Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

*m. fffOus n. RELET-MAGYAROftSZAe ¥ ■ ■ ■ m* Kalapács és logarléc A HÚSZAS-HARMINCAS EVEK rendőri jelentéseiben nyakra-főre használták a „munkás külsejű” meghatáro­zást. Persze, nemcsak a ható­ságok és a hivatalok, hanem a középosztálybeliek is így je­lölték a városi szegényerrrbert, ami annyiban jogos volt, amennyire igaz is, hogy o vxunkás általában nem tarto­zott sem a jól táplált, sem a jól öltözött emberek közé. A felszabadulás után a munkás, osztályával együtt el­foglalta az öt megillető helyet, s végérvényesen bevonult legújabbkori történelmünkbe. Az azóta eltelt több, mint ne­gyedszázad bebizonyította: a munkás nemcsak fenntartani képes az államot, mint vala­mikor munkás külsejű elődei, de mert sajátja lett, vezetni is tudja a magasabb rendű társadalom államát. Mindeb­ből jól és pontosan megal­kotható a kép: valójában, mi­lyen is a munkás. Vagy a korszerű munkáskép látása és láttatása mégsem ilyen nyil­vánvaló? Sajnos nem. Érdemes pél­dául szemügyre venni a tárla­tok képeit, a köztéri szobro­kat. Az osztályt, a hatalmat jelképező munkás szakmai jelvénye gyakran nemcsak a jó szimbólumnak elfogadható overall, de vele együtt a ka­lapács is. Igen, a kalapács, a munka és az erő, a hősi múl-' tat őrző hagyomány szép szimbóluma. Ma azonban 1971-et írunk. A munkás immár nemcsak hidakat szegecsel, síneket fek­tet, gőzmozdonyokat szerel, s téglából épít házakat, mint 30—40 évvel ezelőtt, hanem bonyolult gépek, számvezér­lésű automaták, végtelenül pontos távközlési és kutatási eszközök gyártásában vesz részt, s ellenőrzi, működteti azokat. Szerszámai közt ott van még a kalapács, de már ott az ezernyi finom műszer, s mind gyakrabban ott van [3 logarléc is. PERSZE HIBA VOLNA, ha az olvasó mindebből arra következtetne, hogy a mun­kás szakmai jelvényeként a logarlécet ajánlom, mert azt fogadom el hitelesebbnek. Hi­vatkozhatna statisztikai ada­tokra, amelyek szerint gyára­ink többségében még uralkodó a meghaladott technika, vagy arra pl., hogy a fizikai dol­gozók nagy hányada az ipar­ban ma még csupán kisegítő feladatokat végez a képzett munkások, technikusok irá­nyítása mellett. Mindez igaz, ha csak a jelenlegi állapoto­kat vesszük figyelembe. Ám a termelés, s így a termelő em­ber sem mozdulatlan valami. Öt évvel ezelőtt lényegesen kedvezőtlenebb volt a kép, mint ma, s 5—10 év múlva hatalmas fejlődést tapasztál, aki majd visszapillant. Vajon az iparágak erőteljes fejlesz­tése, az új technika és a ma­gasabb fokú technológia meg­teremtése kizárólag a közgaz­dászok, tudósok, mérnökök feladata, érdeme? Vajon lé­tezik-e olyan termelőüzem, ahol a legkiválóbb mérnökök és technikusok, a legkitűnőbb gépsorok mellől hiányozhat­na a képzett, tapasztalt mun­kás? Aligha. A legkorszerűbb üzemeinkben, a képzett mér­nökök és technikusok mellett, az eredmények részeseként, kezdettől fogva ott van a szakmunkás is, és mindinkább ott lesz. EZÉRT TARTOM KORSZE­RŰTLENNEK. vagy ha úgy tetszik elavultnak a kalapá­csos állapotában rögzített munkás képét. Sietve hozzá­teszem azonban: sokáig szük­ség lesz még a kalapáccsal jól bánó munkások tízezreire, de a hangsúlyt a jól bánó sza­vakra helyezem. Még ennél is fontosabb, hogy a ma és a holnap munkása — erre köte­lezi a rangja — a kalapácsá­nál is jobban bánjon a maga­sabb szaktudást igénylő szer­számokkal, műszerekkel, gé­pekkel, mert erre sarkallja a tudományos-technikai forra­dalom. Ezért, hogy a munkások kö­zül mind többen már nem csak szakvizsgával és speciális tanfolyamokon szerzett isme­retekkel rendelkeznek, ha­nem érettségivel is, már nem­csak azt végzik el hozzáértő­en, amit rájuk bíztak, hanem mind többen és mind többször megtalálhatók az újítók, az ésszerúsítők között, akik együtt fejlődnek korszerűsödő üzemeikkel, akik mindin­kább partnerei a műszaki ér­telmiségnek, s akikre — má­sok mellett — a jövőt építette a párt és a kormány, amikor a gazdasági reformot elhatá­rozta, kimunkálta és bevezet­te. Ismétlem: 1971-et írunk. A gyárakban, az üzemekben — beleértve a fejlett mezőgazda- sági üzemeket is — művelt és igényes fiatalok ezrei léptek és lépnek apáik helyébe. A hagyományos és a korszerű munkáskép között feszülő képzeletbeli ívben tehát, egy­mástól nem messze, helyez­hető el a kalapács és a logar­léc. A. E. Jövő nyárra: * ' négy 100 személyes óvoda épül Nyíregyházán Uj szakaszához érkezett a Nyíregyházán nagy érdeklő­déssel kísért társadalmi óvo­daépítési akció. A vállalatok felajánlásaiból már eddig be­fizetett összegek lehetővé te­szik, hogy a városi tanács megkezdhesse az óvodák épí­tését. A héten adta ki az elvi építési engedélyt négy 100 személyes óvoda létesítésé­hez a városi tanács építési és közlekedési osztálya. Az Ujszőlő, a Stadion és a Sar­kantyú utcai, valamint a Kert közi óvodákhoz kapcso­lódóan épül fel egy-egy 100 személyes új gyermekintéz­mény a jövő év nyaráig, elő­re gyártott, könnyűszerkezetes elemekből. Az elemeket már megrendelték, kivitelezőről is gondoskodtak az illetékes szervek. így 1972 szeptembe­rében megnyitják kapuikat a társadalmi összefogásból- lé­tesülő első óvodák, hogy má­sodik otthont adjanak a nyír­egyházi kisgyerekeknek. A kivitelezés költségei még pontosan nem ismeretesek. Később, ezek költségeitől függően dönt majd a városi tanács arról, hogy a követ­kező évben hány újabb gyer­mekintézmény épülhet a tár ­sadalmi összefogásból te­remtett anyagi keretből. A 18-as őrhelyen Tudja milyen öröm az! Én állítottam a jelzőt, a vonatok repültek előttem. Mondtam is az édesanyámnak, jaj, ha én abban az egyenruhában lehet­nék. Most is szeretem a vasú­tat. De ez már szerencsére nem olyan, mint a régi. Az emberek sem olyanok — sajnos sokszor. Én ezt szün­tetném meg, hogy annyi em­ber jöjjön-menjen ebben az országban. Lehet, hogy az öreg kissé szövegel — mondják rólam — amikor a régit mesélem. Hogy vasárnap reggel a fő­nök elém állt: Tóth maga itt fog maradni, van egy kis munka. Volt 800 kvadrát földje, arra kellett hordani a trágyát egész nap. Ebéd nélkül. A krampácsolással kezd­tem én is. 1939-ben. Pedig a piros parolit szerettem volna, a váltókezelést, vagy ilyesmit. Parasztgyerek vol­tam, heten voltunk testvé­rek. Géphez mentem, nap­számba jártam dolgozni, szedtem a markot gyerekfej­jel. Akkor fogadtam meg: elmegyek a vasúthoz. Az édesanyám a tíz tyúk­ból — ami neki volt — egy este elvitt kettőt a pálya­mester feleségének. Hát így bekerülhettem krampácsol- ni. Már 18 éves múltam. Azért nem voltam, ham­vába hótt gyerek! Ügyes­kedtem. Mindig nekem szól­tak, ha helyettesíteni kellett a forgalomnál. Végül csak átkerültem oda. Záhonyba 1948-ban jöt­tem. Kis állomás volt még akkor, azóta meg... Nem ilyen mozdonyok, ha­nem a 326-os gépek voltak, vasutasnyelven „kacsának” hívtuk őket. Azzal ment a tolatás. Ma meg ha egy Die­sel helyett egy gőzöst ad­nak ki, a fiúk már félnek tőle. (Egy Diesel 40—50 ko­csit is fürgén mozgat.) Ez a 18-as őrhely, ahol 1950. óta vagyok, amióta ko­csimester lettem. Az őrhe­lyen nem sok minden vál­tozott azóta. Záhonyban an­nál több. Az eleje a sze­mélypályaudvar, olt kell helyet biztosítani a nemzet­közinek, a naményinak, a nyírinek. Közben még át kell rendezni a nemzetközit. A menetrend meg hajt min­denkit. A másik fele az átrakó. Márpedig az átrakásra na­gyon kell vigyázni. A leg­rosszabb, amikor állnak a brigádok. De a gépesített munkaterület ugyanilyen fontos. Itt van például ez a darupálya. Erre sokat ad a vezetés. Aztán a koksz­csúszda. Itt a különbség a régi Záhony és a mostani között. Akkor villával ra­kodtunk, jó ha egy napon három szovjet vagont kiürí­tettek. Amióta Záhonyban var gyök mindig végeztem tár­sadalmi munkát. Voltam szakszervezeti bizalmi, aztán pártvezetőségi tag, 56 utár, 6 évig műhelybizottsági tit­kár, utána a forgalomnál párttitkár lettem az 1-es alapszervezetnél. Majd most a választás után lettem a záhonyi párt vb tagja. Szerintem így egész ez, hogy társadalmi munkát végezni kell. Valahogy így van vele az egész család. A feleségem nőfelelős, a járási pártbizott­ság tagja. Otthon sok min­dent megbeszélünk, így könnyebben megy. Kitüntetést is kaptam már néhányat, öt kiváló dolgozó jelvényem van, egy Kiváló vasutas, a Munka érdem­rend bronz fokozatát is megkaptam. Sztahanovista oklevelem is van vagy 5—6. És mindegyikért meg kellett dolgozni. Hiába mondják a mostaniak, hogy én könnyen beszélek. Azt nem nézik ilyenkor, hogy mióta és ho­gyan csinálom. Mert sok­szor a tehetetlenség is fel­bosszantja az embert. Ami­kor dolgozna, elképzeli, hogy fog menni a tolatás, aztán nem úgy sikerül. A másik- vonat már jön, szabad vá­gány kell neki. Ez a mér- gelödés is a vasúthoz tar­tozik. (Elmondta: Tóth Sándor, a záhonyi vasútállomás kocsi­mestere.) Lányi Botond Egy falu tempója Jegyetek arról: miért gazdád Rakamaz? Egykor Krumpliország fő­városának tartották, de ez a múlté, mert bíborló almát, vagy női szíveket megdob­bantó cipőket is mondhatnók. És öntözést, és vasszerkezele- ket, és tejet, húst, és Tisza- parti úttörőtábort. Ez Raka­maz. — Miért számít a leggaz­dagabb szabolcsi falunak? — Az ottaniak észjárása miatt. A gazdálkodás, a munka meg a kuporgatás. Szóval az észjárás miatt. Igen, ez az észjárás sokat jelent, ha jó gazdálkodást értünk rajta. Mert minden in­nen indul ki. Mindig értettek a rakamaziak a gazdálkodás­hoz, s hogy most igazi nagy lehetőségekkel rendelkeznek, meg is tudják ragadni azt. Nagydíjas, aranydiplomás ci­pőik eljutnak Európa legele­gánsabb áruházaiba. A RA- FAFÉM szövetkezet a BNV rendszeres kiállítója. A Győ­zelem Tsz nemsokára az ENSZ mezőgazdasági és élel­mezési bizottságának (FAO) modellüzeme lesz. Tehát min­ta másoknak. Ez a népszámláláskor 5421 lelket befogadó község na­gyon letette névjegyét a vi­lág gazdaság*.-a. Hogy ez a névjegy megszületett, abban a különleges helyi észjárás­nak valóban volt szerepe, s nem is kicsi. Az aranykezűéit utódai — Miért olyan gazdag falu Rakamaz? — Mert a jövedelmüket hasznosan költik el. Azt mondják, ha a „van”-hoz nem ragasztanak semmit, ak­kor elfogy. És mindennap ragasztanak hozzá. A legtipikusabb rakamazi család így él: A férfi a tsz- be, az asszony g cipészekhez jár dolgozni. Ez a többség, de más is akad. Munkalehető­ség van, bár 200—250 ember ..elingázik”. De magának a falunak szinte ideálisan ^ ala­kult a gazdasági szerkezete. A mezőgazdaságot jól kiegé­szíti a meglévő ipar, s az ÁFÉSZ, dohánybeváltó, ma­lom. Bár Krumpliország főváro­sának hívták, a háború előtt hetvennél több kisiparos dol­gozott itt. Közülük sok volt a cipész, akiket aranykezű mes­tereknek tartottak, Ok, s az utódaik hozták létre a szövet­kezetei, és gyakran áldozni is tudtak azért. A takarékszövetkezet és a posta a helybeli lakosok betétállományát 29,3 millióra teszi. Nagy szám, a megyei átlag háromszorosa. S hogy az országnak hány vidékén őriznek rakamazi betétköny­vet, az csak a sorsolásnál de­rül ki, ha a falubeli fővárosi, tokaji vagy megyeszékhelyi betéttel nyert Skodát, vagy Fiatot. Rengeteg házat építenek" egy újjáépítenek. Sokszor csak azért, mert nem tetszik az állása. Két-három éve az egyik vezető ember emeletes családi házat építtetett a fiá­nak. Azóta divattá vált az emeletes ház, három, vagy gyakran négy szobával. Élet­formában ez még messze ve­zethet. A háztartások motorizáció­ja itt már nem téma. lénye­gében befejeződött. Az asz- szonyok zöme dolgozik, s ezt megkövetelte magának. Ez már nem cél. mert elérték. A célt máshová tűzték. Di­vat és versengés van minde­nütt a családok között. Hu a versengés a kocsi márkájától a bundák fenvén át a lejcso- dásabb fürdőszobákig tart. Kocsi sok van. év elején 122-t tartottak nyilván. A versengés minden terü­letre kiterjed, talán csak a lakodalmaknál csökken. Né­hány éve még valóban nagy lagzikat tartottak, ma már legfeljebb százra tehető a meghívottak átlagos száma. Van kevesebb is, több is. A nászajándék itt igazán értékes ajándék. A szomszéd sem igen indul el ötszáz forinton aluli értékűvel, de nem ritka, ha ezrekben lehet kifejezni a hűtőgép, vagy a szőnyegek értékét. Nemrég történt, hogy a keresztapa házhelyet aján­dékozott építőanyaggal a férjhezment keresztlánynak. — Miért gazdag Rakamaz? — Mert a gyönyörű Maká­sok mellett nyári konyhában él a családok sokasága. A lakás szentély, ..tisztaszobás'’ dísztárgy. Még nem igazán gazdag. Nem a tárgyak szol­gálják őt, hanem ő a tárgyait. A munkahely mellett itt csaknem mindenki foglalko­zik még valamivel, ha nem egyébbel, hát a háztáji jó­szággal. Spekuláció, kupec- kedés nincs. — de a kontár­kodás megszüntethetetlen. Ez is csak a pénzért, jövede­lemért. Jövedelem? Kell, igen kell. Ház, autó, ruha — különösen kultikus a gyerekek öltözte­tése! — bútorok, háztartási gépek, — olyan jólét, ami­lyenről a legtöbb szabolcsi ma még csak álmodozik. Má­sok kritizálják: mi ez, ha nem frizsiderszocializmus? Ilyen elméleti kérdések miatt a rakamaziakat nem lehet elítélni. A tárgyak meg­szerzése, az értük végzett munka pozitív töltésű: jót, jobbat akarnak. Régen a föl­dért folyt a hajsza, most a tárgyakért, — mégsem csak ennyi a probléma. Ma ezek a tárgyak még újak, ma még célt jelentenek, mert megvál­toztatják az életet, fel kell halmozni őket, — hogy hol­nap magasabb szintről in­dulhasson tovább az újabb nemzedék. És hiába volt szorgalmas nép az itteni a háború előtt is, a szorgalmának valódi gyümölcsét csak az utóbbi év­tizedekben kezdi ízlelgetni. Mert a föld mégiscsak termő­föld maradt, amely követelte a munkát. — de egészen más a hűtőgép, a centrifuga, tévé, vagy a Renault kocsi. Nem követel. hanem szolgál a gazdájának. Minőségi különb­ség. . S ebbe a különbségbe be­lekóstoltak a rakamaziak. A Dzsungel — A község gondjai — a bőség és hiány gondjai mégis. — Gazdag-e Rakamaz? — Az, de olvasni csak a fiatal nemzedék szeret. Vi­szont ők tudnak kulturáltan szórakozni is. ' Kevés a gye­rek. Nem divat az egyke, de meggondoltak az ifjú csalá­dosok. Hogy a gyerek középiskolát végez, ez általános. Kötelező­nek érzi minden rendesnek tartott szülő. És sok a főis­kolás, az egyetemista is. de zömük elveszett a falu szá­mára. Más. A most elkészült ra­vatalozóhoz szépségben a megyeszékhelyen kívül nincs hasonló. A holtak emlékének ápolásából is igazi kultuszt teremtettek, folyik a versen­gés a díszes síremlékek állí­tásában. De mindenki csak a sajátjával törődik, a temető egésze elhanyagolt. Közös ügy a vízmű, amely az egész faiura kiterjed. Tel­jes. elsőnek Szabolcsban. De a csatornarendszert — élet­bevágóan fontos. — még el sem kezdték. Talán négy év múlva. 60 millióba kerülne, s egyedül nehezen birkózna meg vele a lakosság. Ráadá­sul társulást sem egyszerű létrehozni. A gazdagság itt abban is ki­fejeződik, hogy viszonylag kevés a szegény. Minden fa­luban van olyan utca, ame­lyet Rakamazon Dzsungelnak hívnak. Nem cigányok lak­ják. (ök új házaikban a köz­ség másik végén élnek.) A Dzsungel lakói is jól keres­nek. legfeljebb nem olyan hasznosan költik el jövedel­müket, mint mások. Rétegük nagyon vékony. Saját képére — Mégis, miért? — Mert dolgoznak. Renge­teget dolgoznak. Egyszerű, nem? Itt négy órakor alig alszik valaki. És műszak után kimegy a rétre, kaszál­ni. A szorgalmukat csak cso­dálni lehet. Mi hajtja az embereket? A tárgyak kívánata? Nem, vagy nemcsak. Mond­ják, hogy könnyű Rakamaz- nak, az ottaniak nem voltak cselédek, s a háború előtt sem számítottak kimondottan szegénynek. Ez igaz. De az is, igaz, hogy az új körülmények között — a szocialista szö­vetkezetekben — megmaradt az emberekben valami. Ez a valami nem más, mint egy erkölcsi tartás, hogy min­denki a munkájára büszke, s arra, amit azon keresztül elért. Mit jelent ez a szorgalom? Rengeteg munkát, önmaguk és társaik elé állított követel­ményt, elvárást. Mondják, hogy a cipész­szövetkezet hatalmas munka­tempója szinte kizsigereli az embereket. Modern ipar ez már, s nemcsak hazai érte­lemben. De érdemes nyújta­ni, a boríték a válasz. Az el­nök nem különösebben híres sima modoráról. ám a vá­lasztáson egyetlen ellensza­vazatot sem kapott, s ma­radt több. mint két évtized után is. E tény arra a helyi szemléletre is találó példa, hogy e községben különösen nem a szavak számítanak. Végül is ilyen a kiválasz» tódás, ki maradhat, ki nemi A falu saját képére alakítja lakóit, mint az ember egykor az isteneit. Kun István HAVONTA 500—600 DARAB KERÉKPÁRÜLÉSRE VALÖ MÜBÖK HUZATOT G if ÁRT A GÁVAI VEGYES KTSZ BŐRDÍSZMŰ RÉSZLEGE. EMELLETT EGYÉB BŐR- ÉS MÜBŐRÁRUBÓL A MÚLT ÉVBEN 5 ÉS FÉL MILLIÓ FORINTOS ÁRBEVÉTELT ÉRTEK EL, KÉPÜN­KÖN: KARÁDI MÁRIA ÜLÉSHUZATOT KÉSZII. (HAM-:' MEL J. FELVJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom