Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

ran.TúTTus ss.

relet-magyarorsza®

*. <AM

Felelősség a rátermettekért

Szabolcsi munkás — 71

A hegesztő hobbyja

M. MIKLÓS FIATAL TRAKTOROS néhány esetben vétett a munkafegyelem ellen. Két ízben hagyta ott. nagy dologidőben a munkahelyét. Előfordult, hogy reggel elaludt, s miatta cjak később kezdődhetett a munka a gyümölcsösben. Ez bosszantotta a társait, hiszen kevesebb volt a teljesítményük, keresetük. Alaposan megmosták a fejét a kilengések miatt. Foglalkoztatta az ügy a permetezőbrigádban dolgozó kommunistákat is, akik jól tudták, hogy M. Miklós felvételét kérte a pártba.

S hogy mégis felvétele mellett szavaztak a nagy- kállói Zöld Mező Tsz párttaggyűlésén. azért volt, mert mérlegelték az egész ember munkáját, magatartását. Figyelembe vették, hogy még fiatal, formálható. Nem makulátlan, abszolút hibátlan emberek kerülnek a párttagság soraiba. Az sem várható el, hogy egyik hónapról a másikra valakiből kommunista legyen. Idő, nevelés. az emberekkel való törődés. útjuk egyengetése, jellemük formálása közös gond, az egész pártszervezet feladata. M. Miklóson kívül még három kétkezi, fizikai munkásnak szavaztak bizalmat ebben a szövetkezetben a kommunisták. Közöttük Hidasi Mihály mező- gazdasági gépszerelőnek, akit a nagy tavaszi gépjavítások idején tanúsított szorgalmas munkája nyomán fedeztek fel. És ez az alig 25 esztendős fiatalember most az aratási munkák dandárjában nem nézte, hogy a munkaidő mikor jár le. Tudta, első a kenyér, a gépeknek most menni kell minden percben. Mányák Antalból a közösség „csinált” gyümölcstermelő szakmunkást. Rátermettsége miatt beválasztották a tsz vezetőségébe is. Hosszú ideig KISZ- titkár volt. Most sem hagyta cserben a fiatalokat.

Egyik szervezője a Birke- tanyán élő fiataloknak. Képezi magát. Szabó Sándorra, az állatgondozóra valójában akkor figyeltek fel, amikor az általa hizlalt exportra kerülő állatok több jövedelmet biztosítottak a közösségnek, mint társaié. Kán- torjánosiban a Vörös Csillag Tsz-ben ifjú Bodnár Sándor személyében egy 18 esztendős fiatal került a pártba. Alaposan mérlegelték szándékát. Ott nőtt fel a falu .szeme” előtt. Gyerekkora óta ismeri a párttitkár. Kun Lajos. Tiba György tsz-el- nök valamikor — mint pedagógus — tanította is. Egyik legkiválóbb tanítványa volt. Most a tsz-ben egyengeti útját a többi idősebb kommunistával.

Nagy ambíció van ezekben a fiatal, fizikai dolgozókban. Ezt szeretnék érvényesíteni a párton belül is. Ifjú Bodnár Sándor hivatásos tiszt szeretne lenni. Különben technikusi képesítése van. Bakos Sándor mozdonyfűtő Mátészalkán, alig 21 esztendős, ö is tovább képezi magát. Párttag lett. Csupán néhány fiatal fizikai dolgozó nevét említettük, akik a párt X. kongresszusa után jegyezték el magukat egész életükre a párt politikája, ügye mellett, s gondolkodásmódjukban vezérlő eszmének tekintik a marxizmus—leninizmust. Ennek szellemében akarnak élni és cselekedni.

NEM VÉLETLEN, HOGY A FIZIKAI DOLGOZÓKBÓL lett párttagokkal foglalkozunk. Erre a pártszervezetek figyelmét éppen a pártkongresszus határozata hívta fel. A beszámoló kiemelte: „A jövőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkás jellegének erősítésére..." E tekintetben a kongresszus óta van némi javulás a pártszervezeteknél. Több figyelmet fordítanak az arra

alkalmas fizikai dolgozók nevelésére, a pártba történő felvételére. Hiba azonban, hogy még mindig elég egy- sikúan, szűkén értelmezik a pártépítő munkát, ügy gondolják, a felvételi aktussal befejeződik a nevelőmunka. Valójában ekkor kezdődik. Hiszen a tagjelöltség eltörlésével még több és sokrétűbb teendője van a párt- szervezetnek abban, hogy formálják, neveljék a fiatal fizikai munkásokból lett párttagokat.

Feltétlen fontos, hogy testre szabva. képességeikhez mérve, pártmunkával. feladatokkal lássák el őket. Erről azonban a legtöbb helyen megfeledkeznek. S már csak később, akkor észlelik a bajt, amikor feltűnik, miért közömbös némelyik fizikai munkásból lett párttag. Pedig az lenne a fő teendő, hogy az újakban rejlő erőt kiaknázzák, élénkítsék a pártéletet, akcióké- pesebbé tegyék a pártszervezetet. Nem zárkózhatnak el a pártszervezetek vezetői soha a fizikai munkások, párttagok véleményétől, észrevételeitől, javaslataitól. Ez éltető erő, általuk észlelhetik igazán, mi fáj a munkásnak, milyen gondok, problémák foglalkoztatják őket. És ezekre mindig meg kell keresni a helyes megoldást. Ezzel érvényesíthető a pártszervezet cselekvési egysége, szervezeti ereje. így van kisugárzó hatása az egész üzem, tsz kollektívájára.

Szükséges tovább növelni a fizikai munkások arányát a párttagság soraiban. Ez céltudatosabb munkát követel a pártvezetőségektől. Sajnos tapasztalható, hogy a párt- építésnek a könnyebbik oldalát szorgalmazzák. Szívesebben foglalkoznak a .-sima” ügyekkel, olyan szellemi vagy más foglalkozású dolgozók felvételi kérelmével. akikkel nincs vagy alig van vita. Igaz, kényesebb kérdésekre is választ várnak.

Sok fiatalt a szocialista brigádok nevelnek, itt válnak igazi szakmunkásokká, s a követelmények teljesítésével közelebb kerülnek eszményeinkhez, a párt politikájához, annak megértéséhez. S ezzel a lehetőséggel mégsem élünk eléggé.

PARTUNK MUNKÁSPÁRT. Arculatát a munkásság adja, formálja, s elsősorban a munkásság célját, érdekeit van hivatva megvalósítani. Nem lehetünk közömbösek, hogy a pártépítő munkában milyen helyet foglal el ez a szemlélet. Nem kampányról van szó, hanem egy egészséges folyamat biztosításáról. Arról, hogy az arra legrátermettebbek minél többen eljussanak a kétkezi fizikai munkások, dolgozók közül a pártba.

Farkas Kálmán

— Amikor 1949-ben Ózdra mentem. összesen sem volt annyi vasas a megyében, mint ma a VAGÉP-nél egyedül. Hallottam, ha valaki akkor be akart jutni egy munkahelyre, akadtak, akik elvárták érte a honoráriumot. Most meg kellene az ember! A darunk például fél évig rossz volt, megjavították, de most meg kezelő nincs rá.

Bíró Lajos hegesztő 22 éve a szatmári Kérsemjénből került az iparba. Éveket dolgozott Özdon, aztán Nyíregyházára hívta a gépállomás. Kitérőkkel került a szomszédba, a VAGÉP-hez.

— Azt hiszem, akadnak emberek, akik még többet utaztak mint én és még több munkahelyük volt, *\int nekem. A család megélhetése és összetartása kívánja ezt. De úgy gondolom, az egész szabolcsi munkásság így alakult: utazva, elkerülve, és visszatérve, — vándorélettel.

Mi volt

a legnehezebb?

Bíró Lajos szülei paraszt- emberek voltak, a földosztáskor jutottak földhöz. Ö maga Ózdon átképzőn szerezte a villanyhegesztő szakmát, ott is nősült, két gyerek ott született, de a harmadik már itt, Nyíregyházán. Sóstóhegyen van kertes házuk, 400 négyszögölön alma, barack, szőlő és 60 tő rózsa.

— Azokat igen nagy lelkesedéssel ápolgatom. Becsaptak, amikor a töveket vásároltam, így aztán magam szemezgetem, oltom. Azt mondhatnám, ez a hobbym.

— Fiatalon kóstolt bele a nagyüzem légkörébe. Mi volt ebben a legnehezebb?

— Hozzászokni a környezethez, az emberekhez, a munkafolyamatokig®. És meg kellett szokni a szervezettséget Nehéz volt beleilleszkedni. Addig nem tapasztaltam sehol az életben olyan összetartást, mint ott, az ózdi munkások között, s olyan jóindulatot egymással szemben a munkában és magánéletben egyaránt Kérsemjénből indulva különös volt a nagyüzem. Azelőtt nem is láttam olyat, hiszen előzőleg én sem mozdultam távolabbra a falunktól.

— Milyen különbséget lát a régi ózdi munkás és a mai szabolcsi munkás között?

— Sokat fejlődött a szabolcsi munkás. A különbséget talán abban látom, hogy sokan még nem érték el azt az átlagos szintet amelyet egy munkásnak el kell érni.

— Mit jelent maguknak a szocialista brigád?

— összetartást, segíteni akarást. Aki önző vagy magának való, az vagy beleszokik a brigádéletbe, vagy elmegy. Én is érezhettem, mit jelent az összetartás. Az öregeméknek Kérsemj énben összedőlt az árvíz idején a házuk. Müller szaki, a brigádvezetőnk volt ott a karhatalommal. Aztán elhatároztuk, hogy egy családot segítünk: ránk esett a választás. Egy nap alatt eltakarítottuk a romokat. Az öregem nem talált szavakat a köszönetre. De az első öt között beköltözhetett az / házba.

Nincs széthúzás

— Milyen a VAGÉP munkásszemmel?

— Jó vállalat. Régebben voltak emberek, akik gyakran elfelejtettek munkába jönni. Ez bajt jelentett, mert a terv mindenkire készült, s a többieknek kellett pótolni a kiesett dolgozót. De most más. Nálunk hónapok óta nincs se igazolatlan hiányzás, se ittas bejövetel. Mindenki tudja, hogy kötelességei vannak a vállalattal szemben.

— És miért szeretik?

— Jó a kereset és a részesedés, — ez vonzotta ide az embereket. De különben jó, megértő a légkör, nincs széthúzás.

A br«/,ádjuk — az egyik legjobb, ezüstkoszorús szocialista brigád, — szép munkán dolgozik: a kiskörei vízlépcső vasszerkezetein. Nincs baj a munkával, de Bíró Lajosnak elkelne néhány új dinamó, bár erre még nem kapott ígéretet.

— Mennyit keres a család és hogyan élnek belőle?

— Hárman rosszabb hónapokban — amikor a konzervgyárban nincs szezon — 4500 forintot keresünk. Máskor 5—6 ezer között. Ebből élünk öten. A kertből kikerül, ami a háztartásba kell, így nem kell piacolnunk, mert az nagyon drága. így jut másra is, tavaly bútorokat vettünk, a háztartást már gépesítettük, az idén harmadik szobát épíA Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága — a járási hivatalok előterjesztése, valamint a szakosztályok ajánlása alapján — újabb községi tanácsok jogkörét bővitette. Eszerint 1971. augusztus elsejei hatállyal Biri, Kállósemjén, Szakoly, Tiszadada, Tiszaeszlár és Ti- szanagyfalu tanácsa sala- mennyi ügyre kiterjedő első fokú építésügyi jogkört kap. Ezenkívül 1972. január elsejei hatállyal 28 községi tatettem. Nem fejeztem be, mert elfogyott a keret, arra talán jövőre kerül sor. Kell, nőnek a gyerekek, s az igé- nvek is nagyobbak.

— Kert, házépítés... Másoknál kis darab föld, háztáji, állatok, másodállás, fusizás... Azt mondják, a szabolcsi munkás legfőbb jellemzője, hogy kétlaki. Miért?

— Az anyagiak kötik őket Sokat beszélgetünk magunk között erről. Száz forintért lassan alig lehet valamit venni, nőnek az árak. Ezért mindenki keres valamit. Én nem vagyok kétlaki. Nekem elég a fényből és a gázból a nyolc óra alatt. Amit otthon végzek, az hobby vagy kikapcsolódás.

Pihenten menni a munkába

— Ki számítható akkor kéU lakinak?

— Mindig pihenten jövök munkába, de másokról ez nem mindig mondható eL Akadnak, akik rohannak, ha vége a műszaknak. Volt idő, amikor a fürdőt is elhanyagolták. Mentek, ki a mezőre, ki valamelyik kisiparoshoz, ki máshová. Sokan ,az alma- szüret idején veszik ki a szabadságukat, vagy épp táppénzre mennek.

— Ha mindig pihenten érkeznének, nőne-e a teljesítmény?

— Nagyon sokkaL

Nagyobbik lánya egy műszakba jár a feleségével a konzervgyárba, a kisebbik építőipari szakközépiskolás.

— A fiú még csak két és fél éves, de biztosan tudom majd taníttatni. Az én szüleimnek nem volt hozzá adottságuk, magam szereztem a szakmámat. De a mostani gyerekeknek már más, köny- nyebb. Az ember azon igyekszik egész életében, hogy a gyerekeinek könnyebb legyen. És ez így van jőL

nácsot ruháznak fel az első fokú iparhatósági jogkör gyakorlásával. A jogkörök leadásával — miután ehhez a személyi feltételek is biztosítottak a településeken — ezekben a községekben is a helyi tanácsok látják majd el mindazokat a feladatokat, amelyeket a hatályos, vagy későbbi jogszabályok az első fokú építésügyi, illetve iparhatóságok hatáskörébe utalnak.

JEGYZET DOMBRÁDRÓL

A felismeréstől tettekig

Júniusban Dombrádon a párt községi végrehajtó bizottsága összehívta a gazdálkodó egységek párt- és gazdasági vezetőit, hogy azok ismertessék negyedik ötéves terveiket, illetve megbeszéljék a községi színtű koordinálás lehetőségét. Ezen a tanácskozáson újra felvetődött — maguk a termelőszövetkezeti vezetők ismertek fel —, hogy egy gazdaságban összefogva sokkal eredményesebben működhetnének. Igazi nagyüzemi méretű beruházásokat külön-külön nem tudnak megvalósítani. Erre példa a közelmúltban elhatározott közös sertéskombinát építése, aminek létesítésében mind a három termelőszövetkezet részt vesz.

Nagyobb volumenű öntözés, szakosítás, a aertéskombinát takarmánnyal való ellátása, az építkezések, a gépvásárlások mind könnyebb lenne. A község arculatát formálni, a tanácscsal, az AFÉSZ-szal gazdasági kooperációra lépni egy tsz-nek egyszerűbb és eredményesebb. Ebben a községben nagyon hiányzik a lakosság jobb ellátására egy szolgáltatórészleg, aminek megvalósítása külön-külön nehézkesen megy. Az épületek, a gépek jobb kihasználása, az egyszerűbb ügyintézés előnyei, mind ismertek a dombrádi vezetők előtt.

Knn István

Újabb helyi tanácsok jogkorét bővítették

A községi pártbizottság helyeselte az egyesülés gondolatát és állást foglalt, hogy mind a%árom termelőszövetkezet párt- szervezetében ezt tárgyalják meg. A kommunisták politikai állásfoglalásaikat ismertessék a szövetkezet tagságával, hogy majd a demokratikus döntés idején — a közgyűléseken — kialakult, tudatos véleményük legyen.

A hír minden termelőszövetkezetbe eljutott már, hiszen maguk a vezetőik voltak a kezdeményezők. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben már kibővített vezetőségi ülés is tárgyalt erről. A konkrétabb tárgyalásokhoz jó lenne előzetes felmérés minden szövetkezetben és egy távlati koncepció megszerkesztése. Jelenleg a szövetkezetek egymásról keveset tudnak, illetve nem a valós helyzetet ismerik. Olykor már a pletyka szintjén beszélnek a másik szövetkezet anyagi helyzetéről, vezetéséről és így tovább. A reális helyzetet felmérve kellene elfogulatlan ismertetést adni A majdan létesülendő egyesült gazdaságnak egy távlati modell ajánlatát is hasznos lenne hozzáértő közgazdásszal, nagyvonalakban kidolgoztatni. A helyett, hogy eddig melyik szövetkezetben mi hogyan volt, a jelenlegi tényleges helyzetről és a jövőről, a lehetőségekről kellene beszélni, hogy előbbre jussanak.

Dombrádon már többször felvetődött az a gondolat, hogy jó lenne egyesülni. De a széthúzás, az egymás félreismerése ezt mindig meghiúsította. Hogy egyesüljenek, vagy sem felülről ebbe senki nem akar beleszólni. A tagságon, a helyi vezetőkön múlik, melyik utat választják. Az más kérdés, hogy a községi pártbizottság, a járási pártvezetéssel egyetértve politikailag érettnek látja a helyzetet és felvilágosító munkával elő akarja segíteni a döntést. A helyi termelőszövetkezetek vezetői várják a Tisza menti termelőszövetkezetek szövetségétől, hogy közgazdasági segítséget adjanak nekik a döntéseik megalapozásához.

A felismerés megszületett Dombrádon, azonban a konkrét tettekig még hosszú az út. Átgondolt, türelmes munkára van szükség, hogy az önkéntesség alapján perspektívát látva döntsenek mind a három termelőszövetkezet, az egész község javára.

Csikós Balázs

Öregek az otthonban

„Megint nem alszik” — gondolta Gábor bácsi. „Szegény öreg. Két napja került ide, de talán még egy félórát sem aludt. Csak forgolódik az ágyon, aztán ha ezt megunja, néz ki az ablakon. Gyötri valami. Az igazi okot csak tőle tudhatnám meg. De nem beszél. Első nap, amikor bejött, csak ennyit mondott: „Kopasz István vagyok. A gondnok úr küldött ebbe a szobába.” Tovább egy kukkot sem szólt — morfondírozott az öreg. — Lesz ami lesz, holnap megpróbálok vele beszélni.”

Késő éjjel arra ébredt, hogy szobatársa az ablaknál kikönyököl a semmibe és sóhajtozik. Gábor bácsi felkattintotta a villanyt.

— Mi a baj, István? Miért nem alszik? — kérdezte. Még mondani akart valamit, de meglátta társa elgyötört arcát. Nem szólt semmit együttérzően bólintott, leoltotta a villanyt visszafeküdt az ágyára.

István azonban nem mozdult az ablaktól. Keleten szürkülni kezdett virradt Gábor bácsi sem tudott már aludni. Eszébe jutott az 6 sorsa. Milyen nehéz is felejteni? Az emlékek hol vidáman. hói keserűen törtek rá, s utánuk sok álmatlan éjszaka következett.

Megértette a szobatársát Neki is fájt, — amikor már tehetetlen volt magával, akkor mondták a gyerekei, hogy nem kell. Állami gondozásba került Az első napok az otthonban nagyon nehezek voltak, nem szólt senkihez, nem evett, csak sírt és sírt. Aztán az itt töltött évek alatt behegedtek a sebek. újra megtanult nevetni. „Majd így lesz ez vele is — gondolta. — Egyszer ő is elfelejti a keserűséget.”

A nap besütött az ablakon. Megvirradt.

— No, István jön-e reggelizni? — szólította meg szobatársát.

— Megyek.

Öltözni kezdtek. Szobatársának állandóan kicsúszott a lába a strandpapucsból, látszott, soha életében nem viselt ehhez hasonló alkalmatosságot.

Leballagtak a lépcsőn. Az ebédlőben már terített asztal várta őket. Kolbász mustárral, tea, vajas kenyér. Nem sokat ettek. Reggeli után Gábor bácsi sétára hívta Istvánt, aki elfogadta a meghívást, látszott rajta, örül az öreg gondoskodásának. Váratlanul megszólalt:

— Gábor bácsi sem kellett a gyerekeinek?

Az öreg elmondta a történetet. a sorsát. Sokáig hallgattak. István törte meg a csendet:

— Nekem is három gyerekem volt — mondta. — A legidősebb lányom férjnél van, orvos. Mikor szó volt róla, hogy hozzájuk megyek.

a férje hallani sem akart róla. A két kisebb gyerek, a két fiú még tanul az egyetemen. Az idén végeznek, de rájuk sem számíthatok. Még egy levelet sem írtak,' amióta beteg lettem. Pedig szerettem őket.

Elhallgatott. Látszott rajta, hogy fájnak az emlékek. Aztán mégis folytatta:

— Nagyon nehéz volt, de minden gyerekemet taníttattuk. Gimnáziumba járattam őket, majd az egyetem következett. Harmadéves volta két fiam, amikor az anyjuk meghalt. Rám szakadt minden teher, de soha nem panaszkodtam. Míg bírtam erővel, volt pénz. Aztán beteg lettem, szanatóriumba kerültem. Oda is jött a pénzkérő levél, de már nem tudtam adni. Többet nem írtak. Meg sem látogattak egyszer sem. Felgyógyultam. Hazamentem a faluba, de az emberek féltek tőlem, mert tbc-t állapítottak meg az orvosok. Nem volt senkim, így vettem rá magam a szociális otthonra. Most itt vagyok.

Sokáig ültek szótlanul. Úgy érezték, nem csak szobatársak. ..

Bagoly Dániel