Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

1971. augusztus 28. KELET-MACIT AHOESZA® S. olds' A vállalat nevében? Ellenében? S4 Nem, nem azokról van í szó, akik egy-egy vállalat I neve mögé bújva, hivatalos [ papírokat, bélyegzőket föl- I használva próbálják meg- ! sütni kiseb b-nagyobb — ! legtöbbször nagyobb — pe- i csenyéjüket. Ténykedésüket ; (Végül is a hírlapok bűnügyi ! rovata — vagy éppen. a I tv Kék fény műsora — I nyugtázza, a fizetséget pe- I dig a bíróság méri ki. Csa- ! lók, üzérkedők, szélhámo- I sok ocsúját könnyű a ! tisztességesek búzájától el- I választani, oly nyilvánvaló I a különbség. Nehezebb a do­log akkor, amikor tisztes j szándék, jó akarat, becsüle- ! tes igyekezet siklik rossz útra, nyúl csorba eszközök­höz. Sajnos, nem ritka eset ez, s gyakorisága mellett rejtettsége — mert hisz a törvény, a jog formáján nem esik sérelem — hord- I ja magában a veszélyt. Azt, ! hogy — tudomásul vesz- szük... ! Történt, hogy az egyik vállalat öregecske mű­helycsarnokának teteje megroppant. Kérlelés. sza­ladgálás. rimánkodás. mert I a csarnokban termelni kell, nem állhatnak le a gépek, nem tétlenkedhetnek az emberek. A tető reparálásá­ban jártas cégek hümmög- tek csak. Nem nagy mun­ka. talán ha két hétre fut- : ja. No meg az anyag. a fölvonulás, emelőbika építé­se... Végül is az egyik cég osztályvezetője kibökte: ha a megrendelő sürgősségi felárat fizet, akkor megcsi­Az adatok pontos felméré­se. összesítése még nem feje­ződött be. A tizenhárom ta­nácsi vállalat féléves munká­jának elemzése nem könnyű dolog. Azonban a legfonto­sabb adatok már bekerültek az ipari osztály mindenttudó „kisokos” füzetébe. A sor elején — már rendben — a termelés. Féléves szinten, a tavalyi negyedmilliárddal szemben az Idén már — alig másfél millió híjával — há­romszázmillió forint az ered­mény. S a fokozódó tempó sorvezetői a Szabolcs Cipő­gyár. a kisvárdai bútorgyár és a" VAGÉP. Egy szám, amely egymagában is sztory. De mi van benne és mögöt­te? Magasabb termelékenység Kezdjük talán mindjárt a szabolcsi szemmel a legérde­kesebbel, a létszámmal. Nem nagy a „felfutás”. Fél év alatt alig több, mint kétszáz a munkáslétszám-növekedés a vállalatoknál. Vagyis érvé­nyesül a nem mindenáron való létszámnövelés elmélete. Ezt bizonyítja a következő statisztikai adat: Az egy munkásra jutó termelési ér­ték a bázisidőszak 72 375 fo­rintjával szemben 79 891 fo­rintra emelkedett. Több, mint tízszázalékos ez a növeke­dés. így összességében is nagy eredmény. Néhány vál­lalatnál még énnél is jóval tovább mentek. Az Aurórá­nál harminchat és fél, a kis­várdai bútorkészítőknél pedig 133,6 százalékos ugrást rög­zítettek a jelentésben. A Sza­bolcs Cipőgyár az egy évvel ezelőtti 84 millióról majdnem 106 millióra növelte az egy munkás által előállított ter­melési értéket. Jó létszám- gazdálkodás mellett termé­szetszerűen ezek az egyének­re bontott adatok adnak jó tükörképet a termelékenység alakulásáról. S ezen a téren nincs is probléma. Hiszen a munkáslétszám 6 százalé­kos növekedése mellett a ter­melt érték több mint tíz szá­zalékkal tett nagyobb. nálják. Mi mást tehetett volna a szorult helyzetben lévő igazgató? Mint mond­ta, akár az ördöggel is szövetséget köt, csak a csar­nok teteje meglegyen. S itt még nem is az ördöggel kellett szövetkeznie, csak... Csak tudomásul kellett ven­nie, hogy kihasználják szo­rult helyzetét; olyasmiért vasalnak be tőle több pénzt, aminek fejében a másik vállalat semmit nem