Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

1 oMa! KELET-MAGYARORSZÄG W71. augusztus W. KOMMENTÁR: A névtelen domb Dél-Vietnam újra heves harcok színhelye, különösen a fegyvermentes övezettől délre fekvő Quang Tri tar­tomány. Itt, a 9. számú fő­útvonal mentén, mostanában sok olyasmi történik, amire érdemes felfigyelnünk, mind katonai, mind politikai vo­natkozásban. Kezdjük a katonai vonat­kozásokkal. Washingtonban már régebben igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy a szabadságharcosok nem olyan aktívak, nem kezde­ményeznek, nem támadnak annyit, mint korábban. Aki csak valamennyire ismeri a vietnami háború történetét és természetét, annak tud­nia kell, hogy ez az állítás éleve blöff lehet. A partizánháború egész jellegéből az következik Ugyanis, hogy a „csökken­tett aktivitásból” még ak­kor sem lehet semmilyen kö­vetkeztetést levonni, ha az ezzel kapcsolatos állítás — igaz. De ráadásul nem igaz és hogy mennyire nem, az — egyebek között — kiderül a 9. főútvonal mentén bekö­vetkezett katonai fejlemé­nyekből. Az erről szóló je­lentésekben ismerős és is­meretlen nevekkel találko­zunk és ez megint csak ta­nulságos, Az ismerős név a Fuller nevű bázis, amelyről a saigoni amerikai katonai propagandafőnökség még a minap azt állította, hogy környékéről is „kifüstölték” a DNFF harcosait. Most pedig az AP ameri­kai hírügynökség anyagaiból is kitűnik, hogy a „kifüs­tölt” partizánok nehéztüzér­séggel lövik a Fullert. Ami az ismeretlen neve­ket illeti, itt van például a „Névtelen domb”. Ez nyil­vánvalóan egy, a Fullerhez hasonló magaslat. amelyen fiz amerikaiak ugyancsak bá­zist rendeztek be és amelyre most szintén rázúdultak a DNFF nehéztüzérségi löve­dékei. Más lövedékek is robban­nak a közelben: a fegyver­mentes övezet déli részén, Quang Tri tőszomszédságá­ban B—52-es amerikai óriás bombázók napi kétszáz beve­tésben szórják le pusztító terhüket. Johnson emlékeze­tes visszavonulási beszédé­ben azt ígérte, hogy a de- mílitarizált övezetet sem fogják bombázni és az ame­rikai illetékesek eddig a nyilvánvaló tények ellenére tagadták, hogy megszegték ezt az ígéretet. A legfrissebb Saigonból keltezett hír vi­szont éppen az, hogy az ame­rikai parancsnokság kedden késő délután kénytelen volt hivatalosan beismerni ezt az újabb ígéretszegést. A B—52-esek félelmetes monstrumok, de a vietnami népet nem félemlítik meg Közös taktika és stratégia készül Ma összeül a hármas arab csúcs Szerdán Damaszkuszban megkezdődik Szadat egyip­tomi, Kadhafi líbiai és Asz- szad Szíriái elnök csúcs- értekezlete, amelynek so­rán jóváhagyják az arab államszövetség alkotmány- tervezetét és megteszik a végső intézkedéseket az arab köztársaságok szövet­ségének megalapítására. A csúcsértekezlet bonyo­lult helyzetben kezdi meg munkáját. Az izraeli ag­resszió nemzetközi elítélése, az igazságos közel-keleti rendezés követelése önma­gában nem elég: Izraelnek ezen túlmenően éreznie kell, hogy mind nyuga­ton, mind keleten szilárd, ütőképes arab fronttal áll szemben. A po­litikai és katonai nyomás csak együtt bírhatja jobb belátásra az agresszort. Je­lenleg azonban az a helyzet, hogy a keleti front nem lé­tezik: a Palesztinái ellenál­lást gyakorlatilag feszá- molták Jordániában, a Szí­riái és a jordániai hadsereg egymással néz farkasszemet, az iraki csapatokat pedig kivonták Jordániából és a határt lezárták. Az arab világ belső kon­fliktusai, az egységbontó ak­ciók mindig is az agresszor malmára hajtották a vizet, a közel-keleti válság elhú­zódását segítették elő. A je­lenlegi helyzetben, amikor Szadat többször megismételt ígérete szerint 1971. döntő év a válság politikai vagy katonai megoldása szem­pontjából, érthető, ha fo­kozott figyelmet és várako­zást vált ki a damaszkuszi csúcstalálkozó. Az A1 Ahram értesülése szerint kedden befejeződ­tek az egyiptomi külügy­minisztériumban folyó dip­lomáciai tárgyalások. Ezek végeztével Szadat elnök élé terjesztik a közel-keleti vál­sággal kapcsolatos egyipto­mi stratégia és taktika rész­letes tervét. A megbeszélések központi kérdése az, hogy az ENSZ-közgyűlés vagy a Biztonsági Tanács elé vi­gyék a közel-keleti kérdést, mivel a válság éleződése a jelenlegi szakaszban köz­vetlenül fenyegeti a világ- békét. Ma folytatják a nyugat-berlini tanácskozást Klaus Schütz, nyugat-ber­lini kormányzó polgármester kedden kétnapos egyesült államokbeli látogatásáról visszaérkezett az NSZK-ba. A frankfurti repülőtérén új­ságírók előtt tett nyilatkoza­tában kijelentette, hogy Ro­gers amerikai külügyminisz­terrel a Nyugat-Berlinről fo­lyó négyhatalmi tárgyalások vitás kérdéséiről folytatott eszmecserét, amelyen szóba került a Nyugat-Berlinben létesítendő szovjet főkonzu­látus ügye is. Mint ismeretes, Schütz megrövidítette egyesült álla­mokbeli tartózkodását, hogy részt vehessen a négyhatal­mi tanácskozáson. „Hogy ez a lépés mennyire helyes volt — mondta Schütz — mutatja a nagykövetek kö­réből származó legújabb nyi­latkozat is, amely szerint várhatólag még e héten be­fejeződnek a tanácskozá­sok ” A négy nagyhatalom nagy­követei, akik kedden tartot­ták 31. találkozójukat a volt szövetséges ellenőrző tanács nyugat-berlini épületében, hat és fél órás ülés után úgy határoztak, hogy meg­beszéléseiket szerdán dél­előtt folytatják. A keddi ta­lálkozóról részletek nem is­meretesek. Megtartották a 80. SALT-ülés! A helsinki szovjet nagykö­vetség épületében hétfőn újabb megbeszélést tartott az amerikai és a szovjet küldött­ség vezetője, Gerard C. Smith és Vlagyimir Szemjonov a stratégiai fegyverek korláto­zásáról. Mióta 1969 őszén a két nagyhatalom képviselői Helsinkiben közvetlen tárgya­lásokat kezdtek, ez volt a 80. találkozó a mostani, 5. tár­gyalássorozat 11. megbeszélé­se. Nyugati hírügynökségek szerint az 1 óra és 50 percig tartó tanácskozás baráti lég körben folyt le, jelentőségtel­jes volt. A tárgyaló felek legiköze lebb pénteken, magyar idő szerint 10 órakor találkoznak, ezúttal az amerikai nagykö­vetség épületében. Az ENSZ új tagjelöltjei A Biztonsági Tanács Szer­dán vitatja meg Bahrein Sejkség és Oman Szultanátus felvételi kérelmét áz ENSZ- be. Az időpontról a BT hét­főn este döntött. Bahrein, mint ismeretes, szombaton kiáltotta ki a füg­getlenségét, s azonnal tájé­koztatta az ENSZ-titkárságot belépési szándékairól. Oman már májusban beadta felvéte­li kérelmét. Az ENSZ alap- szabályzata szerint a közgyű­lés a Biztonsági Tanács aján­lása alapján dönt a felvételi kérelmekről. Irán elismerte a KNK-t Az Uj Kína hírügynökség kedden hivatalos közleményt adott ki Kína és Irán diplo­máciai kapcsolatainak felvé­teléről : A Kínai Népköztársaság kormánya határozottan támo­gatja Irán császári kormányát a nemzeti függetlenség és szuverenitás, valamint a nemzeti erőforrások védelmé­ben vívott igazságos harcában. Irán császári kormánya el­ismeri a Kínai Népköztársa­ság kormányát Kína egyedüli törvényes kormányának — hangzik a közlemény, amelyet a két ország pakisztáni nagy­követe írt alá. Diplomáciai élénkség Máltán r>. n .A-. ' 1 Abdusszalam Dzsallud őr­nagy. Líbia miniszterelnök - ■ helyettesé' “^egy hónapon belül másodízben — hétfőn Málta szigetére érkezett és 4 órás megbeszélést folytatott Dom Mintoff máltai minisz­terelnökkel. A látogatást Dzsallud őrnagy megérkezésé­ig titokban tartották. Hétfőn este a máltai mi­niszterelnök találkozott Mi­hail Szmirnovszkij szovjet nagykövettel. Sír Anthony Mamo máltai főkormányzó „mérsékelt han­gú” parlamenti megnyitó be- - szédének visszhangja London­ban az, hogy nyitva maradt a kapu a máltai támaszpont brit használata tekintetében — jelenti az AFP londoni tudó­sítója. Az angol külügyminisztéri­um szóvivője kijelentette: „továbbra is kapcsolatban maradunk a máltai kormány- nyál”. A mozgalom előtt álló feladatok (Folytatás az 1. oldalról) Arra a kérdésre, hogy á népfront folyamatos munká­jában most milyen kiemel­kedő feladatok jelentkeznek, a válasz így hangzott: — A népfront tevékenysé­gében minden választási ciklusban voltak, jelenleg is vannak kitapintható „csomó­pontok.” Munkánk ezekben a napokban abban sűrűsödik, hogy sokrétű programot szervezünk a hagyományos évforduló, augusztus 20-a méltó megünneplésére. Több dolgot ünnepiünk ezúttal. Mindenekelőtt az alkotmá­nyunk töfvénybe iktatásá­nak 22. évfordulóját.. Azután a mostani alkötniányünnép- séggel zárul az a tavaly augusztus 20-án kezdődött országos eseménysorozat, amellyel az államalapító István király születésének 1000. évfordulójára, valamint történelmi művére étrtlékéz- tünk. illetve emlékezünk. Mindvégig népfrontfeladat­nak tekintettük, ilyenformán szerveztük az ezzel kapcsola­tos politikai eseményeket. Harmadsorban az új kenye­ret — az idei bőséges és jó minőségű kenyérnekvalót — ünnepeljük. És még a mun­kás-paraszt szövetséget is meg kell említeni, azt. hogy ez az egyre erősödő szövet­ség az alapja előrehaladá­sunknak, és a két nagy osz­tály — a népi-nemzeti egy­ség összetartó ereje — egy­mást segítve építi az orszá­got. — A soron levő felada­taink közül kiemelkedik még a tanács—népfront együttműködés kiterjeszté­sének jó megalapozása és ennek az ígéretes — már ed­dig is eredményekét felmu­tató — együttműködésnek, mint önkéntes Vállalásnak a fórmába öntésé. Mi, rtép- frontaktivisták a lakosság közvetlen „hangjaként” a lakóhelyi közösségek szószó­lóiként szeretnénk segíteni a tanácsi munkát a jó kezde­ményezésektől a döntésekig és a megvalósításig (tehát kezdve attól, hogy már a döntéseket a lakosság előze­tes javaslatainak figyelembe­vételével hozzák, egészén ad­dig, hogy kritikusai legyünk a megvalósításban esetleg mutatkozó fogyatékosság­nak.) — Különösen tág tere nyílhat a népfrontmunkának az úgynevezett társközségek­ben — ahol önálló tanács hí­ján, á népfront az egyetlen olyan fórum, amely az egész lakosságé. A tanács nélküli — azaz székhelyközségben működő tanácshoz tartozó — lakóhelyeken a népfrontba vihetik gondjaikat, ott vitat­hatják meg közös dolgaikat az emberek. Kétségtelen, hogy a népfrontbizottságok nem a tanácsokhoz „ido­mulnak”, szervezetileg nem a tanácsokhoz kapcsolódóan alakítottuk ki, de közvetítő, egyfelől a közvéleményt for­máló, másfelől hírül vívó szerepük mindenképpen fon­tos — a tanácsok szempont­jából is. A mintegy 4000 népfrontbizottságból körül­belül 1200 társközségekben működik. Egyébként most dolgozik a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalá­val közösen azokon az irányelveken, amelyeket rö­videsén nyilvánosságra ho­zunk, hogy vezérfonalat je­lentsenek a népfront és a tanács együttműködésének gyakorlatához. Vizsgálják a „teremtés kövét“ Az Äpollo—Í5 űrhajó uta­sai által hozott egyik kristá­lyos szerkezetű kődarab — amelyet a tudósok kulcsfon­tosságúnak vélnek a Hold életkorának pontos meghatá­rozása szempontjából — olyan „tiszta”, hogy valószínűleg új módszert kell kidolgozni ki­alakulása időpontjának meg­határozására — jelentették be hétfőn a houstoni űrközpont­ban. A szemre is igen tetszetős csillogó kő, a „teremtés köve”. Az eddigi vizsgálatok szerint a legkevésbé radioaktív a Holdról hozott eddigi kőzet­minták közül, tehát igen cse­kély mértékben tartalmaz a radioaktivitás segítségével történő kormeghatározás szempontjából lényeges ele­meket, mint például káliumot, tóriumot, illetve urániumot. Kínai turisták Romániában A keddi román napilapok­ban megjelent híradás szerint hétfőn este kínai turistacso­port érkezett Bukarestbe. A pártaktivistákból, ipari és mezőgazdasági dolgozókból ál­ló csoportot Tin Pin, a pekingi városi pártbizottság tagja, a Tunvan körzeti forradalmi bizottság elnöke, a körzeti pártbizottság titkára vezeti. Andrzej Zbych: Kloss kapitány Lengyelből fordította: Varsányi István 3. — Haris, maga egész idő alatt egy szót sem szólt — panaszolta Ingrid, amikor új­ra helyet foglaltak az asztal­nál. — Táncoltam magával — hangzott a válasz. Kiéld kisasszony pohara még mindig ott állt érintetle­nül. Kloss a zsebébe csúsztat­ta a kezét, kitapogatta az Ar- noldtól kapott mikroszkopi­kus méretű dobozkát. Méreg volt benne. Három-négy óra alatt hat. A Gestapo vajon kö riiltekintő nyomozást indít V Minden bizonnyal igen. Ezzel számolnia kéllett. A mérgező anyag jelenlétét állítólag rendkívül nehéz kimutatni a szervezetben még boncolás esetén is, és Kiéld kisasszony­nak nagyon sok ismerőse van. főleg a színházi körökben, el­képzelhető tehát, hogy á gyil­kost ott fogják keresni, ha egyáltalán eszükbe jut, hogy hátha gyilkosság történt. A doboz tartalmának felhasz­nálására várakozásoh felül gyorsan nyílott alkalom. Egy magas hadnagy jelent meg az asztalnál, összecsapta bokáját és táncra kérte Ingridet, Schultz pedig azon nyomban, mintha csak attól tartott vol­na, hogy Kloss megelőzi, el­ragadta Bertáját, sietett vele a parkettre. Kloss végre egye­dül maradt az asztalnál. Sen­ki sem figyelte, ebben egé­szen biztos volt; a pohárba beleszórta a csipetnyi hófehér port. A konyak színe nem vál­tozott... Rágyújtott és lehuny­ta szemét; feladatát tulajdon­képpen teljesítette is. Vajon a méreg hatása nem jár fáj­dalommal? Eléggé gyorsan fog hatni? Szeretné, ha Ing­rid Kiéld nem haldokolnék túlzottan hosszú ideig... Újra ez a szentimentális tangó.« A lány áz emelvényen rekedtes, mély hangon énekelt. — Alszol, vagy Ingridről ábrándozol ? — hallotta Schultz hangját. A százados egyedül tért vissza az asztalhoz. Magyarázatként közölte, hogy a hölgyek néhány perc­re elvonultak és most itt a nagyszerű alkalom arra, hogy valami komolyabb italt igya­nak. Magához intette a pincért; apró, röpködő sze­me behatóan vizslatta Klosst. — Nos, sikerül? — kér­dezte. Kloss néhány másodpercig, néhány pillanatig arra gon­dolt, hogy amaz mindent tud. Értetlenül nézett rá. Schultz mosolygott: — Már nincs sok időd! — móndta. Tegnap kezdtél hozzá, de Ingrid meghódítá­sa hosszabb tüzérségi előké­szítést igényel. Heini halála óta ez még senkinek sem sikerült. — Ki volt az a Heini? — ismételte meg Kloss a kér­dést, amelyre Ingridtől az előbb nem kapott választ. — Te csakugyan semmit sem tudsz? Héini, Heini Koétl a mi énekes madár­kánk nagy szerelme volt. Jó­vágású fiú, a háború előtt a Zeneművészeti Főiskolán ta­nult. Néhány hónappal ez­előtt Lengyelországban pusz­tult el. Mindig mondtam, Varsó pokolian veszedelmes város. — Aha... — Von Boldt tábornok tisztje volt. Az öreg állítólag nagyon szerette őt. Láttad azt a ki9 taknyost, aki Ing­ridet felkérte? Bizonyos Stolp, Boldt számysegédje és Heini barátja. Együtt vol­tak Lengyelországban. A zene elhallgatott és azonnal erősödött a zsivaj. A szomszéd asztalnál két feke­te egyenruhás tiszt énekelt, reszelős hangon. — Még mindig hű hozzá hű ehhez a Heinihez — sut­togta Schultz. — Híres em­ber leszel Berlinben, ha si­kerül meghódítanod. A fiú régi lakásában lakik, az Al­bert Strassén. Az utána ma­radt emlékeket gyűjtögeti... — elnevette magát. — Sem­mi komoly esélyed sincs, Hans. Hanem jó lesz, há igyekszel; bizalmasan meg­súghatom — folytatta hal­kan hogy a te berlini tar­tózkodásod is a vége felé közeledik... Honnan tudom ? Mondjuk, láttam az öreg íróasztalán a parancstervé- zetet. Az öreg úgy véli, hogy nagyobb hasznodat látja a fronton, mint a központban. Különben magad is mondtad nemegyszer, hogy nem sze­reted Berlint. Eredeti fickó vagy. Kloss hallgatott. Két hó­nap óta van Berlinben, a „Kelet” egységhez osztották be, a 3. csoporthoz, amely elsősorban a Lengyelország­ban és a keleti fronton szol­gáló AbWehr-tisztek személyi ügyeivel foglalkozik. A biza­lom jelének is tekinthette ezt, de az értékes hírek meg­szerzésének lehetősége sok­kal kisebbre zsugorodik, mint gondolta. Arnold útján az Abwehr-tiszteknek meglehe­tősen teljes névsorát juttatta el a szükséges adatokkal együtt a központnak — két­séget kizáróan értékes anyag —, ezenkívül sikerült adato­kat szereznie, ha hiányosa­kat is, az Észak-Lengyelor- szág területén tevékenykedő német hálózatról — de ennél többet úgyszólván nem is si­került megtudnia. Az Abwehr központjában hallatlan gonddal, féltéke­nyen vigyáztak az illetékes­ségre, a hatáskörre. Az ad­mirális a titoktartás és a sók­lépcsős ellenőrzés alapjaira építette apparátusát. Minden vigyázatlanság, minden egyes felesleges szó, azonnal gya­nút kelthet. És egyszer­smind a bonyolult cselszövé­sek, valamint a rivalizálás, a konfliktusok Schellenberg és Kaltenbrunner embereivel.«, elsősorban ez érdekelte Ca- naris alantasait. Kloss több ízben jelentette ts a központ­nak a német kémszolgálat­ban dúló harcokat, jelentette a véres bosszúkat és a gyű­lölködést, amely eltöltött« Canaris és Kaltenbrunner jobb, rosszabb ügynökeinek egész tálkáját. Örökös harc­ban álltak egymással a na­gyobb hatalomért, még kö­zelebb akartak kerülni a Führerhez, ádáz harcot vív­tak a prédáért. Tisztában volt ezeknek az információknak a súlyával, de azon a vélemé­nyen volt, hogy hasznosabb munkát végez a frontón, a törzskarokban, ott, ahol a hadműveleti tevékenységek előkészítése esik döntően latba. Különben maga előtt sem titkolta, hogy hiányoz­nak neki a harcoló bajtársak, hogy egyre kevésbé szívleli maga körül azokat, akiket gyűlöl, és leszámítva á rövid és ritka találkozásokat Ar- nólddal, alig van lehetősége, högy legalább percekre le­dobhassa álarcát, ne kelljen szerepét játszania... (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom