Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

1. oMai

ICELET-MAGYARORSZAG

IflTf, auguszfus ff.'

Heath megszakította szabadságát

Észak-frországban folytatódnak a harcok

Kína gazdasági segélyt nyújt Szudánnak

Nonstop tanácskozás Nyupt-Berlínken

Edward Heath angol miniszterelnök szerdán megszakította nyári szünidejét az észak-írországi válság miatt. A légierő különgépén a kora esti órákban visszatért Londonba.

Heath első dolga az, hogy megbeszélést folytasson Reginaid Maudling belügyminiszterrel. Maudling előzőleg dr. Patrick Hilleryt, a szomszédos ír Köztársaság külügyminiszterét fogadta. Maudling és Hillery megbeszélései csaknem 2 órán át folytak, de a külügyminisztérium nem tért ki a megbeszélések tartalmára.

A megbeszélésről távozó ír minisztert tüntető csoportok gúnyolták, és a Hilleryt védelmező rendőrök, illetve ír republikánus érzelmű felvonulók között kisebbfajta csetepaté is kirobbant.

Közben az internálási rendszabályok ellenére Eszak-Ir- országban folytatódnak az ellenségeskedések. Szerdán délelőtt Belfast Ardqyne és Bal- lymurphy negyedében volt lövöldözés. Szélsőséges republikánusok fegyveres csoportja, amely a Belfast vásárcsarnokban megszállt egy péküzemet, csak több órás harc után adta meg magát, miután egy embert vesztett. Ez az ember volt hétfő óta az észak-írországi harcok tizenkilencedik halálos áldozata.

A lakosság egyre nagyobb számban menekül Észak-Iror- szágból a fizikai veszély elől.

Belfastban Brian Faulkner, Észak-Irország miniszterelnöke szerdán egy rádióinterjúban azzal mentegette a kormányának megmentését célzó

internálási rendszabályokat, amelyekhez 10 év óta nem folyamodtak, hogy kénytelen a „potenciális terroristákat” elkülöníteni, mert csak így érheti el elsőrendű célját: a belső rend helyreállítását. Egy másik nyilatkozatban azt adta értésre Faulkner, hogy az internáló táborokba zárt százak legnagyobb többségének szabadságát még az ellenőrző kihallgatások után sem adja vissza. (A kihallgatások éjjelnappal folynak.)

A szerdai angol lapok fényképeket közölnek, amelyeken egymáshoz bilincselt internáltak, puskacső előtt motozásra fekvő testhelyzetbe kénysze- rített rabok, géppuskákkal felszerelt őrtornyok láthatók. Reflektorok és farkaskutyák védik a táborokat a ki- és betörés ellen. A fő gond ugyanis a szabadítási akciók elhárítása.

Hírügynökségi jelentések szerint szerdán folytatódtak a harcok Észak-Irország fővárosának utcáin. Miközben a brit katonák tűzharcot vívtak a barikádoknál, erősítésül Nagy-Britanniából újabb 600 katonát szállítottak Ulsterbe. A délelőtt folyamán a katonáknak sikerült lerombolniuk az illegális ír köztársasági hadsereg (IRA) és a katolikus lakosság által emelt útakadályokat.

A legújabb jelentések szerint már több, mint kétezren hagyták el Eszak-Irországot, hogy a szomszédos ír Köztársaságban, vagy Nagy-Britan- niában keressenek menedéket. Belfastban akadozik az üzleti élet normális menete, egymás után zárnak be az üzletek.

Szudán 15 napon belül műszaki és gazdasági segély- nyújtási jegyzőkönyvet ír alá a Kínai Népköztársasággal — közölte az AFP hírügynökségnek adott kizárólagos interjúban Manszur Khalid szudáni külügyminiszter.

Hangoztatta a továbbiakban, hogy a Kínai NK khartumi nagykövete szerdán átnyújtotta neki a pekingi kormány válaszát arra az üzenetre, amelyet Nimeri küldött a kínai vezetőknek. Az üzenetben Kína leszögezte, hogy támogatja Szudánnak a függetlenségért, a külső nyomás ellen, az ország fejlődéséért vívott harcát.

A bejrúti A1 Moharrer, amely az utóbbi időben feltűnő jólértesültségről tett tanúságot iraki ügyekben, szerdán azt jelentette, hogy a forradalmi tanács házi őrizetbe helyezte Szaddam Husszein Takritit, Irak „második emberét”, s ezt követően nagyarányú letartóztatásokat hajtottak végre.

A houstoni holdlaboratórium komoly és megfontolt munkatársait lázba hozta az Apollo—15 amerikai űrhajó holdkőzetrakományának egyik különleges darabja. A mintegy 30 centiméteres holdkőzetet az elragadtatott tudósok drágakőhöz hasonlítják .és véleményük szerint az eredeti holdkéregből származik, tehát rendkívül érdekes tudományos következtetésekre ad majd alkalmat. ,.Sajnos: csak ..fegyelmezetten és bizonyos rendszer betartásával ha- ludhaumk” — mondotta a laboratórium vezetője, amikor a különleges kőzetet leltári számmal ellátva félretették. Először ugyanis azokat a kőzet- és talajmintákat kell vizsgálni, amelyekről az űrhajósok nem készítettek felvételeket eredeManszur Khalid ezután elmondotta, hogy a Kínával aláírásra kerülő megállapodás

része egy 45 millió dolláros segélyprogramnak, amelyet utak és tejjtilgyárak építésére fordítanak.

A szovjet—szudáni kapcsolatokról szólva Khalid ismét „indokolatlannak” minősítette a terrorperek elleni tiltakozásokat. Majd megerősítette kormányának azt az álláspontját, miszerint Szudán nem óhajtja, hogy a „Szovjetunió által vezetett kampány a két ország kapcsolatainak megszakadásához vezessen”.

A letartóztatottak között számos katonatiszt van. Rajtuk kívül a hadsereg mintegy 100 tisztjét rendeleti úton leszerelték.

A bejrúti lap a legújabb értesüléseket beilleszti abba az — állítólagos — hatalmi harcba, amely szerinte A1 Bakr elnök és Szaddam ‘Husszein hívei között folyik.

ti környezetükben, s ezért addig kell tanulmányozni őket, amig a holdexpedíció tagjainak emlékezetében még frissen élnek élményeik és megbízható felvilágosítást tudnak adni arról, hogy a kőzeteket hol és mikor gyűjtötték.

Az űrközpont kedden fekete-fehér és színes férv- képeket tett közzé a holdutazásról. Scott és Irwin összesen 1500 felvételt készített a 3 napos holdkirándulásról. Jó minőségű felvételek állnak rendelkezésre Worden .űrsétájáról is.

To'vaßb folytatódik az űrhajósok orvosi vizsgálata. Az orvosok szerint általános kondíciójuk még mindig nem érte el az űrutazás előtti szintet. „Visszaállá- suk lassúbb, mint dondoltuk, de aggodalomra nincs ok”.

A négy nagyhatalom nagykövetei szerdán 8 és fél órás tanácskozásuk végén elhatározták, hogy csütörtökön reggel tovább folytatják megbeszéléseiket. A szerdai megbeszélés tartalmáról semmi lényeges dolog nem szivárgott ki.

A tanácskozás befejezte után a három nyugati nagyKOMMENTÁR:

A csaknem két esztendeje hatalmon lévő bonni szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánykoalíció éppen egy évvel ezelőtt hajtotta végre első jelentősebb cselekedetét. A világ egész békeszerető közvéleményének helyeslésével találkozott, hogy a Brandt —Scheel kormány felismerte a nemzetközi helyzet realitásait. Nemcsak megszüntette a korábbi bonni kormányok hidegháborúg politikáját a szocialista világgal szembep, de elfogadta a békés egymás mellett élés — a Szovjetunióból eredő — külpolitikai alapelvét. Moszkvában aláírták a szovjet—nyugatnémet szerződést az erőszakról való lemondásról. s ennek logikus következményeként, néhány hónappal később, Varsóba is elutazott Brandt kancellár, hogy lengyel—nyugatnémet szerződés keretében elismerje: az Odera—Neisse- határon túli területek örökre Lengyelországhoz tartoznak.

Willy Brandt — ellentétben sok más vezető nyugatnémet politikussal — személy szerint tisztán jött elő a sötét német múltból. Már 19 éves korában az emigrációt választotta Hitler rémuralmával szemben, s a harmadik birodalom összeomlásáig" haréóltt,á nácilc'ellen'“ a szövetségesek oldalán. Kormányra jutása után pedig meg akarta értetni- országa lakosságával: az általuk kezdeményezett és elvesztett háborúnak viselni kell a következményeit. A többi között fel kell ismerni olyan realitásokat, mint baráti viszony kialakításának szükkövet szerda este tanácskozást folytatott Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármesterrel, aki viszont korábban, a délutáni órákban a Nyugat-Berlinben tartózko-» dó Egon Bahr nyugatnémet államtitkárral tanácskozott’ a nyugat-berlini kérdés rendezésének módozatairól.

ségességét a Szovjetunióval, s a többi szocialista országgal, valamint az Odera— Neissén túli területek Lengyelországhoz tartozását.

A jobb- és szélsőjobboldali nyugatnémet ellenzék azonban mai napig sem óhajtja magáévá tenni a realitásoknak, az európai békének és biztonságnak ezt a politikáját. Körömszakadtáig harcol ellene. Ezért nem került sor mindeddig sem a moszkvai, sem a varsói szerződés ratifikálására a bonni parlamentben. Mégis, minthogy e szerződések már aláíródtak, az ellenzék támadásának össztüzét az aktuális nyugat-berlini rendezés ellen irányítja. Most ott próbál elkeseredett utóvédharcokban tovább intrikálni az enyhülés, az európai béke és biztonság politikája ellen.

Épp a héten — mint Ab- raszimov berlini szovjet nagykövet nyilatkozta — „két nagy lépést tett előre” a négy nagyhatalom képviselője a nyugat-berlini helyzet rendezésének útján. Logikus következménye ez a moszkvai és varsói szerződéseknek» s elsősorban a Szovjetunió következetes békepolitikájának. Egy esztendővel a rposzkvai szerződés aláírása után is változatlan a tanulság: a Brandt—Scheel kormány akkor tesz jó szolgálatot saját hazájának és egész Európa, ezen keresztül a világ békéjének is, ha következetesen továbblép a realitások útján: kiharcolja parlamentjében a szerződés ratifikálását, és a nyugat-berlini rendezés tekintetében is józan és megértő partner marad.

■' 1 1 "==a

Letartóztatási hulláin Irakban

A tudósok lelkesednek

Eredeti kS a beldkéregbil

Egy szerződés tanulságai

Csurka Istvánt ,

SZABADSÁQON

Előre lendítette a karját, nagyvilágias mozdulattal fel- löttyintette a kabátja ujját, s megnézte a karóráját: éppen egy perc telt el, amióta utoljára leolvasta az időt. Semmi máj nem történt azóta, csak az idő telt. Az alkonyi nap éppen szembetalálta az alacsony építésű kis házat, Miska nagyot sóhajtott, s most végre mozdulatra szánta el magát: kicsit előrelépett, kicsit megroggyantotta a térdét, keresztbevetette a lábát, £ a hátát ugyanakkor nekive- íette a konyhaajtó félfájának. Aztán megint belesüllyedt a mozdulatlanságba. „Milyen jó lenne, ha őrségben is lehetne így állni.” Kényelmes volt ez a testhelyzet a csöndes, ritkaszép késő őszi alkonyaiban. Kicsinek és alázatosnak látszott körülötte mindep, semmire sem lehetett haragudni. Az eresz majdnem egy- vonalba esett a homlokával. Eddig még soha nem tűnt föl. milyen kicsi ez a ház. „összement a körlet” - - gondolta. Három hónapja volt itthon utoljára. Akkor még nyár volt. Elmosolyodott: jóleső bizsergés futott át rajta hogy az otthonát körletnek nevezte. Néha mégiscsak haza kell jönnie, karácsonyig már úgysem jön — gondolta, s agymunkának éppen elég volt ennyi. Lassan átitatódott a feje a csönddel, érezte mint szállnak ki a füléből a zajok: a závárzat kattogása, a harckocsimotor nehéz bőgése és a laktanyai élet számtalan dübörgése. A nagy élvezkedés- hez már csak egy hiányzott: a cigaretta. Miska a zsebébe nyúlt, komótosan, gondosan formált mozdulatokkal előszedte a dobozt és a gyufát, rágyújtott.

Ekkor végre az udvaron is történt valami: az apja kivetette a lovat a kúthoz. Miska

nem mozdult, nézte az apját, a lovat, aztán a kútostor mozgását, hallgatta a ló patájának cuppogását a sárban. Amíg az apja felhúzta a vizet, rápillantott. Előbb csak egy röpkét, amolyan előlegszerűt, aztán, amíg a ló ivott, hosszan és nyomatékosan is a fián tartotta a szemét. „Mit néz?” — tűnődött Miska. „A ruhám?” ,Nem látott még katonát?” — évődött magában Miska. ^Szégyellt volna megmozdulni. Inkább megszólalt.

— Hogy-hogy itthon van a ló? — kérdezte.

— Elkértem a vezetőségtől két napra — válaszolta az apja.

— Könnyen ideadták?

— Nagyon megértő a vezetőség. — Ennyit mondott az apja, de Miskának ennyi is elég volt a bosszankodásra. Nem véletlenül mondta így az apja, másnak nem így mondta volna. „Megértő...” „Megértő...’! „Mit kellene megértenem?” — méltatlankodott Miska. Megvillant a szeme, s most haraggal szívott bele a cigarettába. Az apja elvezette a lovat.

Nem sok ideje maradt a mérgelődésre. Mint valami üde dal perdült be a kapun a húga. A boltból jött, kenyerei hozott, meg valami szalagot. Mosolyogva jött felé a gyors léptű, szőke leányka és ott folytatta a beszélgetésüket, ahol abbahagyta, amikor elment a boltba. Miska szinte a mosdótálból válaszolgatott

neki akkor, most meg már kimosakodva fogadta itt az eresz alatt.

— És mi következik az őrnagy után?

— Alezredes — mondta Miska mogorván. Unta ezt a témát.

— És azután? — kérdezte í. húga, s bement mellette a konyhába.

— Ezredes.

A kuncogását még meghallotta, aztán odabent is elcsendesedett minden, az udvaron sem mozdult már semmi. Miska csak állt kezében a cigarettával, hátát az ajtófélfának döntve, keresztberakott lábbal, s cigarettázott. Előbbi nyugalma, békéje, jóérzése azonban elillant. Valahogy kínossá vált számára ez a nyugalom, ez a csona, ez a háborítatlanság. Eldobta a cigarettát, rátaposott a maradékára. Mindkét kezét zsebre vágta.

Ekkor az anyja bukkant föl az istálló mögül. Szakajtót tartott a kezében. „Megint félretojnak a tyúkok” — állapította meg Miska, látva az, anyja bosszús arcát. Az anyja röpke pillantást vetett rá és elfordult az üres góré felé. „Ott legalább ötnek kell lennie” — gondolta Miska- Valamikor nagyon szerette a góréból kihozni a tojásokat, szerette a góré szagát, s a különös, rezgő, fojtott világát,' amikor a lécek közt áttört a forró napsugár. Régen volt.

Az anyja már beért a góré- ba. Lehajolt. Lehajolt é* elfelejtett felemelkedni. „De sok van...” gondolta Miska, de rögvest ki is kellett vernie a könnyed gondolatot a fejéből, mert az anyja nem a tojások miatt maradt úgy, lehajolva. Öt nézte, onnan, bentről a lécek védelme mögül és a lehajolás műveletével is ' álcázva magát. Miska lesütötte a szemét nem volt ereje visszanézni. Nem volt erre ok, s magyarázat, egyszerűen szégyellte. Borzalmas volt az érzés, hogy az anyja már csak így, lesekedve, takarózva meri nézni őt. Mi van? Mi történt? Megbánta már, hogy kiállt ide az eresz alá nézelődni. De hát mit csináljon? Ö most nincg szolgálatban.

Végre megjött az anyja a góréból. A konyhaajtó felé közeledett. Szinte tolta maga előtt a szakajtót, mint valami bizonyítást, magyarázatot. Miska behunyta a szemét egy pillanatra, de így sem volt jobb, mert így meg az előbbi kép rajzolódott ki a szempil- iája mögött: a meggörnyedt, sovány, tágra nyílt szemű alak a góré homályos rácsozata mögött. Az az anyja.

Egy lépésnyire állt tőle az anyja. Semmit sem tudott leolvasni az arcáról.

— Fáradt vagy? — kérdezte.

— Nem — mondta Miska.

Az anyja nem szólt erre

semmit, bement mellette a konyhába.

Miska ismét rágyújtott, de most már nem a nyugalom édessége, hanem az idegesség

fojtó* tüze kívántatta meg vele a cigarettát. Az első be- leszívás utáni megnyugvásban eg# pillanatra elképzelte a dolgok derűsebb folytatását. Most bemegy a konyhába, leül a kisszékre, s valami tréfás laktanyai mesét tálal az anyja meg a húga elé. Csak eddig tudta kitalálni. Nemcsak a mesélés volt lehetetlen, de már maga az is, hogy bemenjen a konyhába. „Kár volt hazajönni” — gondolta.

Hangok szálltak ki az istállóból. Az apja noszogatta az állatokat. A ló megrázhatta 3 fejét, a vaskarika a jászolhoz verődött. Aztán szalma zizegett. A konyhában is motoszkáltak már, * halkan, suttogva beszélt a húga az anyjával. Varjúcsapat károgott, messze, magasban, valahol kint a határ fölött, egy pillanatra lehuppant a hangjuk ide az udvarba.

Miska ismét az órájára pillantott. Szerette volna, ha történik valami. De semmi, egy percig még ismét semmi, aztán végre egy kucsma bukkant föl a kerítés élén. Vonult a kapu felé a horpadt kucsma, aztán néhány lépésnyire a kaputól, ahol megdőlt a kerítés, kibukkant az arc is. Köves János nézett be a kerítés fölött. Egyszerre mosolyra szaladt a szája.

— Te már megint itthon vagy? — mondta vigyorogva, s csúfondárosan.

— Megint — mondta Miska, s mit tehetett egyebet, nevetett."

— Jó itthon, ügyi? — állt meg Köves János a megdűlt

kerítésrészben.

— Jó — mondta Miska.

— Hát, látom — évődött tovább Köves és végigmustrálta Miskán a ruhát

Az apja'kiállt az istállóajtóba a vasvillával. Köves üdvözölte egy pillantással és egy mozdulattal.

— Micsoda a te fiad oda- fönt, a néphadseregben, Mihály? — kérdezte tettetett komolysággal.

— Honvéd —* mondta az apja. Köves csettintett a nyelvével és megcsóválta a fejét.

— Nem csekélység — mondta. Állt még egy darabig ott a kerítés előtt, aztán ismét mosolyra húzódott a szája.

— Időnként cserélhetnétek azért! — mondta.

— Nem olyan gyerek 6 — legyintett az apja, s visszament az istállóba. Köves János is elvonult köszönés nélkül. Mintha nem is kedélyesr kedni állt volna meg itt.

Most már minden világos volt. Megint a régi nóta, a rég} kívánság: gyere haza fiam, gyere haza, mert itthop a helyed. Szóban, levélben, panaszban, sírásban, borbar), kacagó csalogatásban hányszor meg hányszor kifejezték már ezt az örökös kívánságukat. Még a nyáron is, amikor utoljára itthon volt. Most meg már csak hallgatnak, beletörődtek. Ezután mindig ilyen rideg lesz ez a ház? Ilyen idegen? Metsző, éles fájdalom hasított Miskába. Istenem mikor fogják megérteni? Mikor?

Az anyja szava bukdácsolt ki a konyhából:

— Gyere fiam enni, kihűl» levesed!