforgóaratás sem tart lépést az éréssel. Pedig hiába várunk több adapterre. Nem lesz több. Kukoricatörő berendezés van. Nem veszik. Minden mezőgazdasági vezető tudja, mi a teendő. A mezőgazdaság sajátosságai szerint ilyenkor kell megkezdeni a nyújtott műszakokat. Ha kell, emberváltással. Ahol kevés a gép, ott az éjjeli műszakokat is. Pedig úgy is elkerülhetetlenek lesznek ezek az esti munkák. De mennyivel köny- nyebb volna már most elkezdeni őket a langyos őszi éjszakákon, kellemes időben, mint később, novemberi hűvös éjszakákon, amikor már pufajkát is adni kell a traktorosra és a munka is rosz- szabb minőségű. Van egy sajátos észak-szabolcsi, szatmári mondás legnehezebb talajainkra: „Perctalaj”. így mondják. A kifejezés azt jelenti, hogy ha nagyon felázik, elsüllyed benne a traktor, ha nagyon megszárad, akkor pedig leszakad róla az eke. Szinte csak egy perc van száradás és nedvesedés közben a megfelelő megművelésére. A kifejezés találó. A perc az, ami sürget, most már nemcsak az órák. GNZ A nagyobb bér feltételei Mostanában egyre több fórumon esik szó arról, hogy milyen különbségek vannak — és vannak-e különbségek — a központi gyáregységek és a szabolcsi gyáregységek bérezésében? Egyre többet felvetődik: alacsonyabbak a szabolcsi bérek, mint amit ugyanannál a vállalatnál, de Pesten számfejtenek. Nemrég a mátészalkai városi pártbizottság foglalkozott ilyen szempontból is az ISG helyi gyáregységével, az SZMT átfogó anyagot tárgyalt a bérollóról, s felvetődött a munkaügyi miniszterhelyettes legutóbbi, megyénkben tett látogatása alkalmával is Lényegében arról van szó, hogy — például egyik országos vállalatunk esetében — a nyíregyházi napi átlagos munkáskereset 75 forint, ugyanez Pesten 90. Az elfogultak már olyan véleményeket is emlegetnek, hogy egyes pesti vállalatok a szabolcsi gyáregységük alacsony béreivel tartják „karban" a bérszintjüket, jószerével azért is telepedtek ide. Ezt persze túlzás állítani, hiszen a szabolcsi gyáregységek az esetek döntő többségében szervesen beilleszkedtek a vállalati termelés egészébe, s nélkülük ma már szinte elképzelhetetlen volna a gazdaságos működés. A központok vezetői gyakran hangoztatják: ők örülnének a legjobban, ha minél nagyobb mértékben hozzájárulnának a szabolcsi gyáregységek a Vállalati termeléshez. Az egyik legutóbbi gyáravatón Kisvárdán, a vállalat igazgatója tréfásan megjegyezte: nem bánnák, ha a tervezett 17 milliós értékű fékbetét helyett húszat kapnának a szabolcsi üzemükből. Túlzás volna tehát a bérszint karbantartásának vádját emlegetni e bonyolult kérdésben, hiszen elsősorban termelést várnak a vállalati központok. A bér azonban mégsem magas, a tények tények maradnak. És jön a válasz: Nem tudunk addig a pestivel egyenlő bért fizetni, amíg a szabolcsi gyáregység termelékenységben nem hozza a várt eredményt. És ez igaz. Még akkor is nehéz helyzetbe kerülnének az új szabolcsi dolgozók, ha a szakma régi ismerőivel egyenlő feltételek mellett vennék fel a termelékenységi versenyt, mert a gyakorlottságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Csepel Motorkerékpárgyárban például évtizedek óta finomított normákkal dolgoznak. — ezeket Nyírbátorban csak bizonyos idő után lehet, követelni. A tei-melékenység kérdésénél azonban sokszor felvetik: a szabolcsi gyáregységbe a legrégibb, már „levétkőzés- re” szánt technikát küldik a központokból, s ezen nem is lehet elég termelékenyen dolgozni. Van ilyen, de — ahogy a szabályozók változásait figyeljük, — megtörténhet, hogy a pesti vállalatnak a régi technika még Szabolcsban is túl drága lesz néhány év múlva. Ebben az első letelepedés után változás várható. Van