Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

t úM «HT ET-MAOYÄRORST AÖ 1971. augusifeg Sf. Korunk mezőgazdasága ■ ^ A burgonya betakarítása, tárolása Előrehaladást csak a gépesítés fokozásával érhetünk el Ez év tavaszán is meg­tartották Nyíregyházán a hagyományos burgonyater­mesztési tanácskozást. Ezen a nagy jelentőségű megbe­szélésen nemcsak a ter­mesztésről, hanem a beta­karításról, tárolásról és a felhasználásról is szó esett. Egyéb növénytermesztési kultúrák esetében is ta­pasztalható, hogy a betaka­rításig nagyobb gondot for­dítanak az illető növényre, mint később. Pedig a ter­mést „megnyerni” csak ak­kor tudjuk, ha azt a leg­kisebb veszteséggel, költ­séggel takarítjuk be és tá­roljuk. Ezért a tanácskozás legfontosabb megállapítá­sait közreadjuk. Negyedére csökkent­hető a kézi erő A II. ötéves terv idősza­kában a betakarítás a nagy­üzemekben is teljes egészé­ben hagyományos módsze­rekkel, nagy kézi munkaerő felhasználásával történt. Nagy teljesítményű gépek hiányában a betakarítás el­húzódott, ugyanakkor a szakszerű tárolás feltételei is hiányoztak. Még a ha­gyományos technológiai alapgép típusa, az olcsó Kálló—3 forgóvillás kifor­gató gép is állandóan hi­ánycikk volt. A burgonya válogatása és osztályozása is főként ké­zi erővel történt. A magyar gyártmányú SzB—25 osztá­lyozó gép nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ilyen körülmények között jogos volt a mezőgazdasági nagyüzemek igénye a kor­szerű betakarító és osztá­lyozó típusok beszerzése iránt, ezt a BON 100 jelű válogatógép kielégíti; még­sem vásárolták. Az azóta el­telt időszakban — főként 1967 óta — miután ehhez a megfelelő géprendszerek kialakultak, ,a betakarítás korszerűsítésében jelentős fejlődés következett be. Saj­nos megyénk burgonyater­mesztő gazdaságai, elsősor­ban saját erő hiányában a korszerűsítéshez szükséges gépek beszerzésében még jelenleg is nagyon elmarad­tak. Annak ellenére, hogy a burgonyaültető, -betaka­rító, -osztályozó gépek kie­melt állami dotációval ke­rülnek forgalmazásra, főleg az E 660 jelű pótkocsira ra­kodót nem vásárolják. Kisebb az önköltség A betakarítás különböző rendszereit elemezve meg­állapíthatjuk, hogy korsze­rű betakarítási technoló­gia esetén a hagyományos módszerekhez képest a kézi munkaerő ráfordítás egyne­gyedére csökkent. A korszerű betakarító gé­pek gazdaságos alkalmazá­sának előfeltétele 80—100 kh vetésterület, és minimá­lisan 70—80 q/kh termés. Ilyen körülmények között a beruházás megtérülése gazdaságos, a műveleti költ­ség a hagyományos beta­karítási módhoz képest 10—15 százalékkal kisebb. Ez azt bizonyítja, hogy a korszerű betakarító gépek széles körű alkalmazása a hozamok egyidejű növelé­sével, a nagyüzemi gépekkel, a burgonya-betakarítás kedvezőbb időszakban, ki­sebb veszteséggel történ­het. A burgonyatárolás kor­szerűsítésében sajnálatos módon ugyancsak nagyon .keveset léptünk előre. A tárolás néhány kivételes esettől eltekintve a nagy­üzemekben is változatlanul hagyományos módon, szán­tóföldi prizmákban, nagy kézi erő felhasználásával és főként nagy veszteséggel (15—20 %) történik. A mezőgazdasági üzemek emiatt tartózkodnak a bur­gonya tárolásától és kész­leteiket teljes egészében ősszel kívánják értékesíte­ni. Korszerűbb tárolást A tárolás korszerűsítésé­ben a szocialista és tőkés­országokhoz képest egyaránt elmaradtunk. E téren olyan munkameg­osztást kell kialakítani, hogy a vetőburgonya tárolását teljes egészében a termelő­üzemeknek kell korszerűen megoldani. Az étkezési burgonya tá­rolását a nagy beruházási költségek miatt helyes len­ne, ha a szövetkezeti keres­kedelem és a mezőgazdasá­gi termelőüzemek kölcsö­nös előnyökön nyugvó kö­zös vállalkozásokat hozná­nak létre, tároló, feldolgo­zó létesítmények építésére, ahol a burgonya több célú feldolgozása is megoldható lenne. Ezzel kapcsolatban, mint új kezdeményezést megem­lítjük a Nyírségi Mező­gazdasági Kísérleti Intézet által kidolgozott nagyhal­mos fóliatakarásos burgo­nyatárolási módszert, me­lyet a múlt télen már a nagyüzemi gyakorlatban is kipróbáltak. A mezőgazdasági kutató­és tervezőintézetek, termel­tető és felvásárló vállala­tok, támogassák a mezőgaz­dasági üzemeknek a tárolás korszerűsítésére irányuló kezdeményezéseit és nyújt­sanak az eddiginél nagyobb segítséget ilyen létesítmé­nyek megvalósításában. (CS. B.) Védekezés az amerikai fehér szövőlepke ellen A szövőlepke első hernyó­fészkeinek megjelenését a múlt évinél korábban júli­us 30-án észleltük a megye déli részén. Tömeges lárvakelés 10— 15-re tehető. A védekezést a tömeges lárvakelés ide­jén azonnal meg kell kez­deni és azt szükség szerint megismételve addig kell végezni, míg a lárvák a fészekben együtt találhatók. Különösen fontos az utak, vasutak, berakodó helyek, közterek, parkok, valamint az üzemi, házi és szór­vány gyümölcsösök mente­sítése. Az előírt várakozási idő betartása mellett a védeke­zésre az alábbi növényvédő szereket javasoljuk hasz­nálni közterületen, szór­vány és házikerti gyümöl­csösökben : Ditrifon 50 WP (10) 0,2 % Fiiból E (10) 0,3—0,5 % Safidon 40 WP (14) 0,25 % PSevin 85 WP (14) 0,2 % Rogor L—40 (14) 0,1 °/o Bi 58 EC (14) 0,1 % Hungária L—2 perm. (15) 2 % x Gusathion 25 WP (14) 0,2 % x = csak nagyüzemben, szakember irányítása mel­lett. Várakozási idő a szer neve után zárójelben, na­pokban van feltüntetve. Mi így csináljuk Kertészet vagy tehenészet? A kéki Búzakalász Tsz ötéves tervéből A Rétközben Kék község a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásra térésekor gaz­dag hagyományt kapott örök­ségbe, a zöldségfélék ter­melésében. Hosszú időn át sikeres volt a termelésnek ez az ága, amit helyi adott­ság alapján természetszerűen sajátítottak el, s adta a le­hetőséget a tőzeges lápi ta­laj. Átvette a hagyományt a Búzakalász Tsz is. Egy ideig úgy látszott, nincs is semmi akadály. Most holtpontra jutottak. Dönteni kellett a hagyomá­nyos módszer reménytelen tartása, vagy új lehetőség keresése mellett. Erről be­szélgettünk Csorba István tsz-elnökkel. Elmúlt az az időszak, hogy a szántóföldi termelés legtöbb bevételét a zöldség- termesztés adja. A fő profil eddig a szántóföl­di száraz kertészet volt. De egyre nyilvánvalóbb, nem bírják a ver­senyt az öntözés adottságait kihasználó gazdaságokkal, s ennélfogva az árak alaku­lásával. Náluk öntözés nem lehetséges. Ez az egyik ok a tsz termelési irányváltoztatásá­ra. De más is van. A két­ezer-kétszáz hold közös szán­tóval rendelkező gazdaság jelentős területén gyakori a tavaszi belvízállás. Későn tudnak , művelésbe, venni ha­tárrészeket, tavaly közel négyszáz holdat tett ki az ilyen terület. Nem ritka az olyan esztendő, hogy egyál­talán nem tudnak területe­ket kultúrnövénnyel haszno­sítani. Időszakosan kaszáló­nak vagy legeltetésre kény­telenek hagyni területeket. S míg az ilyeneket újra ter­melésbe foghatják, akkorra „elvadul” a talaj, kétszeres munkát igényel. A tagság­nak csökken a munkakedve, nehéz a növényápolás a ké­sőn vetett területeken. S egyáltalán a terméshozamok bizonytalanok. Íz utolsó permetezések a gyümölcsösök kártevői ellen 0,2 %-os Gusathion 25 WP (14), 0,5—0,6 %-os Methilpa- rathion WP (14), WofatoxSP 30 (14), valamint a 0,15—0,2 %-os Metil-Cotnion 25 WP (14). Mozgó pajzstetűlárvák el­len közvetlenül szüret előtt 0,1—0,2 %-os Phosdrin (5), 0,2 % Ditrifon (10) és Fiiból E (10), használható még, míg almamoly ellen a Nogos 50 EC (7) 0,1 %, Wapona 48 EC (7) 0,1 %-os, valamint Bi 58— EC (14) 0,075—0,1 %-os tö­ménységben. A fent említett két kárte­vőn kívül minden évben megismétlődő problémát okoznak a takácsatkák. Bár kártételükkel a gyümölcsöt közvetlenül nem fenyegeti, mégis az ellenük való véde­kezés egyik kritikus pontja augusztus közepére esik. Ugyanis a növényvédő sze­rekkel szemben legkevésbé érzékeny és egyben a követ­kező évi fertőzések kiinduló alapjául szolgáló téli tojások lerakása augusztus végén, szeptember elején történik. Ennek megakadályozása ér­dekében most célszerű vala­milyen speciális akármiddel beavatkozni. Ezek az alábbi­ak: Pol-Akaritox (14) 0,15— 0,2 %, Galecron 50 EC (42) 9,1—9,15 %-os, Daninon 50 WP (42) 0,1—0,15 o/o-os, Ani- lix 50 WP (42) 0,1—0,15 %-os. Az utóbbi három szer hasz­nálatát csak olyan helyen cél­szerű végezni, ahol az előírt 42 napos várakozási idő is betartható. A javasolt növényvédő sze­rek után zárójelben a vára­kozás; idő napokban van fel­tüntetve. A kiemelt szedésű szerek „Erős méreg” jelzésű- ek, így használatuk csak irányító növényvédő szakem­berrel engedélyezett. Az óvó rendszabályok be-' tartása az előírtak szerint minden növényvédő szer használatánál kötelező. Keresztesi István skh. Növényvédő Állomás, Kállósemjén II növény szerepe a munkahelyen A környezet hatása az ember hangulatára és köz­érzetére közismert, ezért különös jelentőségű a munkahely díszítése élő növényekkel. A munkahe­lyek díszítését növények­kel eddig nem eléggé al­kalmazták. Zárt helyen a növények alkalmazását nagyjából ha­A VETŐM A GTERMELTETÖ ÉS ELLÁTÓ VÁLLALAT STMAI ÚTI TELEPÉN NAGY A FORGALOM. JELENLEG AZ EXPORTRA KÉSZÜLŐ ÉTKEZÉSI BORSÓT FOGADJÁK. A BEÉRKEZŐ 110—120 VAGON MENNYISÉGBOT MEGFELELŐ TISZTÍ­TÁS OSZTÁLYOZÁS UTÁN 50 VAGONNAL EXPORTÁLNAK ’ PEN: SZABÓ SÁNDOR A MINŐSÉGVIZSGÁLÁTHOZ MINDEN BEÉRKEZŐ SZ.ÁLT tti\! YBÓL SZÚRÓ CSAP­PAL MINTÁT VESZ. (HAM MEL JÓZSEF FELV.) sonló szabályok irányít­ják, mint a szabadban, csu­pán a növények megválasz­tásában és a növények he­lyének kialakításában van eltérés. A növények élőlé­nyek, fontosak tehát az öko­lógiai körülmények. Arra kell törekedni, hogy a mun­kahelyen a növények lehe­tőleg hosszú ideig több évig éljenek. A kertészeti ter­melésben az a cél, hogy a növények mielőbb kifej­lődjenek, hogy értékesíteni lehessen őket, a felhasználó­nak az az érdeke, hogy megfelelően edzett növé­nyeket kapjon. Avégett, hogy a növények a munkahelyi környezetben kedvező hatást váltsanak ki, nem annyira egyesével, in­kább csoportosan kell al­kalmazni. Cserepes növé­nyeket egyesével inkább ki­sebb helyiségekben, íróasz­talokon vagy az ablakba ál­lítva, esetleg falra függeszt­ve kell elhelyezni. Célszerű a növényeket megfelelő mélységű, tőzeggel kibélelt tartókba beállítani, esetleg beültetni. Növényállványok nagyon jók erre a célra. Ezeknek megvan még az az előnyük, hogy az irodabúto­rokkal jól kombinálhatok. Növénycsoportok kialakí­tásánál lényeges, hogy azonos növényekből többet ne rakjunk össze. A na­gyobb példányok köré pe­dig megfelelő alapnövény­zet kell. Talajtakarásra sok olyan növényt lehet fel­használni, melyek egyéb­ként közönséges „gyomok” (pl. Helixine, Selaginella, Tradescantia, Cholrophy- tum, Peperomia stb.), de tartósak és a növénycsopor­tokba jól beilleszthetők. Mindig a helyiség archi­tektúrája szabja meg a le­hetőségeket. (Mezőgazdasági V ilágirodalomból) A gyümölcsösök növényvé­delme az utolsó szakaszához érkezett Az alma rohamos érése a múlt évinél korábbi szüretelést igényel. Az elvé­gezhető permetezések száma így (a várakozási idő miatt) egy, illetve kettőre korláto­zódik. Tehát ez a maximum két lehetőség áll rendelke­zésre, hogy jól megválasztott növényvédő szerrel megaka­dályozzuk a most rajzó kár­tevők okozta károkat a már megtermett gyümölcsben. Nem kis probléma ez, hiszen olyan rovarokkal állunk szemben, melynek kártétele, vagy bármelyik fejlődési alakjának a jelenléte export­gátló tényező. Különösen szórvány-, illet­ve elhanyagolt házikertekben, valamint ezek szomszédságá­ban lévő üzemi gyümölcsö­sökben okoz gondot a kalifor­niai pajzstetű. Szárnyas hím­jeinek megjelenését július 20-án észleltük. Vegyszeres védekezést a mozgó lárvák el­len — melynek megjelenése augusztus 15—20 körül vár­ható — célszerű végezni. Szintén elhanyagolt szór­ványkertek a kiinduló gócai az almamolyfertőzésnek. Rosszul sikerült védekezés (rossz szerkiválasztás, vagy technológia, stb.) esetén azonban kezelt üzemi gyü­mölcsösökben is megtalálha­tó. A II. nemzedék fiatal lárváinak megjelenését au­gusztus 5-én észleltük. Az el­húzódó imágórajzás miatt au­gusztus 15-e körül várható a tömeges lárvakelés, ami egy­ben a védekezés idejét is je­lenti. A fentiekből kitűnik, hogy a két említett kártevő feno- lógiailag legérzékenyebb pontja, illetve azok tömeges megjelenése — ami a véde­kezés optimális idejét is je­lenti — augusztus közepe, augusztus harmadik dekádjá- ra tehető. Célszerű tehát olyan per­metezőszereket használni, amelyek mind a két kártevőt elpusztítják. Ilyenek a 0,15— Mindezek együtt olyan okok, melyek, biztosabb lehetősé­gek kihasználását sürgetik — mondta a tsz-elnök. Olyan álláspontot fogadtak el: termelési irányt változ­tatnak. Úgy döntöttek, az állatte­nyésztés fejlesztésében van a legkedvezőbb lehetőség. Ezen belül is a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztése látszik indokoltnak. Ilyen alapon készült el a tsz táv­lati fejlesztési terve is. Eldöntötte a vezetőség, hogy már idén elkezdik egy 108 férőhelyes szarvasmarha­istálló építését. Alaposan megvizsgálták a gazdálkodási irányváltozta­tás indokait és figyelembe vették az új rendszer lehe­tőségeit. Jelenleg kétszáz hold az állandó jellegű le­gelő. de 1973-ra háromszáz j holdra fejleszthetik. Téli jó­szágtartósra a szükséges szálas takarmányokat (nö­velt létszám esetére is,) teljes mértékben meg tud­ják termelni, az abrakta­karmányok 70 százalékát biztosíthatják saját terme­lésből. A jelenlegi százhúsz kö­zös tehénállományt a kö­vetkező öt évben három­százra tudják fejleszteni. Az eddigi egyedek évi 2600 literes tejhozamát 3100—3200 literre növelhetik. A borjúszaporulatot ita­tásos módszerrel nevelik részben a tehénállomány fo­lyamatos javítására, részben az üszőborjukat továbbte- nyésztés céljára értékesítik. A bikaborjúkat hizlalásra fogják, úgy értékesítik, sőt hizlalás céljára vásárolnak is. Azt akarják elérni, hogy a növénytermesztés bevéte­lét az eddigi szinten tartva, az állattenyésztés utáni be­vételt (jövedelmet) megdup­lázzák. — A. B. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom