Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
2971. szeptemße? 24. VtttWP MÄGYÄRORSZÄÖ 8. oMa! Tímár Mátyás tárgyalásai Limában A limai magyar—perui hivatalos tárgyalások keretében Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán Jimenez de Lucio ipar- és kereskedelemügyi miniszterrel folytatott megbeszéléseket. Szóba került az is, hogy az üzleti kapcsolatokat célszerű az állami szektoron túlmenően magánvállalatokra is kiterjeszteni. Helyi idő szerint délután került sor a Perunak nyújtott 15 millió dolláros magyar kormányhitel-szerződés aláírására. A szerződés kimondja, hogy a két ország baráti kapcsolatainak erősítése és kölcsönös előnyökre alapozott gazdasági együttműködés továbbfejlesztése céljából nyújtott hitelkeretből a perui állami szektor magyar beruházási javakat, gépipari termékeket vásárol. A szerződést ünnepélyes keretek között írta alá Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese és Francisco Morales Bermudez_ gazdasági és pénzügyminiszter. let felé tényekben — nyugat felé kérdőjelekben” nyilvánul meg. A közvetlenül Barzel után felszólaló Willy Brandt kancellár határozottan visz- szautasította az ellenzék bírálatát, különösen a CDU— CSU-nak azt a vádaskodását, amely szerint a bonni kormány elhanyagolta a nyugati külpolitikát. A Bundestag interpellációs vitájában figyelemre méltó kijelentéseket tett Herbert Wehner, az SPD parlamenti csoportjának elnöke. Kijelentette, véleménye szerint az ellenzék kísérletet tett arra, hogy az információ szorgalmazása helyett „demonstrációt és konfrontációt” provokáljon a parlamentben. Wehner végezetül parlamenti csoportja nevében hangsúlyozottan köszönetét mondott Brandtnak és kormányának azért, hogy hozzájárult a világpolitikai ellentétek enyhítéséhez, s ugyanakkor „minősíthetetlennek és arcátlannak” nevezte az ellenzéknek azt a törekvését, hogy „valamiféle bírósággá" változtassa á Bundestagot. KGST tagállamaival, mind az összes többi szocialista országgal. Erőfeszítéseket kell tenni, hogy leküzdjük az egyes szocialista országok között fennálló nézeteltéréseket, hogy fejlődjön együttműködésünk és egységünk.” A nemzetközi élet kérdései közül a balkáni együttműködést emelte ki. hangsúlyozta: „Kívánjuk, hogy a múltbeli helyzet soha ne ismétlődjön meg ebben a térségben. s a balkáni államok kapcsolatai — mind szocialista. mind nem szocialista országoké — oly módon fejlődjenek, hogy ebből a térségből a népek közötti békés együttműködés és barátság övezete alakuljon ki.” RÖMA Ali Immis, Líbia svájci nagykövete, aki szerdán este érkezett Tripoliból Kómába, cáfolta, hogy Kadhafi ezredes, a forradalmi parancsnoki tanács elnöke baleset, vagy merénylet következtében megsérült volna. DAMASZKUSZ Jean de Lipkowski, francia külügyi államminiszter csütörtökön befejezte szíriai látogatását. Háromnapos hivatalos damaszkuszi tartózkodása során Lipkowski találkozott Asszad államfővel, Kalafavi miniszterelnökkel és Khaddam külügyminiszterrel. NEW YORK Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön találkozott Szpirosz Kiprianu ciprusi külügyminiszterrel. A megbeszélés során a Szovjetunió és Ciprus viszonyával kapcsolatos kérdésekről volt szó. Gromiko a nap folyamán nemzetközi kérdésekről tanácskozott Krister Wickman svéd külügyminiszterrel és Andreas Cappelen norvég külügyminiszterrel. BEIRUT A jordániai kormánydelegáció Dzsiddában — a UPI és az INA hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint — emlékiratban utasította el a hatóságok és gerillák együttélését szabályozó korábbi egyezményeket. Ezt követően háromnapos szünetet kért a békéltető tárgyalásokban, hogy Ammanba repülhessen, s ott új utasításokat kérjen. WASHINGTON John Conally amerikai pénzügyminiszter, Nixon elnököt idézve, csütörtökön ismét megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik megváltoztatni az arany árfolyamát, vagyis leértékelni a dollárt. Connallv ezzel szemben megint más valuták árfolyamának „kiigazítását”, másszóval felértékelését sürgette. TUNISZ Tuniszi diplomáciai körökre hivatkozó nyugati hírügynökségi jelentések szerint autóbaleset érte Kadhafi ezredest, a líbiai forradalmi parancsnokság tanácsának elnökét. A Reuter iroda úgy tudja, hogy Kadhafi gépkocsija a Tripolit a főváros repülőterével összekötő gyors- forgalmi úton haladt, amikor egy teherautó belerohant; az elnök a baleset következtében megsérült. Heves vita a bonni parlamentben A bonni Bundestag csütörtöki interpellációs vitájában a megszokottnál is élesebben csaptak össze a koalíciós pártok és az ellenzék képviselőinek nézetei. Brandt kancellár legutóbbi szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatos vitát — mint ismeretes — a CDU—CSU parlamenti csoportja szorgalmazta. Egyidejűleg azzal vádolta a kormányt, hogy „hangos tetszésnyilvánítás, illetve propaganda fórumává” akarja degradálni a Bundestagot, s hogy „homályos, pontatlan és kitérő válaszokat ad” az ellenzék kérdéseire. A CDU—CSU interpellációira elsőnek Walter Scheel külügyminiszter válaszolt. Aláhúzta, hogy Brandt krimi tevékenysége és az oreandei megbeszélésekről kiadott közlemény „teljes összhangban áll az NSZK alkotmányával”. Az ellenzék nevében Rainer Barzel, a CDU—CSU parlamenti csoportjának elnöke szólalt fel. Azt állította, hogy a bonni kormány „a keleti és a nyugati politikában felcseréli a súlypontokat”, ami — szerinte — „keCeausescu beszéde Bukarestben A bukaresti Augusztus 23. gépgyárban rendezett ünnepi gyűlésen — mint jelentettük — beszédet mondott Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára Beszédében méltatta a fél évszázados jubileumát ünneplő gyár érdemeit, majd kitért a szocialista építés sikereire. Kifejtette, hogy a szocializmus romániai építésének sikereivel eleget tesznek mind a román, mind a nemzetközi munkásosztállyal szembeni kötelességeknek. Ehhez hozzátette, hogy állandóan fejlesztik az együttműködést és a nemzetközi szolidaritást a szocialista országokkal, „mind a szomszédos szocialista országokkal, mind a Leonyid Brezsnyev beszéde a zimonyi nagygyűlésen Ma is folytatják a jugoszláv—szovjet tárgyalásokat az üzemben látottakról. Majd ezt követően a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek a fasizmus ellen vívott közös harcáról szólt. Megemlékezett arról is, hogy az 1917-es orosz forradalomban a forradalmárok között ott volt Jo- szip Broz Tito is, aki a második világháború idején irányította és szervezte Jugoszlávia népeinek felszabadító harcát, jelenleg pedig a jugoszláv népek forradalmi harcának kimagasló személyisége, a szocialista Jugoszláviának és pártjának elismert vezetője. A nagygyűlés résztvevői viharos tapssal köszöntötték az SZKP KB főtitkárának azt a megállapítását, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió, két szocialista ország együttműködése a teljes egyenjogúságon és a kölcsönös megbecsülésen alapul. „A két ország együttműködése — mondotta Brezsnyev — kölcsönös érdeke mindkét népnek s egyszersmind hozzájárulás a világ szocialista mozgalmának erősödéséhez és a béke megszilárdításához”. Brezsnyev beszéde további részében a két ország eredményes gazdasági együttműködését méltatta. Ezt tanúsítja — hangoztatta többek között — ennek az üzemnek az együttműködése is különböző szovjet itáliaiatokkal. Hozzáfűzte, hogy a két ország együttműködését az eddigieken túlmenően még tovább lehet, és tovább kell fejleszteni. „Ez — mondotta nemcsak a gazdasági, hanem a legszélesebb értelemben vett politikai kapcsolatokra is vonatkozik.” Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta beszédében, mint marxista tisztában van azzal, hogy a szocializmus építésének megvannak az általános törvényszerűségei. „Olyan elvi és gyakorlati álláspontokról van szó, mondotta, — amelyeknek realizálása nélkül el sem képzelhető a szocializmus. Ugyanakkor azonban nyilvánvaló az is, hogy országonként más és más a gyakorlat. Mély meggyőződésünk, hogy a különbségeknek a szocializmusban nem kell ellentétekhez, bizalmatlansághoz vezetniök. Brezsnyev hozzáfűzte, nem helyesli, hogy egyes országok saját gyakorlatukat igyekeznek érvényesíteni más országokban és a szocialista építésben. Számunkra az a lényeges, hogy a mozgalomhoz tartozunk és, hogy ez társadalmi és politikai téren hogyan valósul meg, nem fontos. Brezsnyev elismeréssel szólt a jugoszláviai szocializmus építéséről, majd megemlékezett arról, hogy a Szovjetunióban milyen kimagasló eredmények születnek a szocialista építés során, a Szovjetunióban Jugoszláviához hasonlóan — mondotta ezután — több nemzet és nemzetiség él. De már rég eltöröltük a különbségeket a fejlett és elmaradott köztársaságok között. A továbbiakban hangsúlyozta, a szovjet dolgozók, a párt által kitűzött feladatokat nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják. Beszéde befejező részében Brezsnyev nemzetközi problémákról, ezen belül európai kérdésekről szólt. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a nemzetek közötti kapcsolatok rendezéséért és a béke megszilárdításáért. Zárszavaiban síkraszállt a Szovjetunió és Jugoszlávia sikeres együttműködéséért és a közös békeharc sikeréért. Véget ért az ötödik SALT-fforduló Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Jo- szip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a JKSZ elnöke közti csütörtöki tárgyalásokon szovjet részről részt vett K. F. Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, K. V. Ruszakov, az SZKP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, N. N. Rogyionov, az SZKP KB tagja, külügyminiszter-helyettes, V. 1. Sztyepakov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió belgrádi nagykövete és A. M. Alekszandrov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP KB főtitkárának munkatársa. A tárgyaláson jugoszláv részről részt vett E. Kardelj, a szövetségi tanács tagja, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja, D. Bijedics, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnöke, K. Cligorov, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének tagja, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja, Sz. Dolanc, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja, V. Micsu- novics, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság elnökségének tagja, M. Tepavac külügyminiszter, M. Pesics, Jugoszlávia moszkvai nagykövete, M. Vrhunec, az elnöki iroda vezetője és M. Malevszki, a köztársasági elnök külpolitikai tanácsadója. A csütörtöki megbeszélések során, amelyek nyílt baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében folytak le, a tárgyaló felek megvitatták a kétoldalú együttműködés további fejlesztésének lehetőségeit és a nemzetközi helyzet Időszerű kérdéseit. A szovjet—jugoszláv megbeszélések pénteken a vajdaságban lévő Karagyorgye- vóban egy vadászkastélyban, folytatódnak. Az előzetes tervek szerint a szovjet vendégek és házigazdáik Kara- gyorgyevóból csak szombaton délelőtt — közvetlenül Leonyid Brezsnyevnek és kíséretének elutazása előtt térnek vissza Belgrádba. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára csütörtökön délután látogatást tett a Belgrád melletti Zemun-pol- jén lévő elektronikai gyárban. Leonyid Brezsnyev és kísérete megtekintette az elektronika ipari gyár részlegeit és a gyárban megrendezett elektronikai gyártmányok kiállítását. A gyár egyik nagy csarnokában ezután nagygyűlést rendeztek. A nagygyűlésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára. Beszéde bevezető részében elismeréssel nyilatkozott Az Egyesült Államok helsinki nagykövetségén tartott 90 perces üléssel véget ért a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet— amerikai megbeszélések ötödik fordulója. A forduló záróakkordjaként Vlagyimir Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője és A CSKP és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának előterjesztése alapján a szövetségi gyűlés amerikai kollégája, Gerard Smith pénteken felkeresik Kekkonen finn köztársasági elnököt. Ezt követően nyilvánosságra hozzák a közös közleményt. Jól értesült körök úgy tudják, hogy a tárgyalások következő szakaszára november elején Bécsben kerül sor. elnöksége szerdán délután megtartott ülésén november 26-ra és 27-re kiírta a parlamenti választásokat. Válaszfásokra készül Csehszlovákia Kíoss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István Andrzei Zbych: 33. S tulajdonképpen így kezdődött minden. Valamiféle teherautó érkezett, az elöljáróság kapujából valaki lőtt. s a szomszédos iskolaépületből katonák rohantak elő. Erik nem érzett félelmet még akkor sem. amikor már javában folyt a lövöldözés Ezen ő maga is elcsodálko zott. csak kíváncsiságfélét érzett. Úgy gondolta, hogy a helybéli banditák ostromolják az elöljáróság kapuját amelyen túl — már ezt is tudta — a városka börtöne működött. Pisztolytáskájából elővette revolverét amelyet f háború kitörése óta mér nem is használt, kibiztosítot’ és gyors léptekkel igyekezett a lövöldözés irányába. Amikor a saroknál kidugta fejét, a fellőtt rakéta fényénél észrevette, hogy a tehergépkocsi indul és egy férfi éppen fel akar rá ugorni. Tíz méterre lehetett tőle. Von Vormann többször tüzelt és jóleső érzéssel nyugtázta. hogy a gépkocsi hátsó, lehajtható részébe kapaszkodó férfi fogása hirtelen kienged és arccal a kövezetre zuhan. A tehergépkocsiról is lőttek, de Vormannt nem érte találat, ám maga a puszta tény. hogy valaki célba vet- *e. tzgalomba hozta. A csoportnyi katonához "ütött akik a földön fekvő smber fölé hajoltak. Hanyatt "ordíttatta és zseblámpája fényénél annak a férfinak az arcát ismerte fel. aki hívatlanul melléje telepedett tegnap és valamilyen Pigalle téri gesztenyékről locsogott. Még élt. Von Vormann a közeli rabkórházba vitette. Néhány szót váltott az SS sturmführer-egyenruhát viselő orvossal, majd gonoszkodó kárörömmel, hogy főnökét most felzavarja álmából. elhatározta, hogy jelenti neki az esetet. Csalódott, mert Elért még nem aludt. Konyakospohárral a kezében tanulmányozta az íróasztalára teregetett papírlapokat. — Üljön le — mondta, végig sem hallgatva az érkezés tényét közlő előírásos jelentkezési formulát. Éppen az imént kapta a távmondatot a börtön elleni sikertelen támadásról, s minthogy a városban ez a kísérlet volt az első ilyen jellegű támadás. arra a következtetésre jutott, hogy a legutóbb letartóztatott franciák között valamilyen nagykutya is lehet. ha a föld alatti mozgalom emberei nagy bátran a város szívében elhelyezett börtönt is meg merték támadni. Éppen azon fáradozott. hogy az őrizetesek szétteregetett aktáiból valamit- kiolvasson. de semmit sem tudott megállapítani. Figyelmesen végighallgatta von Vormann jelentését, egyszer sem szakította félbe, ami nagyon meglepte a hadnagyot. Csak amikor von Vormann befejezte, akkor kérdezte Elért: —• Gondolja, hogy sikerül kiszedni valamit ebből a pasasból? — Súlyosan megsebesült, ezredes úr. kérem. Tőlem a fején kapott és a tüdejébe, de az egyik katona sorozata a hasában akadt meg. Beszéltem a börtönorvossal, nem sok reménnyel kecsegtet. — Eszméletlen ? — Igen. — Von Vormann felhúzta a vállát. — Két-há- rom órát él még legfeljebb. — Tehát azt mondja. Vormann. .. — A nevem, von Vormann. ezredes úr. — Ne szakítson folyton félbe. Vormann hadnagy. Tehát ezt a pasast már tegnap gyanúsnak találta, és a „Le Trou” panzióba ment. Ez így stimmelne is. Hogy hangzott az a mondat? Ismételje csak el. — Párizsban a legjobb gesztenyét a place Pigalle-on lehet kapni. Az ezredes felemelte a kagylót. — Van kocsi? — vakkan- tott bele a telefonba. Majd így szólt Vormannhoz: — Megyünk. Elbeszélgetünk egy kissé ezzel a maga Ormel- jével. — Bocsánatot kérek, ezredes úr. de amikor a „Le Trou” panziót említettem, ezredes úr ezt mondta: „Ez így stimmelne is.” Ezt úgy értsem, hogy... — Magának semmit sem kell értenie. kedves Vormann. Az értéshez itt vagyok én. Magának az a dolga. hogy végrehajtsa utasításaimat. Ki tudja, talán ez a mellékesen odalökött mondat döntött: Erik von Vormann elhatározta, hogy a saját szakállára folytatja a játékot. Mit nem adna érte. ha sikerülne borsot törnie ennek a gőgös, goromba fráternek az orra alá. Ablaktalan pince volt a rabkórház. A falakat fehérre meszelték. Szürke pokróccal letakart három szalmazsák, billegő asztal, rajta injekciós tűk és fécskéndők. meg a legszükségesebb gyógyszerek. Ennyiből állt az, egész berendezés. Amikor \Elert von Vormann társaságában belépett, az egyik szalmazsákon fekvő, s tekintetével a mennyezetre meredő férfi nehéz légzését hallotta. A másik két szalmazsák üres volt. Az SS-egyenruhás orvos zubbonya felett fehér köpenyt viselt. Fejét az érkezők irányába fordította. — Agonizál — mondta. — Tessék adni neki valamilyen injekciót — rendelkezett Elért, s a másik férfi vállrándítására hozzátette: — Olyan injekciót adj neki. öregem, hogy még tudjon valamit mondani. A hullák már nem érdekelnek. Az orvos erélyes lendülettel döfte a tűt a beteg ernyedt alkarjába. — Ki sem főztük a tűt — motyogta. — Ennek most nincs jelentősége — felelte az ezredes és a fekvő ember fölé hajolt. Mintha egy pillanatra élet költözött volna a sebesült tekintetébe. Ránézett Elértre, aztán lehunyta szemét. — Hol vagyok? — kérdezte franciául. (Folytatjuk