ad. Mégis, fizetett. Bárki mi mást tehetett volna? Erről van hát szó. Azok­ról a vállalati emberekről, — hol az igazgatóról vagy a főmérnökről, hol osztály­vezetőről, áruforgalmi vagy termelési előadóról — akik nem a maguk zsebére saj­tolják. édesgetik ki má­soktól a forintot, hanem, vélik, cégük javát szolgál­va. E furcsa nézőpont üz­leti sikerré avatja a szám­lákhoz hozzácsapott ilyen meg amolyan felárakat ügyes nyereségnövelő manőver­nek tünteti fel a silányabb termék magasabb osztály­ba sorolását és elsózását, haszonnak könyveli el a baj­ba jutottól bevasalt több­letforintokat. Könnyen ta­lálnak nevet a gyereknek. Hol sürgősségi felárnak, csomagolási pótléknak, hol nehéz körülmények között végzett szerelésnek, külön­leges technológiának hív­ják, ezer más mellett. Mert soknevű a gyerek, ám ettől még mindig kacskakezű, s mindkét lábára sánta. Lát­A termelés ilyen arányú felfutása révén lehetőség nyí­lott a belkereskedelmi igé­nyek fokozott gonddal való kielégítésére. A növekedés több, mint tizenhárommillió. S annak ellenére, hogy pél­dául a VAGÉP már nem fog­lalkozik exporttal, a külföld­re szállított áru értéke több, mint nyolcmillióval növeke­dett. Munkahely a nőknek Mindemellett — s ez igazán örvendetes — fokozottabb gondot fordítottak a vállala­tok a lakossági szolgáltatás fejlesztésére. Itt 22,2 száza­lékos a növekedés mértéke; hétmillió helyett kilencmillió forin t. Kiugró eredménye van ezen a téren a Tiszalöki Fa­ipari Vállalatnak, ahol több, mint 344! százalék a növe­kedés. A Patyolat 84 szá­zalékkal több munkát végzett a. lakosságnak, mint az előző év első felében. Átlagon felül „van” a Szatmárvidéki Fa­ipari Vállalat is. A statisztikai „kisokos” fü­zetbe ezentúl külön rublikát kapnak a nők. Hiszen a fog­lalkoztatás növelése jelen­tős mértékben az ő javukra tolódik el. Számuk a fél év alatt 155-tel növekedett, vagy is a létszámgyarapodásban 3:1 arányban a nők vezetnek. S ezzel a tanácsi könnyűipar­ban dolgozó nők száma száz­negyvennel meghaladta a pár évvel ezelőtt még szinte el­érhetetlennek látszó, bűvös kétezrest. Fizetés: 56 millió S végül még egy igen lé­nyeges adat; a fél év során közel tizenhat százalékkal több bért fizettek ki a ti­zenhárom vállalatnál, mint az előző év azonos időszaká­ban. A fizetési borítékokban összesen 56 millió 620 ezer forint vándorolt a tanácsi könnyűiparban dolgozók zse­bébe. (tó) ják ezt tudják ezt azok is. akik úgy tesznek, mintha nem vennék észre. Ha lát­ják, tudják, miért nem kiabálják világgá ? Mert holnap, meg holnapután is ugyanazon az ajtón kell kopogtatniuk, s ha előtte való nap kibeszélték a csúf­ságot, vajon bebocsátják-e őket? Ma még a monopolhelyzet, a termékek egy részénél, a termelői, kivitelezői kapa­citásoknál meglévő szűkös­ség szinte kínálja az alkal­mat arra. hogy vastagab­ban fogjon a ceruza, az összeadásba, szorzásba olyan tételek is bekerülje­nek. amelyeket a formai jog szerint nem, valójában azonban annál inkább ki­fogásolni lehetne, ha. Ha a megrendelő — a munká­ra. termekre, szolgáltatás­ra szerződő — válogathatna a cégek kínálatai között, ha nem a kényszer sarkall­ná, ha nem kínlódna ku­tyaszorítóban. Fizeti hát inkább a többet, szemet huny a követelődzés fölött, mert még többet vesztene — megakadt munka. fél­behagyott termék, késedel­mes szállítás fejében —, ha másként próbálkozna. Jól teszik ezek szerint az élelmesek, hogy „megra­gadják a lehetőséget”? Az erkölcs oldaláról nézve — s aligha kell bizonygatni, hogy miért — semmikép­pen. Ugyanazon szülő, a népgazdaság két gyereke kerül szembe egymással, mégpedig nem jogos érdekek alapján, hanem az eltérő helyzet miatt. Persze, még itt is visszaüthet a dolog, mert ma nekem, holnap neked. Talán a gazda­sági haszon menti, magya­rázza az erkölcsön esett csorbát? Nem. nem és nem! A vállalat nem né­hány hétre kinyitott zöld­ségesbódé, ahol az árus úgy véli, utánam a vízözön. A vállalat nevében így föl­lépők azért cselekednek a vállalat ellenében, mert a legfontosabbat: a cég hi­telét, rangját, tisztességét, azaz megbízhatóságát vi­szik — látszólag kockázat nélkül — vásárra. A holna­pot meg a holnaputánt té- kozolják, bár úgy vélik, jót cselekednek. A gazdasági körülmények változnak, a monopolhelyzet múlandó dicsőség, ahogy a bizonyos termékekben, kapacitások­ban meglévő szűkösség sem örökké tartó. Aki gon­dol a holnapra, az ma sem tesz úgy, hogy abból holnap hátránya legyen. Ezt fele­dik el a vállalat nevében, de a vállalat ellenében el­járó. ügyintéző. szerződést kötő. döntő, aláíró emberek. S ezért hat majd meglepe­tésként számukra, ha a mai több holnapra meg holnap- utánra elapad, ha a többől — az így szerzett többől — rangban. becsületben, üzleti hitelben, azaz pénz­ben is kevesebb lesz. <M.) Elkopnak, devalválódnak, visszájára fordulnak szavak, mert a nyelv szüntelenül vál­tozik, újul, szegényül és gaz­dagszik. Liszt Ferencről még azt írta a kortárs költő: „Hir- hedett zenésze a világnak” — és ez annyit tett, mint hires. Egy mai komponista ezt szi­gorúan kikérné magának. A hölgy valamikor prémes kis állatkát jelentett — ma a gyengébb nem gyöngéd meg­szólítása. Jó pár esztendeje még dicséretet jelentett, ha valakiről azt mondták, vagy a káderlapjára az rótták: jó elvtárs — ám ma, igy, egyma­gában lekicsinylőnek tetsze­ne. A jelentésváltozás régi tör­vénye, vagy szokása a nyelv­nek. Meg lehet érezni, hogy mikor kezd osztozni egy szó valamely más értelemmel, s mikor fordul maga ellen. Az egyik kifejezésben még a he­lyén, van, a másikban már egy Ami a 300 millió mögött van Mérlegen a tanácsi ipar Tyukodi beszélgetések A cél: eltartani egy falut Ez a termelőszövetke­zet nagyobb, mint egy kö­zepes létszámú szabolcsi gyár. Ezren felül van az állandóan dolgozó tagok és alkalmazottak száma. S hol van még annyi fiatal, mint itt? A tyukodi Kos­suth Termelőszövetkezet­nek több. mint 300 fiatalja van, 15—25 év közöttiek. — Távol vagyunk min­dentől — indokolják a szövetkezetben — azért kell nekünk gondoskodni a faluról, hogy itthon marad­jon mindenki. Fehér Mcrcedesen Feltűnő dolgok: a tsz-el- nöfc fehér Mercedes autója az egyik. Városon is utána­fordulnak, ha meglátják. A másik: az iroda berende­zése, a hatalmas szőnyeg, a kényelmes műbőr fotelek, metszett poharak. tűzálló, különleges kávéscsészék. Biztosan szebb, különb itt minden, mint amilyen az igazgatói iroda volt — mert valamikor gépjavító állo­más volt a jelenlegi tsz- fcözpont. S ez nem talmi csillogás. De nem is gazdagság fitog- tatás. A tsz-t ugyancsak erős gazdasági megfontolá­sokkal irányítják. — Fejleszteni kell a tsz-t, mindezt a tagokért — vall­ja K. Szabó Bálint elnök- helyettes, párttitkár. Egyszerű kimondani — hiszen, mindenütt ez volna a cél. — AM itt nem él meg, az Pesten se boldogul — bizonygatja egy fiatal. Be­lényesi Gyula. A legjobb bizonyíték a gazdálkodás. A múlt év­ben 22 milliós kiesésük volt a mezőgazdasági termelés­ben, mégis 5 milliós ered­ménnyel zártak. Az idén a tervezett 86 millió helyett 90 millió forinton felüli termelési eredményt érnek el — ahogy az eddigi ter­més mutatkozik. Megvet­ték a volt gépjavító állo­mást — a melléküzemmel elérték, hogy az aratási csúcsban a kombájnokra 30 embert kivittek. nincs munkaerőhiány amikor sok munkáskéz kell. A terme­lést szakosították. 2 ezer holdon csak napraforgót termelnék. A fehér Diesel Mercedes fenntartása pedig feleannyiba sem kerül, mint egy Polski Fiaté. Beatzenekar — 60 ezerért — Nyolc éve még azzal jött a 16 éves gyerek: neki a község nem tölti ki az igényeit — emlékezik a párttitkár. — Azon vitat­koztunk egy közgyűlésen, hogy kit engedjünk el, kit ne. Most meg a felvételen van a vita. A férfi tagok át­lagéletkora 55-ről 39 évre jött le. Nemzedékváltás lesz nálunk. — Nem igen van a kör­nyéken még egy tsz. ahol ennyi fiatal lenne — erősí­ti meg a fentieket Belé­nyesi Gyula. A fiatalokat „megfogja” a szövetkezet. A gépjavító­ban 90 ipari tanulójuk van, falubeliek. Segítik a lete­lepítésüket. Az idén 44 épí­tési engedélyt adott ki a tanács, a tsz-tagok 10 ezer forint értékű fuvarkedvez­ményt kapnak. Egy új ut­cát nyit a tsz, utat épít, parcelláz — újabb 40 fiatal párnak alakit ki telket, S hogy az igények se 'ma­radjanak el: a cukrászdá­ban már a tsz beatzerieka- ra játszhat a hétvégeken. Hatvanezer forintért vá­sárolták a felszerelést. „Amire felnyitják a szájukat“ A Nyíregyházi Konzerv­gyár porcsalmai telepét le­számítva — ahol összesen 3—400 ember, főleg nő dol­gozik — nincs más munka­hely a tyukodiafcnak. mint a tsz. Illetve marad még az elvándorlás. a távoli, budapesti munkahelyek ke­resése. Ám onnan egyre többen visszatérnek, olya­nok is. akik 5—10 éve kezd­ték az ingázást. — A község jelenét és jövőjét a tsz határozza meg — így ismeri, tudja a kia­lakult helyzetet Bakó Gyu­la tanácselnök. — A nép pedig igényli az állandó foglalkoztatást. — Gazdagok? — Ha Nagyeosed gazdag volt, akkor Tyúkod utána következett, csak azután jöhetett Porcsalma, Csen­ge r, Ha a tsz-t nézzük, ak­kor most is gazdagok va­gyunk. de nincs jó bölcső­dénk. óvodánk. Az óvodára 2 milliónk van. négy kell. Szerencsére a tsz építőbri- gádj.a fogja megépíteni. — Másban is segítenek? — Ha reális elgondolá­sokkal. érvek felsorolása mellett fordulunk hozzá­juk, akkor pem zárkóznak el. A tsz magáénak vallja a községet. így mondták a tsz-lben is. (Még a tanács végrehajtó Augusztus 25-i számunk­ban „Segítség Fehérgyar­matnak!” címmel írtunk ar­ról a tarthatatlan helyzetről, amely az Országos Takarék- pénztár fehérgyarmati fiók­jában keserűvé teszi az árvi­zes házaik újjáépítését befe­jező károsultak életét. Sor­ban állás, reklamációk lassú ügyintézés, tévedések, stb. Részben örömmel nyugtáz­zuk, hogy gyors intézkedés történt. Az OTP Zala, Borsod és Heves megyei fiókjától négy szakembert küldött az országos központ a bajba ju­tott fiók segítségére. Még hozzá olyanokat, akik sze­mély szerint is részt vettek a tavalyi újjáépítési nagy mun­bizottságaban is többségbe« vannak.) — Amire felnyitják • szájukat — ha nem millió» tételek — azt adjuk —* beszélt Bajka Zoltán tsz- elnök. Hűségjutalom a tsz.ben Az építobrigadra mülióa munkák várnák, Uj. eme­letes tsz-irodaház lesz a fa­lu központjában. A föld­szinten modem üzletek. A község vízellátását is »se­re tnék megoldani 1975-ig. Tervek, amiből biztosan valóság lesz. Mint ahogy zöldséggel, tejjel a tsz lát­ja el a községet. De — ha a szövetkezeti törvény en­gedi — még ezen is túl lépnek: egyesül a tsz az ÁFÉSZ-szel, közösen old­ják meg a kereskedelmi el­látást. — Minket a tsz-tagok zsebükbe raknak a fizetés szempontjából — véleke­dik Makay Zsigmond, az ÁFÉSZ elnöke. Látszik ez a falu vásár­lásain is. Olajkályhából például 87, gáztűzhelyből 95 fogyott a múlt évben a helybeli boltból. Jó néhány ezer forint a csengeni, szál­kái üzletekbe vándorolt. A tsz az idén hűségju­talmat fizet régi tagjainak. Azok, akik 10 éve tagok 2 ezer. a 15 éves tagok 3 ezer. a 20 éves tagság 4 ezer fo­rint jutalmat érdemel. — Nekik köszönhető az egész vagyon — indokolja a tsz-elnök. A tyukodi Kossuth . Ter­melőszövetkezetnek immár nem egy, hanem két falu népéről kell gondoskodnia. Két falunak. Urának és Tyúkodnak a közös gazda­sága, s mint egyetlen gaz­dasági tényező nemcsak munkaalkalmat teremt a helybelieknek, hanem az együttes fejlődés alapjait is megteremti. Hisaen ahogy előrejut a tsz, ügy boldogul a falu népe. . Lány! Bolond ka hajrajában, tehát nem­csak az ügyeket, hanem az ügyfeleket is ismerik. Ezenkívül a nyíregyházi központ nyolc fővel erősítette meg a fehérgyarmati fiókot. Szintén olyanokkal, akik is­merik az árvizes újjáépítés ügyintézésének körülményeit Jó és gyors intézkedés volt. Úgy látszik azonban, hogy a tizenkét fő is kevés. Mivel tudomásunk szerint éppen megyénkben tartózkodik egy bizottság, hogy tanulmányoz­za a gyarmati fiók megsegí­tésének ügyét, hangsúlyozni szeretnénk, hogy a befejezés­hez még több segítő szakem­berre lesz szükség. fen*) Cikkünk nyomán : Segítség a fehérgyarmati OTPmek A kedves vevő kis hangsúlyváltozás is segít az új értelmezéshez. Akinek mondták már ezt többször és több helyen, hogy: kedves vevő — érzi ezt a változást. Érzi a foga clatt a kis homokszemet. Hány, de hányféleképpen lehet ezt mondani! Ha megnyomom az első szótagot, csupa lesajnálás. Ha hangsúlytalanul ejtem és a vevőnek adok több szuszt, kihívó. Ha itt is, ott is erőseb­ben préselem ki, gúnyos és pimasz. Ha elsuttogom, csupa bizalmasság. Egész mondatban ezenkívül hányféle színezet! — Mert a kedves vevő azt hiszi, hogy... — ez körülbelül tmnyit jelente maga, kérem, együgyű, és mégis maceralni akar minket. — Hiába zárjuk be az ajtót, a kedves vevő jön és kopog... — vagyis: szemtelen fráter. — Mit nem képzelnek egyes kedves vevők! — azaz, hogy: nem átállanak a próba- mérlegre tenni valamit, neta- lántán rákérdezni az árra. Sokáig boldog voltam, mert nem érdemeltem ki ezt a kedveskedést. És elégedett is. Nekem megtette a boltban vagy a vendéglőben annyi is: „Tessék...” De most már alig van kivétel. Már-már minden vevő és vendég kedves vala­milyen módon. Már új érte­lemben. Azt mégsem lehet csak úgy odavetni a vásárló­nak, hogy együgyű, pimasz, mit képzel, szemtelen, sétá­éig, stb. De hogy kedves — azt igen. Elmehet föllebbezni Lőrinczéhez, az Értelmező Szótárhoz, az Akadémiához! Megesett velem, hogy rek­lamáltam. Nem azért lettem kedves, mert az elnézést va­lahogy gyöngéden illik kér­ni: hanem mert: — Mi is emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, ennyit ta­lán a kedves vevő is megért­het... S mit felelhet erre a sértett, ám feljajdulásra illetéktelen öntudat? Nagy birkaszemek­kel néz, néz, aztán dadogva megtoldja a bolti önérzetzu- | hatagot éppen olyan illedel­mes stílusban: — Értem, értem, kézit cső- kolom.„ Sőt, az én jó édes anyukámat._ Ugye, milyen kedvesen el iudunk mi társalogni egy­mással, emberek! a& Simon lefeéa

Next

/
Oldalképek
Tartalom