azután olyan is, hogy tudatosan közelítik a szabolcsi gyáregység bérszintjét a vállalat egészéhez, mint például a gumigyárban. Ez jó dolog még akkor is, ha időbe telik, amíg valóban el is érik azt, időbe, gyakorlottságba, termelékeny munkába... És emiatt nem lehetne azt jósolni- hogy a bérolló gyorsan megváltozik és bezárul. Két szándék mindenesetre kellene hozzá az objektív tényezőkön kívül is: a központok részéről, hogy közelítsék a tíér- szinteket, a szabolcsi gyáregységekben pedig a tudatos törekvés a minél termelékenyebb munkára. K. I. Az erélyte/enség ára Határoztak—de nem cselekedtek fcgy revizori vizsgálat tanulságai a ^Nyíregyházi Építőipari kts/ ben Naponta változik a helyzet: hol fizetésképtelen a Nyíregyházi Építőipari Ktaz, hol éppen nem az egy időre. Egyetlen szövetkezet a megyében, amelyikben évenként visszatérően nincs, vagy alig van r roség már huszadik éve. azalatt összesen hatszor fizettek részesedést.) Szeptember 30-án jár le az. 1,1 milliós hitelre az OKISZ áltál nyújtott, garancia, s a helyzetet tekintve nem lenne az sem indokolatlan, ha a bank — garancia, vagy óvadék hiányában — felmondaná és lejárttá tenné a ktsz hiteleit. Ezzel kapcsolatban a KISZÖV revizori irodája vizsgálatot végzett a szövetkezetnél, amelyet pénteken délelőtt — a városi pártbizottság és a KISZÖV illetékeseinek bevonásával — a KI- SZÖV-ben vezetőségi ülésen tárgyaltak meg. Sok a nem termelő Az 1969-es évet veszteséggel zárta a szövetkezet. Akkor két közgyűlést tartottak — mert az elsőn nem jelentek meg a határozatképességhez szükséges számban —. s ismét a régi elnököt választották újjá. Ezután a vezetőség intézkedési tervet készített, amelyet az év folyamán egy második követett. A revizorok most elsősorban azt vizsgálták, végrehajtották-e ezeket a terveket és mennyiben? Mi az oka a gyenge gazdálkodásnak ? Az első igen fontos megállapítás az, hogy egyetlen haÜJ TERMÉK. A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében megkezdték a KD—160-as háztáji szemestakarmány- daráló gyártását. A tervek szerint az idén 200-at, majd jövőre 5000 darabot készítenek. Képünkön: Szűcs Sándor szerelő. (Elek Emil felvétele). sonló szövetkezet sem bírna el olyan nem termelő apparátust, mint amilyent ennél a ktsz-nél fizetnek. A 120 főnyi termelőgárda 80 fős nem termelőt tart el. Régi döntés már, hogy a nem termelő apparátust le kell építeni, hely- ré kell rakni az aranyokat, de nem hajtották végre. Az elnök szerint nem tudtak kit elküldeni... Ugyancsak szakállas feladat a bérgazdálkodás rendszerének kidolgozása — amit szintén vállaltak, de nem teljesítettek. Igaz, kialakítottak egyfajta — sem nem igazságos. sem nem elfogadható — rendszert, de az ellentétes az ágazati miniszter rendelkezéseivel. A bérszínvonal nagvon megnőtt — 20 százalékkal, holott, ha a szövetkezet hatékonysági mutatójához alkalmazkodik, akkor 3 százalékkal csökken. De nem a munkások keresete nőtt meg ennyire. A termelői bérek 5 százalékkal növekedtek, a nem termelőké pedig ennek a négyszeresével! A bérrel kapcsolatban nagyon sokszor felvetődik a „kegydíj ások”, avagy a ki- lenchuszasok kérdése. Van olyan volt vezető a szövetkezetnél, akit — miután leváltottak — nem küldtek el, továbbra is onnan kapja a fizetését, bár munkát alig végez érte. Ezenkívül az a 9,20 forintos óradíj szerepel a legtöbbször az elszámolásokban, amelyekért e ktsz-ben köztudomásúan nem termelő munkát végzett valaki, hanem állt, vagy azért kap ennyit, mert valakinek a rokona és felvették. Teljes káosz ? E terheket egy sokkal nagyobb szövetkezet is csak nagy nehézségek árán tudná elviselni. Jó határozatokat hoztak e kérdésekről, hol a vezetőség, hol a közgyűlés — de a határozatokat nem hajtotta végre senki, s a végrehajtást nem kérte számon senki. E terhek miatt a ktsz-ben a fel nem osztható költségek szintje olyan magas. hogy hasonló szövetkezetekben a felét sem éri el. A 26 százalékos költségszínt mellé alig tudnak olyan munkát vállalni, amely így is kifizetődő volna. Évtizedes probléma az anyagok ügye is. már ami az elszámoltatást illeti. Hiába a jó határozatok, a határozatlan vezetés nem oldotta meg az elszámoltatást. így aztán nem véletlen, ha a szövetkezet ellenőrző bizottságának tagjai azon kapnak egy-egy munkacsoportot, hogy munkaidőben a ktsz anyagából és a ktsz állványszerén fusiznak. És ha ezt jelentik — nem történik sorozatosan semmi. Bár a termelékenység nőtt, de a munkafegyelem semmit sem javult. (A termelékenység a korábbinál ösztönzőbb bérek miatt nőtt.) Utókalkuláció csak az utóbbi hónapokban van. A társadalmi tulajdon védelme nincs biztosítva. A ktsz-nek nincs (!) belső ellenőre. Jogtalanul felvett .béreket határozat ellenére sem fizettetnek vissza. Féléves utielől eg-tar to zásokkal rendelkeznek egyesek. Ezek szinte csak címszavak, de jelzik azt a káoszt, amelyet a revizorok a szövetkezetnél találtak. A bank álláspontja szerint ilyen kaotikus gazdálkodásba pénzintézet még biztosítékok mellett is csak nagyon o\ at osan helyezhet ki pénzt. A pénteki ülésen a vezetőség elhatározta, hogy közgyűlést hív össze, amelyen a tagság elé tárja a valódi helyzetet és javasolja olyan intézkedések gyors megtételét, amelyek a gazdálkodás gyökeres megváltoztatásához vezetnek. Van kiúti Nőm csodálatos gazdálkodást vártak a szövetkezettől az elmúlt időszak gyenge eredményei nyomán. csak azt, hogy hozzák rendbe a szénájukat, tegyék meg azokat az intézkedéseket, amelyeket jó határozataikban eldöntötték. Ezek azonban nem történtek meg, s emiatt most állandóan a „sorbanállás” a fizetésképtelenség kopogtat a ktsz ajtaján, nyereség) ól pedig még reménykedni is nehéz. Ilyen jó gépesítettség mellett a szövetkezet a mainál sokkal nagyobb értékű munkát is képes volna elvégezni. De ha nem végez, csak nagyon szolidan gazdálkodik, akkor is milliós nyereségeket érhetne el évenként. A szövetkezetnek csak olyan vagyona van, amelyet az államtól kapott pénzen vettek — a nyereségből még azt is fejleszteni lehetne. Sokan mondják mostaniban a szövetkezetben, hogy nem történik semmi, legfeljebb kevesebb lesz egy ktsz- szel. Az elkeseredés mondatja velük, pedig ők is tudjak, hogy van kiút. meg is találták már, csak végig kellene rajta menni. Kun István A sorkatona tekintélye A sorkatona kimenő ruhában elegáns. Talán nem is vesszük észre. Esetleg azt sem, hogy egy kicsit közéleti ember is. ★ Smied László szakaszvezető. rakamazi fiatalember ma részt vesz a honvédelmi, miniszter ünnepi fogadásán, amelyet a fegyveres erők napja tiszteletére adnak'. Fehér József első osztályú rádiótávírászt. aki egy hónap múlva szerel le, a napokban régi munkahelyén, a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben megválasztották a KISZ-szervezet csúcstitkárának Hajzer András őrvezető bátyja beosztását, munkáját vette át a honvédségnél, még a KISZ-beh is „örökölte” a szervező titkári tisztséget. Nyolc hónapig együtt voltak katonák, a hálóteremben is szomszédos volt az ágyuk. Pedig ha kéri. nem hívják be. míg bátyja katona. Patai István tizedes, alapszervi KISZ-titkár egy kontrasztot mondott el: „A sírás köszörülte a torkom, amikor először ébresztettek így. Jó reggelt, elvtársak! Nemrégen volt egy eset. amikor egy idősebb katona „megígért valamit” egy újoncnak. Igazi csemege volt. amikor behívtuk a KISZ-vezetőség ülésére. s megkérdeztük, hogy gondolta. Az ügyben mi intézkedtünk.” ★ Hogy milyennek képzelem a jó parancsnokot? Nem kell képzelni, már mondom is: mindenkivel egyformán legyen igazságos, ne kivételezzen. mert itt kezdődhet a baj. Szerintem a katonaélethez nem illik a kedvenc. (Hajzer őrvezető.) Nagyon fontos, hogy jól ismerje beosztottjait, mindenkivel a legmegfelelőbb hangot használja, tudja: az emberből hogyan lehet kihozni a maximumot. Állítom, egy jó parancsnok irányításával mindig van jókedv, fegyelem. s nincs lehetetlen. (Patai tizedes.) Nem szabad egyedi példákat venni. Tartósan kialakított, jó kapcsolatról van szó. Szerintem a jó parancsnok kellő önállóságot ad a katonának. következetesen számon kéri, de el is ismeri eredményeit. (Smied szakaszvezető.) ★ Beszéljünk a katonaéletről. Miért van mindig olyan, akinek az első nao sírás köszörüli a torkát — amin később legfeljebb mosolyog? Én például addig csak messziről láttam laktanyát, no meg a katonatörténetek, amiben mindenki túl akarja licitálni a másikat. Azóta saját bőrömön tapasztaltam, a kiképzés kemény dolog, de ez csak egy része a katonaéletnek. Most hivatkozzak arra. hogy építhetné^ Eiffeltornyot gyufából, vagy szervezhetnék kultúrcsoportot, olvashatnék kilószám? Természetesen a napi kiképzés után. (Patai.) A katonára nagyon fontos dolgokat bíznak. Ezt nem lehet egyik napról a másikra, meg kell ismertetni és meg is kell szokni. A második időszakos katona már irányít. tanítja az újoncokat. Itt önállónak, határozottnak kell lenni, nem lehet mindig a KISZ-hez szaladni sem De az új formát meg kell tanulni. Nekem- szerencsém volt a bátyámmal. (Hajzer.) Nem csak a magam példáját mondom. Szerintem csak az húzódozik, aki semmit sem tud a hadseregről. Aki például mielőtt bevonul, dolgozott az MHSZ valamelyik lövész-, vagy éppen rádióskörében, nem problémázik. Jó volna, ha az előkészítés az iskolában, a munkahelyen alaposabb lénne, ez eleve több tekintélyt adna a katonának. (Smied.) ★ Van-e tekintélye a katonának? Van. mondják egyértelműen. Persze, a kiválóknak ez ki is jár. (Fehér. Patai. Smied a Néphadsereg kétszeres kiváló katonája. Hajzer a legfiatalabb. ő egyszer kapta meg az elismerést.) Mi kell ahhoz, hogy valaki a hadseregben „kiváló” legyen? Ezt a címet nem a „rágódó” katonának találták ki. Aki mindig csak éppen any- nvit teljesít, hogy ne vegyék el a kimenőjét, ne vonják meg a kedvezményeket. És azon problémázik. hogy lehet legkönnyebben megúszni a két évet. Szerencsére nem panaszkodhatunk, nálunk ió a hangulat, érdemes is benevezni, s aki csak teheti, igyekszik is elérni a „kiváló” szintet. (Patai.) Egy nagyon fontos dolog. Nem elég a „majd a vizsgán ráhajtok” szemlélet. Egész évben egyenletes. jó teljesítményt kell nyújtani, de azt tartani, vagy még fokozni is kell a vizsgán. Erőt, ügyességet, szorgalmat bizonyít a cím — és a katona méltó jutalmat. elismerést kap — nemcsak kimenőkedvezményt. Érdemes rá hajtani. (Hajzer.) Szerintem egyedül senki nem tudná megszerezni a címet. Kollektíva kell hozzá, ráadásul jó kollektíva. Nem is az a probléma, hogy a katona jól lő. vagy kevésbé jól. A gyakorlatokon, kiképzésen ezt meg lehet tanulni. De. hogy valóban határozott. egyenes tartásé legyen, aki tudja, mit kell tenni a szolgálatban, ahhoz feltétlenül érezíni kell parancsnokának. társainak segítő szándékát. (Smied.) ★ A laktanyában ünnepségre készülnek. A fegyveres erők napja alkalmából újabb „kiváló" címeket adnak át. többen a KISZ magas kitüntetéseit veszik át. Egyszerű, vidám szabolcsi fiúk, akik úgy érzik, lehet tekintélye a sorkatonának is. És tesznek is érte. hogy legyen M. 5,
