Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
KFLET-MAGYARORSZÁÖ f971. augusztus £ ' 2 otdaä Visszatért a földi parkolópályára az Apollo—15 Invázió Guinea ellen? A conakryi rádió bejelentette — közük a lehallgatott adásra hivatkozva a nyugati hírügynökségek — hogy küszöbönén a Guinea elleni újabb invázió, a támadók már megközelítették a határt. Az ország biztonsági szerveinek úgy jutott tudomására a tervezett akció, hogy lehallgattak egy rádión folyó beszélgetést két hajó és a szomszédos Por- tugál-Guinea (Bissau) területen lévő portugál főhadiszállások között. Az inváziós terv leleplezésével egyidőben Conakry- han kormánytisztviselőket tartóztattak le. KOMMENTÁR — Otven kilométer szállnak le az asztronauták tál folytatott rövid, de jókedvű csevegés követte. Scott közölte, hogy 9 órai alvás után ..nagy formában érzik magukat”. Ezután megkezdődött a tudományos munka: az űrhajósok térképeket készítenek a Hold felszínéről. Az amerikai űrhajó a tervek szerint szerdán, középeurópai idő szerint 21,10 órakor tér rá a Földre visszatérő pályára, s további 3 napi repülés után szombaton este, ugyancsak közép-európai idő szerint 21,45 órakor száll le a Csendes-óceán Hawaiitól északra lévő térségébe. „Túl kicsit, túl későn" A Rogers-nyilatkozat visszhangja Szombaton David Scott és James Irwin, az Apollo—15 Holdon járt két asztronautája a hétfői, mintegy 20 órás munkanap befejeztével — amely a Hold- Apennineknél tett utolsó gépesített kirándulással kezdődött — keddre virradóan végre nyugovóra térhetett. A két űrhajós a ,.Sólyom” holdkomp sikeres felszállása, majd a Hold körül keringő „Endeavour” anyahajóval történt találkozója és összekapcsolása után átszállt az Apollo—15 parancsnoki kabinjába. Miközben kedden hajnalban, közép-európai idő szerint 3,30 órakor lefekvéshez készülődtek, Worden, a parancsnoki kabin pilótája különböző mérési adatokat közölt a houstoni földi irányító központtal és egyéb „napi teendőket” végzett. Mielőtt azonban a két asztronauta pihenőre tért volna, a feleslegessé vált „Sólyom” holdkomp lekapcsolása körül támadt komplikációk leküzdésével kellett bíbelődnie. A földi irányító központ pár perccel a holdkomp leválasztásának tervezett időpontja előtt (23,55 óra) kénytelen volt mintegy 2 órával elhalasztani a műveletet, mivel az űrhajó szigetelésével kapcsolatos igen fontos teszt eredménye negatív volt, A váratlan nyomás emelkedés oka Hírügynökségi jelentések szerint az indokínai harcok központja az utóbbi napokban Kambodzsába helyeződött át. Hétfőn egész nap folytak a harcok a kambodzsai Svay Rieng közelében. Dél-vietnami inváziós csapatok és a kambodzsai felszabadító hadsereg egységei között. A csatákba amerikai helikopterek is beavatkoztak. még nem ismeretes, de sikerült kiküszöbölni. A „Sólyom” holdkomp végül is kedden hajnalban, közép-európai idő szerint 2,05 órakor levált az anyahajóról, s két órával később korábbi holdbéli „parkolási helye” közelében becsapódott a földünket kísérő égitest felszínébe. A becsapódás mesterséges holdrengést idézett elő, amelyet a földünk „utitársának” felszínén elhelyezett három szeizmométer jelzett. A három amerikai űrhajós még két napig kering majd Hold körüli pályán, s eközben befejezi azokat a tudományos kutatási feladatokat, amelyeket Alfred Worden, az anyahajó pilótája 72 órán át egyedül látott el. A földi irányító központ közép-európai idő szerint 16 óra 30 perckor jelentkezett az Apollo—15 űrhajósainál, azok azonban már ébren voltak. A földi központ az eredeti programtól eltérően 6 órával meghosszabbította az űrhajósok pihenési idejét, hiszen a hétfői nap rendkívül nehéz volt: a holdkomp elhagyta a Hold felszínét, majd összekapcsolódott az anyaűrhajóval és az űrhajósok, akik azonnal megkezdték a holdkőzetek átrakodását és elcsomagolását, a tervezettnél csak 4 órával későbben tértek nyugovóra. A kedd délutáni ébredést reggeli, majd a földi központA főváros közelében, az 5. sz. útvonal mentén a hazafiak megrongáltak egy stratégiai fontosságú hidat és Takeo tartomány székhelyétől délre elfoglalták a kormányos apatok egyik őrhelyét. A harcok a reggeli órákban kezdődtek és az éjszakai órákban értek véget. A UPI legújabb jelentése szerint az őrhelyet védő kormánykatonák közül csak öten élték túl a támadást. Rogers amerikai külügyminiszter hétfői bejelentésével kapcsolatban illetékes francia körökben hangsúlyozták: „Az ENSZ-közgyűlésben és az ENSZ gépezetében többek között a Biztonsági Tanácsban, a Kínának járó helyet a Kínai Népköztársaságnak kell elfoglalnia. Következésképpen Franciaország helyteleníti a „két Kína” felfogást. Véleménye szerint csak egy Kína van, a Kínai Népköz- társaság. Franciaország nem tart fenn diplomáciai képviseletet Tajvanon. Bizonyosra vehető tehát, Franciaország amellett fog szavazni, hogy Peking bebocsáttatást nyerjen az ENSZ-be és ha a határozatnak lesz olyan bekezdése, amely kilátásba helyezi a tajvani hatóságok kizárását, akkor Franciaország ezt ' a bekezdést is meg fogja szavazni. ■ - U Thant ENSZ-főtitkárt George Bush, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete két órával az amerikai külügyminiszter hétfői sajtóértekezlete előtt tájékoztatta az Egyesült Államok új Kína- politikájának lényegéről. A világszervezet székhelyén — jelenti a Reuter — a bejelentés nem keltett meglepetést, mindazonáltal U Thant ENSZ-főtitkár nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani arról. Edward Kennedy massac- hussetts-i demokrata szenátor hétfőn élesen bírálta a Nixon-kormányt a „két Kí- na”-politika miatt. Bármilyen formulával törekszik is az Egyesült Államok a kettős képviselet elfogadtatására —, jegyezte meg Kennedy szenátor —, az mindenképpen csak újabb taktikai lépésnek fog tűnni, amellyel az Egyesült Államok megpróbálja távol tartani Pekihget az ENSZ-től. Kennedy szerint a washingtoni kormány ezzel ismét hű maradt a „túl kicsit, túl későn” gyakorlatához. Halálos ítéletek Szíriában Élénk harci tevékenység Kambodzsában Ahogy felgyorsult a tempó az élet minden területén korunkban, úgy gyorsultak fel a diplomáciai tárgyalások is. Manapság gyakori, hogy vezető politikusok 24 vagy 12 órára látogatják meg egymást és ez az idő elégséges az adott témakör megvitatására. Már csak ezért is okozott meglepetést az amerikai külügyminisztérium közel-keleti ügyekkel foglalkozó államtitkárának szokatlanul hosszú izraeli tartózkodása. Joseph Sisco csaknem egy hete tanácskozik már Golda Meirék- kel, de ezalatt a hírzárlat homályát borították tárgyalásaikra. Most hirtelen megszólaltak. Az izraeli rádió törte meg a csöndet, jelentve, hogy az ország vezetői kedden tanácskozásra ültek össze, megvitatni Sisco államtitkár javaslatait. A rádió még hozzáfűzte: e javaslatok szerint „tekintélyes mértékben” kellene visszavonulniok Izrael csapa tia inak a Szuezi-csatorna partjáról. Ezekután megtört az izraeli sajtó némasága is. A lapok már konkretizálva közölték azt a bizonyos „tekintélyes mértéket”. Tudni vélik, hogy Washington a szuezi partszakasz ötven kilométeres mélységben való kiürítését indítványozza Jeruzsálemnek, továbbá azt, hogy bizonyos egyiptomi erők, legalább „jelképesen” átkeljenek a csatorna túlsó partjára. No de mit kapna Izrael ezért cserébe, mit ígért Sisco? Erről egyelőre csak találgatások folynak az izraeli sajtóban. Egyes jelentések szerint ez az izraeli engedmény biztosítaná, hogy az USA tartósabb, nem is egy-, de esetleg kétévi tűzszünetet próbálna kieszközölni Kairótól. Más hírek szerint Jeruzsálem a „szuezi megoldásért” cserébe fokozottabb és nagyobb fegyverszállítmányokat szeretne kicsikarni az Egyesült Államoktól. A vita folyik, s a találgatások is sokszorozódnak. A mérsékeltebb izraeli lapok igyekeznek befolyásolni a kormány keddi tanácskozását, esetleges döntését azzal az érvvel, hogy Golda Meriék legyenek rugalmasak: ha már egyszer elfogadták az USA közvetítését, ahhoz is hozzá kell járulniok, hogy Siscoék valami eredményt tudjanak felmutatni. A héják viszont további hajthatatlan- ságra szólítják fel a kormányt, hiszen egy négyzetkilométert sem óhajtanak feladni a megszállt arab területekből. ötven kilométer még a területileg nem nagy Izrael állam számára sem nagy távolság. Ám jelképesen önnön méreténél nagyobbra növekedhetnék, ha most már Izrael válnék rugalmasabbá, ha megkezdené, akár csak ötven kilométernyire is, a visszavonulást a megszállt területekről. Ha legalább ezzel a kezdő gesztussal adna bizonyságot arról, hogy csakugyan tartósan békés rendezést kíván. Igen, ennek bizonyítása most feltétlenül Izraelre vár, hiszen Egyiptom az elmúlt évek során ezt már sokszor — legutóbb is, újból elkötelezve magát a Biztonsági Tanács határozata mellé — bizonyította. Hollandia támogatja a békés európai politikát Egyiptomi küldöttség tárgyal Kínában Gsou En-laj kínai miniszterelnök és Paj Szieng-kuo külkereskedelmi miniszter Pekingben fogadta a Mohamed Abdullah Marzaban gazdaságügyi és külkereskedelmi miniszter vezetésével az egyiptomi kereskedelmi kormányküldöttséget A szíriai legfelső bíróság kedden ítéletet hirdetett a rendszerellenes összeesküvéssel vádolt 99 személy ügyében, öt személyt — a Baath párt szíriai tagozatának volt vezetőit, köztük Amin Elhafez tábornokot, volt államfőt, Michel A fiakot és Sebli El-ajszamit — távollétükben halálra ítélték. Azzal vádolták őket, hogy a szomszédos Irak támogatásával összeesküvést szőttek a rendszer megdöntésére. A vádlottak közül kilencet 18 hónaptól életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítéltek. A bíróság tíz hónapon át tárgyalta az ügyet. „Külpolitikánkban elsősorban az európai biztonságot. az integrációt, a kelet— nyugati kapcsolatokat, a Egyesült Nemzetek Szervezetét és a fejlesztés érdekében végzett együttműködést tartjuk szem előtt” — jelentette ki Barend Biesheuvel, a június 30-án megalakult új holland kormány elnöke, a kormány politikáját körvonalazó keddi nyilatkozatában, A holland kormány kedvezően fogadja egy európai biztonsági értekezlet megtartásának gondolatát. Célja, hogy „más országokkal együttműködve olyan biztonsági rendszert teremtsen, amelyben a tömegpusztító fegyvereknek nincs helyük.” Biesheuvel szerint ,,a nyugati szövetségesek szoros együttműködése” szükséges ahhoz, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok „gyümölcsözőek legyenek.” A minisztereinek hangsúlyozta, hogy „egy erős atlanti szövetség léte nélkülözhetetlen.” A holland kormány „elégedetten” vette tudomásul azt a bejelentést, hogy Nixon amerikai elnök rövidesen a Kínai Népköztársaságba látogat. Vöröskőy János: 31. A rábeszélő, közvetlen hang megnyugtatta Király őrmestert. Nagyobb szigorúságra, hideg, hivatalos kérdésekre számított. Beke és Ébert is bátorítólag nézett rá. Szinte ajkukon volt a biztatás: „Beszéljen őszintén! Előttünk nyugodtan kitárhatja a szívét!” Akadozva beszélni kezdett. — Igen, úgy látom, mindent el kell mondanom. Akkor én el is mondom. Úgy, ahogy történt. . „Hátha el is hiszik” — gondolta magában. — Az az igazság, hogy egy nagy érzés áldozata lettem. A tiszta szerelemé. Az ezredes megkérdezte: — Mikor lett szerelmes? — Most egy fél éve. Amikor megismertem Medgyes Katit. Beke uralkodott magán, hogy el ne mosolyodjon. — Maga hány éves? — Februárban múltam negyvenöt. — Katit hány évesnek gondolta? — Tizenötnek. Hiszen első gimnáziumba járt... — És ezekhez mit szól? — nyúlt az aktatáskája felé Ébert százados. Három pornográf amerikai magazint vett elő. A tisztek meglepetésére az őrmester egy cseppet sem ijedt meg. Ellenkezőleg: határozott magabiztossággal válaszolt. — Ezekhez én csak annyit szólhatok, hogy szolgálati kötelmeim folytán kerültek hozzám. Nekem ugyanis, mint az üteg szolgálatvezetőjének, kötelességem elkobozni az ilyenféle erkölcsromboló szellemi termékeket. Márpedig a katonák között mindig akad egy-kettő, aki kapcsolatai révén hozzájut ezekhez a szennylapokhoz. S nem elég, hogy saját maga nézegeti, hanem becsempészi a laktanyába, és a társainak is mutogatja. Én ilyen esetekben... Kertész ezredes félbeszakította a szóáradatot. — Eltértünk a tárgytól, ön KÉMREGÉNY tehát azt állítja, hogy szerelmes lett abba a lányba. Kezdjük az elején. Mikor ismerkedtek meg? — Arra egész pontosan már nem is emlékszem. Még a múlt év szeptemberében. Valamikor a hónap végén. — Szeptemberben dorgálást kapott — vetete közbe Beke őrnagy. — így van? — Igen. de az egészen más lapra tartozik. Azt már azóta éppen most április negyediké alkalmából, el is törölték. Az ütegünkből ugyanis többen beneveztek a szocialista versenybe, és akkor készültek az év végi vizsgákra. Én szolgálati ügyben sokszor megfordultam a parancsnokságon, s tudtam, hogy a kiképzési tiszt az íróasztala fiókjában tartja a vizsgakérdéseket. Gondoltam, ha sikerül hozzájutnom, az egész ütegnek becsületet szerzek vele. — Mármint a lopással? — Nem úgy értem, hanem hogy a fiúk még jobban fel tudnak készülni... — S az így szerzett szabadságért és jutalmakért hálásak is lettek volna magának. — Úgysem fogadtam volna el tőlük semmit... Beke őrnagy összefoglalta az őrmester kihallgatásán eddig elhangzottakat: — Mindez csupán adalék a jelleméhez, dehát nem ez a legfontosabb. Magát szeptember tizenkilencedikén csípték el a kiképzési tiszt irodájában. Az üteg tagjainak egybehangzó vallomása szerint már tizennyolcadikán átadta a kérdéseket. Mit keresett tehát ezek után is az irodában? Figyelmeztetem, hogy már ne beszéljen mellé, men fölösleges időhúzás az egész. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján máris megindíthatnánk maga ellen a hadbírósági eljárást. Ha őszinte vallomást tesz, saját magán segít! Király őrmesternek megremegett a hangja. — Hiszen eddig is őszintén beszéltem. Amikor először pillantottam meg azt a lányt, azonnal belebolondultam. — Melyik napon történt ez? Király lehajtotta fejét. — Szeptember tizenhetedikén. — Helyben vagyunk — ál- lapítota meg Kertész ezredes. — Ezzel kellett volna kezdenie, s máris megtakaríthattunk volna egy fél órát. Hol látta meg őt? — Az ablakon át a szobájában. — Vetkőzött? — Igen. — Nem húzta el a függönyt? — Nem. A három tiszt egymásra nézett. — Folytassa. — Mindig ilyen fiatal lányra vágytam. Ha a KlSZ-szer- vezet közös klubdélutánt v^gy ünnepséget rendezett valamelyik lányiskolával, én mindig szívesen vállaltam társadalmi munkát. Gondoskodtam szendvicsekről, frissítőkről, s végig ott maradtam, még akkor is, ha éppenséggel nem volt jó a hangulat. Próbáltam megismerkedni lányokkal, de amikoi randevút kértem tőlük, vagy a laktanyán kívül találkoztunk, egyszerűen kinevettek. Most végre, azt hittem, sikerül. — Miből hitte? — Abból, hogy a barátinőjével levelet küldött. — Mi állt a levélben? Az őrmester átfűtött hangon — mint szorgalmas diák az otthon bemagolt memori tért — idézni kezdte a le^cl szövegét: „Kedves Ismeretlen Kukucskáló! Igazán nem szép magától, hogy estéről estére kifürkészi egy diáklány hálószobatitkait. Néphadseregünk katonáit én másmilyen embereknek ismerem. Aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy az irodájában még késő este is mindig akad dolga, az jobban tenné, ha máson járna az esze. Én itt csak albérletben lakom, s a házigazdám azt mondta, hogy szemben úgyis parancsnokság van, ahonnan délután mindenki eltávozik. Dehát úgy látszik, Magát ott tartja a sok elfoglaltság. így aztán nem tudom, mit csináljak. Mert hát lefekvés előtt ugyebár az embernek le kell vetkőznie. Ezért arra kérem: ne leselkedjen tovább utánam. Én még fiatal lány vagyok és tudom, hogy mi az illem. Remélem, megérti kérésemet, és aszerint cselekszik. Kati.” Az aláírás alatt ott állt még két sor, ami megdobogtatta a szívemet. Ezt írta: „Ha a levelem mégsem egészen meggyőző, akkor megbeszélhetjük a dolgot személyesen is. Péntek este a Napsugár cukrászdában fogok fagylaltoz- ni.” „Hányszor elolvashatta, amíg így el tudta fújni kívülről” — gondolta Beke. (Folytatjuk)
