Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-25 / 199. szám

WK. iüiuszt'us US'. KELW-MAGYARÖRSZÄG i . dÜ •• Öregek gondja —* gondunk az öregekkel Két vágánypáron Vasútépítők között Szabolcsban Bevezetőül — és elgondol- kodtatóul — álljon itt két adat: Magyarországon 1970. decemberében 704 ezren kap­tak öregségi nyugdíjat (azóta ez a szám kevéssel emelke­dett) és a 60 éven felüliek aránya megközelítette az or­szág lakosságának egyötödét. A két adat láttán könnyű volna azt a „tanulságot” le­szűrni, hogy az ország la­kossága elöregszik és hogy a munkaképes emberek vállára mind nagyobb teher hárul, hiszen csaknem minden ötö­dik lakost öregsége miatt el kell tartani. Az ilyen sommás „tanulság” sem az egyik, sem a másik vonatkozásban nemi áll helyt. A lakosság elörege­déséről már csali azért sem lehet szó, mert a születések száma az utóbbi időben ör­vendetesen emelkedik. Igaz viszont, hogy az orvostudo­mány fejlődése és hazánkban a legkorszerűbb orvosi-gyó­gyászati eszközök alkalmazá­sa eredményeképpen emel­kedik az átlagéletkor. S az is ide tartozik, hogy — éppen ezért is — mind több azoknak a 60 éven felülieknek a szá­ma, akik jól bírják magukat, s nem is akarnak lemondani arról, hogy hasznos munkát végezzenek. Ami viszont a nyugdíjasok „eltartását” illeti — a nyug­díj nem a társadalomnak, a dolgozóknak valamiféle ado­mánya az idős emberek szá­mára, hanem a munkában töltött évek utáni járandóság, aminek ellenértékét — aktív kereső korukban — maguk a mostani és a jövőbeni nyug­díjasok termelték meg. Mégis igaz, hogy ahol a család egyik tagja nyugdíj­ba vonul, csökkennek a csa­ládi bevételek, nőnek a gon­dok. A legtöbb üzem, vállalat lehetőséget ad saját nyugdíja­sainak arra. hogy havi 500 vagy évi 6000 forintos kereten belül további munkát kap­jon. Rövidesen további Intézke­dések várhatók é téren. hi­szen Fock Jenő miniszterel­nök a közelmúltban jelentet­te be — a parlamentben és a szakszervezeti kongresszuson —, hogy a jelenleginél na­gyobb lehetőséget kapnak a nyugdíjkorhatárt elértek a továbbdolgozásra, a nyugdí­jasok több keresetre. Mind­ezzel feltétlenül csökkeni fognak a gondok. Az öregeké is, a családok gondjai is, ahol az összjövedelemben jelentős részt képvisel az idős apa, vagy anya — esetleg mind­kettő — keresete. A gondok azonban — nem csupán anyagi természetűek. Amióta városokban laknak az emberek, mindig sok súr­lódást, családi békétlenséget okozott, ha az idősebb és a fiatalabb nemzedéknek egy fedél alatt kellett laknia. (Fa­luhelyen éppen ezért ősi szo­kás, hogy aki csak teheti, kü­lön házba költözik, amikor megnősül — innen a szó is: házasodás. De — bár régen volt — nem szabad elfeléd- kezni arról, hogy a „3 millió koldus országában” éppen a közös házban lakó nemzedé­kek súrlódása okozta a leg­Az országúti beton fölött re­meg a forró levegő. Az át maga elhagyott, egyetlen kunkorifarkú fekete macska surran odébb az egyik mellék­utcában előttünk. Meg az utasok, minden megállónál. Mintha mindenkinek a legna­gyobb melegben jutott volna eszébe az utazás. Vagy pedig, ami valószínűbb: dolgozni ilyen melegben istenkísértés. Hát utaznak. Mindenesetre, mire mi szán­nánk fel, már heringdobozhoz hasonló az Ikarusz belseje. Félő, ha kinyitnák az ajtót, ki- omlanának az utasok. A gép­kocsivezető nem jön zavarba. Int elegánsan, hogy szálljunk fel mellé, ott úgyis van egy üres hely. Meglepően ma­gas a vezetőfülke. Az ülése két méterrel van a talaj fö­lött. Innen, elölről, a széles, gömbölyű üvegablakon át másább a táj, szélesebb a lá­tóhatár. Szatmár, mint egy eleven képeskönyv, mutatja lombos tábláit, szörnyűbb tragédiákat.) Más életformához szoktak a mai 65—70, vagy 80 évesek, s más­hoz a mai középkorúak, mint ahogyan — bár nem szorosan, ide tartozik — egészen más elképzeléseik vannak az élet különböző dolgairól a mai fiatal nemzedéknek is. A sok­szor alapjaiban eltérő gondol­kodásmódokat egyeztetni — nagyon nehéz dolog, olykor szinte lehetetlen. Minden­esetre igen sok türelem kell hozzá mindkét részről. S kell több lakás is. Az új lakásrendeletek kiadásakor az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszélt arról is, hogy — elsősorban Budapes­ten, de a többi városban is — épülnek nyugdíjasházak, s kísérleteznek ennek a problé­mának valamilyen, mind az öregek, mind a fiatalabbak számára nemcsak elfogadha­tó, hanem kedvező megoldá­si lehetőségeivel. Valami olyan megoldásra van szük­ség, hogy szülők és gyerme­kek, nagyszülők és unokák úgy élhessenek: elég közel ahhoz, hogy segítsenek egy­másnak és elég távol ahhoz, hogy ne okozzanak gondot egymásnak. Egyszer egy évben — im­már hagyományosan — meg­rendezik országszerte az öre­gek napját. Ezen a napon — mi tagadás, kissé már formá­lissá válóan — úttörők kö­szöntik virágcsokorral a nagy- és dédmamákat és pa­pákat. akik mosolyogva hagy­ják fényképezni magukat, amint kakaót iszik és kalá­csot eszik. Ez a megemléke­zés — még ha kevésbé külső- ségesen tartanák is — egyma­gában kevés. Hiszen ez csak egy nap, s az év másik 364 napján is gondolni kell az öregekre. Például úgy. hogy a csalá­don belül a fiatalabbak kez­denék a kölcsönösen megkí­vánt, egymás iránti türelmet. Meg úgy is, hogy a különböző hivatalokban —< például az SZTK-rendelőkben. ahol ők a leggyakoribb páciensek — előzékenyebben, megértőbben beszéljenek, bánjanak az öre­gekkel. Aztán úgy is, hogy a gépkocsivezetők (értve ezen mindenkit, aki autót, motor- kerékpárt vezet) nagyobb fi­gyelemmel. körültekintéssel vigyázzanak a városi utcákon és országutakon az idősekre, akik — talán azért, mert nem tudnak előrehaladott korban hozzászokni a nagy forgalom­hoz — nem tudnak eléggé vi­gyázni magukra. Régi mondás. hogy egy szülő fel tud nevelni akár tíz gyereket is, de tíz gyereknek is sok eltartani egy szülőt. Bi­zonyos, hogy ez az általánosí­tás így — mint minden álta­lánosítás — túlzás. A humá­num azt parancsolja, hogy az öregek gondjai legyenek a mieink, a mai dolgozó nemze­dék gondjai is. A szülők fel­nevelték, eltartották néhány évtizeddel ezelőtt a mai „de­rékhadat” — nekünk őket nem kell eltartanunk. De öreg napjaikat gondtalanab­bá, vidámabbá tenni — mind­nyájunk kötelessége. Várkonyi Endre A vezetőt Széles Imrének hívják. 19 éves kora óta ezt csinálja, 1953 óta. Tunyog- matolcsi, de a kocsit minden este Szamoskérre kell haza­vinnie. Onnan motorral jár haza a családjához. Nyáron. Télen ott alszik. Bizony, né­hány kilométerre a falujától, mégis ingázó, mert a motoron megfázna, márpedig nem sze­retne beteg lenni. Milyen ve­zető az? A vasárnapja szerencsére mindig szabad. De hétköznap 12 órás szolgálata van a haj­nali szamoskéri indulástól, az esti szamoskéri érkezésig. Innen, a magasból lehet csak megérteni, hogy — 65 mázsás kocsijával és 84 utasá­val, kik a másik 65 mázsát képviselik, de nem gépalkat­részek: emberek — mit jelent Közel negyven fokot mu­tat a sínhőmérő. Vasutasok és katonák dolgoznak a pályán, félmeztelenre vet­kőzve. Hajnali négykor kezdték a munkát. A hosz- szú sínek fektetését csak egy meghatározott hőmér­séklet mellett szabad vé­gezni. Az utómunkákat bár­mikor... De igyekeznek az itteniek, mert vállalásukat akarják teljesíteni. Csak akkor egyenesednek fei a munkából — és állnak félre, ha a figyelő katona kürtjébe fúj. A kürt a szomszéd vágányon vonat közeledését jelzi. Gyors ütemben épül a második vágány Apafa és Nyíregyháza között. Apafán kezdték a mun­kát a vasutasok. Az építke­zés kivitelezője a MÁV III- as számú nyíregyházi épí­tésvezető,sége. A munka fontosságára és sürgősségé­re való tekintettel az év elején a debreceni építés- vezetőség dolgozói is segí­tettek a nyíregyháziaknak. Még így is létszámhiány volt, ezért a vasutasok a honvédség segítségét kér­ték. A honvédség egy mű­szaki alakulatot vezényelt az építkezéshez. Kiss Sándor nyíregyházi építésvezető elégedett a katonák helytállásával. — Eleinte idegenkedtek a fiúk a civil életben is­meretlen munkától. Ne­héznek és veszélyesnek tar-i tották. Aztán rájöttek, hogy nincs veszély, mert a leg­nehezebb munkálatokat gé-< pesítettük. Ide irányítót-* ták a vasút legmodernebb munkagépeit. A krampá- csoiókat aláverőgép váltot­ta fel. Hozzánk került az ország legújabb kitérőépítő gépe is. Az előre gyártott sínmezőket légnyomásos da­ruval juttatjuk helyükre. A valamikor oly nehéz ku- bikosmuntcáf újfajta ' föld­gépek végeik. A, , vasútépítő munka veszélyessége is csökkent. A gépek nemcsak megkönnyítik, hanem biz­tonságosabbá is teszik mun­kánkat. És erre hamar rájöttek a katonák is. akik között sok szabolcsi van. Kiss János honvéd szülei például Kál- lósemjenben élnek, — Fontosnak tartom ezt a munkát, épp ezért örü‘1-: lem. amikor ide vezényel­tek. Ezt a vidéket jól is-' merem és innen szüléimét is gyakran látogathatom. A szocialista szerződés alá­írását elsők között .javasol­tam. — A szerződést májusban írták alá a vasutasok és a katonák képviselői — veszi át a szót Tőzsér Antai a katonák művezetője. Ebben a szerződésben vállaltuk, hogy augusztus 20-ra át­adjuk a Hajdúhadház—Uj- fehértó közti szakaszt. Erős „hajtás” után ez sikerült. „Nem csoda ennyi géppel” — mondja Kovács Mihály apagyi előmunkás, aki 32 éve vasutas. Ö már Veress ezen a keskeny vámosoroszi úton barangolni 2 méternél jóval szélesebb alkotmányá­val, holott a 3 méternek sza­bott útból jobbról is, balról is le van töredezve 80—80 centi helyenként. Kerüli a totyogókat, ügye­sen, nem lassítva. Verejtékes arca beleizzad, amikor a fü- lesdi útjavításnál — három hete vacakolnak ezzel az 50 méterrel, mondja — a fél­úton kiegyensúlyozza a ko­csit. Szembejön egy teherau­tó. Kitérünk. Jobb kerekeink lemerüinek az útnak álcázott futóhomokba. A kocsi meg­dől. Biztosan lavíroz, de most kipirul. Nyugodt, de nem reszkető kézzel vezeti ki a kocsit a lefulladásból. Mint elmondja, ezen a he­Péterékkel evett a pálya­munkások ízetlen kenye­réből... A felszabadulás után munkavezetőnek ta­nult és fiát is vasutasnak adta. De fia már többre vitte: pá'lvamester lett. A népszerű Misi bácsi év vé­gén vonul nyugdíjba, akkor, amikor a második vágány eléri Nyíregyházát. Ta­pasztalatának, jó munka- szervezésének nagy szerepe van abban, hogy a vállalás teljesítve lett. A MÁV fel­sőbb vezetői nemcsak az építésvezető munkáját és nemcsak a vezető emberek munkáját ismerik el, ha­nem a pályamunkásokét is, akik sokszor hajnalban kez­dik a hosszú sínek fekte­tését. Május elseje és va­sutasnap tiszteletére több pályamunkás és katona ka­pott kitüntetést. Köztüki ifj. Kiss János pályamun­kás. aki több éve példamu-t •tatóan dolgozik. Az építésvezetőség fő­mérnöke a fontosabb ada­tokat sorolja: — Tekintettel a növekvő terhelésre, 54 kg-os síneket alkalmazunk a hagyomá­nyos 48 kg. osak helyett. A isínmezőket összehegeszt.iük, csupán 126 méterenként, lesz egy „légzési szakasz” a pályán. Ezt a személyvonat­tal utazók is megérzik imajd, mert ezen a pályán kényelmesebb lesz az uta- Eás. Az átadott szakaszon, au­gusztus 19-én próbám enet haladt át. A minisztériumi próbavonat visszafelé már • Minden község maga dön­ti el, hogy a rendelkezésére álló pénzalapokból milyen fejlesztési elképzeléseket va­lósít meg — ez a lényege an­nak a rendelkezésnek, amely a tanácsi önállóság növelésé­nek jegyében' a fejlesztési alapok felhasználásáról szólt. Ebben az évben — az ötéves terv részeként — az egyes ta­nácsok maguk készítették el terveiket. Ehhez megyénk községei — a három város kivételével — összesen 84 millió forinttal rendelkeztek, de még a múlt évről is volt 93 millió, amit a befejezetlen beruházások, vagy a fel nem használt pénzalapok miatt az idei tervbe beépíthettek. Csúsznak a határidők A tanácsi önállóság másik jele, hogy a fejlesztésre szánt pénzösszegek közel fele mint sajat bevételi forrás jelent­kezett. Ez a községfejlesztési adóból, a telekadókból, az út- és közműfejlesztési hoz­zájárulásból tevődött össze. Több olyan község is van a lyen egyszer már elakadt. Ki kellett szállnia az utasoknak, amíg kikecmergett. Ősszel, a csúcsforgalomban mindig ideges. Jönnek az ide­gen, pesti gépjárművezetők, akik közül sok nem'szokott hozzá ezekhez az utakhoz. Se­besen hajtanak, életveszélyes közelben előznek. Neki vi­szont mindig van a nagy jár­művön 60—80 utasa, akik si­etnek is, de ugyanakkor — élő emberek is. Szamoskéren eleinte télire 200 forintért bérelt albérleti szobát. Nemrég a tanáccsal közösen „a mi gépkocsiveze­tőnknek” (akinek volt szíve megállni az elkésetteknek, hoz orvosságot, ha kell a pa­tikából, elintéz apró-cseprő dolgokat délelőtti pihenőjé­ben) kijártak utasai egy pihe­nőszobát, tanácsi alapon havi hatvanért. Van abban egy ágy, egy olajkályha. Hideg té­li estéken, megérkezve, be­gyújtja. Mire kimegy vizet leereszteni, olajat cserélni, 440 kilométeres sebesség­gel közlekedett. A pálya- szakasz megfelelt a követel­ményeknek. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy itt 140 kilométeres sebességű vonatok fognak közlekedni. A pályasebesség 100. vagy maximum 120 kilométer ‘lesz óránként.) Ebben az évben mintegy 95 millió forint értékű munkát vég­zünk az építkezésen. de túlteljesítés esetén — ami­re számítunk — megközelít­hetjük a 100 milliót is... A Vonal állomásaira a pálya­építéssel egyidőben szere­lik fel a legkorszerűbb Do­minó rendszerű váltóállító berendezéseket. Az előmun­kálatokat végző brigádok már Nyíregyháza alatt dolgoznak, de a második vágány csak december 20-án éri el a megyeszékhelyet. — És mikor indul meg a ■végleges kétirányú közle­kedés Budapest—Záhony között ? — Záhony térségében egy szakaszon még hiányzik a második vágány, ezért csak a jövő év elején, vagy kö­zepén indulhat az első vo­nat a jobb sínpáron. Zá­honyból a fővárosba. A vasutasok és a katonák összefogásának eredménye: augusztus 20-tól a Hajdú­hadház—Ujfehértó közti két vágánypáron haladnak a vonatok. A munka befe­jezésének. a 2. vágány teljes felépítésének pedig országos, sőt európai je­lentősége lesz. Nábrádi Lajos megyében, ahol a helyi fej­lesztési célkitűzések meg­egyeztek a megyei elképze­lésekkel — iskolák építése, vízmű létesítése —, de a község egyedül nem lenne képes annyi pénzt előterem­teni, hogy rövid időn belül megvalósítsa a terveket. Ezért a megyei tanács állami hozzájárulás formájában 23 millió forintot juttatott a községeknek. Emellett a vál­lalatok adóiból, a különböző bankhitelekből állt össze a fejlesztésre szánt pénzösszeg. Az elmúlt évek átlagához viszonyítva a községek 38 százalékkal több pénz fel­használásáról dönthettek. Ám ahogy a múlt évről maradt pénzmennyiség is mutatja, sok esetben nem az anyagiak hiánya, hanem az építőipari kivitelezési nehézségek miatt nem „költötték el” pénzü­ket. Évről évre visszatérő probléma, hogy sok a meg­kezdett, de határidőre be nem fejezett beruházás, kés­nek az építkezések. Az idei tapasztalatok valamivel biz­tatóbbak. A befejezetlen ál­lomány előreláthatólag csök­kenni fog az év végére, bár törülgetni. meleg a kis szoba. Jólesik egy faluval ilyen jó viszonyban lenni — mondja. Például nemrég panaszkod­tak neki az utasok, hogy kel­lene egy fedett váróhely, ahol az idős utasoknak le is lehet ülni. Szólt a tanácselnöknek. Meg is csinálták. Széles Imre — ahogyan mondja — mér egyenesben van. Otthon érzi magát a szállásán, a megszo­kott útvonalakon. Egybenőtt a szatmári tájjal, amelyben született, amelyhez a munká­ja köti, amelynek az embere­it szolgálja minden erejével és tudásával. El sem tudná képzelni már, hogy máshol éljen. Egyébként most kapta meg a balesetmentes vezetés har­madik fokozatát. 500 ezer ki­lométernyi balesetmentes ve­zetésért. Félmillió kilométer van a 37 éves, deresedé hajú, derűs férfi mögött. Gesztelyi Nagy Zoltán Lapszéfen ? A vezetésről A közelmúltban a záhonyi rakodási főnökség klubjában előadást tartották. A vezetés lélektana címmel. Az elő­adást heves vita követte. A többi között arról, hogy egy vezető hogyan tudja leg­jobban megértetni magát be­osztottaival. Érdemes volt erről beszélni a záhonyiak­nak. Á tapasztalat azt mu­tatja, hogy a szép szónak na­gyobb hatása van, mint a szigorú, katonás hangnem­nek. Ahol jó a kapcsolat a vezetők és a beosztottak kö­zött, ahol a gyakorlatban is érvényesül az üzemi demok­rácia. Ha a dolgozók meg­mondhatják véleményüket, javaslatokat tehetnek, ott kevesebb baj adódik. A záho­nyiak szerint is csak javul a munkafegyelem, ha a veze­tők-és beosztottak között elv­társi légkör alakul ki. A záhonyiak kezdeménye­zését érdemes követni. Hi­szen naponta mondanak vé­leményt a beosztottak főnö­kükről. Jót. vagy rosszat, A legtöbb vélemény sajnos a főnök háta mögött hangzik el. . Az új irányítási rendszeri ben a vezető beosztásúak önállósága és hatásköre na­gyobb lett. Számtalan újság­cikkben olvashattunk arról, . hogy a vezetők élnek — egye­sek sajnos visszaélnek —■ megnövekedett önállóságuk­kal, illetve hatáskörükkel. Arról viszont kevésszer esik szó, • hogyan lehet és kell he­lyesen „kormányozni”. A dol­gozók legtöbbször a vezető problémáját nem látják, vagy nem ismerik. Pedig ha meg­ismerik, mindkét oldalról ha­szon származik belőle, (n. 1.) a rendelkezésre álló 177 mil­lió forintot az idén sem tud­ják teljes egészében felhasz­nálni a tanácsok. Lakások, rendelők A községek a legtöbb pénzt a kulturális ellátás javításá­ra költik. Az óvodák, iskolák építésére, a művelődési ott­honok, klubok létesítésére 47 millió forintot terveztek az idén. Ebből épült meg, illet­ve készül el például a záho­nyi általános iskola, a nyír­bátori gimnázium és szak- középiskola új épülete, de fo­lyik iskolaépítés Baktalóránt- házán és Nyírcsahoiyban is. Ugyancsak nagy összegeket használnak fel egyes közsé­gekben a lakásépítési prog­ram megvalósításához. A 31 milliós keretből Fehérgyar­maton — egyben az árvizes újjáépítés részeként — 43 lakás építésére jutott pénz, Baktalórántházán, Csenger- ben, Tiszalökön és U j fehér- tón 6—6 lakás építését tud­ta vállalni a nagyközségi ta­nács. A kisebb községekben is gond, hogy a követelmények­nek nem megfelelő az orvosi rendelő, elavult a bölcsőde. A megyében az egészségügy i ellátás javítására közel 10 millió forintot fordítanak az egyes községek. Ebből tudtak tervezni többek között Nagy­doboson fogorvosi rendelőt, Tyúkodon körzeti orvosi ren­delőt. Nőnek az igények A falvakban élők igényei­nek növekedését jelzi, hogy mind több községben jelentik be: törpe vízmű, vízvezeték­hálózat építésével szeretné­nek a vízellátási gondokon segíteni. Vízműtársulat létre­hozásával. az állami segítsé­get is igénybe véve, de a köz­ségi tanács erejéhez mért támogatással is készülnek ezek a beruházások. A vízmű építéséhez járult többek kö­zött hozzá a nagykállói, a baktalórántházi, csengeri, nyírlugosi, tarpai és vencsel- löi tanács mintegy 17 millió forinttal. L. B, A községek döntenek Kevesebb befejezetlen beruházás — A legtöbb: kulturális ellátásra A volán magasából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom