Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

KELET-MAGYARORSZÄÖ auguszhis A Jegyzetek Kapacitás — van! A napokban jártam az egyik építkezésnél, ahol a ha­talmas lengyel betonkeverő fogai kösött ömlött az alatta álló teherkocsi platójára a feldolgozott anyag. Emberek állták a gép alatt, várták, amíg dolgozik. Elment a kocsi, az emberek várták, mikor jön vissza újra. Félórás időközök teltek el kényszerű szünetek­kel. A gépkezelő elmondta, hogy a gép sokkal, de sokkal több­re képes. Ö ott áll, készenléti állapotban, nem rajta, kizáró­lag az embereken múlik, mi­kor dolgozhat, hányat fordul­hatnak az építkezésekhez a friss betonnal. Beismerte, hogy nagyon keveset dolgoz­hat így a gép. Egy kocsi jár, lassan fordul, egyszóval ne­gyedére sincs kihasználva a kapacitás. Addig a gép nem dolgo­zik, a kiszolgáló személyzetnek nincs munkája — bár jelen­tősen túl is tudnák teljesíteni a normát. Ha például több ko­csi jönne, egyszerre több épít­kezéshez szállítanák innen az anyagot. De nem jön. Sokszor emlegettük már e lap hasábjain az építőipari gé­pesük hiányát. Azt jóval ke­vesebbszer, hogy van gép, de nincs munkája. Vannak milli­ós értékű, drága külföldi da­ruk már a megyében, de több­nyire állni kénytelenek. Jön­nek az újabbnal újabb gépek, amelyeknek az egyórai ailása is rengeteg pénzt emészt fel. Az idő pénz, mondják igen régen. Százszorosabban akkor, amikor ilyen nagy értékű és nagy munka elvégzésére hiva­tott gépek állnak. Az állam nem sajnálta a pénzt, hogy szűkös valutakeretünkből is megvásárolja az értékes gé­peket, csakhogy menjen a munka, legyen kapacitás. Az most már van. Csak szervezett­séggel, okos beosztással kelle­ne sokkal jobban kihasználni. Igaza van annak, aki azt mondta egy hivatalos helyen, hogy nem szabad kritika nél­kül elfogadni az építőipar il­letékeseinek előre gyártott el­méletét, amely szerint a beru­házások sokasága kapacitás hiányában késik. Részben igen, de meg kell vizsgálni, hogy mennyire varrják bele a valóban meglévő objektív akadályokba ezeket az igen drága, kiesett félórákat, ame­lyeket jobb munkaszervezés­sel meg lehétne és meg is kell menteni. Kapacitás — van! A jelen­leginél jóval nagyobb — mint a fenti példák is bizonyítják. Egy gyár köszöntése A Derkovits utcai ipartele­pen észrevétlenül — szinte csak a beavatottak szeme előtt — születik egy gyár. Megkezdték a terep rendezését a Palma Gumigyár szomszéd­ságában, hogy helyet kapjon egy új gyár, egy hatalmas és Nyíregyházát igazi iparváros­sá avatni segítő üzem: kezde- \tét veszi a Cordatic-program megvalósulása. 3—4 éve hangzott el egy ün­nepségen az a kijelentés, hogy városunk a magyar könnyű­ipar centruma lesz. Az Orszá­gos Gumiipari Vállalat veze­tői — a Nehézipari Miniszté- l-ium nem kis megértésével •— teljesítették ezt az ígére­tet. Megépült, s termel a Pal­ma, amelynek kétezer mun­kásához hamarosan csatlako­zik ezer. 700 müliós évi ter­melési értékével ez a gyár is jelentősen hozzájárul Szabolcs iparosításához, most izmosodó ipari hírneve öregbítéséhez. Az új gyár, a gumiabron­csot gyártó most rakja le az alapjait a közeli jövőben. Mé­reteinél is messze nagyobb a jelentősége, ha tudjuk, hogy négy év múlva — az elképze­lések szerint — már 1 milliárd és 300 milliót termel. Kétszer annyit, mint a Palma, szom­szédos és idősebb testvére. Vele együtt megvalósul a ma­gyar nehézgumiipar is Nyír­egyházán. Jönnek a földgya­luk, a dömperek, a nagy blokkok, majd a nagyon drá­ga, szinte automata gépsorok, amelyek az osztrák Semperit cég licence alapján kezdik meg belátható időn belül a gépkocsik és nehéz szállító- járművek olyannyira keresett gumikerekeinek gyártását. A legnagyobb értéket előál­lító gyár lesz a Cordatic a megyében, országosan és nem­zetközileg is számottevő. E gyár születésével is bi­zonyságul szolgál arra, hogy a párt és a kormány megyénk fejlesztése meggyorsításával kapcsolatos határozatai, a he­lyiek fáradozásai jó talajra hullanak. Ennek az ipartele­pítési programnak egyik szép és jelentős állomásánál va­gyunk most is. S hogy mit je­lent egy újabb ilyen üzem en­nek a városnak, megyének, azt csak az tudja felmérni igazán, aki tudja? hogy akár csak két évtizeddel korábban is egyetlen üzeme volt Nyír­egyházának, s az sem tudott állandó munkát adni. Kopka János Gépesítéssel a balesetmentességért A közelmúltban országos értekezletet rendeztek Gödöl­lőn, ahol a többek között fontos témaként szerepelt az erdészet területén alkalma­zandó olyan módszerek sora, amelyek a balesetek veszélyét a minimálisra csökkentik. Az általános megállapítás az volt, hogy mindent megelő­zően a gépesítés fokozásával óvható meg az ember egész­sége. Igaz, a szabolcs- szatmári erdőkben már eddig is alkalmazott módszerek most is jónak mondhatók, nincs mit szégyenkezmök erdőink gazdáinak. Ezt bizo­nyítja néhány szám: az erdő­gazdaság területén a döntés és darabolás gépesítése már most eléri a 95 százalékot. A rakodás már nem ilyen egy­értelműen modern. A zárt területeken, fatelepeken nincs gond, annál több. viszont az, amit a kitermelési helyeken kell megoldani. A jövőben ezért a ma vásárolható leg­korszerűbb gépekkel igye­keznek segíteni a leg­nehezebb munkát végzők­nek. Az erdészeti szakembe­rek a rakodás korszerűsítésé­vel egyrészt a termelékenység ütemét is növelik, de ami ennél is lényegesebb: olyan munkakörülményeket terem­tenek, amelyek mentesek az emberfeletti erőkifejtésektől. A belső anyagmozgatások­ra korszerű darukat állítanak be, ügyes, nagy kapacitású gépeket. Egy most vásárolt másfél milliós óriás daruval például évente félmillió köb­méter fa átrakása, mozgatása válik lehetővé. A szállítás a megye erdőgazdaságában már 100 százalékban gépesítve van. Traktor és lóvontatású közelítő-kerékpárok kiküszö­bölték a fa kézi szállítását, a csörlős berendezések a nagy rönkök vonszolását könnyítik meg. A korszerű gépi felszerelé­sek eredményeként a megye erdeiben dolgozók között ke­vés szenvedett, üzemi balese­tet. Tény, a dolgozók pszicho­lógiai felkészítése további erőfeszítéseket igényel, hiszen nem elég a korszerű védelmi berendezés és gép. az óvó rendszabályok megtartása, a felszerelések használata kell, hogy ezekkel párosuljon. Bürget Lajos ELKÉSZÜLT A TISZAVASVARI ALKALOIDA GYÓGYSZERVEGYÉSZETI GYÁR ÜJ KISZERELŐ ÜZEME. KÉPÜNK: A KING AUTOMATA CSOMAGOLÓGÉP SEGÍT­SÉGÉVEL TÓTH ANDRÁSNÉ ÉS KISS IRÉN A VÉRNYOMÁST SERKENTŐ GYÓGY­SZEREK CSOMAGOLÁSÁT VÉGZI. (ELEK EMIL FELV.) Szomjasak a földek Utazás kiégett legelők között — Jegyzetek az aszályban is hanyagul öntöző gazdaságokról Járjuk a megyét, gépkocsi­val, Nyíri Józseffel, a Felső- Tisza-vidékj Vízügyi Igazga­tóság vízhasznosítási osztá­lyának vezetőjével. Majd meg fulladunk a gépkocsiban, pe­dig minden ablaka nyitva. Könnyű elképzelni, , milyen szomjasak lehetnek a növé­nyek. Az utazást két dolog teszi izgalmassá. Nyíri József sor­ban ellenőrzi a nyírségi '’íz­tárolók kinyitását. A vízügyi igazgatóság ugyanis bízik benne, hogy az öntözőberen­dezéseket mégiscsak üzembe helyezik a felhasználók. Azt akarja tehát, hogy sehonnan se hiányozzék a szükséges víz. A csatornák vize apad, de a víztárolók minden igényt kielégítő mennyiségben csör- gedeztetik az éltető nedvessé­get mindenüvé. A másik érdekesség: Nyiri Józsefnek a táskájában van a térkép: ezeknek a kiégett le­gelőknek. szomjas földeknek jó része fölöslegesen száraz. Megvannak az öntözőberen­A sportáruk kirendeltsége igazgatójának, Szamoj- ljuknak az asztalán megszólalt a telefon csengő­je. Valamiféle rekedtes hang recsegte: — Erőt, egészséget öregem! — Erőt, egészséget! De ki beszél ott? — Te nem ismersz meg? Szégyellő magad, barátom! — Nyakig vagyok a mun­kával. Én nem érek rá vic­celni. Vagy bemutatkozik vé­gül, vagy... — Ej, ej, öreg komám; Gremjakin vagyok. — Vityka?! — No végre, csakhogy megismersz! — Ejh, te ördög fajzat. — Nyilvános telefonfülké­ből beszélek az állomásról. Látod, éppen csakhogy meg­érkeztem, és máris hívlak. — Igazén ügyes vagy! De meddig maradsz? — Nem tudom. Az új lei- nevezésem ügyében járok. — Az lenne csak a nagy­szerű! Tehát: rendezd le a dolgaid, és hívjál újból. És vigyázz, bele ne vessz a sok munkába! Közben megérkeztek mun­katársai a beszerzési osztály­ról, és az áruigénylés, mint mindig, most. sem jelentett különösebb vesződséget — No, nézzük— mondta /. Zolotarjev: f Nyakig munkával... Szamojljuk — hány pár tol­laslabdaütőt is kell rendel­nünk? — Legalább háromszázat, egy féllel sem kevesebbet. — Rendben. Akkor rendel­jen ötszáz párat. Röplabdahá­lóból mennyit rendeljünk? — ügy véljük, százhetven elég lesz. — Tehát írjanak kétszázat. Súlyzófelszerelés? Hatvan teljes garnitúra? Rendeljünk százat, hogy könnyebb legyen számolni. Az igénylés többi tételénél is „biztonsági rátartással” rendeltek... Három nap múlva izgalom­tól hevülten rohant be Sza­mojljuk irodájába egyik munkatársa: — Hiánytalanul leszállítot­ták az egész megrendelt mennyiséget! — Nem, az lehetetlen, ho­vá helyezzük el ezt a renge­teg árut? Mit csináltak azok ott? Elment a józan eszük?! Szamojljuk és munkatársai egész nap az áruházak igaz­gatóival tárgyaltak: — Halló! Kitűnő minőségű futballbelsőink vannak. Ha vásárolnak, fel is fújjuk... Nem, nem önöket, a belső­ket! Hány darabot óhajta­nak? Nem kérnek?! No jó, de akkor nézzük a követke­zőt: röplabdahálót? Már vet­tek? Nem tudják hol tárolni? Adják el rögtön. Jó az ruha­szárítónak is. Keressék fel vele ismerőseiket. Súlyzófel­szerelést? Hogy az mire jó? Falat lyukasztani, szeget be­verni. Legyenek élelmesek, az ég szerelmére! A tollaslab­daütővel meg lehet habot verni... Ám hiába minden agitálás, az áruból csak igen kis meny- nyiséget tudtak tovább kül­deni. így érte a kellemetlen­ség kellős közepén Gremjakin telefonhívása: — Üdvözöllek. — A, te vagy az! — ismert rá Szamojljuk. — Miért olyan elkeseredett / a hangod? — Bajban vagyok. Elárasz­tottak áruval! — Csak nem. Ez szörnyű... Meg voltam győződve, hogy csak így tudod teljesen kielé­gíteni a hozzád tartozó üzle­tek igényét. — Honnan veszed ezt a meggyőződést? — Hát nem tudod, hogy én teljesítettem maradéktalanul a megrendelésedet? — Ne viccelődj!? — Ez komoly. Alig, hogy megkaptam a kinevezést. Küldhetek még valamit? — Te jó ég! — nyögött fel Szamojljuk. — És mikor is találkozha­tunk végre? — folytatta jó­kedvűen Gremjakin. — Mi­korra is egyeztünk meg a randevúban? — Tudod mit? — hebegte Szamojljuk — ha végzek az áru elhelyezésével, akkor sza­kítok időt, és felhívlak én magam. Jó? — Hát akkor gyürkőzz ne­ki! A hívást várom — vetette oda Gremjakin, majd élcesen hozzátette. — És vigyázz, be­le ne vessz a munkába... Fordította: Sigér Imre Megjelent a Krokodil 1971/19-es számában. dezések. Népi nyelven szólva: megvan a vízcsap, csak ki kellene nyitni. Takarmány lenne belőle. Egyforintnyi viz hatforintnyi terményt adna vissza hálából. Miért nem nyitják hát ki a csapokat? Ahol javítottak Beszélünk emberekkel, ve­zetőkkel. Sajnos, az van, amit gondoltunk. Aratás van. Me- dárd volt. Tavasszal annyi víz. csapadék volt, hogy min­denki bosszankodott, ha a né­hány szakember figyelmez­tetett: a meglévő öntözőbe­rendezések karbantartására is gondolni kellene. Aztán jött az aratás. Talál­koztunk olyan vezetővel is, aki szerint „csak ezt fejezzük be. aztán gondolunk másra is.” Csakhogy egy vezetőnek meg kell tanulnia „tíz ujjal zongorázrli”. Mert lehet, hogy az aratás csatáját félmilliós nyereséggel fejezi be. Mit él­ez, ha egymilliót veszít az öntözés elhanyagolásán? Legjobban vizsgáztak ed- , dig — kezdeti hibáik helyre­hozásával — a legtávolabbi termelőszövetkezetek, a tisza- becsi öntözőfürt hasznosítói. A nyolc kilométeres, nem kis költséggel épített öntözőcsa­tornában eddig is mindenütt volt víz. Napi húsz, vagy hu­szonkét órán át dolgozik a szivattyútelep. Itt sem ébredtek fel idejé­ben. Pedig ismerhetnék a sa­ját hazájukat: Medárdos ta­vasz és kora nyár után jön a legnagyobb aszály. Viszont meg kell mondani, hogy — elsősorban a leginkább érde­keltek — „idejében felébred­tek”. A milotai Uj Élet Ter­melőszövetkezet és a tisza- kóródi Béke augusztus első napjaiban végre megkezdte legelői öntözését és a kikap­csolt rizstelepeken is locsolják a takarmánynövényeket. Nem fognak ráfizetni. Ahol sivataggá válik a legelő... A tunyogmatolcsi öntöző- fürt körül csak a kocsordi Uj Élet Termelőszövetkezetet di­csérhetjük. mely ötszáz hold­ját tette termékennyé azáltal, hogy „kinyitotta a vízcsa­pot1'. Jók még: a nyírségi víztá­rolók kihasználói közül a nyíregyházi Ságvári és Dózsa Termelőszövetkezetek, a vajai Béke, és a rohodi Uj Élet. És, ha már teljés listát sze­retnénk adni: az Ecsedi-láp környékén —• nyilván nem véletlenül — még emlékeznek rá, mit jelent a víz jelenléte vagy hiánya. Az Ecsedi-láp Vízgazdálkodási Társulatá­nak agitációjára „kinyitották a csapot” a nagvecsedi Rá­kóczi és a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezetek. Egy tucat termelőszövetke­zetet sem tudtunk felsorolni a százhatvan közül, melyek­nek birtokában ugyancsak százhatvanmillió forint érté­kű öntözőberendezés van, amivel megyénk jelentős há­nyadát, 40 ezer holdat lenet-* ne öntözni. Terveik szerint az öntözőberendezést birtokló termelőszövetkezetek ebből huszonhatezer holdat meg is akartak öntözni idén. Ijesztő adat, hogy eddig mindössze hatezer holdat ön­töztek meg. Magának árt... Öntözhető területeken lát­tunk teljesen kiégett legelő­ket Jándon, továbbá Gáva- vencseliő határában és a Túr menti — öntözhető — falvak egész sorában. És ki­váncsiak vagyunk rá, hogy az állatállományát legendásan szerető Kisar és Nagyar né­pe mit szólna hozzá, ha tudná, hogy tízszer annyi takarmányt lehetne a jószágnak termelni, ha „kinyitnák a csapot”. Összesítés itthon, az osz­tályvezetővel — itt megren­delések és vízdíjak is segíte­nek az elszámolásban — a másfél száz öntözéssel rendel­kező termelőszövetkezet egy- harmada öntöz, egyharmada úgy-ahogy. egyharmada pedig sehogyan sem. Riasztó is ez: nyolcvan­száz milliméteres esőt — négy-öt kiadós országos eső­nek megfelelőt lehet az adott területeken pótolni a ..mes­terséges esővel”. Magának árt aki nem él vele. (sna* S. OÜM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom