Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-03 / 155. szám
TvnT fürtű* x KET.ET-MÄGYAROftSZÄO I. «ftStf JöffoL és elvárások Mindenki ellenére? ' Életbe léptek azok az új kollektív szerződések, amelyeket méltán illetnek a munkások a munkahelyi alkotmány elnevezéssel. Jóval több egy Ilyen dokumentum, mint a jogok és a kötelességek egyszerű foglalata. Szerződésről lévén szó, itt mindenekelőtt akarat-megegyezésről van szó egyfelől a munkaadó — a vállalat — és a dolgozók érdek- képviseletét ellátó szakszervezeti bizottság között. Nem újkeletű dolog a kollektív szerződések kötése, mégis okkal mondhatjuk: a mostani aláírással jelentős lépést tettek az üzemekben a munkahelyi demokrácia kiteljesedésének útján. Uj vonása a legújabb kollektív szerződésnek, hogy az eddigieknél lényegesen hosz- szabb időre, fél évtizedre szól. Önmagában már ez is nagy felelősséget rótt mindazokra, akik a tervezet kidolgozásában alkotó módon részt vettek. A „fentről” diktált utasítások, szigorú megkötések híján a vállalati kollektíváknak öntevékenyen, a sajátos körülmények messzemenő figyelembevételével kellett „lefordítani” a Munka Törvény- könyvét, s úgy dönteni, hogy a nagyobb önállóság keretein belül rögzíteni tudják az egyén és a kollektíva közös érdekét. Talán soha nem ta- , pasztaihattunk még olyan élénk érdeklődést és aktív közreműködést, mint amilyen ezúttal nyilvánult meg a ké-* szülő kollektív szerződések iránt. Jól szolgálta ezt a tá- gabb közös munkát, hogy legtöbb üzemünkben a dolgozók az ugyancsak önállóan megalkotott középtávú tervvel együtt vitatták a kollektív szerződés tervezetét. Egyik nyíregyházi üzemünk igazgatója mondta ezzel kapcsolatban: a középtávú terv képezi a gazdasági alapot, s ehhez igazodik a „kollektív”, mint felépítményi elem. Nyilvánvaló, hogy a kettőnek összhangban kell lennie, márcsak azért is, mert kölcsönhatásban vannak. Magyarán szólva: a legtetszetősebb jogok is csak utópiának tűnnének, ha korszerűbb, hatékonyabb termeléssel nem hoznánk létre azokat az anyagi alapokat, amelyek a bérrel, a szociális és kulturális ellátással, a munkavédelemmel kapcsolatos kiadások forrásául szolgálnak. Másfelől pedig a legelmésebben megálmodott fejlesztések sem vezetnének sikerre, ha nem fektetnék okmányba a kollektívák azokat az elvárásokat, kötelességeket, amelyek a fegyelmezett munkavégzést, a társadalmi tulajdon megóvását, a takarékos gazdálkodást eredményezik. Szabolcs-Szatmárban még- inkább fokozott jelentőségük van a hatályba lépett új kollektív szerződéseknek, mint az ország más vidékén. Az élénkülő iparosítás, iparfejlesztés nyomán korántsem „születik” máról holnapra új munkásosztály az országnak ebben a csücskében. A tegnap még földet művelők, vagy az ingázással szakító, jobbára segédmunkások nem szokják meg egyik pillanatról a másikra a gyár zártabb világát, a feszes munkaszervezési hierarchiát, s ez számos vesződés, fegyelemsértés kiindulópontja. Ugyanakkor a jogok között is fellelhető még olyan sajátosság, ami hátrányos eltérést jelent az országos gyakorlattól. Elég, ha csupán arra utalunk, hogy több helyütt joggal bírálták a bátortalan — és elégtelen — bérfejlesztést, holott köztudottan az itteni üzemekben szembetűnően alacsonyabbak még a bérek, mint a távolabb lévő, hasonló üzemekben. Objektív okai is vannak ennek — például a gyakorlatlanság, vagy a stabil piac, a kvalifikáltabb szakmunkát igénylő termékek hiánya. Mindez azonban nem lehet magyarázat a túlzott óvatosságra — ezért is kellett megemelni több helyütt a bérfejlesztés tervezett mértékét a kollektív szerződésekben. Most már az új kollektív szerződések rendelkezéseinek a végrehajtásán a sor. Közös töprengéssel készült a tervezet és a végleges szerződés, közösen is kell őrködni afelett, hogy annak minden betűje elferdítés nélkül, hiánytalanul megvalósuljon. S ez nemcsak azt jelenti, hogy törvénysértés nélkül lehet csak létrehozni, megszüntetni a munkaviszonyt, hogy maradéktalanul megtartsák a munkaruhára, a munkavédelemre vonatkozó előírásokat, hanem azt is: valósággá váljék a kollektíva által szentesített anyagi ösztönzés rendszere, ne legyenek alóla „kivételek", kapjon kellő nyilvánosságot minden fontosabb döntés, elhatározás. A szak- szervezeti érdekvédelem mindezek megtartásában teljesedhet ki igazán. Ugyanakkor az üzemi pártszervezetek — amelyek közvetlenül is kivették részüket az üzemi alkotmány készítéséből — is tanúsítsanak lankadatlan figyelmet a gyár, az üzem belső törvényének érvényesülésére. Csakis ilyen kollektív ellenőrzés eredményezheti, hogy a szerződés pontjai az évek múlásával, az új feladatok jelentkezésével és az újabb körülmények kialakulásával ne csupán papíron, Iranern a mindennapok valóságában éljenek. Angyal Sándor Nem gond az elhelyezkedés Kétezer-kétszáz ifjú szakmunkás a menye iparában Szabolcs-Szatmár megyében mintegy 2200—2300 azoknak a fiatal ipari szakmunkásoknak a száma, akik most kapták kézhez szakmunkás-bizonyítványukat, s nézhetnek első tnunkahely után. Hová kerülnek, hol fogják foglalkoztatni őket? Erről kértünk tájékoztatást a megyei tanács munkaügyi osztályán, ahol felmérést végeztek a most végző szakmunkások elhelyezkedéséről. A munkaügyi osztály felmérése csak az ipari szakmunkásokra terjedt ki, amely mintegy 70 százalékát jelenti az idén végző összes szakmunkásnak. E szerint a legtöbb vállalat már a harmadik év felétől kezdődően élt azzal a jogával, hogy állományba vette a vizsgára készülő tanulót, s tudásának megfelelően szakmunkásként foglalkoztatta, természetesen a legalacsonyabb fizetéssel. Megnyugtató az a tény is, hogy a végzett szakmunkások 92 százalékai a kiképzést végző vállalatok foglalkoztatják majd. csak S százalékát nem tudják alkalmazni helyhiány miatt. Ezeknek a tanulóknak az elhelyezkedése azonban nem okoz gondot, hiszen az állandóan iparosodó megyénkben mintegy 800 szakmunkásra lenne szükség a különböző üzemeknél és vállalatoknál. Ezért a korábbi évekhez hasonlóan, az idén már nem volt szükség központi irányításra, hiszen az elenyészően kis számú fiatal könnyen juthat munkahelyhez. Az idén végző szakmunkások közül már alig akad egy-kettő, aki más megyét vagy várost választana munkahelyéül, sőt az ország különböző helyein végző szakmunkások közül többen megyénkben helyezkednek el, tehát csökken a más megyékben dolgozó szabolcsi szakmunkások száma. — Bizonyos fokig meg mindig sokan vannak a tsz-ben — hangzott az égjük érv. — A fegyelmet meg kell szokni, aki vét ellene, annak büntetés jár — szólt a másik magyarázat. A környéken jó gazdaságnak tartják a balsai termelőszövetkezetet. A kis, alig 3 ezer holdas gazdaságban egy-egy tag évi átlagos jövedelme meghaladta a 22 ezer forintot. Az elnöknek, Husz- ka Imrének is köszönhető mindez, akiről mindenki elismeri, hogy jó szakember. Mégis... Mégis az utóbbi időben a járási Népi Ellenőrzési Bizottsághoz több panasz érkezett a termelőszövetkezettel, a vezetéssel kapcsolatban. Helyszíni kiszállásuk alkalmával pedig ostromlott várhoz hasonlított a tsz-el- nöki iroda. A panaszosok száma meghaladta a harmincat. Elszabadultak az indulatok. A haragosok az elnök fejét követelték, mások csak a maguk vélt, vagy valódi igaza mellett kardoskodtak. Panaszok Az elnök szemmel láthatólag fáradt. Beesett, borostás az arca. Kesernyésen mosolyog. Ez a második találkozásunk, alig akar fogadni. Az indok: elfoglalt, rá még Várnak, még eligazítást kell tartania, pedig lassan a Tiszába hanyatlik a nap. — Ne általánosságokban nézzük, menjünk végig egyenként mindegyik ^panaszon — ismétli. Ez az, ami nem órákat, talán napokat venne igénybe. Hiszen nem egy közülük több fórumot megjárt. Határozatok és fellebbezések vannak, akad olyan ügy, ami azóta a minisztériumi kivizsgálást várja. A vitás íöldügyeknél például már alig tudni, hogy mikor szántotta ki a tsz más vetését, mikor a panaszos a tsz-ét. A vitákban az elnök nem enged. „Vadmagyar vagyok" — Vadmagyar vagyok — jellemzi kissé öngúnnyal magát az elnök. — Nem engedek semmiben, amiben az igazamat tudom. — Az van mindig, amit ő akar — mondták róla a tagok. Mert a „vadmagyarság” ebben is megnyilvánul. Önemésztő, magát is tipró, elszánt akarata van Huszka Imrének. Úgy érzi, nem magáért, a közösségért teszi mindazt, amit tesz. Értük harcol, veszekszik a A puszta közepén Dögé után egyre keskenyebb az út. Mind gyakrabban térnek jobbra-balra a dűlők. Némelyik csak egy szekérnyom szélességű. A főút, ami marad Szabolcsve- resmart felé visz. Két autó nehezen fér rajta, ha térnek, magasra verik fel két oldalt a port. Puszta. Dimbes- dombos, szétszórt házakkal. A töltésen túl Órozsály, a helység nevét jelző tábla előtt a fiatal 10 éves házak, az újrozsályiaké. A kettő között az iskola. Meszesvödrök, villanydrótok, lámpaburák. A szünidő csak a tanulás végét jelzi, a munka most kezdődik, otthont teremtenek maguknak a rozsály- pusztai fiatalok. Ifjúsági klubot az egyik iskolai teremben. Csak azért adnak ki pénzt, amit a boltban kell megvásárolni. A többit, a kétkezi munkát elvégzik maguk. A villanyt már bevezették. Most még árván lóg az egyszál körte, de ha kifestenek, modern lámpaernyővel fedik. A falat nem hengere/.ik, színes fröcskö- léssel díszítik, az modernebb. Aki csak ráér, talpon lesz, legyen kész a nyáron. Kövi Gizella, Lecza Éva, Vámos Márton és Kopasz Mária személyében vezetőségi tagokat választottak maguknak még januárban. A klubélet persze nem akkor kezdődött. Szeptemberben az elmúlt tanév elején költözött Rozsálypusztára a Vincze házaspár. Valami új kezdődött akkor ebben a kis tanyavilágban. A fiatalokat esténként nem lehetett otthon tartani, keveselték a heti egyszeri moziműsort. A filmek is olyanok voltak, amit már sokkal korábban láthattak Kisvárdán, vagy Szabolcs- veresmarton. Hallották az alakuló ifjúsági klubok hírét, megpróbálták ők is. — Amikor először kérdezgettük a fiatalokat, mit szeretnének csinálni a klubban, milyen előadásokat hallgatnának szívesen — legtöbbje csak zavartan nézett egymásra. Meg sem mertek szólalni. Tegnap este meg fél tízkor úgy kellett a vitát berekeszteni, mert maguktól sosem hagynák abba. Volt itt szó Angela Davis életútjáról, Váci Mihály költészetéről, Moldova György kötetéről, amit kéz- ről-kézre adtak, tv-műsort beszéltek meg, az ifjúsági sajtóról vitatkoztak. Tavasz- szal orvost hívtak meg a klubba, aki a szexuális élet ifjúkori kérdéseiről adott felvilágosítást. — Akkor is előjött a szé- gyenlősség. Nem mertek kérdezni. Megegyeztünk, hogy papírlapokra felírjuk a kérdéseket. Névtelenül. Akkor már jöttek a kérdések, az orvos végül azt mondta, ha tudja, hogy ennyi kérdés lesz, jobban felkészül. Időről időre sorra kerül egy-egy fiatal bemutatkozása. Kicsi a tanya, mindenki ismeri egymást. A ..mutasd meg önmagad”-nak más a célja. Viselkedését, gondolkodásmódját, céljait mondja el társai előtt egy- egy klubtag, aztán csak győzze hallgatni a véleményeket. Legutóbb illusztris vendégük volt, Dinnyés József, a népszerű pol-beat énekes. Felléptidíj nélkül adott műsort a klubtagoknak, még Dombrádról is voltak vagy húszán, akik erre a klubrendezvényre jöttek el. Hírük igen hamar elterjedt. Tölgyesszögön a Sza- bolcsveresmarthoz tartozó másik településen követik példájukat, most kísérleteznek az ifjúsági klub megalakításával. Egy ifjúsági klubnak a kezdet kezdetén a tekintély kérdésével is meg kell küzdeni, mennyire veszik észre őket az idősebbek. A rozsálypusztai fiatalok egy jól sikerült társadalmi munkával bizonyítottak. — Ki tudja mióta állt már a salak az iskolaudvaron. Azt mondták, nem lehet onnan elhordani. Kivágtunk két fát, mégis el lehetett hordani. Az órozsá- lyiaknak a töltés mellett van egy szekérútjuk, olyan rossz volt már, hogy alig lehetett rajta menni. Pedig kell az út, arra jár a tejeskocsi is a tejbeszedőhöz. Egy vasárnap reggelre beszéltük meg az útjavítást. Egész nap esett. Nem nagyon, de kitartóan. Féltünk, nem jöQr Gazdálkodni csak a tagsággal együtt lehet vállalatokkal, a külső szervekkel, de ugyanezzel az indulattal áll a tagok elé, magyarázat helyett, barátságos jó szó helyett sokszor csak az utasítás jön az elnöktől. Igaz, hogy fegyelmet kell tartani, de az alig száz tag azt is elvárná, hogy többször közeledjen hozzájuk a vezetés emberi szóval. — Addig vesz csak emberszámba, amíg nem vagyok beteg — panaszolta egy idős ember. — Higgyék el, másnap jön a papír, hogy most beszélni mertünk. Inkább nem szólunk semmit — szakadt ki a keserűség egy másik szájából. — Kevesen vagyunk. A növénytermesztésben ösz- szesen kilencen. Akik elmentek, nem mind volt rossz. Akárki megmondhatja, volt olyan, hogy a második nap — mármint a hold — világított, de még a mezőn találta. A tsz-ből nem küldtek el senkit azzal, hogy nincs munka. Mindig jutott mindenkinek — legfeljebb egyeseknek (a „nagyhangúak- nak”) keveset érő, olyan, hogy egy 10 órás munkanapon 40—50 forintot keresett. Egyre többen határoztak úgy: elmennek az iparba, másutt keresnek munkát. Gépesítéssel pótolták az embert — ha nem, kiszorították. Ember nélkül — Visszajönnének? . — Egy se. — Talán, ki tudja. Ha másképp lesz... A tagok véleménye megoszlik. Pedig a távlati tervek olyanok, hogy kell a munkáskéz. Rövidesen elkészül a 400 férőhelyes szakosított tehenészeti telep. Az alagcsöves öntözés tervei is készülnek. — Maguk mit tesznek érte? A tsz-ért? — Majd a vezetőség, az elnök úr megmondja. Aztán azt kell csinálni. — Elnök úr? — így mondjuk neki. — A közgyűlés, a szavazások? — Nem szól ott senki, még a vezetőségben se. Ujjat húzzon az elnökkel? Volt egy szavazás, kevés tette fel a kezét. Lejött az asztaltól, úgy mondta: „Maga nem szavaz rá, nem meri feltenni a kezét? Hát maga? Nem tetszik?” — így azlan szavaztunk. Csak együtt lehet — A jegyzőkönyvek rendben vannak, mindent meg nek el a fiatalok. A tsz adott egy Zetort 7 órakor odajön a zetoros az iskola elé, dudál egy nagyot. 10 perc sem telt el, voltunk vagy huszonötén. Csak nézték az idősebbek, hogy eszünkbe jutott. Most a klub berendezése következik. 30 ezer forintot kaptak erre a célra. Csinos bútorokat _ vettek, rádiót, tollasütőket. Tv van az iskolában. Összevont tagozat elsőtől negyedik osztályig. Szeptembertől ezekbe a padokba felnőttek ülnek esténként. Az ifjúsági klub tagjai vállalták, hogy segítik & hetedik—nyolcadik osztályos esti tagozatos dolgozók tanulását. Tizenhárom felnőtt jelentkezett a nyolcadik osztály elvégzésére, akiknek a hetedik osztályuk sincs rneg Rozsálypusztán, és nem nagyon idősek, azokkal most beszélgetnek: tanuljanak. Eldugva a puszta közepén az újrozsályi iskola. Az itt lakók tanyai emberek. A fiatalok munkájának híre messzire eljutott. Kisvárdán irigylik őket. Egy puszta — mondják — és többet csinálnak, mint itt a városban egy-egy klub. Baraksó Erzsébet tudok mutatni — így az elnök. — Inkább ne — mondta mindenki, akivel beszélgettünk. Kérték, hogy ne szerepeljen a nevük, nem akarnak maguknak kellemetlenséget. Féltek. A jövőre valamiféle „majd lesz valahogy” beletörődéssel gondoltak. Pedig a saját sorsukról volt szó. Azok, akik beléptek a termelőszövetkezetbe a közgyűlési rendszer által, a beleszólás jogán egyenrangú tulajdonosai maradtak a gazdaságnak. Ha a gazdaság szép eredményeket ér el, ha növekszik a jövedelem, annak ö értük kell lenni. Nem azzal, hogy inkább elmennek — a kevesebbnek több jut alapon. A balsai tsz-ből viszont inkább elmentek. Akik maradtak, azok sem érzik a maguk gondjának a Isz gondját. Nem szolnak, úgy érzik nekik nem szabad, nincs miért szólniuk. Pedig a keserűség közben mindenkiben felgyülemlik. A panaszokra elő'ob-utóbb pontot tesznek az illetékes fórumokon. A földügyeknél például igen rövid időn belül. A járási pártbizottság is vizsgálatot indított a tsz-szel kapcsolatban. A belső bajokra viszont kívülről erőszakolt megoldást nem lehet — s nem szabad — keresni. Van erő a tsz-tagokban, hogy megtalálják a kiutat. Hogy az üzemi demokrácia ne hangzatos kifejezés maradjon, hanem mindenkiéljen és élhessen vele, hiszen jól gazdálkodni csak a tagokkal együtt és nem a tagok ellenére lehet. Lányi Bolond Gazdasági jegyzet Előnyös szerződés v Érdekes üzlet nyomára bukkantunk a inyírgyutaji Petőfi Termelőszövetkezetben. Megállapodást készülnek kötni a Bábolnai Állami Gazdasággal es ezzel teljesen gépesíteni tudják kukoricatermelésüket. A megállapodás lényege a következő: a bábolnaiak — export-import joguk felhasználásával — vásárolnak a nyírgyulajiak számára is egy amerikai típusú JOHNSON gépsort, amellyel a kukorica- termelés minden munkáját el lehet végezni. Van például olyan összeállítás ezekkel a gépekkel, hogy az erőgép egyszerre húzza maga után a vetést. a vegyszerezést és a műtrágyázást ellátó gépeket. A termelőszövetkezetnek, amely bérbe veszi a gépsort, a holdanként! kukoricaterület után 5 mázsa 42 kilóval kell fizetnie utólag terményben. Az elért többlettermésből viszont 40 százalékot kell adnia. Még így is nagyon gazdaságos a megállapodás mindegyik fél számára, mert a nyírgyulajiak mostani 300 holdas kukoricaterületüket 800 holdra kívánják bővíteni és esetleg szomszéd termelő- szövetkezeteket is bevonnak a nagy teljesítménjűj gépek használatába. A jelenlegi 20— 22 mázsás termést holdanként 30 mázsára remélik növelni a gépsor segítségével. Közgazdászaik kiszámították, hogy ha a bérként fizetett termény árát levonják is, a megmaradt többlettermésböl tulajdonképpen ingyen van nekik a gépsor használata. Arról nem is beszélve, hogy ilyen nagy beruházáshoz nem lett volna pénzük, se hitélük és ilyen nagy területen takarmánynak valót jelenlegi munkaerejükkel nem tudtak volna megtermelni. Jól jár Bábolna is, mert csak a nyírgyulajiaktól kapott termény értéke évi félmillió. Az egész megállapodás újszerűségével jövőbemutató. Az erős vállalatok a cukorrépa-termelésben és a dohánytermelésben is ezen az úton tudnának többet segíteni a nekik termelő mezőgazdasági nagyüzemeknek. (gesztetyi)
