Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

tm. július w. KELET-MAG YARORSZÁ® S. oft»! JEGYZETEK Lehet ezer forinttal több? Lehet. Kétezerrel is. Sőt, annyival is lehet több, mint amennyiből nem is kevés háromtagú család él. Lehet ennyivel több jövedelme, meg még többel is több jö­vedelme annak, aki — meg­dolgozik érte! Megdolgozik? Nem tartom a tartalmat jól kifejező szónak. Minden bi­zonnyal sokan akadnak olya­nok, akik megdolgoznak a szó fizikai vagy szellemi erő­feszítését jelentő értelmében a kevesebbért is, vagy a né­hány száz, esetleg néhány éze» forint többért. Egyik üzemünk korban még fiatal, de szakmai tu­dásban és gyakorlatban már korántsem annak mondható művezetője több százezer fo­rintot vett fel néhány újítá­sáért. Nem évtizedek alatt, talán ha két esztendő alatt. Havi jövedelme, legalábbis e két évet figyelembe véve, el­érte majd a harmincezer fo­rintot. A szó „fizikai” értel­mében aligha dolgozott meg ezért a pénzért. Az agy, az emberi értelem igénybevéte­le azonban nem semmiség, s eredménye a gyárnak hozott sok-sok milliós haszon még kevésbé. A több milliós haszon az üzem minden dolgozójának bérében, év végi nyereségében ott tükröződött és ha ko­rántsem ennyire kimutatha­tóan, de hozzájárult az egész népgazdaság fejlődéséhez, a nemzeti vagyon és jövede­lem gyarapodásához. Izmos, mokány fiú Derne István. Most szabadult, mint kovács és lakatos. A nyír­egyházi Ságvári Tsz-ben dol­gozik. Szándékát tekintve to­vábbtanul, technikumban. Olyan, mint a hozzá hasonló sok, fiatal szakmunkás. Egy beszélgetés alkalmá­val meglepő szabatossággal fogalmazott arról, miért is töri magát, miért figyel oda munkájára. „Én tsz-ben dol­gozom. A gépek az ért gon­domra is vannak bízva. Nos, ha egy kombájn, mondjuk rosszul megy, annak oka vagyok én is. De ha nem megy a kombájn, akkor ke­vesebb lesz a szem. Ha meg kevesebb a szem, rosszabbul jár a tsz is, meg mi is, és a malomba se kerül annyi. Valami tehát múlik rajtam is...” Ez a fiatalember, aki éle­te legelején áll, közgazdasági és munkaetikai kérdést fo­galmazott meg. anélkül, hogy annak tudatában lett vol,na talán; mindennek a lénye­gét tapintotta. Milyen hasznos lenne, ha mindenki, aki dolgozik, leg­alább egyszer végiggondol­ná így a felelősségét! Hogy mi történik akkor, ha mun­káját jól végzi, vagy mi a következménye annak, ha la­zsál. ha rosszul végzi fel­adatát. Egy szalagrendszerben dől gozó üzemben a közelmúlt­ban felmérést végeztek Egyetlen kérdéscsoportot in­téztek mindenkihez: tudja-e, hogy előtte és közvetlenül utána milyen munkaműve­let folyik. A válaszokból ki­derült, a munkások 62 szá­zaléka nem ismerte a saját munkájával közvetlenül Elgondolkoztató, hogy gyak­ran a gyári, vagy a termelő­szövetkezeti közvélemény egy kalap alá veszi az ügyeskedő harácsolót, a más elől min­dent elkaparót, a törtetőt az­zal, aki a maga hasznára, s a közösség gyarapodására dol­gozik, s teszi ezt úgy, hogy a fejlődés szolgálatába állítja szellemi, fizikai erejét, szak­mai tudását. Nem a természetes — saj­nos még mindig természetes — emberi irigységről van szó, hanem inkább egy hibás szemléletről, amely ellen va­lamiféle álszeméremből még a legerősebb politikai testü­letek, a pártszervezetek sem nagyon veszik fel a küzdel­met: többet keresni az átla­gosnál feltétlenül gyanús do­log, de legalább messzeme­nően illetlen! Annak az embernek, aki szereti a pénzt mint eszközt élete gyarapításához, s aki ehhez az eszközhöz nem a sikkasztó ujjaival nyúl, nem a harácsoló manipulációival szerzi meg, hanem a szellem, vagy a fizikai erő termelő­készségével, annak nincs mit szégyenkeznie Ezer forintot is lehet mun­kával többletként megkeres­ni és egy forintot is lehet érderrttelenül! E bölcsesség — tudom — már közhelyszámba megy. Bár a gyakorlati életben is már annak számítana! Gyurkó Géza összefüggő műveleteket, nem tudta, hogy esetleges hibájá­nak milyen következménye lehet. Mindebből világosan kidérül: tevékenységük me­chanikus volt csupán, nélkü­lözte a tudatosságot, és ami ebből ered, nem érezte azt a felelősséget. ami reá, az egyetlen munkarész végzésé­vel hárul. Pedig munkánk előzményét és következmé­nyét megismerni nemcsak szükséges, de egyenesen kö­telező. A tétel igazságát maga az élet bizonyítja. Minden olyan munkahelyen, ahol si­ker siker után születik, meg­szűnt az ösztönösség, a gé­piesség, a szűklátókörűség. Csak a tágabb, az egyéni munkaterületen túllátó szem­lélet vezethet oda, hogy akár a munkás, az értelmiségi em­ber felelősséggel alkosson, döntsön. Nem véletlen, hogy a tágabb horizontot kémlelő kiválik a többiek közül és ez a kiválás bérben is jelentke­zik. Mert az összefüggések kutatása, felismerése mindig abból fakad, hogy mögötte meghúzódik a nagyobb tu­dás, a több ismeretre törek­vés. Milyen messze vezethet el az a gondolatsor, amit egy ifjúmunkás. Deme István magának fogalmazott meg. Olyan bonyolult kérdések válnak általa világossá, mint bérdifferenciálás, tu­datos munka, magasabb Szaktudás iránti növekvő igény, az egyén helyének meghatározása a társadalom egészében, kollektív felelős­ségérzet. Talán minden, ami a szocialista típusú munka­végzést jelenti. ' Bürget Lajos „Valami rajtam is múlik...“ HALADNAK A KOMBÁJNOK. JÓL FIZET A BÓZA A SZAMOSKÖZBEN. Aratás *71 Gazdag termés az árvíz után SZÁLLÍTJÁK AZ ŰJ TERMÉST A GABONAFEL- VASÁRLÓ TELEPRE. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELEI' Ha valaki két éve azt mondta volna egy fehérgyar­mati termelőszövetkezeti tagnak, hogy az állomás mö­götti földön egyszer fognak még holdanként harmincöt mázsa búzát is aratni, min­den bizonnyal kinevette vol­na. De ha a múlt év júliusá­ban mondta volna valaki ugyanezt a fehérgyarmati embernek. nem bizonyos, hogy megúszta volna sértés, gorombaság nélkül. Ez a földdarab ugyanis akkor sárga, kiégett iszaptenger volt, már két hónapja levo­nult róla a víz. mégsem zöl- dellt ki rajta még a gyom sem. Mezőgazdasági szenzáció, hogy a fehérgyarmati Győz­hetetlen Brigád vasútállomás mögötti rétjén, egy táblán mégis megtermett ez a har­mincöt mázsa holdanként Nyolcvanon felüli fajsúly Már úton Szatmár felé lát­ható volt. hogy tulajdonkep­pen most kezdődött meg az aratás igazi szezonja Sza- bolcs-Szatmárban. De Szat­máriján igazán csak most. Az ország — az időjárás miatt — általában egyhetes késéssel kezdett. Megyénk még ezen kívül is késett egy második hetet. A Termelőszövetkezetek Szatniár-beregi Területi Szö­vetségének titkára, Józsa Endre elmondta, hogy a leg­derűlátóbb várakozásnál is erősebben bontakozott ki a versenymozgalom a' terület aratói között. A tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet tegnap érkezett bejelentésé­vel együtt — mely újabb ti­zenkét kombájnos, öt rendre era tógép-vezető és nyolc bá 1 ázógép-kezelő csatlakozá­sát jelenti a szocialista mun­kaversenyhez — most már összesen 164 kombájnos, 64 rendrearató és 98 bálázó ver­senyez a legjobbaknak kijáró elismerésért — és a nem kicsi jutalomért. Eredetileg negyvenezer forintot szántak a legjobbak jutalmazására, de — úgy látszik — a részt­vevők nagy száma miatt egy-két tízezer forinttal megemelik ezt az összeget. A mátészalkai gabonafel­vásárló telepen Popovicz Fe­renccel, a keverőüzem veze­tőjével csinálunk gyors lel­tárt. Százhúsz vagon árpa már beérkezett. Még harminc vagon beszállítása folyik Szamosszegról és Ököritó- fülpösről, hét végére ezzel az árpának vége. E héten kez­dődött a búza beszállítása. Szamosbecs és Fábiánháza olyan gyönyörű szemet ho­zott, amilyet itt még nem láttak a gabonafelvásárió dolgozói. Az eddig érkezett negyven vagon fajsúlya mind nyolcvanon felüli. Sen it az öreg kombájn Fehérgyarmat felé vettük utunkat, mert a verseny adataiból itt mutatkozott kéi érdekesség is. A területi szövetségnél elmondta!;, hogy a szerdai értékelés sze­rint legjobban állnak eddig a sonkádi, kölesei, fülesdi és fehérgyarmati kombájnosok. De gyarmaton négy kom­bájnos párból csak három nevezett be. Mi van a negye­dik gép kezelőjével, Tiva­dar Sándorral? Már az utcán találkoztunk vele. Ott matatott olajos arccal a termelőszövetkezet legrégibb, több mint nyolc­éves kombájnján. Gépe most hagyta cserben tizennyol­cadszor. Rossz gép, mégis el­vállalta, mert segíthet. De azt előre tudta mindenki hogy *gy ilyen géppel nem lehet versenybe szállni. Ti­vadar Sándor azért a maga módján mégis versenyez. A többi három gép versenyfel­adatul 250—250 hold leara- tását vállalta és arról négy­ezer mázsa betakarítását. Ti­vadar Sándor a rossz kom­bájnnal csak 167 holdat és 2672 mázsát Kovács István főag.onó- must kint találjuk az állo­más mögötti búzaföldön. Hó­na alatt az aratási terv, va­lóságos hadműveleti térké­pekkel, a szárítók, a szállí­tók, a besegítők. karbantar­tók napi feladataival, öröm­től sugárzó arccal újságolja, hogy az eddigi mérések sze­rint körülbelül hétezer má­zsával több kalászos lesz, mint amire számítottak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kombájnosok napi keresete »'éri a háromszáz forintot és az aratás hónapjában fe­lülhaladja a havi hétezret. De megérdemlik, nem sajnál­ja tőlük senki, mert fizeté­sük többszörösét hozzák pluszként csak a jó munká­jukkal. nálják. Idős Balogh László pedig az egész tábla egyet­len kis gazos foltjába tévedt, leugrik, tépi a befulladt orr-részből a ráfonódott gazt. Közben, egy pillanatra sem abbahagyva a munkát, elmondja, hogy húsz éve ve­zet kombájnt. Most pár éve ezt a kitűnő SZK—4-est. Ugyancsak pár éve, minden aratáskor kikéri szabadságra a fiát a Metripondtól. ahol iparitanuló a gyerek, ö a tár­sa. Reggel négy előtt kelnek, hogy rendbe hozzák a gépet és ötkor, a harmat felszára­dása után már vágják. Nyolc után fejezik be, tízig tart, amíg elvégzik az esti karbantartást, A két Balogh, apa és fia — azt teszi szóvá, hogy a munkaverseny érté­kelésénél vegyék figyelembe a „pontozóbírák” azt is, hogv ők_ itt. Szatmárban, négy hét alatt kell hogy megcsinálják ugyanazt. amire Szabolcs déli részében, az ország dé­libb megyéiben legalább hat hét is volt. Még a mérés izgalmas Ke­rekes Lajos elnökhelyet', es ünnepélyesen kijelenti, hogy ahol állunk, onnan harminc­öt mázsás termést vár. Az első mérések a békési TE- SZÖV-tői árvizes segítség­ként kapott Libellula takar­mánybúza vetőmagból 28 mázsa 47 kilót mutatlak holdanként. Száznyolcvan hold átlaga 22 mázsa. A má­sik rekordteljesítményü bú­zát, a kiszomborit is a bé­késiektől kapták. Első mé­rés: 29 mázsa és tíz kiló egy holdról. De ez a leggyen­gébb. Itt valóban elérhetik helyenként a harmincöt má­zsát. Búcsúzóul értesültünk róla. hogy a fehérgyarmati malomban ezen a napon őrölték az első újbúzái. Geazíelyi SUsy Zoltán Őszinte beszélgetés G. Sahnovics: — Beszéljünk őszintén — ajánlotta az igazgató. — Rajta! — egyeztem bele. — ön korábban mérnök­ként dolgozott? — Igen. — Meg tudott birkózni a jeladatával? — Nem tudtam megbirkózni a feladatommal. — Mi elnézőek voltunk és részlegvezetővé neveztük ki, hogy bizonyítson. De ismét adós maradt, tampt. nem tudta kellően ellátni a feladatát. — Ismét így volt. — Mi újból a hóna alti nyúltunk. Főmérnökké lép­tettük elő. Ezt a feladatát sem volt képes ellátni. — Ezt sem — mondtam. — Ideje, hogy megváljunk egymástól. Azt ajánlom, írás­ban önként mondjon fel a cégnek. — Beszéljünk őszintén — ajánlottam most már én. —■ Beszéljünk — felelte az igazgató. — Mérnökként nem végez­tem el a feladatomat, igaz? — Igaz. — Elnézőek voltak, és kine­veztek részlegvezetőnek, igaz? — Tökéletesen igaz — hagy­ta jóvá az igazgató. — Ismét képtelennek bizo­nyultam a munkám ellátásá­ra, de önök előléptettek fő­mérnökké — vagy nem így van? — De így, ez az igazság. — Ha ez így van. akkor ajánlom, beszéljünk még őszintébben — mondtam erre én. — Ha eddig jó voltam, ak­kor miért kellene elmennem éppen most? Van lehetőség még tovább emelkedni a ranglétrán. Halálos csend következett. En az igazgatót néztem. Ö pedig engem. — Igen. igaza van — mond­ta elgondolkozva az igazgató. — Legyünk következetesek. Az következik, hogy kinevez­tessem a saját helyettesemmé, műszaki igazgatónak. De fi­gyelmeztetem, hogy ez az utolsó állomás, ettől feljebb már nem juthat! Oroszból fordította: Sigcr Imre A manőverezés művésze Ifjú Dacsa Gyula. — a verseny jelenlegi állása sze­rint Szatmár legjobb fcotn- bájnvezetője — valóságos művésze a gépének. Éppen a múlt viharban ledőli búzát arat. Kihátrál a gépével, új­ra kezd, ismét hátrál, ismét nekimegy. Ezt hívják egy­irányú aratásnak. Mindig a dőléssel szemben. De micso­da fárasztó dolog lehet ez az állandó manőverezés. Nem is lehet azt bírni, csak öt-hat ürítésig, vagyis másfél óráig. Aztán felül a váltótárs. Ha hiba van.. mindketten cs&-

Next

/
Oldalképek
Tartalom