Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
Mellékletünk a Polgári védelem megyei parancsnokságának tájékoztatója Eredményes volt a polgári védelmi hét A hátország hadászati tényezővé vált Kollektív rendezés — Segítettek a gazdasági vezetők Jól vizsgázott a konzervgyár öt nagyüzemünk: a konzervgyár, a gumigyáv, a MEZŐGÉP, az Universil és a dohányfermentáló gyár üzemi parancsnokságéi július 5-től 10-ig polgári védelmi hetet rendeztek. A megyei polgári védelmi parancsnokság e rendezvény reprezentatív szakelőadásait, nagy érdeklődéssel kísért filmvetítéseit és kiállításait nagyra értékeli. Elsősorban azért, mert a rendező öt vállalat közül csak a dohányfermentáló gyár tekint vissza több éves polgári védelmi tapasztalatra, a többi helyen a polgári védelmi egységek, szakalakulatok mindössze kétévesek. A üzemek vezetői — felismerve a polgári védelmi munka fontosságát — anyagilag és erkölcsileg is támogatták a rendezvény sikeres előkészítését. Az előkészítésben részt vettek az üzemek párt- és szakszervezeti vezetői, sőt a KISZ-esek is. A „polgári védelmi" hét előkészítése és megrendezése az 5 üzem kollektív munkája volt. A rendező vállalatok közül mégis a legnagyobb feladatot a konzervgyár vezetőinek, parancsnokának kellett megoldani, hiszen üzemük területén voltak a rendezvények, s mint házigazdákat kötelezte a többi üzemek dolgozóinak fogadása, a rendezvény sikerének biztosítása. Ebből alaposan kivette részét Selei Jenő, a konzervgyár főmérnöke, Kriston István a konzervgyár törzsparancsnoka, valamint Buglyó Tibor és Dienes Barnabás, a konzervgyár szakmérnökei. A polgári védelmi hét értékelésénél érdemes felhívni a figyelmet arra is: az üzemek vezetői értékelik a polgári védelemben végzett munkát. Ezt bizonyítja például, hogy a MEZŐGÉP Vállalat igazgatója soron kívül jutalmazta azokat, akik az átlagosnál nagyobb részt vállaltak a pv-hét rendezésében. A polgári védelmi hét sikeres volt. Hasznos lenne, ha más üzemek, gazdaságok — az itteni tapasztalatokat felhasználva — hasonló rendezvényekkel segítenék a polgári védelmi feladatok magas szintű elsajátítását A KORSZERŰ CSOMAGOLÁS HOZZÁJÁRUL AZ ÉLELMISZERIPARI TERMÉKEK VÉDELMÉHEZ -- IGAZOLJA A KIÁLLÍTÁS EGY RÉSZLETE. LÁTOGATOK A POLGÁRI VÉDELMI KIÁLLÍTÁSON. Tervek, célok a lakosság felkészítésében A béke megőrzésének egyik alapvető feladata elejét venni az atomfegyver elterjedésének. A fő erőfeszítéseket a nukleáris fegyver eltiltására kell irányítani. Az imperializmust a világháborúhoz vezető úton csak a szocialista országok politikai, gazdasági és az erre épülő honvédelmi ereje kényszerítette és kényszerítheti megállásra. A nukleáris fegyverek megjelenése forradalmasította az egész hadviselést, merőben új helyzetet teremtett. Rakéta-nukleáris háború körülményei között eltűnne a front és a hátország közötti határ. A nukleáris, vegyi- és biológiai fegyverek rohamos fejlődése szükségessé teszi a védelem hatékony fejlesztése érdekében az eszközök és fegyverek hatásainak megismerését, az ellenük való védelem megszervezését. A hátország szerepe, jelentősége az emberiség történelmében lezajlott háborúk során — a fegyverekhez hasonlóan — nagy változásokon ment át. A hátország az elmúlt két világháború során önálló kategória volt. Az I. világháborúban a fegyveres küzdelem a frontokon folyt, a hátországban mairádt lakosság köréből vagy egyáltalán nem, vagy alig szedte áldozatát. A II. világháborúban a hátország már nagymértékben sebezhetővé vált, ennek.. ellenére a hátország elsősorban hadműveleti és hadtápterület maradt. A győzelem kérdése a frontokon dőlt el. A háború várható kimenetelében döntő változás a II. világháború után következett be. amikor is a hadviselés fő eszközévé a nukleáris fegyver vált. Ha a jövő háborúja alapvetően rakéta-nukleáris háború lenne, akkor nagy veszteségek keletkeznének a lakosság (Részletek Bet ek Lajos alezredes, a polgári védelem megyei tórzspnramcsrvoká- T.'.nfc előadásából, amely a poigári védelmi hét megnyitóján hangzott el.) körében, méreteiben olyan nagyok, amelyeket egyetlen eddigi háborúhoz sem lehet hasonlítani. Ismeretes, hogy az I. világháború összes halottjának (9,8 millió) mindössze 5 százaléka került ki a békés lakosság köréből. Ez a II. világháborúban 52 millió halottból már 48 százalékra emelkedett. Elképzelhető, hogy a jövő világháborújában milyen nagy lenne a veszteség a lakosság körében, ha alkalmazásra kerülnének a nukleáris fegyverek. Az ellenség fő hadászati célját egy ilyen esetben a hadászati rakétacsapatok valósítanák meg. A cél nyilvánvalóan a szociális országok nagy ipari és közigazgatási központjainak, katonai objektumainak elpusztítása, hadászati támadó eszközeinek megsemmisítése lenne, így a háború első pillanatától fogva a küzdelem aktív részese volna a hátország. Nem túlzás: a hátország a háború végső kimenetelét eldöntő hadászati tényezővé lépett elő, eltűnt a különbség a hadszíntér és a hátország között. A korszerű háború roppant nagy megpróbáltatás alá vetné a hátországot és az ott elhelyezkedő állami, gazdasági szerveket. A népgazdaságnak összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között, a lehetőségek maximális igénybevételével kellene folytatni a háborús szükségletre átállított termelést. Meg kellene szervezni a fegyveres erők maximális ütőerejének biztosítása mellett a támadás következtében súlyos helyzetben lévő polgári lakosság ellátását, a szállítással. a mentéssel, az élet újbóli beindításával összefüggő, bonyolult feladatokat. A hátországban megoldandó komplex feladatok szükségessé teszik, hogy az állami, társadalmi és népgazdasági szervek vezetői megismerjék. elsajátítsák a háborús körülmények közötti termeléssel és védelemmel összefüggő vezető, irányítási feladatokat. A hátország védelme szerteágazó, bonyolult nagy feladat, amelynek fontos alkotó eleme a polgári védelem. Egy rakéta-nukleáris háborúban a győzelem nagymértékben attól függ, hogy a harcoló csapatok mellett a polgári lakosság képesbe helytállni, elég bátor és szilárd-e ahhoz, hogy súlyos megpróbáltatás közepette is megőrizze akaratát és küzdőerejét. Rendkívüli jelentősége lesz ilyen körülmények között a polgári védelem szervezetének. a tömegek polgári védelmi szakmai, erkölcsi, fizikai felkészültségének. Az embereknek a korszerű háborúban a legújabb, óriási pusztító harceszközökkel lehet dolguk, ki lehetnek téve ezer félelmetes technikai hatásnak. Ha a tömegek a korszerű háborúban, a mentésben eredményesen akarnak tevékenykedni. magas fokú felkészültséggel kell rendelkezniük. mind a szakmai képzettséget. mind a mentőeszközök alkalmazását illetően. Az ország védelmi felkészítésében óriási jelentőségre tett szert a hátország védelmének minden oldalú egységes megszervezése és biztosítása. Mit kell érteni1 a hátország védelmének fogalma alatt? A hátország védelme azon rendszabályok összessége, amelyek az ellenség fegyveres erőinek a hátország ellen irányító támadást hivatottak elhárítani, illetve annak bekövetkezése esetén csökkenteni és felszámolnia károkat. A hátországvédelem kiterjed az ország valamennyi politikai, gazdasági, társadalmi szervére, sőt a legkisebb közösségre, a családra is. A hátország védelméből tehát minden egyes állampolgár köteles részt vállalni. A fegyveres erőik felkészítésével egyidöben, azzal párhuzamosan előtérbe kell állítani- azon intézkedések, rendszabályok megvalósítását, melyek az ellenség rakéta-nukleáris csapását követően biztosíthatják a túlélést, a szervezett állami élet fenntartását, a gazdasági élet. a termelés folyamatos végzését, a lakosság és az anyagi javak megóvását. AVATOTT KEZEKKEL GYORSAN SZERELIK A MENTESÍTŐ ÁLLOMÁST A KONZERVGYÁR UDVARÁN. Jó felkészülés — siker Beszélgetés a vetélkedő győzteseivel A nyíregyházi polgári védelmi hét egyik érdekes eseménye volt az a vetélkedő, amelyen az öt üzem — a MEZŐGÉP, a gumigyár, a konzervgyár, az UNIVERSIL és 3 dohánygyár csapatai mérték össze tudásukat. A versenyen az első helyet a dohánygyár öttagú együttese szerezte meg. A Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat központi épületrengetegében nem könnyű rátalálni Papp Aladár üzemigazgató irodájára, ahol a csapatvezető Kindrusz Jolán gépíróként dolgozik. Ezúttal szerencsés volt az időpont, mert a csapat egyetlen tagjának kivételével mind együtt voltak. Nők és fiatalok. Berecz Györgyné, Csonka Judit és Lugosi Margit, aki a labirintusban elkalauzolt, a három technikus Ferenczi Ilona, a távollévő — akárcsak a csapatvezető — gépíró. Már „kiheverték” a verseny izgalmait. Csak akkor éled fel újra bennük a drukk, amikor a verseny egyes részleteit magyarázzák. Radiológia, biológia, vegyivédelem. Csak úgy röpködnek a beavatatlan számára ismeretlen szavak— Nem izgultak? — faggatom őket. — Inkább előtte, hogy képesek leszünk-e átvenni az anyagot, öt könyvet kellett áttanulmányozni, hogy az alapvető ismereteket elsajátítsuk. Igyekeztünk jól felkészülni és ez magabiztossá is tett bennünket. — Mégis, mi volt a legnehezebb? — A hidrogén- és az atombomba megkülönböztetése. Természetesen rajzon... — Mennyi időt fordítottak tanulásra? Ki tudja? Otthon is tanultunk. Aztán reggel korábban bejöttünk, néha az ebédidőt is rövidebbre fogtuk. — Meg a szabad szombatok. — A verseny napján is szabad szombat volt, de reggel már bejöttem Ujfehértóról Lugosi Margithoz. — Később átjött Maca, aztán Joli... és együtt még egyszer átvettük az anyagot. Valamennyien tagjai a héttagú üzemi, női tűzoltócsapatnak. Nem is olyan régen első helyen végeztek a területi versenyben is. — Nem tehetek róla. Olyan a mentalitásom, hogy ha valamibe belefogok, azt végig is viszem. És a többieket sem kellett biztatni, mert jól ösz- szeszoktunk. — Sport? Sorolják: — Atlétika, kosárlabda, kézilabda és — nevetnék rajta — szervezik a női labdarúgócsapatot. Nem komoly a dolog, érződik a hangsúlyon... Talán csak a hecc kedvéért, hiszen kinőttek már a másikból is. — Mégis, mi az, ami tanulásra sarkall? — Az érdeklődés. Kiváncsi voltam, hogy milyen fegyvereket használnak... — ...és arra, hogy miként lehet védekezni ellenük. — A polgári védelmi ismeret nem csak önmagában jó. Sok az összeillő, egymást kiegészítő, amit a tűzoltásnál is jó tudni és fordítva. — Ez is sokat segített abban, hogy megszerezhettük az első helyet. — Hisznek a békében? — Ha nem hinnénk — talán — nem is csinálnánk. De a háború lehetősége megvan. Kell és szükséges tehát felkészülni — békében.
