Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

1. oMal kwjct-magyarorszas MTI. augusztus fit t HÉTFŐ: A szovjet—indiai szerződés aláírása Uj- Delhiben. — Polgárháborús állapot Észak- Irországban. KEDD: Négyhatalmi nagyköveti tanácskozás Nyu- gat-Berlinről, amely a következő két napon is folytatódik. — Az Apollo—15 holdutasai­nak sajtóértekezlete. SZERDA: Ismeretlen helyen állítólag megkezdődik Rahman sejk pere. — Kormányátalakítási tárgyalások Chilében. CSÜTÖRTÖK: A párizsi Vietnam-értekezlet 125. ülése. — Fegyveres összetűzések Szíria és Jordánia határán. PÉNTEK: Díszszemle Berlinben a határbiztosítás tize­dik évfordulóján. — A máltai NATO-pa- rancsnokság elköltöztetéséről határoznak. SZOMBAT: Szabadságharcos támadás a saigoni erők bázisai ellen. A KGST komplex programfa a tevékeny együttműködést szolgálja Szívrendellenességek az Apollo—15 utasainál gyártásban és a nagy termed lékenységű berendezések meghonosításában. Különö­sen nagy hasznot hajt a ter­melés koncentrálása és a széles körű szakosodás. A Szovjetunió fokozza a különleges és különösen pon­tos munkák elvégzésére al­kalmas szerszámgépek gyár­tását és szállítását, a többi KGST-tagország pedig több komplett berendezést, alkat­részt és műszaki felszerelést gyárt, mint korábban. A szakembereknek még ki kell dolgozni a gépi programozás „egységes nyelvét.” A komplex program nagy figyelmet szentel a köz­szükségleti cikkek gyártása fokozásának. A tervek sze­rint meg kell teremteni a vegyipari termékek előállítá­sához szükséges géprendsze­reket. A hűtőszekrények, mo­sógépek és porszívók szerke­zeti részegységeit és alkatré­szeit 1973-ig szabványosítani keU. A közösen végzett mun­kák és a közös érdekek — mondotta végezetül Inozem- cev, a Szovjetunió Állami' Tervbizottsága kollégiumá­nak tagja — elősegítik a KGST-tagországok közötti kapcsolatok további erősödé­sét és tevékeny, alkotó együttműködésük további bő­vülését. A görög junta sajtótöryény-tervezete Hírügynökségek egybehang­zó jelentései szerint a görög katonai junta törvényterveze­tet készül a képviselőház elé terjeszteni, amely drákói in­tézkedésekkel szabályozná a hazai újságírók és a görögor­szági külföldi tudósítók tevé­kenységét. A törvénytervezet értelmé­ben minden újságírónak te­vékenysége kezdete előtt úgy­nevezett „lojalitási igazol­ványt” kellene beszereznie. Később a hűségnyilatkozatot évenként meg kellene újítani. A görög újságírók és külföldi tudósítók egységes fellépést helyeztek kilátásba a junta „sajtótörvény-tervezete” el­len. A külföldi újságírók mintegy nyolcvan tagot szám­láló athéni szervezete pén­teken este máris határozatot hozott, amelyben „elfogadha­tatlannak és az újságírás sza­bályaival szöges ellentétben állónak” minősíti a kormány tervezett intézkedését. Diego Garda, ez a brit fenn­hatóság alatt álló kicsiny szi­get egycsapásra az amerikai nemzetbiztonsági tanács fon­tos témái közé emelkedett. Kihasználva kedvező fekvé­sét — ott metszik egymást az Indiai-óceánt átszelő közleke­dési útvonalak — 1974-ig egy szupertámaszpontot akarnak létesíteni területén, polaris tengeralattjárók kiszolgálá­sát célzó bázissal. Úgy tervez­ték, hogy az eddig ritkán hal­lott sziget áll majd az Indiai­óceánon kiépítendő, imperia­lista stratégiai rendszer kö­zéppontjában. Az elmúlt hét azonban olyan eseménnyel vette kez­detét, amely abban az irány­ban hat, hogy az Indiai-óceán a béke tengerévé váljék. Uj Delhiben a külügyminiszterek aláírták a szovjet—indiai ba­rátsági és együttműködési szerződést, sőt azóta már mindkét fél a ratifikációt, tör­vénybe iktatást Is megvalósí­totta. Természetesen az ilyen nagy fontosságú nemzetközi okmányok „nem pottyannak az égből”, s a különböző nyi­latkozatok arra utalnak: az aláírást kétesztendős előké­szítő munka előzte meg. A szerződésben a Szovjetunió és India immár hagyományos jó viszonya, kölcsönös békés egymás mellett élési törekvé­se öltött testet, mégis az alá­írás időzítése is sokatmondó lehet. Az indiai szubkontinen- sen ugyanis — ahol a föld né­pességének 22 százaléka él — robbanással fenyeget az In­diai—pakisztáni konfliktus. Gyakoriak a határvillongá­sok; vádak és ellenvádak hangzanak; a kelet-pakisztán- ból indiai területre menekü­lők száma hétmillió (!) körül mozog. A héten nyugtalansá­got keltett a hír, hogy állító­lag megkezdődött a Bangla Desh vezető egyéniségének, Rahman sejknek a pere. A szovjet—indiai tárgyalá­sokon a válság politikai esz­közökkel történő rendezését sürgették. A menekülteknek nyújtott segítségen túl ide tar­tozik a menekülést kiváltó okok megszüntetése, vagyis a kelet-pakisztáni állapotok normalizálása. Máris olyan kép alakulhatott ki, hogy a szovjet—indiai szerződés, amely egyébként nem irányul senki ellen (nyilván Pakisztán ellen sem) a nyugalom és a szilárdulás irányába vitte az Indiai-óceán térségének ügye­it. A hivatalos Washington még tanulmányozza a számos jegyében új helyzetet, érdem­leges pakisztáni állásfoglalás sem történt. Az Egyesült Ál­lamok számára a dilemma abban áll. hogy nem akarja Ipvább távolítani Indiát, vi­szont Pakisztán erősen felér­tékelődött számára a „kínai nyitás” során. Köztudomású, hogy Jahja Khan-nak is sze­repe volt Kissinger pekingi küldetésének lebonyolításá­ban. A veszélyes Diego Gar- cia-i elképzelések helyett most mindenesetre a szerződés po­zitív kisugárzása került az Indiai-óceán térségének kö­zéppontjába. Az indiai szubkontinenstől nem messze, a Közel-Keleten Szíria és Jordánia ellenéte került előtérbe. A régóta lap­pangó feszültséget tovább élezte, hogy Husszein bosszú- hadjárata elől a palesztin ge­rillacsoportok maradványai Szíriába menekültek. Ezt kö­vette a jordániai csapatok több betörése, majd szíriai részről a katonai önvédelmi intézkedéseken túl a diplomá­ciai kapcsolatok megszakítá­sa. Mindez egyúttal valószí­nűtlenné tette a jordániai vál­ság ügyében megkísérelt egyiptomi—szaud-arábiai köz­vetítés sikerét, s újabb gon­AZ UTOLSÓ ELŐTTI ELŐADÁS I. Ingrid felemelte poharát és ránézett Klossra. Mosolygott; ajkán az elkényeztetett csit- rik kacér mosolya játszott. Ingrid tudta, hogy semmit sem kockáztat, ha partnerét ugratja; lovagja meg nem válik tőle. — Haragszik? — kérdezte. A férfi éppen azon tűnő­dött, hogy Ingrid ördögien szép és ez bizony zavaróan hat rá. Legalább a szeme ne volna ilyen kristálytiszta! — Magára nem lehet hara­gudni — mondta. — Tánco­lunk? — Nem. Ha jól emlékszem, arról álmodozott, hogy egye­dül legyünk, kettesben. Igen, Ingrid megígérte, hogy ezt az estét együtt töl­tik, de aztán magával hozta ide az „Aranysárkány”-ba Schultzot és a folyton csi­csergő barátnőt, Bertát is, aki mintha féltékenykednék Ingridre, mert amikor tán­coltak. folyton csak őket fi­gyelte. Kloss egész idő alatt magán érezte Berta fürkésző, vizsla tekintetét. Lehet, hogy dokkal tetézte a szerdára Da­maszkuszba összehívott hár­mas arab csúcstalálkozó amúgy sem könnyűnek ígér­kező megbeszéléseit. „A har­madik világ bonyodalmai” — mondhatná valaki, ha nem fi­gyelmeztethetnének konti­nensünk egyik viharsarkára, a vallásháború mezét öltő polgárháborúra Észak-íror- szágban. Rövid lejáratú meg­oldás itt sem látszik valószí­nűnek, hiszen a vitorlásver­senyét csak az utolsó perc­ben megszakító Heath mi­niszterelnök változatlanul a katonai erővel próbál rendet teremteni. Bebizonyosodott azonban, hogy ezek a mód­szerek nem vezetnek el a rendhez... Mondjunk valami biztatót Európáról is: a jelek szerint közelítünk a nyugat-berlini kérdés négyhatalmi megoldá­sához. Amire eddig soha nem volt példa, a nagykövetek há­rom egymás utáni napon ta­nácskoztak, volt, hogy kilenc órán keresztül — még ebé­delni sem hajtattak haza re­zidenciájukra. A más Irányú konzultációk közül kiemel­ném, hogy Honecker, az NSZEP első titkára két ízben találkozott a szovjet nagykö­vettel, Schütz nyugat-berlini polgármester pedig, a nyugati nagykövetekkel történő esz­mecsere után, a Sylt szigetén nyaraló Brandt kancellárt ke­reste fel. Egy esetleges megegyzés pontos időpontját természete­sen senki sem tudná megjó­solni. Számos fogas kérdés vár megoldásra: így az NSZK politikai jelenlétének leépíté­se a városban; a közlekedés rendezése, Nyugat-Berlin képviseletének megoldása; szovjet főkonzulátus felállítá­sa; a nyugat-berliniek utazá­sának problémái, s ki tudná a bizalmas megbeszélések va­lamennyi mozzanatát felsorol­ni. A párbeszéd felgyorsulása és gyakorisága mindenkép­pen biztató jel (jóllehet a meglévő ellentétekre is utal­hat) — igaz, nem tartanak lehetetlennek egy „gondolko­dási szünetet” sem. ő Is? Semmit sem szabad fi­gyelmen kívül hagynia: tegnap óta, vágyig attól a pillanattól kezdve, amikor megkapta fel­adatát, amely az eddigiek so­rában a legveszedelmesebb, s alighanem a legvisszataszí- tóbb is, tudta, hogy nagyon kétes kimenetelű játékba kezd. — Most mire gondol? — kérdezte Ingrid. — Miért hallgat? — Magára gondoltam — vá­laszolta A lány az emelvényen szen­timentális tangót énekelt Hangulatvilágítás; néha úgy tetszett, hogy a tömeg a par­ketten mozdulatlanságba der­med, aztán a zene ütemeire hullámzik, hogy hamarosan újra megmerevedjék. — Szeretem ezt az „Arany- sárkány”^, szólalt meg Ing­rid. — Talán ez a legrende­sebb mulató Berlinben. Kloss eltűnődött. Arra gondolt, hogy ezen a „rendes” helyen egy fedél alatt tölt­heti az ember az idejét a Gestapo és az SS elitjével. A néhány napos szabadságra érkező magas rangú tisztek Charlottenburg szűk utcács­káiban találnak alkoholt is. meg nőt is. Szeretik az ér­zelgős tangókat és a hozzá­Nyikolaj Inozemcev, a Szovjetunió Állami Tervbi­zottsága kollégiumának tag­ja nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Kijelentette, a KGST-tagországok komp­lex programja tükrözi a szo­cialista országok két évtized alatt felhalmozódott gazda­sági potenciálja továbbfej­lesztésének irányait és a népgazdaság minden ágában folyó közös tevékenység nagy tapasztalatát. Mint mondotta, a program egyik súlyponti kérdésének tartja, a hatalmas fűtőanyag energetikai bázis megterem tését. Nyilatkozatában Inozem­cev hangoztatta, hogy a szovjet kőolaj és földgáz már régen átlépte az ország ha­tárait és ezekből kap ma már több szocialista ország is. Több ország szakembere vesz részt a világ legna­gyobb gázszállító rendszeré­nek megteremtésében. Nyu- gat-Szibéria és Közép-Azsia földgáza a Szovjetunió köz­ponti vidékén keresztül ha­lad, majd nagy átmérőjű csövekben nyugat felé —Ma­gyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlo­vákiába, valamint Olaszor­szágba és a Német Szövetsé­gi Köztársaságba. Ezt a föld­gázt nemcsak fűtőanyagként, Az Apollo—15 amerikai űr­hajó utasainak orvosi ellen­őrzését végző csoport vezető­je, dr. Charles Berry pénteki sajtóértekezletén elmondot­ta, hogy Scott és Irwin űrha­jósok kisebb szívrendellenes­séget tapasztaltak útjuk so­rán. A Hold felé vezető úton, majd visszafelé ismét szédü­lésről és kisebb fejfájásról panaszkodtak, a három hold­kirándulástól kimerülve pe­dig aritmiás tüneteket ész­leltek magukon. Ez utóbbi a szívizmok kifáradásával ma­gyarázható. Bár ezek a tüne­tek ebben az esetben csak át­meneti jellegűek — mondotta dr. Berry, ha az amerikaiak tovább tartózkodtak volna a Hold felszínén, vagy útjuk to­vább tart, súlyosabb problé­mák is bekövetkezhettek vol­na. Általában véve az Apolló— 15 utasai 12 napos expedíció­értéssel kezelt világítást Kloss gyűlölte őket — ezt egy pillanatra sem feledj — és csak üggyel-bajjal erősza­kolt arcára mosolyt Ingridre nézett, helyesebben Ingrid poharára: még mindig csak­nem tele volt. Kloss habo­zott, de már tudta, hogy nincs más választása. — Most mire gondol, Hans? -**- ismételte meg a lány a kérdést. Aztán válaszra sem várva halkan beszélni kez­dett, s közben nagy, tiszta szemével partnerét figyelte. — Kora tavasszal jártam Itt utoljára, Heinivel. Akkor nem volt tánc, gyászoltunk Sztá­lingrád miatt. Alighanem ugyanennél az asztalnál ül­tünk és Heinl, éppen úgy. mint most maga is — szelíden ránézett Klossra — neheztelt, mert magammal hoztam Ber­tát. — Ki volt az a Heini? Ingrid tekintete elkomorult. — Másnap visszatértem Stockholmba — folytatta. — És aztán már többé sosem láttam Hfeinit. Júliusban esett el, három hónappal ezelőtt. A zene elhallgatott. Berta és Otto Schultz százados, akit különben az Abwehr legele­gánsabb tisztjének tartottak, visszatértek az asztalhoz. Berta sietve Ingridhez bújt. — Tudd meg, hogy ez az Otto nagyszerűen táncol — csicseregte. — Nagyon ügyes. Még most sem ittad ki a po­haradat? Mit csináltatok? Kloss nem figyelt a locso­gásra Ingrid italára össz­pontosított és arra gondolt, hogy habozása teljesen fe­hanem a kőolajvegyészet nyersanyagaként is fel fog­ják használni. Szovjet szakemberek se­gítségével tárták fel és he­lyezték üzembe az NDK-beli és lengyelországi földgáz- lelőlhelyeket. A Balti-tenger vízterétoen aktív kutatásokat folytatnak kőolaj után. Ezek­nél a munkáknál a szovjet geológusok nemcsak hazai, hanem az. NDK-ban és a Lengyel Népköztársaság­ban gyártott gépekét, beren­dezéseket és készülékeket is használnak. A kurszki mágneses ano­mália bázisán felépítendő óriási fémkohászati kombinát építési terve megnyerte a KGST-tagországok tetszé­sét. A tagországok most ál­lapítják meg a kombinát ter­mékei iránti szükségletei­ket, hogy meghatározhassák részvételük arányát annak felépítésében. A komplex program leg­fontosabb gépipari rendelke­zései — mondotta Nyikolaj Inozemcev — előirányozzák a leghatékonyabb és leggaz­daságosabb bányászati, ener­getikai, fémkohászati, vegy­ipari, cellulóz- és papíripari, könnyű- és élelmiszeripari berendezések megteremté­sét. A szocialista országok együttműködése kölcsönö­sen hasznos a tervezésben, a jukat követően nehezebben tudnak visszailleszkedni a földi körülmények közé, mint elődeik. Érdekes körülmény­ként említette meg az orvos­csoport vezetője, hogy a leg­hamarabb Worden „állt visz- sza”. Ez azért figyelemre mél­tó, mert Worden, aki nem szállt ki a Holdra, hanem az egész út alatt az anyahajóban tartózkodott, végig ki volt té­ve a súlytalanság állapotának. A másik két űrhajósra 67 órán keresztül hatott a Hold vonzóereje. így csupán a súlytalanságot nem lehet fele­lőssé tenni a szívrendelle­nességekért. Mindenesetre — tette hozzá dr. Berry — az Apollo—15 útja egondolkoz- tató abból a szempontból, mi­lyen hosszú ideig tartó és mi­lyen megterhelést jelentő munkát bír el az ember szer­vezete a világűrben. lesleges volt. A cselekvésre alkalmas pillanat ismét el­múlt. — Felejtsd el már végre — hallotta újra Berta hangját. — Fiatal vagy, szép vagy, az egész világ a lábadnál hever. Nem vetted észre, hogyan néznek rád a fér­fiak?. .. Hallottam a beszéd­foszlányokat az asztaloknál: „Ez a nagyszerű lány — je­gyezte meg egy csinos ez­redes — ez a svéd énekes­nő, Ingrid Kiéld.” Ott, ni. az ott, a harmadik asztalnál... — Az ilyesmi engem tel­jesen hidegen hagy — mondta Ingrid. Schultz másodszor is be­lekezdett valamilyen tréfa elmesélésébe; Ingrid felállt és maga kérte fel táncra Kloss t. — A szentimentális szé- gyenlősök csoportjába soro­lom magát — jelentette ki a lány, amikor azonban a fér­fi erősebben magához szorí­totta, hozzátette — a szem­telenekhez. Csak tegnap óta ismerjük egymást. — Kevés az időm — sut­togta Kloss, és ezúttal nem is hazudott. — Csakugyan úgy gondol­ja, hogy sikerül kihasználnia ezt az időt? — kérdezte a lány. s nevetésben tört ki. Kloss pedig ismét arra gon­dolt, hogy Ingrid Kiéld, aki­nek pontos, egyúttal száraz és tárgyilagos személyleírá­sát csupán egy nappal előbb kapta meg a központtól, egyre jobban tetszik neki. A lány arca közel volt. Kloss belenézhetett tiszta szemébe, de elfordította tekintetéi Ezt a ragyogó lányi akit most a karjában tart, meg kell ölnie! Ideje kevés voli talán húsz órája ha lehetett feladata végrehajtására. Holnap éjszaka utazom — mondta Ingrid — helyeseb­ben holnapután * hajnalban^ Nem találkozhatnánk Stock­holmban ? — Csak a győzelem után. — Hisz a győzelemben? — Német tiszt vagyok. — Én pedig — hallatszott a nevetve adott válasz — svéd állampolgár, és jogom­ban áll nem hinni. De, úgy látom, megint haragszik valamiért! Ha nem ismerné a lány bűnét, ha nem szólnának el­lene kézzelfogható bizonyíté­kok, arra gondolhatna, hogy a központ hibát követett ei Hiszen előfordulhatnak té­vedések. Ebben az esetben azonban semmiféle kétség sem merült fel. A lány tel­jes mértékben rászolgált a halálra, még kell halnia, és Klosson kívül egész Berlin­ben senki sem volt, aki az ítéletet végrehajthatta volna. Az előző nap reggelén érke­zett a parancs, amikor már minden világos volt. Az uta­sítást az öreg Arnold továb­bította Kloss egyetlen ber­lini összekötője és egyetlen berlini munkatársa. Abszo­lút megbízható ember, meg­fontolt, tapasztalata óriási, de már nem fiatal és gyak­ran betegeskedik. Pihennie kellene, de hát Berlint sen­ki sem ismerte nála jobban és pillanatnyilag senki sem tudta volna helyettesíteni. (Folytatjuk) Réti Ervin Andrzej Zbych: Kiess kapitány Lengyelből fordította. Varsányi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom