Kelet-Magyarország, 1971. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-17 / 219. szám

KELET-MAGYAROftSZAS i. dm 1W1. szeptember ff. Eléje menni az iparnak A tiszai őki tanácsi veze­tőknek egy ismerős ajánlot­ta, vegyék fel a kapcsolatot a Hódmezővásárhelyi Kötött­árugyárral. Látogatás, levél­váltás következett, a megyei vezetők segítségét kérték, s ezután megszületett a megál­lapodás: a HÖDIKÖT üzemet létesít Tiszalökön. Előbb csak egyszerű munkát, fél­kész ruhadarabok összevar- rását tervezték, de végül 600 embert foglalkoztató új gyár lesz Tiszalökön. Az építési költség a községet, a megyét terheli, a gépi berendezést, az új munkások betanítását a hódmezővásárhelyiek vállal­ták. liz ipartelepítés fenti pél­dája eléggé ötletszerű, ami az Indulást illeti. Ám a meg­valósítás, a 600 új munkahely létesítése már felelősséget, gondoskodást igénylő feladat. Komolyan mérlegelni kellett, hogy a megyei iparfejlesztési alapból az építkezésre fordí­tandó 10 millió forint meny­nyire használ a megyének, a tissalöki embereknek. Az iparfejlesztési támogatásról, a tanács segítségéről beszél­gettünk Sándor Józseffel, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetőjével és helyette­sével, Kiss Zoltánnal. Ismeretes, hogy a IV. öt­éves tevben Szabolcs-Szat- már 480 millió forintot ka­pott az iparfejlesztés támoga­tására. Mintha a közmondás is igaz lenne: „a sok pénz még többet kíván”. Az előzetes felmérések szerint a támoga­tás segítségével mintegy 2 és fél milliárd forintnyi iparfej­lesztés valósul meg a megyé­ben 5 év alatt, s 13 ezer em­ber jut új munkahelyhez. Szerepel ezek között olyan, mint a szál Icai bútorgyár épí­tése. a HAFE támogatása, a MOM gyáregységének építé­se. A tanácsi támogatás ezek­nél 30—60 millió forint kö­zött van. A telepítés kérdése: hova kell ipar? Két fő oldala van ennek, egyrészt hol gazdasá­gos egy-egy új üzem felépí­tése, másrészt hol van ele­gendő munkaerő. Az utóbbira példa Ujfehértó, ahol ma még egyetlen kt&z jelenti az ipart, Először a Debreceni Konzerv­gyárral tárgyaltak, majd az Újpesti Gyapjúszövőgyárral állapodtak meg egy ezer dol­gozót — javarészt nőket — foglalkoztató üzem telepíté­séről. Bár a megyei tánács ipari osztálya csak a tanácsi ipar- vállalatok felett gyakorol köz­vetlen felügyeletet, mégis az iparfejlesztésnél több irány­ban befolyásolhat. Jó példa erre Mátészalka, ahol az ipari terület kialakítására, további bővítésére 1975-ig újabb 58 millió forint támogatást ad­tak. Ezzel — az országban szinte egyedülálló példaként — olyan lehetőséget terem­tettek a vidéki telephelyet ke­reső nagy vállalatoknak, hogy azok igen sok, az új gyár felépítésénél adódó járulékos beruházástól mentesülve, szívesebben választják Má­tészalkát. Különben is össze­tetten, az országos település­fejlesztési koncepciónak meg­felelően kell bánni az erre a célra fordítható pénzzel. így részesülhettek a városok, a majdani várossá váló nagy­községek nagyobb támoga­tásban. Amíg Nyíregyháza 134. Mátészalka 100 millióval, addig Kisvárda és Nyírbátor is 50—50 millióval részesül az iparfejlesztési alapból. . Korábban, a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat esetében — amely a Csepel Motorkerékpárgyár telepe lett — legutóbb pedig az UNI- VERSIL Szilikátipari Vállalat eladásánál — a Budapesti Elektroakusztikai Gyár vette meg — kapták fel többen a fejüket. „Mi az, üzletel a ta­nács?" Üzletel bizony, még­pedig a megye érdekében. Az UNIVERSIL például egymaga nem tudta volna fejlesztési el­képzeléseit valóra váltani. A nagyvállalat nagyobb kasszá­jából már több jut Nyíregy­házára, ahol van hely a bőví­téshez, s jobban van munka­erő. Az üzlet másik eredmé­nye: két új tanácsi vállalat alakulhat a megyében. Az égjük, a Beregi Vegyesipari Vállalat júliustól működik. Célja, hogy Vásárosnamény környékén vasipari és építő­anyag-ipari bázist alakítson ki A másik vállalat — a tetsze­tős NYÍRFA rövidítéssel — januártól Nyírbátorban fog indulni. A nyírbélteki mérő- vessző üzemet veszi át, oda­telepítve a teljes fatömegcikk profilt a Szatmárvidéki Fai­pari Vállalattól, s kisebb mértékben a bútorgyártással is foglalkozik majd. Két olyan körzetben teremtenek ezzel újabb munkaalkalmat, ahol eddig az emberek jó részé — még a szakmunkások is — távoli vidéken keresett ma­gának munkahelyet. A kitelepítésre váró hely­vagy munkaerőgondokkal küzdő fővárosi gyárak nem egy esetben érdeklődnek a megyei tanácsnál a lehetősé­gekről. Többnyire az anyagi oldal dominál — álcád t olyan javaslat is. hogy szinte min­dent kértek (épületet, gépe­ket, munkásokat), hogy az­tán csak a nevüket adják hozzá —. de általában a köl­csönös előnyök mérlegelése révén juthatnak megállapo­dásra. A lehetőségek figye­lembevételénél pedig a na­gyobb önállóságra kell fi­gyelmeztetni a községi taná­csokat. Nem elég kérni, hogy náluk is létesítsenek ipari üzemeket, hanem tenni is kell érte. Hiszen majd min­denütt van olyan épület, ami nincs eléggé kihasználva. Akár a község is alapíthat új vállalatot, de sokkal fonto­sabb, hogy a helyi adottsá­gok kihasználásával, esetleg anyagi áldozatvállalással is, de lehetőséget teremtenek egy nagyvállalatnak új üzem létesítésére a községben. A meglévő magból aztán már lehet bővíteni az üzemet. A másik, inkább agitatív féladát. affti'a "helyi1 tanácsok­ra hárul a izakember-ütán- pótlás. Egy-egy új üzem léte­sítése megfelelő szakmun­kásbázist is feltételez, ezért nem közömbös, hogy a taná­csok mennyire - ösztönöznek az iparitanuló-képzésre, az utánpótlásra. Lányi Botond Solymár József: Keresse Szekszi kisasszonyt! Mostanában naponta talál­kozom a nagy hatalmú „Izgi­vel. Hiába kerülném, nem le­het. A nagyhatalmú egyre fö­lényesebb, az utóbbi időben már alig fogadja félszeg kö­szönésemet. Érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt még többször megállított, s ka­bátgombomat az ujjai közé fogva hosszasan agitált: dol­gozzunk együtt, vállaljak munkát nála, s erősen ígérte, hogy nem fogom megbánni. Aztán mind fölényesebb lett, s csak félvállról vetette oda: Na, nem gondolta meg ma­gát? Nem akar az alkalma­zottam lenni? De jóformán kiváncsi sem volt a felele­temre. Aztán ez is elmaradt. Csak biccentett, mikor talál­koztunk, és mintha már ez is nehezére esett volna. Egy reggel aztán váratlan fordulat történt: Szembe iött velem, s ahelyett, hogy hű­vös fejbiccentéssel elhaladt volna mellettem, megkérdez­te, van-e egy kis időm, s be­csalt a sarki presszóba. Lát­hatólag kitűnő hangulatban volt, pirospozsgás, jóltáplált és diadalmas. Két konyakot rendelt, aztán kedélyesen a térdemre csapott. — Na, kis makacs, milyen a közérzete? — Köszönöm, megvagyok. — Ritkán hallok magáról. Válság? — ön viszont sikere teljé­ben ragyog. — Ahogy vesszük. Kétség­telen, hogy valamelyest nőtt a befolyásom. A filmgyártás i és a külföldi üknek vásárlá­sa. A televízió és a rádió. A színház. Az irodalom és a képeslapok. Mindenütt az én tanácsaimat lesik. Meg sem tudnak már mozdulni nélkülem. Kicsit el is fá­radtam, de mi tagadás, kel­lemes fáradtság ez. — Hogyan bírja? — Szerencsére ki tűnő munkatársaim vannak. — Nem félk hogy az ön népszerűsége múló divat lesz? — Ugyan. Ezt maga sem gondolja komolyan. Amit én szorgalmazok, az egyidős a művészettel. S különben is elég széles a skála. Mondha­tom minden alkotó vágyai és vérmérséklete szerint meg­találhatja azt a munkaterü­letet. ahol kedvére tevékeny­kedhet. — Nekem például mit ajánlana? — Nézze, akinek nincs még megfelelő gyakorlata, legjobb, ha a „Szekszi” kis­asszony osztályán kezd. — Ott mit kell tenni? — Ahelyett, hogy sokat magyaráznék magának, el­mondom, a minap egy köl- csönkönyvtár alkalmazottjá­tól érdeklődtünk, mit várnak a látogatók. A felelet: Sze­relmesei és vaskosát. Azt hi­szem ért engem? — Egy időben folyton azt lehetett hallani hogy a vas­kos könyvek kimennek a di­vatból. — Mesebeszéd. Mondja, maga nem azt szereti. ha teli van langyos vízzel a kád, amiben el lehet merülni. Persze, a hasonlatom sántít egy kicsit, mert a sikeres könyvnek meg kell, hogy legyenek azok a pontjai, ahol a cselekmény átforrósodik. Amit az olvasók különös fi­gyelemmel tanulmányozhat­nak. — Ahol magától kinyílik a könyvtári könyv. — Pontosan. — Sajnos, én kicsit viszoly- gok már a szeretkezés előké­szítésének szemléletes leírá­sától. Nemcsak viszolygok, hanem untat is. — Pedig enélkül nem megy. — Kamasz koromban, amikor az írással még csak ismerkedtem, nagy kedvet éreztem annak részletes el­mondására. hogy például a fiú hogyan közelített a lány feszülő alakjához. Jelen pil­lanatban sajnos, ezt teljesen a hősöm magánügyének te­kintem. — Háromszög? Négyszög, vagy sokszög? — Nincs érzékem az algeb­rához. — És az ágybéli párbeszé­dek? Remélem, azt nem vitatja, hogy az élet értelmé­ről a legmélyenszántóbban egy kockás pléd alatt lehet értekezni ? — Tudja mit? Ne küldjön engem mégse „Szekszi” kis­asszonyhoz. Próbáljunk eset­leg valami mást. — Talán keresse fel „Kri­mi” kollégát. — Sajnos, ebben a vonat­kozásban nincsenek szemé­lyes kapcsolataim. Kétszer hívtak, válóperes ügyben tar Több bizalmat kérnek Újjáválasitás után egy munkás — Nagyon nehéz lenne rö­viden összefoglalni, hogy tulajdonképpen mit is sze­retnénk. Annyi biztos, hogy túl sok a formális dolog. Az­tán egy külön téma a segít­ség. Arra a segítségre gon­dolok. amit nem kapunk meg. Igaz. azt mondják, le­gyünk önállóbbak. De hogy? Itt volt például a vezetőség- választó taggyűlés. Az első napirend a beszámoló volt, ez csalt természetes. Aztán elhúzódott a választás. És akkor még megkaptuk a KISZ Központi Bizottságának 10 kérdését. Hát csak éppen fel­olvasni volt idő. Időzítés, hibával — Pedig délután kettőtől es­te hatig tartott a gyűlés. A bejárók már mocorogtak. El­jöttek otthonról reggel 4—5 órakor és ha még az esti buszt is lekésik. mehetnek gyalog, vagy alhatnak a vá­róteremben reggelig. Mi nem tettük volna ezt a két fontos dolgot egy taggyűlés napi­rendjére. Persze, hogy nem szólt hozzá senki. Nyírbátorban, a Csepel Mptorkerékpárgyár KISZ-fia- taíjal mondták ezeltet a gon­dokat, mert úgy tudják, nem csak ők vannak ilyen hely­zetben. Beszélnek nekik az önállóságról, a kezdeménye­zőkészségről és akkor meg­szabják a napirendet, ami önmagában nem is lenne baj. Csak most nagyon összesza­ladt., — Mondhatunk persze má­sik példát is. Szombatra egy klubdélutánt terveztünk a községi kultúrházban. Itt mutatkozott volna be a gyár nemrég alakult zenekara. Egy kis pénzt is összeszed­tünk, hogy vehessünk egy pár üveg sört. Aztán szóltak, hogy tröszti szinten • kommunista szombat, jöjjünk dolgozni. — Ne értse félre, rendez­tünk már' mi is kommunista szombatot és rendeztünk vol­na ezután is. Hiszen az itt keresett pénz a KISZ kasszá­jában marad. Csak hát ép­pen most? Szóval azt akarjuk mondani. hogjr ebben az eset­ben Is olyan önállóak vol­tunk, hogy meg sem kérdez­tek bennünket. niinak, de egyik alkalommal tévedésből. Félek, nem tud­nám komolyan venni a kri­mit. — Akkor írjon krimi paró­diát. Az is kurrens áru. — Ez sem érdekel. — Hja. ha valakinek be­száradt a fantáziája, azon én nem segíthetek. Azaz, még van egy lehetősége. Mit szól­na valami történelmi izéhez. Jó kosztümökkel. Szép .sze­relmek és nagy csaták. Ár­víz és égi háború. Orgyilkos a titkos folyosóban. — Más nincs? — Dehogyis nincs. Egy or­vos vívódása. Több műtő­lámpával megvilágítva. — Vágj'? — Egy jó kis lelkiismeret- furdalás. Egy konszolidált idősebb dolgozót kínozzák és elfelejtettnek vélt emlékei. — Vagy? — Miért kellett neki tragi­kus hirtelenséggel meghal­nia. — De hát mindezt megcsi­nálták már jól is, rosszul is. És főleg sokszor. — Ez zavarja magát? — Egy kicsit. — Mégis, mihez lenne kedve ? — Megírni egy öreg pa­rasztházaspár egyetlen reg­gelét. — A sztori ? — Tesznek-vesznek. Néha eszükbe jut valami. — Na. jó, nem bánom. Csak dugjon e] egy hullát valahol. — Miért? — Mindjárt más, ha van egy hulla is. Ez nem is rossz ötlet. — Nem! Bocsásson meg. Nekem sürgős dolgom akadt. — Megyek és beugróm a Dunába. — Vizbeugras? Az nem jó. Rejtélyesebben fiatalember! Sokkal rejtélyesebben! — Van persze más is. Pél­dául a téli politikai oktatás. Öt témát kapunk. Ebből há­rom oljran, amit nem fizikai dolgozóknak készítettek, vagy legalábbis nem olyan szinten, amit mindenki megért. A me­zőgazdasági tagozatot sem dolgozhatjuk fel, mert ipari üzem vagyunk. Marad a/, ipari tagozat. Csak az a baj. hogy tavaly is ez volt. Kezdjük elölről? Nem lehet, mert tavaly is azok jártak, akik az idén is jelentkeztek. többen is tanulnának — Ha már a problémáknál tartunk, akkor azt is elmon­dom, hogy forgatókönyvet és irányelveket kapunk. De elég ez? Itt volt az augusztus 20-i baktalórántházi találkozó. Két csapattal neveztünk be és elhoztuk a 2. helyet. 22 kilométert gyalogoltunk míg odaértünk. Ezzel azt akarom mondani, hogy a lelkesedés megvan, csak egyszer van egy évben ilyen. Az is me­gyei rendezvény. Jó lenne, ha a járás is szervezne va­lamit. Az időnként összehí­vott titkári értekezlet kell. de kevés! — Aztán ott van a tanulás. A 10 kérdésben benne vari, hogy mi hogyan képzeljük el? Ezt szerintem nem tőlünk kellene kérdezni, hanem a gazdasági vezetőktől. Én ta­valy iratkoztam be a gimná­ziumba. Alikor hozzájárultak, az idén már nem. Pedig ak­kor is tudták, hogy a |imnázi- um nem 1 évig tart. De nem vagyok egyedül és nem csak a mi vállalatunknál jelent ez gondokat. Sokkal többen töb­ben tanulnának, mint ameny- nvien iskolába járnak. — Valahogy pedig kell megoldást találni erre. Én érettségiztem és most gép­ipari technikumba járok. Be­tanított esztergályosként dol­gozom, de bizony sokszor ész­revettem már, hogy a hátam mögött kinevetnek. Ha többen iennénk ilyenek, akkor már nem nevetne rajtunk senki. — Vagy ott van a sportolás. • Egy női futballcsapatot ala­kítottunk. de az edzéseket csak kétezerre tudjuk meg­toldani. A fél csapat az egj'ik műszakban, a másik része a másik műszak bah van. Nem tudjuk összeegyeztetni az időt. És így van a taggyűlé­seknél. a politikai oktatásnál, a társadalmi munkánál es klubdélutánnál is. A múltkor egy öregek—fiatalok meccset rendeztünk. Akik kint voltak, azt mondták, jobb volt mint egy MEDOSZ-maccs. Formaságok nélkül — Nem panasznapot aka­runk tartani, de egy kicsit magunkra maradtunk. Most már kezd alakulni a jö kap­csolat a pártszervezettel, de eddig ez sem volt valami jó. Tavaly például még akkor sem hívták meg a KISZ kép­viselőjét a taggyűlésre, ami­kor egy fiatal tagfelvételénél a KISZ volt az egyik ajánló. Az idén már meghívták a tit­kárt. Vagy itt akartunk klub- délutánt rendezni és akkor is összedobtuk a pénzt egy kis sörre. Utolsó pillanatban kö­zölték velünk, hogy semmi­lyen szeszes italt nem lehet behozni a vállalat területére. Pedig attól az egy-két üveg sörtől senkinek nem lett vol­na semmi baja. De még ezt is megértenénk. Csak azt mar nem, hogy miért lehetett be­hozni amikor a szakszerveze­ti választás volt? Bennünk nem bíznak meg? — Persze, lehet, hogy ben­nünk van a hiba. Az is lehet, hogy nem tudunk elég meg­győzően beszélni, nem tudunk vonzó programot összeállíta­ni. De olyan is van, hogy a KISZ-gyűlésen, vagy a tár­sadalmi munkán ott van a fiatalok 80—90 százaiéira, a klubdélutánra meg öten— hatan jönnek. Kérés, ellentmondás. ja­vaslat, panasz hangzik el a négy munkásfiatal — Baracsi Erzsébet, Husztics Mihály, Jakab Mihály és Varga Júli- anna szavaival. Szeretnék megszüntetni a formaságokat, legalábbis elhagyni a fölösle­ges részt, szeretnének ön­állóbbak lenni, de úgy. hogy több segítséget kapjanak és azt várják, hogy fiatalosabb legyen az egész ifjúsági moz­galom. — Sokat várunk az új if­júsági törvénytől és nagyon sokat a KISZ-kongresszusiól. Mindenképpen azt, hogy ko­molyan, de nem komolykodva fejlődjön tovább a KISZ szer­vezeti élete. B. J. Kenyérgyári kálvária Aki tudja, hogy milyen rossz körülmények között, milyen régen elavult műhelyekben készül Nyíregyháza és környéke mindennapi kenyere, az eddig is a csodával hatá­rosnak tartóttá a viszonylag zökkenőmentes ellátást. Ilyen körülmények között mi sem volt természetesebb annál, mint­hogy elhatározták egy új. korszerű és nagy kapacitású ke­nyérgyár építését. Ennek most tíz éve. Ember legyen a talpán, aki eliga­zodik a kenyérgyár-beruházás fordulatokban bővelkedő, ám tettekben szegényes történetén. Ami viszont bizonyosnak tűnt: idén májusra határozottan átadást és próbaüzemelést ígértek az építők. Most elmúlt szeptember közepe, a kenyérgyár még­sem termel. Mert már a májusi készenlét is elhúzódott jú­lius végére. Az akkor történt bejárás azután negyvenegy pontból álló hibajegyzéket eredményezett. Ebben a jegyző­könyvben szerepelt a SZAÉV, az ÉLGÉP, s még több más vállalkozó sok tennivalója. Az augusztus 2-i tárgyaláson ugyan megjelentek a kivitelező vállalatok képviselői, (igaz, hogy az ÉLGÉP képviselője a jegyzőkönyv aláírása elöl már elutazott), de a hibák kijavítását ma sem végezték el. Az üzem pedig így nem indítható. Balesetveszély, alapvető munkavédelmi problémák miatt sem. így a gyár hónapok óta áll. a vállalkozók nem hajlandók elvégezni a feladatukat. Az új próbaüzemi eljárást előkészítő megbeszé­lést szeptember 22-re hívta össze a Beruházási Vállalat, de szerintük sem valószínű, hogy sikerrel jár. mert a vállalatok még meg sem jelentek az építkezésnél. A beruházást bonyo­lító sok mindent megpróbált — sikertelenül. Most kötbérhez akar folyamodni. De ettől még nem lesz kenyérgyár sem Nyíregyházán, sem Kisvárdán, ahol teljesen hasonló a hely­zet. Napi négyszáz mázsa kenyér, péksütemény hiányzik, százhúszezer ember ellátása szenved csorbát. Nem is szólva a sütőipari munkások tarthatatlan munkakörülményeiről — csak azért, mert egy-két építővállalat nem tulajdonit jelen­tőséget az ügyoek. Rá kellene őket szorítani a hanyag munka igen gyors kijavítására. Még mielőtt tizenegyedik esztendejébe lépne a kenyérgyár-létesítés így is maratoni futama­KoBka lajtai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom