Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
1. oMa! KELET-MAGYARORSZAG 1971. augusztus ft Szülők fóruma: Könnyelmű gyerekek GYEREKEKNEK TÖRD A FE IEDI A kél juhász Mostanában mind gyakrabban gondolok kezdő tanító éveimre, s azokra a szegény gyerekekre, akiket akkoriban tanítottam. Hol egy ceruzát, hol egy füzetet kellett vennem, ha azt akartam, hogy leckéjük meglegyen. Átlagban havi 10 pengőt költöttem tanszerekre, kézimunkaanyagra. Gyerekeinknek ma annyira megvan mindenük, hogy elbeszélésemet a múltról kétkedéssel hallgatják. Minden tanuló szép táskával jár iskolába, s kizárólag új tankönyvekből akar tanulni. Mondom nekik, hogy én vagy a bátyámtól örököltem, vagy antikváriumból kaptam a könyveimet, s utána még a húgom is tanult belőlük. Csak néznek, néznek, érzem, hihetetlennek tűnik nekik amit mondok. A szegénység fogalma, a „nincs”, az „erre nem telik”, a kivételesektől eltekintve ismeretlen már és sajnos, ezzel együtt mind több jelét tapasztalhatjuk a könnyelműségnek, az ésszerű takarékoskodás elhalásának. Alig akad gyerek az iskolában — már az I. osztályosok között is —, akinek a zsebében ne csörögne néhány forint Hogyan kerül a pénz a zsebecskékbe? Több gyermeket megkérdeztem, mert érdekelt a dolog. Van aki naponta kap 3—4 forintot „csak úgy”, akármire, s nem kell vele elszámolnia, többen visszavihetik a betétes üvegeket, s a pénz az övék, mások kerek ösz- szeget kapnak az ebédbefizetésre, s amit a napközis tanítónő visszaad, azt megtarthatják. Néhányuknál a bevásárláskor ott maradhat a visszakapott aprópénz. Könnyen szerzik, könnyen költik el. Hosszú sorok kígyóznak az iskola környéki fagylaltotoknál. Pottyan- nak a kétforintosok, mert 50 filléres, vagy 1 forintos ' adagot a legritkábban kérnek. Sajnálom ezeket a gyerekeket, mert bármilyen jó dolguk is van, nem ismerik meg a gyűjtögetés örömét. Mindent készen kapnak: karácsonyi, születés- és névnapi ajándékokat. A szülők, nagyszülők azt szeretnék: legyen meg mindenük gyermekeiknek, unokáiknak, ne kelljen nélkülözniük úgy, mint nekik annak idején. Luxus a játékban, luxus az öltözködésben (kicsit egymás túllicitálása is!), luxus a tanszerellátottságban! Nem kellene ennek maradéktalanul örülnöm? Nem jobb ez, mint a munkanélküliség évei, a harmincas évek, amikor mezítlábas, éhes gyerekeket tanítottam ? Sokkal, de sokkal jobb, és mégsem örülök eléggé, mert aggódva látom a pazarlást, meg azt, hogy a gyerekek nem becsülik meg eléggé a könnyen szerzett pénzt. ' Azt szeretném, ha a jólét mellett is, takarékos gyermekeink lennének, olyanok, akik az apró dolgoknak is tudnak örülni. És ez nem a gyermekeken múlik! Meg kell tanítani őket takarékoskodni, a pénzzel bánni, gazdálkodni. El kell számoltatni őket az utolsó 10 fillérig. Tudom, ez teher a munkából fáradtan hazaérkező szülőnek, de megéri! Legyen a gyermeknek zsebpénze, de adjunk hozzá valami programot is. Tegye egy részét félre, meghatározott céllal. Gyűjtsön kiskutyára, kerékpárra, nyári táborozásra, meglepetésként szánt ajándékokra, vagy bármire, amivel megtanulja, hogy a sok kicsi sokra megy. Közeledik az új tanév. Minden iskolában van szervezett takarékbélyeig-árusítás. Támogassuk a gyermek gyűjtögetését, előre meghatározott céllal. Hadd jöjjön rá, hogy az ő apránként összerakott forintjain vett fényképezőgép, békaember-felszerelés, stb. kedvesebb darab, mint amit „csak úgy” kap. Kedvet kell tehát csinálni a gyermek takarékoskodásához, irányítani azt és ellenőrizni, hogyan bánik a pénzzel. Eggyel több s.zülői gond, de csak átmeneti, mert ha jól megtanítjuk őket beosztásra, később ez többszörösen kamatozik. Dr. Gergely Károlyné gasztos hangvételű költemény. 11. Határozott névelők. 13. Római 499 és 1000. 14. Bőg. 15. Megfejtendő. 17. Verssor végi összecsengés. 19. Innivaló. 21. Füzet. 23. ÓBO. 24. OAR. 26. Népszerű folyóirat neve. 27. Személyes névmás. Megfejtendő: A beregi Tiszahát egyik feltáratlan nevezetessége a., vízszintes 1, függ. 15. Múlt heti megfejtés: OKA — VOLGA — KAMA — NEVA — JENISZEJ. Könyvjutalom: Madarász József Kántorjánosi, Horváth Ildikó Nyíregyháza, Török Tamás Oros. Krecsmáry László; Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Télisport. 7. Államnak fizetendő százalékos összeg. 8. Elad magánhangzói. 9. Ritka férfinév. 11. Becézett női név. 12. Divat, szokás, régies kifejezésmóddal. 14. Belső szervünk. 16. A Földközi-tenger egyik beltengere. 18. Kettőzve becézett női név. 20. Béke oroszul. 21. Európai nép. 22. Névelős állóvíz. 24. Érzékszerv. 25 ...László (népszerű humorista író). 27. Dél-magyarországi város. 28. Szürkefém. 29. Tempó. Függőleges: 1. Sportoló. 2. E napon. 3. Arra a helyre. 4. Ételízesítő. 5. Terka. 6. Cirógató. 10. MaDélután Hanyatt fekszik a táj pihen a kiskertbe berepült a csönd s itt kapirgál az ablak alatt mint testes ■'jámbor fehér jérce szeretitek a fehér csöndet? barna tojás a délután az ég tányérján széttörik s milyen furcsa a sárgája épper olyan nézd mint a Nap Kisdobosok Param-pam-pam pereg a dob, nézd, jönnek a kisdobosok! Víg indulót énekelnek, s milyen szépen menetelnek! Nyakkendőjük — derűs, kék ég — hirdeti a boldog békét, hirdeti, hogy jó a kedvük, hirdeti, hogy jó így együtt énekelni, menetelni, s folyók partján SZEGÉN*/ MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 23. lombok alatt tábort verni— Az ispilángi réten két juhász legeltetett, a veres juhász és a fekete. A veres juhász volt az öregebb, a fekete a fiatal. Mindkettőnek száz juha volt, de a fekete juhászéi kövérebbek voltak, mert jobb füvön legeltek. Haragos volt emiatt a vén juhász, még gyűlölte is a fiatalt, s ha csak. megláta, szidta, mint a záporesőt. De a fekete juhász csak nevetett, és a kalapját lengette feléje. Egyszer aztán a veres juhász nagy mérgében azt kiáltotta át a feketének: — Hiába vagy nagy legény, ha kiállnái velem, háromszor is lelöknélek a szamaradról! A harmadiknál aztán fel sem kelsz többet! Nevetett a fekete, aztán szamarára kapott, és átnyargalt a vereshez. — Hát itt vagyok! Ha csak egyszer is lerántanál, tiéd a legelőm; ha kétszer, tiéd a száz ' juhom, harmadszorra meg a tiéd mindenem, amim csak van! A veres juhász is felpattant a szamarára, s még veresebb lett, amint mondta: — Ne nyelvelj, hanem védd magad! Háromszor ütlek le a szamarad hátáról, s akkor jaj neked! Engem csak egyszer üss ki, és mindenem a tiéd! Jobb kezükben kötélhurok volt, baljukban meg rézfokos. Úgy rohantak egymásra. Csattogott a fokos, suhogott a A három Egyszer három jóbarát elindult világgá. Azazhogy nem is úgy kezdődött, mert először Morei, a kis tarka kutya indult el egyedül. Azt mondta Palkó, a kisgazdája — eredj innen, ne is lássalak:, kikotortád a kerítésalját. Hát ezért! Ment, mendegélt Morei, s alig, hogy elért a padlásfeljáróig, meglátta a Lonci cicát. Ott hevert a harmadik grádicsfokon, de nem aludt ám, csak ravaszul behunyva tartotta a szemét, s egy picike résen leskelődött kifele a világba. — Hová mész, ha szabadna megtudnom ? — kérdezte tőle Lonci, mert nagyon udvariasan tudott ám érdeklődni, ha éppen erre volt kedve. — Csak el innen — felelte Morei. — El oda, ahol nem leszek a gazdám szeme előtt, merthogy látni sem akar. — Engem meg a gazda- asszony nem akar látni, valami fél pohár tejfel miatt, amiről azt hittem, hogy már nem is kell: így hát szívesen elkísérnélek — mondta Lonci. (A jövő szombati számunkban folytatjuk) kötél, s a veres juhok mea a feketék mind összegyűltek, úgy bámulták a nagy viadalt. S bizony, még a kutyák is némán bámulták, mint zuhan ki a veres juhász a fűbe, háromszor is, s mint támogatja fel a földről a másik, a fekete. Felültette az öreg juhászt a szamarára, és vezette a kötö- féknél fogva a falu felé. — A tiéd a legelőm, meg a száz juhom — mondta csendesen a vén juhász. — Nem kell sem a legelőd, sem a juhod — felelte a fekete juhász. — De mivel mindened nyertem el, megnézzük, hogy mi van a házadban. A házában a szépséges lánya volt, s most azt mondta a lánynak az apja — Ez itt a fekete juhász, az én halálos ellenségem. Elnyerte mindenemet, ha akarja, még téged is. Kérdezd meg, hogy mit akar elvinni innen. A lány nem kérdezett semmit, csak a nyakába borult a fekete juhásznak, összevissza csókolta, és azt mondta: — Nem halálos ellenséged néked a fekete juhász, apám, hiszen már régen szeretjük egymást, de a te gyűlölködésed miatt titkolnunk kellett. A veres juhász szemét elborította a könny, aztán lépett egyet, és megszorította a fekete legény kezét. Zsombók Zoltán vándor — No, csak gyere — egyezett bele a kiskutya, s mentek tovább, most már ketten. Amint a kiskert kapujához értek, ott találták Gyuri kakast. Ötöt lépett jobbra, akkor megfordult, másik ötöt lépett balra, s dúlt-fúlt mérgesen. Kérdik tőle ezek ketten: — Mi bajod, hékám!? — Mi bajom? — Hát gyönyörű dolgok esnek, mond- matom! Jön reggel a szomszéd a vasút felől, meglát, fölvesz egy göröngyöt, belém vágja és azt' mondja: Ej te gonosz kakas, nem kukoríkoltál hajnalban, elaludtam, ezért késtem el a vonatomat. — Ha csak ez a bajod, rá se ránts! — mondta a ku- tyus —, hanem tarts velünk. Mert mi elindultunk világgá. Úgy gondoltuk, nem szolgálunk olyan helyen, ahol görbe szemmel néznek ránk. Ügy is történt. Mentek tovább, most már hárman. Azt mondja Lonci cica: — Balra menjünk, mert arra van az öreg malom, ott biztos lelek magamnak egeret a zsákok között. Gyuri kakas benne lett volna, mert a malomban búza is akad, árpa is, meg aztán neki a kilenc is páros, ha egyszer úgyis világgá indultak. De nem úgy Morei kutyának. Ö azt mondta: — Jobbra menjünk, mert arra van a nyulas-erdő. Ott én jól elszórakoznék a tapsifülesekkel. Hajkurásznám őket reggeltől estig. Már-már hajba kaptak volna, csakhogy odafönn a házban is történt egy és más. A gazdasszony például palacsintát sütött. Mikor egyik fele megsült, perdí- tett a serpenyőn, s hopplá- hopp — megfordította a palacsintát a levegőben. Ment is neki szépen, míg csak az egyik alá el nem felejtett zsírt tenni. Az aztán jól összegabalyodott, olyan ráncos lett, mint a mosoga- tórong”. Nézte, nézte a gazdaasszony, aztán gondolt egyet, belehajította a cicatányérba, s elkezdett kiabálni: — Lonci, Loncikáml Gyere csak, kapsz egy fi-r nőm palacsintát. Nem hagyta ezt annyiban Palkó, Morei kisgazdája sem. Demény Otto
