Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

Í9T1. augusztus 29. KELET-MAGYAROftSZAS f. cSfial. a A mi vagyonunk a kilenc gyerek Miből él egy szatmári aagyesalád? — Csak az a kérésem, hogy halkan beszélgessünk, mert a Kicsi alszik és nem szeret­ném, ha felsírna ebben a do­logidőben. Egyéves volt már­ciusban a csöppségem. A legidősebb lányom pedig má­jusban múlt 20 éves, utána Pista következik aki 19, az­tán... , Sorban mind a kilenc... Fekszi Sándorné fogad ben­nünket ezekkel a szavakkal porcsalmai otthonában. A szobában rend és tisztaság, még érezni lehet a friss mal­ter szagát. Néhány nappal ezelőtt készült ■ el a Fekszi család otthona. — A régi kis házban már nem fértünk, ezért a megspó­rolt pénzecskénk mellé vet­tünk 60 ezer forint OTP-köl- csönt és építettünk. Kezdet­ben nádfedeles kis szobában laktunk, majd árendás lakás­ba költöztünk. Az első lá­nyunk a nádfedeles ben szü­letett. Neki még faragott bölcsője volt. Szerettem rin­gatni, ha hazamentem este a mezőről. Aztán jöttek a többiek: nyolcán. Hál’ isten­nek mind egészséges. A mi vagyonunk a kilenc gyer­mek. — Na, nem csak az — ve­szi át a szót a házigazda. Már nem állunk rosszul anyagi­lag sem, amióta állattenyész­tőnek osztott be a tsz-elnök. Havonta közel 3 ezret kere­sek családi segély nélkül. Az­tán most is van 20 darab sa­ját sertésem és 3 db szarvas- marhám. Az állatokból is pénzelek. Régi közmondás, de igaz: „élni tudni kell”. So­kat dolgozom, feleségem is eljárogat a tsz-be, s mun­kánknak megvan az eredmé­nye: jól élnek, jól öltözköd­nek és jól tanulnak gyerme­keink. Jani az idén végzett az általános iskolában, és szep­tembertől géplakatosnak ta­níttatja a tsz. Zoli még csak harmadikos, de már kijelen­tette, hogy kőműves lesz. Vá­logathatnak a szakmákban ezek a gyermekek, mert az iskola is patronálja őket, meg a tsz is. A 20 éves lá­nyunk a porcsalmai konzerv­gyári telepen dolgozik, a 19 éves fiúnk pedig a tsz építő- brigádjábam segédmunkás. Nekünk csak addig volt ne­héz, míg ők nem kerestek. Kész a ház, rend van -a por­tán, most tv-re és bútorra gyűjtünk. Feleségem özvegy­asszony ötödik lánya. 1949- ben úgy kerültünk össze, mint két égi madár. És most... Amíg beszélgettünk az édesanya kimegy a konyhába és kenyeret szeg a többiek­nek. Vajon hány péki ke­nyér fogy itt naponta? A szomszédok azt mondják, hogy ez az asszony soha nem fárad el. Mi ad neki ennyi erőt? Talán az anyai szere­tet. A 20 éves lányt uborkás­üvegek között találjuk a gyárban. — Másfél évig dolgoztam Pesten, de 2 hónappal ezelőtt hazajöttem a gyárba idény­munkára. Meguntam az utaz­gatást és segíteni is akarok édesanyámnak. Szeretnék ál­landó munkát kapni a gyár­ban. Nyomban megtudtuk, hogy a gyár vezetősége figyelembe veszi Fekszi Júlia családi kö­rülményeit és munkaviszo­nyát állandósítani fogják. A tanácsházan elmondtak, hogy tavasszal 1600 forintot kapott a család a község szo­ciális alapjából. A tsz építő­anyaggal segítette az építke­zést és a fuvarköltségek felét is elengedték. A tsz párttit­kára megígérte, hogy segíteni fog a gyermekek pályavá­lasztásában és elhelyezésé­ben. Feksziék példája bizonyít­ja, hogy a nagy családok is tudnak érvényesülni. Fekszi Sándor családja boldog és elégedett. Egyetlen panaszt sem hallottunk tőlük. A két „nagy” dolgozik, ha­tan az udvaron játszanak — gondtalanul. Öröm nézni őket, ahogy hasonlítanak egymáshoz. A kicsi alszik. Nyugodt álma van. Nábrádi Lajos Trófea díjkiosztó a vadászati világkiállításon Szombaton délelőtt tartot­ták a vadászati világkiállí­tás egyik legrangosabb ese­ményét, a trófea díjkiosztó ünnepséget a kiállítás város­központjának kerámiater­mében. Az ünnepségen részt vett Földes László miniszter- helyettes, a világkiállítás kormányfőmegbízottja és F. Edmond-Blancp, a nemzet­közi vadászati tanács (CIC) főtitkára. Az országok képviseletében összegyűlt nemzeti megbízot­takat Fpldes László üdvözöl­te. Elmondotta, hogy a világ- kiállítás nemzetközi zsűrije összesen több mint hatezer trófeát vizsgált meg és kö­zülük 123-nak ítélte oda a vi­lágkiállítás nagydíját, amely­nek jogosultságát arany pla­kett és diploma bizonyítja. A 123 nagydíj közüla legtöbbet Magyarország nyer' te el, .összesen 21 magyar trófea - kapott nagydíjat. A Szovjetunió vadászati gyűjte­ményéből 18, Romániáéból 15, Lengyelországéból pedig 13 trófea érdemelt ki nagydí­jat. Kilenc—kilenc nagy dijat ítéltek oda Csehszlovákiának és Franciaországnak, összesen nyolc nagydíjas jugoszláv trófeát találtak, Svájc és Bul­gária öt—öt nagydíjat... érde­melt ki. Három—há.-Ai ftagydíjas van a svéd, illetve a mongol kiállítók gyűjtemé­nyében; a tanzániai, a ke­nyai és a spanyol pavilonban két—két ilyen trófeát láthat­nak a vendégek. Egy-egy nagydíjat kapott Ausztria, Belgium, Chile, Irán, az NDK, az NSZK és Olaszor­szág, valamint egy alaszkai egyéni kiállító. A nemzetközi zsűri arany-, ezüst- és bronzérmeket, vala­mint emlékplaketteket is adományoz. Ezeket a kitün­tetéseket a világkiállítás nemzeti napjain adják majd át. VEZETÉKES VIZ PENYI­GÉN. Befejezéshez közeledik a községi ivóvízhálózat kiépí­tése Penyigén. A fehérgyar­mati vízműrendszerhez csat­lakozó penyigei vezetéken a jövő hónap végén kezdik meg a vízszolgáltatást, amely a község nagy részét ellátja ió Ivóvízzel. A tudomány kamata Hárommilliós többlettermelés Kisvárdán a Gyártástervező Intézet segítségével A Gyártástervező Intézet se­gítséggel új, korszerű ter­melési folyamatot valósíta­nak meg a Kisvárdai Bútor- és Faipari Vállalatnál. A megbízás alapján kidolgozott program lényege; zárt cik­lusú, önálló költséghelyek kialakítása, s ezenbelül a termelési folyamatok fel- gyorsítása. A már megvalósított hat ciklus tulajdonképpen négy fő folyamatot bont részekre. A gépház 1—2—3 ciklusában lényegében az előkészítést végzik, itt történik az anya­gok méretrevágása, szabása és csiszolása. A 4-es ciklus vég­zi a felületkezelést; a poliész- terezést és a fényezést. A gyártási szakasz 5-ös ciklusá­ban a kárpitosmunkára ke­rül sor.. A bútorkészítés mű­velete a 6-os ciklusban, a szereléssel ér véget. A korszerű, zárt ciklusú gyártásfolyamatra való át­térés tulajdonképpen maga­sabb szintű vezetést is köve­tel. A2 átszervezést követően a ciklusok élén egy-egy dol­gozó csopórtvezető irányítja a munkát. A gépház 1—-2v-3 munkáját, valamint a.másik három ciklus tevékenységét egv-egy tehát összesen két művezető irányítja. Végül is a hat ciklus tevékenységét Maikin mérnöknek 30 évet »ellett megélnie ahhoz, hogy kalapvásárlásra szánja el magát. Feleségével indultak útnak. Az áruházban kevesen vol­tak, a kalaposztályon meg ép­pen senki. — Ide nézz — szólt öröm­mel. Malkin a feleségének —, micsoda gazdag választék! — Nyugtával ‘dicsérd a na­pot, — válaszolta-az asszony. Az elárusító az egymásra húzott kalapok hegyeit tette le a pultra. IVJalkin nekilátott próbálgatni. — Ez kicsi — tolta félre az alsó kalapot. —■ Ez meg nagy — húzta le fejéről a következőt a felesé­ge . ; — Ez lesz az ön igazi mé­rete — mondta az elárusító a mérnök fejére nyomva a Kö­vetkezőt. — Nem látok semmit — méltatlankodott halkan, mi­egy üzemvezető fogja össze. A művezetők fő feladata: el­lenőrizni, elősegíteni, hogy az üzemek a programnak meg­felelően pontos időb«i és mennyiségben elkészítsék, át­adják az általuk gyártott fél­kész és kész anyagokat. Az üzemvezető így mentesül a gyártásműveletek részletek­be menő elemzésétől és több időt fordíthat az üzemek kö­zötti kooperáció folyamatos­ságának megteremtésére, el­lenőrzésére. Az átszervezett üzemben a prótja sikerrel biztat. A ter­vezett 30 százalékos értéknö­vekedést máris elérte a vál­lalat. Ez lehetővé tette, hogy a többletként jelentkező mintegy 3 millió forint érté­kű bútor értékesítésére pót- szerződést kössenek a BU- TORÉRT-tel. Jól kalkulált tehát a vál­lalat, amikor szerződést kö­tött a Gyártástervező Inté­zettel a korszerűbb gyártás­folyamat programjának ki­dolgozására és megvalósítá­sára. A tudományos munka díját már az ez évben elért eredménynövekedés után megmaradó tiszta nyere­ségből kifizetik. Jövőre már ez a pénz is a vállalat nyeréségizámláján marad. T. A. Kritikus szemek előtt Az új lakásrendelet első tapasztalatai Nyíregyházán Több, mint ezren várnak tanácsi és szövetkezeti la­kásra Nyíregyházán. Közü­lük most minden ötödik csa­ládnál nagy lehet az öröm: nevük felkerült a lakáski­utalási névjegyzékre, 228 igénylőnek elérhető közelség­be került az új otthon. Az odaítélés a nagy nyil­vánosság előtt zajlik: most először közszemlére tették, kinek kíván lakást juttatni a tanács. Az érdeklődés nagy, naponta — még most, három hét után is — száznál többen nézik meg a névjegyzékeket. Közülük sokan kritikus szem­mel. „Hogyan kaphat lakást az...“ Bejelentés is van, nagy ré­szük nem nélkülözi az indu­latokat sem. Többnyire úgy kezdődnek: „Hogyan kaphat lakást az, akinek... gépkocsi­ja, háza, gyümölcsöse van”, a befejezés: „úgy gondoltam, az új rendelkezések a rászoru­lóknak kedveznek, s nem a gépkocsi- és háztulajdono­soknak.” Néhány az esetek közül. M. M, már-már szövetkezeti lakástulajdonosnak érezheti magát, hiszen ott szerepel a névjegyzéken. Irataiból az derül ki: zsúfolt, rossz kö­rülmények között családtag­ként lakik. Bejelentés során jutott a lakásügyi hatáság tudomására, hogy egyharmad részben társtulajdonosa egy ötszobás városközponban lé­vő háznak, amelynek egyik kétszobás részéből éppen a napokban költözött ki a la­kó. Az újabb kivizsgálás té­mája az lesz: vajon indo­kolt-e továbbra is a kiutalás, továbbá miért hallgatta el a jelentős vagyont, vezette fél­re a hatóságot. L. Gy. annak a háznak résztulajdonosa, amelyben la­kik. Irataiban mégis család­tag és vagyontalan, sőt la­káskörülményeit figyelembe véve a zsúfoltság miatt is pluszpontot kapott, így vi-' szonylag nem régi kérelmét is a legsürgősebb kiutalások közé sorolták. Újabb vizsgá­lat dönti majd el, vajon nem lett volna-e célszerű őszintén beírni a valós adatokat Új Skodáját eltagadta Vagy itt van például K. B- né ügye. Lakásigénye jogos, nem vitatja senki. Ennek megfelelően besorolása is jó. A tanácshoz érkezett beje­lentésben viszont arra hívják fel a figyelmet: jelenlegi la­kásába önkényesen költözött be, kihasználva egy számára kedvező alkalmat, s azóta is jogcím nélkül lakik ott. A kérdés:-jutalmazhatják-e az önkényes lakásfoglalót — még ha jogos iá Igénye — új, összkomfortos lakás kiutalá­sával? Néhány napja az egyik ügyfél szenvedélyesen kér­dezte: mennyivel jobb ez a kiutalási rendszer, mint a ré­gi, ha kedvezményes szövet­kezeti lakást utalnak ki olyan családnak, — F. J-éknek — Arkagyij Kucsaev: Viselje egészséggel vei a kalap teljesen eltakar­ta a szemét. — Lehet rá lyukat fúratni a szem magasságában! — ajánlotta az elárusító. — Próbáld meg csak ézt a tiroli formájút -— kérte a fe­lesége. — Kicsi a fejemre, , leesne az első mozdulatnál — adta vissza Maikin. — Lehetne toldani bele egy csikót — okoskodott udvaria­san az elárusító. — Tedd csak ezt a fejed­re... — és már nyújtott is fe­lé a felesége egy szalmakala­pot. amelyiknek Arany János ut­cai bérlakása van, s még alig száradt meg a tinta az IH-s rendszámú Skoda for­galmi engedélyében. (A pénzügyi osztály nyilvántar­tásaiból egy perc alatt iga­zolódott: a bejelentés jogos, az igénylő elhallgatta a Merkur visszaigazolását, il­letve új kocsiját, s ilyen va­gyon mellett valóban teljesen indokolatlan, hogy a legked­vezményesebb lakások közül kapjon.) Mert ezekre a lakásokra másoknak van szüksége. Mint például Kalapos György csa­ládjának, aki 1962-ben fiatal házasként adta be igénylését. Két másik családdal laknak azóta a kétszobás Mező utcai házban, s ez nagyon szűkös. Különösen tavaly óta, ami­kor Kalaposoknak első gyer­mekük után ikrei születtek, s a szakmunkásfizetésből már öttagú családot kell eltartani. Most, az új lakásügyi rendel­kezések alapján megérdemel­ten kapják meg az elsők kö­zött régi kérvényükre a szö­vetkezeti lakást. Az özvegy jogos rá Vagy például özv. Breznai Andrásné, aki özvegyi nyug­díjából neveli két tizenéves nagy gyermekét, igen rossz lakáskörülmények között. Igénylése a legrégebbiek kö­zé tartozik. De ugyanilyen nehéz gondoktól szabadíthatja meg a kiutalás Sipos László- nét, a gumigyár munkásnöjét, aki szüleivel együtt azok Gu- szev-lakótelepi egyszobás la­kásában él kislányával. Vagy Csörgő Mihály MÁV vonatkí­sérőt, akinek megújított la­kásigényléséből már szinte az tűnik ki: vajon minek meg­újítani az igénylést, hiszen 1958-tól éppen elégszer járt már a tanácson, s ismerik, milyen áldatlan körülmények között él a Katona utcán négytagú családjával. Ilyen, s hasonló esetek sze­repelnek a kiutalási névjegy­zék első sorszámai alatt. Sok jó oldala van az új kiutalási rendszernek. A kö­zeli hónapokban annyi régi, jogos igényt elégíthetnek ki, mint eddig egyetlen alka­lommal sem. (Természetesen a végleges kiutalásra csak az észrevételek összegezése és a végrehajtó bizottság ülése után kerül sor néhány hét múlva.) Az új módszer sem csalha­tatlan, nyilván vannak hi­bái, hiszen a beérkezett több, mint ezer megújított vagy új lakásigénylést személye­sen, mindenre kiterjedően még nem volt idő ellenőriz­ni. Felbecsülhetetlen értékű azonban a társadalmi ellen­őrzés, amelyet a kifüggeszt tett névjegyzékek nyomán a város lakói gyakorolnak. Fe­lelősséggel, mert az eddigi bejelentések — függetlenül attól, hogy névvel, vagy anél­kül érkeztek — az újabb ala­pos vizsgálat után is szinte kivétel nélkül helytállóaknak bizonyultak. Hozzájárulhat­nak, hogy még igazságosabb legyen az elosztás, a legrá- szorulóbbak kapják a laká­sokat Eréllyel az ügyeskedők ellen A tapasztalatok azonban azt is sürgetik, hogy már most megfelelő eréllyel jár­janak el azokkal az ügyeske­dőkkel szemben, akik „bünte­tőjogi felelősségük tudatá­ban” nyugodt lelkiismerettel írják alá a hivatalos iratokat, jelentős tényeket elhallgatva. Azt várva ettől, hogy a ma­guk számára kedvezően be­folyásolják az ügyet. Szerencsére számuk nem nagy, s az első lakáskiutalási jegyzék arra utal, az egyik legnagyobb dzsungelben, a lakáselosztásban az új ren­delkezések révén a nyilvá­nosság segítségével tisztábban lehet látni. Marik Sándor A tárgyalóteremből ' Felgyújtotta apósa házát Nők egyébként is viszony­lag ritkán kerülnek súlyos bűntettel vádolva bíróság elé, de tűzvészokozás pedig a te­hető legkevesebb alkalommal fordul elő bűncselekményeik között. Nem nevezhető tipi­kusan női bűntettnek. — Herczku János portája leégett, csak az üszkös ge­rendák maradtak meg — mondta a bíróságon tanú­ként kihallgatott szomszéd, Szollár Géza. — Máriapócs felé fújt a szél, és ha nincs a gyors beavatkozás, a tűz to­vább .terjedt volna, hiszen sok ott a gyúlékony lakás és gazdasági épület. Az én laká­som nád tetejű, s hogy nem kaptak bele a lángok, a vé­letlen szerencsének köszön­hető. A tüzet Pócspetriben Herczku Andrásné (Sitku Te­— Ez igen! — kiáltott • fel Maikin. — Csak szorít. — A formázón lehetne raj­ta tágítani — szorgoskodott az elárusító. — Ezt elfogadnád ? — és már nyújtott is feléje felesé­ge egy széles színes szalag­gal övezett kalapot. — Pontosan ilyenre vágy­tam —* örült meg- Malkin, — a baj csak az, hogy ha a fü­lem nem tartaná, akkor a váltamig érne. — A füleken éppen lehetne segíteni.. — kezdte az .eláru­, sító. — Amint látja — szakítot­ta félbe az asszony — a feje nem egészen szabályos. Olyan sajátos. Ez a baj. No, gye­rünk, Petjunja. — Álljanak csak meg egy pillanatra — hadarta az el­árusító. — Kérem, hajoljon le, mutassa a fejét. Maikin lehajolt. Az elárusí­tó két marokba fogta Maikin fejét és gyúrni kezdte erős újjaival.. Malkin feje majdhogy ösz- sze nem roppant az erős Szo­rítástól, és alakját is megvál­toztatta. — Ah, ez aztán a csoda — lelkendezett Malkin neje és már nyújtotta is férjének az első keze ügyébe eső ka­lapot. A kalapot mintha Maikin fejére szabták volna. — Nagyon, nagyon köszö­nöm — hálálkodott Maikin. — Semmiség — felelte sze­rényen az elárusító. — Viselje egészséggel. Fordította: Sigér Imre réz) 33 éves segédmunkás okozta. Tettének oka: családi vita. Férjével 1959-ben esküd­tek össze. Két gyerekük szü­letett. Kezdetben jól éltek, lakást vettek, berendezked­tek. Később Herczkuné egy?; re jobban italozni kezdett. Az ital miatt sokszor ke­rült sor veszekedésre a csa­ládban. Az asszony egyre ke­vésbé gondoskodott gyerekei­ről, és a férje — nem bír­ván tovább a helyzetet — az idén januárban visszaköltö­zött szüleihez. Június 7-én a közösen használt kertben összetalál­koztak. A gyerekekről ismét vita kezdődött és Herczkuné fenyegetőzött, hogy bosszút fog állni a sérelmei miatt Elhatározta, hogy családját ra gyújtja a házat. Italt vá­sárolt, majd otthon megvár-- ta, míg minden elcsendese­dik a faluban. A kertek alatt az apósa házához lopózott, ahol jelenleg férje és a gye­rekek is laknak. A dohány­pajta mellett egy szalmacso­mót meggyújtott és hazasie­tett. A tűz gyorsan tovaterjedt, azonban a szomszédok felköl­tötték Herczkuékat és megkez­dődött az oltás. A helyi ön­kénteseken kívül a nyíregy­házi állami tűzoltóság is ha­marosan megérkezett, és bár a lángok két lakást is elértek, nagyobb kár — a gyors be­avatkozás nyomán — még­sem keletkezett. A leégett döhánypajta értéke 5400 fo­rint. Herczkunét a nyíregyházi megyei bíróság dr. Ignácz Béláné tanácsa vonta a köz- veszélyokozás miatt felelős­ségre és két év szabadság- vesztésre büntette. Az ítélet jogerős. (kO

Next

/
Oldalképek
Tartalom