Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-20 / 196. szám

*. oMal KELET-WAGYARORSZAG — ÜNNEPI MELLÉKLET ft?!, augusztus 2<S ILLYÉS GYULA: SZEKSZARD FELÉ Néznem is jó téged, — megbocsásd. Kívánok szerencsés utazást! Történelem a falon Mióta Ady Endre megírta a „Fölszállott a páva” című költeményét, azóta különösen tudjuk, hogy a hajdani vár­megyeházak gyakran éppen börtöneik miatt váltak hír­hedtté. „Fölszállott a páva vármegye házára — Sok sze­gény legénynek szabadulásá­ra” — írta Ady szép versé­ben és halljuk Kodály Zoltán gyönyörű zenéjében —, de az Ady megjósolta „új sze­lek” mégis új értelmet adtak a vármegyeháznak, mint annyi másnak és nem maradt „régiben a bús magyar élet”. A Pest megyei háromudva­ros vármegyeháza egy idő ótr. arról is nevezetes, hogy ud­varán nyaranként szimfoni­kus hangversenyeket rendez az Országos Filharmónia. Műemléki épülettömbje va­lóságos történelemkönyv az emléktáblákkal. A legrégibb eseményeket a Semmelweis utcai épületszárny falai idézik. Az egyik emléktáblá­ról azt olvashatjuk, hogy „e falak alapzatai látták a Ceg­lédre vonuló Dózsa Györgyöt, majd Rákóczi Ferenc kuru- eait”. Egy másik emléktábla, melyet 1936-ban helyeztek a falra, arra emlékeztet, hogy kétszázötven évvel ezelőtt szabadult fel Pest-Buda az évszázados török uralom alól. A feudális Magyarország, a rendi uralom igazságtalansá­gaival bátran szemben álló Ráby Mátyásnak, a felvilá­gosult II. József császár tit­kárának — mint Jókai írta — „ugyan még a nevét is elte­mették de magvető volt és a mag kikelt.” A párizsi Bastille lerombo­lásával elindult a forradalom és vagy hatvan esztendő múlva elérkezett végre Pest­re is. A rendi Magyarország helyén új Magyarország szü­letik 1848-ban. Ennek előké­szítésében különösen nagy szerepet kapott a Pest me­gyei vármegyeháza. Az em­léktábláról, amelyet száz év­vel későbben, 1948-ban állí­tott fel a vármegye nemzeti bizottsága és a vármegyei törvényhatósági bizottság, e nevek között Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Széchenyi Ist­ván, Nyáry Pál, Táncsics Mi­hály, Károlyi István, Batta Samu, Fáy András, Arany János, Jókai Mór, Szemere Pál, Madarász László, Rosti Albert, Teleki László, Hajnik Pál, Horváth Mihály, Föld- váry Károly, Körmendi Ist­ván és Becsei Samu nevét ol­vassuk. A történelmi nevek között mily tömör ez a jel­lemzés: „Körmendi István áldozatkész földműves”. Aztán megint egy emlék­tábla, rajta csupa olyan név, amelynek viselője életét ál­dozta 1956-ban a népszabad­ság védelméért, a munkás- osztály hatalmának megtar­tásáért Évszázadok történélmi vi­harjainak emlékeivel szinte múzeum a Pest megyei haj­dani vármegyeháza három­udvaros épülettömbje. Megyénk szép tájai Szőke Tisza, szőke Szamos Szabolcs-Szatmár megye természeti szépségekben köz­ismerten gazdag tájai közül az utóbbi években egyre több kiránduló keresi fel a Tisza—Szamos összefolyá­sát, amely a köztudatban a gergelyiugornyai strandként vált ismertté. A megkülönböztetett ér­deklődés nem véletlen, hi­szen e táj ami szépet egy sík vidék magáénak vallhat, mindazzal rendelkezik. Nagy felületű folyóvíz, árnyékot adó fűzerdő, vakítóan izzó parti zátony forró homok­ja, szinte vonzza a csöndre, nyugalomra, pihenésre vá­gyó embert. A gergelyiugornyai Tisza- strand három különböző természeti tájegység a Nyír­ség, a Szatmári síkság és a Bereg találkozásánál he­lyezkedik el. Etáj ma is víz­folyásokban az ország egyik leggazdagabb területe. A szabályozási munkálatok megkezdése előtt néhány kilométernyi területen fu­tott össze a Tisza, a Sza­mos, a Tiszába ömlő Túr és a Szamosba torkolló Kraszna. A múlt század végén, a jelen század elején e kép megváltozott, amikor a Túrnak jóval feljebb, Ti- szakóródnál nyitnak mes­terséges torkolatot, a Kraszríát pedig — amely eredetileg Olcsvánál öm­lött a Szamosba — Vásáros- namény alatt a Tiszába ve­zetik. Vizeinek e sugaras összefutása a térszín általá­nos lejtésviszonyait köve­tik. A táj legmélyebb pont­ja a két folyó torkolati sza­kasza közé épült Olcsvaapáti térségében van, ahol az ál­talános tengerszint feletti magasság mindössze 110 méter. , A szatmár-beregi síkság az utolsó 15—20 ezer év óta- a Kárpát-medencében vég­bemenő kéregszerkezeti mozgások következtében nagyjából egyenletesen süllyed. E süllyedő térszín a környező perem területek folyóit magához vonzotta, melyek meg-megismétlődő árvizekkel fokozatosan töl­tögették föl. Ennek eredmé­nyeként a táj tökéletes sík­sággá alakult, ahol a rela­tív magasságkülönbségek ál­talában az 1—4 métert nem haladják meg. A síksági tá­jon némi változatosságot csak a hajdani folyók el­hagyott medermaradványai jelentenek. A süllyedés következtében a Tisza—Szamos összefo­lyása az utóbbi évezredek következtében elég gyak­ran változott. Megfigyelhető, hogy a Szatmári síkságon három kelet—nyugati irá­nyú, nagyjából párhuzamos, jellegzetesen lapos hát hú­zódik a Tisza irányába. A legkeletibb, nagyrészt az országhatáron kívül eső, nagy — Éger mentén kö­Elt egyszer, valahol, nem is nagyon régen, Ózdtól és Salgótarjántól nem is na­gyon messze, három jó cim­bora. Szerették egymást, de még jobban szerették a bort Az egyik, Kázmér nevezetű pedig legeslegjobban a fele­ségétől szeretett volna meg­szabadulni. Jóllehet igen ta­karos, szorgalmas, kedves felesége és két szép kicsi fia is volt. De hát mit ér a fe­leség ha folyton szidja az embert, ha folyton csak azt hajtogatja, hogy „mit»kocs- mázol mindig azzal a két lókötővel? Gyere haza idő­ben, segíts inkább a ház kö­rül, látod, én megszakadok a munkában”. — Segítsetek megszabadul­ni attól a boszorkánytól — szokta volt mondogatni Káz­mér a második lityi után, és a két cimbora szomorúan bó­logatott. Hiszen segítenének ők, csak tudnák, hogyan. Egy alkalommal, amikor már glédában álltak az üres üvegek az asztal alatt, és a három cimbora kedve az égig ért, Kázmér szent eskü­vethető, a középső Császló— Gacsály—Kisszekeres irá­nyában húzódik, míg a leg­nyugatibb a mai Szamos két partjáról 4—4 km-ig talál­ható meg. Szűkebb értelemben Sza- moshátnak is ezt nevezik. És e környezete fölé 3—4 méterre emelkedő térszín az árvizektől gyakran látogatott tájon a település kedvelt szinterévé vált. E hátak kialakulása az­zal magyarázható, hogy a folyó szabályozás előtti ára­dásaival először a meder melletti területeket öntötte el és hordalékának nagy részét itt rakta le, emiatt a folyó környezeténél egyre magasabbra kerül, és egy nagy árvíz alkalmával azt végleg el is hagyja. A Szatmári síkság lapos hátjait is a Szamos építet­te fel. így ezek a hajdani mederváltoztatás, a gyakori medereltolódás konkrét bi­zonyítékai. A mederváltozta­tással együtt természetes a közös összefolyás helye, a torkolat is az utóbbi 20 ezer évben elég gyakran válto­zott A gergelyiugornyai össze­folyáshoz keletről a Tisza, délről a Szamos érkezik. A Tisza a Keleti vagy Ukrán- Kárpátok vizeit gyűjti ösz- sze. A viz gyűjtőterülete a torkolatig 9707 négyzetkilo­méter. A Szamos az Erdélyi­medence északi felének leg­jelentősebb folyója. A 415,1 kilométeres teljes folyó­hosszból hazánkhoz csak az alsó 46,4 kilométeres torkolati szakasz tartozik. Vízgyűjtő területe a Tiszáé­nál lényegesen nagyobb, 15 ezer 282 négyzetkilométer. Mégis az a furcsa helyzet áll elő, hogy míg a Tisza az összefolyáshoz másod­percenként 203 köbméter vizet szállít, addig a Szamos csupán ide 121-et. Ennek oka, hogy a Tisza vízgyűjtője lényegesen csa­padékosabb, az évi csapadék 1073, addig a Szamos víz­gyűjtőjébe évente csak 750 milliméter csapadék hull. Mindamellett a vízgyűjtő te­rületek lefolyási viszonyai is különbözőek. Mindkét fo­lyón kora tavasszal hóolva­dáskor, és nyár elején a meginduló esőzések nyo­mán, rendkívül gyors és félelmetesen magas árvi­zek zúdúlnak alá. Ka­tasztrofálisan magas árvizek akkor következnek be, ami­kor ezek összetalálkoznak. Ilyen nagy történelmi árvíz’ volt 1874-ben, 1879-ben, 1888-ban, 1947-ben és 1970- ben. Ekkor a folyókon fan­tasztikus víztömeg zúdul alá, a torkolat vidéke va­lóságos tengerré változik. Az 1970-es árvízre jellem­ző, hogy például míg a Ti­szának Tiszabecsnél eddigi legnagyobb vízhozama az 1947-es árvíz alkalmával 2970, addig 1970-ben itt mért maximális vízhozam 4160 vei megfogadta, hogy beadja az asszony ellen a válókere­setet, ég folytatja Vidám le­gényéletét, ott, ahol tíz esz­tendővel ezelőtt abbahagyta. Meg is tette, amit ígért. Megindította a válópert. De hát a bíróság előtt az asz- szonynak is volt szava Az asszony pedig azt vallotta, hogy igaz, hogy az ura egy kicsit italos, de azért ő csak szereti, meg a gyerekeknek apa kell, és kéri a tekintetes bíróságot, hogy ne mondja ki a válást A bíróság pedig hazaküldte őket, gondolják meg jól a dolgot, egyezzenek meg, és ha semmire se mennének, jöjjenek vissza négy hét múlva, újabb tárgyalásra. Ettől kezdve a három cim­bora, ha lehet, még többet köbméter volt másodper­cenként. Még fantasztikusabb a Szamos esete. A Szamoson ugyanis az eddigi maximá­lis vízhozam 1888-ban 1500 köbméter másodpercenként, az 1970. május 15-i árvíz idején ez megháromszorozó­dott, és elérte a 4720-at. (Ez több, mint a Duna ed­digi legnagyobb vízhozamá­nak a fele.) Nem csoda te­hát, hogy az óriási nyomás­nak a gátak nem tudtak ellent állni, és a víz azokat áttépve több, mint 40 köz-, séget és • 100 ezer kát. hold termőföldet árasztott el. Érdekes a két folyó hor­dalékszállítása is. Bár durva hordalékukat az országhatá­ron kívül lerakják, de ho­mokjaik még Gergelyiugor- nyánál is nagy szeműek, bennük még sok az üvegesen fénylő éles kvarcszemcse, a tükrözve csillogó csillám, és a szürkés-fekete biotit és muszkovit. A finoman le­begtetett hordalék határozza meg a folyók színét, és itt az összefolyás előtt ha fi­gyelmesen megnézzük a „szőke” Tisza még nem szőke, hanem inkább feke­te, a Szamos pedig aranysár­ga szőke vizet hömpölyget. Az összefolyásnál amig a két folyó vize nem kevere­dik e színkülönbség igen jól látható. Ennek ma­gyarázható, hogy a Tiszát vízgyűjtőjében, a podzolos erdei talajféleségek kilúgo­zott feketés színű humusz­savai sötétre színezik. A Szamos vízgyűjtőjének vi­szont tekintélyes része az erdélyi löszvidék sárgás­barna földjeire esik, és en­nek kiáztatott finom iszap­ját hozza magával. így a Szamos Gergelyiugomya alatt hordalékával átfesti a Tiszát, innentől válik a Tisza szőkévé. ... .. . ...■*. ^9r' ..r-y^r A gergelyiugornyai Tisza- part 1980. után előrelátha­tólag nagy-változáson megy át. A vízgazdálkodási ke­retterv szerint e térségben kerül felépítésre a Tisza 5. vízlépcsője. A dúzzasztómű- vet az összefolyás alatt a Kraszna beömlése fölött helyezik el. A visszaduz- zasztás hatása a Tiszán egészen az országhatárig, a Szamoson Tunyogmatolcsig jelentkezik. Az összefolyás­nál a hullámtér teljes ter­jedelmében víz alá kerüL A mai torkolati $áj képet ivott, mint annak előtte, és kalandosabbnál kalandosabb terveket főztek, hogyan se­gíthetnék barátjukat a há­zasságbontó perben. A leg­több és legokosabb tanácsot a gebines vendéglős hajadon lánya adta, aki úgy gondolta, elég a kedves vendéget a fe­leségétől elszakítani, utána már könnyű lesz őt egy másik házasság hálójába fogni— Elkövetkezett a második tárgyalás napja. A Ipíró, aki talár helyett tarka mintás szoknyát és nylonblúzt vi­selt, minthogy a természet nőneművé, a népköztársaság pedig egyenjogúvá és bíróvá tette — szíve mélyén a há­zasságon belüli békés együtt­élés és a gyermekeit védő anya pártján volt —, meg­eltüntető, töltéstől töl­tésig érő hatal­mas vízfelület kétségtele­nül mélyreható változást hoz majd a táj életében. A széles víztükör pedig az eddiginél kedvezőbb lehe­tőséget nyújt az üdülők te­lepítésére és különböző vi- zisportok fejlesztéséhez. Addig azonban a táj min­den törődést megérdemel, hiszen 7 ezer négyzetméter fürdésre alkalmas strandja 5 ezer fő részére nyújt für­dési lehetőséget, nagy felü­letű homokos partja és a mellette elterülő pázsitos ligeterdő pedig nagyszerű pihenőhely. Ma az ellátottág viszonylag — az 1970-es ár­víz pusztítása ellenére _ — rossznak nem mondható.’ Az egyes' épületek elhelyezése, kivitelezése, egyáltalában a fürdőtelep megtervezése esztétikai szempontból azon­ban sok kívánnivalót hagy maga mögött. A táj ma is nagy lehető­ségeket kínál különböző vi- zispqrtok fejlesztéséhez, úszás, evezés, motorcsónak és a sporthorgászat számá­ra valósággal paradicsommá válhat. A távlati fejlesztés számol is ezzel, hiszen Vá- sárosnaményban központi csónakház építését tervezik. Gergelyiugomya előnyös fekvése, viszonylag jó köz­lekedési lehetősége tette in­dokolttá, hogy a terv az egyszerű vízparti fürdőhe­lyet üdülőteleppé fejlessze. A terv ugyanis egy 200 fé­rőhelyes üdülő építését is tartalmazza, ahol a vendé­gek szabályos beutalással 2 hetenkénti váltással üdül­hetnek. Kétségtelen az utóbbi években történt fellendülés és a távlati fejlesztési terv ismeretében megállapítha­tó, hogy a gergelyiugornyai Tisza-párt, amely már ma is rangos hely hírében áll, a jövőben szép fejlesztésnek színterévé válhat. Ezt sá- ját természeti szépségein túl indokolják, tágabb környe­zetének a szatmári és a be­regi tájnak közismerten gazdag irodalmi, történelmi, művészeti, néprajzi látni­valói. Amelyek felkeresése az ide látogató turisták szá­mára ugyancsak szép és hasznos programot nyújt­hat. Kuknyó János főiskolai adjunktus hökkenve hallotta, hogy a férj most már nemcsak ösz- szeférhetetlenséggel, hanem hűtlenséggel is vádolja fele­ségét. — Én hűtlen voltam hoz­zád? — káltott az asszony sírva. — Én megcsaltalak téged? Te tudod legjobban, hogy ez nem igaz. Soha más férfit nem ismertem kívü­led.« — Majd a tanúk elmond­ják. Kérem az igen tisztelt bíróságot, hallgassa csak meg a tanúimat— És a kétségbeesett feleség és a megrökönyödött bíróság előtt felvonultak a tanúk. Jött a két cimbora. Az egyik eskü alatt vallotta, hogy a házaspár nagyobbik fia, a négyéves Gáspár az ő gyere­ke, és a másik cimbora meg­esküdött, hogy a kisebbik fiú, a kétéves Boldizsár az ő szerelmük gyümölcse— — Nem igaz... nem igaz— — kiáltott kétségbeesetten az asszony, és felháborodásában és szégyenében eltakarta az arcát. De jöttek a tanúk, és bti Fehér Klára: A bölcs bíró Kisvonat megy nagy domb­oldalon ; terhes kicsi nő a vonaton. Most dől el, mivé s mint alakul: most érinti tán egy titkos ujj. Jár itt is, ha más nem. a szeme; affajta, ki nem rost sohase. Úgy becézi, hívja, a vüág, mint házából rég mi a csigát Homloka az ablak üvegén, rázod ik a tengely ütemén. Megy szülőmegyémben a vonat; bennem is megy jó sor gondolat Néz ki bólogatva szüntelen, oldalvást a vastag üvegen. így vitt egy kis nő rég engem is; itt alakult az én lelkem is. Nézi mit a tágas táj kínál; gyermeke helyett is nézi már. Néz, néz a kis asszony, gyűjtöget termi csöndesként a gyermeket Mosolyog és pillog nagyokat, mint lány, ha szeszt, édest kortyolgat. Hova viszi, honnan, nem tudom; fölvidit, hogy véle utazom. 4-blakrázta arca szeliden azt bcáintja folyvást, hogy igen. Nézem úti tájként a szelíd nőn a tegnap és ma jegyeit IzlSc neki, lám csak, a i(jlág; száll szemén át park és pusztaság. Jár szemem a terhes kicsi nőn s azt gondolom, itt megy a jövőm. Pusztai menyecske, jelzi ezt üveggyöngye; gyöngyön kis kereszt Visz tovább egy népet: eltakart csempészáruképp hoz egy magyart Kereszt mellett kis kép: az ura; térdéin köteg színes brosúra. Egy ilyen kis nőben rég Babits épp talán anyámat látta Így. Sfcalad át szemén ház és fasor, szökdel ajkán egyre friss mosoly. Gondolta, hogy abban él, aki őt fogja fejében hordani? Mintha nem pillái közt, de szép szája hosszán szállna a vidék. Jár szemem a kedves kis anyán s azt gondolom: Itt megy a hazám. Tábla búza, tábla baltacím hagyja szinte ízét ajkain. Viszi, mit se tudva, szakadék, örvény fölött Árpád örökét Kéklő szőllők, sárga asztagok becézik az alvó magzatot Benne él talán, M engemet holtomban is meg-meg emleget! Lebeg a lágy élmény közegén, anyjában is egy nép közepén. Gondom, hitem, eszmém talaja, örökléten vagy te, kis anya. Kiss Dénes: ÖRÖL ' Őröl az idő őröl Egén nem látszik läbnyom Arcom letörli kőről Föld arcán én se látszom kezem nyomait vasról Mi sem él tovább nálam magamat önmagámról csak amit kitaláltam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom