Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

1971. augusztus 31.' KBLET-MA6YAROBS2ÄS Bombaüzlet — ráfizetéssel ? Szakmunkái, mérnök — de honnan ? Építőipari vállalkozás Új fehértón DICSEKVŐEN ÚJSÁGOL­JA az egyik termelőszövet­kezet üzemi vezetője, hogy milyen bombaüzletet csinál­tak korábban a hagymájuk­kal. Majdnem a nyakukon maradt, mert minőségre sem a legtetszetősebb volt, de jött egy maszek felvásárló és a reméltnél is magasabb áron átvette tőlük. Akik az üzletet lebonyolították, külön pré­miumot kaptak a vezetőség­től. Abban nyomban megegyez­tünk: a maszek aligha fizetett rá erre a vételre. „Biztosan sokat nyert rajta, amikor to­vább adta kilójával, de ne­künk is jól jött.” így vereget­te a mellét az üzemi vezető, s amikor kapta a kérdést, hogy ők vajon nem tudták volna-e magasabb összegért elkilózni, akkor úgy válaszolt: „Ugyan, mi nem rendezked­tünk be erre, az árusításhoz hely, meg ember is kell.” Meglepő eredményt kap­nánk, ha valamilyen úton ki­számítanánk, milyen nagy összegek úsznak el a vállala­toktól, a termelőszövetkeze­tektől ilyen okok miatt. Mert az említett példa korántsem egyedülálló, hasonmásai — különböző köntösben — szél- tében-hosszában fellelhető­ek. Találóan jegyezte meg er­re az egyik gazdasági vezető, amikor azt mondta: jó dolog az önállóság, csak még dara­bosan, nehézkesen mozognak vállalataink. EZ A DARABOSSÁG per­sze csak egyik kerékkötője a még eredményesebb gazdál­kodásnak, — bár nem lényeg­telen. Amikor a rugalmassá­got kérik számon a gazdasá­gi vezetőkön, akkor nem fogynak ki a mentegetőzés­ből: jól meg kell fontolni minden lépést; nem pepecsel - getük apró dolgokkal; azzal csak a bajunk gyűlne meg; mi lesz, ha nem megy az üzlet stb. Igaz, hogy közben sok helyütt akadozik az ellátás, mérgelődnek a lakosok, mert nincs zöldség és gyümölcs a faluban, vagy nincs, aki meg­javítson egy kisgépet, cipőt, kifestené a szobát. Persze, amikor úgy fogalmazunk: nem eléggé rugalmasak a vál­lalatok, a szövetkezetek, van ebben egy kis felmentés is. Találóbban azt kellene mon­danunk, hogy bátortalanok, nem bíznak önmagukban, s holmi sajnáltató objektív okok mögé palástolják eme tulajdonságukat. Másfajta arcát is megmu­tatja a nehézkesség. Sokszor hallani a vállalatoknál, a szövetkezeteknél életre való elképzelésekről — olykor örömmel üdvözli ezeket az új­ság is — aztán hiába várjuk a megvalósulást. Némelyütt a kelleténél is körültekintőbbek akarnak lenni, másutt ezer és egy biztosítékot próbálnak ke­resni a tervezett akció mellé, megint másutt olyan sokáig tart az előkészület, hogy mire a kivitelezés megkezdődnék, másutt már lekörözték őket. „Olyan ez, mintha egy magas­ugró száz méterről futna ne­ki, hogy átugorjon hatvan centimétert. Mire a léchez ért, kifáradt és leveri.”' Aki így fogalmazott, fején találta a szöget: mind a körülményes­ség, mind pedig a túlzott óva­tosság, a bátortalanság eleve kudarcra ítéli a legígérete­sebb elképzelést is. Ha pedig ez párosul a cikk elején pél­daként felhozott ráfizetéses bombaüzlet-szemlélettel, ak­kor már nem is tízezrekben, hanem annál nagyobb össze­gekben lehet csak mérni azt, ami elúszik a vállalat, vagy a szövetkezet kasszájából. AMIKOR BIZTATJUK a gazdasági vezetőket, hogy jobban éljenek az önállóság­gal. vállalkozzanak bátran a valós igények kielégítésére, óhatatlanul felbukkan a gya­nú: talán azért nincs e biz­tatásnak kellő foganatja, mert nem eléggé tájékozottak az életről. Ha pedig ez a ba­jok gyökere, akkor ebből mar egyenesen következik a túl­zott óvatosság, az, hogy „jaj mi lesz, ha nyakunkon marad a termék, vagy nem jönnek a kuncsaftok.” Még mindig elég kevesen vannak, akik etekin- tetben is felismerik az üzemi demokrácia szerepét. Hiszen ahol a gazdasági vezetők igényt tártanak a kollek­tíva javaslataira, ahol ki­kérik az egyszerű dolgo­zók véleményét is a tervek készítésénél, ott a piac valóságos igénye is könnyeb­ben felderíthető. Valamikor — nem is olyan régen — álta­lános szokás volt vállalata­inknál, az ötletnapok szerve­zése. Itt Szabolcsban is fon­tos — sőt mi több, izgalmas — eseményei voltak ezek a vállalatoknak, hiszen több he­lyütt ad hoch ötven-száz fo­rinttal honorálták a legjobb tippeket, melyek aztán szépen is hoztak a vállalat konyhá­jára. Kár, hogy ez a mód­szer — nem tudni, mi okból, — kiment a divatból. A LEGTÖBBET MÉGIS a fontos beosztásban lévő veze­tők tehetik azért, hogy forin­tokra váltsák át a törvény ad­ta nagyobb önállóságot. Vég­tére is — megint a hagyma­példához visszakanyarodva — egyszerű számítás kérdése az egész: mire érdemes befektet­ni, s mennyi áldozat, milyen hasznot hajt. Persze, ahol a régi szemlélet sablonjai sze­rint gondolkodnak, dolgoznak, ott ez az egyszerű számítás is fárasztónak tűnik. Ám ahol már felismerték, hogy a gaz­dasági reform után kialakult gyakorlatban egyre inkább az nyer, aki mer, ott nem dör­zsölik a markukat némi ha­szon elérése után, hanem megfogják a nyereség min­den forintját. Angyal Sándor Igényesebb tervezés — Munkaszociológia Tervek, lehetőségek a munkaerő-gazdálkodásban Az Ujfehértói Nagyközség® Tanacs elhatározta, hogy olyan költségvetési üzemet alapít, amely építőipari tevé­kenységet folytat. A községi tanács irányítása és vezetese alatt működő vállalkozás as újfehértói igényeken kívül az egész vonzkörébe tartozó környéken jelentkező rende­léseket is kielégíti majd. így Kálmánháza, Bökönv, Érpa­tak és Geszteréd költségve­tésében és fejlesztési alapjá­ban előirányzatit munkákat végzi az új költségvetési üzem. Az újfehértói vállal­kozás szeptember elsején kezdi meg működését, segít­ve ezzel a község és az egész környék építőipari igény»« nek kielégítését. ötszáz kőműves ha lenne! — Óhaj, amely ma sem telje­sült, pedig már ma munkába állhatna Szabolcs-Szatmár vállalatainál, szövetkezetei­nél valamennyi. S ez csak egy a sok közül, mert az iparnak szinte min­den ágában a jelenleginél több szakmunkásra volna szüksége. Harmincöt asztalos, negyven villanyszerelő, nyolcvan gumigyártó, száz­hetven szerkezetlakatos, két­százhetven női szabó. Kira­gadott példák: ezekben a szakmákban ennyi szakmun­kás hiányzik. Nagy a megyei szám is: egy nemrég készített munka­ügyi felmérésben 2500 kép­zett szakmunkás szerepel az „igénylistán”. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy eny- nyi betöltetlen munkahely van, mert a helyek többsé­gén betanított munkások dol­goznak.) Több szakmunkás kellene És egyre több szakmunkás kellene: a negyedik ötéves tervben megyénkben 18—20 ezer új ipari munkahely lé­tesül. A megye műszeripa­rában, vegyiparában és ruhá­zati iparában a jelenlegi szakmunkáslétszám megkét­szerezésére kell felkészülni. A textilipar még többet, a jelenlegi szakmunkáslétszám háromszorosát foglalkoztatni 1975-ig. De nem elég csak a szak­munkásokra