Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-07 / 158. szám

KELET-MAGYARORSZ K G Í971. Július f; S. oBaí Podgornig és Koszigin fogadta Morét Nyikolaj Podgornii. a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogad­ta Aldo Moro olasz külügy­minisztert. aki — mint is­meretes — hivatalos láto­gatáson- tartózkodik a Szovjetunióban. Morót fo­gadta Koszigin miniszter- elnök is. Gromiko szovjet külügy­miniszter kedden villásreg­gelit adott Aldo Moro olasz külügyminiszter tiszteletére. Gromiko kifejezte meg­győződését. hogy Aldo Mo­ro szovjetunióbeli látogatása hozzájárul majd a Szovjet­unió és Olaszország közele­déséhez. valamint sokoldalú együttműködésük megerő­södéséhez. Aldo Moro pohárköszöntő­jében hangsúlyozta, hogy a szovjet és az olasz nép a békére törekszik, s az a szándéka, hogy a kölcsönös bizalmon alapuló együtt­működést fejlessze. Moro egyebek között mél­tatta Olaszország és a Szov­jetunió együttműködését a Togliatti városában működő autógyár építésében, vala­mint a szovjet—olasz gáz­vezetékhez szükséges csö­vek szállításában. Kállai Gyula látogatása (Folytatás az 1. oldalról) re vették a leendő legmaga­sabb nyíregyházi lakóház munkálatait, a 16 emeletes lakóépület alapjait. Kállai Gyula elbeszélgetett' az egyik betonozó munkással, Drotár Andrással, aki 21 éve dolgozik a vállalatnál, a lánya és a fia is a megyei építőipari válla­lat dolgozója. A tetszetős házgyári lakáso­kat szemlélve a leggyakoribb kérdése az volt Kállai Gyu­lának, Tóth Mátyásnak és a többi vendégnek is, tudják-e tartani a határidőket, mikor lehet beköltözni a lakásokba, hogyan lehetne gyorsítani a tempót. Márki János igazgató az egyik épülettömbre mutat­va megjegyezte, hogy szep­temberben át fogják adni ren­deltetésének. Tóth Mátyás élvtárs mosolyogva jegyezte meg, hogy nem felejti el ezt a határidőt, de úgy hiszi, ka­lapot lehet emelni, ha való­ban állják a szavukat, a há- táridőt az építők. A kötetlen séta után a ven­(Foly tatás az 1. oldalról) csolatok elmélyítésének újabb lehetőségeit vizsgál­ják meg. A következő öt évre a két ország gazdasági kapcsola­tai fejlesztésének módját megjelölte a múlt év júliu­sában Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének mongóliai tartózkodása al­kalmával megkötött hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény és hitelmegálla­podás. amelyet dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi mi­niszter írt alá. E megállapo­dás keretében a magyar külkereskedelem főként fo­gyasztási cikkeket, gépeket, ipari berendezéseket alkat­részeket. valamint gyógy­szert szállít Mongóliába, ahonnan állati termékeket, köztük gyapjút, bőröket, bőrruházati cikkeket impor­tál. Az árucsere-forgalmi megállapodáshoz kapcsoló­dégek gépkocsin folytatták útjukat. A következő állomás a déli ipartelep volt, ahol a HAFE nagycsarnokát nézték meg. Knollmáyer János fő­építésvezető és Mihály Pál fő­művezető fogadták Kállai elv­társat és kíséretét. Ezután a déli lakónegyed, majd a me­gyei pártbizottság új székhá­za szerepelt a nyíregyházi lá­togatás programjában. Szép panoráma fogadta a kilence­dik emeleten kitekintő ven­dégeket. Ebéd után Kállai Gyula a megyei vezetők kí­séretében Vásárosnaményba utazott, ahol Hegedűs Sándor, a járási pártbizottság első tit­kára és Spisák András, a já­rási hivatal elnöke fogadták. A beregi tájmúzeum neveze­tességeinek megtekintése után a vendégek Tarpára hajtattak, ahol Kállai Gyula elvtárs megkoszorúzta egykori har­costársa. Bajcsy-Zsilinszky Endre .sírját, majd a község és a tsz vezetőivel folytatott be­szélgetést. A tarpai látogatás­sal fejeződött be az első nap programja. dó másik egyezmény értel­mében Magyarország hosszú lejáratú hitelt nyújt a Mon­gol Népköztársaságnak új termelő kapacitások létre­hozásához. ipari objektumok felépítéséhez. Magyar segít­séggel épült a múlt év nya­rán felavatott ulánbátori ru­hagyár. amelynek termékei, elsősorban a bőrkabátok a magyar üzletekben is meg­találhatók. Magyar szak­emberek közreműködésével hozzákezdtek a darhani hús­kombinát és a sdonginói bio­kombinát építéséhez is. Ma­gyar szakértők részt vesznek Mongólia geológiai térképe­zésében, a geológiai feltáró munkában, a vízkutatásban. Az utóbbi 5 évben 225 kutat építettek Mongóliá­ban a magyar szakemberek közreműködésével, s a 225- et a mongol nép nemzeti ünnepe alkalmából adja át a magyar delegáció. Mind több a hazai ellenzője Nixon vietnami politikájának (Folytatás az 1. oldalról) A külügyminiszter-asszony a többi között hangsúlyozta, hogy a tartós békét Dél- Vietnamban csak az amerikai csapatok teljes és végleges kivonása biztosíthatja. Hoz­zátette, hogy a július 1-én előterjesztett hétpontos terv alkalmas lenne mind a béke megvalósítására, mind annak nemzetközi biztosítására. Binh asszony kifejezte re­ményét, hogy Nixon amerikai elnök „pözitív1 választ” fog adni a DIFK javaslataira, és ami a legfontosabb, elfogadja a tervben előterjesztett leg­lényegesebb követelést, azaz még az év vége előtt kivonja az amerikai katonákat Dél- Vietnamból. A külügyminisz­ter-asszony kifejtette, hogy még egyes amerikai csapat­egységek dél-vietnami állo- másoztatása sem lenné kielé­gítő megoldás, tekintve, hogy azok minden bizonnyal a sai- goni bábkormány támogatása végett maradnának vissza. Az ilyen amerikai stratégia csak további harcokhoz és további amerikai éjetek pusztulásá­hoz vezetne. „A bábkormány csapatai semmiképpen sem tudnának ellenállni a sza­badságharcosoknak, tehát az amerikai katonák elkeriilhe- tétlenül belekeverednének a harcokba” — tette hozzá. Binh asszony — a UPI tu­dósítójának megállapítása szerint — célzott arra is, hogy a július 1-én előterjesz­tett terv egyes pontjai — természetesen a leglényege­sebbeket kivéve — nem meg- változtathatatlanok, a DIFK hajlandó azokról külön-külön tárgyalni. Hozzátette, a ma­ga részéről kész találkozni és a tervet megvitatni Bruce- szal a párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai kül­döttség vezetőjével. A háború utáni rendezés részléteire vonatkozó kérdé­sekre í álaszol va a külügymi­niszter-asszony elmondotta, hogy a DIFK elképzelése sze­rint az általános választások megtartását követően megala­kuló kormányban hárem po­litikai tényező képviseltetné magát: a jelenlegi kormány­zat tagjai, a DNFF. varmint a kettő között elhelyezkedő társadalmi, politikai és val­lási csoportok képviselői. Ki­jelentette, a DNFF semmi­képpen sem követelné magá­nak a kormány vezetését, „er­ről a vietnami népnek kell döntenie” — mondotta. A tudósító egy másik kér­désére válaszolva hangsú­lyozta, a függetlenségi moz­galom szervezői, irányítói és harcosai I960, a mozgalom megindulása óta Dél-Vietnam semleges külpolitikáját szor­galmazzák. Jubileumi ünnepségek Phenjanban A Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság közötti barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés 10. évfordulójának ünnepsé­gein Phenjanban tartózkodó szovjet párt- és kormány- küldöttség kedden a KNDK fővárosának nevezetessé­geivel ismerkedett, s elláto­gatott a város kő l yékén lé­vő katonai főiskolára. A nap folyamin a Kirill Ma­zurov, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese vezette delegáció koszorúzási ünnep­ségen vett részt. A szovjet vendégek megkoszorúzták az amerikai agresszorok el­leni felszabadító honvédő háborúban elesett koreai ka­tonák emlékművét, az 1945 augusztusában a japán im­perializmus elleni küzdelem­ben életüket vesztett szov­jet katonák emlékére állí­tott obeliszket. valamint a koreai honvédő háborúban részt vevő kínai önkénte­seiknek állított emlékművet. A délutáni órákban a phenjani kongresszusi palo­tában ünnepi ülésre gyűl­tek össze a főváros közéle­tének neves képviselői, akik megemlékeztek a szovjet— koreai barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződés aláírásá­nak 10. évfordulójáról. Befejeződött a francia— nyugatnémet csúcstalálkozó Működik a „halálosztag“ Latin amerikai küíöntudósítás ÚJSÁGHÍR: Egy robogó gépkocsiból hétfőn rálőttek Sergio Fleuryre, a Sao Paulo-i rendőrfőnökre, aki ellen je­lenleg vizsgálat folyik, mert felmerült a gyanú, hogy tag­ja a hírhedt halálbrigádnak, a bűnözők felett önbírááljodó illegális rendőrcsoportnak. A merénylők nem találták el Fleuryt, aki viszonozta a tü­zet és úgy hiszi, hogy megse­besítette egyik támadóját A legutóbbi héten Riq de Janeiro-i szerkesztőségék öt ízben kaptak azonos telefon­üzenetét. A vonal másik vé­gén mindig a „Halál Osztag Tájékoztató Szolgálata” je­lentkezett. Mindannyiszor be­jelentettek egy-ggy végrehaj­tott kivégzést és á szerkesztő­ségek tudomására hozták, hogy a hulla hol található. A brazil rendőrségnek ez az önbíráskodó, kivégzőosztaga, amely 1958 óta büntetlenül hajtja végre kegyetlen gyil­kosságait, immár mintegy 1500 ember életének kioltá­sáért felelős. A gyilkos vállalkozás elein­te a rendőrök — úgymond — „igazságos bosszúállási akció­jának” indult. A „halálosz­tagról” olyan képet festet­tek, mintha az igazságszol­gáltatás szükséges kiegészíté­se lenne. Azokra az elvete­mült banditákra sújtana le, akik kihasználva a büntető­törvények fogyatékosságait, kibújhatnak a rendes bírói felelősségre vonás alól, vagy akiknek sikerül idejében el­tüntetniük a terhelő bizonyí­tékokat. A tömeges gyilkosság olyan hazai és nemzetközi felhábo­rodást keltett, hogy tavaly Medici tábornokelnök kény­telen volt hivatalos vizsgála­tot elrendelni. A nyomozás egy erélyes vizsgálóbíró kezű­be került, aki feltárta, hogy a másfél ezer áldozat közül, akiknek kivégzése a „halál­osztagnak” tulajdonítható, csupán mintegy tíz követett el főbenjáró bűncselekményt. Előfordult az is, hogy Uuana- bara államban a rendőrök ta­lálomra kiválogattak egy tu­cat rabot a börtönökből és egyszerűen halomra lőtték őket. Hulláikat később Rio ele Janeiro külvárosában találták meg. A vizsgálóbírónak azt is sikerült megállapítania, hogy sok kivégzésért Sergio Fleury rendőrfőnök és 15 tár­sa felelős. Bár külön kor­mánybizottságot hoztak létre az ügyben, Fleurynek és 15 társának vád alá helyezése elmaradt. Már-már úgy látszott, hogy a rendőrségnek siketül az ügyre fátylat borítania, ami­kor a vérszemet kapott ki­végzők újabb kegyetlen gyil­kosságai ismét felborzolták a kedélyeket. A halálosztag ugyanis olyan személyeket tett el láb alól, akiknek sem­miféle rendőri priuszuk nem yolt, vagy akiket valamilyen okból néhány órára gyanúsí­tottként rendőri'őrizetbe vet­tek, de ártatlanságuk csakha­mar kiderült Most már a vádemelési ja­vaslatot nem lehetett elodáz­ni. A rendőrség vezetői ugyan megpróbálták, az egész ügyet elbagatellizálni és kimondat­ni az ügyben a „bíróság ille- léktelenségét”. A felháboro­dás azonban már túlságosan ríagy volt, s ezért a legfel­sőbb bíróság elutasította ezt a keresetet. A beavatottak azonban ke­vés reményt fűznek most is a „halálosztag”' tagjainak felelősségre vonásához. Tei- xeira da Silva ügyész, aki most főszereplője az ügynek, kijelentette, hogy a nyomo­zás „rendkívül nehezen fo­lyik”, mert „túlságosan sok fontos, magas állású sze­mély”-! kevertek a „halál­osztag” tevékenységébe. To­vábbi problémát jelent — mint az ügyész célzott rá -— Sergio Fleury, a főgyanúsí­tott „kényes politikai helyze­te.” Fleury, aki a katonai diktatúra politikai rendőrsé­gének egyik vezetője, azzal tette hírhedtté nevét, hogy könyörtelen hajtóvadászatot" folytatott mindazok ellen, akik szót merészeltek emelni gJÄtonai junta uralma el- ■T Fleurynek és társainak Wzétése alatt zajlott le sok brazil baloldali t személyiség kegyetlen megkínzása. Aligha valószínű tehát, hogy a dik­tatúra vezetői eltűrnék, hogy uralmuk e nélkülözhetetlen támaszait megbüntessék a „halálosztagban” viselt dol­gaik miatt... Santiago de Chile, 1971. jú­nius. Árkus István Svoboda elnök fogadta Riadót Kedden délben, a két dele­gáció plenáris ülésével befe­jeződött a kétnapos francia— nyugatnémet csúcstalálkozó. A plenáris ülés befejezése után Ahlers nyugatnémet és Hamon francia szóvivő tá­jékoztatta a sajtót. A két szóvivő tájékoztatá­sából kiderült, hogy Párizs és Bonn között több nem­zetközi kérdésben teljes az egyetértés. Ezek közé tarto­zik a nyugat-berlini problé­ma, a kelet—nyugati kapcsola­tok kérdése általában, a vi­etnami helyzet, a közel-keleti kérdés és Kína politikájának megítélése. Nézetazonosság jött létre a Közös Piac ki- terjesztésének kérdésében is. Ludvik Svoboda csehszlo­vák köztársasági elnök ked­den fogadta a hivatalos lá­togatáson Prágában tartóz­kodó Mahmud Riad egyip­tomi miniszterelnök-helyet­test. külügyminisztert, és szívélyes légkörben megbe­szélést folytatott vele. Prágában kedden folyta­tódtak Jan Marko csehszlo­vák és Mahmud Riad egyip­tomi külügyminiszter tár­gyalásai. A felek megvitat­ták a kölcsönös csehszlovák —egyiptomi kapcsolatok kér­dését. valamint a legfonto­sabb nemzetközi problémá­kat. Jan Marko este vacso­rát adott vendége tiszteleté­re. Vöröskőy János: Jl (ekele macdktt vUdbatéí 8. KÉMREGÉNY Éber százados közbe­szólt: — Tegyük fel, hogy va­laki még a laktanya lő­szerraktárában gondosan átvizsgálja a gyakorlatra szánt vaktölteteket. Min­den ládát felnyit, és min­den vaklövedéket külön kézbe vesz. Akkor sem ve­szi észre, hogy az egyikben ólom van? Ne egy sorka­tonára gondolj. hanem egy tapasztalt tisztre! — De. feltétlenül! Súly- különbség egészen bizto­san volt. Ilyen vizsgálatot azonban nyilván nem tar­tottak. — Köszönöm — mondta Ébert százados Paál főhadnagy folytatta: — A legfontosabb, hogy a két élsslövgdék magjának ferde talpa volt. Az ilyen lövedék nem a műszerrel meghatározott célpontot ta­lálja el. hanem a talp haj­lásszögének megfelelően el­tér tőle. A harmadik üteg első lövege tehát pontosan célzott, a célzókészülék nem romlott el. az ágyúval a szerpentin megadott pont­jára tüzeltek. A két löve­dék mégis a • turistaházba csapódott be. Azoknak, akik az ellenséges akciót meg­szervezték ehhez ismerni­ük kellett a gyakorlat ter­vét. tudniuk, hogy az üteg hol áll majd, és hová tü­zel. Mivel azt akarták, hogy a turistaházat érje találat, gondoskodtak róla, hogy a két lövedék, amit a vak­töltetek közé csempésztek, 500 méterrel a megadott cél mellé menjen. Az ilyen kisebb gyakorlatok tervét, úgy látszik nem őrzik elég szigorúan. Egyáltalán nem képtelenség feltételezni, hogy illetéktelen személy hozzá jutott. Az azonban, hogy a gyakorlat előtt át­vizsgálnák a lőszereslá­dákat. valószínűtlen... — Nos. — mondta Ébert százados — ezúttal éppen ez történt! A dolog úgy áll, hogy a parancsnok. Za- lay ezredes már megégette a körmét. Tavaly, előző ál­lomáshelyén előfordult egy véletlen lőszercsere. Sze­rencsére. akkor csak kézi­fegyverekbe való vaktölté­nyek közé keveredett — máig sem tudni, hogyan? — élestöltény. Zalay elvtárs most rendkívüli óvatosságot tanúsított. Személyesen vizs­gálta át a gyakorlatra szánt lőszeresládákat, külön-kü­lön minden egyes darab vaktöltetét. Mindezt poli­tikai helyettesének a je­lenlétében! A lőszereslá­dákat szemük láttára rak­ták föl a teherautókra, s a menetioszlop már mozgott, amikor ők is kocsiba ültek. Ekkor a helyzet a követke­zőképpen alakult: Zalay al­ezredes gépkocsija az osz­lop élén haladt, a politikai helyettes. Tárnok őrnagy személykocsija pedig az oszlop végén. Miért fontos ezt leszögezni? Azért, mert az oszlop megállás nélkül haladt a gyakorlat színhe­lyéig. Egyenletes, állandó sebességgel. A ládát tehát, amelyben a két éles löve­dék volt, útközben sem tehették fel a teherautóra. Hogy került akkor a gya­korlat színhelyére? Tény, hogy végül is ott volt a harmadik üteg 24 lőszeres­ládája között, a nagy bükk­fa alatt, ahová a gépkocsi­ról lerakták őket. Mivel több lőszereskocsi is volt a menetben, szükséges meg­jegyezni. hogy a szóban for­gó 24 ládát arról a tehera­utóról rakták le, amely há­tulról számítva a harma­dik volt az oszlopban, te­hát egy élelmiszereskocsá és Tárnok őrnagy kocsi­ja követte csupán. Mint mondottam, ő zárta az osz­lopot. — Ez elég rejtélyes — mondta Kertész ezredes. — Azt mondja, hogy egyszer sem álltak meg... — Gyakorlatilag ez va­lóban így volt. — Ugyan! És a gyakor­lat talán nem felelt meg az elméletnek?... — Megértem a gúnyt, ez­redes etvtáns, az oszlop egyszer, egy vasúti sorom­pónál valóban megállt út­közben. Ennek azonban az ügy szempontjából tényleg nincs gyakorlati jelentősé­ge. Az történt ugyanis, hogy Tárnok őrnagy szinte a megállás pillanatában ki­szállt a GAZ-bóL s mivel a lőszereskocsi vége csak méterekre volt tóle. másod­perceken belül ott volt, E néhány másodperc alatt pe­dig gyakorlatilag is. el­méletileg is képtelenség egy ládát fölcsempészni, egy másikat pedig eltávolí­tani a kocsiról. Azt. aki ezt végrehajtja, az étLeümi­szereskocsi reflektorának fé­nyénél feltétlen észrevet­ték volna. A várakozási idő alatt maga az alezredes is az oszlop végéig sétált, és a továbbiakban éppen a jel­zett lószereskócsiinál be­szélgetett Tárnok őmagy- gyal. Mindketten azt állíb- ják, hogy így történt. Tár­nok őrnagy csak akkor ült vissza a GAZ-ba, amikor az oszlop már újra mozgásban volt, kocsija csak azután in­dult el... A tanácskozóasztalnál kínos csend lett. A három tiszt tudta, hogy Ébert szá­zados alapösan tájékozódott, adatai feltétlenül megfelel­nek a valóságnak. Akkor pedig — az ügy aligha meg­oldható. Az esetre — gondolta Be- ke — hirtelenében csak Csa-> logány tanárnő tudna ma­gyarázatot adni. Ez pedig úgy szólna, hogy a lőszer­csere az ördög műve, s tit­kát, emberi ésszel, nem lehet megfejteni— (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom