Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

197t. augusztus 19. IhiLOT-MA GYÄRORSZ A Ó S. oMafl Harminc mentesítő vonat az ünnepen Helyjegyei expressz — menetrenden kívül A vasúti menetrendben fel­tüntetett vonatokon kívül több, mint harminc mentesí­tő vonat érkezik Nyíregyhá­zára Budapestről, illetve in­dul vissza a kétnapos — a szabad szombatos dolgozók­nál háromnapos — ünnep után Budapestre. Már szer­dán érkezett két mentesítő vonat a Nyugati pályaudvar­ról, s egy Miskolcról, míg a 19-i érkezések a következők: 17,01 és 22,07-kor egy-egy személy-, 17 10-kor egy gyors­vonat érkezik a Nyugatiból. Augusztus 20-án hajnalban 1,04-re érkezik Nyíregyházá­ra a Keleti pályaudvarról in­dított mentesítő vonat. A visszautazást Budapestre két helyjegyes mentesítő expresszvonat is segíti. Au­gusztus 22-én és 23-án egy­aránt 5,30-kor indul a Lilla­füred expresszvonat előtt a mentesítő járat. A helyjegye­ket ajánlatos már korábban, elővételben megváltani az ál­lomáson. Az augusztus 21-én induló mentesítő vonatok a követ­kezők: (zárójelben a célállo­más): 8,11 — személy (Nyu­gati); 11,40 — személy (Nyu­gati); 15,40 — gyors (Nyuga­ti); 17,53 — személy (Nyuga­ti); 22,03 — személy (Nyuga­ti) ; 22,25 — személy (Nyuga­ti). Augusztus 22-én, vasár­nap a következő vonatok in­dulnak: 3,50 — személy (Nyugati); 7,40 — személy (Keleti); 8,15 — személy (Nyugati); 11,40 — személy (Nyugati); 15,40 — gyors (Nyugati); 17,53 — személy (Nyugati); 18,20 — személy (Keleti); 18,20 — gyors (Nyu­gati); 22,03 — személy (Nyu­gati). Az augusztus 23-i, hét­fői mentesítő vonatok: 3,00 — személy (Keleti); 3,50 — sze­mély (Nyugati); 7.40 — sze­mély (Keleti); 8,15 —személy (Nyugati); 11,40 — személy (Nyugati). A MÁV az állo­másokon jelentkező utasfor­galom alapján a közölt vona­tok mellett — elegendő utas esetén — még újabb mentesí­tő vonatokat is indít. Az autóbuszközlekedés tar­talékgépkocsik beállításával készült fel az ünnepi forga­lomra. Ahol szükséges, ott a menetrend szerinti járatok mellett rásegítő autóbuszokat indítanak. Megerősített ügye­leti szolgálattal igyekeznek irányítani a forgalmat. A mentesítő vonatokhoz a Vo­lán különautóbuszokat állít be. A nyíregyházi helyi for­galom ellátására az ünnep­napokon erősítik a sóstói buszjáratokat. Program ősztől tavaszig Útirány: Japán, Kanada, India Az IBUSZ és az OTP kö­zötti megállapodás értelmé­ben a külföldi társasutazáso­kon bármikor és' bárki részt vehet a szokásos' előleg lefi­zetése ellenében. Ez azt je­lenti, hogy a pillanatnyi anyagi helyzettől függetlenül lehetőség van a kétezer fo­rinton felüli IBUSZ külföldi társasutazásokon részt venni. Ez az akció kiterjed Bulgá­riára, Csehszlovákiára, Jugo­szláviára, Lengyelországra, az NDK-ra, Romániára és a Szovjetunióra is. Az IBUSZ őszi—téli kül­földi programja igen széles körű és változatos. Szep­tember hónaptól kezdve tár­sas csoportok indulnak Zako­panéba, Mamaiába, Isztam­bulba, Lengyelországba és Románia különböző fürdőhe­lyeire. Nem mindennapi kirándu­lás a szeptemberi út, amely a Szovjetunión át Japánba vezet. Az utazás repülőgép­pel, hajóval és vonattal törté­nik, összesen 22 napig tart. Útvonal: Moszkva, Haba­rovszk, Nahodka, Yokohama, Tokió. Említésre méltóak a Szov­jetunió területén megszerve­zett körutazások. Például a Moszkva—Ashabad—Dusan- be—Szamarkand—Buhara— T askent—Alma-Ata—Moszk­va út szeptember és október hónapokban. Szeptembertől novemberig tartó program a Bécs—Velence, Róma, Ná­poly és Firenze, és az oszt­rák—olasz—jugoszláv körút szeptembertől márciusig. Körutazás négy országon át Bécs—Salzburg—Innsbruck —Zürich—Brünnig-hágón át Interlakenba. Körutazás hat országon át szeptemberben autóbusszal tizenhárom napig. A spanyol körút szeptembertől, novem­berig terjedő időközben tör­ténik. Az utazás repülővel tizenöt napig tart. Program: Madrid—Sevilla—Granada— Valencia és Barcelona. Szeptember, október és november hónapokban há­rom csoport indul körutazás­ra Egyiptomba és Törökor­szágba. Érdekes kirándulás októberben az indiai körút. Szeptemberben az IBUSZ csoportot indít Kanadába. Érdekesnek ígérkezik szep­tember hónapban a csopor­tos utazás az Alpoktól Pá­rizsig. A program: Milánó— Torino—Nizza—Monte Carlo —Cannes és Párizs. Ugyancsak szilveszteri ki­rándulás az egyiptomi körút. Indulás december 27-én re­pülőgéppel. Tizenhat napig tartó kirándulás programja Kairó, a hang- és fényjáté­kok megtekintése, ünnepi szilveszteri vacsora, városné­zés és utazás Alexandriába. Szeptember hónapban vásár­látogatások programja szere­pel az utazásoknál. A lipcsei vásárra különvonattal és a brnói vásár látogatása autó­busszal történik. Farkas Pál MA MÉG CSAK ÖTLET Mit csináljunk hét végén? Klub, játékterem a bérházban — Túrabu8zok a szép helyekre A munkaidő csökkentése révén egyre több a szabad idő a hét végén. A vikend, a tartalmas, kellemes ki- kapcsolódás, pihenés sok újszerű gondot vet fel. Azoknak is, akik élvezik, de azok számára is, akiknek hivatásuk, hogy a kulturált szabad idő felhasználásáról gondoskodj anak. Sok szabad szombatot él­vező ember számára is fel­vetődik a kérdés: mit is csináljon a sok-sok szabad órával. Mondhatja valaki: ez nem probléma. A házi­asszonynak ott a család, a háztartás a gyerek — kitölti az az időt. A férj pedig? Nos, ő buzgólkodjék ott­hon, segítsen, javítson, ci- pekedjen. így aztán meg­van a családi munkameg­osztás, és pillanatok alatt elröppen a szabad idő. A dolgok azonban nem ennyire egyszerűek, és fő­leg nem ilyen borúsak. A modern háztartás csökken­ti a robotóráit számát, egyszer az ember utol is éri magát az otthoni mun­kával, és ami a fő, az igé­nyek változása sürgetően követelni kezdi a pihentető kikapcsolódást, szórakozást. Végtére iS az igazi hét vé­ge már pénteken délután vagy este megkezdődik, és a szombat, vasárnap mint tiszta idő jelentkezik. Ilyen és hasonló gondok foglalkoztatják most a nyír­egyházi tanács művelődésügyi szakembereit. Elemzik, vizs­gálják, hogyan alakul a la­kosság szabad ideje, mit je­lent ez a város belterületén, milyen újszerű kérdéseket vet fel a munkáslakta la­kótelepeken, külsőségeken. Elemeznek, és közben fo­galmazzák azokat az elkép­zeléseket, amelyek majd gerincét képezik annak az átfogó programnak, amely­nek célja a lakosság több­letidejének kulturált ki­töltése. Mert egy pillanatig sem vitás: nagyon rövid idő múltán a lakosság részéről dörömbölnek majd, követel­ve a lehetőséget a hétvége­zéshez. Mi is az, ami szolgálhat­ná a lakosság érdekét? Elő­ször is egy olyan hálózat megteremtése, ami különö­sen szombaton és vasárnap lehetőséget teremtene a szórakozásra. Ebbe bele­tartoznának a különböző ér­deklődésűek klubjai, a ká­véházak, az okos nyitvatar­tási idővel működő könyv­tárak. Szó van arról, hogy felmérik az új lakótelepe­ken kihasználatlan helyi­ségeket (szárítók, pincék, stb.), és megnézik, van-e mód arra, hogy bérházi klubokat, játéktermeket hoz­zanak létre. A tervezés idő­szakában latolgatják, mi­ként lehetne a kellemest a hasznossal összekötni. Mert kétségtelen, jó lenne olyan hét végi 2 napos túrákat szervezni, amelyek törté­nelmi tájakra, megyénk szép vidékeire vinné a rá- érőket, anélkül, hogy va­lamiféle ismeretterjesztő szöveget rágnának a szájuk­ba. A látás élménye, a meg­szokott környezet otthagyá- sa üdítő dolognak ígérke­zik. Sürgetően merül fel egy hírlapolvasó nyitása is a városban. Arról nem is szólva, hogy a különböző hét végi műsorokat szám­ban és változatosságban bő­víteni kellene. A tervezők­nek külön feladat, hogy na­gyon hosszú téli napokra is ötleteket tudjanak adni. Ilyenkor kiesik a séta, a strand, az erdei bóklászás. Helyette vajon mi kellene? Ott van például a mozi. De mi legyen a gyerekkel? Itt vetődik fel a gyermekmeg­őrző a szórakoztató intéz­mények mellett. A városi művelődés szak­emberei tehát terveznek. De már nemegyszer felvetődött bennük a kívánság: jó lenne pontosabban ismerni az egyes rétegek, lakóterü­letek különleges igényeit. Nos, éljünk ezzel a lehető­séggel. Ostromoljuk a ter­vek készítőit, halmozzuk el őket jó javaslatokkal. Gon­dolkozzunk. Egy sok időt biztosító hét végén ez sem utolsó időtöltés egy csalód­nak. ötlet — magunkért. (b) Vezényel Ferencsik Dános Ritka zenei élmény a nyírbátori zenei napok ünnepi műsorában Az ötödik nyírbátori zenei napok kiemelkedő rendez­vényeire kerül sor augusztus 20-án és 2I-én este. Híres vendégeket köszönt­het a zenei napok közönsége — a Magyar Állami Hang­versenyzenekart, melynek elő­adásában Ferencsik János vezényletével mindkét napon híres klasszikus művek csen­dülnek fel. Augusztus- 20-án a református templomban Händel: Jephta című orató­riumát mutatják be a hang­versenyzenekar, a debreceni Kodály-kórus, valamint az Operaház énekművészei elő­adásában. Az augusztus 21-i főműsor Schubert: Vili. szimfóniája és Kodály: Psalmus Hunga- ricus című műve. A szimfó­niát Ferencsik János vezény­letével a hangversenyzenekar adja elő, míg a Kodály-mű­ben ismét a debreceni kórust hallja a közönség. A zenei napok esti prog­ramjait a 20-án és 21-én dél­előtt nyíló képzőművészeti kiállítások színesítik. Au­gusztus 20-án 11 órakor a múzeumban Iványi Katalin festőművész 44 képből álló pasztell- és olajképeiből nyí­lik kiállítás, 21-én, 11 órakor szintén a múzeumban nyit­ják meg Szabó Kinga kera­mikusművész és Barabás La­jos ötvösművész kiállítását. I*í ­Kik kaphatnak kollégiumi helyet? Dönt a magatartás, a tanulmányi eredmény és a szociális helyzet Szeptemberben a tavalyinál ötszázzal több főiskolás kez­di tanulmányait a Nyíregyhá­zi Tanárképző Főiskolán, ahol így már közel 1500 tanárje­lölt tanul. A következő tanévtől je­lentősen változik a főiskolába és a kollégiumba felvettek aránya. Az elmúlt tanévben majdnem minden nappali ta­gozatos hallgató kollégiumban lakhatott, kivéve a nyíregyhá­ziakat és a környékbelieket. A modern diákszállóban az 1971—72-es tanévtől kezdő­dően változatlanul 900 hall­gató kap elhelyezést, s az au­gusztus 16-i főiskolai tanács­ülésen végleg eldöntötték azt is, kit vesznek fel a kollé­giumba. A válogatás során kimaradtak a kollégisták név­sorából azok, akik 15—20 ki­lométer távolságra laknak Nyíregyházától, de azok is, akik tanév közben kifogásol­ható magatartást tanúsítottak, valamint a 2,5 tanulmányi eredményt el nem érő hallga­tók. Számításba vették a moz­galmi és társadalmi munká­ban kiemelkedő tevékenységet is. A bizottság részletesen foglalkozott a főiskolásak szo­ciális helyzetével. Amelyik hallgató családjában az egy főre jutó jövedelem megha­ladja az 1100 forintot, nem vették fel a kollégiumba, ugyanis a hallgatók közül mintegy ötszáznak a család­jában az egy főre jutó jövede­lem nem éri el a 800 forintot, s ezek a fiatalok nem tudná­nak albérletben lakni. A végzős tanárjelöltek és az elsőévesek esetében különö­sen indokolt a kollégiumi el­helyezés, de ezeknek a hall­gatóknak is csak a fele mond hatja otthonának a főiskola diákszállóját. MINDENFÉLE Sörivó verseny Olvasom a fürdőbál hirde­tésében: sörivó verseny is lesz, cigányzenével. No vég­re, mondom, végre valami, ami még nem volt. És kü­lönösen időszerű akkor, amikor a megyében kezde­tét vette a szeszellenes kam­pány. Remek összhang, szel­lemes megoldás. Ezzej a lépéssel sikerült egy igazi bajor hagyományt átültetni a szabolcsi homok­ra. A másik: olyan italból rendeztet versenyt, ami egyébként is hiánycikk, így legalább egyszerre teleihat­ja magát, aki ritkán jut hozzá. Nem vagyok az új ellen. Sőt, a versenyeket is szeretem. De kérdés: vajon minek ezt legalizálni, ami­kor sajnos sokan úgyis ver­senyt isznak. Leltárügy Az élelmiszer kiskereske­delmi vállalat már-már sportot űz abból, hogy lel­tárait sűrű titokként kezeli. Olyannyira, hogy egy-egy esetben a környező boltokat nem is értesíti, hogy ren­dezkedjenek be a várható növekvő forgalomra. így történt ez legutóbb az » északi ABC esetében, amely 2 napig leltározott. Annyi fáradságot nem vettek ma­guknak, hogy a szemben lévő MÉK-üzletet értesít­sék : készüljenek fel. Sajnos, ezen a nyáron már nem egy cikk született ha­sonló témában. Úgy látszik, a leltározások miatt nincs iáejük ezeket olvasni. Olaj Egy rokkant nyíregyházi férfi kapott egy Trabant Hycomat kocsit — orvosi javaslatra. Ment is a jármű egy ideig, de aztán a spe­ciális munkahengerből ki­folyt a különleges olaj. Az AFIT-szerviz a garancia el­lenére sem tudott se olajat, se új hengert adni. írtak Budapestre, onnan válaszol­tak: olaj nincs. Henger sincs. A kocsitulajdonos ekkor a Trabant-gyárnak írt. Kért vagy olajat, vagy munkahen­gert. A válasz: annyit küld­tek Magyarországra, hogy az minden ilyen kocsihoz bő­ségesen elég. Az autó, — ami tulajdono­sának létkérdés — áll. Csak azért, mert valahol a fő­szervizben lélektelen ügy­intézők ülnek. Udvarló sofőr Hétfőn reggel háromne­gyed 9-kor a Sóstó felől köz­lekedő 8-as busz sofőrje élénk beszélgetésbe kezdett vezetés közben egy csinos nővel. Hátra-hátra nézett, oda se figyelt az útra. Egy idősebb úr figyelmeztette a hölgyet: ne zavarja a ve­zetőt, és a sofőr feje felett kihelyezett táblára muta­tott. A vezető felháborodott ezen, és bosszúból úgy be­letaposott a gázba, hogy a busz legalább 100-zal szá­guldott, az utasok legna­gyobb rémületére. Nem lenne rossz a sok új és fiatal, a tömegközle­kedésben kevéssé jártas ve­zetőt kioktatni: mi van a táblán. A drót művésze „Koppányi Gyula — szita- és rostakészítő mester.” Ez áll egy cégtáblán a nyíregyházi Dózsa György utcában. De csali szitakötőnek nevezik az 58 éves mestert a környéken. Hasonló cégtáblát kevés he­lyen látunk az országban. Halálra ítélt szakma a szita­kötő mesterség. — Egyedül vagyok a me­gyében. És nincs utánpótlás. A KIOSZ néhány évvel ez­előtt megtiltotta a tanulók felvételét, de nem is volt már jelentkező a fiatalok közül. Bezzeg az én koromban... — kezdi visszaemlékezését az ősz hajú mester. 1925-ben Aradon kezdtem a szakmát. Akkor alig győztük a mun­kát, annyi volt a megrende­lés. Kellett a sok szita a bú­zaliszthez és a máléliszthez mert akkor még kevés volt a péki kenyér. 1941-ben kerül­tem Nyíregyházára és azóta itt dolgozom. Harminc év... A háború után. amikor földet kapott a nép, sok munkám akadt. Az új liszthez — a már saját liszthez — mindenki új szitát vásárolt. Akkor még többen voltunk mesterek a megyében. — Augusztusban, aratás után volt legnagyobb keletje a szitának. Piacra jártam, de lakásomon is sokat árultam. Még az 50-es években is röp­pentek a fehér kakasok az én rostámból — főleg nagypénte­ken. A pattogatott kukorica kínálgatása népszokás volt. Megszűnt. Éjjel-nappal dol­goztam a felszabadulás után. Vékony drót nem volt, így ló- szőrből fontam a szitát. Meg­felelő fenyőfa sem állt rendel­kezésemre, ezért nyárfából készítettem a kávákat, örül­tem, hogy a nyárfakávák jól állták a gazdasszonyok „pofo­zását". A lószőrös kötéshez magam konstruáltam a szövő­gépet. Ezt a gépet, a Jósa András Múzeumnak ajándé­koztam. 1946-ban bőrből és szíjból is kevés volt az or­szágban. Gépszíj hiányában álltak a cséplőgépek. Tennem kellett valamit. Ugyanis nem­csak a drótszövéshez értek. Újabb szövőgépet állítottam össze és erős gurtnikat szőt­tem, amelyek a gépszíjakat helyettesítették. Nehéz mun­ka volt, de igyekeztem, hogy menjen a cséplés. A cséplő­gépek rostái is tönkrementek a háború alatt. Majdnem minden héten kellett szőnöm egy cséplőgéprostát. A mal­mok is álltak, a malomkere­kekre is gyártottam gurtni­kat. Gyula bácsinak sok köze volt az új kenyérhez, ötletes­ségéért és szorgalmáért több elismerést és köszönetét ka­pott A KIOSZ hat oklevelet, jelentős pénzjutalmat és egy serleget ajándékozott a mes­ternek. A nyíregyházi szik- vízüzemekben az ő újításának örülnek a munkások: az álta­la készített drót arcvédő biz­tonságosabb, mint a hagyomá­nyos volt. A sokoldalú mester munkája megtalálható a vá­rosi csecsemőotthonban is: ő készítette ide a fertőtlenítés­hez szükséges berendezést — drótból. Munkájának híre volt a két szomszédos megyében is. Haj­dúból és Borsodból sok vevő­je akadt az ötvenes években. Gyümölcsmosót és fagylalt­szűrőt is készített. Keze alatt drótból elevepedtek meg a népi figurák. ' De saját fantá­ziáját is drótba formálta. — Hol van már az az idő? Vékony drótot nem kapok, lószőrt sem. Pedig mér érkez­nek megrendelések, hiszen a boltokban nem mindig lehet kapni szitát — és még nem mindenki bolti kenyéren él. Hazánkban nincs szitagyár. Az NDK-ból importáljuk a szitákat. Nem értem: miért? Miért nem létesítünk ktsz-ek- ben szitakötő részlegeket? Kár, hogy kihal ez a szakma... A szitakötő gépet belepte a por. A műhely asztalán né­hány vékony dcót hever. A falon egy kézzel hajlított szi­takáva lóg. Talán az utolsó. Az utolsó tárgy® ezen, ame­lyek a manufaktúra iuejen oly virágzó szakma emlé­keit őrzik. Azért nincs muitiui nélkül Gyula bácsi. A kárpi­tos ktsz-nek rendszeresen gyárt epedasodronyokat. Ke­vesen tudják, hogy a kényel­mes heverők sodronyát a szi­takötő készíti. Kerítésekhez való drótok szövésével is fog­lalkozik. Ez a két szakma még él, ezt a két szakmát még nem ölték meg a gépek — mondja önmagát vigasztalva. Munkához lát. Erős ujjai között formálódik a drót. Nábrádi Lajos Senki útja A nagy nyári melegben a város kétségtelen legfor­galmasabb területe a sóstói strand környéke. Naponta ezrek és ezrek fordulnak itt meg, busszal, autóval, mór torral és gyalogosan. Saj­nos, az erre járók gyakorta megfeledkeznek magukról, és szerteszét dobálják úti­csomagjaik maradványait. Nos, már ez a szemetelés is kifogásolható, de mindez nem menti azt, hogy a tisz­togatás teljesen hiányzik. Egy-egy délután és este a fürdő előtti térség, a szálló felé vezető út széle olyan gusztustalanul piszkos, hogy az erdő és strand il­lúzióját egy pillanat alatt tovaröppenti. Anélkül, hogy hosszadalmas vita kezdőd­ne az illetékességről, jó lenne ide néhány embert kijelölni. Nem aki kivizsgál. Olyat, aki takarít. Bürget Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom