Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

1971. augusztus 17. KELÉT MAGYAROR«37Äc» 5. olcUa Megítélés — ma EGY CSINOS KISLÁNYT ismertem meg a minap. Jó arcú, kellemes megjelenésű, modernül öltözött teremtés. Neve, Bársony Mária. A tár­saságban, ahol összekerül­tünk, sok mindenről szó esett. Egyszer így szól: „Tudja, ad­dig nincs is baj, ha bemegyek a városba, míg meg nem mondom, hogy tsz-ben dolgo­zom. Mert növényápoló va­gyok. Ha ez kiderül, össze­néznek, sőt, ki is mondják: paraszt. Lényegében nem baj. Én büszke vagyok erre.” Hiszem, hogy nem egy tö- megjeienség nyomára buk­kantam. De hiszem azt is, hogy még így is, viszonylag egyediségében is, szót érde­mel. Mert kétségtelen: a me­zőgazdaságban dolgozó fiatal bizonyos hátránnyal indul a városi társaságban. Oka fel­tétlenül régi, rossz reflex. Más aligha lehet, hiszen ezek a fiatal parasztfiúk és leá­nyok semmiben nem külön­böznek a városiaktól, legfel­jebb abban, hogy más mun­kát végeznek. Iskolázottak, modernül gondolkodók, vi­dámak, jól öltözöttek. Egy alkalommal Felsősimán jártam a klubban. A közön­ség parasztfiatalokból került ki. Egy tánc ment: a shake. Minden idegen nevet kifo­gástalanul ejtettek, viselke­désük irigylésre méltóan korrekt és derüs volt. Ha ezt a tanyai klubot egy mozdu­lattal a városba helyeztük volna, úgy vélem, az össze­hasonlítás a falusiak javára dőlt volna el. Változatos té­máik, izgalmas és izgató dia­lógusaik, az élettel való szo­ros kapcsolatuk, a természe­tet értő és érző szemléletük meghökkentően sok újat, ér­dekeset tartogatott. VAJON MI AZ OKA AN­NAK akkor, hogy Bársony Mária — és hozzá hasonlóan bizonyára mások is — kap­nak egy fura tekintetet, és egy rossz ízzel fogalmazott jelzőt? A társaság egy má­sik leánytagja, Antal Júlia azt mondta: „Ha ezek a vá­rosiak tudnák, hogy talán so­se ennének őszibarackot és gyümölcsöt, ha én le nem szedem, akkor talán megbo- csátóbbak lennének.” így kerekebb a kép. Anakronisz­tikus azon vitázni, ki a hasz­nosabb. Az sem téma, hogy ki honnan jött. Mérce csak egy lehet: a végzett munka minősége. örültem annak, hogy Bár­sony Mária a kezdetben idé­zett mondatában nyomatéko­san kifejezte: büszke arra, hogy paraszt. Mint ahogy nyilván sokan büszkék arra, hogy munkások. Alapve osztályainkhoz való tartozást megvallani jogos, vállalni kö­telesség is. Felmerülhet azon­ban a kérdés: mit lehet ten­ni, hogy egy-egy ember rossz reflexét, talán előítéletéit?), ostobának tűnő és bántó megjegyzését, szemléletét megszüntessük? Talán adva is van a re­cept abban a válaszban, amit Antal Júlia mondott: be kell határolni, hogy ki mit tesz, milyen hasznos munkát vé­gez és azon keresztül kell ítélni az emberről. Mert egy­szer mindenkinek fel kell is­mernie, hogy társadalmilag milyen nagyfokú az egymás­ra utaltság. A politikai ér­dekazonosságot mi sem bizo­nyítja jobban, mint társadal­mi életünk alapköve, a mun­kás-paraszt szövetség. És mindez nemcsak a nagypoli­tika ügye. Ennek hatása tár­sadalmi életünk egészét meghatározza, és természe­tes, hogy kirí belőle az a pél­da, amit Bársony Mária nem panaszkodva, de élesen mon­dott el. TÉNY ÉS VALÓSÁG: ma a falu és a város közötti kü lönbség nem tűnt el. Évtize­des program ennek elérése. De minden régi szokást ha­lomra döntően változott már a falusi és a városi ember, a fiatalság közötti különbség Mind a tanultság, mind az igényesség, a fiatalok szoká­sa és érdeklődése, viselkedése és öltözködése, távlata, tö­rekvése és bizonyos fokig le­hetősége oly mértékben kö­zeledett, hogy még a tartóz­kodásra sincsen ok. És ami még ennél is több: nincsen ehhez erkölcsi alap. Bizonyos, hogy e kérdés mögött rejlenek még ezenkí­vül is mélyebb okok, össze­függések. E kérdés nyomán messzemenő szociológiai ku­tatásokra nyílna alkalom. De felesleges a verébre ágyúval tüzelni. Elég csupán annyi, ha mindenki jól megérti: az ember megítélésének mércé­je csak embersége, munkája lehet Minden más csupán mondvacsinált, és szemléle­tünktől mélyen idegen. B. L. EGY GAZDAG FALU „Megértették, mit kell tenniük.. && Sok irigye lehetne Nyírpa- rasznyának. Biztosan van is, hiszen gazdagok. Két művelő­dési házuk van. A régi is szép, nagy. Az újra meg egyenesen büszkék. Klubkönyvtárnak is hívják, ifjúsági háznak is, kultúrháznak is. Drabik Pé­kemé szerint az elnevezés mindegy, a falubeliek is hol így, hol úgy emlegetik. — Ha este a csarnokba vi­szik a tejet az idősebb asszo­nyok és bejönnek újságot ol­vasni, könyvet kölcsönözni, akkor könyvtár. Ha szombat délután a község fiataljai ve­szik birtokukba, akkor ifjúsá­gi ház. Ha ismeretterjesztő előadást tartunk, akkor kul­túrotthon. . Villany, közmű, óvoda Mi is ennek a gazdagságnak a története? Szorgalmasak, dolgosak a nyírparasznyai emberek. A tanácstitkár büszke arra, hogy learattak időben, a bálázás kész, a szalma behordva. Ko­vács János bácsi, Kerekes La­jos bácsi nyugdíjasok. Már senki sem várná el tőlüK a' munkát. Jártak forgatni, dol­goztak mindennat). Ezt a szor­galmat az egész falu követi. Azt mondják, 58-ban fél na­pokat kellett egy-egy ember­rel vitázni, hogy a villanyt bevezesse. Minek az? — kér­dezték akkor. Most meg azon gondolkoznak, hogy közmű- vesíteni kellene. 4—5 éven be­lül szeretnének vízmüvet a három község — Nyírparasz- nya, Öpályi és Nagydobos kö­zé. Mindegyiket ellátná jó vízzel. A tsz-ben most kezd­ték meg a fürdő alapozását. Nem jó a munkából mosdatla- nul hazamenni — így kezdték a kívánságot. Most már épí­tenek, több, mint 200 ezerbe kerül a méregraktárral együtt. Sok a gyerek, nagy óvoda kellett. Anya- és gyermekvé­delmi tanácsadót terveztek külön a körzeti rendelőtől. Hol legyen? Akkor jött a „100 falu — 100 könyvtár” pályázat. Bene­veztek. Százezer forintot kap­tak az új könyvtár építésére, berendezésére. Nem a név a fontos — Igaz, neve még nincs, de nem az a fontos. Lett szép új művelődési házunk. De csak azért, mert az emberek meg­értették, hogy nekik mit kell tenni érte. A régi kultúrház ban lett óvoda, orvosi tanács­adó. Itt egy kis erdő volt a klubkönyvtár helyén. Ki kel­lett vágni, elegyengetni a föl­det. Jöttek az emberek, dol­goztak, 40—50 ezer forint tár­sadalmi munka van benne. Ami hátra van, az a parkosí­tás. Laczkó Miklós parkterve­ző „kapóra” jött. Készülnek a tervek, természetesen társa­dalmi munkával. Sokfelé gond a népműve­lőknek a szépen berendezett, de kihasználatlanul álló kul­túrház, könyvtár. Nyírparasz- nyán kinek készült mindez? Ezerlelkes falu vagyunk. 200 beiratkozott könyvtári ol­vasónk van januártól augusz­tusig. Sok szülő is innen vite­ti a könyvet a gyerek jegyé­vel. Nincs beiratkozva, mégis olvas rendszeresen. Azért meg lehetne felezni az évet. A nyári munkák idején jobban elkerülik a felnőttek a ren­dezvényeket. De ősztől meg­kezdjük az irodalmi színpad foglalkozásait, majdnem min­den tévéadás után ittmara­dunk, megbeszéljük a monda­nivalóját Az ismeretterjesz­tő előadások előtt hasonló té­májú könyvekre hívjuk fel a hallgatók figyelmét. Mint ta­valy. Hány előadó panaszkodik a tartózkodó közönségre, akik teljes passzivitással hallgat­nak végig egy témát, utána hazamennek. Milyen egyszerű pedig. Csak egy ötlet. Színház nincs, de... Sohasem járt még itt igazi színtársulat. Kicsi a színpad, a nézőtér is. Vajon hány forintos belépődíjat kellene szedni ah­hoz, hogy egy előadás tarifá­ját kifizethessék? Ezért is folytatják új otthonukban a régi színjátszó csoport próbá­it. Most egy magyar szakos tanárnő lesz a rendező. Kicsi a falu, kevés az úgy­nevezett értelmiség. Talán ezért nem húznak szét. Nyír- parasznyán az agronómus is a pedagógusok közé áll, ha a falu népműveléséről van szó. B. E. Olvasónk panasza Nincs kézbesítő Több előfizető nevében for­dult panasszal szerkesztősé­günkhöz László Miklós a nyírbogdányi gyár egyik dol­gozója. Elmondta, hogy Nyír- bogdány 2. számú postahiva­talában nincs kézbesítő, aki az előfizetők részére el tudná juttatni az újságokat. Nap mint nap nem kapnak az előfizetők újságot. Bemehet­nek érte személyesen a posta- hivatalhoz, azonban a dol­gozók nagy része nem tudja úgy beosztani munkáját, hogy időközben elmehessen személyesen átvenni az újsá­got. A kézbesítést eddig egy diáklány végezte. A 2. számú postahivatal azzal védekezik, hogy nem tudja megoldani az utánpót­lást, nem tud megfelelő em­bert beállítani kézbesítőnek. Kérdezzük: mit csináljanak az előfizetők? Mondják le az újság előfizetését? Az illeté­kesek segítségét kérjük, szí­veskedjenek sürgősen intéz­kedni. hogy Nyírbogdányban az előfizetők hozzájuthassa­nak újságjaikhoz. F. P. Megszólalt a harangtorony Megkezdődte a nyírbátori zenei napok Augusztus 15-én, vasárnap délután megyénk legrango­sabb zenei rendezvénysoroza­ta vette kezdetét Nyírbá­torban. Immár ötödször hang­zott fel a harangtorony ke- rangőjéről a Tínódi-dallamok- ra komponált Farkas Ferenc- szignál. A zenei napokra nemcsak Nyírbátorból, de a megye határain túlról, sőt külföldről is érkeztek érdek­lődők. A közönség soraiban — a zsúfolásig megtelt ren­dezvénytermekben — ott vol­tak a megye, a járás és a község vezetői közül igen so­kan. Részt vett az ünnepi megnyitón többek között Ek­ler György, a megyed pártbi­zottság titkára, dr. Cserve- nyák László, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Délután 3 órakor a római katolikus templomban Fa­song Árpád, a Budapesti Bar­tók Zen eg i mm á zi um igazgató­ja megnyitó beszédében mél­tatta a nyírbátoriak kezde­ményezését, annak országos jelentőségét. Bevezető szavai után a budapesti madrigálkó­rus adott nívós műsort. Szeke­res Ferenc vezényletével a kórus középkori Gregorián- dalváltozatokat adott elő. A madrigálkórus műsora után a Nyírbátori Báthori István Gimnázium tánccso­portja Báthori korabeli sétapa­lotást adott elő a múzeum udvarán, majd a Történelmi festészetünk című kiállítás ünnepélyes megnyitására ke­rült sor. A kiállításon megje­lent vendégeket dr. Szalontai Barna Állami-díjas igazgató üdvözölte. A kiállítást Gyúró Imre, a megyei tanács elnök- helyettese pyitotta meg. Dr. Telepi Katalin művészettör­ténész, a Magyar Nemzeti Ga­léria munkatársa, a kiállítás rendezője tárlatvezetést tar­tott. A magyar történelem leghíresebb festőitől láthat­nak képeket az érdeklődők. Madarász Viilctor, Székely Bertalan, Than Mór és Ben­czúr Gyula olyan alkotásai — elsősorban vázlatai — is Nyír­bátorban vannak, amelyek most kerültek először a kö­zönség elé, még Budapesten sem voltak kiállításon. A kiállítás megnyitása után újabb zenei rendezvény kö­vetkezett a református temp­lomban. A budapesti madri­gálkórus és a MÁV szimfoni­kus zenekar Vivaldi: Juditka triumphans című oratóriumot adta elő. Az első napi nívós műsort augusztus 20-án és 21-én újabb rendezvénysorozat kö­veti. 20-án, délelőtt 11 órakor Iványi Katalin festőművész, Szabó Kinga keramikus mű­vész és Barabás Lajos ötvös­művész kiállításaira kerül sor. Ezen a napon este fél 7-kor Báthori István szobrának ko­szorúzásával folytatódik a gazdag program, majd a re­formátus templomban a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar és a debreceni Kodály- kórus ad műsort. Hasonlóan 21-én, 19,30-kor is a két neves együttes működik közre Fe- rencsik János vezényletével. Turistacsokor SZOMORÚ REKORD Két nap alatt — öt tüzeset Ha egy arra járó alkotmány ünnepén sok nevetést és kü­lönös dolgokat lát a szép bak- tai erdőben, előre is meg­mondjuk: a szabolcsi termé­szetbarátok játékos versenyé­nek lesz szemtanúja a déli órákban, a Fenyves csárda közelében. Előfordulhat, hogy örömujjongást hall, mert egy négyfőnyi vensenyzőcsoport- nak sikerült térkép és irány­tű segítségével megtalálnia a bokrokban eldugott két üveg üdítő italt, melyet a zsűri du­gott el, s a versenyzők térképén pontosan be van je­lölve a helye. De lehet, hogy egy mélyedés fölött kötélen átkúszó turistákat lát, kiket nagy hajrával biztatnak csa­patának szurkolói. De az is le­het, hogy „téglajáráson” de­rülnek: két téglával kell vé­gigmenni bizonyos távon úgy, hogy a téglákat kézzel sza­bad közben odébb rakni, de a téglákról lelépni nem lehet. Itt rendezik meg az ezerfő­nyi szabolcsi természetjárók idei találkozójukat sok vi­dámsággal, bizonyítva a tré­fás mondást, hogy a termé­szetjáró nem egyéb, mint „felnőtt úttörő”. Már az érke­zést is pontozzák és azontúl minden játékkal csatába le­het szállni a kétezer forintos sátorért, a gumimatracokért és a többi jutalomért. ★ Napbarnított lesz a talál­kozó népe, mert éppen ezen a héten jött vissza az utolsó csoport a balatonakali termé­szetbarát táborból, ahol 1200 szabolcsi „felnőtt úttörő” tá­borozott ezen a nyáron. Csak az útiköltség feléit kellett fi­zetniük és a kosztot. A fel­szerelést, táborhelyet, sátort a természetbarát szövetség díj­talanul biztosította számukra. ★ A környező útvonalakon hangos üdvözlésekre is sor kerül. A „jó túrát” kiáltások azért ismétlődnek gyakran, mert a háromnapos munka­szünetet sok szabad szombatos fővárosi üzem turistái Sza- bolcs-Szatmár megismerésére használják fel. Ezeken az augusztusi napokon népesül be igazán először a tavaly megfestett első szabolcsi tu­ristaút, a piros jelzéssel ellá­tott 150 kilométeres Móricz Zsigmond-túra. A szép utat e három na non egész sor ed­dig itt nem járt csoport jár­ja be, Nyíregyházától a nagy író szülőházáig. Szép jelvényt is kapnak érte igazolásul. Itt lesznek a Budapesti Híradás- technikai Gyár turistái, a Nyíregyházi 107. számú Ipari­tanuló Iskola növendékei ta­náraik vezetésével és még vagy 25 csoport. ★ Hogy az utóbbi időkben mennyire megnövekedett az érdeklődés a hazáját megis­merni kívánó fiatalok és idő­sebbek között, azt érdekese; jelzi a Budapesti IPARTER' Sport Klub levele is, mel, most érkezett Kiss Gyula, r szabolcsi természetbarátok el­nöke számára. Azt írják hogy az idén májusban rende­zett Bereg-ismertető verseny annyira megtetszett nekik, hogy ezentúl minden ilyen helyisméreti verseny költsé­geire esetenként ezer forintot utalnak át a sportkör költség- vetéséből. Csak kérik ezentúl, hogy a beregi helyismereti verseny rendezői között szere­peljen sportkörük neve is. A kérés teljesítésének sem­mi akadálya. Annyira nem, hogy a szabolcsiak még idén megismétlik a tavaszi játékot és a Nyírségi ősz keretében október tizenhatodikán és ti­zenhetedikén ismét elvi­szik a megyénk szép tájai iránt érdeklődőket a szoká­sos kalandos játékra, ahol nemcsak barangolni kell, ha­nem figyelni is és utána ver­senyezni, ki figyelt jobban. Végül — hogy a szervezett természetbarátok utánpótlá­sát is biztosítsák — a megyei Természetbarát Szövetség ja­vaslatára a legtöbbet túrázó két szabolcsi iskola úttörőcsa­pata, a kisvárdai kisiskolások és a nyíregyházi Vécsey közá iskola csapata most indul két­hetes jutalomüdülésre a zán- kai úttörőtáborba, ők is meg­nézik Sümeget, Badacsonyt és Füredet... G. N. Z. Délelőtt 10 óra után még egy tűzhöz kellett kivonulni a tűzoltóknak. Nyírbogában a helyi Rákóczi Termelőszövet­kezetben keletkezett tűz, s elégett 50 mázsa kombájn- szalma. A tüzet a helyi és a nyírbátori önkéntesek, vala­mint a nyíregyházi állami tűzoltók oltották el. A tűz okának kiderítésére a rendőr­ség és a tűzoltóság szakembe­rei megkezdték a vizsgálatot. Az anyagi kár értéke megha­ladja a 3 ezer forintot. Délután 15 óra körül a csa- holci Erdőháti Termelőszö­vetkezet vámosoroszi üzem­egységében keletkezett tűz. A közös gazdaságnak egy SZK— 4-es típusú kombájnja gyul­ladt ki. A tüzet a közelben dolgozó tsz-tagofcnak sikerült eloltani, de így is nagy anya­gi kár keletkezett, a kombájn önindító motorja és akkumu­látora leégett. Az anyagi kár meghaladja a 12 ezer forintot. A vizsgálat megállapítása sze­rint a tüzet elektromos rövid­zárlat okozta. Vasárnap reggel 8 órakor Nyíregyházán, a Repülő tér mellett Penyó Mihály lakó­épülete gyulladt ki. A ház te­tőszerkezetének egy része és a bútorok a tűz martaléka lett. A tüzet a nyíregyházi állami tűzoltók csak megfeszített munka után tudták teljesen elfojtani. Az anyagi kár érté­ke 5 ezer forint. A tüzet a szabálytalanul beépített ké­mény okozta. Birkózás az óriás harcsával Tiszátokról a világkiállításra Öriás harcsát fogott a Ti­szában két testvér. Csikós János és Csikós Bertalan, az Alkotmány Htsz tiszalöki brigádjának halászai augusz­tus 14-én, szombaton Tisza- löknél. A harcsa, mely meg­közelíti a fél mázsát, alig húszperces fárasztás után ad­ta meg magát, s még mindig ott van kikötve a vízben. Hétfőn reggel még élt az óriás harcsa, s próbálják élet­ben tartani. Ha sikerül, in­nen szállítják el a vadászati világkiállításra Budapestre, ahol akváriumba kerül. Er­ről értesítették a rendezőket is, s várják, hogy az élő ra­gadozó elszállítása ügyében intézkedjenek. Az elmúlt hét végén, szom­baton és vasárnap 5 tűzeset­hez riasztották megyénk tűz­oltóit. Augusztus 14-én a ké­ső éjjeli órákban Rozsályon Kiss János tsz-tag portáján keletkezett tűz. Az 5x3 méte­res nyári konyha berendezési tárgya, gyulladt meg, s külön­böző ruhaneműk égtek. A tü­zet a helyi önkéntes tűzoltók­nak rövid időn belül sikerült elfojtani, így az anyagi kár 2000 forint. Az eddigi vizsgá­lat megállapítása szerint a tüzet hősugárzás okozta. A tűzhely mellett lévő gyúlé­kony anyagok a nagy hő ha­tására meggyulladtak, s in­nen a lángok továbbterjedtek a nyári konyha bútorzatára. Szombaton reggel nem sok­kal 6 óra után a turricsei Erdőháti Termelőszövetkezet telepén keletkezett tűz, ki­gyulladt egy 20x10x8 méteres takarmánykazal. A tűzhöz ki­vonult rozsályi, tisztabereki és turricsei önkéntes tűzol­tóknak, valamint a mátészal­kai állami tűzoltók egységei­nek sikerült megakadályozni a lángok továbbterjedését, el­oltani a tüzet. A takarmány­kazalból 380 mázsa széna lett a lángok martaléka. A tüzet a vizsgálat megállapítása sze­rint öngyulladás okozta. Az anyagi kár értéke meghaladja a 38 ezer forintot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom