Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
5. oldal WELEf - töfAÖY ABORSZ Ag 1971. szeptember 44. (Folytatás az 1. oldalról) lasztott szakszervezeti tisztségviselőknek több, mint 25 százaléka — a tanácstagok közel 15 százaléka — fiatal. Szándékosan nem tértem ki az eddig hozott rendelkezések végrehajtásának fogyatékosságaira; a törvény ezek kiküszöbölésében is segítségünkre lesz. Segíteni a/ ifjúság szocialista nevelését Rámutatott a miniszter: Az ifjúság — számarányát tekintve is — a társadalom jelentős része. Hazánk minden második állampolgára 30 éven aluli, vagy éppen betöltötte harmincadik évét. Az oktatási intézmények nappali tagozatain másfél millió diák tanul; az egymilliót is meghaladja a termelpmunkát végző munkás- és parasztíia- talok száma. Az elmúlt években az ifjúság lett a szakmunkás-utánpótlás fő forrása, az általános iskolát végzett fiataloknak több, mint 50 százaléka választja a szakmunkás pályát. — E számok nemcsak azt bizonyítják, hogy társadalmunk egészében is fiatal, hanem egyben arra is figyelmeztetnek, hogy egyetlen társadalmi, politikai vagy gazdasági kérdésről sem lehet úgy szólni, hogy közvetve vagy közvetlenül ne érintenénk az ifjúságot. — Ugyanakkor az ifjú nemzedéknek, mint sajátos korcsoportnak sajátos érdekei és szükségletei is vannak. A törvény a jogok és kötelezettségek összehangolt rendezésével segíteni kívánja az ifjúság szocialista nevelését, a társadalom és benne az ifjúság felelősségérzetének növelését. Amire a javaslat az ifjúságnak jogot ad annak megvalósítását valamely szerv kötelességeve is teszi. Szándékainknak ugyanakkor határt szabnak reális lehetőségeink. A törvényjavaslat elutasítva az üres ígérgetést, az indokolatlan várakozást és követelőd- zést — azt kívánja tudatosítani, hogy az igények minél teljesebb kielégítésének, a problémák maradéktalan megoldásának a kötelesség vállalása, a szocialista fejlődés előmozdítása a legfőbb záloga. Ilku Pál ezután a törvényjavaslatban érintett kérdések közül elsőként a fiatalok tanulásáról, képességeik fejlesztéséről szólt. Többek között megállapította: Az ismeretek csak akkor érik el céljukat, ha a szocializmus ügyével, a szocialista haza iránti odaadással párosulnak. Olyan ifjúságra van szükségünk, amely képes a nagy célok érdekében a nehézségek öntudatos és állhatatos vállalására. Az ifjúságnak a munkában való részvételéről szólva Ilku Pál aláhúzta a munka nevelő erejét. Rámutatott, hogy a munka csak akkor Válik nevelőerővé, ha felismertetik szépségét, jelentőségét, hasznosságát, ha a munka alkotást jelent a fiatalok számára, hogy a munkára valóban így tekintsen és így is végezze azt az ifjúság, nagy felelősség hárul a munkahelyekre. — Különös súllyal kell foglalkoznunk az ifjúság művelődésével, a szabad idő hasznos felhasználásával, az ehhez szükséges feltételek megteremtésével — mutatott rá a továbbiakban a művelődésügyi miniszter. — Az ifjúságot meg kell ismertetni az emberi kultúra gazdagságával és meg kell tanítani ennek élvezetére. Arra kell törekednünk, hogy az ifjúság szabad idejében művelődjék kulturáltan szórakozzék, érzelmileg is gazdagodjék, fejlessze testi erejét és védje egészségét. Fiataljaink a közéletben — Rendkívül fontos, hogy jól készítsük fel a fiatalokat közéleti szereplésükre, állampolgári jogaik gyakorlására. Van e feladatnak kép’ zési, ismeretnyújtó oldala is, de még inkább fon te« része azoknak a demokratikus fórumoknak, önkormányzati szerveknek a fejlesztése, amelyek segítségével a fiatalok „gyakorolhatják” társadalmi felelősségüket. Az új törvény általános szemléletével és konkrét rendelkezéseivel ehhez is hozzá kíván járulni. Ugyanakkor ne tagadjuk, hogy sok helyen szemléletváltozásra is szükség van, hiszen sokszor — iskolában és munkahelyen egyaránt — túlzott óvatosságból még a meglévő jogszabályok adta lehetőségekkel sem élnek. A fiatalok felkészítéséről szólva Ilku Pál említést tett mindazokról, akik áldozatkész munkájukkal formálják, alakítják az ifjú nemzedéket. Köztük is mindenekelőtt a pedagógusokról. 'Nehéz és igen felelősségteljes munkát végeznek, ezért fokozott megbecsülést és támogatást érdemelnek. E támogatásnak csak egyik oldala az anyagi, de legalább olyan fontos része az erkölcsi megbecsülés. A pedagógusok mellett hivatásszerűen foglalkoznak a fiatalok nevelésével az ifjúsági és úttörővezetők, az idősebb szakmunkások néphadseregünk tisztjei, tiszthelyettesei, a tanműhelyek vezetői, szakoktatói. Munkájuk jelentőségét ismeri el a törvény, amikor róluk is, mint az ifjúság hivatásos nevelőiről szól — mondotta a miniszter. — Az iskolai nevelés, az állam gondoskodása, a hivatásos nevelők még oly felelősségteljes munkája sem feledtetheti velünk, hogy gyermekeink neveléséért elsősorban mi, szülők vagyunk a felelősek. A szülői gondoskodás mélységesen emberi hivatás és ugyanakkor állam- polgári kötelesség is. Az ifjúság nevelésére hivatott szervek és intézmények között kiemelkedően fontos és sajátos helyet foglal el a PULL AI ÁRPÁD: fiatalok politikai-társadalmi szervezete, a KISZ és az úttörőszövetség. Ezt ismeri el a törvénytervezet azzal, hogy meghatározza az ifjúsági szervezetek jogait, tevékenységük támogatását az állami szervek kötelességévé is teszi. Aláhúzta a művelődésügyi miniszter: — Joggal állapította meg a párt X. kongresszusa, hogy ifjúságunk - túlnyomó többsége szorgalmasan tanul, becsületesen végzi munkáját, és készül jövőjére. Igazán fontos volna, hogy társadalmunk minden rétegében egyetértsünk az ifjúság ilyen alapon történő megítélésében, hogy a szórványosan mutatkozó negatív jelenségekét ne minősítsük tipikussá, s ne vezessenek félre minket a csupán a divathoz tartozó szélsőségek. Ifjúságunknak is tartozunk azzal, hogy a közvélemény előterében a becsülettel élő, dolgozó nagy többség és ne — az egyébként joggal bírált — törpe, de hangos kisebbség álljon. A végrehajtás garanciái Beszéde befejező részében a művelődésügyi miniszter hangsúlyozta: A képviselők előtt ismert a kormányhatározatnak az a rendelkezése, amely szerint az ifjúság helyzetének fokozatos javítása érdekében a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, valamint a tanácsoknak legalább kétévenként — a KISZ illetékes szerveivel együttműködve — meg kell vizsgálniuk tevékenységi területükön az ifjúság helyzetét, és a törvény folyamatos végrehajtása érdekében kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket. A kormány felkéri továbbá a társadalmi és tömegszervezeteket — mindenekelőtt az ifjúsági szövetséget —, hogy az ellenőrzésben való részvétellel segítsék elő az ifjúságról szóló jogszabályok végrehajtását. Mindez a törvény végrehajtásának garanciáját, jogi és egyben politikai-társadalmi biztosítékát is jelenti. — A kormány 1970-ben létrehozta az országos ifjúságpolitikai és oktatási tanácsot, hogy az állami élet területén ellenőrizze, koordinálja az ifjúsággal kapcsolatos munkát, és rendelkezett az ifjúságpolitikai célokat szolgáló pénzügyi alapok létesítéséről is. Határozatot hozott a pályaválasztási tanácsadásról, az ifjúsági turizmus fejlesztéséről és a jövőben további kérdéseket vizsgál meg. A törvény rendelkezéseinek végrehajtása tehát évekig tartó tervszerű és folyamatos munkát igényel. Mindehhez államunk — a népgazdaság teherbíró képességéhez igazodva — a szükséges anyagi eszközök biztosításáról is gondoskodni kíván. —- Másfél évvel ezelőtt kezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményeképpen előterjeszthetem az ifjúságról szóló törvénytervezetet. A nagyfokú érdeklődést és aktivitást mutatja az a számos javaslat, észrevétel, amely a tervezet vitái során elhangzott a társadalom különböző rétegeinek képviselői és természetesen a leginkább \ érintettek, a fiatalok részéről. — Kérem a tisztelt országgyűlést, vitassa meg és fogadja el az ifjúsági törvény tervezetét. Ezután szünet következett. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folytatódott a tanácskozás. Az elnök Pullai Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának adta meg a szót. Az ifjúság mindig a haladás oldalára áll Olyan javaslatról kell a tisztelt országgyűlésnek döntenie, amely a társadalom majdnem felét alkotó ifjúság jogait és kötelességeit emeli törvényerőre. A mostani átfogó jogi szabályozás érint minden fiatalt, szülőt, a neveléssel hivatásszerűen foglalkozó pedagógust; minden munkahelyi vezetőt, akinek gondjaira társadalmunk pályakezdőket és fiatal munkatársakat bízott. Ériliti tehát egész társadalmunkat. Az MSZMP Központi Bizottsága az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozó 1970. februári ülésén ajánlotta a kormánynak a törvény kimunkálását. A törvény-előkészítést széles körű és fokozódó érdeklődés kísérte. Reményteljesnek tartjuk és üdvözöljük az üzemekben, intézményekben tapasztalható figyelmet és kezdeményező szellemet. A párt Központi Bizottsága úgy Ítéli meg. hogy az átfogó törvényes rendezéshez politikai, társadalmi szempontból a helyzet kellően érett. Államunk bizalommal számít az ifjúságra Tisztelt országgyűlés! Minden hatalom számára nagy politikai vizsgatétel, hogy milyen célokat állít az ország elé, azokat magukénak tudják-e vallani a társadalom tagjai. Súlyos és kibékíthetetlen a konfliktus, ha a hatalmon lévő osztály céljai, osztálytörekvósei szemben állnak a nemzet többségének érdekeivel, a haladással. A történelem tanúsítja, hogy az ifjúság e konfliktusban szinte törvényszerűen mindig a haladás oldalára áll. így volt ez hazánkban az Í848-as forradalom és szabadságharc. később a Tanácsköztársaság napjaiban, majd a Horthy- fasizmus ellen vívott politikai küzdelem idején. A fel- szabadulást követően ifjúságunk lelkesen és tömegesen állt a születő néphatalom mellé. Elég körültekinteni az országgyűlés padsorain, hogy meggyőződjünk: az ifjúsági törvény megalkotásában sok olyan képviselőtársunk vesz részt, aki kora ifjúságában kötelezte el magát a társadalmi haladással, vált a szocialista eszmék tudatos követőjévé és megvalósítójává. És ma éppen a szocialista meggyőződése következtében áll az Ifjúság pártján. Mint törvényalkotók, részt vesznek a parlamenti vitában a mai ifjú nemzedék képviselői is. Az ifjúság napjainkban is sokat hallat magáról. A kapitalista világban szenvedélyesen lázad a céljaival és létérdekeivel ellentétes társadalmi állapotok, a burzsoá hatalom önkénye ellen. Ha sokszor nem is kellő tudatossággal és szervezettséggel, de kifejezésre juttatja, hogy helyzetével elégedetlen és nyugtalanító sorskérdés számára jövőjének alakulása. A társadalmi valósággal kerül feloldhatatlan ellentétbe. Társadalmunkban gyökeresen más az ifjúság helyzete. A politikai hatalmat birtokló munkásosztály céljai a kormányzás, a hatalom gyakorlása közben szorosan ösz- szefonódnak a társadalom egészének, tehát az ifjúság létérdekeivel is. Társadalmunk minden dolgozó osztályai rétege — az ifjúság is — intézményesen és törvényesen részesedik aZ ország anyagi és szellemi gyarapodásából. Ez az alapja annak, hogy nálunk milliók tudnak azonosulni a politikával, a kormányzati törekvésekkel. A valóságban azonban e közösségi és a személyes célok összhangja nem mindig és mindenkinél érvényesül egyformán és kötelező erővel. Társadalmunk átmeneti jellegéből fakad, túlnyomó- részt a múltból örökölt társadalmi és szemléleti maradványokkal, a fejlődéssel járó ellentmondásokkal, de az ország adott teherbíró képességével is összefügg, hogy lehetnek konfliktusok is. Ezek létrejöttében természetszerűleg sokféle személyi és helyi körülmény is közrejátszik. Az ilyen feszültségek, gondok a fejlődés menetében azonban fokozatosan progresszív megoldást nyerhetnek. Ennek következtében az ifjúság széles tömegeivel bizalomteljes, jó az összhang, rendszerünk mindenkinek biztos megélhetést, reményteljes, vonzó jövőt és megbecsülést nyújt. És ez a legfontosabb. amire az ifjúság minden országban vágyik. A törvényjavaslat ezért mondhatja ki: a Magyar Nép- köztársaság társadalmi céljai megvalósításában bizalommal számít és támaszkodik az ifjúságra. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvénnyel a felnőttek nem ajándéköt adnak az ifjú állampolgároknak. A nemzet jövőjét tartjuk szem előtt, amikor e törvényt megalkotjuk. Társadalmunk jövőbeni fejlettsége, arculata, közszelleme, gazdaságunk és kultúránk olyan lesz, amilyenné majd szocialista ügyünk folytatói, fiaink és leányaink formálják. Az ország jövőjéről úgy is gondoskodnunk kell, hogy elveink, normáink és anyagi erőforrásaink birtokában legjobb tudásunk szerint mindent megteszünk a felnövekvő nemzedékért. Ez minden kor nemzedékének szükséges felismerése és öröklődő közéleti kötelessége. Ugyanakkor az ifjúság is felelős önnön fejlődéséért. Felelősségét magatartásában, tetteiben kell, hogy érvényesítse. A 70-es évek magyar ifjúsága számára a szocialista társadalom nemcsak objektív valóság, hanem természetes létforma is. A továbbiakban, a szocialista demokrácia fejlesztése során tervszerűen úgy kell munkálkodnunk, hogy ez az érzés ifjúságunk minden tagjában egyre mélyebb gyökeret verjen és erősödjék, s újabb ifjúsági rétegeket tegyünk fogékonnyá a közügyek iránt, érdekeltté a közéleti állásfoglalásban. Az if.úság közéleli szerepe Az ifjúság közéleti szerepének, befolyásának növelése része a szocialista demokráciáról vallott nézeteinknek, belső társadalmi demokratizmusunk további kibontakoztatásának. De mint minden fontos társadalmi, politikai kérdésben, ebben sem szabad türelmetlennek lennünk és illúziókat táplálnunk. Ifjúságunk aktív tömegei mellett szép számmal vannak olyan fiatalok és — ha csökkenő mértékben — lesznek a jövőben is, akik nem tartoznak környezetük véleményformálói közé, de csendben, becsülettel végzik munkájukat. Reálisan fontolóra kell vennünk: a közéleti aktivitás, a véleménynyilvánítás és az igény mások véleményének formálására, nem csupán az egészséges' társadalmi és munkahelyi viszonyoktól függ, hanem bizonyos mértékig egyéni alkat, politikai érdeklődés, látókör dolga is. Azt viszont társadalmunk joggal elvárja minden ifjú tagjától, hogy ne legyen közömbös a sorsával, személyes boldogulásával összekapcsolódó országépítő céljaink iránt. A felnőttek körében hangsúlyozni kell:.az a természetes, ha a fiatal nem hajbókol, megmondja, amit érez és gondól. Őszinte vélemény- nyilvánítása támogatást érdemel. A fiatalok kritikáját — még ha az sokszor „szabálytalan” vagy egyesek szettlében idegesítő is — nem nélkülözheti a társadalom. Az ifjúság szelet támaszt, friss szellemet áraszt magából — mondták már a régi rómaiak is. Akadnak még nálunk felelős állami, társadalmi tisztséget betöltő személyek, akik csupán annyit éreznek ebből, hogy kellemetlen dolog szélfúvásban lenni, inkább a kellemesebbet választanák — a szélcsendet. Pullai Árpád ezután hangsúlyozta: az ifjúságból áradó friss, olykor nyers erő — helyes, céltudatos irányítás melíett szocialista közéletünk egyik hajtóereje. A közmegbecsülés alapja a munka Tisztelt országgyűlés! Az ifjúsági törvény különös figyelmet fordít a fiatalok munkába történő beilleszkedésére — összhangban a munkás, paraszt, dolgozó ifjúság termelésben elfoglalt helyzetével, nagy társadalmi jelentőségével. Az országépítésben, a haladásban legfontosabb tényező: a kétkezi és szellemi munka. Mindenekelőtt ez tartja fenn, viszi előre a társadalmat a fejlődés útján. A munka kiemelkedő szerepet tölt be az ifjúság szocialista emberré formálásában is. Ennek az igazságnak a felismertetése és főleg érvényesítése köz- gondolkodásunkban azonban ném egyszérű, riém sima ’folyamat. A szülők közül sokan — még azok is, akik kQJ lönben e kérdésben velünk azonos vagy hozzánk közel álló nézetet vallanak —• gyermekük pályaválasztásánál következetlenné válnak. Hajlamosak arra, hogy még a bonyolult szellemi tevékenységgel párosuló igényes szakmunkát is a szellemi rutinmunka mögé rangsorolják, és csak az utóbbit tekintsék — úgymond — karriernek. Társadalmunk, amely a közmegbecsülés egész érték- rendszerét a munkára alapozza, nem nyugodhat belé abba a torzulásba, amely az alkotómunkát és készséget kizárólagosan egyes értelmiségi foglalkozásokhoz köti, Ahogy van tehetséges mérnök, orvos és tudományos kutató, úgy van tehetséges munkás; esztergályos, bányász, kohász. Az igazság az, hogy a termelőtevékenység; alkotás, amihez egyre bővülő szellemi ismeret képesség és tehetség kell. A műszaki tudományos forradalom fokozatos térhódításával egyenes arányban nő a művelt, nagy szakmai kultúrájú munkás értéke, társadalmi rangja. Rosszul cselekednek azok a szülők és fiatalok, akik a pályakezdésnél mindent egy lapra tesznek fel, az egyetemi, főiskolai felvételt erőltetik és sikertelenség ' esetén törést éreznek életükben. Törést egyetlen kezdő életpályának sem kell szenvednie. Társadalmunkban a képességnek — ha olykor megtorpanások, útkeresések akadályozzák is —, de törvényszerűen meg kell találnia az érvényesülés útját. Felkészíteni az éleire Tisztelt képviselőtársak! A társadalom joggal várja az iskolától, hogy a fiatalokat az életre készítse fel. Tudnia kell az iskolának helyesen és reálisan irányítani a pályaválasztást, hogy a választott életpálya összhangban legyen a társadalmi érdekekkel és lehetőségekkel, a fiatalember felkészülj« ségével, elképzeléseivel. Társadalmi igény, hogy ág iskolai ismeretek elsajátításának és a személyiség kibontakoztatásának is avatott fóruma legyen. Az ifjúsági mozgalommal karöltve neveljen szocialista világnézetre, életszemléletre, helytállásra. Társadalmi normáink megkívánják hogy azt a pedagógust, aki ennek az összetett, felelősségteljes követelménynek eleget tesz, részesítsük a megérdemelt elismerésben. A fiatal életkorral, az iskolai neveléssel összekapcsolódik a Sport. A sport nemzeti kincsünk, az egészség védelmének és megóvásának, a jobb munkaképesség egyik forrása, és a személyiség formálásának is egyik fontos eszköze. Honvédelmünk szempontjából sem közömbös, hogy sportol-e ifjúságunk, felkészül-e fizikailag is katonai szolgálatára. Aggasztónak tartjuk, hogy iskolák épülnek tornaterem nélkül minősített lakótelepek sportolásra alkalmas terek nélkül. Nemzeti tizenegyünk vártnál rosszabb szereplése esetén országos viták lángolnak fel. Van is min vitatkozni. Vitatkozzunk érről is a maga helyén! Megítélésünk szerint azonban az ifjúság állóképességének, erőnlétének fejlesztése — mondjuk ki nyíltan — van ilyeh, sőt még fontosabb nemzeti feladat. Állami és széles társadalmi összefogással ennek érvényt is kell szereznünk. Ez azonban nem múlhat csupán a tornatermeken, az iskolai uszodákon és a sportfelszerelésen. Természetesen ezek is szükségesek és ha tudjuk, növelnünk kell az ilyen célra fordítható anyagi eszközöket. Sokkal inkább múlik azonban a fizikai felkészítés sikere a szemléleten, a sport szeretetén, az ifjúsággal szemben támasztott sokoldalú igény felkeltésén. Az ifjúságért érzett felelősségnek ott kell kezdődnie, ahol a gyermekről a legalapvetőbb gondoskodás történik: a családban. Semmiféle (örvény, intézkedés nem pótolhatja a szülői szerétetet és (Folytatás a 3. oldalon)