figyelni. Kevés a magasabb iskolai végzett­ségű szakember is. A megyei NEB egyik vizsgálata során 150 gazdasági egységre kiter­jedően kért adatokat. Ezek szerint a megye szocialista iparában 45—50 mérnök, fele ennyi1 közgazdász, mintegy nyolcvan felsőfokú techniku­mi, vagy számviteli végzett­ségű szakember számára biz­tosítanának munkát, s mint­egy 120—130 középfokon kép­zett szakemberre is szükség volna. Érdemes egy pillantást vet­ni a statisztikára: a megye építőiparában jelenleg 72 mérnök dolgozik, de 1975-ig további hetven mérnökre lesz majd igény. Figyelemre mél­tó az is, hogy a megye 30 ipari szövetkezeténél mind­össze két mérnök dolgozik Megfigyelhető továbbá a köz­gazdászok iránt növekvő igény: az iparban jelenleg huszonhat közgazdász dolgo­zik, s kétszer ennyi munká­jára számítalak az ötéves terv utolsó évében. Eddig tehát a jelen és az igények. Ám, hogy az óhajok való­sággá váljanak és több le­gyen a magasabb képzettségű szabolcsi munkás, elsősorban a vállalatoknak kell tenniük. Annál is inkább, mert a munkaerő-gazdálkodás gond­jai elsősorban a vállalatok­nál, szövetkezeteknél szorí­tanak. Jparitanult-'iépzés Amennyiben reálisak a vizsgálatba bevont 150 válla­lat, gazdasági egység tervei, az összesített adatokból az tűnik ki; a jelenlegi szak­munkáslétszám 70 százalékos emelésére van szükség a tervek valóra váltásához. Ugyanezeknél a vállalatok­nál, szövetkezeteknél azon­ban a jelenlegi szakmunkás- állomány mintegy kilenc szá­zalékának megfelelően bizto­sított az ipari tanuló-képzés. A két szám közti óriási különb­ség azt jelzi, ha nem törté­nik gyökeres változás, nem a gondok csökkenésével, de éppen azok növekedésével kell számolni. Változások persze várha­tók, újabb szakközépiskolák, szakmunkástanuló iskolák épülnek még a tervidőszak­ban. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik az, hogy a vállalatoknak az ed­diginél sokkal tervszerűbben kellene gondoskodni a szak­emberekről, azok képzéséről. Korántsem áldoznak meg­felelő összeget például a ta­nulmányi ösztöndíjakra. A már említett NEB-vizsgálat- ban szereplő 9 tanácsi válla­latunknál és 13 szövetkeze­tünknél mindössze 33 ezer forintot fizettek 1970-ben társadalmi ösztöndíjként. Ez pedig nagyon kevés. Viszony­lag jobb a helyzet a minisz­tériumi iparvállalatoknál: ugyanebben az esztendőben 652 ezer forintot áldoztak társadalmi ösztöndíjakra. Az összeg felét — és e'z teljesen új gyakorlat — szakmunká­sok részére folyósították. Az ösztöndíjakkal kapcso­latban egyre inkább kiala­kul az a vélemény, hogy a szakemberek iránti igény és a szakember-utánpótlás biz­tosítására felhasznált társa­dalmi ösztöndíjak nincsenek arányban. Szakmuukásképzés és szervezés A vállalatok jelentős része máshonnan várja a kész szakmunkásokat, ritkán szer­veznek vállalaton belüli szakmai tanfolyamot, és több­nyire megelégednek azzal, hogy a hosszabb ideje ott dolgozók betanított munká­sokként végezzék el a szak­ipari munkákat is. Ez pedig az igények leszállítása, s hátrányai egy-egy komo­lyabb bővítésnél jelentkeznek látványosan: a gazdasági ve­zetők nem válogathatnak a szakemberekben, egy-egy új csoportvezető, művezető ki­nevezésekor jó, ha egyetlen megfelelő tudású és végzett­ségű jelölt van. Az általános kép mellett rendkívül változatos a válla­latok, szövetkezetek eljárása. A hiányosságok mellett sok jó példa is van. A lényeg azonban: a vállalatoktól a korábbinál több és gazda­gabb módszert igényel a szakmunkásképzés és szerve­zés. Jobban előtérbe kel­lene helyezni az emberi kap­csolatokban rejlő gazdag tar­talékokat, s megalapozni, majd felhasználni a munka­szociológia tapasztalatait is. Marik Sándor Gyogypedägogmi intézet épül Nyírbátorban Hétfőn, augusztus 30-ái> délelőtt jelölték ki Nyírbá­torban a létesítendő gyógy­pedagógiai intézet, helyét. A község szép részén, a debre­ceni útfélen készül majd el az intézmény, amely a Műve­lődésügyi Minisztérium anya­gi támogatásával épül majd fel. A terveket most készítik a NYIRTERV-nél. Eszerint a nyírbátori gyógypedagógiai intézet iskolából és bentla­kásos kollégiumból áll majd, és 150 gyermek elhelyezésére lesz alkalmas. A tervek elké­szülése után kezdenek az épületkomplexum kivitelezé­séhez. amely a jövő esztendő, ben kerül tető alá. Minden az építőkön múlik! Három óvoda építését kezdték el Nyíregyházán — Az óvodás korú gyerme­kek szüleitől most már csak türelmet kérünk. Reméljük, nem hosszú idő múltán meg tudjuk oldani égető gondju­kat. Jelenleg a nyíregyházi óvodák kihasználtsága 150— Ki!) százalékos. Kis türelem, mert megkezdődött. — Ezek­kel a szavakkal nyugtatott meg Fodor Géza. a nyíregy­házi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. A lé­nyeg a következő: Nyíregyháza városban há­rom óvoda építése kezdődött meg. Az Ujszőlő utcán — is­mertebb meghatározás szerint az F.sy.aki nagykörűt mentén lévő óvoda tőszomszédságá­ban — már elkerítették a te­rületet, odaszállították az anyagot. Könnyű vasvázra szerelik itt a Hernád Ktsz ál­tal készített műanyag- és ka­vicskeverékből álló panele­ket. Az épület elkészülte után itt 100 gyermeket tudnak el­helyezni. Hasonló kivitelezésű óvoda készül a Kert közben és a Stadion utcán, az ott már meglévő óvodák mellett. Azért így telepítik az új intézmé-' hyeket. mert ezzel sokat meg­takarítanak, hiszen a meglevő óvodák konyhái, technikai he­lyiségei az új épületek kis la­kóit is szolgálják majd. A nyíregyházi új óvodák kivitelezője a sóstóhegyi Vö­rös Csillag Tsz építőbrigád.ia. Most már csak rajtuk múlik, hogy milyen gyorsan készül­nek el az új intézmények. Ha*i sonlóan nagy figyelemmel ki-- sérik a városban a tsz építő­brigádjának azt a munkáját, amelyet a tbc-szanatóriumbao. végeznek. Itt ugyanis egy; gyermekpavilont építenek, amely otthont ad a ma még a Bencs-villában élő beteg kis gyermekeknek. Ha ez a pavi­lon elkészül, akkor innen a kicsik a szanatórium terüle­tére költöznek és ezzel egy- időben megkezdődik a villa óvodává történő átalakítása* A tervek szerint erre még eb­ben az esztendőben sor kerük A készülő új óvodák bed rendezését és felszerelésé# már megrendelték, a beindí­táshoz a pénzügyi fedezet is rendelkezésre áll. Emlékezés Hámán Katóra Hámán Kató falusi lány volt. 1884-ben született. Szülei korán meghaltak. A nagy család minden terhe rázuhant ekkor... Tanulni szeretett volna. A vasútnál pénztáros volt, naponta 10 órán át, a má­sik 8 órát otthon dolgozta. 34 esztendős volt. amikor Budapestre, a Nyugati pá­lyaudvarra helyezték. Aránylag későn ismerke­dett meg a szervezettség erejével. És mindjárt a ma­gyar munkásmozgalom egyik nagy alakja, a vasu­tasok kedvelt szónoka, dr. Landler Jenő figyelt fel rá. Első beszélgetésük nem tar­tott hosszú ideig, de meg­határozó jelentőségű volt Hamán Kató fejlődése szempontjából. Bekapcso­lódott a szakszervezeti moz­galomba. és néhány hónáé múlva már sztrájkot szer­vezett. Landler megajándékozta az érdeklődő nőt egy sokat forgatott, szakadozott könyvvel is. Hámán Kató egész éjjel ezt olvasta, és ezután százszor elővette még Marx és Engels gyúj­tó hatású Kommunista ki­áltványát. A Tanácsköztársaság ide­jén Landler Jenő népbiz­tos volt, Hámán Kató, for­radalmi szervező. A fehér- terror Landlert menekü­lésre kényszeri tette. Há­mán Kató itthon maradt és a vegyiparban helyezkedett el. Nem volt erős fizikumú; a mérgező anyagok belég- zése gyorsan aláásta egész­ségét. Kegyetlenek voltak 3Z üldözé ek. ame'vekben forradalmi tevékenysége miatt, volt része: összesen 10-szer tartóztatták le és ítélték el hosszabb-rövi- debb börtönbüntetésre. De minden új megpróbáltatás csak a kommunista meg­győződést szilárdította ben­ne. Az újjászerveződő kom­munista párt az illegalitás­ban jelentős feladatokkal bízta meg. Nagy nehézségek árán eljutott a párt első kongresszusára. Bécsbe is. ahol az a feladat várt a küldöttekre, hogy kidolgoz­zák az itthoni illegális és legális harc stratégiáját és taktikáját. Hámán Kató többször hoz­zászólt a vitához. Az akkor 41 éves asszony sokoldalúan elemezte a magyarországi helyzetet. Ekkor lett az il­legális Központi Bizottság tagja. Az I. kongresszus határo­zatainak itthoni alkalma­zásában Hámán Kató nagy sikereket ért el. A féllegális Magyar Szocialista Munkás­párt egyik vezetőjének azonban tömérdek üldözési kellett elviselnie. Egészségi állapota mind elviselhetet­lenebbé vált: a börtönből is feltételes szabadságot ka­pott emiatt. A nagyszerű kommunista asszony még ezt a lehetőséget is arra használta fel, hogy a párt külföldi vezetőihez, Bécs­be utazzék. 1927. különösen hideg telén. embercsempé­szek segítségével, ment át a hóval és jeggel borított határmenti erdőkön Magas lázzal, teljesen elcsigázva érkezeti meg az osztrák fő­városba. ahol tanítómes­terét. Landler Jenőt a kór­házban látta utoljára vi­szont: a súlyos szívbaj mai­akkor elhatajmasodott a párt kiváló vezetőjén. (Egy év múlva halt meg Francia- országban.) Hámán Kató a magyarországi börtönviszo­nyokkal kapcsolatos sze­mélyes tapasztalatairól szá­molt be ezen az utolsó be­szélgetésen. Landler azt a tanácsot adta neki. hogy ha­zatérése után szélesebben szervezzék meg a bebörtön- zöttek megsegítésére szol­gáló társadalmi mozgalmat, a Vörös Segélyt.. Hámán Kató erejéből sok mindenre telt; az új­jászervezett Vörös Se­gély ez időtől egyik nagy támasza lett a párt­nak. De többet volt kinzó- kamrában. börtönben, mint szabadon. Utolsó. 51 éves korában készült arcképéről már egy megtört, 7» -év körülinek tűnő öregasszony néz ránk. A tizedik letartóz­tatást és a börtönt csak kevéssel élte túl. 35 évvel ezelőtt, augusztus 31-én nagy fájdalmak között kórházban halt meg. Landler Jenő. a tanító- mester, ha élne. 96 éves lenne. Hámán Kató. a tanít­vány 87; ilyen nagy távol­ságra a születés napjától már elhalványul a hősi ha­lál tragikuma, és az élők figyelme inkább az életmű­re irányul. Mindketten fia­talok maradtak a mi korunk emberének szívében. Utcák, gyárak, intézmények, úttö­rőcsapatok. honvédalakula­tok vették fel nevüket. Mü­vüket történelemórán ta­nítják. Előfutárai és úttö­rői voltak a marxizmus— teninízmus hazai elterjeszd lésének és győzelminek. Máté Gjiösgr' ‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom